Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-16 / 242. szám

Sajtóközlemény , Púja Frigyes havannai látogatásáról Zsidóm Malmierca külügy- :niinisztemek, a Kubai Kom- munista Párt Központi Bizott­sága tagjának meghívására 1979. október 10—13 között hivatalos, baráti látogatást tett Kubában Púja Frigyes, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársa­ság ■'külügyminisztere. Kubai tartózkodása idején a külügyminisztert fogadta Raul Castro Kuba Kommunista Pártja Központi Bizottságának másodtitkára, az államtanács és a minisztertanács elnöké­nek első helyettese, valamint Jose Ramon Fernandez, a Kubai Kommunista Párt Közt ponti Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökhelyette­se. A hivatalos megbeszélése­ken jelen volt Púja Frigyes A török mérleg Nem is olyan régen még szinte egyetlen, országban sem okozott gondot egy-egy pótválasztás. Ma viszont na­pirenden van, hogy bármi­lyen — akár részleges — parlamenti, törvényhozási) erőpróba felkavarja a polgá­ri hatalmi viszonyokat. Érde­kes és egyelőre alig tanul­mányozott jelenségről . van szó, amelyről annyit a felü­letes szemlélő is megállapít­hat: az, hogy manapság egész sor nem-szocialista or­szágban a hétköznapok szün­telen kísérőjelensége egyfajta kormányzati válság, aligha független a nyugati világ egyetemes, nagy gazdasági és politikai krízis jelenségeitől. Most éppen Törökországra, az Észak Atlanti Szövetség sokat és keserűen emlegetett »problematikus déli szárnyá­nak« kulcsországára sújtott le ez a Damoklesz-kard. Ami várható volt, bekö­vetkezett; az ellenzéki igaz­ságpárt nyerte el a leadott vaksok 54,2 százalékát és ezzel megszerezte mind az öt, jórészt elhalálozás miatt be­következett uj képviselőházi mandátumot. Még nem vég­leges adatok szerint hasonló a helyzet a felsőházi, vagyis szenátusi pőtválasztásokon. Miért minősítettük várha­tónak ezt a fejleményt? Azért, mert a mind gaz­daságilag, mind politikailag alapvető gondokkal küzdő Törökországot az átlagnál is húsbavágóbban érintik nap­jaink energia- és egyéb prob­lémái. Ráadásul ennek az or­szágnak rendkívül súlyos az öröksége; a felbomlott oz­mán birodalom utódállamát nem véletlenül nevezték »Európa beteg emberének«. A sók ezer falu jelentős ré­szében tízezrekre jut egyet­len orvos vagy tanító, óriá­si fehér foltok éktelenítik a villanyárammal elátott tér­képet, a nagyvárosokban gyorsan nő az infláció, a munkanélküliség — ezzel arányban pedig az elkesere­dés és a terrorizmus. A belpolitikai modell sók esztendeje az, hogy a két nagy politikai tömörülés, az igazságpárt és a köztársasá­gi néppárt egyike sem tudott megnyugtató többséget sze­rezni. Mind Demirel igazság­párti, mint Ecevit néppárti vezér csak úgy tudott — és tud a jövőben is — kormá­nyozni, ha más kisebb pár­tokkal fájdalmas elvi-belpo­litikai kompromisszumokra kényszerül. A póivátasztások eredmé­nye két összegező megállapi- tásra késztetheti a megfigye­lőt: 1. Az ellenzék térnyerése nem programjának, hanem a növekvő elkeseredésnek kö­szönhető és 2. Demirel igazságyárti ka­binetije, ha — amint hama­rosan várható, átveszi a ■ve­zetést — éppoly mértékben fogja nélkülözni az alapvető stabilitást, mint eddig Ecevi- ték, H. E. külügyminiszter, Jakns Jenő nagykövet, illetve Rene Anillo megbízott külügyminiszter, Pelegrin Torras, Jose Fernan­dez de Cossio külügyminisz­ter-helyettesek, és Sidroc Ra~ mos főosztályvezető. A rendkívül szívélyes és baráti légkörű megbeszélések a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság együtt­működését tükrözték, amely az élet minden területén ki­bontakozott. A tárgyaló felek nagyra értékelték a »et nép­nek és országnak a marxiz­mus—leninizmus és a prole­tár internacionalizmus elvei alapján szüntelenül fejlődő barátságát és együttműködé­sét. A Magyar Népköztársaság külügyminisztere üdvözölte az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek Ha­vannában tartott csúcskon­ferenciáját, pozitívan értékelte annak, eredményeit, amelyek hozzájárultak a mozgalom egysége erősítéséhez és fej­lesztéséhez, az imperializmus, a gyarmatosítás, és az újgyar- matosítás. a fajüldözés és a faji megkülönböztetés, a cio­nizmus, az önkényuralom minden formája, a hegemo- n izmus és az elnyomás ellen, az egész világ békéjéért ví­vott harcban. Púja Frigyes hivatalos ba­ráti látogatásra hívta meg Isidaro Malmierca külügymi­nisztert, valamint Rene Anil- lót, a külügyminiszter első he­lyettesét, akik a meghívást köszönettel elfogadták. Hafez Asszad Moszkvába érkezett Az SZKP Központi Bizott­ságának, a szovjet miniszter­tanácsnak ÓS a legfelsőbb ta­nács elnökségének meghívásá­ra hétfőn szíriai párt- és kor­mányküldöttség élén Moszk­vába érkezett Hafez Asszad, az Arab Üjiá6zületés Szocia­lista Pártjának főtitkára, a Szíriai Arab Köztársaság el­nöke és kísérete. A vendége­ket a repülőtéren Alekszej Koszigin miniszterelnök, And­rej Gromiko külügyminiszter. Dmitrij Usztyinov honvédel­mi miniszter, a központi bi­zottság politikai bizottságának tagjai, a diplomáciai testület képviselői fogadták. A Hafez Asszad tiszteletére adott vacsorán Alekszej Ko­szigin mondott pohárkoszön- tőt. A történelem folyamán először Tegnap Párizsba érkezett Hua Kuo'feng kínai minisz­terelnök, aki a francia fővá­rosban kezdi meg nyugat-eu­rópai körútját. Személyében a történelem során először lá­togat a tőkés nyugatra Kína vezetője. A kínai vezetőt Jü Csiu'li miniszterelnök-helyettes, Hu­ang Hua külügyminiszter és 13 más hivatalos személyiség kíséri el Párizsba. Bonnba, Londonba és Rómába. Az Orly repülőtéren Giscard d’Estaing elnök és a francia kormány tagjai fogadták Hua Kuo-fenget. (MTI) Á szovjet kormányfő kijelen­tette: A Szovjetunió továbbra is támogatja az arab népek harcát, amelyet az igazságos közel-keleti békéért vívnak. A szovjet kormányfő hang­súlyozta: a Szovjetunió tovább­ra is mindent megtesz annak érdekében, hogy megoldást ta­láljon az emberiség békéjének sorsát érintő kérdésekre. Ezt a célt szolgálják azok a katonai enyhülésre és leszerelésre vo­natkozó javaslatok, amelyeket Deonyid Brezsnyev ismertetett berlini beszédében. A szovjet kormányfő foglal­kozott a közel-keleti helyzettel is és megállapította: a térség­ben az elmúlt évek során nem csökkent a feszültség. Koszigin ismételten leszögez­te: a Szovjetunió álláspontja szerint az igazságos és tartós békét csak valamennyi érdekelt fél, köztük a Palesztin Felsza­badítás! Szervezet bevonásával lehet megteremteni. Hafez Asszad válaszbeszédé­ben kijelentette: a közel-keleti béke megteremtéséhez meg­vannak azok a pontosan meg­határozott alapok, amelyeket elfogadott a nemzetközi közös­ség és jóváhagyták az ENSZ határozatai is. Ezt a bókét azonban csak akkor lehet meg­teremteni, ha Izrael teljes mér­tékben kivonul minden 1967- ben megszállt arab területről. A továbbiakban Asszad han­goztatta: az enyhüléshez veze­tő fontos lépésnek tekintjük a hadászati fegyverek korlátozá­sáról létrejött megállapodást, a SALT—II. szerződést, — Véleményünk szerint azok a javaslatok, amelyeket Le- onyid Brezsnyev Berlinben el­mondott beszéde tartalmaz, újabb bizonyítékát adják a Szovjetunió békeszerető politi­kájának, annak az őszinte tö­rekvésnek, hogy el akarja mé­lyíteni az enyhülés folyamatát és megfelelő légkört kíván te­remteni az olyan új nemzetkö­zi kapcsolatok megteremtésé­hez. amelyek a népek jogainak tiszteletben tartásán alapulnak — mondotta pohárköszöntőjé­ben a többi között Hafez Asz sziad szíriai elnök. Az idd próbája Kötélhúzás ^1 December közepén, Roger Vadim rendezésében, fény- és hangjátékok bemutatójára kerül sor a gizehi piramisok tövében. Ezúttal azonban nem Egyiptom régmúltját, a gúlát építtető fáraók emlé­két idézik fel, mint eddig, hanem Szadat elnök jeruzsá- lemi útját elevenítik meg második évfordulóján. Kai­róban komolyan fontolgatják Jürgen Richter, a különckö­déseiről ismert müncheni művész ötletének megivalásí- tását is. Eszerint a Sinai-fél­szigeten, félmillió ember, há­romszázezer egyiptomi és kétszázezer izraeli húzna közösen egy méreteiben en­nek megfelelő, többszáz kilo­méteres vékony műanyag­kötelet. Miközben show-ötletekben tehát igazán nincs hiány, egye­lőre másfajta, politikai kö­télhúzás folyik. Több, mint egy esztendő telt el a Camp David-i keretszerződések alá­írása óta s lassan két hóna­pos lesz az amerikai bábás­kodással létrehozott egyipto­mi—izraeli külön békeszerző­dés, A felgyorsult világpoli­tikai történések korszakában joggal szólhatunk már az idő próbájáról. S amennyi­ben a realitásokat elemző kommentátorok és szakértők már eleve figyelmeztethettek a különbéke belső ellent­mondásaira, ezek azóta min­denki számára nyilvánvalók­ká lettek. Az egyiptomi—izraeli meg­állapodás, a kétoldalú kap­csolatokat illetően, lényegié­ben tartj a a menetrendet. Nemrég kitűzték az egyipto­mi zászlót. Abu Darhára, ez­zel megvalósult a Sinai-visz- szavonulás harmadik szaka­sza s 1982-ig Izrael valószí­nűleg kiüríti a korábban Kairó fennhatósága alatt álló megszállt területeket. Az ígért »nagy nyitás« már jobban akadozik: a Szuezi- csatomán eddig csupán négy izraeli hajó haladt végig; a turistákat legfeljebb tuca­tokban jelezhetik; egyetlen közös vállalkozás alakult, de nem kezdte tneg gyakorlati működését; s a két ország között elvben kijelölt légifo­lyosót még egyetlen repülő- társaság sem használja. Nem hiányzik viszont az Egyesült Államok tevéke­nyebb közreműködése. Egviptom eddig 800 millió dolláros gazdasági segítséget kapott, az ígéretek további másfélmilliárdra vonatkoz­nak. s jövőre megindulhatnak a nagyobb méretű katonai szállítmányok is. (A szemta­núk fel legyezték, hogv az idei októberi díszszemlén, a negyedik háború kitörésének hatodik évfordulóján. az egyiptomi hadsereg csaknem kizárólagosan korábbi — mindenekelőtt a Szovjetunió által szállított — felszereié­* Köziemé ny a Sri-lankai Kommunista Párt küldöttségének látogatásáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására október 10— 15 között látogatást tett ha­zánkban a Sri-lankai Kommu­nista Párt küldöttsége Kot- tornge Pablis Silva főtitkár vezetésével. A küldöttség tag­ja volt Dew Gunasekera, a központi bizottság titkára. A küldöttséget fogadta Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. A sri-lankai vendé­gekkel találkozott Nemes De­zső, a Politikai Bizottság tagja. Megbeszélést folyta­tott a delegációval Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, valamint Berecz János, a Központi Bi­zottság külügyi osztályának vezetője. A küldöttség látoga­tást tett a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál, Veszp­rém megyében, a Badacsonyi Állami Gazdaságban és a Lágymányosi Kenyérgyárban. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszéléseken a két part képviseli kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik helyzetéről, tevékenységéről, soron következő feladataikról. Széles körű eszmecserét foly­tattak a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom, az imperia­lista-ellenes harc időszerű kér­déseiről. Áttekintették a párt közi kapcsolatokat, és kife­jezték készségüket az egvütt- működés továbbfejlesztésére. Méltatták a Szovjetunió újabb kezdeményezésének je­lentőségét, egyoldalú lépését a leszerelésre, amely erősíti az enyhülés légkörét, s lehetősé­get, nyitott arra, hogy meg­akadályozzák a fegyverkezési hajsza új fordulóját, és a tény­leges les-zereles útjára lépje­nek. Helyeselnek minden olyan lépést, amely azt szolgálja, ■hogy Ázsia a béke és az együttműködés kontinensévé válják. Határozottan elítélik a szocialista Vietnam, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársa­ság és a Kambodzsai Népköz­társaság ellen irányuló kínai I agresszív fenyegetéseket, ame­lyek veszélyeztetik az indokí­nai térség népeinek biztonsá­gát és a világ békéjét. Ismételten megerősítették, hogy a magyar és a sri-lan­kai kommunisták támogatják az önrendelkezésért, a nem­zeti és a gazdasági függet­lenségért. az imperializmus és a neokolonializmus ellen harcoló népeket. Az MSZMP képviselői kife­jezitek a magyar dolgozók in­ternacionalista szolidaritását azzal a harccal, amelyet a stri-lankai kommunisták a dolgozó tömegek politikai, gazdasági és szociális érde­keiért, a munkásosztály egy­ségéért, a baloldali demokra­tikus erők egvesi léséért az imperializmus ellen, a béké-1 ért, a társadalmi haladásért vívnak. , A Sri-lankai Kommunista Párt képviselői elismeréssel szóltak a magyar doigozó népnek a fejlett szocialista társadalom építésében elért eredményeiről. Hangsúlyoz­tak. hogy a szocialista építő munka eredményei, tapaszta­latai, az MSZMP nemzetközi tevékenysége jól szolgálja a béke és a társadalmi haladás közös ügyét. Mindkét párt internaciona­lista kötelezettségének te­kinti a kommunista és mun­káspártok összefogásának erő­sítését. a marxizmus—leniniz­mus és a proletár internacio­nalizmus elvei alapján. Ké­szek továbbra is tevékenyen hozzájárulni valamennyi haladó demokratikus és anti- imperialista erő közös fellé­péséhez. A megbeszéléseken megelé­gedéssel állapították meg, hogy a két párt együttműkö­dése jól fejlődik, és azt 'to­vább erősítette a sri-lankai testvérpárt küldöttségének lá­togatása. • * * A sri-lankai pártküldöttség tegnap elutazott hazánkból. A vendégeket a Ferihegyi re­pülőtéren Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak helyettes vezetője bú­csúztatta. (MTD sével vonult fel.) Azt vísBönj máris látni lehet, hogy az amerikai ma nn a-hulla j tás messze elmarad a várakozá­soktól, Egyiptom számára ezért első pillanattól kezdve lénye­ges volt, hogy mentibe al menthetőt és megpróbáljon az általános arab érdekek szószólóinkén t szerepelni, Camp David keretébe így került a palesztin kérdés. Nyilvánvaló, hogy Kairó nem túlságosan lelkesedik a pa­lesztin ügyért, de egyszerűen még a különúton sem hagy­hatta figyelmen kívül. A sza- dati vezetésnek nagyomis jól jönne, ha valami csekély eredményt felmutathatna,’ ezért mindent »lenyel«: el­fogadta, hogy demonstratív módon Burg; izraeli belügy­miniszter vezesse az izraeli küldöttséget a palesztin »au­tonómiai-tárgyalásokon«, tű­ri a megélénkült izraeli föld­vásárlásokat és településszer­vezéseket a megszállt terü­leteken. nem volt komoly szava Begin furcsa logikájá­hoz, hogy a palesztineknek »önkormányzatot« adnak mint lakosságnak, de ez nem vonatkozhat a területre, amelyen élnek. Ezek a meg­beszélések érthetően teljes holtponton vannak, annál in­kább, mert a palesztinai arab nép egyetlen törvénves kén­viselője, a PFSZ nélkül, sőt annak ellenére tartják őket. Ezzel visszaérkezhettünk a régi kiindulóponthoz: a kö­zel-keleti békét csak a hár­masszabály biztosíthatja. (A megszállt területek kiürítése; a palesztin jogok érvényesí­tése: a térség valamennyi or­szága számára a biztonsági igények szavatolása.) A kü- lönbékével az egyik kíván­ság egyik része teljesül ugyan, de annál nehezebbé válik a többi megvalósítása, S mivel a hármas követel­mény összefügg: a paleszti- nek a ma még megszállt te­rületen alapítanának függet­len államot s ez hozná meg az igazi biztonságot minden­ki számára — joggal a pa­lesztin probléma áll a kö­zéppontban. Nem először és aligíha utol­jára ejtünk erről szót, de ér- . demes felfigyelni rá, hogy fontos új elemek jelentkez­nek. A PFSZ nemzetközi el­ismerése mindinkább folya­matban van, ma már termé­szetes, hogy PFSZ-iroda nyí­lik Törökországiban, egy NATO-tagállam területén, a közös piaci országok határo­zata megemlíti a szervezetet; Simonét belga külügyiminisz­ter Kaddumival a PFSZ »kül­ügyminiszterével« találko­zik. Szerepe van ebben a pa­lesztinok ügye iránt meg­nyilvánuló összarab támoga­tásnak, a közel-keleti olaj növekvő gazdasági fontossá­gának s annak, hogy a külön- út csődje mind szembetűnőbb. Kezdeményező diplomá­ciába kezdett maga a palesz­tin mozgalom is: elegendő a Dél-Libanonban meghirdetett tűzszünetre utalni s általában az árnyaltabb megfogalmazá­sokra. A Young-ügy, a Washing­tonban tapasztalható időn­kénti bizonytalanság is ehhez kapcsolódik. N etm rokon- szenvről van szó, hanem a szükségszerűségről: az Egye­sült Államok is kénytelen tudomásul venni, hogy egy »pax americanát«, egy ame­rikai érdekeket szolgáló ren­dezést sem valósíthat meg a palesztinéit teljes elhagyásá­val. A közvetlen katonai je­lenlét és a nyílt fenyegetés eszközei (olaj hadtest ■ felállí­tása, az 5. flotta kialakítása és a térségbe küldése, tá­maszpontok építése) mellett ezért próbálják erősíteni a »rugalmas amerikai« képét is. Csakhogy ez beleütközik a Tel Aviv-i vezetés valamint az amerikai Izrael-lobby ma­kacsságába, a »mindent vagy 6emmit« elv fenntartásába. A különül, ami az amerikai el- * nők számára a legnagyobb külpolitikai s egyben belpoli­tikai sikerélmény kívánt lenni, így ütközik a kül- és belpolitika szövevényes, ér­dekviszonyaival. R. S,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents