Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-08 / 210. szám
R-22-est szerelnek a SZÜV-ben Kinyújtja karját a számítógép * . y Pazarló takarékosság Ötödik éve működik a kaposvári számítógépközpont, kialakult a vállalat munkastílusa és távlati elképzelése Is. Óvári László igazgatótól kérdeztük: — Miként Használják ki a megyében a vállalatok a SZüV kínálta lehetőségeket? — 1976 óta végzünk' adatfeldolgozást a helyi és a megyén kívüli vállalatok, intézmények, állami gazdaságok megrendelésére, 24—25 gazdálkodó szervezettel van szerződéses kapcsolatunk. A fejlődés folyamatos, a vállalatok igénye állandóan bővül: az üzletfelek új igényekkel is föllépnek, és jelentkeznek új partnerek is. Gondot a gyáregységek helyzete -okoz: a vállalati központok igyekeznek mindent centralizálni, csak az adatok, a gazdálkodás eredményei kerülnek vissza a helyszínre, ha ugyan visszajutnak. Kezd azonban tért hódítani az a fölismerés, hogy célszerűbb helyben feldolgozni az adatokat és mágnesszalagon a központba továbbítani. Az Agroker esetében bebizonyosodott: ez a módszer a hagyományosnál jóval gyorsabb, hiszen, a feldolgozási dó rövidül, s könnyebben dolgozik a központi számítógép is. Meg kell azonban említeni, hogy a feldolgozási igény nemcsak a megyét, hanem egy vállalatot alapul véve sem teljes: a számítás- , technika teljes körű alkalmazásának folyamata hosszú időt vesz igénybe, a vállalatok információigénye azonban mindenképpen ebbe az irányába hat — Mi történik a vállalati igény fölmer ülésé tői a bevezetésig? — Az egyik esetben a vállalat jelentkezik elképzeléseivel, a másikban pedig mi ajánljuk föl a segítségünket. A velünk kapcsolatban levő vállalatok problémáit ismerjük, és egyre több folyamat számítógépre vitelét segítjük elő. A SZÜV mielőtt ajánlatot tenne, helyzetfelmérést végez. Ennek alapján dolgozzák ki a szervezési javaslatot. Ha a vállalat elfogadja, kidolgozzuk a javaslat gépi rendszerét, majd kipróbáljuk a módszert A gyakorlati szakemberek ekkor látják először elképzelésük teljesülését, s fölmérhetik az eredmény értékét, az információk szükségességét. Elképzelhető, hogy például számítógépes bér- számfejtés esetén lényeges eltérést okozhat egy apró hiba. A helyesbítések után általában egy negyedévig párhuzamosan dolgoznak a gépi és a hagyományos módszerrel... Mi ügyviteli adatfeldolgozást _ mutatószámait végzünk. Ez csak az első lép-' cső a számítástechnika vállalati meghonosításában. A gazdaságosság igazán csak akkor vizsgálható, ha a számítás- technika a gazdálkodásban és a termelésirányításban is tért llódít. Ennek két feltétele van. Az egyik: a SZÜV-nek olyan rendszereket kell kidolgoznia, amelyeket hatékonyan lehet alkalmazni. A másik az, hogy a . vállalati szervezettséget olyan szintre emeljék, amely hasznosítani is tudja az adatokat. A gazdaságosság egyre fontosabb tényezővé válik, ha előrehaladunk a számítástechnikai módszerek komplex vállalati alkalmazásában. — A SZÜV-ön kívül melyik szervezet foglalkozik még a megyében számítástechnikával? — Most terjed szélesebb körben a Somogy megyei II- letményhivatalnak a tanácsokra vonatkozó adatfeldolgozási rendszere. A Pénzügyminisztérium szervezési intézetének is van egy gépe, a húskombinát pedig új sonkaüzemében termelésirányítási folyamatokra alkalmaz egy IBM-gépet. Több intézmény is tervezi adatfeldolgozási berendezések munkába állítását. Szeptember második felében nálunk is üzembe áll egy R—22-es gép. Ezzel megkétszereződik a megye számítástechnikai kapacitása és megnyílik a lehetőség a távadatfeldolgozásra: arra, hogy egy vidéki intézménynél beolvassák az adatokat, a központ feldolgozza és az eredményt az eredeti helyszínen írja vagy vetíti ki- Ennek azonban van még egy feltétele: az, hogy a posta megfelelő minőségű vonalat biztosítson. A vállalat ily módon kívánja fejleszteni tevékenységét. Ennek üteme a perifériális egységek kihelyezési lehetőségétől függ. Most egy-két éves kísérletezési időszak következik, de mindenképpen meg kell valósítani, hiszen ez a jövő útja. — A meglevő és a tervezett kapacitások felhasználása hogyan biztosítja a megyei irányító szervek részére az információt? Jelenleg az a tapasztalat, hogy az. adatok szétfolyik. — Ez igaz. Feltétlenül meg kelleine tenni -az első lépéseket annak érdekében, hogy a különböző vállalati központoknál történő adatfeldolgozások esetén is gyorsan, pontosan ki lehessen elégíteni a megyei irányítószervek Információigényét, például úgy, hogy a vállalatok jellemző mutatós zá ma i t adatbank tárolja. Ebben az esetben is óriási jelentősége van a táv- adatíeldolgozásnak. — Mely vállalatok kezdeményezték termelésük és gazdálkodásuk számítógépre vitelét? — Elsősorban az iparvállalatok és az állami gazdaságok. A vállalati komplex információrendszer kialakításának igényével a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat jelentkezett, a termelésirányítás számítógépes megoldásának igényével az Egyesült Izzó elek- troncsőgyára. A Dél-somogyi Állami Gazdaság részére pedig kidolgoztunk egy általunk “-szaporodásbiológiai - módszer« ~nek nevezett rendszert, amelynek kifejezett célja az állattenyésztés hatékonyságának növelése. Állami gazdaságok és termelőszövetkezetek hasznosítják a takarmány összetételre vonatkozó optimalizálási vizsgálatokat is. — A SZÜV maga is vállalat, feladata a gazdaságos működés. — Jelenleg a kaposvári SZÜV gazdaságosan működik. Az R—22-es beállításával teljesen új feladatok jelentkeznek. Ez évi mintegy tízmillió forintos többletköltséggel jár, de biztosítja a gazdaságos üzemeltetés feltételeit. ég a szakemberek szá- gTfl mára sem mindig egyszerű megkülönböztetni a , takarékosságot az áltakarékosságtól. Van, amikor valamely anyag fölhasználása valóban csökken, de ez a »•■megtakarítás-« végül túl sóikba kerül... Máskor csupán a pazarlást mérséklik, s valójában semmit sem takarítanak meg. A különbség nyitja rendszerint az, hogy a takarékosságot csupán »kipipálandó« és »jelentendő« kampánynak, vagy a gazdálkodás magától értetődő, alapvető követelményének tekintik. Lapozzunk csak bele egy képzeletbeli takarékossági feladattervbe. Képzeletbelit írok, pedig az a’ábbihoz hasonló »teljesítések« a megye legtöbb szövetkezetének jelentéseiben szerepelnek: »10 ezer liter üzemanyagot takarítottunk meg, és vállaljuk, hogy...« Ha jobban belegondolunk, beláthatjuk, hogy hasonló eredmény nem csupán a gépek jobb beállításából vagv az üzemanyag-bizonylati rend szigorításából származhat. A traktorosok tudhatják a legjobban. hogy nem nehéz megtakarítást elérni órabéres Kingli-tnnglizás« közben, ugyanakkor olykor szinte lehetetlen tartani az üzemanyagnormát a becsülettel végzett mélyszántásnál. A túl alacsony fogyasztás néha csak a munka rossz minőségéről árulkodik, vagy arról, hogy a műszakórák egy részében Cs. I* 1 csak járt, de nem dolgozott a Tartályok a Szovjetunióba Húszmillió forint értékben készít rozsdamentes tartályokat szovjet exportra a Budapesti Vegyipari Gépgyár tahi gyár- cr-sége. Az egyenként negyven köbméteres tartályok közül az elsők a napokban készültek el. Lehet jó kenyeret sütni v — Nekem egy idő óta a szeptember a legcsodálatosabb hónap. Hogy miért? Ha a7 ember már hatvan év körül jár, minden év ajándék, amelyet még a fiatalok közöt! tölthet — mondja Kajtán Imre, a Somogy megyei Sütőipari Vállalat tanműhelyének szakoktatója. Nem kaposvári születésű, de városszerte sokan ismerik jellegzetes, köpcös alakját. Az egykori kerékpárversenyző abban a nehéz időszakban választott pályát, amikor — ahogy Ő fogalmaz — örült az ember, ha egyáltalán tanulhatott valamit. — Apám kovács volt Nagyatád«». A hagyományoknak megfelelően én is az- ő szakmáját szerettem volna folytatni. A titkos vágyam, az volt, hogy autószerelő leszek. Azonban minden másképp alakult: 193q-ben pékinas lettem, 36-tól pedig már tagja voltam a kaposvári munkás- otthonnak. Szinte átszellemül, amikor arról beszél, hogy 1933-ban hogyan vívták ki a 'pékinasok számára a vasárnapi munkaszünetet. — Imre bácsinak tekintélye van a srácók előtt, és ezt a munkájával érdemelte ki — mondja Kosztolánczi Já'hos személyzeti osztályvezető. — Nagyon sok függ a gyerekektől is. Pár évvel ezelőtt volt olyan csoportom, hogy ha kitettem a lábam a tanműhelyből, azt sem tudták, hogy igyekezzenek többet termelni, mint amennyit meghagytam. Ezek a »tanulók« ma 30—35 évesek, közülük a többség a szakmában dolgozik, s nem egy üzemvezető, üzemmérnök, vagy más vezető. Nem hiszi, milyen büszkeség tölt el, amikor jönnek és mondják: Imre bácsi, azóta sok minden megváltozott, új gépele, technika! berendezések, »programozott termelőcsodák« kerültek az üzembe. Az ember azonban változatlanul . meghatározó a termelésben. Ma is az követeli a legnagyobb szakértelmet, miként foglalkozunk velük. Ez a megértő, türelmes, ha kell, akkor szigorú bánásmód jelenti a képzés sarkkövét. Nekem nincs pedagógiai képzettségem, nagyon szeretem azonban az embereket, s azt hiszem, ez mindennél fontosabb! — Én különösen a türelmet emelném ki — szól közbe a személyzeti osztály vezetője —, mert az az -igazság, hogy a leggyengébb tanulók kerülnek hozzánk. Ez az egyik legnehezebben beiskolázható szakma. Imre bácsi a megmondhatója, hogy egy-egy évben milyen nehéz »összet“orr\- bitálni« 28—30 gyereket, s elég nagy a lemorzsolódás. — Miért nem népszerű a sütőipari szakma a gyerekek körében? Tudomásom szerint a fizetés nem rossz, tehát ez sem jelenthet akadályt. Imre bácsi elmosolyodik... — Bizony nem. Egy-két év szakmai gyakorlat után sok fiatal keresete meghaladja a négyezer forintot. Tudok a nyári szezonban a Balatonná] dolgozó olvan fiatalról — aki. igaz. jő pár túlórával — még ennél is többet keres. A sgakraa népszerűtlenségének az az oka, hogy a fiataloknak nem tetszik a kedvezőtlen munkaidőbeosztás: a háromműszakos munkarend, a vasárnap délutánt munkakezdés! Kényelmesebbek a mat fiatalok, mint mi voltunk. Aztán fizikailag sokkal gyengébbek. Fokozatosan kell hozzászoktatni őket a termeléshez. Szerintem nem a lustaság jele, ha az első hónapokban leül, szinte leroskad a gyerek, hanem az addigi életmód következménye. '•— Nagyon sokat vitatkozunk manapság arról, miként lehetne javítani a kenyér minőségén. Lehet-e, egyáltalán, a nagy teljesítményű gépekkel jó kenyeret, péksüteményt, zsemlét, kiflit, bucit sütni? . — Állítom, hogy lehet. Talán még jobbat is, csak szakértelem kell hozzá. Nem mindegy, hogyan tartjuk, tartják, sót az sem, hogyan tartatják be a receptet, a mi nyelvünkön fogalmazva a technológiai utasításokat A kelési idő, az, alpanyagok mennyiségének pontos betartása, egyszóval az ember szakértelme, gondossága nélkül nem lehet jó kenyeret sütni. ftörtési Zsolt motor. Ennek fordítottja Is elképzelhető: a magas fogyasztás sem jelent mindig pazarlást... De nézzük tovább. »Vállaljuk, hogy nullára futott séfjeinket kijavítjuk, és azokat újra munkába állítjuk.. .* Való igaz, hogy az öreg gép életben tartása jelenthet megtakarítást, csakhogy a közhiedelemmel ellentétben korántsem »tiszta haszon*. Nem csupán azért, mert habzsolja az üzemanyagot és az alkatrészt. A régi monstrumok működtetéséhez szükséges javítási idő többszöröse egy új gépének. A szüicség parancsa persze olykor áthúzza az efféle számitgaíásókat. Mégis érdemes átgondolni az öreg gépet milyen munkára használják. Az egyik dél-somogyi gazdaságban például évekig úgv gondolták: az ésszerűség jó példáját adják azzal, hogy öreg Dutrákkal »tapostatják* a silókazlat. »Különös módon* a kazal mindannyiszor laza maradt, romlásnak indult, és végül a még oly éhes állatok is otthagyták... A minap a gazdaságban járva láttam, hogy a nagy Rába-Steiger rugaszkodik neki a silóhegy- nek... »Igaz, a munka költsége így magasabb, de legalább tökéletes a kazal, tavaszra is jó minőségű takarmányt ad.* Egy tsz-elnök elmondta, hogy a takarékossági feladat- terv összeállításakor »vért izzadtak*. Tudták, hogy a fö- löttes szervek »mutatós* vállalásokat várnak, ezért egyebek közt vállalták, hogy a tehenészeti telepen éjszakára leoltják a villanyt. A jelez- lésben az már nem szerepei hogy a »takarékoskodás* második éjjelén két borjú megfulladt, mért a sötétben »senki sem észlelt semmi gyanúsat .. .* Az eset jól példázza, hoav az ésszerűtlen, csupán a feladatot letudni akaró takarékosság a pazarlásnál is rosz- szabh. Takarékoskodni kell a mun- kabéraiapokkal is:, csak valódi teljesítmény és ténylegesen elvégzett munkát szabad megfizetni. Hasonlóan köztudomású, hogy az órabér rúérős- ségre ösztönöz... Az egyik kaposvári, tsz esete mutatja, hogy ezt a szabályt sem szabad túl mereven alkalmazni. A korábbi években azt tapasztalták, hogy . a teljesítménybéres kombájnotok nem figyeltek kellően a szemveszteségre. Fő érdekük a rohanás és a tartálv minél, többszöri ürítése volt. Igaz, ha nőtt a szemveszbeség. elestek a célprémiumtól, süt kirívó eseteiében talán még a bérükből is levontak, mégis »jobban jártak, ha hajtottak-. Áz idén a kombájnosokat órabérben fizették, a veszteség töredéke volt a korábbinak ... A munka sem húzó - datt el, mint vélhetnénk: a rendszeres ellenőrzés és az ésszerűen kitűzött célprémium eredményeként folyamatos volt a betakarítás. További példák sorolása nélkül is belátható, hogy a takarékosság mit sem ér, !..* öncélú, s nem az ésszerűbb, eredményesebb munka eszköze. B. F. Fiatalokról a Mezőgépnél Mit várnak és mit kapnak? Szeptember nemcsak az iskolakezdést jelenti sok fiatalnak, hanem a munkába lépés első napjait is. Mit- várnak az első munkahelytől és mit kapnak? Kik és hogyan segítik beilleszkedésüket? Ezekről kérdezem a Mezőgép kaposvári gyárának személyzeti és szociálpolitikai főosztályvezetőjét, Illyés Ferencet. — A munkaerőhelyzet nálunk sem rózsás. Mi egy frissen végzett diplomásnak, tanulmányi eredményétől függően, a hároméves betanulási időig 2400—3600 forint körüli fizetést tudunk adni. És akkor megkérdezi, hogy jó, jó, de lakás lesz-e. Ilyenkor már az ember nem tud mit mondani, hiszen azt az évi 5—6 lakást, amit a vállalatunk kap, régi dolgozóink között kell elosztanunk. Nem is beszélve arról, hogy a fővárosban vagy más vidéki nagyvárosban ez a 3600 forint csak az alap, a lakás meg természetes velejárója a juttatásoknak. Sokkal könnyebb a helyzet azokkal a fiatalokkal, akik érettségi után jönnek a vállalathoz dolgozni. A gépészeti szakközépiskolát végzettektől azt kérik, ne az íróasztal legyen a cél; a műhelyben ma már olyan programozott gépeink, elektronikus vezérlésű berendezéseik, NC-eszter.gáik vannak, amelyekhez nélkülözhetetlen az ő szaktudásuk. A többség ezt megérti, és tudja, hogy nemcsak a vállalat nyer ezen, hanem ő maga is. Sokan ugyanis a továbbtanulás gondolatával . foglalkoznak — fiúkról lévén szó, vagy a katonaság elótt, vagy azután —, s ehhez az egyik legjobb iskola a gyakorlati munka, ahol a fiatal szakmai tudását is fejlesztheti. — A legnagyobb gondot — mondta Illyés Ferenc — a szakmunkástanulók jelentik. Az előbbiekből is kiderül: a képzési formák, sajnos, nem mindig felelnek . meg az igényeknek. A mai követelmények szerint a vállalatoknak nagyrészt minősített hegesztőkre van szükségük, s az iskolai oktatás ezt nem tudja biztosítani. Mi is, és gondolom a többi vállalat is megérti, hogy egy iskolai tanműhely nem tudja biztosítan. azokat a gépeket és egyé.J feltételeket, amelyekre szükség volna. Talán túl pesszimistán hangzik, de van benne igazság: szakmunkásainkat a múltnak képezzük. Mire a gyerek kikerül az iskolából, már rég túlhaladtuk az iskolai követelményszintet. A személyi oldala pedig az, hogy a gyerekeknek legalább a fele csak jobb híján választotta szakmáját és az oktatók sem mindig a legalkalmasabb emberek közül kerülnek ki. Ezek a mi tapasztalataink,- de azt hiszem, nagyou sok helyen érvényesek. A beilleszkedésnél a munkahelyi közösségek a szocialista brigádok szerepe meghatározó; itt úgy érzem, jó irányban haladunk Nemrég volt erről szó a szocialistabrigád-vezetők egyik értkezeletén is. — Mi a helyzet a négy vidéki üzemegységben? — Mernyén, Tabon és Lengyeltótiban nincsenek létszámgondjaink. Mernyére .még Kaposvárról is járnak dolgozni. Az idén megkezdik a szakmunkásképzési;; egyetlen ipari üzem a környéken, s így jelentős a vonzereje.' Gondjaink csak Siófokon vannak. Hiába oldottuk meg ott a szakmunkásképzést, a balatoni város sok más lehetősége halomra dönti elképzeléseinket. J\ kollektív szerződésben rögzített juttatások az itt végzett, illetve kezdő fiatalokra vonatkoznak. Ilyen például a pályakezdési juttatás — ez 3000 forint. Ezért pusztán azt várják el, hogy egy évig ná luk dolgozzanak a fiatalok. — És a továbbtanulás? — Azt hiszem, elég ha any- nyjt mondok: a tanárképző főiskolára nem adunk javaslatot. K. Zs.
