Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-08 / 210. szám

Ai# történt három év alatt? Beszámoló, vita, határozat Valóróghűnek, gondosnak minősítették a tájékoztató be­számolót a megyei tanács-vb tagjai. A feltárt helyzet is általában jó osztályzatot ka­pott, sőt az egyik elnökhelyet­tes példaként említette a gl'árbaa folj'ó kulturális mun­kát, az egészségügyi, a szo­ciális körülmények színvona­lát. A testületi ülést három ev­vel ezelőtt, 1976. augusztus 24-én tartották. A napirend előadója^ Simkó Antal, az elektroncsőgyár igazgatója volt. Késit vett még a ta­nácskozáson a pártbizottság akkori titkára és az szb-titkár helyettese Határozatot is hozott a vb. Nem tanács alá rendelt szerv­ről lévén azonban szó, a ten­nivalókat jobbára ajánlások, javaslatok formájában fogal­mazták meg, illetve felhívták az illetékes gazdasági és moz­galmi vezetők figyelmét né­melyik terület viszonylagos elmaradottságára, gondjaira. Hogyan segítette a beszá­moltatás és az ezt követő vita a gyár művelődési életének, szociális helyzetének javítá­sát? Milyen elvi és gyakor­lati támogatást kaptak e munkahely vezetői, szerveze­tei, további fejlesztési törek­véseikhez? Pontjai szerint szerettem volna végighaladni a határo­zatokon, de a dokumentum nincs a gyár irattárában. Megkapták-e, nem-e, senki nem emlékszik rá. Így az ülés jegyzőkönyvének kivonata volt a támpontja annak a be­szélgetésnek, ’ amelyet Simkó Antallal, Bólyás Gyulával, az üzemi pártbizottság titkárával és Ács Béláné szb-titkárral folytattunk. Mi történt a határozat után? A dicséreteket gyorsan elfelejtették, a figyelmet azok­nak a gondoknak a megoldá­sára fcaxi í tjük, amelyeket ők tártak fel és a testület tagjai megerősítették. Vegyük sorra a fontosabb határozatokat! 1. Kívánatos lenne egy, a gyárhoz kapcsolódó ABC-lcis- áruház építése. A boltban a következő év tavaszán már vásárolhattak a dolgozók. A jó szándékú ötlet azonban nem bizonyult élet­képesnek. Igaz, a boltban lé­tesített büfé a vártmáL na­gyobb forgalmú, de a gyár munkásai — az elképzelések­kel e'lentétben — nem itt vásárolják meg a napi élel­miszert és a közszükségleti cikkeket. Inkább üres sza­tyorral ülnek buszra, s a na- i gyobb választékot nyújtó áru­házakat, szakboltokat keresik föl. 2. Nagyobb gondot kell for­dítani a betanított munkások szakmaszerzésére. A következő évben megkez­dődtek az előkészületek szak­munkástanfolyam szervezésé­re, s ennek eredményekép­pen tavaly csaknem százan vágtak neki az előkészítő kurzusnak. A végére azonban jócskán lemorzsolódtak — olyannyira, hogy a napokban induló tanfolyamon mindössze harmincán kezdik meg a ta­nulást. Ha állják a sarat, va­gyis lesz kitartásuk a heti két vagy három foglalkozás vé- gigüLéséhez, az otthoni tanu­láshoz, júniusban elektroni­kai szakmunkások lesznek. Ez természetesen az órabérükön is meglátszik majd. Valami tehát elkezdődött, ám hogy jövőre lesz-e elég követője az úttörőknek, csak később válik el. 3. Nagyobb figyelmet kell fordítani a vidéki dolgozók körülményeinek javítására, a szabad idő tartalmasabb el­töltésére. Folyamatos tennivaló, alig jutottak előbbre. Az általános életmódbeli jellemzők itt is hatnak. A különböző politikai és kulturális rendezvényeken általában a dolgozók 10—15 százaléka vesz részt, de min­dig ugyanazok. A kör évek óta alig bővül, pedig a kínált program meglehetősen válto­zatos. A gyár vezetői nem tesznek lényeges különbséget a vidéki és a helyi dolgozók időtöltése között: mindkét ré­tegből sokan végeznek ottho­ni munkát, foglalkoznak ház­táji tevékenységgel; jelentős azonban az 'idejüket céltala­nul, tartalmatlanul eltöltő fiatalok aránya is. 4. Javítani kell az üzemi étkeztetést. Megtörtént. A határozat után néhány hónappal a Mé- csekvidéki Vendéglátó Válla­lat bővítette a választékot és javította az ételek minőségét. Az üzemi étkeztetésben töb­ben vesznek részt, a' panaszok száma és jellege nem több és nem más, mint egyéb, hasonló konyhákon. 5. Magas a gyár túlmunka­igénye, a dolgozók nem tud­ják vállalni ezt a megterhe­lést. A gyár vezetői szervezeti változtatásokkal, új tervezési rendszerrel a korábbi 5,5—6 százalék helyett 2,4—3 száza­lékra szorították vissza a túl­óra arányát. Ez megfelel a gyár érdekeinek és a dolgo­zók igényeinek is. 6. Szükséges az üzemi szak- rendelés bőtntésc. Jó körülményeket teremtet­tek az egészségügyi munká­hoz. Az általános üzemorvosi szolgálat mellett nőgyógyászat és fogászat is működik, a dol­gozók legnagyobb megelége­désére. Nagy szükség lenne szemészeti rendelésre is, szakorvos hiány miatt azonban ezt még nem tudták megva­lósítani. 7. Szorgalmazni kell az ál­talános iskolát el nem vég­zettek továbbtanulását. A beszámoló időszakában 240 dolgozónak nem volt ál­talános iskolai végbizonyítvá­nya. Ma ez a szám nem éri él a százat. Ez is sok, bár nagy részük »-idősebb-“ (!), vagyis 30 éven felüli. A veze­tők elégedetlenek, hiszen az érkezők között alig csökken a hiányos eiőképzettségűek aránya. Három év alatt egy osztályt sikerült indítani és be is fejezni, az idén alig hárman mutattak hajlandósá­got, hogy részt vegyenek egy kihelyezett csoport munkájá­ban. * Szűkszavúan ennyit a főbb javaslatok sorsáról. Hátra van még a válasz, hogy mennyit segített a beszámoltatás, a vita és a határozat a munka javításában. A legfontosabb: a vb tájé- 1 kozódott egy fontos kaposvá­ri üzem több általános vonást is tartalmazó művelődési, szo­ciális helyzetéről. Csali két konkrét intézkedést lehet azonban kimutatni: az étke­zés javítását és a kisáruház építését Más területen — pél­dául a túlmunka csökkenté­sében — a gazdasági vezető­ket erőteljesen serkentette át­gondoltabb szervezési 'meg­oldások kimunkálására. Ezzel szemben több olyan általános megállapítás hangzott el — közülük néhány határozati rangra is emelkedett —, ame­lyet szó szerint el . lehetne mondani minden kaposvári, sőt más városi üzemmel kap­csolatban is (a szabad idő felhasználása, a bejárók kö­rülményeinek javítása, az ál­talános iskolai végzettség ará­nya). Hasonló esetben a helyi sajátosságokat kellene meg­ragadni és a szakosztályok bevonásával megoldást aján­lani. És még valamit: a ja­vaslatok, határozatok megva­lósítását a tanácsnak érdemes volna nyomon követnie — nemcsak a hatáskörébe tar­tozó, hanem az alá nem ren­delt szervek esetében is. Paál László Autópálya Budapest küröl A környezetvédelmi előírásoknak megfelelően A magyar közlekedési há­lózatot a múlt században centrálisán építették ki. A Budapest-központúság miatt az egyes országrészek közötti szállítási távolság megnőtt, s az útvonalak terhelése is egyenetlen. így az ország ipa­ri központját a fővárossal összekötő vonalak túlzsúfol­tak, sr ezeken — a korszerűsí­tések ellenére is — egyre ne­hezebben bonyolítható le a hazai és a nemzetközi forga­lom. A hetvenes évek köze-1 pén hozott kormányhatározat nyomán azonban intenzívebb autópályaépítés kezdődött. A magyarországi autópálya-há­lózat részeként Budapest és a Balaton között elkészült az M 7-es, az M 3-as pedig Gödöl­lőig. Sőt, az M 1-es Tatabá­nya és Győr közötti szakasza is üzemel már fél autópálya­ként, s épül az M 5-ös Buda­pest és Kecskemét között. Ezeket az autópályákat — a hetvenes évek elejéig érvé­nyes elképzelések szerint a Hungária körút vonalán ve­zetett »gyűrűvel« akartak ösz- szekötnL A főváros közúti forgalmának dinamikus fejlő-, dése azonban bebizonyította, hogy az elképzelés túlhala­dott, s ezért a jelenlegi terv­időszakban már úgynevezett külső autópáiyagyürü építésé­vel tervezik E pályákat a beépített terü­leten városi autóútként veze« tik tovább — egészen a Hun­gária körútig, amit városi fő­forgalmi útként építenek ki. Ezenkívül még egy városi fő­forgalmi gyűrű épül. A Bu­dapest közigazgatási határa közelében építendő mintegy 90 kilométer hosszú — MO jelű«— autópálya-gyűrű ha­talmas műszaki feladatot je­lentő beruházás le6z: a for­galmi előrejelzések a budai oldalon 2x2, a pestin 2x3 sá­vot igényelnek. A közúti kap­csolatok biztosítására 20 két-, szintű csomópontot is tervez­nek. Eszerint négy Duna-hi- dtet, a Budai-hegyekben 1200 méternyi alagutat, három völgyhidat és mintegy 150 egyéb műtárgyat kell építeni. Az új autópályagyűrűt — a környezetvédelmi előírások­nak megfelelően — zaj- ' és levegőszennyezés i védelem­mel is el kell látni. A terv megvalósítása 5—8 ötéves terv időszakát öleli föL Térképünk a tervezett au­tópályagyűrűt, valamint az ENSZ Európai Gazdasági Bi­zottsága által 1975-ban kije­lölt és átszámozott európai utakat tünteti föl. PIACI KÖRKÉP Uborka rémhírrel és anélkül A nyár kacsintott vissza tegnap a kaposvári hetipiac­ra Nem csupán az újra lan­gyos napfény keltette ezt az illúziót, hanem a mérsékel­tebb árak is. A vásárlók de­rűsen válogattak, és szeren­csére volt miből. Igen szépek a szőlők, s a múlt heti 20 forint után iga­zán méltányosnak láts^rtt a tegnapi 14—17 forint. Mesébe illő körtét egészen hétköznapi áron, 12 forintért kínáltak. Ugyanennyibe került a fa­nyarul. mosolygó birs. Júniu­si emlékeket idézett néhány szánalmas, barackkupac; a 16 forintos ár nem volt éppen alkalmi Az almák egyre színeseb­bek, az áruk azonban nem lett kirívóbb: változatlanul 8—10 forint. Ugyanennyi túl j soknak látszott egy kiló szil- | 51. Elegánsan áttért egy más témára. — Éppen nagyon ko­moly elvi vitában vagyok. Ez a fiatalember... Egy másik századbeli fiú, szikkadt kis erőltetett ba­juszkávai ott kuporgott egy láda mellett s elég gyakorlat­lan mozdulatokkal fűzött be egy hevedert. Rögtön fölcsil- Hnt a szeme, látva, hogy új emberhez intézheti a szóza­tát: — Azt magyarázom hetek óta, hogy ez így nem ér semmit... Egyet lehetne még tenni: aki magyar, mind fegy­verre; ne hagyd az ősi jus­sod, ne hagyd a falud, a ha­zád! — Egy ilyen úri honvédő­vel ma már találkoztam — mondta ridegen András. — De az már a genfi konven­ciónál tartott. Sőt a paraszt- jelmeznél ! — Nem vagyok úri hon­védő — mondta a fiú elvö­rösödve. — Hát mi vagy? — akar­ta kérdezni, de csak legyin­tett. a Somogyi Néplap — Költő — mondta Czau- ner komolyan. — S velem akarja megvédetni a magyar hazáját Hát nem látom, azt mondja, hogy a románok sem osztáiyjelszavakkal rendez­kednek be Erdélyben ?!.'.. Figyeld, elindult! # Ezt nem értette. — Mi indult el? — A csónak a másik part­ról Addig szuggeráltam. András megfordult, a hom­lokához emelte a tenyerét mert a nap már a másik part felé kezdett leereszked­ni. Az ám a csónak! Két eve­zős küszködött a vízen. — Figyeld az irányt! — fi­gyelmeztette Czaumer. — Sze­rintem kétségtelenül oda tar­tanak ... az asszonyod fede­zékéhez. — Ha úgy volna.: figyel­te András a csónakosaik eről­ködését. — Visszamegyek .. . felteszem; hátha föl tudom tenni. András hallgatott. Méreget­te a távolságokat. A csónak a Tiszán, a váltóállás. Meddig lapítanak a románok, ha a rohamukat föltartja egy jó sorozat? — Na, szólj már! — bíz- ! tatta Czauner. — Hát szép terv::: pre­cíz: méhtó a szász agyadhoz.. — Odafordult * költőként aposztrofált fiatalemberhez. — Mert ez egy erdélyi szász, ba­rátom ... — Én meg tót vagyok! — nyilatkozott rögtön Dvorcsák János is. Kovács is közelebb csúsz­kált a fenekén. — Mond meg neki, András, hátha egyedül ő marad meg közülünk! — Mit mondjak? — Mit tudom én? Hát amit keli. Mert őt a munkásosz­tály meg az ilyesmi nem na­gyon érdekli... Éppen csend lett; elhallgat­tak az ágyúk. Ez már a ro­ham előtti csend volt Most mindjárt megindulnak. Megragadta a fiú vállát: — Ide figyelj! Semmi más szóval, mint testvéri szóval mi itt nem boldogulunk. Mennyi román, tót ruszin, horvát meg minden jut egy magyarra?! Beiül a Kárpáto­kon is, hát még kívül... Százmillió ember él itt, annak mi a tizede vagyunk... — Az ülést berekesztem! — szólt hátra Czauner; most egy kicsit rekedtes volt a hangja. — Jönnek a hazafiak. Gyorsan mindenki a helyé­re kúszott. Czauner József hüvelykuj­ja, mint ugrásra készülő ra­gadozó, várakozott a levegő­ben — a gépfegyverbe ka­paszkodó lobbi ujjától külön. És akkor nem a románok indultaik meg, hanem a híd felől csapott föl egy hosszan elnyúló csatakiáltás... — Á-á-á-á-á ... Dvorcsák fölállít, csodálkoz­va. Talán látta is a szuro­nyaikat, leszólt: — Az j oroszok ...' ■ A dssdár huszaßfaeteeük zászlóaljának maradványai, nagyobb felében volt orosz hadifoglyok, látváp, hogy go­lyóik végyképp nem fogjak az ellenséget, a végső megol­dást választották ; szuronyro- hamra mentek. — Na hiszen, szuronyunk még nekünk is van — mond­ta Dvorcsák, és fejjel előre lefordult; bekötözött kezével fennakadt a fűzfabakorban. Holtában még újabb és újabb találatokat kapott. — A kíváncsi istenedet!.., — káromkodott Kovács. — A hazafiak — mondta Czauner. — Ezek a román hazafiak. Most már megindul­tak. De még nem lőtt Fölöttük záporoztak a lövések, de ők csak feküdtek mozdulatlanul. Dvorcsákért kimászni értel­metlen lett volna. Csak leg­alább vége legyen, gondol­ta András, a legelső lett lé­gyen a halálos. Amoda fent, a hídroncson túl még tartott a kézitusa. A román golyózápor miatt alig hallottak belőle valamit, de mindnyájan tudták — érez­ték, mintha érzékeiken túli műszerekkel fogták volna föl, ami a hídon túl folyik. Végre lecsapott Czauner hüvelykujja. — Tata-ta-la-ta-ta ... A váratlan sorozat beleka­szált a románokba. Szinte meghökkentőn bukdácsoltak föl, mint a kuglibabák. — Hevedert! Fűzte utána, zúdította rá­juk, a már fekvő, megtorpant csatárláncokia a ' következő sorozatot. — Na, most gyerünk! (Folytatjuk) váért. Igaz, utóbbit nagyító­val kellett keresni. Eltűntek a kis dinnyék, és nincsenek már nagyok sem. minden dinnye 4 kiló körüli, és kdönként 4 forint. Egy árus fél kiló erdei sza­mócát kínált 25—ért Csak az árral keltett feltűnést. Nem úgy a befőttes üvegben 12-ért kínált szép málna. Múlt héten még széltében- hosszában beszéltek a káposz­tahiányról, s ennek megfelelő árakat kértek. Tegnap 10—12 forintért mindenkinek jutott Mérséklődött a zöldpaprika egy hete helyenként már a 20 forintot is meghaladó ára Az üzletekben már 7, a pia­con többnyire még csak 5 fo­rint a paradicsom. A zöldbabot és az uborkát némelyek megpróbálták fon­dorlatosán drágítani. A napo­kon belül bekövetkező »ubor­kaválságot« látnoki erővel felidéző kistermelők 13-at kértek az apró csemegeubor­káért. Szavaik hitelét csak rontotta némiképp, hogy ha­sonló portéka volt 3—6 fo­rintért is. Hasonlatosan: a rémhírnek bedőlő vásárlók a piac elején 10-ért vettek meg ugyanazt a zöldbabot, amit hátrább 6-ért tukmáltak volna rá. A tenge­ri csövének hossza hovato­vább már csak angströmök- ben mérhető; az ára ennek ellenére 60 fillérrel több a néhány nappal ezelőtti 1 fo­rintnál. A késői zöldborsó már csupán önmaga karika­túrája volt 20-ért. Az egykor I oly szokványos zöldséget, a I karfiolt móst az ínyencek vesztegetik 14-ért A gomba , újra olcsóbb; csak 60 a var- , gánya, a csibegomba literét 15-ért is adták. A baromfipiacon 140 volt egy garantáltan tisztességes kakas. A csirke pária száz. »Nem fogja elhinni, hogy » i nek a kacsának a párjából hét liter, zsír lett«4, mondta , egy árus és nyert. A vevő nem hitte el, és nem is fizetett 150 forintot. Az »állami szektor­ban« 43, illetve 45 forint volt a baromfihús kilója. A Zöldért megyei árai egy cikknél sem túl kirivóak. A búcsúzófélben lévő sláger­cikk, a dinnye például nálunk 4, a fővárosban már 5, ugyan­akkor Pécsen még csak 2,20. A szőlő java itthon 14,60, holott Zalában 17. A legol­csóbb Szegeden, ahol 12-ért is hozzá lehet jutni. A körte Budapesten a legdrágább: 15 forint. Kaposváron 11, Pécsen 10. Almában a főváros a legolcsóbb: 7 forint ott, ami itt 10, Zalában 8,40 és Győr­ben 14 forint. A zöldségfronton a vásár­lók aratnak átütő sikert Sze­geden, ahol még dívnak az egyjegyű árak. Megyénkben a paprika 13: csak fillérekkel drágább, mint Pesten és Pé­csen, de forintokkal, ha Kecs­keméthez vagy Debrecenhez hasonlítjuk. A máskor oly méregdrága Pápán 8 forint a tölteni való paprika, Zalában ellenben 14. A paradicsom Dunántúl-szerte inkább 8, mint 7. A tok nálunk fele annyiért kapható, mint Pes­ten, feltéve, ha van. Karfiolt Zalában lehet legolcsóbban venni 9-ért. A kaposvári bol­tokban 12. A kelkáposzta mindenütt drágább 10 forint­nál. A 10 forintos hazai zöld­bab nem mondható drágánál:., pláne, ha a 20 forint körüli kecskemétihez hasonlítjuk. Végül két jó hír. Hétfőtől mérséklődik a szőlő ára. Ugyancsak árcsökkenést je­lent, hogy országszerte beve­zetik a burgonya őszi árát Fajtacsoporttól függően 4.40, 3,90 és 3,60 lesz a paprikás­ba való. 8. r.

Next

/
Thumbnails
Contents