Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-18 / 244. szám

Befejeződött Prágában a parlamenti tanácskozás A Varsói Szerződés tagálla­mainak parlamenti képviselőd tegnap befejezték Prágában tartott kétnapos konzultatív találkozójukat. A találkozón a magyar parlamenti küldött­séget Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke vezet­te. A csehszlovák külügyrrii- ni&ztériusm székházában, a prágai Cemin-palotában tar­tott záróülésen a részt vevő küldöttségek ' elfogadták a NATO-orszagok parlament­jeihez intézendő felhívás, a hasonló szellemben és nagy­részt azonos tartalommal a világ összes parlamentjeinek szóló felhívás, valamint a konzultatív találkozóról tájé­koztató közlemény szövegét. A közlemény rámutat: A Varsói Szerződés tagálla­mai, parlamenti képviselőinek 1977. július 5—6-á.n Leningrád- ban megtartott konzultatív tanácskozása óta eltelt idő­szak meggyőzően bizonyította, hogy az enyhülés ellenfeleinek minden erőfeszítése ellenére az enyhülési folyamat, to­vábbra is a nemzetközi élet meghatározó tényezője, ame­lyet a nemzetek az egyetemes béke megszilárdításának leg­Prágában tanácskoztak a Varsói Szerződés országai parla­mentjeinek küldöttségei. A képen: Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke. ' fontosabb feltételeként ismer­nek el. A találkozó résztveyői meg­állapították, hogy ez jelentős mértékben országaik aktív tevékenységének, a nemzetkö­zi légkör javítását célzó kö­vetkezetes politikájuknak kö­szönhető. A prágai konzultatív talál­kozó résztvevői egyhangúlag megállapították, hogy a jelen­A Varsói Szerződés tagállamai parlamenti képviselőinek FELHÍVÁSA az Észak-atlanti Szövetség tagországainak parlamentjeihez Mi, a Bolgár Népköztársa­ság nemzetgyűlésének, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság szövetségi gyűlésének, a Lengyel Népköztársaság or­szággyűlésének, a Magyar Népköztársaság országgyűlésé­nek, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájá­nak, a Román Szocialista Köz­társaság nagy nemzetgyűlésé­nek és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának képvi­selői olyan döntő pillanatban fordulunk az Észak-atlanti Szövetség (NATO) tagorszá­gainak parlamentjeihez, ami­kor Európa, az egész világnév péi számára életbevágóan fon­tos kérdés dől el: meglkezdőd- jék-e a nukleáris rákéta - fegyverkezésd kampány újabb menete — valamennyi veszé­lyes következményével együtt —, vagy pedig megbízható tor­laszt emeljünk elé, és tovább­lépjünk a béke megszilárdítá­sának útján Európában és an­nak határain túL Azokról a készülő tervek­ről van saó, amelyek az ame­rikai nukleáris rákétafegyve- rek új típusainak nyugat-eu­rópai területen történő elhe­lyezésére vonatkoznak, és amelyek arra irányulnak, hogy lényegesen megváltoztassák a stratégiai helyzetet az európai kontinensen, megbontsák az itt kialakult erőegyensúlyt, és megkíséreljenek a NATO szá­mára katonai fölényt teremte­ni. Azok a kísérletek, hogy az egyik fél katonai fölényre te­gyen szert, eleve kudarcra vannak ítélve. A szocialista országok kénytelenek lennének biztonságuk szavatolása érde­kében további szükséges in­tézkedéseket tenni. Számukra nincs más kiút. Az azonban tökéletesen vi­lágos, hogy a NATO tervei­nek valóraváltása elkerülhe­tetlenül kiélezné a helyzetet Európában, és nagymértékben mérgezné az egész nemzetkö­zi légkört — állapítja meg a felhívás, majd leszögezi. Semmi közük sincs a való­sághoz azoknak áz állítások­nak, amelyen szerint a Szov­jetunió úgymond védelmi szükségleteit meghaladóan fo­kozza katonai erejét az euró­pai kontinensen. A Szovjetunió — amint azt Saakg^Nénfapi Púja Frigyes, a Magyar iiépiáiztársaság külügymi­nisztere, Joao Frevtas Cruz- nak, a Portugál Köztársaság külügyminiszterének meghí­vására 1979. október 15. és 17. között hivatalos látogatást tett Portugáliában. A kül­ügyminisztert fogadta Antonio Ramalho Eenes tábornok, a Portugál Köztársaság elnöke és Maria de Lourdes Pinto,- sügo miniszterelnök. Púja Fri­gyes tárgyalásokat folytatott a portugál kereskedelmi, az iparügyi és a mezőgazdasági miniszterrel is. A külügyminiszterek 6zéles körű véleménycserét folytat­tak országaik kétoldalú kap­csolatairól, valamint az idő­szerű nemzetközi kérdésekről Megelégedéssel üdvözölték Magyarország és Portugália kapcsolatainak folyamatos fejlődését, amely az utóbbi években minden területen megnyilvánult. Ennek kifeje­zése volt Ramalho Eanes el­nök 1979 márciusi magyar- országi látogatása. A portu­gál köztársasági elnök talál­kozója Kádár Jánossal, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárával és Losov.czi Pállal, az Elnöki Tanács elnökével Nyújtsanak támogatást Nicaragua népének legi nemzetközi élet leglénye­gesebb és legégetőbb kérdésé a fegyverkezési hajsza korlá­tozása és megszüntetése, va­lamint a termonukleáris vi­lágiháború veszélyének elhárí­tása. Rendkívüli jelentőségük van azoknak az új békekezdemé­nyezéseknek, amelyeket Leo­néid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségének elnöke tett 1S79. október 6- án. A résztvevők aggodalmuk­nak adtaik hangot a NATO- országok terveivel kapcsolat­ban, amelyek* az amerikai nukleáris rakétafegyverek új típusainak nyugat európai te­rületen történő elhelyezésére vonatkoznak, és a szocialista államok célpontjaira irányul­nak. Felhívást fogadtak el az Észak-atlanti Szövetség tagor­szágainak parlamentjeihez, továbbá a világ államainak parlamentjeihez. A találkozó résztvevői ál­lást foglaltak a világ összes államának parlamentjei kö­zötti kapcsolatok további bő­vítése mellett. (MTI) bebizonyította, hogy a felek nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a két ország vezetői ta­lálkozóinak, mivel ezek elő­mozdítják országaik kapcsola­tainak gyümölcsöző fejlődését. Megállapították, hogy az ilyen jellegű érintkezések ak-' tívan hozzájárulhatnak az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záróok­mányában foglalt célok meg­valósításához, elősegítik az előrehaladást a kétoldalú együttműködés különböző területein. A külügyminiszterek hang­súlyozták a kereskedelmi for­galom fejlesztésének és ki­egyensúlyozottabbá tételé­nek szükségességét. A két miniszter egyetértett abban, hogy folytatni kell az országaik közötti műszaki-tu­dományos együttműködést és ösztönözni kell a kulturális egyezmény alapján létreho­zott vegyes bizottság tevé­kenységét. Az idegenforgalmi egyez­mény adta lehetőségek haté­konyabb kihasználását mind­két. fél kölcsönös érdeknek nyilvánította. Ennek megfele­lően ösztönzik az illetékes kormányszervek, idegenfor­galmi vállalatok és íntézmé­A nácaraguai néppel való szolidaritásra szólította fel az egész világ haladó erőit az a közös nyilatkozat, amelyet a mexikói, panamai, hondurasi, salvadori, nicaraguai, Costa Rica-i és guatemalai haladó pártok írtak alá. A közös nyilatkozat a nicara­guai forradalom győzelmének hatalmas jelentőségét hangoz­tatva rámutat: a Somoza-féle diktatúra felett aratott győze­lem egyben az amerikai im­perializmus feletti győzelem is, amelyet csupán az összes diktátúraellenes erő összefo­gásával lehetett kivívni. A közép-amerikai haladó pártok közös nyilatkozata hangsúlyozza: Nicaragua né­pének, a nemzeti újjáépítés kormányának joga van ahhoz, hogy új alapokon vigye vég­hez a társadalom átalakítását és felhívja Latin-Amerika és a világ haladó erőit, népeit és kormányait: nyújtsanak gaz­dasági és egyéb támogatást a nicaraguai népnek és szánja­nak síkra azért, hogy a kon­tinens egyetlen országa se válhassék a nicaraguai ellen- forradalom szervezkedésének székhelyévé. nyék együttműködésének fejlesztését. A nemzetközi kérdéseket érintve a kél külügyminiszter különös figyelmet fordított az enyhülés, a leszerelés, a biz-» tonság és a nemzetközi együttműködés, valamint az igazságosabb nemzetközi gazdasági rend kérdéseire. Megerősítették azt a meg­győződésüket, hogy a békés egymás mellett élés és az enyhülés politikájának nincs ésszerű alternatívája. A két külügyminiszter alá- húzta, hogy szükséges az eny­hülési folyamatot megfelelő intézkedésekkel katonai . térre is kiterjeszteni. Ebből a szem­pontból üdvözölték a szovjet —amerikai SALT—II. tárgya­lások sikeres befejezését é3 kifejezték meggyőződésüket, hogy a szerződés ratifikálása elősegíti a leszerelés terén történő előrehaladást más vonatkozásban is. Az új nemzetközi gazdasá­gi rendet illetően a miniszte­rek aláhúzták annak szüksé­gességét, hogy minden ország nyilvánítsa valóságos politikai szándékát az előrehaladásra a már meghatározott problémák hosszú távon történő megöl- — dásában. . Olyan nemzetközi munkamegosztás és világgaz­dasági struktúra kialakítása szükséges, amely elősegíti az államok közötti gazdasági kapcsolatok kiegyensúlyozott és kölcsönösen előnyös fej­lesztését, hozzájárul a fejlődő országok gyors ütemű gazda­sági növekedéséhez minden érintett állam érdekeinek és egyenlőségének tiszteletben tartása mellett. A magyar külügyminiszter látogatása idején folytatott tárgyalások szívélyes légkörű- ek voltak és tükrözték a Lét fél azon szándékát, hogy fej­lessze Magyarország és Por­tugália együttműködését és baráti kapcsolatait. Púja Frigyes meghívta a Portugál Köztársaság külügy­miniszterét magyarországi hivatalos látogatásra. A mi­niszter a meghívást köszönet­tel elfogadta. (MTI) L. I. Brezsnyev az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségének elnöke 1979. október 6-án Berlinben tartott beszédében ismételten teljes határozott­sággal kijelentette — nem tö­rekszik katonai fölényre; a szovjet stratégiai doktrína kizárólag védelmi jellegű. Ez teljes mértékben vonatkozik a Varsói Szerződés szervezeté­nek egészére. Soha nem állt, és jelenleg sem áll szándé­kunkban semmilyen államot, államcsoportot fenyegetni. A Varsói Szerződés béke- szeretetének és jóakaratának további konkrét bizonyítéka az, hogy a Szovjetunió a Var­sói Szerződés más államaival folytatott konzultációk után úgy döntött, hogy egyoldalú­an csökkenti a Közép-Európá- ban állomásozó szovjet csapa­tok létszámát. E döntéssel összhangban az elkövetkezen­dő 12 hónap során a Német Demokratikus Köztársaság te­rületéről 20 ezer szovjet ka­tonát, ezer harckocsit es más haditechnikát von ki. Meggyőződésünk, hogy ez a nagy kezdeményezés, amelyet az az őszinte óhaj vezérelt, hogy az európai kontinensen kivezessük a zsákutcából a katonai enyhülés érdekében tett sok éves erőfeszítéseket, találkozik Európa és az egész világ népeinek egyetértésével Felhívjuk a NATO-tagorszá- gok parlamentjeit, hogy méltó módon értékeljék a szocialis­ta országok kezdeményezését, és ösztökéljék kormányait e jó példa követésére. A Varsói Szerződés tagál­lamai amellett vannak, hogy tovább szélesítsék az európai bizalomerősítő intézkedése­ket. A Varsói Szerződés tagál­lamai — mint isrrteretes — ki­fejezték készségüket, hogy megvizsgálnak minden más javaslatot' is, amely az álla­mok közötti bizalom erősíté­sére és a háborús veszély csökkentésére irányul Euró­pában. Felhívással fordulunk a NATO-ors zúgok parlamenti képviselőihez, hogy emeljek fel szavukat azok ellen a ter­vek ellen, amelyek az ameri­kai nukleáris rakétafegyverek új típusainak európai terüle­ten történő elhelyezésére vo­natkoznak, és amelyek meg­valósítása a nemzetközi hely­zet kiéleződésével 1 fenyeget Em ipában és az egesz vilá­gon, J Az ajánlat és a fanyalgók Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának Berlinben elmondott beszédé rendkívül széles visszhangot váltott ki nyugaton és keleten egyaránt. A javaslatok, amelyeket a szovjet állam vezetője tett, igen nagy jelentőségűek,, s jelzik azt a komplex módot, amivel a Szovjetunió a biz­tonság kérdéseit, a katonai enyhülés problémáit megkö­zelíti. Emlékeztessünk még egyszer a bedimi ajánlat főbb pontjaira: 1. a Szovjetunió egyoldalú­an csökkenti az NDK terüle­tén állomásozó csapatainak és harceszközeinek számát — kivon húszezer katonát és ezer harckocsit a térségből ; 2. a Szovjetunió kész csök­kenteni az európai területén állomásoztatott közép-ható­sugarú rakéták mennyiségét, ha a NATO eláll az ún, »eu- ro-stratégiai erők« létreho­zásától ; 3. Moszkva kész további bi­zalomerősítő intézkedések kölcsönös elfogadására, a hadgyakorlatok és csapatnnoz- dulatók előrejelzésére és re­dukálására. Az elmúlt napokban szin­te minden fontosabb nyuga­ti orsizág vezetői nyilatkozat­ban válaszoltak Brezsnyev ajánlatára, s meg keli lapí­tani : a jó szándékú kezdemé­nyezéseket többnyire ta- nyalgással fogadták. Pedig a korábbi időkben éppen ezek a politikusok vertek riadót a szovjet hajrckocsifölény miatt, s keltettek pánikot polgáraik körében a Nyugat-Európát »■fenyegető"' szovjet rakétát ügyében. Moszkva hajlik a kompfo- misszunwa, s az SZKP fő­titkárának beszédé bizonyít­ja.; figyelembe veszi más ál­lamok biztonsági ceexnpüanit- jait is. Ez- a legutóbbi aján­lat már nem az első az utób­bi agy-két évben, amely ha­tározottan alátámasztja: a Szovjetunió az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán elfo­gadott Békeprogramot nem egyszerű felhívásként, de végrehajtandó akcióprogram­ként értékeli, s mindent megtesz a katonai feszültség csökkentése érdekéiben. Ugyanakkor, s ez érthető, a szovjet állam vezetése igen nagyra értékeli az erőteljes honvédelmi képesség nyúj­totta garanciákat. Nem kell különösképpen magyarázni ezt — az évszázad történel­me eléggé megindokolja a katonai erő által is megala­pozott biztonságba’ vetett hi­tet. Ugyanakkor a Szovjetunió következetesen kiáll a prob­lémák tárgyalásos megoldá­sa, a kölcsönös kompromisz- szumok útján való feszült­ségcsökkentés mellett. Ezt bizonyítja maga a SALT—II. szerződés is, amely hosszú tárgyalások eredményeként a két részt vevő hatalom és szöyetségesei érdekeinek sok­oldalú figyelembevételével született meg. A NATO rakétatervei ép­pen a SALT-szerződéssel áll­nak kapcsolatba^. Az atlan­ti szervezet a középhatósuga- rú rakéták és a hadászati ro- botrepülőgépek — szárnyas- takéták — európai telepítésé­vel olyan katonai fölényre akar szert tenni, amelyet a szovjet—amerikai nukleáris egyensúly létrejöttével elvesz­tett. Ezek a fegyverek, ame­lyeket az NSZK. Hollandia, Belgium, Nagy-Britannia és Olaszország területén kíván­nak elhelyezni, veszélyeztet­hetik a szocialista országok A szárnyasrakéta — kis méretű sugárhajtásúi pilótanélküli re­pülőgép. Jelenleg az Egyesült Államokban a szárnyasrakéták há­rom válfajának kifejlesztésén dolgoznak. Ezeket szárazföldről, leve­gőből és tengeralattjáróról lehet indítani. Hatótávolságuk elérheti a többezer kilométert is. A robotrepülőgép 800—900 km-es órán­kénti sebességgel halad, a célra fedélzeti számítógép vezérli. A cél felé vezető úton k szárnyasrakéta igen alacsonyan repül, képes követni a talaj domborzatát. A szárnyasrakétákat szintén el lehet látni íiukleáris robbanófejjel. és a Szovjetunió európai te­rületeit. Az az érvelés, hogy a ra­kéták a szovjet közép-ható- sugarúakat ellensúlyozzák, nem állja meg a helyét. A Szovjetunió «SS—20« rakétái a szocialista közösség hatá­rai mentén lévő támaszpon­tokon elhelyezett nukleáris erüktől (rakéták, harci gé­pek) való védelmet biztosít­ják. A fanyalgó nyilatkozók (köztük Carter elnök és ta- itácsadója, Brzezinskij pa­naszkodnak, hogy Brezsnyev el akarja tántorítani a NATO-országokat az új fegy­verek rendszerbe állításától, s azzal állnak elő, hogy a közép-hatósugarú rakétákról csak akkor lehet tárgyalni, ha már azokat legyártották és elhelyezték az európai NA- TO-országok területén. A Pershing—2 kifejleszté­se már folyik, hamarosan megkezdhetnék a gyártást is. Nyilvánvaló: a hadiipar óri­ásmonopóliumok nem szíve­sen mondanának le a hatal­mas profitot hozó megrende­lésről. A katonai—ipari komplexum ideológusai pe­dig a szocialista közösségre való katonai, politikai és gaz­dasági nyomás eszközét lát­ják a tervben. (Egyrészt, nö­vekszik a Varsói Szerződés országai eüeni katonai fenye­getés, másrészt a szükségsze­rű válaszintézkedések to­vábbi anyagi terheket je­lentenek ...) A NATO vezető szervei de­cemberi brüsszeli tanácskozá­sukon döntenek a rakétater­vek végrehajtásáról. Első lépcsőben a Pershing—2 ra- kátéból helyeznének el 600 darabot az atlanti országok­ban, s a nyolcvanas években jelennének meg kontinen­sünkön a még veszedelme­sebb szárnyasrakéták. A fegyverkezés atlanti hí­vei arra hivatkoznak, hogy az «euro-stratégai erők« lét­rehozása javítja majd a le­szerelési tárgyalásokon a Nyugat pozícióját. A feltéte­lezés hamis és veszedelmes. Az elmúlt évtizedekben ka­tonai nyomással még soha sem sikerült engedményt, ki­csikarni a Szovjetuniótól. Az »eurórakéták« sem növelik a nyugat-európaiak biztonsá­gát. sőt óhatatlanul növelik a kockázatot, a veszélyt. Európa ebben az évszá­zadban már két világháború kirobbanásának volt színhe­lye, a háborúkban legtöbbet az európaiak szenvedtek. A pozitív békekezdeményezé­sekre adott fanyalgó és el­utasító válaszok azt bizonyít­ják: sokan, nem értették meg a történelem leckéjét. AL C. Haladó pártok felhívása * Rakéták és harckocsik Közös közlemény Púja Frigyes portugáliai tárgyalásairól

Next

/
Thumbnails
Contents