Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
Móricz Zsigmondi és az iskola Az évforduló megemlékezéseinek forgatagában megerősítést nyert scík régi tudásunk a móriczl életmű nagyságáról, és olvashattunk olyan új közléseket ifej, amelyek jónéihány eddig ismeretlen színnel gazdagították az irodalomtörténet . által is szentesített képet. De nem esett szó arról, hogy mi adta a különös ösztönzést a magyar falu és vidéki' 'városi élet nehéz levegőjében felnövekvő írónak, azt az egészen új magyar művészi.' és emberi látásmódot, forradalmian új magatartást, ami! a magyar próza megun tójává tette. Az újább irodalomtcirténeti adalékokból tudjuk, hogy Móricz Zsigmönid, (aki nagy szorgalommal tanult franciául) hosszú időn át — éppen kirobbanó új prózai hangjának a fogamzása előtt — a Pesti Hírlap ún. »csípős-“ mindennapi francia tárcáinak a fordítója volt »Nemcsak írni tanult a franciáktól« — írja ezzel kapcsolatban Móricz Miklós. Valóban így volt: napi munkájához tartozott, hogy átfussa a Le Journal, Temps, Figaro, Excelisor hasábjait és alkalomszerűen más francia napilapokat. Ez a munka nemcsak új hangot adott prózájának, s egyben alkalmat arra, hogy a magyar társadalom minden rétegét, a magyar élet minden formáját összehasonlítsa az akkori fejlettebb nyugati világgal. Ez magyarázza azt, hogy érdeklődését semmi el nem kerülte: így az iskola, és ezen belül a legkisebb gyerekek tanítása, nevelése sem. Jellemző rá: országjárásai közben gyakran szerét ejti, hogy meglátogasson egy-egy iskolát, akárcsak Tolsztoj európai utazásai során. A tanítói, a tanári hivatást igen nagyra értékelte. A Légy jó mindhalaligban gyerekihőse szájába adja a gyönyörűséges vallomást’: én azt hiszem, hogy annál nincs nagyobb öröm, mint 'valakit fnegtanitqni valamire, amit nem. tud, és nagyobb jótétemény sem.«. Fiatal korától kezdve járta aZ országot, amikor csak tehette. Alkalma volt összehasonlítani a szűkös hazai iskolai életet a polgáriasait, fejlettebb francia isko-. lázassal. Látta a vidéki, a pusztai magyar tanítók munkájának szépségét, nagyszer űségét: »Furcsa valami az iskola, a nevelés, pláne a pusztán. A konok, ellenszegülő kis koponyákba• beleverni a gondolatok szögeit...« — írja az egyik pusztai iskola látogatása nyomán. Arany János »taposó malomnak« nevezte a korabeli iskolát. Móricz Zsigmond írásaiból is összeállítható egy olyan kép. amely rendkívül kritikus szemmel, magas igényességgel mond véleményt a mechanikusan nevelő, a gyerekek önálló gondolkodóképességét elnyomó nevelési módszerekről. Hirdette és sürgette az új iskola, valójában ‘ az új didaktika szükségességét, és azt, hogy a gyerekek nevelői megközelítésének is fejlődnie kell a társadalmi változások eredményeként. És nagyon érdekes, hogv a legnagyobb hangsúlyt a legkisebbek iskoláztatására tette, az akkori ún. »elemi iskolára« és ezekben az iskolákban dolgozó tanítókra: »Semmi sem olyan ■fontos ebben az országban, mint az elemi iskola, — írja egyik • riportjában. — Senkit nem kell úgy lelkesíteni, olyan jól ellátni, semmi hivatalnokot ebben a kis országban, mint a néptanítót.« Móricz Zsigmond buzgó érdeklődése az iskola, a gyerekek nevelése, tanítása iránt szervesen egészíti azt a menüm- ■ ‘ális művészi alkotói munkát, amit prózája jelent irodalmunkban.' Pályája elején éveken át dolgozott az Újság című napilap gyermek- rovatának segédszerkesztője- ként. Ebből az időből származnak meséi, gyermekverSomogyi H/ép/0-•' sei, melyek későbben gyűjteményes kötetben, is megjelentek, és ma is a gyermekirodalom legértékesebb darabjai közé tartoznak, A legújabb első osztályos olvasókönyv nyitó verseként A török és a tehenek remekbe sikerült rímes soraival találkozunk. (Nemcsak a gyerekek szeretik ezt a verset, az író is kedvélte. Egyetlen olyan gyermekverse, amelyet ő maga meg is zenésátett.) Az író szerette a könyvet, szeretett olvasni. Visszaemlékezéseiben írja, hogy »rettenetesen sokat« olvasott ösz- sze zsenge gyermekik őrá tói kezdve. A betűk, az olvasás segítségévéi nyílt meg előtte a természeti és emberi, világ sokszó' am ósága. Tudta, hogy az érdeklődő, a világot mohón megismerni akaró gyermek számára mit jelent a jó könyv, és miit jelent a silány, értéktelen olvasmány. Ennek a belátásnak többször ad hangot, és ennék is szerepe lehetett abban, hogy munkásságában helyet szorított a gyermekek számára végzett alkotó munkának is. Mert emlékezett arra, amit érett fejjel sem felejtett el: »Leg- zsendülőbb korom legerősebb benyomásai a könyvből erednek«, — vaiHja visszaemlékezve a megtett útra. A magyar gyermekirodalom nagy előharcosa és kitűnő írója, Benedek Elek, korán felismerte Móricz Zsigmond gyermekverseinek ériekét. Az akkor még ismeretlen fiatal tollforgató fiatalember kötetét megjelenítette a »Benedek Eleik kiskönyvtára« sorozatban. Mert ezekben a gyermekversekben bent volt mán' a későbbi nagy író művészi ereje: mindenek előtt nyelvének tisztasága. zamatos szépsége, népies kifejezőereje. Így Móricz Zsigmond is felsorakozik ma azok közé a magyar gyermek- és ifjúsági íróik közé, akik nemcsak gyermeki témáikkal hívják fel magukra a figyelmet, hanem azért is nagy értékét jelentenek számunkra, mert nyelvi eszikö- zei,k művészi erejével, tökéletességével hozzájárulnak tanulóinak anyanyelvi kultúrájának az alapozásához. Móricz Zsigmond nemcsak a legnehezebb területen — a legkisebbek olvasmányaiban — nyújtott segítséget az iskolai anyanyelvi nevelésnek. Serdül'tebb tanulóink élvezettel olvashatják például a kissé szomorkásra sikerült, de igazi ember-szeretettől áthatott ifjúsági regényét, a Légy jó minöhalálig-ot. Középiskolásaink. vagy a felnőtt korosztályok olvasói pedig számos Móricz-írás varázsában ismerik meg egy elsüllyedt világ, a XX. század eleji Magyarország fülledt, válságos életét. Bellyei László Kertész Magda Cézár megszólal Paczonai Elek a szobában ült, kezében újsággal. Lábánál hűséges kutyája. Paczonai Cézár rajongó pillantással bámult rá. Paczonainé Macskási Eta port törülgetett körülötte — dühös, széles rongy kezeléssel —, majd e szavakra fakadt: — Bezzeg Kákue&ni Bertalan nem álmodozik az újság felett a második emeleten! Bezzeg Kakucsni Bertalan ilyenkor rohan a harmadállásba! Az asszony most vett magának új perzsabundát. Múltkor megmutatta nekem a szekrényét. Ügy kell bezsúfolni azt a sok cuccot, hogy egyáltalán beférjen. És mikor hoztál nekem egy szál virágot? Bezzeg Kakucsni Bertalan! Valóságos virágerdő veszi körül azt a nőt! Mármint a feleségét Paczonai Elek több alkalommal is megkísérelte, hogy közbeszóljon, de felesége pergő nyelvével mindig belefojtotta a szót... Paczonai Elek magara ma» Szirmay Endre Szavad tisztasága Keresztury Dezső köszöntése Kedves tanárom ,tisztelt mesterem hetvenöt éved múltán jelenthetem: most is úgy őrzöm szívemben a törvényt mit az élet rendelt, követendő ösvényt ahogy te javalltad, ahogy te mutattad osztakozó szívvel, ahogy te tudattad ahogy tanítottad művek értékrendjét lelkek zengéseit és a lélek csendjét ahogy ragyogtattad ember tisztaságát a szárnyaló szándék testvériilő mását igazat védeni, ápolni a szépet kivirágoztatni minden reménységet. Éltem és dolgoztam, ahogy tanítottál szeretve vezettél és igazítottál: küldöm most szavamat köszöntésül néked pásztoroltam én is igazat és szépet ahogyan intettél, pajzsom volt a jellem — védjen hát téged is szavad tisztasága és éltessen soká a teremtő szellem. Rákosi Viktor Az öntudatlan csörgőkígyó Ezen nevettünk Sipulusz A magyar századforduló csillogó, cukormázfényű évtizedeinek kiemelkedő tárcaírója volt Rákosi Viktor, azaz álnéven Puszpáng, Vasálarc, vagyis Sipulusz. Rákosi Viktorról, a regényíróról, a szabadságharcról szóló novellafüzér, a Korhadt fakeresztek és az erdélyi magyarokkal foglalkozó Elnémult harangok szerzőjéről keveset tudtak a pesti polgárok. De Sipuluszt a híres élclap, a Kakas Márton, a nevettető évkönyvek, például a. Sipulusz anyakönyve szerkesztőjét és a Budapesti Hírlap állandó humoros tárcáinak íróját mindenki ismerte! A m. kir. balett hatodik sorában táncoló balerináról, az érzékeny, félénk kasszírnőről, a feketében járó özvegyről — akinek a talpát azonban piros harisnya fedte —, a száguldó, »Vad cserkész« postakocsisról szóló történeteit óbudai kis- vendéklökben mesélték egymásnak azok az emberek, az emberek, akikről maguk a tárcák szóltak. Pest komikus figurái: háziurak, féltékeny férjek, párba jhősök keltek életre Sipulusz műveiben. Időnként meghökkentette olvasóit bizarr ötleteivel, például Guttman, az öntudatlan csörgőkígyó és az állatkerti igazgató történetével. Itt vonultatja föl Sipulusz sajátos humorának legjobb eszközeit: játékos, könnyed nyelvi ötleteit, érzékeny fantáziáját. radt fekete spánieljével, Cézárral, aki változatlanul néma imádattal bámult gazdájára. Paczonai Elek révetegen és több ízben is megsimogatta az eb fejét, majd búsan mormolta : — Látod Cézár, látod . . . asszonyka bántja gazdikat. Nem érti meg. .'. Csak te méltányolod, te szereted, te isteníted gazdikát. Te, a te ösztönös kutyaintelligenciáddal megérted, hogy százszor annyit ér, mint az a Ka- kucsni a második emeletről, az ő harminchárom mellékállásával. Mit nem adnék, ha ezekben a nehéz percekben megszólalhatnál, és szavakban is kifejezhetnéd azt a rajongást, amelyet odaadó hűséges kutyaszíved irántam érez. És amelyet rajongó pillantásod oly ékesszólóan fe- iez ki. És Cézár megszólalt: »Uram. semmi akadálya, hogy beszéljek, csak eddig nem szólított, fel rá! Hogy a A z Úristen, aki — mint biztos forrásból értesülök — mindnyájunkat teremtett, nagyon mostohán bánt velem. Egy domináló nagy tulajdonságot oltott belém, melynek abszolúte semmi hasznát nem veszem, sőt: csak kárát látom. Miért kellett neki úgy sietni Shakespeare-rel? Nem várhatott volna még kétszáz évet. s nem önthette volna belém a nagy drámaíró tehetségét? Nem teremthetett volna engem nagy szobrásszá, nagy festővé, nagy föl talál óvá? Igenis teremthetett volna, és nem tette. Nyugodtan kell néznem, hogy mások szobrot faragjanak, fessenek és föltaláljanak. De én mindezért nem elégedetlenkedem. Ha mások szidják a teremtésemet, és csak mosolygok és hallgatok: nem árulom el, hogy menynyire igazuk van. Amiért elégedetlen vagyok, az. hogy a föntebb említett domináló tulajdonságot belém oltotta. Mi ez? Ez nem egyéb, mint a vadállatok szeretete és a háziállatok gyűlölete. Különös, de tény. hogy rendkívül boldog vagyok és meg vagyok hatva, ha egy oroszlánt látok. Erősebb érzelemhullámzá- sok támadnak keblemben az elefánt láttára is. Odaadó rajongással tekintek a vaddisznóra. C Mi következik ebből? Az. hogy én minden pénz.emet arra költőm, hogy a vadállatokban gyönyörködjem. Vagyis minden pénzemet az állatkertre költőm. Hogy az állatok színvonalát emeljem, megtettem néha. hogy a kenyérre vai«f kentem, gondosan megsóztam" és úgy nyújtottam át. Elemtárgyra térjünk: uram. ami azt illeti, Kakucsni Bertalan Rexije nem olyan vacak marhacsontot kap, mint én. Tudja, uram, Kakucsni Bertalan mit ad a Rexinek? Kizárólag puha csirkecsontot, de hatalmas húsdarabokat hagy rajta. És annyi velőscsontot kap Rexi, hogy el sem tudja fogyasztani. És nem tudom, megfigyelte-e már Rexi nyakörvét: zöld őrlőn, terv- lennel beszegve. Külföldről hozta Kakucsni Bertalan. Én már szinte szégyellek kimenni a folyosóra ebben a nyakörvben... No, és micsoda kocsit vett Kakucsni Bertalan Rexinek és magának! Hét nyelven ugat! Uram, nem is értem, hogy lehet valaki ennyire élhetetlen! Az egész utca kutyatársadalma kineveti önt. Paczonai Elek taitékozva forrasztotta a szót Paczonai Cézár szájára: — Fúj, Cézár! Szégyelld magad. Cézár csalódva gazdájára pillantott, majd így szólt: j — Ja, uram. ha ön nem .szívleli az őszinte bírálatot az más. Elhallgatott, majd rajongó p 'lantását újra némán gazdájára vétette .. . te a fejemhez vagdalták, de aztán megették. Az a remény kecsegtetett, hogy lassanként a sörözésre s a főzelékek és paprikás ételek fogyasztására is rá fogom őket kapatni. önzetlen kísérleteim eredménye az volt, hogy egypár majom megdöglött, a medve gyomorhurut.ot kapott, az elefánt pedig a tömérdek vajaskenyér meg nem emésztése következtében annyira elbutu't, hogy az ormányát nem tudta a farkától megkülönböztetni. Aminek a gyászos következménye az lett, hogy amikor inni adtak neki, mindig a farkát mártotta a vízbe. És megdöglött szomjan. Ez a nagy csapás rámzúdította az állatkerti körök haragját. Eddig tiszteltek, mint nagy állatbarátot de most azt jelentették Serük igazgatónak, hogy ha én továbbra is táplálom az állatokat, kipusztul, az egész kert. Kiadta a rendeletet, hogy ezentúl az állatokat etetnem nem szabad, és az őrök már a kapuban kikutattak, hogy nincs-e nálam valami ennivaló. Dühöngtem és bosszút forraltam. Ügy tettem, mintha belenyugodnám az intézkedésbe. Bár keblemben viharok dühöngtek, látszólagos nyugalommal sétáltam kedveltjeim közt. kik közül a medve karlszbádi kúrát használt. Azt vettem észre, hogy Se- rák állatkerti igazgató minden délután két és három óra közt egy óriási csörgőkígyóval sétál a fák alatt. Elöl ment Serák, és utána vígan csörgedezett a kígyó. E lámultam, és megdöbbentem. Krieschtől Mihálkán keresztül Papp Jánosig minden állattanban úgy tanultam, hogy a csörgőkígyó a legveszedelmesebb állat, melynek csípése föltétlenül halálos. Hogy sétálhat vele egy ember, még ha állatkerti igazgató is? Vagy talán Serák hindu kígyóbűvölő .volna? Mikor Serák észrevette félelmemet, barátságosan odaintett. — Ön bámul, ugye? — szólt nyájasan. — Hogy az örögbe ne! — Pedig a dolog igen egyszerű. — Hogyhogy? Serák füttyentett. a kígyó fölemelte a fejét, és rászegezte a tekintetét. — Guttman! — kiáltott a kígyóra. — Eredj a bokrok közé bogarat fogni! A kígyó igent intett és eltűnt a bokrok közt, amerre Serák mutatott. — Ön a kígyóját Guttman- nak nevezi? — Igen. — Miért? — Egy ravasz allatkereske- dőről, aki már többször rászedett. Nos, tehát — folyta- tá suttogva —. hallja a titkot ... — De miért suttog? — Hogy Guttman meg ne hallja. Bizonyosan tudni fogja, hogy a kígyók hallása nem terjed messzebbre nyolc lépésnél. Az én kígyóm pedig tíz lépés hosszú ... — Nem értem. — Mindjárt meg fogja érteni. Figyeljen ide: az én kígyóm a fülétől a farkáig tizenkét láb. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a boldogtalan állat nem hallja a csörgést, mert a farkának a legvége csörög ... — Hát aztán? — Hát aztán? Ejnye, de nehéz fejű ember áz úr... A szerencsétlen állat tehát nem tudja,' hogy ő csörgőkígyó ... — És minek tartja magát? — Minek? Talán vidéki színésznek vagy lovassági karabélynak tartsa magát? Jól tudja ő, hogy kígyó, de ártatlan kígyónak . hiszi magát ... azt hiszi a szamár, hogy gyík... És Serák tele torokkal nevetett. Én is vele. E pillanatíban megjelent Guttman Serák füttyentett, és to- vábbsétálxak. Én is tovább sétáltam, de ellenkező irány- ban. Egy félóra múlva mégis rájuk bukkantam. Serák egy pádon ült és aludt. Guttman a lábainál hevert, és szintén szundikált. Pokoli gondolat villant meg a fejemben. Itt az alkalom, hogy bosszút álljak Serükön. Lábujj hegyen odalopóztam és a kígvót fölzavartam álmodozásából. Intettem neki. hogv kövessen. Utánam jött. Körülnéztem: egy lélek sem volt az igazgatón kívül az állatkertben. ' A ' füléhez hajoltam. — Guttman úr — mondám —. eey nagv dologról kell önt fölvilágosítanom. — Miről? — Tudia-e, hogy ön egy elrabolt grófi gyerek, aki cigányok közt él és azt hiszi, hogv maga is cigány? Zavart mosoly jelent meg Gutman úr arcán. — Intelligenciám nem múlja 'fölül a kígyók átlagos intelligenciáját, s ezért kérem, legyen szíves velem egyszerűbb stílusban beszélgetni — Guttman úr — mondám, erősen a szeme közé nézve —, önt félrevezették, önt megcsalták. Tudja-e, hogy ön csörgőkígyó? Guttman elsápadt. — Igazán? — Becsületszavamra. Fenyegetőleg emelte föl a fejét, és irt.óztatóan megcsörgette a farkát. — Nem hallok semmit — mondá csüggedten. Megragadtam a farkát, és az orra előtt hatalmasan megpörgettem. I szonyú jelenet következett ekkor. A kígyó szeme tüzes karikákat hányt. Szája sziszegett és tajtókzott 1.. Kibontakozott előttem a csörgőkígyó egész félelmetes nagyságában. Reszkettem. Serákra mutattam. Guttman dühvei rávetette magát, és megcsípte. Elfutottam, de meg voltam bosszulva. Mily nyugtalan vagyok azóta! Aliig várom Serák nyilatkozatát melyben kijelenti, hogy az egész történet sült hazugság. (Raiz Sipulusz könyvéből.) Szilágyi Júlia munkája. (A Manual csoport mücsarnokbell kiállításáról.)
