Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

Aki egyszer hajósnak áll

— Van még a hajósélefcndk román fikája?

— Persze, hogy yam. A partról, jó messziről, ommam van. Iíiebentről- nézve aztán' valahogy eltűnik. Amikor az ember fiatalon megkap mindenféle betegséget, mert télen ráfagy a vizes ruha, meg három napig esőben dolgozik, és a vihar miatt még egy forró teáért sem tud kimenni a partra...

Kucserka János kotrómester nem éppen vidám szavai a bogiári kikötő közelében, az FK 130-as kotrón hangzottak el, .Ez az a hajó. amelyik az idén elsüllyedt. Ma már újra teljes erővel dolgozik.

— Neve nincs, csak száma?

— No, ebből is látszik, hogy ma már nincs romantika. Valaha mindent elneveztünk valaminek, még a legkisebb csónakot is. De hát az rég volt.

— Jó a Fókánál dolgozni?

— Nem jó. Szépnek szép. A víz. Meg az, hogy a parton szinte nincs olyan fa, amelyet ne ismernek. Szép bizony, de nem jó.

— Akkor miért csinálja?

— Mert gyerekkorom óta hajós vagyok. A Mahart-nál kezdtem, azután átjöttem a kotróhoz', a Foka akkor elit cég volt. gokat kerestünk. Igaz, nagyon kemény volt a munka, de fizetésben alapti- san rávertünk a szárazföldiekre. Ma csak egy kicsit köny- nyebb a vízi élet. mint régen, és a szárazföldön sokkal köny- nyebb munkáért ugyanannyit fizetnek.

—Hogyhogy itt marad mégis?

• — Szeretem. Nahát!

Szántó Sándor gépész önmagával vitázó szavai. Ha pusztán a józan eszére hallgatna, elmenne, de hát aki egszer hajóra került...

Az FK 130-as dízel-elektromos meghajtású vedersoros, kotrón 36, egyenként százliteres veder van. A teljesítménye 120 köbméter óránként. Egy műszakban hét ember dolgozik reggel öttől este hétig. Vezetőjük a kotrómester, ő irányítja a gépészt, a gépkezelőt, a fedólzetmestert és a három hajóslegényt Heti váltásiban dolgoznak, a hajón egy hét, otthon egy hét. A kotróhoz tartozik hat 360 tonnás dereglye, egy 400 lóerős vontató és egy zagyelevátor.

Ha itt-ott föltűnnek a Balatonon, a gyerekek a partra szaladnák és Megbámulják őket. Ti? éve még jobban megbámulták, mert akkor még a sokkal magasabb, kfeértet- ha jónak is beillő gőzös kotró dolgozott a Balatonon.

Kucserka János már azon is ott volt.

— Hogyan lehet valaki hajós?

— Néhány hónapig Budapesten. a központi telepen megtanulja az alapokat, azután egy évig tanuló matrózként szolgál. Ha szolgál.

A kotrómester arca eTko- morodik. Azután megismétli:

— Ha szolgál.

örülnek is, meg nem is egy-egy új .embernek. Kell a munkáskéz, de sokan csak ugródeszkának használják a kotrót Egyikét hónap múlva odébbállnak. Azt mondják, az első pár órában meglátszik, hogy ittmarad-e az új ember. Hogyan áll a kezében a kötél, támaszkodik-e a korlátnak, vagy végignézi a hajót...

— Rendeznek valami vidám avatást egy-egy újdonsült fokásnak?

— Idekint nem lehet tréfálni, mert hamar baleset lehet belőle. De azért «-bevezetjük-" a fickót Amikor kifelé megyünk a ladikkal, a legtöbb új fiú keményen áy, karbatett kézzel Mutatja, hogy milyen bátor. A sekély vízben az ember átvág a másik oldalra az evezővel és a karót nyelten vigvázzba merevedett járatlan már bukfencezik is.

Egyetlen evezővel* a csónak végében, furcsa mozdulatokkal eveznek. Azt mondják, meg lehet tanulni. Hát... Órdöm- gös dolog.

A tanyahaján minden van. Fürdő, társalgó, televízió, rádió. Schlakker Károlyné szakácsnő ízletes étellel várja délben a kotróról érkezőket.

— Van egy ' szaikácskönyvem. Az első oldalon az ä Tartsd jól a bestiát! Ami tőlem függ, azt megteszem, De úgy sajnálom, hogy egyre kevesebben leszünk! Jól megvagyok az emberekkel Nyugodt nép a hajós.

Csordás Lajos fedélzetmester kimért mozdulatokkal kanalazza a főzeléket. Közben elmondja:

— Van egyenruhánk. Csak ünnepeken öltözünk be. .Máskor civilben járunk. Pedig valaha nagy büszkeség volt, ha valaki fölvehette a tengerkék mundért.

A hét végén maguk főznék. Legtöbbjük horgászik, majd mindegyiknek van engedélye és felszerelése. Az évek során jó szakács lett belőlük. Ez is időtöltés. Azután a tévé, egy- eey kártyapartL

Belovári József gépkezelő mesél:

— Mohácsnál én vertem félre a harangot ötvenhatban, amikor megérkezett a jeges ár. A Kelet gőzösön voltam akkor fűtő. A Fokához tizenhét éve kerültem, jövőre nyugdíjba megyek. Voltak itt szép idők, innen neveltem föl a családot, házat építettem. Szeretem a céget.

— Mégis sokat panaszkodnak rá.

— Ha nem szeretnénk, nem panaszkodnánk, hanem egyszerűen odébbállnánk. Szép ez a munka.

— És a tanyahajpn töltött üres órák?

— Nem üresek azok. Én például apró pálcikákból fö- építettem ötven-hatvan falusi templomot meg régi paraszt- házat. Ezek eltűnnék lassan. Hát azért építettem meg őket kicsinyben, hogy valamiképp mégis megmaradjanak.

— Ha az unokája hajósnak akarna állni, mit tenne?

— Hát úgy fejbe vágnám, hogy attól koldulna.

Keserű arcot vág megint a kotrómester. összenéz a többiekkel. Valaki azt mondja:

— Sorra húzkodják partra a hajókat, mert már a vég- elgyengülés környékezi őket. Az emberek nem jönnek. Ajjaj ...

Azután megint összenéznek. És a tekintetük ellentmond annak, amit elbeszéltek.

Mert aki egyszer hajósnak áll és nem megy el pár hónap múlva, az ittmarad a nyugdíjig.

Lwthár Péter

Új iskolában a marcali diákok

Az épület falán tábla: készült a nemzetközi gyermekévben. Szeptember 3-árf szép, új iskolában kezdhette meg a tanévet 553 marcali általános iskolás. Így ha nem is szűntek meg a gondok a ", városban, legalább enyhültek. Könnyebbé válik az oktatás a régi nagy iskolában is, ahol eddig több mint ezer diák tanult.

, Huszonkilenc évig ott tanított Bene Lászlóné, de a harmincadik évet már a Mikszáth utcai iskola igazgatóhelyetteseként kezdte,

— A pedagógusok egy' része a régi iskolából jött — mondja —, sok fiatal pedig pályázat útján került ide. Én szerettem volna a régi helyemen maradni, hiszen oktatói munkám minden szép emléke oda köt, a papírmunkáért pedig végképp nem lelkesedem. Az igazi: az a tanítás! Szerencsére ettől igazgatóhelyettesként sem váltam meg: a negyedik osztályban tanítok anyanyelvi ismereteket.

— Milyen volt az indulás?

— Minden tanévben nehéz az első hét, új helyen természetesen ez még nehezebb. Akkor még telefonunk sem volt, s ha valamit intézni kellett, személyesen mentünk... Augusztusban sokat dolgoztunk. hogy időben kezdhessük a tanévet: takarítottak itt a nevelők, a szocialista brigádok, a szülök, sőt még katonák is. Nagyon sok segítséget kaptunk tőlük.

— Hogyan érzik magukat a szép iskolában?

— Már kezdetben megállapítottam, hogy a gyerekek és a pedagógusok kiegyensúlyozottabbak. Ez érthető is, hiszen míg a régi tantestületben több mint nyolcvanén voltunk. itt harmincnégy nevelő dolgozik. Levegősebb a környezetünk, s a gyerekeknek is nagvobb a mozgási területük. Biztos, hogy a másik fskolá- bam is ugyanezt tapasztalták. Még így is két műszakban tanítunk. Nyolc tantermet, és fizikai előadót használunk, ezen kívül két napközis helyiségünk van. Tíz alsós és kilenc felsős csoport tanul itt.

Csordás Perencné szintén a régi iskolából jött. ö az úttörők új csapatvezetője.

— Nagyon lelkesek a gyerekeik. Tizenhat '"'tünk van, most vesszek maid meg a fölszereléseket. A hetedikesek és

nyolcadikosok öt napot dolgoztak mezőgazdasági munkán, a kéthelyi tsz-től dicséretet kaptak. Még két napot vállalunk; ennek a munkadíját.az úttörők felajánlották a csapatnak. Szeretnénk elérni, hogy egységet alkosson a szakköri munka, a szakpróba és a mozgalmi tevékenység.

— Milyen szakköreik vannak?

— Tizennégy szakkör működik az iskolában, köztük párhuzamosan alsós és felsős is. A kisdobosoknak néptánc- és könyvbarátszakkört alakítottunk: az úttörőknél különösen a munkásőrszakasz és a honvédelmi szakkör népszerű. Van azonban tagságuk a természetbarátoknak — együtt1 működési szerződésük van

egy vadásztársasággal —. a vöröskereszteseknek, a díszítőművészet iránt fogékonyaknak. A honvédség egyik alakulatával szintén van. szerződésünk, tőlük sok támogatási kapunk.

— Nem volt gond a gyerekek átirányítása?

— .Igyekeztünk fegyelembe venni a körülményeiket, azt, hogy a tanulóknak mi lehet hasznosabb — mondja Bene Lászlóné. — Tudja, én nagyon szeretem a gyerekeket; szigorú vagyok hozzájuk, de becsülöm Őket. Nincs olyan gyerek, aki rossznak vagy rendetlennek született: csak foglalkozni kell velük. Harmincéves tapasztalat után mondom ezt

l ®.

A világ minden részére eljut

Szomorkás őszi nap. Az örs( éli mindennapi, megszokott életét. Járőrök indulnak és érkeznek. A parancsnok — Schmidéliusz István őrnagy — eligazítást tart, felhívja a szolgálatba indulók figyelmét egy-egy feladatra, meghallgatja a beérkezők jelentését. A szobákban, a kis klubokban pihenő, olvasgató vagy levelet író határőrök. Néhány KISZ fiatal az alapszervezet életéről, k, az őrs szocialista versenyéről tanácskozik.

Magas, erőteljes fiatalember Górjáli Gyula határőr tizedes, KISZ-titkár. Szavaiból kitűnik, hogy mit tesz az alapszervezet és minden egyes fiatal a verseny eredményessége, a határőrizeti * feladatok még jobb megoldása érdekében.

■ Fontos feladatunknak tekintjük a versenyszellem ápolását. Ez nálunk hagyomány, a leszerelő idősebb társainktól vettük át, s majd az utódainkra hagyjuk. Alapszervezeti taggyűlésen tanácskoztunk arról, hogy mit tehetünk. hogyan köszönthetjük méltón a párt XII, kong^esz- szusát, felszabadulásunk 35. évfordulóját, ^gíon topább*

kötelességünk elsősorban a fegyelem további szilárdítása, a határőrizeti feladatok ellátása, a határsértések megelőzése. Ezenkívül a politikai képzettség fejlesztését, a lakossággal, a környező falvak, az’ üzemek fiataljaival való kapcsolat ápolását határoztuk meg. Az élenjáró cím. elnyeréséért folyó versenyben valamennyi KTSZ-istánk részt vesz. Most nagy feladatra, a géppisztolylövészetre készülünk.

Néhány napja jól sikerült találkozó volt az őrsön: a csurgói fűrészüzem KISZ-fia- taljai látogattak hozzájuk. Az egész napos találkozó nagyszerűen sikerült, jó hangulatban köszöntek el a vendégek. Járőrverseny, kötélmászás. lövészet, gránátdobás, közös műsor, politikai vetélkedő, röplabdamérkőzés és más programok gazdagították a találkozót. A határőrök most arra készülnek, hogy viszonozzák a( látogatást.

— Határozott, példamutató fiatal, .. Kommunista, még korábbi munkahelyén, a csurgói Zrínyi Termelőszövetkezetben — ahol villanyszerelő szakmunkástanuló

volt — lett párttag. Sokat segít az őrs fiataljainak nevelésében, a jó hangulat,- a fegyelem szilárdításáért érzett felelősség* kialakításában. Politikai oktatást vezet, s fegyelmezettségével is ösztönzi társait. E mókájáért lett most a fegyveres erők napján tizedes és kapott jptalomsza- badságot — dicséri a parancsnoka a KISZ-szervezet titkárát.

E példát a többiek is követik. Szeptember 29-én kívüle még ketten: Pinterics László és Mádai Árpád KISZ- isták érdemelték ki a tizede- si rendfokozatot, többen kaptak dicséretet, jutalomszabadságot.

A tanácskozó fiatalok most abban állapodtak meg, hogy az őrs klubjában, a folyosókon a pártkongresszus es a felszabadulás tiszteletére

fényképkiállítást készítenek. Fotókon mutatják be hazánk fejlődését, a XI. pártkongresszus óta eltelt évek változásait, eredményeinket. Közben azt is tervezik, hogy rendszeresen tartanak majd előadásokat a szocializmus építéséről, ezzel kapcsolatos fei adatainkról.

Gar.ián Gyula KISZ-titkár

e.-;yixe azoknak akik a legtöbbet váittl’fk.

— Én az őrsnek, a parancsnokomnak és határőr társaimnak nagyon sokat köszönhetek. Beteg szüleimmel élek Csurgón. A határőrség lehetővé tette, hogy a házunkat tatarozhassuk, bővíthessék. Gyakran kaptam eltávozást, szabadságot, hogy dolgozhassak. Több társam — köztük Kása István határőr, akinek kőműves a szakmája — nagyon sokat segített. A szomszédos őrsökről szintén jöttek a társaim, akik szabad idejüket, szórakozási lehetőségüket áldozták fel, s dolgoztak otthonomnál társadalmi munkában. Ezt csak úgy viszonozhatom, ha én a szolgálatban. a határőrizeti feladatokból vállalok többet.

te, L.

Négyféle elektromos kapcsolószekrényt gyártásúik a Medicor Művek Röntgengyárának iharosberémyi üzemében. Típusonként 50—50 készül havonta- A gyár termékeinek 80 százalékát külföldre szállítja- Többek közt a Szovjetunióba, az NDK-ba és az Amerikai Egyesü't Államokba küldenek ar, idén kapcsolószekrényeket. Évi termelésük értéke 590 millió forint.

(MaJtai Károly felvételen)

Öthónapos előny a Dunai Vasmű konverter-acélmű építkezésén

Öt hónapos előnyt szereztek a kivitelezők a Dunai Vasmű konverter-acélmű építkezésén s a gyorsításban a KISZ védnökség, is jelentősen segített.

A fiatalok többek Aközött a konverter nagycsarnok acélszerkezetének gyártásában, épületbontásban és árokásásban segítettek és a KOGÉP- TERV tervezőintézetben alakult. ifjúsági mérnökcsoport a nagyberuházás villamos terveinek elkészítését gyorsította.

A 10 milliárd forint értékű

nagyberuházáshoz már elkészítették a csarnok 18,5 ezer fonna súlyú acélszerkezetét, s a teljes mennyiséget felszerelik az év végéig. A gyorsítás következtében az oxigéngyár és a mészmű egy évvel hamarabb, az első. acélgyártó konverter pedig várhatóan 5-6 hónappal a határidő előtt. 1981 augusztus—szeptember megkezdi a termetest.

Beszélgetés ez őrsön