Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
A Nagyberek világa Már Stven évvel ezelőtt is sokat jártam a berekben. Erről a területről irtani a doktori értekezésemet is a pécsi egyelem bölcsészkarán. Egyik alkalommal az egyik pásztor ilyeneket mesélt nekem; — Egyszer tint a Békás szigeten mit látok ? A nádkéve hegyére nem a mi gályánk szállt le. de egy kon tyos sas. Nézelődött a gólya területén, mert a Békás sziget a gólyáé volt Évről évre ott ültem a szűrömön és most azt néztem, hogy mi lesz ebből? El is húzott fölöttem a mi gólyánk. Egyenesein neki feszi tette a csőrét a sasnak. Alig tudott az leugrani a kéve csúcsáról. Másképp keresztül- s.’-jfi# volna. Aki# aztán megint re?iq,,.fti1úgyn §&$$$,, és vágj»;a hosszú csőrével, 'mint egy kozák a dzsidájával. Hatszor is megismételte. El is ment a kontyos sas... betyárokkal is. A parasztokat lenézték, mint ahogy a parasztok is a pásztorokat. Lassan aztán ennek a pásztorvilágnak vége lett. Ahogy a tájat igyekeztek kultúrtájjá átalakítani a Nagyberek területén. Röviden ezt ugyanez Bőgős György gulyás így fogalmazta meg nekem:-r- Megerősödött a vas... Meghosszabbodott a drót. (Ti. vasút és a távíró.) Ez hozta meg a pásztorság végét. Befellegzett az ostornak, meg a hálának is, mert a pásztorok mellett «.agyon díszlett a régi halász- és pákász világ is. Ma már ezért ronda itt minden. De melyik is az a somogyi táj, ame’yikről így beszéltek nekem nem is olyan régen a pásztorai? A somogyi Nagyberekben írtam le ezeket. Azon a tájon, amely megyénk északi részén nádas, bozótos, vadvizes, területével Balatonkeresztúr, Fonyód, Balatonboglór között terül el és félkor alakban dél felé 12 községgel Lengyeltóti és Szől&sgyörök aljáig húzódik, le. Azt hiszem, megyénknek igen érdekes és romantikus tája még most is ez a terület, és idegenforgalmi szempontból csak ezután fedezik föl. Kis képzelőerővel és nem is olyan nagy.pénzzel olyan híressé lehetne tenni országosan és az idegenek előtt, ment amilyen Ilye« terület volt a somogyi Nagyberek még egy féi évszázaddal ezelőtt is.-Az igazi urak ezen: a területen a pásztorok voltak, akik a rájuk' bízott jószágot <—tálkákat, kondakat és menéseket'— úgy kezelték, mint á sajátjukat. A pásztorvilágról sok adatot vettem föl. Szokásaikról és az állattartásra vonatkozó titkáiróL isrEgyiik'alkalommal Bőgős 'György gu iyás ezt, a történetét mondta: —‘ Egyszer' a szolősgyörötö vásárom apám alkudott" egy tehénre. Amint fizetni akartakkor öt forintot ráígért a kopaszhegyi fiatal gulyán , a parasztnak. — Ráfizetsz 'öcsém erre a tehénre — apám csak ennyit mondott... Másnap aztán. a berki kopaszhegyi sfcilaj- gulyá ügy saetfutott, mintha nem is lett volna. Sehogysem lehetett összeszedni. Pedig dobolták, meg jártak is' ptána. Negyed nap apámhoz könyörögve jött a fiatal gulyás, hogy adja vissza neki a marháit... Megígérte... Másnap aztán apám elment a kopaszhegyi üres gulyaálláshoz. Hogy ott mit csinált? Nem tudom, de minden pásztor láthatta, hogy estére egy szálig visszaszáll! ri- gózott a gulya a berken, nádon át. Akkor oda akarta adni neki a fiatal gulyás azt a tehenét, amit megvett előle... De csak azt mondta apám: — Tanaid meg, hogy paraszttal játsszál, ne a felenyájaddaL — Tudniillik a pásztorok mind koma- és sógorságban voltak egymással meg hajdan a jj^dáirt a.JITjjrtobágy.. Erre fnódot ad a táj múltja, és -jelen állapota. A. múltja talán épp azért, mert könnyén visszaállítható, a régi világ részben ma is. Ráadásul úgy és azért, mert ez a forma lenne és lesz is a jövőben is a legkifizetődőbb. Kivételes voltát az ad ja meg ennek a tájnak, hogy nem is főidről kell beszélnünk. «ha eredetét keressük. hanem vízről, mert. a Nagyberek nem is olyan régen a Balaton legnagyobb bble volt. Igen: a Nagy berek öböl! Ahol ma a gyorsvonat fut, a villáikkal beépített balatoni turzásról délre. Balatonúj- lak, Kéthely, SomogyszentpáL, Táska, Buzsák, Pusztaberény, Fekefebézseny és Ordacsehi falva alatt terül szét ez a bereki táj. Méretei ilyenek: Keresztár és a bogiári Várhegy között 23 kilométer távolság. Délre 10—15 kilométerre nyúlik a belső-somogyi völgyek közé. Hajdan sikvíz volt. de a Balatoh a saját csonkítására tavi homokjából hullámverésével Ke- r esz tót- és Bogiár között egy nyílegyenes tur- izást — somogyi szóval wkösikönyt« — emelt. Ez a kösküny választotta le az öblöt a tóról. Ezen a levált'öblön alakult ki a Nagy berek náddzsungeles világa, amelyen belül egy külön birodalom élte a maga világát. Lakói híres berki pásztorok és a déli falvak »vizibujáre halászai voltak, aíkik közül nem egynek 10— 20, sőt több halfogó vejszéje állt a berken. . ök ismerték és ők mondják, hogy a berek csak összefoglaló neve azoknak az igen változatos világú, jól elkülönülő tájaknak, amelyeket a szó szoros értelmében ringat ez a terület. x A berek szélén volt a pázsit. Aztán a bozó~ tok következtek. Ezek amolyan öntések, víztől növesztett, kákával elegyes, szittyós. füzes és nyárfás,• ligetes részek voltak. Mindkettőt — a pázsitot és a bozótot — járhatta lábon a jószág. Csak beljebb terült el, ahol mindig megmaradt már a nád és a pintérgyékény és a víz, az igazi berek. Ebben az igazi berekben voltak a Alig kiemelkedő kis »döngületek« a víz lőtt. Némelyik csak akkora volt. hogy épp. egy »tehénfóka« fért meg rajta hálásra meg a pásztor gunyhója. A másikak, amelyeket » gyakran pásztorokról neveztek el. félholdastól három holdig naeyságú területűéit voltak. Aljuk meszes, fehér, kajtuk fekete tőzegföld és zsíros fű. Ezekre a szigetekre a század elején még úgy úszott föl a partok nyári szállásairól a bivaly és a rideg marhacsorda az úgynevezett berki »úszókon«, amelyek nádfalú vízfolyosók voltak. A pásztor a hajóján követte őket Ügy hajtott ki hajóval és gulyásbottal. Hajóból lépett a szigetre. Nagyon régen az ilyen nagyobb szigeteken, amikor még nem voltak nyári szállások sein, ott kint hált a gúny-hóban a gulyás. A marha a gunyhó körül feküdt. A gunyhó bérek- fából készült -Ágasra rakott, hol sással, hol meg tőzeglapokkal fedett volt. Három ásó- nyom árokkal kerítette a gulyás, hogy el ne döntse az állat. Egyik-másik szigeten csak delelt a »fóka«. Aztán továbbúszott mert a legjobb legelők a szigetlegelők voltak. A ‘kis tölgyfa hajókat, melyeknek farában haltartónak «vízjárta ládarész volt, hájtófával tolta-a csorda után a pásztor. Ä marha -által felkavart fekete, sűrű iszapvízből a megszédült halak kisebbjét, csak bemerte vacsorára a hajó ládájába. A nagyobbakat a tolófával kólintotta meg. . Ma már a szigetek halmait legtöbb helyen alacsonyabbra vagy teljesen leszántotta a traktor. ítt-ott a .keleti berekben, amely ősi jellegét jobban tartja ma is, egy-egy ágas áll. rajtuk, de a határhe^ vek őrzik helyükét és nevüket is. Ilyenek például: Tüskés, Kisbérek, Határi, RÓkás, Tarhány, Uszögi, Pintér, Égett, Gyula, Fényes, Bihal, Jés, Drenavár, Hosszúláp és Farkas és a többi sók pász tornevű sziget. , A szigetekhez tavak tartoztak. Kisebb-nagyobb sík vizű területek a nádasok és a lápok között. Volt köztük olyan, például a Kisbérek!-tó, amely húsaholdas is megvolt, Né-""' melyik télen sem fagyott be. Az ilyeneket »heveseknek« nevezték. Az öreg pásztorok szerint ezeken hattyúk teleltek ami nem kib Ionos, mert nemcsak a kócsag és a daru volt általános, de a.hattyú is járt a Nagyberékben. A múltkor hallottam épp az egyik'mezőgazdásztól, hogy máma is újra megjelent, és megmarad a kócsag ezen a területen. Sőt mintegy húsz ki is telelt a c&isztai meleg vízen. ( A szigeteik szélén áll tak a volt nagy birtokosok ispánjaitól suttyomban bérlők kisépb halászkunyhói. Ezek turbukhálóval és varsával halásztak. Másutt a magas, sátortelős. náddal fedett halász tanyák álltak, ahol a legjobb halászlé készült. A szentpáliák varjas- kériek. buzsákiak és táskaiak közül sokan űzték egész éven át is a halászást. A fogott ha-. lat vásárokra vitték. A marcali víz berkén 22 halászcsalád volt. Haliváskor görnyed lén .cipelte a csalánzsákból készült halasfariSznyátr' a berki halász. Később aztán már peckesen is járhatott & Kissárkány, Büdös, Hideg, Jama, Csiuhus. Széles és más nevű tavak táján. Mindezeket azok mesélik, akiknek ivadékjoi ma halcsőszök, traktorosok, állattenyésztők, vadászok és gépészek, gépkocsivezetők ezen. a területein, a Nagybereki Állami Gazdaságban. A berki meteorológiai állomás mellett beszélgetünk, és halkonzervet bont á hajdani berki halász. Aztán ahogy végignézünk a vadkender és a lucerna táblák fölött, csak meséli tovább. A régi pásztorok ivadékai szívesen emlékeznek, mert egy kicsit tragikusan romantikus meg hősi is volt a hajdara berek élete, meg egy kicsit az is, .azzal ami utána következett a kultúrtáj-alakítássaL Tehát a változás is, ami itt végbement. Hiszen nemrég még hasravetődve fogdosta a postás a tavaszi vadzsibákat ott, ahol most szennyvízderítő épül. — Épp ideje is — mondja, mert idegenforgalom fürdőszobák nélkül keserves, és nevet a postáson meg azon,, hogy még most sincs igazi szálloda Fonyódon, pedig hemzseg a nyaraló népség. A nagyberki táj szélében hajók autók, buszok és szemben a Badacsony! ABC- áruházak, . halsütők, horgászszigetek, lepke- szárnyú pavilonók és kabinsorok ... * Aztán ezeket mesélik még a berki tájról A láp, a nyüt berki vizen szép zöld,'füves sziget volt. Körülötte és alatta is tiszta víz volt. Úgy mondják, a tőzeg elvált valamikor a berek fenekéről,'aztán a víz felemelte, és kihajtott rajta a csillogó, lágy apró fű. Csupa veszély: emberre és jószágra egyaránt, mert ha ráment a marha, néha megbírta, de lassan süllyedni kezdett, mint egy túlterhelt tutaj. Ha idejében le nem úszott róla a fóka, akkor elnyílott.. és az elsüllyedt jószág fölött úgy zárult össze a láp, hogy nyoma sem maradt. Mintha csak egy ostorral vágtak volna végig a lápon,, Csak ennyi maradt. ■ A pásztorok nagyon szeretteik madarászni is. A madarászó, töjásszedő bojtár alatt is le- süppedt a láp. Egyszercsak azt vette észre, ha nem figyelt oda, hanem csak a tojással törődött, hogy tölcsérben áll. Mint a vékony jégen, csak a hasra fekvés segített Csak így kúszhatott ki a biztos halálból. A berek vizét tóról tóra az erek vitték kelet felé .Keskenyek és elég mélyek voltak. Állandóan járta la ponty, Keszeg, compó, sügér, csuka és a kárász. A legtöbb eret át is léphette a zsombéköló pásztor vagy a halász. Mert ugyancsak kószálták a berket azok, akik ismerték a .természetét és zegét-zugát. Igazi dzsungel volt ez a nagybereki táj. Ez a lakatlan és mégis lakott, saját törvényű kis ország, amíg aztán 1911-től lassan kiszorították a csatornák ezt az életet egy másik kedvéért Néhány adat. A'12 berki községnek és a hajdani nagybirtokoknak együttesen mintegy 120 pásztói-családja volt. Ezt a hajdani berki tájat Nyugati és Keleti Bozótra osztotta később a megásott és gatpartú észak—déli folyású fonyódi Határárok, valamint a kapós- vár—fonyódi vasútvonalnak a töltése. Ez az idő már a vad és természetes táj kultúrtájjá alakításának a kora volt. Sokszor nem egészen szerencsés megoldásokkal és gazdálkodási fonnák bevezetésével. De mondhatjuk, ha romantikus meg ősi is volt a hajdani berki halász-, pásztor-világ, ám nőm maradt el ettől a* sem, ami itt végbement 1908 és 1979 között. TAKATS gyula (A födő vasárnap folytat juh.) SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK
