Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
A háromnapos látogatást befejezve Elutazott a bjelovári pártküldöttség Befejezte háromnapos somogyi látogatását a Bjelováx megyei pártküldöttség, és elutazott hazánkból. A vendégeket a barcsi határátkelőhelyen Klenovics Imre, a megyei pártbizottság titkára és Süveges Sándor, a barcsi városi pártbizottság első titkára búcsúztatta. A küldöttség — amelyet Maltarics Drágó, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Bjelovár megyei Bizottsága első titkára vezetett — somogyi tartózkodása alatt tárgyalásokat folytatott a megye vezetőivel a két terület kapcsolatáról. Értékelték az 1976-ban aláírt megállapodás eredményeit és a kapcsolatok további szélesítésének lehető- seégeiről is tanácskoztak. A küldöttség tegnap a Kutasa Állami Gazdaságba látogatott. A vendégeket az üzemlátogatásra elkísérte Tóth Károly, a megyei tanács elnök- helyettese. A gazdaság központjában Gajdos László, a nagyatádi járási pártbizottság első titkára, valamint Ko- pecsni Vince igazgató és Komáromi János, a pártszervezet titkárhelyettese köszöntötte. Az ötezer hektáron gazdálkodó nagyüzem munkájáról Ko- pecsnd Vince adott tájékoztatást; elmondta, hogy miként szervezték meg a három fő ágazat — a növénytermesztés, az állattenyésztés és a gyümölcstermesztés — munkáját. Kitért arra is, hogy a gazdaság növénytermesztése az állattenyésztést szolgálja. A céltudatos munka eredménye, hogy az egy tehénre jutó tej- hozam az idén eléri a 4350 litert. A cél azonban ennél jóval magasabb: a gazdaság 4800—5000 literes átlagot akar elérni. Ezt szolgálja a tenyésztési, keresztezés! program. A vendégek kérdésére elmondták, hogy a magyar tarka és a holstein-friz keresztezésével kívánnak előrelépni. Az igazgató arról is beszélt, hogy ebben a gazdaságban van az ország legnagyobb hízómar- hatelepe: évente 53 millió forint bevételt biztosít. A vendégeket megkínálták azzal az »Imával is, amely a Kutasi Állami Gazdaság szépen gondozott gyümölcsösében termett. s elmondták, hogy a napi feladatok megoldásában biztosan számíthatnak a gazdaság törzsgárdájára: huszonhét mérnökük és negyven munkások életkörülményeinek technikusuk mellett sok szakmunkás tevékenykedik. A változásában alapvető jelen-' tősége van a lakásépítésnek, amelyet a gazdaság anyagilag is támogat. Eddig 200 dolgozójuk kapott 20—40 ezer forint vissza nem térítendő támogatást. Az eredmény: ma minden dolgozó * korszerű, fürdőszobás lakásban él. A vendégeket az érdekeitea leginkább, hogy miként biztosítják a szakember-utánpótlást. Részletes tájékoztatást kértek az ösztöndíjrendszerről, a továbbképzés és a politikai képzés formáiról, a mezőgazdasági szakmunkásképzés rendszeréről. Följegyezték. hogy a Kutasi Állami Gazdaságban minden szakember 3—5 évenként továbbképzésen vesz részt, és azt is, hogy télen szakim unkástanfo- lyamot szerveznek. A gazdálkodás kérdéseivel - összefüggésben a nyereség- képzés rendszerét, az adózás és a nyereségfelosztás módját tudakolták. Részletes tájékoztatást kértek a pártszervezet tevékenységéről, az alapszervezetben folyó munkáról és a pártirányitás módszeréről is. A tájékoztató után üzemlátogatás következett. Megnézték az emlékmajori tehenészeti telepet. Ernyes István üzemmérnök — a telep vezetője — elsősorban szervezési és állategészségügyi kérdésekről tájékoztatta a vendégeket. A magas fokú szervezettségre jellemző, hogy az ország legnagyobb hízámarha- telepén összesen 22 ember dolgozik csak, és a legnehezebb munka a takarítás. Somogysárdra vezetett innen a vendégek útja. Az Európa-hírű ménes munkáját Rá doki József mutatta be. A tenyésztés színvonalát nemcsak a számok bizonyítják, hanem a telepvezető szobájának minden falát elfoglaló díjak is. Ezután, Kiskorpádra utazták a vendégek. Itt Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára és a megyei pártbizottság titkárai fogadták a jugoszláv küldötséget, és értékelték a háromnapos somogyi látogatás tapasztalatait. A vendégek a délutáni órákban elutazták Somogyból. MAI KOMMENTÁRUNK Egy pályázat margójára Pályázatot hirdetett a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a melléktermékek gazdaságos nagyüzemi hasznosítására. December végéig várják a munkákat, elsősorban olyanokat, amelyek a gyakorlatban már megvalósított módszereket írnak le a nagyüzemek jelentős meny- nyiségű melléktermékeinek — a szalmának, a kukoricaszárnak, a répafejnek és a kertészeti hulladékoknak a hasznosítására. A legjobb pályamunkákra nagy értékű díjakat, tíz-, hét- és ötezer forintot adnak. Nem véletlen, hogy a TOT ilyen nagy összegekkel jutalmazza a legértékesebbnek ítélt munkákat. Ez a pályázat ugyanis olyan gondokra keresi a megoldást — vagy legalábbis igyekszik hozzájárulni e gondok megszüntetéséhez —, amelyek ma a mezőgazdasági nagyüzemekben a legtöbb fejtörést okozzák. Az is érthető, hogy e V. tekben az átlagosnál is több szó esik a nyomasztó gondról, mivel a fő termék mellett elsősorban ősszel kell számolni — méghozzá nagy tömegben — a melléktermékekkel. A napokban a komiósdi párttitkár elmondta, hogy százötven hektár cukorrépát termeltek, de csak elenyészően kis hányadát hasznosíthatják a répafejnek: csupán azt az alig pár hektárnyit, ahol az asszonyok szedik és kézzel fejelik a termést. A többi — a nagyobb rész — kárba vész a kétme- netes betakarítás során. A szomszédos barcsi Vörös Csillag Tsz-ben — ahol nem termelnek cukorrépát — fölvetették, hogy beszereznek valamilyen eszközt, s aztán l.isznosítsák közösen az értékes répafejet. A jó javaslat persze megbukott, meri a Vörös Csillag sem talált olyan »szerkezetre«, amely képes lenne a fejelőgép után szétszórt, földdel kevert répafejet összeszedni. Ez csak egy példa a sok közül, s hozzá hasonlót nagyon sokat lehetne idézni. Mint ahogy nagyon régóta beszélünk már a mellékterékek hasznosításának szükségességéről. Bár a »beszéden« túl néhány területen sikerült tenni is érte valamit>. •nagy általánosságban és a maga teljességében megoldatlan még ez a feladat. Jóllehet óriási értékek semmi* sülnek meg. A szakmáját szerető gazdag embert bántotta ez akkor isi amikor még — hogy úgy mondjuk — nem volt ekkora gazdasági kényszer, hogy a megtermett érték, legyen az egy főtermék mellett kis sérő, »mellékes«, ne vesszeii kárba. Hogyne bántaná sokq kai inkább ma, amikor minden tényező az ésszerűségre^ a gazdaságosságra, a takarékosságra inti! Hogyne panaszkodna homlokráncolva, mikor papírt és ceruzát véve kiszámítja, hogy a földre szórt, aztán a föld alá fordított répafejből hány ezer liter tej lehetne: és hány ezer tonna, szántóföldön termett tömegtakarmányt helyettesíthetne az, ami -csak úgy-' mellékesen megterem, aztán/ pedig semmivé válik. Mindezek után, úgy vélem, nem túlzás, hogy kevés olyan pályázat van. amelyet a szakmai közvélemény ekko-* ra érdeklődéssel fogad — és az eredménye elé ilyen megkülönböztetett várakozással tekint. Mert lépés lehet ez is, a mai gondok megszüntetéséhez. V. M. Vagyonvédelem, „alulnézetben jj A megye közvéleménye élénk figyelemmel kísérte a hét két nagy belpolitikai eseményét. A csepeli Sportcsarnokban tartott budapesti pártaktíván az egész ország jövőjéről volt szó, s Kádár János felszólalása nagy visszhangot keltett. A Központi Bizottság első titkára kitűnően érzékeltette az eredményeket, s elemezte az ország gondjait is. Megfogalmazta, hogy akikor mehetünk előre, ha tartós tényezőként számolunk a nemzetközi gazdasági viszonyokkal, és ha szembenézünk á munkánkban lelhető gyengeségekkel, s ezeket fölszámoljuk. A Központi Bizottság első titkára kiemelte, hogy a kongresszustól azt várják: erősítse meg a párt fő pölí~ tikai irányvonalát. Fontos az eddigi életszínvonal megtartása és a további haladás feltételeinek megteremtése. Belpolitikai életünk másik nagy eseménye az országgyűlés őszi ülésszaka volt, amelyen az egészségügyi törvény, végrehajtását és a Népi Ellenőrzési Bizottság munkáját tárgyalták meg. A somogyi képviselőcsoport i jól felkészült a megye lakosságát is érdeklő fontos téma megvitatására. Somogy egészségügye elismerésre méltóan fejlődött, és most elsősorban a minőségi ellátás javítása a fontos. A felszólaló somogyi képviselőnő javaslata — hogy emeljék a gyógyintézetek gyógyszerfelhasználási keretét — országos vi£)szhgn£Q& váltott Az egészségügyi miniszter is úgy foglalta össze a vitát, hogy a hozzászólások jól kiegészítették az országos képet Az együttműködés eddigi tapasztalatait is megtárgyalták az SZMT elnöksége és a Hazafias Népfront megyei elnöksége a heti együttes ülésen. A két és fél évvel ezelőtt aláírt feladatmeghatározás szellemében összehangoltabb eredményesebb lett például a közös gazdaságpolitikai tevékenység. Jól szolgálták a munkás—paraszt-találkozók a szövetségi politika erősítését; a két testület különösen szép eredménynek tartotta, hogy jelentősen, nőtt a munkások részvétele a Hazafias Népfront egész tevékenységében. Az együttműködés sok területen eredménnyel járt, például a jogpropagandában, a törvénytervezetek vitáiban., az egyes törvények, rendeletek és tanácsi határozatok megismertetésében. A szakszervezetek sokat segítettek a béke-, a barátsági és a szolidaritási akciók szervezésében. Egyre többen vesznek részt a fejlesztési tervek megvitatásában, a társadalmi munkában. A népfrpntbizottságok és a szakmaiközi bizottságok együttes tevékenysége különösen jó Csurgón, Marcaliban, Lengyeltótiban, Tabán. Most az a feladat, hogy a munkakapcsolat mindenhol tervszerű és folyamatos legyen. Az SZMT elnöksége és a Hazafiam Képíróul megyei el-, ■ nöksége a jövőben továbbfejleszti az üzemek és a lakóterületek kapcsolatát, mindenben elősegíti, hogy közösen szervezzék meg a társadalmi munkát, védjék a környezetet. A megyei népfront elnökség köszönetét fejezte ki az együttes ülésen a több ezer szervezett dolgozónak, amiért tevékenyen segítik a népfrontmunkát, példásan kiveszik a részüket a társadalmi munkából és társaikat is mozgósítják ezekre az akciókra. A településfejlesztéssé) is kapcsolatos a Fonyódi Nagyközségi Tanács e heti ülésének egyik témája. A testület először tárgyalta meg a két tanácstagi csoport tevékenységét. Az ordacsehi és a bala- tonfenyvesi csoport sokat segített a véleményével, a jelzéseivel a településfejlesztésben, a belterület rendjében, a köztisztaságban, a társadalmi munkában. Így a társközségek alapellátása sókat fejlődött ebben az ötéves tervben. A tanácstagi csoportok a települést érintő, a lakosságot foglalkoztató fontos kérdéseket napirendre tűzik, így a balatonfenyvesi tanácstagok külön is megtárgyalták a klubház építését.. Máshol is érdemes kamatoztatni a tapasztalatot: a két tanácstagi csoport nagyon jó kapcsolatot tart a lakossággal, és azokkal is, akik a Balaton-parton üdülnek. Az uraságot meglopni inkább hőstettnek, mint bűnnek számított a falusi emberek közt. A termelőszövetkezetek vagyonvédelméről "szóló értékelések tanúsága szerint e szemlélet nyomai csaknem négy évtizeddel az »úri világiét űn te után is föllelhetők. »Lopni onnan lehet, ahol valamiből sok van.-. Aki ezt vallja, nyilván nem érti, mennyire hamis dolog párhuzamot vonni az egykori magánbirtok és a mai szövetkezet között. Alki a közösből lop: önmagát is meglopja. A közös tulajdon elleni bűncselekmény már a tsz-ek házatájám is viszonylag ritka. Három gazdaságban több tsz-tagitól is megkérdeztem, hogy a falu közvéleménye kit ítélne el inkább: aki a szomszédjától egy tyúkot lop, vagy aki a tsz-ből egy zsák műtrágyát. Többen — főként a vezető beosztású emberek — diplomatikusan kitérő választ adtak: »A közöst meglopni nagyobb vétség.. .* A nagybajomi tsz-eilenőrző bizottságának elnöke, Pozsonyi István nyíltabb volt. — Az emberek jő részének igazságérzete kevésbé hábo- rog ha egy zsák műtrágyalopás marad büntetlen, mintha a példában említett tyúké. Utóbbi kétségkívül »nagyobb bűn-. Nem jelenti azon,ban ez, hogy a műtrágyaiopás a közvélemény által elfogadott cselekedet volna. Nem sok hitele van annak az embernek, akiről ilyesmi kitudódik, A kaposfői tsz főagronómu- sa. Bereknyeí Dezső szerint a műtrágyalopást a közvélemény és a törvények egyaránt elítélik. — Nehezebb dolgunk van azokkal, akik »csak- 5—6 cső kukoricát lopnak. Ez még nem is vétség. Akkor sem az, hogyha ezt az öt csövet egymás után százszor viszik el... Alkalom szüli a tolvajt. Kérdés, hogy a gazdaságokban mennyi »alkalmat« hagynak. — A majorokat még csak be lehet keríteni, de a földeket nem, márpedig a gazdaságok értékének nagy réséé épp ott van. Pontosan tudják ezt a többnyire autón közlekedő »önkéntes szüretelők- is. Nálunk igen »szétszórtak- a területek, s ez tovább nehezíti a lefülelést — mondta Németh Béla, a kaposmérői gazdaság önkéntes vagyonvédelmi csoportjának tagja. Ráadásul az ellenőrzés mit sem ér, ha az értékek őrzésével megbízott személy — sajnos erre is volt példa — maga is »gyűjtöget-. (Mindhárom gazdaságban elmondták: a portásokat és éjjeliőröket korántsem tucatnyi jelentkező közül választják...) Vajon van-e Összefüggés egy gazdaság termelési szintje, anyagi helyzete, valamint a vagyonvédelem biztonsága között. A válasz mindhárom helyen egyértelmű: igen. — Egy ezer gonddal küszködő és rosszul fizető tsz-ben sok az »átmenő vendég- — vélekedett Sámik József ágazatvezető. — Eleve sokkal lazább az emberek kötődése a gazdasághoz. A jól menő üzemekben inkább gyökeret vernek az emberek. A közösen elért eredmények nyomán büszkék lesznek üzemükre, s valóban kezdik. magukénak érezni. Ilyen helyen sokkal többet kockáztat, aki a tszéhez nyúl. Így azután egyre kevesebben merik ezt megtenni. — A vagyonvédelem hatékonysága döntően anyagi kérdés — állította Spanenberger János tsz.-elnök. — Ahol a gabonát vagy a műtrágyát zárt tárolóépületbén tartják, ahol korszerű bekerített állattenyésztő telepek vannak, eleve alig van alkalom lopásra. Sajnos, gazdaságiunkban nemcsak ilyen létesítmények vannak; a műtrágyát ma is ponyva alatt tartjuk. E téren megoldást hoz a jövőre elkészülő agrokémiai központ. A ellenőrzés vagy a példás büntetés persze lényeges, a va- gyontoiztonsáo !»-.rSké>*es megjavítása azonban mállókba rül. A fölkeresett gazdaságokban évente általában 5—7 esetből lesz »ügy«. A kisebb vétségekben a tsz vezetősége dönt. Kaposimérőben egy szállító- muinlkáat zsák napra forgó ellopásáért a fegyelmi mellett 1000 forintra büntettek. Hogy társai nem tekintették bocsánatosnak a bűnét, mutatja, hogy azóta elment a gazdaságtól. Nagybajomban, a sertéstelepen a táp fogyott, éjszakáról éjszakára. A lefülelt bűnösökkel megtéríttették a kárt, és fegyelmit is kaptak. Az utóbbi nem csupán »egy papír-: a »fegyelmezetlen« dolgozó semmiféle kedvezményben, nyereségben nem részesülhet. Furcsán hangzik, mégis igaz: a becsületes emberek közönye olykor több kárt okoz, mint a lopás. Vajon tíz ember közül hányán futnának lélekszakadva, ha jártukban- keltükben azt látnák, hogy füst száll föl a magtárból. — Egészen biztos, hogy mindannyian — állította Pozsonyi István. Ez azonban nem túl szerecsés példa a. közös vagyon iránti odaadás le- mérésére. A tűz és a via okozta veszély ugyanis kivétel nélkül tettekre sarkall minden embert. Ha viszont azt látják, hogy a műtrégyahegyei; védő fólia kiszakadt, és több ezer forintnyi anyag tönkremegy ... Talán, ha néhány méterrel arrébb meglátja a főagronómust mind a tíz szólj nem tudom azonban, hányán volnának hajlandók e közérdekű bejelentésért akár csali egy kilométert is gyalogolni. A vagyonbiztonság megszilárdításának mai receptje, némiképp leegyszerűsítveJ amit lehet el kell zárni .ahol pedig ez lehetetlen ellenőrizni kell. Igazi vagyonbiztonságról azonban csak akkor lehet beszélni, ha értelmét veszti majd a vagyonvédelem, Amikor már nemcsak önkéntes »őrszemek- vigyázzák a közösét, amikor — mint Sámik József utalt rá — a közösség ereje teszi lehetetlenné a károkozást. A közösen elért eredmények nyomán az emberek, büszkék lesznek üzemükre. s valóban kezdik magukénak érezni.« Bíró Ferenc
