Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-23 / 248. szám
A leszerelés - közügy Ezekben a napokban a nagyvilágban, s hazánkban is, a szokottnál több szó esik a leszerelés kérdéseiről. Az Egyesült Nemzetek Szervezete leszerelési hetet hirdetett — olyan megmozdulásokra szólítva fel a békeszeretö embereket, amelyek hozzájárulhatnak a katonai enyhülés ügyének előmozdításához. Az országok biztonsága mai világunkban rendkívül fontossá vált. Az okokat nem kell különösképpen indokolni: a ■nukleáris fegyverek felhalmozódása magát az emberiséget fenyegetheti pusztulással. Mindez fokozottan növeli a közvélemény szerepét a lesze relésért folytatott hancban. Ki kell mondani: mindenkinek kötelessége szót emelni fegyverkezési verseny fokozása, mindenféle háborús fenyegetés ellen! Jól példázza a tömegek szavának ' erejét a tény, a NATO és az Egyesült Államok katonai vezetése kénytelen volt elállni tervétől, hogy neutronfegyvereket telepit Európa földjére. Most újabb fegyverkezési tervvel álltak elő az atlanti tömb stratégái: középhatósugarú ballisztikus rakétákkal és szárnyasrakétákkal akarják »megvédeni« Nyugat-Eúrópát egy nem létező szovjet fenyegetéstől. Nyilvánvaló, terveik nem kontinensünk, a nyugat- európai országok biztonságát, hanem az amerikai hadiipari monopóliumok profitját szolgálják. A fegyverkezési verseny átterjedt a fejlődő országokra is. Amerikai kutato'k adatai szerint 1960 óta megnégyszerezték katonai kiadásaikat, s ma ez már évi 90 milliárd dollárt tesz. ki. A fejlődő országok alapvető gazdasági és társadalmi problémáit megoldani pedig csak akkor lehet, ha minden lehetséges erőforrást az elmaradottság globális bajainak gyógyítására fordítanak. A világ ma évente közel 450 milliárd dollárt költ fegyverkezésre, s a jelek arra mutatnak, hogy a - NATO-Orszá- gok ezt az összeget tovább növelik. Veszedelmes fegyverkezési terveket készítenek elő, s mindez óhatatlanul arra kényszeríti a szocialista országokat, hogy gondoskodjanak a fenyegetés elhárításáról. A fegyverkezésnek azonban, a mi országainkban nincsenek hívei, nincsenek haszonélvezői. A szocialista közösség kormányai, a világ kommunista pártjai, haladó mozgalmai, s minden ép ésszel gondolkodó, békeszeretö ember együtt áll ki a fegyver nélküli világ ügyéért. A leszerelés kérdése ma aktuálisabb, mint valaha, nem halasztható feladat. A háborús veszély elleni küzdelem — közügy! M. G. Külföldi vendégek Kambodzsában « I A Béke-viJágtanács indokínai körúton tartózkodó kül- i ciöttségét, melyet Romesh Chandra főtitkár vezet, hanoi megbeszéléseit követően a hét végén Kambodzsában tett kétnapos látogatást. A delegációt fogadta Heng Samrin, a népi forradalmi tanács elnöke, és kifejezte köszönetét azért a segítségért, amelyet a Béke-világtanács nyújtott és nyújt Kambodzsa népének a népirtó Pol-Pot-klikk elleni küzdelméhez, az onszág újjáépítéséhez. Romesh Chandra válaszában biztosította a kambodzsai elnököt, hogy a Béke-világtanács a jövőben is teljes támogatást nyújt Kambodzsa népének. A BVT küldöttségével egy- i dobén Kambodzsa vendége volt egy amerikai katolikus delegáció is. A küldöttséget Heng Samrin is fogadta. Az amerikai delegáció vezetője közölte, hogy hazatérve részletesen tájékoztatni fogja az amerikai közvéleményt Kambodzsa valóságos helyzetéről. Tudományos konferencia a leszerelésről Arcéi háttérrel (Folytatás az 2. tudáskőt) zetés bízott, vakyisi a Szovjetunió összeroppan a fegyverkezési verseny terhei alatt. Mint ahogyan ez nem következett be a múltban — fi- gelembevéve a szocialista országok megnövekedett erejét — az elképzelést még kevésbé lehet reálisnak tekinteni a jövőre nézve. A nyugati politikusok egy része a Szovjetuniónak az Egyesült Államok, Nyugat-Európa. Kína és Japán összefogásával történő bekerítésével hipnotizálja önmagát a tények és tapasztalatok azonban meggyőzően bizonyítják, hogy hamis feltevések talaján létrehozott, hamis tettek nehezen visszafordítható következményekhez vezetnek, még abban az esetben is, ha évek múlva elismerik a hibát. A tőkés országok érdekei közötti jelentős eltérés a közópható-sugarú rakéták telepítési elképzeléseinek fogadtatásában is megmutatkoznak. A jelek szerint az NSZK, Olaszország és Anglia feltételeket is támaszt. A Német Szövetségi Köztársaság ragaszkodik ahhoz, hogy Hollandia és Belgium szintén járuljon hozzá a rakéták telepi-“ táséhez. Valamennyien megkövetelik, hogy az Egyesült Államok szenátusa mindenekelőtt ratifikálja a SALT—II- 6L — A tőkés országok állítása szerint a fegyverkezési verseny és a politikai enyhülés nagyon jól megfér egymással, a szocialista országok állásfoglalása szerint korunkban a nagyobb biztonság kulcsát a katonai szembenállás csökkentésében, a leszerelésben kell keresni. A katonai erők gyors fejlesztése és esetleges újabb fegyverkezési hullám elindítása ugyanis hat a politikai enyhülés egészére. Mindezek alapján — a nemzetközi politikai viszonyok adta lehetőségek legteljesebb kihasználásával — az eddig kivívott pozíciók megtartása, az enyhülés erősítésével a Legközvetlenebb feladat — hangsúlyozta Gyovai Gyula. A plenáris ülést követően szekcióüléseken folytatták munkájukat a tudományos konferencia résztvevői. Edward Kennedy indulásra késxen Hua Kuo-feng Beniiisan tárgyal Belpolitikai vita a látogatásról Vasárnap délelőtt Bonnba érkezett Hua Kuo-feng, a Kínai Államtanács elnöke (miniszterelnök). Kíséretében van Huang Hua külügyminiszter, Jü Csin-li miniszterelnök-helyettes, Kang Cu-ju, az állami tervbizottság helyettes vezetője és Cuj Csün külkereskedelmi miniszterhelyettes. A bonni repülőtéren a. kínai vendégeket Hans-Jürgen Wischnewski, a kancellári hivatal államminisztere és Johannes Rau, Északrajna- Vesztfália tartomány miniszterelnöke üdvözölte. Hétfőn délelőtt a bonni kancellári hivatalban megkezdődött Hua Kuo-feng kínai miniszterelnök NSZK-beli látogatásának hivatalos programja. A két kormányfő előbb miniszterei társaságában, majd négyszemközt tárgyal egymással. » A Hua-látogatás növekvő nyugatnémet belpolitikai vita jegyében kezdődött. A kormánykoalícióhoz tartozó szociáldemokraták és szabaddemokraták hangsúlyozták: az NSZK jó gazdasági kapcsolatote alakítására törekszik a pekingi vezetéssel, de nem hajlandó szerepet játszani a kínai kormány szovjetellenes politikájában. Az ellenzéki keresztény- pártok viszont védelmükbe vették Hua szovjetellenes kije-' lentéselt és azzal vádolták a kormányt, hogy »tudatosan igyekszik csökkenteni a kínai—nyugatnémet csúcstalálkozó jelentőségét-«. Bölling bonni kormán yszóvivő a láHetmut Schmidt és Hua Kuo-feng megkezdte tárgyalásait. T Dajan lemondott Az izraeli kormány vasárnapi ülésén lemondott tisztésge- ről Mose Dajan külügyminiszter. Döntését két okkal indokolta. Egyrészt nem ért egyet az izraeli kormány telepítési politikájával a megszállt arab területeken, másrészt ellenzi azt a kemény, hajthatatlan vonalat, amelyet a Begin- kormány követ az úgynevezett »palesztin autonómiáról« folytatott' izraeli—egyiptomi —amerikai tárgyalásokon. Begin izraeli miniszterei nők elfogadta Dajan lemondását, s közölte, egyelőre ő veszi át a külügyek irányítását is. Az első hírügynökségi jelentések és izraeli politikusok állásfoglalása szerint Dajan lemondása súlyos kormányválságot idézhet elő Izraelben, sőt az sem kizárt, hogy a mindössze hat főnyi «parlamenti többséggel rendelkező kormánykoalíció- új váalsztá- sok kiírására kényszerül. togátás előtt jelezte: az NSZK vezetése »nem adja« áldását a kínai vendég »polémikus kijelentéseire«. A szóvivő ezzel Hua párizsi a Szovjetuniót támadó megnyilvánulásaira utalt. Herbert Wehncr, a szociáldemokraták parlamenti képviselőcsoportjának vezetője leszögezte: az SPD támogatja a kancellárt ’abban a törekvésben, hogy kivonja az NSZK-t a szovjet—kínai ellentétek ható- körébőL Hans Dietrich Gen- scheer vasárnap esti televíziós interjújában hangsúlyozta, hogy Bonn-nak érdeke fűződik a Kínával való ‘kapcsolatok fejlesztéséhez, ez azonban sem gazdasági, sem politikai téren nem történhet 1 más államok rovására. ÁÁSZ- nyitány disszonanciákkal Hétfőn La Pazban, Bolívia fővárosában megkezdődött az Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszteri tanácskozása. Ezt az ülést általában évente tartják, és enyhén szólva sosem szenvednek témahiányiban. A konferencia, amelyen a tagországok huszonhét külügyminisztere vesz részt, ezúttal- is tekintélyes időt vesz igénybe: a tervek szerint tíz teljes napot! A szervezet létrejöttében döntő szerepe volt az úgynevezett Monroe-elvnek. Ez így hangzott: »Amerika az amerikaiaké«. Aibban az időben, amikor közzétették, éppen összeomlóiban volt az amerikai kontinens déli részén is a spanyol világbirodalom, így tartalma időszerű és — legalábbis első hallásra — ro-, konszenves volt. Csakhamar kiderült, hogy a fennkolt • élv igazi tartalma: Amerika —az Egyesült Államoké. Ennek a koncepciónak a jegyében ült össze Washingtonban 1980. április 11-un az amerikai államok első nemzetközi konferenciája. Az itt alakult tömörülés utódszervezete, az 1948. április 30-án, a kolumbiai Bogotában megalakult Amerikai Államok Szervezete - (AÁSZ, angol nyelvű rövidítésével OAS). 1951-ben lépett életbe az alapokmány, akkor húsz volt a tagállamok száma, ma huszonhat. 1960 augusztusában ismét bebizonyosodott, hogy a szervezet a washingtoni politika eszköze; ekkor hozták az első határozatot a forradalmi Kuba ellen. Aztán a többit. Azóta azonban sok minden történt a világban — és a latin-amerikai szubkontinen- sen is. Különösen a közelmúlt hozott Washington számára sok kedvezőtlen fejleményt. Mi történt a tavalyi ülésszak óta? 1. Nicaraguában győzött a forradalom. 2. Megbukott a térség számos más diktátora, köztük a jelenlegi házigazdaországban Hugo Banzer. Salvadorban pedig Romero tábornok. 3. Panama megkezdte a esatoma-öveaet átvételét. 4. Kuba megerősödve került ki az amerikai kormányzat által provokált mesterséges válságból. 4. Mexikótól Granadáig félreérthetetlenül növekedtek a »gringo« (jenki)-ellenes érzelmek a térség népei között. Washington gondjaira jellemző maga a vendéglátó ország, Bolívia, amely a szubkontinens legszegényebb állama. Vance amerikai külügyminisztert Walter Guevara, az ideiglenes államfő az amerikai ón politikával kapcsolatos szemrehányásokkal fogadta. Bolíviában hagyományos a szegénység és a belpolitikád bizonytalanság, éppúgy, miint a térség legtöbb más államában. A La Pazba érkezett miniszterek számára a levegő j nemcsak fizikailag, hanem politikailag , meglehetősen »oxigén-szegény«. Ezt Vance már a fogadtatás pillanatában is érzékelhette ... H. E. Szeptember 18-án jelentette bé a Fehér Ház szóvivője: Carter elnök úgy határozott, hogy újabb négyéves időszakra megpályázza az elnökséget és indul az 1930-as elnökválasztáson. E döntés azt követően született. hogy az elnök együtt ebédelt Edward Kennedy demokrata szenátorral, akivel a hivatalos verzió szerint »napi politikai kérdésekről, főként pedig az előkészítés alatt álló új energiatörvényről tárgyaltak«, amelyben, mint köztudott, a két politikus eltérő nézeteket vall. A közösen elfogyasztott fehér házi ebéd a jelek szerint nagy jelentőséggel bírt mindkét fél számára. Carter arra volt kíváncsi, vajon Kennedy végül is jelöltetni kívánja-e magát A Kennedy-család jelenlegi feje a hozzá közelálló körök szerint értésére adta az elnöknek, hogy politikai pályafutását semmilyen vonatkozásiban nem tekinti lezártnak. E diplomatikus válasz arra enged következtetni, hogy a Kennedy-család története, amely a legújabb korában elválaszthatatlanul összefonódott az Egyesült Államok politikai és gazdasági életével, várhatóan új lapokkal gazdagodik. A család tekintélyét és vagyonát Joseph P, Kennedy, egy bevándorolt ír katolikus család leszármazottja alapozta meg. Ingatlan kereskedéssel, italáruik es mozifilmek forgalmazásával szerezte vagyonát, annak révén pedig politikai kapcsolatait. Ennek köszönhette, hogy a második világháborút megelőzően az Egyesült Államok nagykövete lett abban a fővárosban, amelynek írországi politikája száműzetésbe kény szeri tette őseit. Az idős Kennedy azonban sokkal magasabbra tört, londoni nagyköveti megbízatása nem elégítette ki ambícióit. Minthogy azonban nem juthatott be a Fehér Házba, legidősebb fiát szemelte ki az elnöki posztra. Ö viszont bombázó-pilótaként életét vesztette a második világháborúban. John Kennedy, a következő fiú nem akart politikai pályára lépni. Apja szavára azonban belépett az arénába, első nekifutásra nyerte a kongresz- szusi választásokat, majd’ az elnöki tisztségért vívott csatát is. Első dolga volt, hogy öcs- csét, Róbertét maga mellé vegye és az egyik legfontosabb tárcát, az igazságügyit bízta rá. S amikor Edward — 1962- ben — elérte a szükséges korhatárt (30 év), a családot hagyományosan támogató Massa- ctvusettsbem ő is elindult a szenátusi választásokon, amelyen azóta is minden alkalommal győzött. Fivéreinek meggyilkolása (John 1963, Robert 1968) után a’ családi stafétabotot Teddy vette át. Mindenki tisztában volt vele, hogy a Kennedy- család nimbusza akkor is a Fehér Házba segítené, ha nem rendelkezne az elnöki tisztség ellátásához szükséges képességékkel.. Ugyanakkor anyja, Rose Kennedy kijelentette: nem akar több gyilkosságot, nem akarja elveszíteni egyetlen fiát. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy ez a veszély nem fenyeget, a legifjabb Kennedy nem is pályázhat az elnöki tisztségre a siker reményében. 1969. július 18-án ugyanis egy társasági összejövetel alkalmával éppen választókörzetében, Chappaquidick Islapd-on kocsijával egy tóba zuhant A baleset, következtében meghalt a kocsiban ülő 28 éves Mary Jo Kopechne. A feltűnően csanos hölgyet Teddy ba- rátnőjeként tartották számon. A lapok meglovagoltak az esetet. Kiderítették. hogy Kennedy nem sietett partnere segítségére és csak órák múlva jelentette az esetet a közeli sheriffi hivatalban. A kommentárok hangsúlyozták, hogy egy olyan ember, aki nehéz helyzetben összeroppan és elveszti cselekvőképességéi, nem viselhet országos és felelősségteljes tisztséget. Az idő azonban ez esettben is jó orvosnak bizonyult Noha időnként még emlékeztetnek a szerencsétlenségre, manapság mind több szó esik Teddy politikai képességeiről, kitartásáról és türelméről, továbbá a politikában tanúsított mérsékletéről, s az utóbbi időben mind többen emlegetik őt a következő elnökválasztás esélyeseként. Ennek számos oka van. Ezek közül a két legfontosabb: a legifjabb Kennedy 17 éve tagja a szenátusnak, számos törvény megalkotásában vett részt és tekintélyt szerzett magának mind politikai körökben,mind az ország választópolgárai előtt. A másik, hogy Carter támogatóinak tábora az elnök következetlen és nem .mindig politikushoz illő magatartása miatt egyre inkább összezsugorodik. A demokrata pártban mind többen félnek attól, hogy Carterrel kell kiállni uk a választók elé. A jelek szerint ettől egyre kevésbé kell tartaniuk. Kennedy ugyanis legutóbb már úgy nyilatkozott, hogy »felesége és anyja hozzájárultak ahhoz, hogy jelöltesse magát, ha úgy látja jónak«. Egyik régi barátja és támogatója pedig bizalmas baráti körben kijelentette: »Teddy november végén vagy december elején határozott választ fog adni a mindnyájunkat foglalkoztató kérdésre«. Hogy e válasz milyen lesz, ' arra már most is következtethetünk abból, hogy ma mái- 19 ameri- „kai államban működnek a Kennedy jelölését szorgalmazó csoportok. Az egyiknek a vezetője éppen Carter egykori támogatója, Mike Abrams, alti szerint Teddynek sürgősen nyilatkoznia kell, hogy meggyőzhessük az embereket, indulni fog a választáson, tehát érdemes érte dolgozni. A »Jelöljétek Kennedy!« mozgalom tehát már országos méretűvé vált. Carter környezete a bomlási folyamat láttán azzal érvel, hogy Carter és Kennedy együttes párharca az elnökjelölésért megosztaná a demokrata pártot, szétforgácsolná az erőket és elkerülhetetlenül vereséghez vezetne. Erre azonban maga Kennedy válaszolt, amikor hangsúlyozta, hogy »a versengés nemcsak a termelési és a társadalmi szférában, hanem az egyének között is ösztönző lehet, erről tanúskodik az 1976-os elnökjelölési kampány is, amelyben Carter győzelmet aratott«. Carter és Kennedy párharcának minden jel szerint csupán egy újabb tragikus fordulat vagy Kennedy határozott visszalépése vehetné elejét. Erre azonban mind kevésbé lehet számi tani. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Kennedy tábora könnyen alkotó elemeire hullhat, ha kezdetét veszi az elnök jelölésért folyó nyílt párharc. A Kennedyékkel szembenálló politikai erők és a sajtó rendelkezhet olyan ütőkártyákkal, amelyek kijátszása csökkentheti. Kennedy évtizedek alatt kivívott tekintélyét és egyben esélyét az elnökké választásra. K. A. \
