Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
* Don Juan A lelkiismeretlen lelkiismerete Új szobrok Nagyatádon Tarjan Györgyi es Bezeredi Zoltán. A revansvágy fűtötte Mo- liére-t, amikor 1665-ben — válaszul a Tartuffe miatt őt ért támadásokra — megírta a Don Jüant A reakció ismét heves volt, ám az újabb támadások ellen akkor még védte »kegyenci státusza«. A kaposvári Csiky Gergely Színházban pénteken este tartották a Don Juan bemutatóját, Babarczy László rendezésében. Hazai deszkáikról a mozarti operaváltozat az ismertebb, s talán nem is véletlen a közöny, ami Moliére e művét illeti. Ahogy Alain Girault jellemezte a La Nou- velie Critique 1973 decemberi számában: »A Don Jüanban akár szándékosan, akár a mű elkészítésének szokatlanul gyors ideje, hevenyészettsége miatt, igen sok az összefüggéstelenség, az ugrás...« Ez egyúttal azt is jelenti, hogy színpadra állítása olyan eredeti koncepciót igényel, amelynek segítségével megvalósulhat a.csoda: a mű hiá-- nyósságai eltűnnek, bizonyos belső logikátlansága nem okoz gondot a nézőnek. Néhány esetben ez sikerült is. Feljegyzik Louis Jouvet alakításáról, Antoine Bourseiller rendezéséről vagy a Nők iskoláját, a. Tár tuffe-öt, a Don Jüant és a Mizantrópot tetralógiának felfogó Anatolij Efrosz Malaja Bronnaja színházbeli előadásáról is, amelyben Sganarelle, a szolga lett a főszereplő. és igazi filozófusnak bizonyult ebben a »pajta Don Jüannak- is emlegetett megvalósításban. Moliére ezúttal ököllel sújt ennek a »nihilistának« az arcába: a francia udvarból jól ismert nemesi léhűtőt ábrázolva az »álspanyolban«. S ugyanakkor — és innen a nézői ambivalencia — vele mondatja ki saját véleményét koráról, a képmutatásról, az orvostudományról stb. Minden bizonnyal ez riasztotta el a magyar rendezőket. Áin az is igaz, hogy — mint Moliére néhány más műve — ez is másként szól korunkban. Rálátunk három évszázad távlatából arra a moliére-ire, s egyszeriben máj; értelmet nyernek a tisztességlesnek erényesnek ábrázolt, Don Jüannak kontraszt** emberi hátteret biztosító mellékalakok. Üres és ostoba konvencióknak engedelmeskedő fa- jankók, mai szemmel. ' Don Juan különc, nem kér a világukból: tökéletesen meg tudjuk érteni. Kivonulása a társadalomból, választott magatartása azonban még riasztóbb: tovább rontja a világot, így válik a figurája ismerőssé a Csiky Gergely Színház más produkciójainak figuráihoz: Kis Jánoshoz, Mórák szerkesztőéhez stb. Látomásos rendezésben láttuk a darabot; a cselekmény egy része e negatív életérzé- sű hős tudatalattijában játszódik, úgy is fogalmazhatnánk: a lelkiismeretlen lelkiismeretének »működését« érzékeljük. Van azonban ennek a felfogásnak egy buktatója: ugyanis először Sganarelle, a szolga érzékeli azt, ami állítólag urának tudatalattijában történik. Neki bólint először a Parancsnok, ő is hallja szavait, melyek — nem véletlen — Don Juan apjának, Don Luis- nak hangján hallhatók. Hihetővé a szituációt egyfajta tö- megszuggesztió tehetné, ezt azonban nem sikerült színpadra teremteni. Ugyanilyen következetlenséget érzünk a jelmezek »üzenetében«. Don Jüant rokokó környezet veszi körül, ő maga a kívülálló — s az ugvancsak társadalomból j vonuló koldus — inkább a múlt századra, sőt a koldusöltözetével századelőnkre emlékeztető ruhájával, e jelmezdramaturgiával is érzékeltetve a máshová tartozást. Ha ez úgy van, akkor viszont Don Luis, a leemegrögzöttebb kon- vencionalisták egyike nem jelenhet meg szintén »kívülálló- öltözetben«, azaz klakkban- frakkban. A színészeket nem tette próbára az előadás, amelynek I á+laehőmérséklete a langyo közelében volt. Don Jüant a1 rendezői felfogáshoz híven alakította Rajhona Ádám, polgári szolga a »tisztességes« Sganarelle Lukáts Andor megfogalmazásában. Czakó Klára kemény, férfias — tehát férfiriasztó , Donna Elvirát — játszott, beugrással A »képmutató« donnája már kevésbé volt meggyőző. Galkó Bence puderszínű, piperkőc Don Carlosa, Bezerédi Zoltán Peti legénye, Tóth Béla koldusa, Hunyadkürti György szolgája egyaránt jó alakítás. Kun Vilmos és Dánffy Sándor élt a lehetőségekkel kisebb szerepben. A »mejerholdi« néger szolgákat Kristóf Katalin és Karátson Tamás játszotta, Kari Gyöngyi az egyik par- rasztlány, Tarján Györgyi a másikat — sajnos a figura »sárisága« nélkül — alakította. Feltűnően sok színész beszédtechnikája hagy kívánnivalót I maga után. I Leskó László I Az alkotóidény befejezésével átadták a nyáron készült szobrokat a városnak. Dán Covataru román szobrász Tisztelet az anyaságnak, valamint Juri) Kanasin szovjet szobrász Erdei történetek című alkotását köztéren helyezték el, a többi művet a szoborparkban állították föL A péntek délutáni szoborátadási ünnepségen Uitz Fe- rencné, a városi tanács elnöke mondott köszönetét az alkotóknak, s értékelte idei munkájukat. A városi tanács elnöke az előzó évekről elmondta, hogy néhány szobor nem állja sem az idő próbáját, sem az időjárás viszontagságait. Ezeket kicserélik Az átadási ünnepség végén a szobrászokat Frank Eszter keramikus munkáival ajándékozták meg. Szocialista módon - egészségesen Brigád vezetők és egészségügyi aktivisták ankétja Magunkkal visszük-e otthoni gondjainkat a munkahelyünkre és megelőzhetők-e az ideges állapotból származó balesetek? Tudjuk-e például azt, hogy a mellettünk dolgozó munkatársunk miért búskomor hetek óta? Helyesen gazdálkodunk-e a szabad időnkkel? Miért helytelen az a sokszor hallott nézet, miszerint »eleget mozgok én a munkahelyemen, minek még külön tornásznom is«? Miért nem fordítunk több gondot munkahelyünk tisztaságára? Egyáltalán: mit tehetnek a munkahelyi közösségek az egészséges életmód elterjesztéséért. népszerűsítéséiért ? L .ékről a kérdésekről rendeztek ankétot Siófokon — Szocialista módon egészségesen élni címmel — a járás szo- ciolistabrigád-vezetöi és egészségügyi aktivistái részére. Dr. Varga Ferenc, a siófoki kórház igazgató főorvosa vitaindító előadásában szemléletesen. példákkal bizonyította, hogy milyen »pazarlók« egyesek az egészségükkel; természetes adottságnak tekintik, és nem tesznek semmit megóvásáért. Szót ejtett a mértéktelen táplálkozás veszélyeiről; elmondta: »Dagad a mellünk a büszkeségtől, ha a magyar konyháról dicsérő szavakat hallunk, de figyelmen kívül hagyjuk, hogy egy másik testA helytörténetírás —ma Á szülőföldhöz, a szűkébb tájhoz fűző kapcsolat egyik módja, hogy az ember igyekszik megismerni annak múltját is. Időt, fáradságot nem ismerő pedagógusok, tisztviselők, nyugdíjasok kutakodnak poros akták, jegyzőkönyvek között; dolgozataikban fiatalemberek keresnek választ egyes részletkérdésekre. Jól fölkészült kutatók teszik életüket néhány gazdaságtörténeti, művelődéstörténeti kérdés átfogó, de mégis helyi hatósugarú vizsgálatára. A helytörténeti kérdések kutatásának sokféle, oka és szerepe van. Ezek közül csak egy egészen bizonyos: ez a munka kell, szükség van rá. Igényli a szőkébb környezet, de a nagy monográfiák készítői sem tudnának meglenni a helyi történeti kutatómunka nélkül. A napokban a kérdés legjobb ismerői — és művelői — tanácskoztak a helytörténetírás és a történettudomány úgynevezett nagy kutatási területeinek kapcsolatáról Siófokom. A lelkes vagy nyugodtan tárgyszerű, túlzó retorikával vagy meggyőző érveléssel elmondott előadások, a korreferátumok, hozzászólások a helytörténetírás mibenlétének gyökereit boncolgatva szintén érintették ezt a kérdést Mária Terézia Ratio Educa- tionisa óta a hely történet fontos szerepet kapott az iskolai, nevelésben. Az első nevelésügyi törvénytervezet — a ba rpkk eszmekor fölfogása szerint — erkölcsnemesítő hatást várt a helyi nagyságok, hősök, kiemelkedő személyiségek tetteinek megismerésétől, népszerűsítésétől. Ez a szándék magva mindmáig megmaradt, formájában természetesen újra és újra módosulva A helytörténetet legtöbbször a hazafias-honvédelmi nevelés oldaláról közelítették meg s ez leszűkítette tárgyát. Mert a helytörténetírás sokkal szélesebb, gazdagabb annál, semhogy pusztán a fölnevelő táj iránti -érzelmeink kedvező kialakítását szolgálja. História est magistra vitae — mondták a régi római rómaiak, azaz: a történelem az élet tanítómestere. Arra utaltak ezzel, hogy a múlt tanulságainak megismerése, törvényszerűségeinek föltárása jótékony hatással lehet a min denkori jelen nemzedékeire: a tanulságok ismeretében jó zanabbul, okosabban tudja megszervezni életét, jelenet. Ám a történelem több évezredének mindmáig csak egyetlen tanulsága van: a mindenkori jelen még nem meritétt elegendő tanulságot a múltból, s mindig elmaradt a várt haszon. Sőt — lévén a történetkutatá6 maga is iskoláktól, szellemi áramlatoktól, politikai felépítményektől meghatározott tudomány — a legtöbb múltbéli példát a jelen gyakorlatának kényszerű igazolására használták föl a különböző korokban. S bármilyen szép és látszólag igaz is a római közmondás, a mindennapokban közvetlen haszna a'igha van. Csak a tudományos kutatást, a tudományok szerepét erősen leszűkítve, vulgarizálva értelmezők hihetik. Vajon mindez vonatkozik-e a helytörténetre? Sok az elgondolkodtató tény. Gyimesi Sándor egyetemi docens vetette föl a konferencián, hogy milyen fontos szerepe lehet a helvtörténetnek a település- fejlesztésben. Anyagi erők roppant összpontosítása esik akkor lehet hatékony, ha a megfelelő helyen, település földrajzilag a legalkalmasabb környezetben történik. E területet pedig a helytörténet'- kutatások figyelembevétele nélkül kijelölni vétkes köny- nyelműség volna. Ha a helyi kutatók föltárták az adott térség történelmileg kialakult viszonyrendszerét, gazdasági és környezeti ka öcs butáit, akkor valóban építhetnek rá a várostervezők. Ugyanennek a kérdésnek a másik fele: vajon ismerik-e minden magyar faluban, városban e sokoldalú történelmi kapcsolatrendszert. A válasz: nem. Sőt nagyon kevés helyen tudnak helyi kutatók választ adni rá. Igaz, ma nagy a kel ebe a kiadványoknak, monográfiáknak minden városban, sót a falun is, és ez ösztönözheti a helytörténeti kutatást. Ismeretes, hogy e kiadványok gazdái, támogatói a tanácsok, a különböző nép- fronbizottságok. Ezek gyakran nemcsak pénzt adnak e hely- történeti munkához, de — helytelenül — kimondottan szakmai, történeti kérdésekbe is közvetlenül beleszólnak. S ez nem emeli a munka színvonalát. A vitás tudományos, történeti kérdéseket ugyanis csak a kutató — vagy a kutatók közti szakmai vita — tisztázhatja érdemlegesen. Szólni kell még a helytörténetnek egy, a közéletben betöltött - fontos szerepéről 's. A gazdasági-társadalmi valóság központosító iránya — világjelenség — bizonyos fokig leszűkíti a helyi cselekvés területeit Ennek részben — érzelmi, gondolati ellensúlyozására — szintén alkalmas lehet a helytörténet. Ma az országban igen sokfele történeti munka sorakozik a könyvespolcokon. A legtöbb alapmű. A nagy, országos szintézisek azonban nem képesek mindenütt a tárgyalt kérdések mélyére látni —■ az anyag bonyolultsága, a kutatás szerteágazó jellege miatt. Szorgos helyi szakemberek rengeteget segíthetnek, hogy ez országos szintézisek megfelelő színt, árnyalást és a bizonyításhoz elegendő mélységet kapjanak — mondta Orosz István egyetemi docens. s ezzel csak egyet lehet érteni. Sok még az adósság a földművelési határhasználati módok, a növényi kultúrák elterjedésének, a valóságos demográfiai mozgások, az érés bértörténet, a réteg- és csoportváltozások, a mentalitás-történet, a hajdani egyházi prédikációskönyvek és papi könyvtárak vizsgálatában. És még távolról sem mondtunk el mindent... Hogy a helytörténet is valódi karaktert, rangot kapjon, nem lehet leragadni a föltárt helyi adatok puszta fölmutatásánál. (Hogy milyen adatot mutatunk föl, azt a szemlélet, a vizsgált tárgyban való fölkészültség nagymértékben meghatározza.) A tanácskozáson igen erősen körvonalazódott az az óhaj, hogy a hely- történeti kutatás váljék magasabb szintű táj-, illetve regionális kutatássá, igazodjon a hazai kutatás egészéhez. Ennek azonban — ezt a tanulságot szintén leszűi-tük a konferencián — hiányzik több föltétele, és hiányos a koncepciója is. Csak úgy kerülhető el hogy a helytörténeti kutatás • ne . ragadjon a provincializmus süppedő mocsarába — hangsúlyozta Hanák Péter, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke —, ha megfelelően támogatják a helyi műhelyek munkáját, s azok az országos kutatóhálózat egyenrangú műhelyeivé válnak. Ezért pedig mindkét félnek I tennie kell. G»upor Tibor * tájékunk is dagad a hájréteg- től...« A általánosan elterjedt védőoltások, a nagy hatású gyógyszerek, az egészségügyi ellátás réven , elértük, hog? hazánkban 75 év az átlagos életkor. Am ezt a túlságosan zsíros étrend és a jnértéktelen ételfogyasztás mintegy öt évvel megrövidíti. Az üzemi konyhák étrendjének összeállítói sokat tehetnek azért, hogy a helyes étkezési szokások kialakításában példát mutassanak. Nem eléggé elterjedt többek között a tejtermékek fogyasztása, holott a tejipar igazán bőséges választékot kínál. Az egészséges életmódnak az ülőmunkát végzők esetében például a rendszeres munkahelyi torna is fontos része. Mégis sokan húzódnak tőle. Pedig a vizsgálatok kimutatták, hogy az izmok alapos megmozgatása . után frissebben, nagyobb figyelemmel dolgoznak az emberek, és — nem utolsósorban — jobb teljesítményre is képesek. Sokan a szabad idejükkel sem gazdálkodnak helyesen. Indokolatlanul. sok túlmunkát vállalnak, vagy a szabadságukat használják föl arra. hogy maszekoljanak. Szervezetüknek így nincs ideje a regenerálódásra, s ez korai egészségromláshoz vezet. Az előadó fölhívta a figyelmet — és a hozzászólók is hangsúlyozták —, hogy a brigádok. a kisközösségek kiválóan alkalmasak arra, hogy az alkoholizmusra hajlamos egyének sorsát fokozott figyelemmel kisérjék. »ötletbörzének« sem volt rossz a Siófokon megrendezett tanácskozás, amelyet — Marcali után — itt rendeztek meg a megyei egészségvédelmi szervek. Az idén még Barcson lesz hasonló ankét, a jövő év elején pedig Kaposváron. Nem az a cél — és ez a Vita zárszavában is elhangzott —. hogv minden egészségvédelmi feladatot a brigádtagoknak kell megoldaniuk, de »testre szabott« munkát kell | végezniük ezen a téren is. Ha megkérdezik az embereket, hogy mi a legfontosabb a számukra. az egészséget sorolják az első helyre. Megóvásáért azonban nagyon keveset tesznek. L. t.
