Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-10 / 237. szám
Búcsú a hadseregíSI Ünnepélyes csapatgyűlést tartottak tegnap annál a magasabb egységnél, amelynek dr. Berki Mihály vezérőrnagy a parancsnoka. A szocialista verseny eredményeit értékelték. s egyúttal elbúcsúztatták azokat a katonákat, akik !e- töltötték sorkatonai idejüket. A Himnusz hangjai után díszegység kíséretével hozták a csapatzászlót, majd Pásztor István alezredes, a magasabb egvség pártbizottságának a titkára szólt a katonákhoz.. A szocialista verseny célját, eredményeit ismertette, köszöntötte a versenyben kiemelkedő sikereket elért katonákat. parancsnokokat, egv- ségeket. Ismertették a miniszteri parancsot, majd egymás után vették át a kiváló, élenjáró cím elnyeréséről szóló okleveleket, zászlókat, iiúri- rnakat a kitüntetett egységek képviselői. Bőröndi József őrnagy a leszerel őket búcsúztatta. Azok a' a katonákat, akik becsülettel eleget tettek állampolgári kötelességüknek. s most utoljára sorakoztak föl, hogy elköszönjenek társaiktól. parancsnokaiktól. ő is, mint Sárái Árpád, a KISZ kaposvári bizottságának a titkára, azt kérte a leszerelőktől: ha visszamennek a bevonulás előtti munkahelyükre, ott is dolgozzanak olyan becsülettel, mint a hadseregben. Kötelezz.? őket tartalékosként is kiemelkedő munkára a katonai eskü. Leszerelőket szólítanak, az ő helytállásukat ismerteti az a parancs, amely többük előléptetését. kitüntetését tartalmazza. Nevükben búcsúzik el parancsnokaiktól, a katonatársaktól Bálint, János szakaszvezető. akinek katona- könyvébe ez 3 bejegyzés kerül: tartalékos őrmester. Nudli József egyike azoknak a keveseknek. akik a kétévi szolgálat alatt három alkalommal is kiérdemelték a Mae var Néphadsereg kiváló katonája kitüntetést, öt is őrmesternek léptették elő. — Ha voltak is nehéz. órák. napok, azok a búcsú pillanatában megszépülnek. Nagyszerű parancsnokom volt Horváth Ferenc százados, őrá mint katonára és emberre egyaránt hálásan emlékszem vissza. Azután a katonabará- tok, a két komlói gyerek. Kengyel Miklós. Takács Ágoston meg sokan mások akikkel igen jó barátságba kerültem. Somogvsz.il ben laknak a szülei. Ö Törökkonpányban. a Koppányvölgye Tsz-ben dolgozott mezőgazdasági gépszerelőként. Kombájnokat, zeto- rokat javított, s odamegy vissza a szövetkezetbe, folytatja tovább munkáiát. Felesége Somogvdöröoskén tanítónő. ott élnek szolgálati lakásban. A harmadik kiváló címről, kitüntetésről, s az őrmesteri e'Wéptetésről még nem tud a család. Bízonvára örömmel fogadták majd a becsülettel helytálló katonafiút ők és a szövetkezet vezetői, régi munkatársai is. — Néhány napot pihenek azután folytatom a munkát. Szeretném a hadseregben szerzett ismereteimet, a fiatalok nevelése érdekében a honvédelmi szövetségben hasznosítani. A szakmát Kaposváron tanultam az 503-as szakmunkásképző Intézetben. Ügy érzem. ez ma már kevés. Szeretnék leérettségizni, maid elvégezni a gépipari technikumot is. — Köszönjük, őrmester elvtárs ! Így köszöntek el Nudli Józseftől parancsnokai. akik joggal büszkék rá és mindazokra a fiatalokra, akik be-1 osületlél. esküjük szellemében szolgálták le katonaidejüket, s azzal távoztak a hadseregből: ezt a helytállást folytatják majd munkahelyükön is. Szakai László Ötletesen, leleményesen Ezreket takarítanak meg , (Tudósitónktól.) A böhönyei áfész 7. sz. készruha- és cipőszakiizlétének dolgozói 18 évvel ezelőtt alakították meg a Petőfi Sándor szocin1 ista brigádot. Háromszor nverték el a szövetkezet kiváló brigádja kitüntetést. a Naev Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indított munkaversenv eredményeiért pedig az MSZMP Somogy megvei Bizottságának iubi- leumi oklevelét kapták meg. Az elsők között tettek fel- aiánlást a XH. pártkongresz- szus és. hazánk felszabadulásának 35. évfordulóiénak tiszteletére. Idei feladatuk a tavalyinál egymillió forinttal több: 9,7 millió forint értékű áru eladása. Most úgy döntötték, hogy forgalmi tervüket líiabb 1 százalékkal túlteljesítik. Vállalásaik sorában a takarékosság is szerepel, és munkájuk bizonyítja, hogv ötlettel. leleménvességgel könnven elérhetők ezek a célok. 3000 forintot takarítanak meg például azzal, bogy a csomagolásnál. olcsóbb papírt használnak, de plvaf.: hogv az ne menjen az esztétikum rovására. Drága a kötözőzsines. Űiabb 1000 forintot takarítanak meg úgy. hogy a hasz- I nált zsineget nem dobják el, hanem újra használják. Ösz- szegyűjtik és eladják azokat a kartondobozokat, amelyekben az áru , érkezik. Az árát a brigád közösségi céljaira használják fel. Ahol nincs szükség nagy teljesítményű vnianyégökre. ott azokat kisebbekre cserélik ki Az egyik cipőipari szövetkezet 5 százalékkal magasabb árrést ad a böhönyei áfésznek. akkor, ha fél évvel a sz,ezon előtt rendéi. Olyan cipőkről van szó. amelyek egyediek, és amelyeket a nagykereskedelmi vállalatok nem hoznak forgalomba. Betartják ezt a megállapodást, így amellett, hogy az áruválaszték növekszik, a szövetkezetnek 25—30 ezer forint nyereséget hoz. Nudli Józsefnek gratulál Pásztor István. Az „egyenlősdí" közelről Hogyan osztanának el ötezer forintot? Ä munka mennyisége/ és minősége szerinti bérezés sok helyen ma is csak elv. Joggal teszik ezt szóvá különféle fórumokon az ipari üzemek munkásai. a mezőgazdaság dolgozói. Vajon igazságosabbá válna-e a jutalmazás, ha a prémium elosztását rábíznák a brigádok, munkacsoportok tagjaira? Egy munkairányító lehet elfogult — akár jóhiszeműen is. Például, ha egy rendszerint jól dolgozó embert egymás után kétszer épp -támaszkodás« közben lát. míg egy* lazító, de annál -ügyesebb« dolgozót — minő véletlen — mindig épp serény, munkában. A brigád tagjainál aligha tudhatja jobban bárki, hogy kit jellemez a -'ázás semmittevés« és kit az ütemes munka. Ennek alapján tehát az -osszák szét maguk között« módszertől joggal .remélhetnénk igazságosságot. A munkaszociológusok fölmérései azonban elgondolkodtatóak. Az esetek túlnyomó többségében az emberek egyenlően osztiák el a jutalmat. Elismerik ugyan, hogy nincs két egyformán dolgozó ember, és hogy becsületesebb a munka szerinti elosztás. Mégsem teszik ezt. Ugyan miért? A fölméréseket össze- p -'ő szociológusok szerint: az e nberek nem merik vállalnia hérek differenciált elosztásával járó feszültséget. A munkacsoportok tagjainak csak a kisebbik része dolgozik kiemelkedően, a többség -átlagos« vagy gyönge munkát végez- E többség pedig nemcsak egy esetleges szavazásnál jeleftt erőt. A legjobbak rendszerint maguk is elfogadják az igazságtalan egyen- lősdlt, hogy elkerüljék az irigvkedést, a neheztelést... Valóban így van? A mernyei tsz szentmiklósi telepén két munkacsoportnak is föltettem a kérdést: hogyan osztanának szét maguk között ötezer forintot? A szárítós brigád tagjai egyetértettek abban. hogy egyformán. — Ha kapunk célprémiumot vagy jutalmat, inkább egy közös kirándulásra költjük csakhogy ne kelljen pénzt osztani. Igaz, ez azért van így. mert a brigádra Jutó prémium legföljebb 5—600 forint. — Ma egyik húzza meg lobban, hóin an a másik. Ösz- szeszokott brigád ez. Csakis egyenlően szabad osztozkodni — tartotta G. Nagy János segédmunkás. A beszélgetés során kiderült: Major Lászlónak több szakmája is van és rési dolgozó. míg Bognár János.újonc segédmunkás. Ha valaminek, hát e különbségnek, igazán tükröződnie kell az elosztásnál. — Nerm fogadnék el többet, mint más: engem ne nézzenek ki — így Major László. — A legtisztább az. ha a főnökök Osztanak pénzt. Akkor bárhogy van is. nincs mese. — fis ha igazságtalanul osztják ? — Még akikor is így a jobb. Az asszonybrigád, épp bontott téglát tisztogatott. A kérdésre — hogy milyen szempontok szerint osztanák el a pénzt — sok mindent felsoroltak: családi és anyagi helyzetet. kort. a ledolgozott órák számát, csak épp a munka hogyanjáról nem esett szó. — Egyszer már kaptam jutalmat. néztek is rám ferde szemmel. Most kapjon az. aki még nem kapott — mondta Győré Ferencné. — Én nem szívesen fogadnám el. Loósz Imréné senkinek sem adna. — Ugyan, hogy lehet összemérni annak a munkáját, aki naponta el tud jönni, meri ve- még asszony a családban, és azét, akire a háztájiban meg a háztartásban is ezer feladat vár. Steller Istvánná négy éve kapott ötszáz forintot. .. — Látia? A mai napig is fölemlegetik. Pedig hát megdolgoztam azért a pénzért. A gazdaság elnöke. Takács Dezső vette át a szót: — Mivel hamarosan amúgy is dönteni kel! a kiváló szövetkezeti tag jelvény és a vele járó jutalom odaítéléséről, tegyék meg most és itt. A brigádból — kellő indoklással — kit tartanak méltónak az elismerésre? Kínos csönd volt a válasz, (önmagát, senki sem mondhattad Végre Farkas Imréné — egyébként vezetőségi tag — említett egy nevet. — Miért pont ő? — kérdezték többen. — Mert kisgyermekei vannak, és alighanem szüksége van a pénzre. A munkájával nincs baj. Steller Jánosnál nem elégítette ki es az indoklás. — Másnak is van kisgyermeke. a pénzre meg éppenséggel mindenkinek szüksége van. Különben is: hova jutnánk. ha a családi helyzet döntené el, hogy ki a kiváló tsz-tag? Az elnök elmondta. hogv Polányból és Szentmi ki ősről tavaly senkit sem javasoltak ... — Miért? — Nem akartunk senkit megsérteni .. — Végül is ezzel az egven- lősdivel az jár legrosszabbul, aki a legjobban dől gozik, és a lazító nyeri a legtöbbet — ismerte el Gaspnrics Lászlóné. De aztán hozzátette: — Mégis jobb az egyenlősdi, mint a viszály. Talán találtam volna a me- gve gazdaságaiban olyan erős közösséget, ahol már nem az elfogultság és az irigység diktál. ahol épp a differenciált jutalmazás jelenti a húzóerőt. Mégis egyértelmű, hogy a legtöbb munkahelyen az “igaz- ■ ságossái7« egyet jelent az ént lenlősdivel. Az emberek többsége, csupán a pontosan lemérhető teljesítményekből származó megkülönböztetést fogadja el. Senki sem háborodik föl. ha jutalmat kap, aki a »legtöbb órát« dolgozta le, a legtöbb mázsát kombájmoz- ta. de viszály támad, ha »csűrtől»« a jó hozzáállásért, gondosságért. igvekeretért jutalmaznak. Nyilván évekbe telik még. míg a differenciált bérezés szemléletbeli gátjai leomlanak. Gyorsíthatja azonban ezt a folyamatot, ha a jobb munkaszervezés, a rendszeresebb ellenőrzés nvomán a gazdaságok irányítói hiteles mércét találnak a munka minőségére. Bíró Ferenc t Cscdáfaíis A z ember. Az igen! “Fajta kívül semmi sincs, ami csodálatos« — mondta egv tanya!gó ismerősöm, akinek akkor is keserűség ül az arcán, amikor mindenki más örül körülötte. Jellegzetesen lebiggyeszti az ajkát és mondja, mondja a magáét. Legutóbb egy tízemeletes ház tövében álltunk, szikrázott a napfény az ablakokon, s egymás után jöttek a beköltözők. Anyák csecsemővel a karjukon. nagyobbacska gyerekek a kicsit vezetve, s az apák töprengő arccal: hogyan jut fel a dupla rekamíé a nyolcadikra. örült mindenki. De ő az.t mondta: »Elviselhetetlen lehet odafönt. Ráadásul az ablakok a temetőre néznek...*' Fölmentünk, és kitekintett az ablakon. Mondta is mindjárt: sivár a környezet. Igaz, még nem nyúltak a magasba hatalmas fák. még fű. még virág sem volt. csak rendetlenség és sár. De a lakásokban villany égett, fürdőszoba volt. és központi kazánházból, messziről érkezett, a meleg. »Ez is valami? — kérdezte fennhéjázva. — CsaJc nehogy azt higy- gyétek, ez is a szocializmusnak köszönhető!« A fanyalgás nem egyedülálló jelenség. Egv jó barátom évtizedek óta tanít a marxista esti egyetemen. Nemzeti ünnepünkön fölkérték: mondjon megemlékezést a történelmi sorsfordulóról. Szép szavakkal, bensőséges hangon, érvekkel bizonyította a fejlődést, méltatta az utat. Ieen. eddig jutottunk — mondta, s volt néhány szava a jólétrő’. az életmódról, a békés alkotó munkáról , is. Megtapsolták. így szokás. Hanem amikor néhány nappal később az esti egyetemen találkozott a hallgatóival, kissé meglepődött. Különböző szavakkal, de nyolcán, tízen is kifejezték: .“Vgigán már, mi ebben a csodálatos? Nem kétséges: a szocializmus is hozott valamit, de bizonyára nélküle is eljutottunk volna idáig. Nincs ebben semmi csodálatos!« És csakugyan nincs. Nem történt csoda. A társadalmi fejlődés természetes rendje valósul meg — nem csodák, hanem embermilliók' odaadó■■ munkája nyomán. De ha nem is csodálatos: értékelni, örömmel fogadni azért szabad! És az sem árt. ha büszke rá az ember. Persze fanyalogni is lehet. De mire jó? Ösztönöz talán, vagy lelohasztja a kedélyeket? Tettekre serkent vagy visszafog, és a lekicsinylés, a lebecsülés magnót hinti a termékeny földbe? Azt. szokták mondani (magam is igaznak tartom): amibe beleszületik az ember, az sohasem lesz csodálatos. Nehéz — bármilyen hittel és igazmondással is — elfogadtatni utódainkkal, hogy mi miért tudunk örülni annak is, ami nekik természetes. A világ fejlődésének rendkívül gazdag példatárából az első rádiótól vagy telefontól a kerékpárig, a gőzmozdonvig. a repülőig ezernyi példát sorolhatna a krónikás. de miért tegye. Hiszen a nemzedékek bizonyos fokig eltérő kötődése jót ismert. A gyermek számára az a csodálatos a tv-ben, ha nincs kép. A nagyapának meg az, ha van ... Ma csupán — és ez már eddig sem lehetett titok az olvasó előtt — azért, beszélek erről, hogy tanuljuk meg jobban becsülni, értékelni vívmányainkat. Akkor is. ha részesei voltunk a hatalmi harcnak, akkor is. ha beleszület- tünk a szocializmus áldásaiba. Arról győződtem meg. hogy a kommunisták közösségei a szocialista országokban és ott, ahol eszménknek még csak a csírája él, sohasem játszottak zsákbamacskát. Hiszen éppen ezek a közösségek és tagjaik vallják, hogy a fejlődés, a társadalmi haladás objektiv törvényszerűség. Nem vitatják tehát, hogy haladás azokban az országokban is van. ahol a legnagyobb a társadalmi elnyomás. S a fejlődés többé-kevésbé kihat a legegvszerűbb, a legtöbbet szenvedő, kizsákmányolt, netán még éhező emberre is. A vizsgálódás és összehasonlítás azonban nem nélkülözheti a megfontolt és marxista alapokon nyugvó történelemszemléletet. Tehát nem mindegy, mihez hasonlítjuk napi-mk. valóságát. A zt hiszem, helytelen volna csupán mennyiségi oldalról megközelíteni a szocializmus eredményeit. Alapvető minőségi különbség van a két társadalmi forma között, s napjainkban már igazán nem kellene szót váltani arról, hogy a magántulajdon halála, a kizsákmányolás megszűnése, a társadalmi egyenlőség, a tudás megszerzésének joga és minden más emberi jog milyen lehetőségeket. teremtett az egyén és a kisebb-nagyobb közösségek számára. Valóban. Nem csodálatos a tízemeletes ház, a korszerű lakás annak, akinek már van. s aki — gondia nem lévén — kívülről fanyalog a legszebb vívmányok láttán. Csakhogy elfelejti: az. a földes, kisabiakoe egyetlen szoba, ahol öten. hatan is laktak, harmincegvnéhánv éve még a boldogságot jelentette. Ha még van ilyen lakás, az ma az »egészségtelen. az életveszélyes« ielzőt viseli. De életünk lényegét — bármennyire is alapvető kérdés — nemcsak a lakás felezi ki. A közérzet! Az igazságok és logok, a lehetőségek és kötelezettségek, a boldogulás emberi léptéke. Hiszen tízmillió ember állt az ezrek helyébe! Hiszen tízmillió ember élvezi a föld. a haza gyümölcsét,: tehet, cselekedhet e gvümö’cs beénéséért. egészségéért és zamatéért, s részesül belőle még az is. aki fanyalogva mondogatja: » Jobbat is, máshol is ettem, vagy ehettem volna « Az élet minősége változott meg. De igaz: nem történt csoda ... Nos hát fanyalognak egyesek. Kétségbe vonhatják sikereink értékét; lebecsülhetik azt, amit száz- és százezer, sokmillió ember tett és tesz napjainkban is. Ettől nem áll meg a szekér. Legfeljebb lassul. De ezt is megéhezzük mindennapi életünkben. Mert a fanyalgás fék az erőfeszítések és hajlandóságok, a képességek és őszinte elható.ro- zások szekerén. “Jő, rendben van. nem vitatom, hogy sok minden megváltozott nálunk. De azért nézd meg, mi van odaát.« Megnéztem néhányszor. S a kirakatot sohasem tartottam az élet lényegének. Áz életmód nem mindig volt rokonszenves, s jóllehet néhány nap alatt aligha juthat el bárki is egy másfajta, ismeretlen társadalom lényegéig, az mindemképpen nyilvánvaló volt: a világért sem választanám azt az életet még akkor sem, ha az idegennek — a kétes, értékű felfedezés mámorában — sok mindent szebbnek, az értékek nagyobbaknak tetszenek. De igazabbnak, emberibbnek, őszintébbnek sohasem. Néhány napja haladó szellemű holland újságírók vendéglátói . voltunk. Megdöbbentett, hogy mennyi mindent nem tudnak, vagy rosszul tudnak a mi életünkről. És .meglepett az őszinte érdeklődés és kíváncsiság, amellyel ' » betörtek-« hazánkba, többek között a mi megyénkbe is. És itták, szívták magukba a szót. a személyes élményt és látványt, hétköznapjaink nyílt szívű feltárását. Nem mondták, de meg kellett éreznem: rácsodálkoztak a magyar valóságra. Vagy nem kaptak, vagy egészen hamis képet kaphattak eddig a szocializmusról. S hogy közel kerülhettünk egymáshoz. az talán annak köszönhető: mi sem tartottuk, mi sem mutattuk föl csodaként a szocializmust. Csák mi tudtuk — és ők megérez.hették: fölényünk nem a mennyiségben, hanem a minőségben, az cmebrek közérzetében, a demokratizmusban és vívmányaink megőrzésének tiszta szándékában van. N os hát azt szerettem volna csak elmondani: a szocializmus nem csoda, de az emberiség, a tömegek eddigi legnagyobb vívmánya, amelyet becsülni, tisztelni és szeretni kell, mert soha nem volt érték, i mert érdemes. Jávori Béla
