Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-23 / 248. szám

A leszerelés - közügy Ezekben a napokban a nagyvilágban, s hazánkban is, a szokottnál több szó esik a leszerelés kérdéseiről. Az Egyesült Nemzetek Szervezete leszerelési hetet hirdetett — olyan megmozdulásokra szó­lítva fel a békeszeretö embe­reket, amelyek hozzájárulhat­nak a katonai enyhülés ügyé­nek előmozdításához. Az or­szágok biztonsága mai vilá­gunkban rendkívül fontossá vált. Az okokat nem kell kü­lönösképpen indokolni: a ■nukleáris fegyverek felhal­mozódása magát az emberisé­get fenyegetheti pusztulással. Mindez fokozottan növeli a közvélemény szerepét a lesze relésért folytatott hancban. Ki kell mondani: mindenkinek kötelessége szót emelni fegyverkezési verseny fokozá­sa, mindenféle háborús fenye­getés ellen! Jól példázza a tömegek szavának ' erejét a tény, a NATO és az Egyesült Államok katonai vezetése kénytelen volt elállni tervétől, hogy neutronfegyvereket tele­pit Európa földjére. Most újabb fegyverkezési tervvel álltak elő az atlanti tömb stratégái: középhatósugarú ballisztikus rakétákkal és szárnyasrakétákkal akarják »megvédeni« Nyugat-Eúrópát egy nem létező szovjet fenye­getéstől. Nyilvánvaló, terveik nem kontinensünk, a nyugat- európai országok biztonságát, hanem az amerikai hadiipari monopóliumok profitját szol­gálják. A fegyverkezési verseny át­terjedt a fejlődő országokra is. Amerikai kutato'k adatai szerint 1960 óta megnégysze­rezték katonai kiadásaikat, s ma ez már évi 90 milliárd dollárt tesz. ki. A fejlődő or­szágok alapvető gazdasági és társadalmi problémáit megol­dani pedig csak akkor lehet, ha minden lehetséges erőfor­rást az elmaradottság globális bajainak gyógyítására fordíta­nak. A világ ma évente közel 450 milliárd dollárt költ fegy­verkezésre, s a jelek arra mu­tatnak, hogy a - NATO-Orszá- gok ezt az összeget tovább növelik. Veszedelmes fegyver­kezési terveket készítenek elő, s mindez óhatatlanul arra kényszeríti a szocialista orszá­gokat, hogy gondoskodjanak a fenyegetés elhárításáról. A fegyverkezésnek azonban, a mi országainkban nincsenek hí­vei, nincsenek haszonélvezői. A szocialista közösség kormá­nyai, a világ kommunista pártjai, haladó mozgalmai, s minden ép ésszel gondolkodó, békeszeretö ember együtt áll ki a fegyver nélküli világ ügyéért. A leszerelés kérdése ma aktuálisabb, mint valaha, nem halasztható feladat. A háborús veszély elleni küzde­lem — közügy! M. G. Külföldi vendégek Kambodzsában « I A Béke-viJágtanács indokí­nai körúton tartózkodó kül- i ciöttségét, melyet Romesh Chandra főtitkár vezet, hanoi megbeszéléseit követően a hét végén Kambodzsában tett kétnapos látogatást. A dele­gációt fogadta Heng Samrin, a népi forradalmi tanács el­nöke, és kifejezte köszönetét azért a segítségért, amelyet a Béke-világtanács nyújtott és nyújt Kambodzsa népének a népirtó Pol-Pot-klikk elleni küzdelméhez, az onszág újjá­építéséhez. Romesh Chandra válaszában biztosította a kambodzsai elnököt, hogy a Béke-világtanács a jövőben is teljes támogatást nyújt Kam­bodzsa népének. A BVT küldöttségével egy- i dobén Kambodzsa vendége volt egy amerikai katolikus delegáció is. A küldöttséget Heng Samrin is fogadta. Az amerikai delegáció vezetője közölte, hogy hazatérve rész­letesen tájékoztatni fogja az amerikai közvéleményt Kam­bodzsa valóságos helyzetéről. Tudományos konferencia a leszerelésről Arcéi háttérrel (Folytatás az 2. tudáskőt) zetés bízott, vakyisi a Szov­jetunió összeroppan a fegy­verkezési verseny terhei alatt. Mint ahogyan ez nem követ­kezett be a múltban — fi- gelembevéve a szocialista or­szágok megnövekedett erejét — az elképzelést még kevés­bé lehet reálisnak tekinteni a jövőre nézve. A nyugati poli­tikusok egy része a Szovjet­uniónak az Egyesült Államok, Nyugat-Európa. Kína és Ja­pán összefogásával történő bekerítésével hipnotizálja ön­magát a tények és tapasztala­tok azonban meggyőzően bizo­nyítják, hogy hamis feltevé­sek talaján létrehozott, ha­mis tettek nehezen visszafor­dítható következményekhez vezetnek, még abban az eset­ben is, ha évek múlva elis­merik a hibát. A tőkés országok érdekei közötti jelentős eltérés a közópható-sugarú rakéták te­lepítési elképzeléseinek fogad­tatásában is megmutatkoz­nak. A jelek szerint az NSZK, Olaszország és Anglia feltételeket is támaszt. A Né­met Szövetségi Köztársaság ragaszkodik ahhoz, hogy Hol­landia és Belgium szintén já­ruljon hozzá a rakéták telepi-“ táséhez. Valamennyien meg­követelik, hogy az Egyesült Államok szenátusa mindenek­előtt ratifikálja a SALT—II- 6L — A tőkés országok állítá­sa szerint a fegyverkezési ver­seny és a politikai enyhülés nagyon jól megfér egymással, a szocialista országok állás­foglalása szerint korunkban a nagyobb biztonság kulcsát a katonai szembenállás csök­kentésében, a leszerelésben kell keresni. A katonai erők gyors fejlesztése és esetleges újabb fegyverkezési hullám el­indítása ugyanis hat a poli­tikai enyhülés egészére. Mindezek alapján — a nemzetközi politikai viszonyok adta lehetőségek legteljesebb kihasználásával — az eddig kivívott pozíciók megtartása, az enyhülés erősítésével a Legközvetlenebb feladat — hangsúlyozta Gyovai Gyula. A plenáris ülést követően szekcióüléseken folytatták munkájukat a tudományos konferencia résztvevői. Edward Kennedy indulásra késxen Hua Kuo-feng Beniiisan tárgyal Belpolitikai vita a látogatásról Vasárnap délelőtt Bonnba érkezett Hua Kuo-feng, a Kí­nai Államtanács elnöke (mi­niszterelnök). Kíséretében van Huang Hua külügyminiszter, Jü Csin-li miniszterelnök-he­lyettes, Kang Cu-ju, az álla­mi tervbizottság helyettes ve­zetője és Cuj Csün külkeres­kedelmi miniszterhelyettes. A bonni repülőtéren a. kí­nai vendégeket Hans-Jürgen Wischnewski, a kancellári hi­vatal államminisztere és Jo­hannes Rau, Északrajna- Vesztfália tartomány minisz­terelnöke üdvözölte. Hétfőn délelőtt a bonni kancellári hivatalban megkez­dődött Hua Kuo-feng kínai miniszterelnök NSZK-beli lá­togatásának hivatalos prog­ramja. A két kormányfő előbb miniszterei társaságá­ban, majd négyszemközt tár­gyal egymással. » A Hua-látogatás növekvő nyugatnémet belpolitikai vita jegyében kezdődött. A kor­mánykoalícióhoz tartozó szo­ciáldemokraták és szabadde­mokraták hangsúlyozták: az NSZK jó gazdasági kapcsola­tote alakításá­ra törekszik a pekingi veze­téssel, de nem hajlandó sze­repet játszani a kínai kor­mány szov­jetellenes po­litikájában. Az ellenzéki keresztény- pártok vi­szont védel­mükbe vették Hua szovjet­ellenes kije-' lentéselt és azzal vádol­ták a kor­mányt, hogy »tudatosan igyekszik csökkenteni a kínai—nyu­gatnémet csúcstalál­kozó jelentő­ségét-«. Bölling bon­ni kormán y­szóvivő a lá­Hetmut Schmidt és Hua Kuo-feng meg­kezdte tárgyalásait. T Dajan lemondott Az izraeli kormány vasárna­pi ülésén lemondott tisztésge- ről Mose Dajan külügymi­niszter. Döntését két okkal indokol­ta. Egyrészt nem ért egyet az izraeli kormány telepítési po­litikájával a megszállt arab területeken, másrészt ellenzi azt a kemény, hajthatatlan vonalat, amelyet a Begin- kormány követ az úgyneve­zett »palesztin autonómiáról« folytatott' izraeli—egyiptomi —amerikai tárgyalásokon. Begin izraeli miniszterei nők elfogadta Dajan lemondását, s közölte, egyelőre ő veszi át a külügyek irányítását is. Az első hírügynökségi je­lentések és izraeli politikusok állásfoglalása szerint Dajan lemondása súlyos kormányvál­ságot idézhet elő Izraelben, sőt az sem kizárt, hogy a mindössze hat főnyi «parla­menti többséggel rendelkező kormánykoalíció- új váalsztá- sok kiírására kényszerül. togátás előtt jelezte: az NSZK vezetése »nem ad­ja« áldását a kínai vendég »polémikus kijelentéseire«. A szóvivő ezzel Hua párizsi a Szovjetuniót támadó megnyil­vánulásaira utalt. Herbert Wehncr, a szociáldemokraták parlamenti képviselőcso­portjának vezetője leszögez­te: az SPD támogatja a kan­cellárt ’abban a törekvésben, hogy kivonja az NSZK-t a szovjet—kínai ellentétek ható- körébőL Hans Dietrich Gen- scheer vasárnap esti televí­ziós interjújában hangsúlyoz­ta, hogy Bonn-nak érdeke fűződik a Kínával való ‘kap­csolatok fejlesztéséhez, ez azonban sem gazdasági, sem politikai téren nem történhet 1 más államok rovására. ÁÁSZ- nyitány disszonanciákkal Hétfőn La Pazban, Bolívia fővárosában megkezdődött az Amerikai Államok Szerveze­tének külügyminiszteri ta­nácskozása. Ezt az ülést álta­lában évente tartják, és eny­hén szólva sosem szenvednek témahiányiban. A konferencia, amelyen a tagországok hu­szonhét külügyminisztere vesz részt, ezúttal- is tekintélyes időt vesz igénybe: a tervek szerint tíz teljes napot! A szervezet létrejöttében döntő szerepe volt az úgyne­vezett Monroe-elvnek. Ez így hangzott: »Amerika az ame­rikaiaké«. Aibban az időben, amikor közzétették, éppen összeomlóiban volt az ameri­kai kontinens déli részén is a spanyol világbirodalom, így tartalma időszerű és — leg­alábbis első hallásra — ro-, konszenves volt. Csakhamar kiderült, hogy a fennkolt • élv igazi tartalma: Amerika —az Egyesült Államoké. Ennek a koncepciónak a jegyében ült össze Washing­tonban 1980. április 11-un az amerikai államok első nem­zetközi konferenciája. Az itt alakult tömörülés utódszerve­zete, az 1948. április 30-án, a kolumbiai Bogotában megala­kult Amerikai Államok Szer­vezete - (AÁSZ, angol nyelvű rövidítésével OAS). 1951-ben lépett életbe az alapokmány, akkor húsz volt a tagállamok száma, ma huszonhat. 1960 augusztusában ismét bebizo­nyosodott, hogy a szervezet a washingtoni politika eszköze; ekkor hozták az első határo­zatot a forradalmi Kuba el­len. Aztán a többit. Azóta azonban sok minden történt a világban — és a latin-amerikai szubkontinen- sen is. Különösen a közelmúlt hozott Washington számára sok kedvezőtlen fejleményt. Mi történt a tavalyi ülésszak óta? 1. Nicaraguában győzött a forradalom. 2. Megbukott a térség számos más diktátora, köztük a jelenlegi házigazda­országban Hugo Banzer. Sal­vadorban pedig Romero tá­bornok. 3. Panama megkezd­te a esatoma-öveaet átvéte­lét. 4. Kuba megerősödve ke­rült ki az amerikai kormány­zat által provokált mestersé­ges válságból. 4. Mexikótól Granadáig félreérthetetlenül növekedtek a »gringo« (jen­ki)-ellenes érzelmek a térség népei között. Washington gondjaira jel­lemző maga a vendéglátó or­szág, Bolívia, amely a szub­kontinens legszegényebb álla­ma. Vance amerikai külügy­minisztert Walter Guevara, az ideiglenes államfő az ameri­kai ón politikával kapcsolatos szemrehányásokkal fogadta. Bolíviában hagyományos a szegénység és a belpolitikád bizonytalanság, éppúgy, miint a térség legtöbb más államá­ban. A La Pazba érkezett mi­niszterek számára a levegő j nemcsak fizikailag, hanem politikailag , meglehetősen »oxigén-szegény«. Ezt Vance már a fogadtatás pillanatában is érzékelhette ... H. E. Szeptember 18-án jelentette bé a Fehér Ház szóvivője: Carter elnök úgy határozott, hogy újabb négyéves időszak­ra megpályázza az elnökséget és indul az 1930-as elnökvá­lasztáson. E döntés azt követően szü­letett. hogy az elnök együtt ebédelt Edward Kennedy de­mokrata szenátorral, akivel a hivatalos verzió szerint »napi politikai kérdésekről, főként pedig az előkészítés alatt álló új energiatörvényről tárgyal­tak«, amelyben, mint köztu­dott, a két politikus eltérő nézeteket vall. A közösen el­fogyasztott fehér házi ebéd a jelek szerint nagy jelentőség­gel bírt mindkét fél számára. Carter arra volt kíváncsi, va­jon Kennedy végül is jelöl­tetni kívánja-e magát A Kennedy-család jelenlegi feje a hozzá közelálló körök sze­rint értésére adta az elnök­nek, hogy politikai pályafutá­sát semmilyen vonatkozásiban nem tekinti lezártnak. E diplomatikus válasz arra enged következtetni, hogy a Kennedy-család története, amely a legújabb korában el­választhatatlanul összefonó­dott az Egyesült Államok po­litikai és gazdasági életével, várhatóan új lapokkal gazda­godik. A család tekintélyét és vagyonát Joseph P, Kennedy, egy bevándorolt ír katolikus család leszármazottja alapozta meg. Ingatlan kereskedéssel, italáruik es mozifilmek for­galmazásával szerezte vagyo­nát, annak révén pedig poli­tikai kapcsolatait. Ennek kö­szönhette, hogy a második vi­lágháborút megelőzően az Egyesült Államok nagykövete lett abban a fővárosban, amelynek írországi politikája száműzetésbe kény szeri tette őseit. Az idős Kennedy azonban sokkal magasabbra tört, lon­doni nagyköveti megbízatása nem elégítette ki ambícióit. Minthogy azonban nem jut­hatott be a Fehér Házba, leg­idősebb fiát szemelte ki az el­nöki posztra. Ö viszont bom­bázó-pilótaként életét vesztet­te a második világháborúban. John Kennedy, a következő fiú nem akart politikai pályá­ra lépni. Apja szavára azon­ban belépett az arénába, első nekifutásra nyerte a kongresz- szusi választásokat, majd’ az elnöki tisztségért vívott csatát is. Első dolga volt, hogy öcs- csét, Róbertét maga mellé ve­gye és az egyik legfontosabb tárcát, az igazságügyit bízta rá. S amikor Edward — 1962- ben — elérte a szükséges kor­határt (30 év), a családot ha­gyományosan támogató Massa- ctvusettsbem ő is elindult a szenátusi választásokon, ame­lyen azóta is minden alkalom­mal győzött. Fivéreinek meggyilkolása (John 1963, Robert 1968) után a’ családi stafétabotot Teddy vette át. Mindenki tisztában volt vele, hogy a Kennedy- család nimbusza akkor is a Fehér Házba segítené, ha nem rendelkezne az elnöki tisztség ellátásához szükséges képes­ségékkel.. Ugyanakkor anyja, Rose Kennedy kijelentette: nem akar több gyilkosságot, nem akarja elveszíteni egyet­len fiát. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy ez a veszély nem fenyeget, a legifjabb Kennedy nem is pá­lyázhat az elnöki tisztségre a siker reményében. 1969. jú­lius 18-án ugyanis egy társa­sági összejövetel alkalmával éppen választókörzetében, Chappaquidick Islapd-on ko­csijával egy tóba zuhant A baleset, következtében meg­halt a kocsiban ülő 28 éves Mary Jo Kopechne. A feltű­nően csanos hölgyet Teddy ba- rátnőjeként tartották számon. A lapok meglovagoltak az esetet. Kiderítették. hogy Kennedy nem sietett partnere segítségére és csak órák múl­va jelentette az esetet a kö­zeli sheriffi hivatalban. A kommentárok hangsúlyozták, hogy egy olyan ember, aki nehéz helyzetben összeroppan és elveszti cselekvőképességéi, nem viselhet országos és fele­lősségteljes tisztséget. Az idő azonban ez esettben is jó orvosnak bizonyult Noha időnként még emlékez­tetnek a szerencsétlenségre, manapság mind több szó esik Teddy politikai képességeiről, kitartásáról és türelméről, to­vábbá a politikában tanúsított mérsékletéről, s az utóbbi idő­ben mind többen emlegetik őt a következő elnökválasztás esélyeseként. Ennek számos oka van. Ezek közül a két legfontosabb: a legifjabb Kennedy 17 éve tagja a sze­nátusnak, számos törvény megalkotásában vett részt és tekintélyt szerzett magának mind politikai körökben,mind az ország választópolgárai előtt. A másik, hogy Carter támogatóinak tábora az elnök következetlen és nem .mindig politikushoz illő magatartása miatt egyre inkább összezsu­gorodik. A demokrata párt­ban mind többen félnek attól, hogy Carterrel kell kiállni uk a választók elé. A jelek szerint ettől egyre kevésbé kell tartaniuk. Ken­nedy ugyanis legutóbb már úgy nyilatkozott, hogy »fele­sége és anyja hozzájárultak ahhoz, hogy jelöltesse magát, ha úgy látja jónak«. Egyik régi barátja és támogatója pedig bizalmas baráti körben kijelentette: »Teddy novem­ber végén vagy december ele­jén határozott választ fog adni a mindnyájunkat foglal­koztató kérdésre«. Hogy e vá­lasz milyen lesz, ' arra már most is következtethetünk ab­ból, hogy ma mái- 19 ameri- „kai államban működnek a Kennedy jelölését szorgalma­zó csoportok. Az egyiknek a vezetője éppen Carter egyko­ri támogatója, Mike Abrams, alti szerint Teddynek sürgő­sen nyilatkoznia kell, hogy meggyőzhessük az embereket, indulni fog a választáson, te­hát érdemes érte dolgozni. A »Jelöljétek Kennedy!« mozgalom tehát már országos méretűvé vált. Carter környe­zete a bomlási folyamat lát­tán azzal érvel, hogy Carter és Kennedy együttes párhar­ca az elnökjelölésért megosz­taná a demokrata pártot, szét­forgácsolná az erőket és el­kerülhetetlenül vereséghez vezetne. Erre azonban maga Kennedy válaszolt, amikor hangsúlyozta, hogy »a versen­gés nemcsak a termelési és a társadalmi szférában, hanem az egyének között is ösztönző lehet, erről tanúskodik az 1976-os elnökjelölési kampány is, amelyben Carter győzel­met aratott«. Carter és Kennedy párhar­cának minden jel szerint csu­pán egy újabb tragikus for­dulat vagy Kennedy határo­zott visszalépése vehetné ele­jét. Erre azonban mind ke­vésbé lehet számi tani. Nem szabad viszont figyelmen kí­vül hagyni azt sem, hogy a Kennedy tábora könnyen al­kotó elemeire hullhat, ha kezdetét veszi az elnök jelö­lésért folyó nyílt párharc. A Kennedyékkel szembenálló politikai erők és a sajtó ren­delkezhet olyan ütőkártyák­kal, amelyek kijátszása csök­kentheti. Kennedy évtizedek alatt kivívott tekintélyét és egyben esélyét az elnökké vá­lasztásra. K. A. \

Next

/
Thumbnails
Contents