Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-11 / 238. szám

TÁRSKÖZSÉGEK Á tanács jelenléte Fejlődés és visszafejlő­dés, megelégedettség és elégedetlenség. Ilyen ellen­tétek fogalmazódnak meg, ha tíz-tizenöt társközség­ben szélnézve meghallgat­juk az emberek vélemé nyét. A politikai, a társa­dalmi szervek rendszere­sen és tervszerűen foglal­koznak Somogty 171 társ­községének fejlődésével, távlataival. A megye aprófalvas szerkezete, a felgyorsult városiasodás miatt csalá­dok tömege költözik a környék nagyobb központ­jaiba. Emiatt a társközsé­gek egy részében csökken a lakosság, a tanácsok el­sősorban az alapellátás megoldására törekszenek. A települések másik ré­szében azonban új házak épülnek, a tanács, a szö­vetkezet sokat áldoz a fejlesztésre — mint össze- állításunk is bizonyítja. Van tehát jövőjük, távla­tuk a társközségeknek. A lakosság jogos igénye vi­szont, hogy sokkal jobb an törődjenek a gondjaikkal, akár ügyes-bajos dolgaik elintézéséről, akár politikai tájékozódásukról van szó. A tanáé», a tsz-központ, az iskola elköltözhetett ugyan, a lakosság azonban ugyanaz, s nemhogy kisebb lenne az igénye, inkább nagyobb az egyenlő társ érzésének kifejezése iránt. A tanácsoktól, a tár­sadalmi szervektől függ. hogy a helyzet tovább ja­vuljon ebben az értelem­ben is. A községi közös tanácsok kialakításával jelentősen meg­változott azoknak a települé­seiknek a társadalmi élete, melyek helyi államhatalmi, -igazgatási szervek nélkül maradtak. A rendszeresen meg-artott vezetői fogadóna­pok, a tanácstagi csoportok a legtöbb helyen nem tudták betölteni azt az űrt, melyet az intézmény .távozása oko­zott. Bár egyáltalán nem lei­tek mostohagyerekek a fej­lesztést er, de kár lenne 1a- gatini: a közéleti, közösségi tevékenység jó néhány helyen — legalábbis átmenetileg — kárát látta a társközségi rendszer létrehozásának. Ho­gyan ítéli meg a kialakult helyzetet dr. Tóth Sándor, a megyei tanács jogi és szerve­zési osztályának, a vezetője? — A községi tanácsok ki­alakítása, még a sokat emle­getett több nagyobb telepü­lést magában foglaló körzeteit — mint a lengyeltóti, a ho- mokszentgyörgyi vagy az iga- li — esetében is az államigaz­gatás korszerűsítésének szük­ségszerű lépése volt A taná­csi munka ugynais ma már minden szinten elméletileg jól felkészült, gyakorlott, egy- egy területen alaposan képzett szakembereket kíván. Az egy­re bonyolultabb feladatokat ugyanis csak kellően tagolt apparátussal lehet elvégezni. Az azonoan kétségtelenül igaz hogy miközben ezek a körze­tek kialakultak, a társközsé­gek többsége erőteljesen megérezte a helyi intézmény hiányát. Ennek az is oka, hogy a községi tanácsok gyasran átvettek vagy jelen­tősen segítettek — persze ez is az adott kor társadalmi, politikai követelményeiből faltad — olyan feladatkörö­ket, illetve konkrét tennivaló­kat, melyeket politikai, tár- gasdalml szervezeteknek, mozgalmaknak kellett volna, általában önállóan, ellátniuk. Ma már azonban mások a követelmények, és ennek megfelelően nagyobb szerep kell jusson például a nép­frontbizottságoknak. a külön­böző szervezeteknek és moz­galmait. De ettől függetlenül el kell ismerni, hogy a sajá­tos tanácsi feladatok elvégzé­séhez is kedvezőbb személyi, szervezeti feltételekre van szükség. — Hogyan lehet a jelenle­gi helyzeten segíteni? Milyen ■ehetőség van a tanácsi jelen­lét erősítésére? — Az a törekvésünk, hogy a közös tanácsok társközségi képviselőinek legtekintélye­sebb tagja, aki a település la­kosságát a végrehajtó bizott­ságban is képviseli, töltse be a helyi tanácsi vezetők tény­leges szerepét. Ennek egyik módja — elsősorban a na­gyobb községekben —, hogy elnökhelyettesi rangban lát­nák el megbízatásukat. Be a kisebb falvakban Is szeret­nénk megerősíteni a tanács­tagi csoportok vezetőit, és szabályozással, illetve társa­dalmi segítséggel elérni, hogy teljes mértékben élvezzék a lakosság bizalmát mindazok­ban az ügyekben, melyekben intézkedni jogosultak, illetve képesek. Nemcsak hatalmi te­kintélyüknél, jogálásuknál, Iránén^ emberi magatartásuk­nál, közéleti felelősségüknél fogva. És nem is elsősorban hatósági ügyekben, inkább emberi kapcsolatok rendezé­sében : útbaigazítással, szerve­zéssel, tájékoztatással, jó ta­náccsal. Vagyis szeretnénk, ha nemcsak a testület részeként működne jobban a tanácstagi csoport, hanem annak veze­tője az egész lakosság elis­mert irányítója, szervezője lenne. Új házak épülnek — Még összeszámolni is le­hetetlen azt a sok kilométert, amelyet én ebben a faluban lejártam. Valamikor még ott a dombokon Is volt néhány . házsor, szerencsére ma már nem kell oda kijárni. Képzel­je el, öt kilométer hosszú a község, hát épp elég ez is a lábamnak. Takács Gyula, a tanácsi hi­vatal egyetlen képviselője So­mogy ha bod on. A község la­kói 1971 óta Hátrányba mer­nek ügyes-bajos dolgaikkal, akkor volt a közigazgatási egyesülés. Csupán a hivatal­segéd maradt a régi helyén. — Huszonhét éve vagyok hivatalsegéd, már közeleg a nyugdíj. Hogy milyenek a babodi emberek? Valamikor mindenki csak magával törő­dött, az utóbbi időben egyre többet tesznek közösen. Ne­veket mondjak? Első helyen a tsz-elnököt kell említeni, ő sokat szervez. Az egykori kastély ma a tűz irodáinak ad helyet. Az 520G hektáron gazdálkodó terme' í>- szövetkezet munkáját 1983 óta Bártfai Imre irányítja. Itt dolgozik a somogybabodiak kilencven százaléka. —• Három község: Somogy - túr, Garrtás és Somogybabod egyesült, a tsz-ben, 970 ta­gunk van, ebből hatszáz ál­landó dolgozó. Tízéves a műanyagüzemünk, ott főként nőket foglalkoztatunk. A me­zőgazdasági munka elég ne­héz, a terület darabol tsága miatt több helyen nem lehet a nagyüzemi módszereket al­kalmazni. Nemrég készült el a tsz gépműhelye, már épül az ugyanakkora gépszín is. Szépen fejlődik Somogyba­bod. évente három-négy ház épül, nemrég alakítottak ki. IS új házhelyet. Közös erővel készült a művelődési otthon, | most csináltuk meg a vízve- j zetékrendszert, társadalmi í munkában mindenki kiásta az árkot a háza előtt. Tavaly új élelmiszerüzlet készült, ott a tanácstagok dolgoztak sokat. Szívesen tesznek itt az embe­rek, ha jól megszervezzük. A község általános iskolá­jába az alsósok járnák, a na­gyobbak Látrányban tanul­nak. A szép művelődési ház sokáig üresen állt, mostaná­ban azonban élet költözött a falai közé. Egy éve, hogy a termelőszövetkezet egyik bér­elszámolóját, Reidi Imrét megbízták a kultúros munká­val. Azóta esténként gyakran halük ki nótaszó az épület- j bői. — Nyolc fiatal nÓ népdal­kórust alapított, már terüle i bemtatón is szerepeltek. Gye­rekkoromban tanultam meg hegedülni, én kísértem őkei egy tangóba rmonik -Ssal együtt. Kaposvárra járok a dudaiskolába, ott sok új nép­dalt össze lehet gyűjteni. Szí­vesen énekelnek a lányok, még tánccsoportot szeretnénk alakítani. Sajnos, a férfiak eléggé húzódoznak. A látrányi tanácson dolgo­zik most Somogybabod egy­kori tanácselnöke. Gulyás Károly. Ha elkerült is a fa­luból, azért szemmel tartja az ottani munkát. — Látrányhoz három társ­község tartozik. . egvformán támogatjuk mindegyiket. Lel­kes tanácstagjaink vannak; ha közös összefogásra van szükség, jól szerveznek.. A fejlődést leginkább az úlabh létesítményeken és az egymás után épülő házakon lehet le­mérni, :J A falu közepén háromfelé ágazik az út. A polányiak azl mondják: a templomnál kell elfordulni, de valójában csak egy harangláb áll az elága­zásnál. A régi tanács épületé­nél állunk meg. Meg ott van­nak a falon a táblák. Mellet­te a hajdani Iskola. Az ajtók azonban mindenütt zárva. A mernyei tanácsnál — ide tartozik Po.ány — megtud­juk: hetenként járnak ki a tanácsiak. 438 ember ügyelt kell elintézni, jobbára örege­két, nyugdíjasokét. Polány öreg falu. Ezen a napfényes deielőttön alig páran vannak az utcán, igyekeznek a bolt felé. Pedig nem olyan régen még nagy volt a nyüzsgés a községben. Az 19tíü-as nép- számlálás adatai szerint 1D4D- en éltek itt. Azóta azonban az iskolát be kellett zárni, hi­szen alig 18 általános iskolás korú gyermek él a kis falu­ban. Szerencsére kitűnő út köti össze a községet a 67-essel. Jó az autóbuszközlekedés, a gyerekek ezzel jutnak el a feicsőmocsoládi, a mernyei is­kolába. Csak éppen zsúfoltak a buszok, alig jut hely a ta­nulóknak. Polányban vége a világnak, Régen Remetepusztán ért vé­get az út, arrébb már Bárány­járás házal álltak. Ma Bá­rányjáráson egy idős család él. Remetepuszta pedig nincs többé. Polány öreg, mégsem halott falu. Áll az óvoda a régi kastélyban, a művelődési ház mellett. Igaz. kévés a gyerek, jó, ha tizennégyen járnak ide, és nem mind polányiak. Még­is van egy kis élet. gyerekzsi­vaj. Juhász Józsefné óvónő keserűséggel a hangjában be­szél a jövőről. — Minden évben úgy volt, hogy bezár az óvoda, de azt hiszem jövőre valóban így is lesz. Honnan jönnének a gye­rekek, ha egyszer nincsenek... Az óvónő húsz éve él a községben. Nemcsak a gyere­keket tanítja, hanem a fel­nőttekkel is állandó kapcso­latot tart, szervez, segít. — Hat éve szűnt meg a ta­nács, egyre nehezebb elintéz­ni a dolgokat. Van K1SZ- szervezetünk 18 fiatallal, de. egyre nehezebb társadalmi; munkára mozgósítani, A fia­talok másutt dolgoznak. Azért megtesszük, amit tehet. Mű­sorokat, előadásokat szerve­zünk. Természetesen ezen nagy része elsősorban az idős embereknek szól, hiszen Po­lány öreg falu. A TlT-elö- actások főleg a he yes táplál­kozással, az egészségüggyel kapcsolatosak. Van kű.öin if­júsági klubunk, összejöhetnek a fiatalok. Ott készülünk a j lflturális szemlékre. Nagy gondunk, hogy egyetlen lány sincs a KISZ-esek között. Polány nem halott falu, s bár öreg, mégsem jellemző rá az öregek szunyókálása. Azt nem mondhatjuk, hogy pezsgő a élet, rle nem is amolyan alkony előtti. Az idős embe­rek például énekkart alakítot­tak. s föllépnek különböző he­lyeken, nehogy valahol elfe­lejtsék a falu nevét. S nincs gazdátlan ház sem a község­ben. Igaz. hosszú évek óta nem volt felújítás, építkezés sem, de amelyik ház megüre­sedett, oda nagycsaládosokat költöztetett a tanács. Polány még él, s bár lassan öreg- 1 szik, a házak udvarát nem veri fel mégsem a gyom. Polány öregszik Az egyesülés óta Cjj orsab b a fejlő d é s Somban több mint egy év­tizede nincs önálló községi tanács. Ezen a nyáron, június 30-án múlt tíz éve, hogy megszűnt az önállóság, s 1978 végéig a Nagy herényi Községi Közös Tanácshoz tartozott a falu. Az idén január elsejétől aztán Ságvár lett a térség közigazgatási közponlja, ide tartozik a központi község cs Som meiiett Nagyberény, Nyim. s lakott településként Daránypuszta és Simonmajor is. összesen több mint 4500- an lakják a falvakat, a pusz­tákat. Szeptemberben múlt egy éve, hogy az akkori nagyberé- nyi közős tanács az egyesülés óta először megtárgyalta Som társközség gazdasági és kul­turális helyzetét. Győri József tanácselnök — ma a Ságvári Községi Közös Tanács elnöke — akkor így fogalmazott az előterjesztésében: »A tanácsok egyesülésekor néhányon úgy vélték, hogy Som majd elsor­vad, nem lesz gazdája. Kilenc év után elmondhatjuk: az egyesülés után gyorsabban fejlődött, mint annak előtte...« Ez idő alatt a tá ősközség be­ruházásaira fordított összeg meghaladta a 2,7 millió forin­tot. — Som fejlesztése azóta sem állt meg, függetlenül at­tól, hogy ma már Nagy bö­lénnyel együtt a ságvári Köz- igazgatási körzetbe tartozik — mondta Győri József. — Rö­videsen használatba vehetik a gázcseretelepet. Ez csaknem teljes egészében társadalmi összefogással létesült. Rendez­tük a házhelyeket: többen jelezték ugyanis, hogy épít­kezni szeretnének Somban, ezt a munkát ezért kellett sürgősen elvégeznünk. — A somiak mindig is tü­relmetlenek voPak. ez azon­ban nem baj,, hiszen az egész­séges türelmetlenség előbbre viszi a 'dolgokat. A falut és külterületeit ma több mint nyolcszázan lakják, s a kör­zet négy községe közül itt vállalják az emberek legszí­vesebben a társadalmi mun­kát Szigeti József, a községi pártvezetőség titkára, és Pin­tér József vb-titkár megerő­síti a tanácselnök állítását Pöczön Margit, a tizenegy so­mi tanácstag egyike, aki egy­ben a tanács számvizsgáló bi­zottságának elnöke hozzáfűzi 3 — Szívesen dolgozunk a falunkért — magam is meg­fogtam a lapátot a gázcsere­telep építésénél. A lakosság azonban elvárja, hogy a ta­nácstól támogatást kapjon. Erre eddig nem lehetett pa­nasz. Persze, vannak, akik észre sem veszik, hogy a kör­nyezetükben mi minden tör­tént értük, pedig néhány lé­tesítményünket örömmel el­fogadná a járás akármelyik községe. Joggal lehetnek büszkék például a régi épületből át­alakított körzeti orvosi rende­lőjükre, mely 1977-től áll a lakosság rendelkezésére. A szépen berendezett, kor­szerűen fölszerelt rendelő -gazdája-, dr. Botos Zoltán körzeti orvos, szívesen kalau­zolt bennünket a szép, tiszta helyiségben Az. egészségügyi ellátás javításáért sokat tett. egyik kezdeményezője volt a különféle társadalmi megmoz­dulásoknak a faluban. A kereskedelmi ellátás, a közlekedés jó. Napjában több mint negyven busz halad át a falun, és a vasútvonal szin­tén érinti 'Somot. — Mi az, ami még hiány­zik ahhoz, hogy aZ itt szüle­tettek és az utóbbi időben le­telepedettek még jobban érezzék magukat? Pöczön Margit nyolc éve tanácstag, itt született, jól is­meri a somiak »nagy óhaját«: — Most a vízgondunkat kellene megoldani. Tárgyalá­sok folynak arról, hogy majd rákapcsolják a falut a regio­nális hálózatra. A lakcsrág szívesen vállalná a társadal­mi munkát címez. Érzékenyek lettek az emberek. Sok fórumon szóvá tet­ték például azt a valóban szerencsétlen meg fogalmazást, hogy az ö településük — úgymond — szerepkör nélküli. Somogy több mint egy évtizedes gazdasági és közigazgatási fejlődése során átrendeződtek a központok: tanácsok, szö­vetkezeti központok költöztek máshova. A lakosság több­sége azonban maradt, s természetes igénye: ugyanolyan gondot fordítsanak az életkörülményeikre, mint a székhely- községben, ugyanúgy intézzék az ügyes-bajos dolgaikat, mint régen. Somogybán 171 település számít társközségnek. Nagyon találó és szép ez a szóösszetétel, a tartalmát azonban a gya­korlat határozza meg. Ahol sok a panasz, s a lakók úgy ér­zik, hogy mostohagyerekek, ott a tanács még n%m telt meg mindent azért, hog-y társnak érezhessék magukat. A mos­tani összeállításból is érezhetjük, milyen sokat számit, ha a társközségek öntevékenységére, társadalmi munkájára ala­pozva szép távlatot kap egy-egy falu. Van, ahol még az alapellátás megteremtése okoz gondot, máshol már előrébb járnak a fejlesztésben. A gazdasági központok változása miatt szintén sokan lettek el- és bejárók. Ki a saját jármüvén, miis az állami gazdaságok, a tsz-ek, a vállalatok buézain, a tömegközle­kedési eszközökön utazik a mynlcahelyére. A máshol dol­gozás azonban nem jelenti, hogy más a kapcsolata a lakó­helyével, sőt egyre nőnek az igények. Mindenképpen rosz- szul esik, ha minden intézmény és az értelmiség is kivo­nul a társközségből. Nem egy helyen már csak a népfront- bizottság tevékenykedik, nincs pártszervezet, nincs KISZ sem. Nagyon érthető igény, hogy ha bármilyen szervezet tevékenykedik is a településen, támaszkodjon az emberek közéleti érdeklődésére, vonja be őket a körzet fejlődését előmozdító döntések kialakításába, mozgósítsa őket 'a szebb és jobb életüket segítő közhasznú munkákra. Nem a rangoktól — székhely- vagy társközség — függ az emberek közérzete/ Az a fontos, hogy a fejlesztések el­határozásakor, a lakossággal való foglalkozáskor mindenki érezze az egyenrangúságot. Ez szárnyakat ad a társadalmi munka vállalásakor, s a székhely elképzeléseinek támoga­tásai is megsokszorozza.

Next

/
Thumbnails
Contents