Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-16 / 242. szám
Út, járda társadalmi munkában Milliomos toponáriak Szép napsütéses délelőtt néztünk szét Kaposvár topo- nári városrészében. Virágos utcák, rendben tartott közterületek, megkezdett munkák bizonyítják az itt lakó emberek tenni akarását. Novak Ferenc városi népfronttitkár elismeréssel beszél a körzeti népfrontbdzottság tevékenységéről, a lakosság közéleti érdeklődéséről. — Annyian összejönnek a ▼árosrészi fórumra, hogy még a folyosón is ülnek. De meg is látszik az eredménye. Az sem véletlen, hogy az első társadalmi munkáért emlékplakettet az /itteniek liap- tók! Befordulunk a gyermekvédő intézet kapuján. A talon ott a tábla, hogy itt található a körzeti népfronlbizottsúg irodája. Dr. Orbán István igazgatónál már vár bennünket Nyá- ri János népfronteinök. Nagy dossziékat szorongat a kezében, ezekben számlák, összesítések, jegyzőkönyvek találhatók. — Szorosan együttműködünk a körzeti bizottsággal — mondja dr. Orbán István, az intézet igazgatója. — János bácsi volt az első hivatalos ember, aki eljött hozzánk, elmondta, hogy mit kér. s mit tudna adni. A körzeti bizottság otthont kapott nálunk, ők pedig elősegítették hogy a városrész lakossága megismerje a tevékenységünket Én is bekapcsolódtam a munkába, alelnökkénl tevékenykedem. Találkoztunk már az intézetben • országgyűlési képviselővé!, rendeztünk három békegytüéet Itt volt a múltkor a városi népfrontel- nökség kihelyezett ülése. Előkerülnek az albumok, s a képek felidézik ezeket az eseményeket — Sok társadalmi munkát ▼fegeztánk mi is. Például lefestettük a 920 méter hosszú kerítést. Elültettünk kétezer euhangot díszcserjék A megépített járda értéke ötvenezer forintra rúg. Most hétfőn pedig majd kétszáz suháng- mak ásunk lyukakat Épül a buszforduló, a buszállomás ás. Most kaptuk meg a társadalmi munkáért oklevelet — mutat a falon lévő bekerete- ssett elismerésre. Nyári János veszi ál a szót: ' — Körzeti bizottságunk az Í976-os újjáválasztúskor kezdte meg igazán a munkát Elhatároztuk, hogy mindent megteszünk a várospolitika szolgálatáért Nyári János mindig személyesen ellenőrzi a munkákat Uj hajó Óbudán 1 Szovjet megrendelésre az eddig gyártottnál méreteiben jóval kisebb, de teljesítményében ugyanakkora tolóhajó prototípusát készítik el a Magvar Hajó- és Darugyár óbudai gyáregységében. Már a belső szerelési munkákon dolgoznak a szakemberek. Ez lesz az első olyan magyar gyártmányú tolóhajó, amely alkalmas a 4—5 év múlva elkészülő Duna—Rajna—Majna-csa tornáin való közlekedésre és áthaladhat a összekötött folyók zsiliprendszerén is. Az MHD tolóhajóinak legnagyobb vásárlója a Szovjetunió. A tolóhajók a szibériai nagy folyókon járnak. A kisebb méretű, de ugyancsak kétezer lóerős típust a magyar és a szovjet mérnökök közösen tervezték, s a hajó műszaki paramétereit egyeztették a Duna—Rajna— Majna-csa tomaépitő társaság szakembereivel. A szovjet kül- keresktxiélem eddig tíz ilyen uj tolóhajót rendelt — valamennyit a Dunara. A tolóhajó prototípusát még e hónap végén gyári próbáknak vetik alá — ezeket szovjet átvevőbizottság is figyelemmel kiséri. A gyár vezetői arra számítanak. hogy mivel a csatornahálózat elkészülte előtt több évvel — az első között — jelenhetnek meg a piacon e to- lohajóval, rövidesen más érdekelt országok cégei és a magjai hajózás is rendel tóink. Ennek az elhatározásnak az eredménye} ma már az egész városrész javát szolgálják. Itt épült az első csökkent paraméterű út a Veres Péter utcában. A Népfront című kiadványban is hírt adtak róla, s a népfront kongresszuscm is érdeklődést keltett. Két évvel ezelőtt két másik út épült. Amikor a szolnoki tanácsi és népfrontküldöttseg tapasztalatcserére Somogyba utazott, az is megnézte a toponári városrész társadalmi munkában épült létesítményeit. — Most csináltunk egy számvetést — mondja Nyári János. — A táf«adalmi-munka. értéke a négy év alatt-kis híján kétmillió forint, ebből több mint' 444 ezer a vállalatok segítsége. A városrészt a főiskolai tangazdaság, a termelőszövetkezet, a villamos- sági, a cukorgyár, a KPM Közúti Igazgatóság támogatta a legtíjbb anyaggal, géppel. társadalmi. munkával Szeretnénk elérni a kétmillió- kétszázezer forintot S ez így is lesz, hiszen most éppen járdát építenek a temetőben, aztán virágot fákat ültetnek. A városrész bekapcsolódott a XII. párt- kongresszus és a felszabadulás 35. évfordulójának tiszteletére kibontakozott településfejlesztési versenybe, s hatszázezer forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel. Még felsorolni is nehéz az eddig végzetteket A lista bizonyára nem teljes: kerítést építettek az orvos- rendelőhöz, egységes kocsibejárókat készítettek a városrészen áthaladó út mentén; nyolc Ia- kóbizotteagot választottak. Műhelysarki beszélgetések »■Könnyű a gépműhelyben szerelőknek — hallottam nemegyszer tez-efcben járva. — Nem kell a sarat dagasztaniuk és mindig tető van a fejük fölött.« A szerelők, akikkel a karádi tsz műhelyében beszélgettem, vitatták ezt. »Látná csak, hogy menekülnek innen a zetorosok. Alig várják, hogy elkészüljön a gépük. Igaz, mi ►xnem dagasztjuk a sarat«, mégis piszkosabb a ruhánk, mint nekik...« , Bár egyetlen szerelő sem érezte saját munkáját irigylésre méltónak, mégis tény, hogy tíz mezőgaz~ dasági pályát választó fiatal közül legalább 7—8-at kizárólag a gépműhely vonz. A helyi általános iskolában tavaly párhuzamosan szerveztek gépész- és állattenyésztő szakkört. Utóbbi a viszonylag csekély kezdeti érdeklődé' után végképp megszűnt. E példák bizonyító erejét is többen kétségbe vonták * ezek szinten segítenek a lakosság mozgósításában Amikor gondok voltak a vízellátásban, a körzeti bizottság intézte el a vízmű bővítését. Mindenki bekapcsolódik a munkába, ha kérik: a kisiparosoktól a bejáró dolgozókig. Sok terv foglalkoztatja a körzeti bizottságot, újabb utak építése, rendezese, a telkek városias kijelölése, egy öregek napközi otthonának megnyitása. Egy része közeli, más része távlati elképzelés. Nyári János tizenegy éve nyugdíjas. Huszonegy évig dolgozott a cukorgyárban, ott tanulta meg becsülni a pontos munkát. Népfrontelnökként is így dolgozik, nagy lelkesedéssel, az ügy érdekében mindennek utánajár. Amikor a kórházhan feküdt és a városi népfranttitkár meglátogatta, nagy paksamétával fogadta: gépeltesse le a VI. ötéves tervi javaslatokat. — Én úgy vagyok ezzel: aki vállalta, annak tevékenykednie kell a bizottságban. Kálmán László, a titkárunk, a könyvelésben sokat segítő So- mogyvari István alelnök, dr. Orbán István alelnök, s mindenki azon van. hogy minél szebb, városiasabb legyen Kaposvárnak ez a része Két adatot írtam fel a noteszomba: négy év alatt 3*30 méter út, 5500 mégyzetméter járda épült sok társadalmi munkával. Ez önmagában is kiemelkedő, ám ennél jóval többel, a nagy tömegeket megmozgató politikai munkával ugyancsak büszkélkedhet a toponári körzeti népfront- bizottság. Lajos Géza — Nem olyan irigyelt szakma ez. mint gondolja — állították — Eszerint cserélnének például egy traktorossal? — Azt azért nem — mondta Váci Gyula hegesztő. — A traktorossal nem — szolt közbe Símre István gépészmérnök de ne hallgassátok el azt se, hogy a műhelyben’ időről időre föllángol a »teh erkocsi láz«. — Miért? — Mi itt a négy fal között dolgozunk nyakig olajosam ők meg járják az országot — igy Szita József steerelő. — Leadna az órabéréből két forintot, ha holnaptól csak olyan szerelési feladatokat kapna, amelyeket akár öd- tomyben is elvégezhet? — Nem. Amúgy sem sok az a 17 forint. — Attól függ, kinek a béréihez képest... — A kombájn ózó szerelőkéhez. Azok teljesítménybérben kétszer ennyit is megkapnak. — Maga miért nem komba jmozik? — Megvan már ott a ki alakult gárda. Igaz, ha nagyon akarnám, biztosan én is mehetnék, de hát... — Ez valahogy alkati kérdés — vette át a szót Kovács István esztergályos. — Azok az emberek vállalják, és ők tudják miért Mások pedig inkább itt bent érzik . elemükben magukat. A kukoricatábla végtelen és egyforma, itt meg minden kijavítandó gép egy újabb megfejtendő rejt" vény. Láttam a műhely órabéri istáját. A legmagasabb és a legalacsonyabb órabér közti különbség 4—5 forim t. tiz látszólag nem jelentéktelen, valójában azonban a hasonló végzettségű és a csaknem azonos idő óta itt dolgozók között csak fillérek tesznek különbséget. Vetőmagtöltés csigával Újítással egyszerűsítették a balatonszabadi termelőszövetkezet gépműhelyében a búza vetőgépbe töltését. A csávázott magok ugyanis a kézi töltéskor rendkívül erősen porzottak — a csávázó anyag miatt —, s ez többek között a dolgozók egészségét is veszélyeztette. Az átalakított szállítókocsi tartályából most egy továbbító csövön át jut a mag — közvetlenül a vetőgép tartályába. A nagy befogadóképességű szállítókocsi sem jár fölöslegesen a szántás és a raktár között, egv-egy feltöltése viszonylag hosszabb ideig elegendő, az utántöltést pedig egy emelhető és billenthető platójú kisebb szállítókocsi végzi. Képünkön a pormentesen és gyorsan végezhető vetőmagtöltés. — Van«? ezeknek a »plusz** és »mínusz« filléreknek húzóerejük? — Nincs. Ha egy társam néhány fillérrél magasabb Órabért kap, az akkor sem zavar, ha esetleg úgy érzem, hogy az én munkám a jobb — mondta Szita József. — Néhány fillér órabérkülönbség még ahhoz is kevés, hogy feszültséget szítson. — így hát teljesen mindegy volna, hogy az évenként rendelkezésre álló órabéremelést a végzett munka arányában vagy egyenlően osztják szét? — Szerintem majdnem mindegy. Persze, ha én volnék a főnök, én is igyekeznék, ha csak 50 fillérrel is megkülönböztetni a jobb és a rosszabb munkát végzőt. így szerel őszemmel mégis nagyobb ösztönzőerőt látok abban, ha valaki azt mondja: ez jó munka volt. — Korábban mozgóbérrendszerre] is kísérleteztünk — emlékezett Brávecz Imre műhely- vezető. — Az emberek maguk választották meg azt az öt személyt, aki az e célra az órabérekből visszatartott összeget szétosztja. A kísérlet néhány próbálkozás után megfeneklett. Senki sem mert á-t vagy b-t mondani. A mozgóbér végül is nem különböztette meg a jobb munkát végzőt. — Az emberek elfogadják a munka szerinti elosztás elvét, de egyikük sem hajlandó vállalni az ilyen elosztással járó népszerűtlenséget és feszültséget — összegezett Svarc István. — Vannak-e a műhelyben »aranykezű szerelők«, ha úgy tetszik »futtatott« emberek? Olyanok, akiknek mindig a nívéeabb munka jut. — A kérdés fölzúdulást okozott. — Ilyesmiről szó sincs — állította Gosztonyi István szerelő. — Szerencsére nálunk kevés az »átjánóvendég«. ös%- ezaszokott gárdát alkotunk, s ha van is szakmai tudásbeli különbség emberek között, a klikkek kialakulásának elejét veszi az egymásrautaltság. — Bár erről nem beszélünk, mégis tény, hogy mindenki tudja, ki az a 6—8 ember, akire a legbonyolultabb traktorszerelést is rá lehet bízni, és azok, akikre például tapasztalatlanságuk miatt »garanciával« csak egy gyűrűs- henger szerelését — mondta Svarc István. — Ez azonban nem jelenti azt. hogy a traktorszerelők egy »magasabb kasztot« alkotnak. A traktorszerelőik is ja vitának gyűrűshengert, ha a munka úgy hozza, viszont a gyűrűs hengerszerelőből is lehet mindenki által elismert és megbecsült szaktekintély. Sztár szerelőket egyébként, tapasztalatom szerint ott »kreálnak«, ahol a vezető szakmai tudásával baj van. Ahol »mankóra« van szüksége. Ilyein támaszt jelenthet egykét kiválasztott...' — Rangot senki sem szerezhet csupán azzal, hogy valakire a főnöik azt mondja »jó szerelő«. Azzal viszont igen, ha a bejövő MTZ-s vagy IFA-s már- eleve azt az embert keresi, aki többször jól megcsinálta a gépét. — Egy állattenyésztő telepen, ahol szakemberhiány van, kényszerűségből jobben elnézik a fegyelmezetlenséget Egy műhelyben azonban — úgy gondolom — nincs pótolhatatlan ember... — Valóban nincs — mondta Kovács István *—, bar nem hiszem, hogy sorban allnána-« a helyünkre pályázók. Itt elvétve sem fordul elő például, hogy akinek tegnap névnapja volt, ma nem jelenik meg a munkahelyén. Ez olyan munka, amelyik kikényszeríti a szervezettséget és a fegyelmet, — Végül is mi különbözteti meg a tsz gépműhelyének a szerelőjét egy gyár szerelőjétől? — A neve. Bíró Ferenc Nincs olcsó nyersanyag Tartalék: a szervezés A népgazdaság jelenlegi helyzete, a VI. ötéves terv előkészítésének fő feladatai címmel dr. Tóth László, az Országos Tervhivatal közgazdasági főosztályvezető-helyettese tartott előadást a megyei pártbizottság nagytermében. A közgazdasági, valamint a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezetei által rendezett tanácskozáson kifejtette: gazdasági életünkben nagy szerephez jutott az 1974—75-ös világpiaci árrobbanás; ez alapjaiban rázta meg a tőkés gazdasági rendet, de hatott a szocialista országokra is. Távlati feladataink végrehajtásának egyik meghatározó tényezője az energia- és nyersanyagárak nagyarányú emelkedése. ‘A másik jelentős tényező a cserearányok romlása. A hetvenes években az importált termékek ára jobban emelkedett, mint az ellenértékűkként exportált magyar termékeké. A tartós cserearányromlás a magyar ipar állandóan növekvő nyersanyag- és energiahordozó-igénye miatt az állami költségvetésre nagy terheket rótt. A vállalatok arra számítottak, hogy számukra a nyersanyagot a KGST-or- szágokból biztosítják. KGST- kaocsolataink fedezték az évi felhasználást; ez azonban lassan. de biztosan emelkedett. A nyersanyagimport további gyors növelése azonban nem volt járható út. hiszen az olcsó nyersanyagforrások megszűntek: a KGST-árak követik a világpiac árait — kiszűrve természetesen a konjunkturális ingadozásokat. Ezért a KGST-n belül is romlottak cserearányaink. Egyidejűleg a Közös Piac tagországai megkülönböztető intézkedéseket alkalmaztak veilünk szemben, a tőkés gazdasági visszaesés pedig érzékenyen érintette árukivitelünket. A világpiaci változások terheit az állami költségvetés vállalta magára, ezért a vállalatok és a lakosság nem észlelte a megváltozott körülményeket. Az állam tehervállalása miatt a gazdasági cselekvés fő iránya nem a szer-‘ kezetátalakítás, a gazdaságos termékek gyártása volt, hanem a termelés dinamikus bővítése. Ilyen körülmények köze kell a VI. ötéves tervet kidolgozni. 1980-tól a világpiaci ár lesz a termelői ár meghatározója. A világpiaci ár azonban feltételezi a világszínvonalat képviselő technológiát. Automatikus alkalmazása esetén a feldolgozóipari vállalatok nehéz helyzetbe kerülnek — így az új árrendszer alkalmazásakor is kompromisszumokra van szükség. A nehézségekkel küzdő vállalatok azonban egyre kevésbé számíthatnak a »mentőövre«, baj esetén hozzá kell nyúlni a tartalékaikhoz. Azért, hogy az ipari ágazatokban elősegíthessük á szerkezetátalakítást, beruházásokra van szükség. A lehetőségek korlátozottak, ezért csak a valóban hatékony és gazdaságos beruházások kivitelezésére lesz mód. A VIJ ötéves terv a szerkezetátalakítás révén jelentős szelekciót irányoz elő az iparban. A cserearány további romlása is várható: ezért a nemzeti jövedelem növekményének egy részét ennék kiegyenlítésére keli fordítani. Az iparban elkerülhetetlenül szükségesek az energetikai beruházások, amelyek módosítják majd a beruházási szerkezetet. Erőteljesen nőnek a járulékos beruházások költsége; is. A feladatokat tehát csak megváltozott szemlélettel lehet megoldani. Cs. U Somogyi Néplap
