Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-13 / 214. szám
4 tanév a legtöbb iskolában úgy kezdődött, hogy munkára mentek a diákok, .un olyan iskola, amelyik .rom napot vállalt, es yan is, amelyik több he- i. A f tatai munkáskezeket ti indenütt nagyon várták a uzdaságok, hiszen a gyü- tölcsszedes és a szüret nagy eladatat az állandó dolgozók nem képesek megoldani: rövid idő alatt kell a lágy mennyiségű termést jetakarítani. A diákok munkájára évül évre nagyobb szükség an. A zsivajtól hangos :zölö- és gyümölcsfasorok között munkatársaink arról kérdezték a munkát vállaló diákokat, hogy miként érzik magulcat. A gazdaságok képviselőit pedig arról fag- Tatták, hogyan értékelik az iskolák segítségét. Diákok az őszi határban Tervek a fák alatt Nevelő munkásbuszok A Balatonboglári Állami Gazdaságba« tart a szüret és i.z állandó munkások, mellett egyre nagyobb a diáksereg. — A Balatonboglári Kertészeti Szakközépiskola 192 tanulója két hétig dolgozik Itt — mondja Horváth József tanár, aid éppen az első évesekre ügyel. — A napi norma né"v láda fejenként Kezdetben 2—3 ládát tudtak csak szedni a gyerekek: fiatal tőkékről szüreteltek, sokat kellett vándorolni, de most már elérik a négyet-ötöt Fegyelmezettek a fiúk. Néha fordul csak elő lazítás; ilyenkor egy kemény »dörrenéssel- el lehet intézni a dolgot — Elégedettek vagyunk a mennyiséggel is és a minőséggel is — teszi hozzá Horváth Zoltán, a gazdaság művezetője. — Az állandó dolgozók 20—25 ládát szednek naponta, a diákok kevesebbet de ugyanannyit — 60 fillért — kapnak ládánként A 92 hektár ottonel fajtából negyvenhármat a gyerekek szüreteltek. A munka végén hazafelé készülődő diákok felszabadultan, vidáman tervezhetik a délutáni programot: nevetgélve integetnek az egyre- távolodó, porfelhőbe burkolózó -munkásbuszok- ablakain. Bátortalanul, szerényen, de elő-eiőbújik a nap a komótosan vándorló felnögomo- lyag közül. Egy-egy pillanatra hangulatossá varázsolja a végelátlunalan gyümölcsös katonás rendben sorakozó lombkoronáit. A sorok között kígyózó keréknyomokban gsz- szegyűlt tócsák és az előző napi esőtől néhol cuppogóssá lazított talaj egy cseppet sem árnyékolja be a súlyától gör- nyedező- ágak közül kacsingató almák mosolygását. Beérett a Kutasi Állami Gazdaság gyümölcsösének termése. — A 150 hektár területű almás az idén jó termést adott — tájékoztat Horváth' Imre, a gyümölcstermesztés: ágazat vezetője. — 310 vagon helyett 450 vagon almára számítunk, pedig 30 százalékos jégkárunk is volt. A termés 70 százalékát exportáljuk, főleg a Szovjetunióba szállítunk. A gyümölcstermesztéssel 50 dolgozónk foglalkozik; ők metszenek, permeteznek ilyenkor pedig segítenek a szedésben. A diákok évről évre oroszlánrészt vállalnak a szedésből: óriási segítséget jelentenek a nélkülük aligha megoldható munka elvégzésében. — Elégedettek-e a diákok munkájával? — Igen, jó munkát végeznek. Lényeges az áru minősége, hiszen ebből külföldre is szállítunk, de eddig még nem volt panasz. A gond csupán az. hogy rövidek a turnusok, így épp akkor mennek el, amikor legjobban belezökkennek a munkába. Már messziről hallható a Meleg alma harsány munkazaj: a vödrök csörögnek, ládák és állványok puffannak. Messze hangzik a kacaj, az élénk vita, sőt a néha akadozó, kissé hamiskásan zengő kánon is. A 90 kutasi diákon kívül 150 érkezett Marcaliból az 522.- ipari szakmunkásképző intézetből. — Iskolánk hosszú idő óta minden évben segítséget nyújt a gazdaságnak — mondja Balázsi József igazgató. — . Váltott csoportokkal kétszer hat napot dolgozunk itt, összesen 310 diák részvételével. Egy osztály • három napig dolgozik és a Kozmapusztán álló kastélyban lakik. A kellemes környezet vonzó a gyerekek számára: szívesen maradnának továbbra is. Régóta figyelem az egyik fiút, Hédii Jánost: villám- a gyorsan béleli a ládákat, ' a majd • hosszú kilométereket utazó almák számára. — Hány ládával szedtek egy nap? — Attól függ, hogy kell-e csomagolni, vagy sem: általában 12—15-tel. Ha csomagoljuk, mázsánként 35 forintot fizetnek, ha nem, 15,20-at, de ez gyorsabban megy. — Hány óra a munkaidő? — Fél nyolctól délig és fél egytől fél ötig. — Milyen az ebéd? — Tűrhető. Mindennap ide hozzák; az ölünkből kell kajálnunk, mint a gyakorlaton. Így romantikus. — Munka után mihez lehet kezdeni? — Az iskolából hoztunk lemezjátszót, magnót, különböző sportfelszereléseket, van tv is; mindenki választhat magának szórakozást. — Mi lesz a" fizetéssel? — Amikor megkapjuk a pénzt, az osztály szavazással dönti el, hogy kiosszák-e vagy betegyük az osztálypénztárba. — Tavaly- hogyan volt? — Betettük a pénztárba, kirándulást terveztünk. de sajnos, elmaradt. Az idei túrához viszont, hozzátesszük. Szeretnénk most is jól keresni. Elhallgat, majd váratlanul nyomatékosan bólogatva hozzáteszi: — Nem is ez a baj. Csodálkozva nézek rá, és türelmetlenül visszakérdezek: — Hanem mi? — Kevés az alma..; Lehet torkoskod ni! A fasorok között sár ragasztja a cipőket. A diákok mosolyognak: igazán tudhattam volna, hogy ide nem ilyen «-szerelés« való. Az úton — a tegnapi munka eredménye — almával teli ládák sorakoznak. Felsóhajtanak mellettem a fiúk: hát akkor újra kezdjük. A tanár elosztja a fákat, s kezdődhet a munka. A lányok percek múlva már rakják a iadókba az illatos almát. Ök a szorgosabbak. A fiúk a ládákat cipelik; gyümölcs hull a «tarisznyába«. — A lányok sem dolgoznak többet, csak most az elején sietnek. Rég kifáradnak már, amikor mi hajtunk. Reggel fél kilenckor kezdjük a munkát, és három körül fejezzük be. — Mi az ebéd? — Meleg alma, frissen a fáról... Otthonról hozunk kaját. fél óra az ebédidő. Vizünk. azonban nincs, illetve nem hoznak ide. Kint, a sor végén néha található egy-egy fiú vizeskannával, ám odáig elég hosszú az út, az is kiesés a munkából. Egy mázsáért tizennyolc forintot kapunk, persze csak ha jó minőségű. Ez azt jelenti, hogy nem lehet ütődött. A rosszért tíz forint jár mázsánként. Szombaton ugyanúgy háromig dolgoztunk, mint máskor, pedig jó lett volna délben hazamenni. — Mennyit lehet szedni egy nap? — Egy konténerrel, az egy mázsa. Persze többet is, ha nem vigyázunk annyira. Nagyon szigorúan ellenőrzik: a ládából kivesznek ötven darabot, megnézik az arányt. «Segítek« én is. Alig engedem ki kezemből az almát, az egyik fiú már föl is kapja, és hozzáértően kioktat. — Az almát nem tépni keli, elég ha egy mozdulattal megcsavarja. Így a kacs fölötti levél nem szakad le. Ezt nekünk megmutatta a gazdaság egyik embere, neki sikerült is... A harmadikosok az idén dolgoznak utoljára, negyedikben már nem jönnek. — A tanárok beállnak almát szedni? — A, az nagyon ritka. A válogatóban, csomagoló- ban nyüzsög a sok diák. Az egyik tanárnő lazításként épp a karját rázza. Ládákat emelget,. segít a fiúknak. — Hogyan állhatnék itt nyugodtan, amikor tudom, hogy nehezek a ládák? A csomagolás talán az egyik legnehezebb munka. A szálkás láda és a drót nyomot hagy a kezeken. A lányok szigorúan számon tartják, hogy mikor kell váltaniuk egy-egy műveletnél. — Ha hazamegyünk, meg- fürdünk, s levetjük magunkat az ágyra. Csak azt nem értem, hogy miért kell szomba- to- is teljes időt dolgozni... Emlékszem, sokat zúgolódtunk mi is, legtöbbször nem alaptalanul. Ám amikor negyedikesként már nem men- türk mezőgazdasági munkára, azért egy kicsit irigykedtünk a többiekre, hiszen nekünk addig tanulni kellett. Később máx csak a jó »heccek« emléke maradt meg, és az ellátásé. A Bárdibükki Állami Gazdaság gyümölcsösében 570 középiskolás dolgozik szeptember közepéig. A Táncsics Mihály gimnázium első, második és harmadik osztályosai naponta két vagon jonatán almát szednek. A rend itt szigorú. — Négy szem almánál többet nem vihetünk haza. A kapuban megnézik a táskát, és akinél van, azzal visszatetetik. Mozdulni is alig lehet a dobozhegyek között a Nagyatádi Konzervgyár készárurak tárában. Gimnazisták és szakközépiskolások csomagolják itt a vegyes darabos savanyúságot tizenegy napig. Ilyen sürgés-forgást munkahelyen már rég nem láttajji. Mindenkinek szaporán jár a keze, mintha egymást akarnák minden percben lepipálni. Vékonyka lányok hatalmas kartondobozokat hajtogatnak, mások csirizzel kenik be a széles papírszalagot. A í nagy munkalázban bőven jut belőle a köpenyre is. Négv éve rendszeres vendégei a gyárnak a nagyatádi és a csurgói diákok. Az idén az atádiak kezdtek: 180 középiskolás segédkezik a készárucsomagolásban. Két műszakban dolgoznak: a délelőttösök és a délutánosok között verseny van. Az azonos munkát végzők teljesítményét vetik össze. A jelenlegi, állás szerint a délelőttösök a jobbak: a négy csoport közül háromban ők vezetnek. Az elbírálásuk teljesen azonos a fél nőt- • tekével, 80 és 105 százalék közötti eredmények jönnek ki. A keresetük sem elhanyagolható: körülbelül tizenegy forintos órabér az átlag. Varga János negyedikes, az iskola KISZ-titkára. Nyáron három hetet töltött az NDK- ban, ahol társaival mezőgazdasági munkákat végeztek. — Itt nehezebb a munka, szigorúbbak a követelmények, mégis jól érezzük magunkat — mondja. — Lehet egy kicsit tréfálkozni. Velünk van a tanár úr. de most nem olyan szigorú, mint az iskolában. Arra azét vigyáz, hogy minden az előírás szerint menjen: ne legyen baleset és elvégezzük a feladatunkat. A gyár vezetői minden évben számítanak az őszi diákmunkára. Megkezdődött a ie- csószezon, minden munkáskézre égető szükség van, a diákok segítsége nélkül gondjaik lennének. Egyetlen nap alatt a két műszak ugyanis harminc vagon készterméket csomagol be, így a felnőtteket más munkahelyre tudják átirányítani. Viszonzásképpen némi »természetbeni juttatással« kedveskednek az édesszájú fiataloknak; az ebédhez mindig kapnak friss gyümölcsöt, és napközben is fölbontanak néhány üveg befőttet. Az utolsó napon pedig — ez már ha- gycvmány "— torkoskodónapót tartanak, amikor, mindenki annyi befőttet ehet, amennyit csak tud. A diákok kacagó vidámsága évek óta kísérője már az őszi munkáknak. Erre a vidámságra hamarabb fölfigyelünk, mint a munka eredményét bizonyító szamokra. A diákok nélkül kint maradna — vagy csak' késve kerülne raktárba — a gyümölcs, pincébe a szőlő leve. — Az állami gazdaságok minden ősszel számítanak a diákokra — mondta Kersák Jenő, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője. — A tsz-ek csak az utóbbi esztendőkben kéHk a segítségüket: most fordulnak ugyanis nagyobb területen termőre a 'fmimölcsösök, a szőlők. A telepítéseket figyelembe véve 1983-ig 2600 hektárral nő a szüretelésre váró terület. Minőségromlás nélkül ezt csak akkor lehet betakarítani, ha igénybe veszik az iskolások segítségét. Azt, hogy mit jelent a diákok munkája, jól szemlélteti néhány szám: az Őszi betakarításban több mint nyolcezer fiatal segít és 550— 600 ezer órát dolgoznak. Számításaink szerint, ha az új telepítések termőre fordulnak, megkétszereződik az igény. Ezt pedig csak jó szervezéssel, a feltételek biztosításával lehet kielégíteni. Jó példa erre a vései tsz, ahol a gyümölcsösük termőre fordulásával. tgy időben megépítették a diáktábort. Most először fogadnak itt — jó körülmények között — középiskolásokat és biztosítják a pihenést, az étkeztetést. Z amárdiban, KO röshegyen, Balatonszárszón és Balatonszabadiban ugyan csak nagy területen telepítettek szőlőt. Mire termőre fordul — az állami gazdaságokhoz hasonlóan — ott is meg kell oldani az ősz eleji diákmunkások elhelyezését. A lehetőségek helyenként változnak: a megyei tanács segíti az üzemeket, hogy az adottságokra építve megoldják a fiatalok elhelyezését. Somogyi Néplap
