Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

Aki egyszer hajósnak áll — Van még a hajósélefcndk román fikája? — Persze, hogy yam. A partról, jó messziről, ommam van. Iíiebentről- nézve aztán' valahogy eltűnik. Amikor az ember fiatalon megkap min­denféle betegséget, mert té­len ráfagy a vizes ruha, meg három napig esőben dolgozik, és a vihar miatt még egy forró teáért sem tud kimenni a partra... Kucserka János kotrómes­ter nem éppen vidám szavai a bogiári kikötő közelében, az FK 130-as kotrón hangzottak el, .Ez az a hajó. amelyik az idén elsüllyedt. Ma már újra teljes erővel dolgozik. — Neve nincs, csak száma? — No, ebből is látszik, hogy ma már nincs romantika. Va­laha mindent elneveztünk va­laminek, még a legkisebb csó­nakot is. De hát az rég volt. — Jó a Fókánál dolgozni? — Nem jó. Szépnek szép. A víz. Meg az, hogy a parton szinte nincs olyan fa, ame­lyet ne ismernek. Szép bizony, de nem jó. — Akkor miért csinálja? — Mert gyerekkorom óta hajós vagyok. A Mahart-nál kezdtem, azután átjöttem a kotróhoz', a Foka akkor elit cég volt. gokat kerestünk. Igaz, nagyon kemény volt a munka, de fizetésben alapti- san rávertünk a szárazföldi­ekre. Ma csak egy kicsit köny- nyebb a vízi élet. mint régen, és a szárazföldön sokkal köny- nyebb munkáért ugyanannyit fizetnek. —Hogyhogy itt marad még­is? • — Szeretem. Nahát! Szántó Sándor gépész ön­magával vitázó szavai. Ha pusztán a józan eszére hall­gatna, elmenne, de hát aki egszer hajóra került... Az FK 130-as dízel-elektro­mos meghajtású vedersoros, kotrón 36, egyenként százlite­res veder van. A teljesítmé­nye 120 köbméter óránként. Egy műszakban hét ember dolgozik reggel öttől este hé­tig. Vezetőjük a kotrómester, ő irányítja a gépészt, a gép­kezelőt, a fedólzetmestert és a három hajóslegényt Heti váltásiban dolgoznak, a hajón egy hét, otthon egy hét. A kotróhoz tartozik hat 360 ton­nás dereglye, egy 400 lóerős vontató és egy zagyelevátor. Ha itt-ott föltűnnek a Ba­latonon, a gyerekek a partra szaladnák és Megbámulják őket. Ti? éve még jobban meg­bámulták, mert akkor még a sokkal magasabb, kfeértet- ha jónak is beillő gőzös kotró dolgozott a Balatonon. Kucserka János már azon is ott volt. — Hogyan lehet valaki ha­jós? — Néhány hónapig Buda­pesten. a központi telepen megtanulja az alapokat, az­után egy évig tanuló matróz­ként szolgál. Ha szolgál. A kotrómester arca eTko- morodik. Azután megismétli: — Ha szolgál. örülnek is, meg nem is egy-egy új .embernek. Kell a munkáskéz, de sokan csak ug­ródeszkának használják a kot­rót Egyikét hónap múlva odébbállnak. Azt mondják, az első pár órában meglátszik, hogy ittmarad-e az új ember. Hogyan áll a kezében a kö­tél, támaszkodik-e a korlát­nak, vagy végignézi a hajót... — Rendeznek valami vidám avatást egy-egy újdonsült fo­kásnak? — Idekint nem lehet tré­fálni, mert hamar baleset le­het belőle. De azért «-beve­zetjük-" a fickót Amikor ki­felé megyünk a ladikkal, a legtöbb új fiú keményen áy, karbatett kézzel Mutatja, hogy milyen bátor. A sekély vízben az ember átvág a má­sik oldalra az evezővel és a karót nyelten vigvázzba me­revedett járatlan már bukfen­cezik is. Egyetlen evezővel* a csónak végében, furcsa mozdulatokkal eveznek. Azt mondják, meg lehet tanulni. Hát... Órdöm- gös dolog. A tanyahaján minden van. Fürdő, társalgó, televízió, rá­dió. Schlakker Károlyné sza­kácsnő ízletes étellel várja délben a kotróról érkezőket. — Van egy ' szaikácsköny­vem. Az első oldalon az ä Tartsd jól a bestiát! Ami tő­lem függ, azt megteszem, De úgy sajnálom, hogy egyre ke­vesebben leszünk! Jól megva­gyok az emberekkel Nyugodt nép a hajós. Csordás Lajos fedélzetmes­ter kimért mozdulatokkal ka­nalazza a főzeléket. Közben elmondja: — Van egyenruhánk. Csak ünnepeken öltözünk be. .Más­kor civilben járunk. Pedig valaha nagy büszkeség volt, ha valaki fölvehette a ten­gerkék mundért. A hét végén maguk főznék. Legtöbbjük horgászik, majd mindegyiknek van engedélye és felszerelése. Az évek során jó szakács lett belőlük. Ez is időtöltés. Azután a tévé, egy- eey kártyapartL Belovári József gépkezelő mesél: — Mohácsnál én vertem fél­re a harangot ötvenhatban, amikor megérkezett a jeges ár. A Kelet gőzösön voltam akkor fűtő. A Fokához tizenhét éve kerültem, jövőre nyugdíj­ba megyek. Voltak itt szép idők, innen neveltem föl a családot, házat építettem. Sze­retem a céget. — Mégis sokat panaszkod­nak rá. — Ha nem szeretnénk, nem panaszkodnánk, hanem egy­szerűen odébbállnánk. Szép ez a munka. — És a tanyahajpn töltött üres órák? — Nem üresek azok. Én például apró pálcikákból fö- építettem ötven-hatvan falusi templomot meg régi paraszt- házat. Ezek eltűnnék lassan. Hát azért építettem meg őket kicsinyben, hogy valamiképp mégis megmaradjanak. — Ha az unokája hajósnak akarna állni, mit tenne? — Hát úgy fejbe vágnám, hogy attól koldulna. Keserű arcot vág megint a kotrómester. összenéz a töb­biekkel. Valaki azt mondja: — Sorra húzkodják partra a hajókat, mert már a vég- elgyengülés környékezi őket. Az emberek nem jönnek. Ajjaj ... Azután megint összenéznek. És a tekintetük ellentmond annak, amit elbeszéltek. Mert aki egyszer hajósnak áll és nem megy el pár hó­nap múlva, az ittmarad a nyugdíjig. Lwthár Péter Új iskolában a marcali diákok Az épület falán tábla: ké­szült a nemzetközi gyermek­évben. Szeptember 3-árf szép, új iskolában kezdhette meg a tanévet 553 marcali általános iskolás. Így ha nem is szűntek meg a gondok a ", városban, legalább enyhültek. Könnyeb­bé válik az oktatás a régi nagy iskolában is, ahol eddig több mint ezer diák tanult. , Huszonkilenc évig ott taní­tott Bene Lászlóné, de a har­mincadik évet már a Mik­száth utcai iskola igazgatóhe­lyetteseként kezdte, — A pedagógusok egy' része a régi iskolából jött — mond­ja —, sok fiatal pedig pályá­zat útján került ide. Én sze­rettem volna a régi helyemen maradni, hiszen oktatói mun­kám minden szép emléke oda köt, a papírmunkáért pedig végképp nem lelkesedem. Az igazi: az a tanítás! Szerencsé­re ettől igazgatóhelyettesként sem váltam meg: a negyedik osztályban tanítok anyanyelvi ismereteket. — Milyen volt az indulás? — Minden tanévben nehéz az első hét, új helyen termé­szetesen ez még nehezebb. Akkor még telefonunk sem volt, s ha valamit intézni kel­lett, személyesen mentünk... Augusztusban sokat dolgoz­tunk. hogy időben kezdhessük a tanévet: takarítottak itt a nevelők, a szocialista brigá­dok, a szülök, sőt még kato­nák is. Nagyon sok segítséget kaptunk tőlük. — Hogyan érzik magukat a szép iskolában? — Már kezdetben megálla­pítottam, hogy a gyerekek és a pedagógusok kiegyensúlyo­zottabbak. Ez érthető is, hi­szen míg a régi tantestületben több mint nyolcvanén vol­tunk. itt harmincnégy nevelő dolgozik. Levegősebb a kör­nyezetünk, s a gyerekeknek is nagvobb a mozgási területük. Biztos, hogy a másik fskolá- bam is ugyanezt tapasztalták. Még így is két műszakban ta­nítunk. Nyolc tantermet, és fizikai előadót használunk, ezen kívül két napközis helyi­ségünk van. Tíz alsós és ki­lenc felsős csoport tanul itt. Csordás Perencné szintén a régi iskolából jött. ö az úttö­rők új csapatvezetője. — Nagyon lelkesek a gyere­keik. Tizenhat '"'tünk van, most vesszek maid meg a föl­szereléseket. A hetedikesek és nyolcadikosok öt napot dol­goztak mezőgazdasági mun­kán, a kéthelyi tsz-től dicsére­tet kaptak. Még két napot vál­lalunk; ennek a munkadíját.az úttörők felajánlották a csapat­nak. Szeretnénk elérni, hogy egységet alkosson a szakköri munka, a szakpróba és a moz­galmi tevékenység. — Milyen szakköreik van­nak? — Tizennégy szakkör műkö­dik az iskolában, köztük pár­huzamosan alsós és felsős is. A kisdobosoknak néptánc- és könyvbarátszakkört alakítot­tunk: az úttörőknél különösen a munkásőrszakasz és a hon­védelmi szakkör népszerű. Van azonban tagságuk a ter­mészetbarátoknak — együtt­1 működési szerződésük van egy vadásztársasággal —. a vöröskereszteseknek, a díszí­tőművészet iránt fogékonyak­nak. A honvédség egyik ala­kulatával szintén van. szerző­désünk, tőlük sok támogatási kapunk. — Nem volt gond a gyere­kek átirányítása? — .Igyekeztünk fegyelembe venni a körülményeiket, azt, hogy a tanulóknak mi lehet hasznosabb — mondja Bene Lászlóné. — Tudja, én nagyon szeretem a gyerekeket; szigo­rú vagyok hozzájuk, de becsü­löm Őket. Nincs olyan gyerek, aki rossznak vagy rendetlen­nek született: csak foglalkoz­ni kell velük. Harmincéves ta­pasztalat után mondom ezt l ®. A világ minden részére eljut Szomorkás őszi nap. Az örs( éli mindennapi, megszokott életét. Járőrök indulnak és érkeznek. A parancsnok — Schmidéliusz István őrnagy — eligazítást tart, felhívja a szolgálatba indulók figyelmét egy-egy feladatra, meghall­gatja a beérkezők jelentését. A szobákban, a kis klubok­ban pihenő, olvasgató vagy levelet író határőrök. Néhány KISZ fiatal az alapszervezet életéről, k, az őrs szocialista versenyéről tanácskozik. Magas, erőteljes fiatalem­ber Górjáli Gyula határőr ti­zedes, KISZ-titkár. Szavaiból kitűnik, hogy mit tesz az alapszervezet és minden egyes fiatal a verseny eredményes­sége, a határőrizeti * felada­tok még jobb megoldása ér­dekében. ■ Fontos feladatunknak te­kintjük a versenyszellem ápo­lását. Ez nálunk hagyomány, a leszerelő idősebb társaink­tól vettük át, s majd az utó­dainkra hagyjuk. Alapszerve­zeti taggyűlésen tanácskoz­tunk arról, hogy mit tehe­tünk. hogyan köszönthetjük méltón a párt XII, kong^esz- szusát, felszabadulásunk 35. évfordulóját, ^gíon topább* kötelességünk elsősorban a fegyelem további szilárdítása, a határőrizeti feladatok ellá­tása, a határsértések megelő­zése. Ezenkívül a politikai képzettség fejlesztését, a la­kossággal, a környező falvak, az’ üzemek fiataljaival való kapcsolat ápolását határoz­tuk meg. Az élenjáró cím. el­nyeréséért folyó versenyben valamennyi KTSZ-istánk részt vesz. Most nagy feladatra, a géppisztolylövészetre készü­lünk. Néhány napja jól sikerült találkozó volt az őrsön: a csurgói fűrészüzem KISZ-fia- taljai látogattak hozzájuk. Az egész napos találkozó nagy­szerűen sikerült, jó hangulat­ban köszöntek el a vendé­gek. Járőrverseny, kötélmá­szás. lövészet, gránátdobás, közös műsor, politikai vetél­kedő, röplabdamérkőzés és más programok gazdagították a találkozót. A határőrök most arra készülnek, hogy viszonozzák a( látogatást. — Határozott, példamutató fiatal, .. Kommunista, még korábbi munkahelyén, a csurgói Zrínyi Termelőszö­vetkezetben — ahol villany­szerelő szakmunkástanuló volt — lett párttag. Sokat se­gít az őrs fiataljainak neve­lésében, a jó hangulat,- a fe­gyelem szilárdításáért érzett felelősség* kialakításában. Po­litikai oktatást vezet, s fegyel­mezettségével is ösztönzi tár­sait. E mókájáért lett most a fegyveres erők napján ti­zedes és kapott jptalomsza- badságot — dicséri a parancs­noka a KISZ-szervezet titká­rát. E példát a többiek is kö­vetik. Szeptember 29-én kí­vüle még ketten: Pinterics László és Mádai Árpád KISZ- isták érdemelték ki a tizede- si rendfokozatot, többen kap­tak dicséretet, jutalomszabad­ságot. A tanácskozó fiatalok most abban állapodtak meg, hogy az őrs klubjában, a folyosó­kon a pártkongresszus es a felszabadulás tiszteletére fényképkiállítást készítenek. Fotókon mutatják be hazánk fejlődését, a XI. pártkong­resszus óta eltelt évek válto­zásait, eredményeinket. Köz­ben azt is tervezik, hogy rendszeresen tartanak majd előadásokat a szocializmus építéséről, ezzel kapcsolatos fei adatainkról. Gar.ián Gyula KISZ-titkár e.-;yixe azoknak akik a leg­többet váittl’fk. — Én az őrsnek, a parancs­nokomnak és határőr társaim­nak nagyon sokat köszönhe­tek. Beteg szüleimmel élek Csurgón. A határőrség lehe­tővé tette, hogy a házunkat tatarozhassuk, bővíthessék. Gyakran kaptam eltávozást, szabadságot, hogy dolgozhas­sak. Több társam — köztük Kása István határőr, akinek kőműves a szakmája — na­gyon sokat segített. A szom­szédos őrsökről szintén jöt­tek a társaim, akik szabad idejüket, szórakozási lehető­ségüket áldozták fel, s dol­goztak otthonomnál társadal­mi munkában. Ezt csak úgy viszonozhatom, ha én a szol­gálatban. a határőrizeti fel­adatokból vállalok többet. te, L. Négyféle elektromos kapcsolószekrényt gyártásúik a Medicor Művek Röntgengyárának iharosberémyi üzemében. Típuson­ként 50—50 készül havonta- A gyár termékeinek 80 száza­lékát külföldre szállítja- Többek közt a Szovjetunióba, az NDK-ba és az Amerikai Egyesü't Államokba küldenek ar, idén kapcsolószekrényeket. Évi termelésük értéke 590 millió forint. (MaJtai Károly felvételen) Öthónapos előny a Dunai Vasmű konverter-acélmű építkezésén Öt hónapos előnyt szereztek a kivitelezők a Dunai Vasmű konverter-acélmű építkezésén s a gyorsításban a KISZ véd­nökség, is jelentősen segített. A fiatalok többek Aközött a konverter nagycsarnok acél­szerkezetének gyártásában, épületbontásban és árokásás­ban segítettek és a KOGÉP- TERV tervezőintézetben ala­kult. ifjúsági mérnökcsoport a nagyberuházás villamos ter­veinek elkészítését gyorsította. A 10 milliárd forint értékű nagyberuházáshoz már elké­szítették a csarnok 18,5 ezer fonna súlyú acélszerkezetét, s a teljes mennyiséget felszere­lik az év végéig. A gyorsítás következtében az oxigéngyár és a mészmű egy évvel ha­marabb, az első. acélgyártó konverter pedig várhatóan 5-6 hónappal a határidő előtt. 1981 augusztus—szeptember meg­kezdi a termetest. Beszélgetés ez őrsön

Next

/
Thumbnails
Contents