Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
Iby András SZEZON VÉG Eslk.~ m A víz csak gőzölög a két part ollójába zárva. Már napok óta így esik, a tó szürke, kietlen, árva. A sétányon sok csapzott, vén platán merengve áll, nyarát siratja, vedlett ágait, mint az utcalány, szemérmetlenül mutogatja. Az aszfalt lucskos temető, lábunk levéUtuüálcra hág. Csend van..'. Pára és szürkeség, Vízben oldott a Mg tálág. MegvénűU minden. A magány behunyt szemű villáknak foglya, üres szobáknak búja kong a falak ketrecébe fogva. Az ég szinte elérhető, az ember is felhőben jár, csillog a sok nedves tető. Esik... ősz van, meghalt a nyár. Vásár. Szerdahelyi Sándor rajza. összes novellái Alti M^FOSváaárbelji'SI Székely udvarhely felé igyekszik, útközben valami megállásra készteti. Egy síremlék _ előtt rójjáüc le tiszteletüket az erre járó magyarok, s gondolnak hálás tisztelettel az egyik legnagyobb székely íróra, Tamási Áronra. Faikasíafcán, a templom előtti kis dombon áll a Szerva tiuszok Tamási- emlékműve, a sír keletre néz, ahonnan a világosság jön, ahol a nap felkel. »Elejétől fogva utolsó leheletéig Farkaslaka írója maradt, termése mégsem helyi jellegű-« — írja Tamásiról a hű barát és írótárs, Féja Géza. Ebből a kis, semmikülömüs faluból indult hódító útjára egy székely fiú, hogy aztán megásni érjék mindenütt ahoi magyarul beszélnek. »Három napi gyötrelem után írtam még az első novellát., amelynek nem a megjelenése döntött engem az irodalom csip-, '<•-bokrába. hanem az érzés, írni az írás a tán felszakadt bennem, s ami nem volt ri- í mító, hanem olyan inkább, mintha virágzó csalánba feküdtem volna. Nem így gondoltam, de meg adtam magam« —‘írja pályakezdéséről. A három évig tartó «n»e- •ikai kaland után a novella műfajában talált igazi hang- iá-1. A Uélelimdulás, majd a Hajnali madár című iwvei- 'áskfttAele utám a Száz-máriás királyfi már igazi magasságokba ívelt. E művében je- t 'entkezák a később levetett m essrieenizmus, hogy aztán a Ccímeresek című társadalmi regényében lezáruljon a forrongás szakasza. A zenitre kétségtelenül a® Ábel trilógia , első részével jutott Tamási, s így ráüt halbataitiamoá. -Igazi« műfaja azonban a novella maradt. A magyar könyvkiadásba» — * sesőveg- krit.ikai kiadásokat kivéve — nagyon aaofcafttan. hagy egy kötetre az » szó, hogy »őlz- szes« fölkerül. A Szépirodalmi Kiadó most Tamásinak nem összegyűjtött, hanem -össze» noveQájánaJc kiadására váBafieozott, Z. Sonka Sándor monfcájfoodásavai. Az eddig legteljesebb Tamási novefla-gy fijfaemény 1967-beo jelent meg «botjára — azóta Z. Szakai 25 fonboa — részint az ásó átted áa tecocactt — írást fedezett ifiöl — köztük jónéhóny Amerikáiba« keletkezett, mások csak folyóiratok, újságok hasábjai« (pl Vasárnapi Üjság) láttak napvilágot Több novellájának variánsa is előkerült, nem beszélve a címvázlátokról. A teljes Tamáía-novetfe*- gyűjtemény halála »tán 13 évvel végre megjelenít. Elmerülhetünk tehát Tamási világában. Eszünkbe juthat legtöbbször idézett mondása: Azért vagyunk a világon, hogy valahol ott legyünk benne.« Farkas Ilona A mester” A z asszony az egész gyárat bejárta, de egyetlen karbantartó munkással sem találkozott. Végül a H-épület pincéjében talált két embert. — Mit óhajt, fiatalassaony? — Nem tudom, jó helyen járok-e? (Sóiba nem tudjuk, hogy jó helyen járunk-e? Ha nem bántanak, ha sikerül elintézni azt amiért oda igyekeztünk, akkor jó hely az, ahol járunk.) — Kellene nekem valaki, «M esempécsná tud, — A legjobb helyen jár, kézcsókom! Én mindenhez értek, de a csempészés, akarom mondani: a csempézés a szakmám... Igaz, Zsuzsu? — Igaz, (neater. Arany a ■»aga keze. — Mit kellene eeempiésnf? — A konyhát a fürdőszobát és a wc-t... Ee mennyiéit csinálják? — Meg fogunk egyezni. AHg kérek valamit; imádok olyan helyen dolgozni, ahol ilyen szép menyecske a háziasszony. Biztosan jól fóz ... — Összeget mondjon! Különben anyám főz, én tanulok. — Kézcodkem, nem haji A mama biztosan még jobban főz, mi nagyon szeretjük a házi kaját Igaz, Zsuzsa? Vidékiek vagyunk. — Igaz, mester — élcsöppeni készülő orrát jobb könyökén a munkásruhához dörzsölt Nedves folt marad a helyén. — Nősül a gyerek. Azért fosizok egy keveset hogy hadd keressen. — Értem — mondta *z asszony, és sodorát alt bírta leplezni. — Kiszállnánk terepszemlére a hét végén. Ha anyag van,' el is kezdenénk. — De hát azt sem tudom, hogy miből mennyi kéft. — Minél több, annál jobb. Ami marad, legföljebb beszámítjuk borravalóként A mester úgy gondolta, hogy ebéd előtt már nem kezdenek új monkához. Egyre azon töprengett, hogy mi történne, ha bituminnal ragasztanák föl • csempéket. Még soha nem csempézett, de annyit értett az építőanyagokhoz hogy hidegre—melegre melyik hogyan reagál. Elképzelte Zsuzsiit. amint táknyanyála egybefolyik, a fejebúbjáig fekete, kezéhez ragadt csempékkel rohangál a finom házban. És elképzelte a szép lakásban dühöngő fiatalasszonyt, amint éppen főz s konyhában (még ha nem is szokott főzni, most valamilyen okból éppen 6 főz a szépen csempézett konyhában), elindulnak a csempék, és folyik lefelé hosszú csikókban a biitumin. Elnevette magát hangosan. A mester betanított mindenes a gyárban; szakmája nincs, komolyan nem is ért semmihez. Többnyire toldoz- foltoz. A buszmegállótól még jócskán gyalogolni kellett. A mester és Zsuzsu sietősen lépkedtek a megadott dm féld — Zsuzsu! Csempéztél már? — Nem, mester. — Én sem. De megcsináljuk. — Megcsináljuk, mester. — Büdös d labad? — Büdös, mester. — A zoknid is ki van kadva ? • — Ki van, mester. Annyira, hogy föl se húztam... Nagy baj ez, mester? — Nem baj. Túl finom helyre jöttünk, s lehet, hogy le kell vetni a cipőt... Idős asszony nyit ajtót. — Jaj, végre! Már nagyon vártam ám magukat. Jöije- nek gyorsan! Mit esznek? — Kézcsókom! Nem eszünk mi semmit; reggel csak inni szoktunk. Kacsintott; — Pár kupicával megiszunk, aztán bírjuk egedig... Igaz, Zsuzsu? — Igaz. — Zsuzsu! Folyik az ész.'.'. — Igen, mester. — Nincs zsebkendőd? — Volt, de elhasználtuk, amikor a lapát nyelét csináltuk. — A tömítés .!! Az a koszos rongy volt a zsebkendőd? Hát hiába nevellek? — Ne bántsa már szegényt! Hozok mindjárt zsebkendőt. addig menjenek be a konyhába. — Te tökkelötött hfflye ilyenkor komolyan haragudott Zsuzsura —, most a nyanya miattad el fog feledkezni a reggeliről. .. — Maid szólok neki. — Bolond! Ez nem tanya m.:: — Tessék,' a zsebkendői Hoztam egy kis pálinkát, fogyasszák egészséggel. — Kedves egészségére — emeli az üveget a szájához a mester —,• a poharakat visszaadom, kár lenne , értük, ha véletlenül összetörnének. Meg nekünk így jobban is esik. A mester maltert kevert. Sehogv -nem akart sikernlni • hol híg volt, hol nagyon sűrű. A csempék a világért sem akartak a falon maradni. De a mesteren ilyen apróságok nem foghatnak ki. A pincében föllelhető összes deszkát, lécet felhordatta Zsuzsuval, majd keretet szögeit — úgy. hogy mindegyik sorhoz jutott egy léc. A csempék szépen sorakoztak egymás után. Zsuzsu csodálattal bámulta mesterét; me gint elismerte magában, hogy a világ legokosabb embere ... A mester elindult, hogy az anyagiakat elintézze a háziákkal. Zsuzsút megbízta, hogy a léceket, kereteket szedje el a faltól. Fenn ke!1 maradjanak a csempék. És valóban, amikor a házinéni beleszámolta a mester kezébe a kétezer forintot, Zsuzsu akkor szaladt be a 6zobába mocskos bakancsában. — Mester, mester! Fönnmarad, nem esik le ... . U gyan, fiam — Legyintett. — Menj, mosá- kodjál meg! Igv a buszra sem engednek föl... A léceket vidd le a pincébe: a szerszámokat mosd el előbb. — Sok baja lehet ezzel a fiúval... — Jó gyerek ez. Csak valami baj van az orrává!, mert mindig folyik. Én már megszoktam, — Miért nem küldik' orvoshoz? — Küldtük. Három napig fektették, aztán mintha mi sem történt volna ... — Hát nagyon drága volt. | És még a maradékot i6 elviszik ? — A meszel nem visszük. A mester fáradtan, de a jól végzett munka öröméve1 ballagott lefelé a hegyről Mögötte haladt néhány lépéssel Zsuzsu. mint a mál- hás szamár. De nem törődött semmivel, mert a mes- té»r s'/iÍ7. forintot ártott np'ri Horting Róbert fotóművész aTTtofásaffiól a Műcsarnokban nyílt kiállítás. Képünk a kiállítás anyagából való. 125 éve született Arthur Rimbaud __? ---------------------------------------------A világirodalom kamasza A világirodalom története bővelkedik a furcsaságokban, s ez neon is csoda, hiszen rendkívüli képességű alkotók népesítik be. Épp ezért ajánlatos, hogy az ember lehetőleg tartózkodjék a leg-éktől, nincs olyan nagyság, akinél nagyobbat ne lehetne említeni — az ízlés, a korszellem egy másik nézőpont iából ítélve Mégis megkockáztathatjuk: az irodalomtörténetnek nincs még egy olyan talánya, olyan megmagyarázhatatlan rejtélye, mint Arthur Rimbaud személyisége és költészete. Ha egyetlen mondatban akarjuk összefoglalni ezt a különös életművet (ami mellesleg minden, csak nem egy teljes élet műve) elég, ha ennyit mondunk: egy charle- ville-i kamasz 1869 és 1873 között olyan költeményeket írt! amelyek érzelmi izzásukkal szellemi intenzitásukkal, bonyolultságukkal szinte megoldhatatlan feladat elé állítják az irodalom tudósait. A semmiféle kategóriába nem sorolható csoda- gverek titkának megfeitésé- vél könyvtárnyi irodalom 'oglalkozik több-kevesebb sikerrel egészen napjainkig. Talán csak egy a biztos: vitathatatlan nagysága. »H« valamiben — iria áragon —, abban mindenki megegyezik, hogy a francia költészet, s talán röviden csak a költészet utolsó fél- százada fölött Rimbaud árnyéka. az 5 példája uralkodik: a költészet utolsó fél- századába, hogv úgy mond- luk, az ő hangja, az ő szelleme jár kísérteni* ... Széliemé valóban kísért, de egy jottányival sem visz közelebb a reitély megfejtéséhez. Semmiféle szövegelemzés. filológiai módszer nem adott még rá választ, hogy ez a zseniális föllángolás miért hunyt ki nyomtalanul: hogy a hányatott életű kamasz zseArthur Rimbaud ni miért fordított hátat egyik napról a másikra mindennek, aminek csak egy kis köze is van a költészethez; hogy Paul Verlaine barátja csavargó társa és haragosa hogyan lesz fél világ vándora, afrikai fegyvercsempész (egyes források szerint rabszolgakereskedő is), hajós és kalandor, aki nem hajlandó tudomásul venni, hegy nevétől visszhangzik a francia fővaros irodalmi .élete. Hihetetlenül koraérett verseiben légies báj és brutális naturalizmus, gyöngédség és gyilkos szarkazmus, diákfel- lengzősség és politikai éleslátás keveredik .— csodálatos művészi egvségben. Szinte a végtelenségig lehetne sorolni a látszólagos ellentétpárokat. Rimbaud költészete — noha háromszáz nyomtatott oldalon elfér — teljes és lezárt mű. Amikor egy marseilles-i kórházban pokoli szenvedések között harminchét éves korában meghalt, kortársai már a század egyik legnagyobb költőjének tartották. Szökése nem sikerülhetett; személyesen el tudott tűnni Párizsból és az irodalom színpadáról, de verseit nem vihette magával a múlandóságba. í Kóborlásaim Mentem, kát öklöm két ronggyá rohadt zsebemben. \ köpeny vállamon már eszmévé szakadt.-zolgáltalak. Múzsám, menvén az ég alatt, nem álmodott még, hejh!, szerelmet senki szebben! ^éttett nadrágomon nagy lyuk ékeskedett. NJ csíny Hüvelyk Matyi, rímet pergetve léptem - mélán. Szállásra a Nagy Medve várt az égen. Isillaghad döngicsélt lágyan fejem felett. rnllgaftam zöm-zöm ük s esv árok vott az ágyam ’“ntember estjein, s a homlokomra lágyan lint frissítő ital estharmat csöpp je hullt; nettem, s míg • fák kőaőtt vad ámv hajolt át. érdemre dőltem és sebzett cipőm zsinórját pengettem egyre csak, mint lanton méla húrt! * Radnóti Miklós fordítása P. L©ch Kisérl&t — Remélem, hogy mindannyian felkészültek a kísérletre — mondta a professzor. — Most pedig mindenki ismételje el a feladatát Például mi asz ön. feladata, Sztplouhov? — Az én féladatom a mérési mező bistatitkájának figyelése és ennek a kék fogantyúnak az elforgatása. — Hetyfes.Es az öné, Puskává? ^ — Neketn a szuperfúvót kell figyelnem és a szimfonikus tű mutatóit, ha pedig valami nincs rendben, azonnal jelentenem kell önnek. — Rendben van. És végül, elvtársak: a kísérlet titkos és ezért senkinek egy szót sem. Akkor tehát kezdjük. Kapcsolják be az áramot! A két laboráns, Sincov és Uskin összekötött két vezetéket és az elektronikus agy működni kezdett... — önnél mi újság? — kérdezte a xnofesszor Szuplou- hovot. Köszönöm, minden rendben van — válaszolta Sziplouhov. — A2 elektronikus mező áramellátottsága megfelelő. Megkezdődhet a kísérlet következő stádiuma. — Fordítsa meg néhányszor a kék fogantyút! A szuperfúvó váratlanul hangosan fölsikoltott. Uskin ‘ energikusan meghúzott egy kötelet, és az ellenőrző képernyő ismét megvilágosodott. Egy perc múlva pedig számok jelentek meg rajta. Mindannyian feszültén figyeltek. A professzor lázasan jegyzett valamit. A készülék egy utolsót rázkódott, s ezzel minden befejeződött. — Köszönöm önöknek, barátaim! — mondta a profesz- szor, és levette védőmaszkját. — Erre a hétre a következő számok jöttek ki: 2, 7, 11, 22, 29. Most már mindössze annyi a dolgunk, hogy várjuk a lottóhúzás eredményét. (Geliert György iörculasa) v
