Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

/

Kommunista aktíva a csepeli Sportcsarnokban

(Pdtytaf&s ass 1. oldalról.')

járók száma. Mindez oda vezet, hogy ma egyes műhelyekben majdnem annyi gép áll délelőtt, mint 15 évvel ezelőtt a délutáni műszakokban: sorra be kell zárni Budapesten kis boltokat, mei*t nincs eladó; s miközben örülünk egy-egy új létesítménynek, nem tudjuk, hogyan, honnan fogjuk kielégíteni az új létesítmények létszámigényét, de fel kell tenni ugyanakkor azt a kérdést is. hogy vajon csak hiány van, és munkaerő-fölösleg nincsen? Mindenki tudja, hogy a munkaerőhiány csakis a jelenlegi szervezettségi színvonal mellett hiány, amely másképp, ésszerűen dolgozva legalábbis jelentősen csökkenthető lenne.

Az elmúlt években a munkaerő-gazdálkodásban kialakult feszültségeik és ellentmondások a fejlődésünk fékjévé, gátjává , lettek. Ezért itt a tennivalók * igen sürgetőek. Tudjuk, hogy a munkaerő kereslet és kínálat közötti összhang megteremtése hosszabb távú, sokoldalú együttes intézkedéseket igényel a fóvároshan. Ehhez fontos feladat: a fővárosi ipar szelektív és intenzív fejlesztése; a jobb muníka- ' és üzemszervezés; a munkaerő tervszerű átcsoportosítása; az alkalmazotti létszám csökkentése; a felesleges munkahelyek megszüntetése; a a differenciált teljesítményhez kötött bérek kiterjesztése; a népgazdaság.! gényeihez igazodó szakember-képzés.

Meggyőződésünk, hogy valamennyi főhatóság, vállalat és intézmény, Budapest és kör- nyeikéneik összefogásával ez a feladat is megoldható. Ehhez a munkához a főváros több mint ötezer párt-al apszerveze- tének is meg kell adnia a politikai kezdeményezést, támogatást, szigorú ellenőrzést.

A fővárosnak a munkaerő- gazdálkodás megjavításában szorosan együtt kell dolgoznia a Pest megyei Pártbizottsággal és tanáccsal. A budapestiek érdeke is, hogy fejlődjön, gyarapodjon, szépüljön, egyre jobb otthont adjon az ott lakóknak a fővárost övező környezet.

Az utánpótlás nevelése, a fiatalokkal történő, rendszeres foglalkozás, az elmúlt 8—10 évben egyre inkább kezdi elfoglalni természetes, fontos helyét a párt, a társadalmi, az állami élet minden szférájában. Sok intézkedés született az ifjúság javára és azért, hogy jobban részt vehessenek sorsuk alakításában. A párttag felvételeknél komolyan számítunk rájuk. A különböző szintű vezetők között is egyre gyakrabban találkozunk fiatalokkal. Mégis, mintha bátortalanság lenne, sokszor a kezdeményezés hiányzik, hogy még nagyobb számban vonjuk be a fiatalokat a párt tagjai sorába, bízzunk meg közülük többet vezető tisztségekkel.

yalami nincs rendben abban, ahogyan a fővárosban a fiatal korosztályokról gondolkodunk. Erre utal az is, hogy amíg a párttag felvételeknél az országban 60 százalék 30 éven aluli, addig budapesten csak 49,6 százalék. Tovább vizsgáival a számokat kiderül, hogy a 18—24 éveseik száma az újonnan. felvettek, között mindössze

6—7 százalék. Ugyanakkor, ha kimutatás készülne arról, hogy a Központi Bizottságnak a. budapesti és a kerületi pártbizottságoknak a tagjai hány éves korukban léptek be a pártba, kiderülne, hogy túlnyomó többségük 24 évesnél fiatalabb volt, amikor eljegyezte magát a párttal.

Ma még az alapszervezetekben sem merjük bátran bevonni a vezetésbe a fiatalokat. Az alapszervezeti vezetőségi tagok mindössze 6—7 százaléka fiatalabb 30 évesnél.

A vállalatok önállóságával gyarapodott H4 előre tekintő gondolkodó vezetők száma. Az üzemi demokrácia fejlődésével erősödött a vezetőikben az a felismerés, hogy a feladatokat csak a dolgozókkal együtt lehet megoldani. Az elmúlt években a káderek fejlődésének jellemzője a hozzáértés, a vezetőkészség erősödése. A körülményekhez mindenáron való igazodás, a teljesítmények' hajszolása azonban vadhajtásokat is szült. A népgazdasági és vállalati érdekek egyeztetésekor a közérdek ma gyakran háttérbe szorul. Sokszor nehéz eldönteni itt, hol végződik e tekintetben a bocsánatos bűn, hol kezdődik tulajdonképpen az elvtelenség.

Az elmúlt években szaporodott a minden esetre felkészült ma gy a rázkodók, jogászliodók

száma. Helyesen arra törekszünk, hogy nyakoncsípjük és leleplezzük a hatalommal való bármilyen visszaélést. Hasonló szenvedéllyel adjunk hangol azonban annak is, hogy a vezetők a köz javára bátrabban merjenek élni hatalommal is.

Sok a kárunk abból, hogy vezetők gyakran halogatják a megérett kérdésekben a döntést. Számos vezető munkastílusának jellemzője, hogy a döntés előkészítésétől a végrehajtásig a „fedezéket, az óvóhelyeket” építi. Nagy szorgalommal gyűjti a bizonyítékokat arra, hogy mit miért nem lehet megvalósítani. A népnek nagyon sókba kerül az ilyen bunkerek építése.

Ezért a felelősséget nem

Kádár János beszéde

tarthatjuk hol csak az egres 1 vehetők hol csak a komimé-' nyék myakaha. Egyedül egyik sem szülne ilyen, magatartást. A körülmények és az, hogy a vezetők engednek a szocialista elvekből, erkölcsi normáinkból, együtteseit teremtenek ilyen hélyzetet. A konfliktus mélyén az a kérdés is ott van: menynyit vállallak, mire vállalkozzam személyesen a közösség ügyéért?

E jelenségeknek sokféle és részben egymást keresztező okai vannak. Most arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy becsüljük jobban a közösség ügyéért sokat vállaló, esetleg kockázatot is vállalni merő vezetőket! És a pártvezetőségek úijáválasztásánál ilven vezetőknek adjuk a bizalmunkat!

Mi, akik a hétköznapok sokszor szürke hajszáját éljük, természetesen a saját dolgainkkal. vagyunk elfoglalva. Panaszoljuk, hogy gazdasági gondjaink vannak. Mutasson I azonban valaki egy országot,

amelynek kormányát, vezető partját nem gyötrik gazdasági gondok. Ilyen országot, ilyen kormányt nem ismerünk.

Ezért is büszkék vagyunk arra. hogy nem kevés buktató, zátony közepette, a gazdasági, társadalmi fejlődés egyre magasabb osztályába lépünk: Lehetnek évek, amikor egyik-másik tantárgyból utóvizsgát is kell tennünk, de tudjuk mit akarunk és ezért van erőnk leküzdeni minden akadályt, köztük saiát gyarlóságainkat is. A párt XI. kongresszusa óta végzett munkánk, az is, amit ebben az esztendőben végeztünk, arról győz meg bennünket, hogy van értelme az erőfeszítésnek. Készüljünk abban a tudatban a párt XII. kon.sresz- szusára, hogy hasonló értelme, gyümölcse lesz úiabb erőfeszí-' tésein kínok is — montlotta Méhes Lajos végezetül.

Hozzászól ásó k következtek ezután, majd a kommunista aktíva részvevőinek nagy tapsa közepette Kádár János emelkedett szólásra.

Nyugodtan tekinthetünk a kongresszus elé

Kedves Elvtára« ők, Elvtársak!

— Szívből köszöntőm önöket, a budapesti aktíva minden résztvevőjét és az önök személyében Budapest kommunistáit, a főváros dolgozó népét, átadom pártunk Központi Bizottságának szívélyes üdvözletét. Örülök, hogy részt vehetek ezen a tanácskozáson, amelynek olyan fontos napirendje van, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusára való felkészülés. Az az álláspont, ami az előadói beszédben és a felszólalásokban kifejezésre jutott, minden tekintetben összhangban van pártunk politikájával és azzal a szándékkal, amely- lyel a kongresszus előkészítéséhez hozzáfogtunk.

— A kongresszusnak rendkívül nagy jelentősége van pártunk, népünk és országunk életében. Nálunk a párt a társadalom irányító ereje. A felkészülés menetében minden szervezete — az alapszervezetektől a Központi Bizottságig

— majd maga a kongresszus is mérleget készít a végzett munkáról, eleget tesz beszámolási kötelezettségének. Ez

— -a tapasztalat szerint — minden előző kongresszusunkon a párt politikájának továbbfejlesztését, a gyakorlati munka megjavítását eredményezte. Bízunk abban, hogy ígv lesz ez a XII. kongresz- szuson is, amely kijelöli a párt feladatait és az ország további fejlődésének útját, s így a nép sorsára is hatással lesz.

— A kongresszusi felkészülést bizonyos tekintetben megkönnyíti a Központi Bizottság múlt év áprilisi ülése, amely

— mint emlékezetes — a XI. kongresszus határozatainak végrehajtását vizsgálta. Hasonló vizsgálatot végzett ebben az időszakban a párt minden szervezete, ami ma is segíti a munkát. Ezért ajánlom, hogy az akkori megállapításokból kiindulva folytassuk a mostani vizsgálódást és felkészülést is.

— Ügy gondolom, nyugodtan tekinthetünk a kongresz- szus elé. Az egész párt a XI. kongresszus által meghatározott úton halad, s az elmúlt időszakban minden erejével az ott ■ hozott határozatok végrehajtására törekedett. Azt is megállapíthatjuk, hogy mind pártunk tevékenysége, mind a szocializmus magyarországi építése megfelel a párt hosz- szú távú törekvéseit magában foglaló programnyilatkozat céljainak is.

— A párt tagsága, minden szervezete, s a párt szavát követve egész dolgozó népünk hatalmas munkát végzett. Igaz, nagy nehézségeket is le kellett küzdeni, de a munka eredményei így sem csekélyek.

Kádár János ezután hangsúlyozta, hogy külpolitikai te

vekenysé- KS

günket szintén a XL kongresszuson megjelölt célok határozzák meg.

Ezek sornmá- zata nemcsak hazánkban, hanem határainkon túl is köztudott: mindent meg kell tennünk egy új világháború megakadályozásáért. Küzdünk tehát az enyhülésért, az enyhülés elmélyítéséért, a tartós békéért. Mivel pártunk kommunista párt és népünk

szocializmust épft, külpolitikai tevékenységünkkel ugyanakkor világméretekben hozzá kívánunk járulni a népek szabadságküzdelméhez, nemzeti szabadságuk kivívásához és megőrzéséhez, a társadalmi haladás előmozdításához.

— Országunk egvedül nem tudja döntően befolyásolni a nemzetközi helvzet alakulását. Mégsem szabad lebecsülnünk a magyar külpolitika hatékonyságát és lehetőségeit. Mi is ott vagyunk a népek »kórusában« és nem mindegy, hogy mire adjuk le szavazatunkát a nemzetközi élet kérdéseiben.

— Erőinket természetesen megsokszorozza, hogy külpolitikánk szocialista törekvéseket fejez ki: hogy együtt haladunk, közös külpolitikai főirányt követünk legközvetlenebb és legjobb szövetségesünkkel, a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országaival. Ezeknek a törekvéseknek az érvényre juttatásáért összefogunk minden szocialista országgal, minden haladó erővel a világon.

— A XI. kongresszus óta végzett külpolitikai tevékenységünk eredményeinek összegezéseként elmondhatjuk: mindvégig minden erőnkből nemes céljaink eléréséért, az enyhülés folyamatának erősítéséért dolgoztunk. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az enyhülés az elmúlt évek során teret hódított» Ennek sokféle ténybeli bizonyítéka van. Maga a helsinki tanácskozás is sok-sok évi nagy erőfeszítés eredményeként jött létre. Az ott elfogadott ajánlások nemzetközi visszhangjából is megállapítható, hogy Helsinki nem befejezője, hanem elindítója volt egy olyan folyamatnak, amely azóta is bontakozik, szélesedik, elmélyül.

— Országunk kiveszi részét a helsinki ajánlások mind hatékonyabb és teljes érvényesítéséért vívott küzdelemből. Ez jellemezte szövetségeseinkkel együtt végzett külpolitikai munkánkat én a kétoldalú

kapcsolatok építését célzó saját kezdeményezéseinket egyaránt. így és ebben a szellemben lépünk fel minden nemzetközi fórumon és így készülünk a madridi tanácskozásra is.

— Minden lehetséges alkalommal hangsúlyozzuk s minden partnerünk figyelmébe ajánljuk a Varsói Szerződés külügyminisztereinek tanácskozásán született legutóbbi ajánlás jelentőségét. Meggyőződésünk, hogy ha javaslatunknak megfelelően a helsinki tanácskozáson részt veti valamennyi fél megvizsgálná: mit tudna már most, késlekedés nélkül tenni a bizalom- erősítő intézkedések területén és azért, hogy katonai téren is éreztesse hatását az enyhülés, ez úiabb kedvező változást eredményezne Európa s a világ politikai helyzetében. A helsinki tanácskozás nem a résztvevők egyes csoportjainak hozott előny:,, hanem valamennyi ott képviselt ország érdekeit feiezte ki. Ugyanígy a Varsói Szerződés javaslatai is valameny- nyi érintett nép érdekeit, az emberiség közös céljait szolgálják.

— A szocialista országok törekvéseinek más — kézzel fogható és látható — eredményei is vannak az enyhülés kibontakoztatásában. Bécsben nemrégen aláírták a Szovjetunió és az Egyesült Államok második megállapodását a stratégiai támadó fegyver- rendszerek korlátozásáról. Ennek ratifikálása és hatályba lépése önmagában is óriási jelentőségű lenne és feltétlenül pozitív hatást gyakorolna az összes nyitott nemzetközi kérdés megoldására.

— Eredménnyel folyik tehát a küzdelem a hidegháború maradványainak felszámolásáért, az enyhülés előmozdításáért. Európában, és a világ különböző térségeiben kézzel fogható realitás a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. Akkor is, ha ggggL jelentős1

erők állnak szembe«.' amelyekkel meg kell küzdenurüc.

— Álláspontunk konkrét, világos és egyértelmű. Célunk a nagyarányú fegyverkezési verseny lefékezése, korlátozása és csökkentése. Azért küzdünk, hogy a fegyverzet alacsonyabb fokán jöjjön létre az egyenlő biztonság.

— A széles körű nemzetközi kapcsolatok korszakát éljük, s valószínű, hogy a jövőben még tovább bővülnek e kontaktusok. Országunk, népünk képviselői már ma is több száz nemzetközi szervezetben vannak jelen és fejtik ki álláspontunkat a béke, az enyhülés és a haladás érdekéiben. Részt veszünk például a genfi sokoldalú leszerelési tárgyalásokon és jelen vagyunk a bécsi tárgyalásokon is, ahol a közép-európai fegyveres erőik és fegyverzetek kölcsönös csökkentése a cé1. Államunk, országunk, népünk képviselői tehát aktívan dolgoznak a nemzetközi politika síkján.

Nemzetközi kapcsolatainkkal összefüggésben. Kádár János kiemelte:

— A Szovjetunió párt és kormányküldöttségének idei magyarországi látogatása nagy jelentőségű esemény volt. Minden ilyen találkozó alkalmat ad arra, hogy szót ejtsünk a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Ezúttal a sokoldalú magyar—szovjet együttműködés továbbfejlesztéséről, a közös érdekű nemzetközi kedésekről tárgyaltunk. Arról, hogy még jobban összehangoljuk tevékenységünket, nemzetközi lépéseinket, Ország-világnak demonstráltuk, hogy a magyar— szovjet barátság megbonthatatlan! Jó alkalom volt a találkozó arra is, hogy kifejezésre juttassuk népünk őszinte tiszteletét és megbecsülését Leoinyid Brezsnyev elvtárs iránt, akinek óriási szerepe van népeink barátságának elmélyítésében, a békéért, a haladásért folyó világméretű küzdelemben.

— Hasonló céllal és ugyanebben a szellemben került sor a magyar párt- és kormányküldöttség látogatására Szófiában, erősítve a magyar és a bolgár nép hagyományos baráti érzelmeit, egységét és együttműködését, amely a történelmileg új viszonyok között, új alapokon teljesedett ki.

— Fontosnak tartjuk Helmut Schmidtoek, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának budapesti látogatását is. A tárgyalások, találkozók természetesen a két ország kapcsolatainak további fejlesztését szolgálták, de kifejeztek bizonyos közös nemzetközi törekvéseket is. Ügy tűnik, mindkét fél érdekelt az európai és általában a nemzetközi enyhülés előmozdításában* s gyakorlati példát mutattunk arra, hogy két különböző szövetségi rendszerhez tartozó, más társadalmi rendszert képviselő ország között is lehetséges, sőt szükséges és elkerülhetetlen az együttműködés.

— A nemzetközi élet legfrissebb eseménye az Egyesült Nemzetek Szervezetének most megnyílt idei ülésszaka, ahol széles körű nemzetközi konzultáció folyik —t hiszen már 152 ország tartozik kötelékébe —. s napirenden vannak a világ legfontosabb kérdései. Mi e fórumon is általános törekvéseinket békeszándékunkat, az enyhülés előmozdítását, a társadalmi igazság érvényesülését képviseljük minden kérdésben.

— A világ egyik neuralgikus pontja a Közel-Kelet. A helyzet itt változatlanul rendezetlen és potenciálisan veszélyes, elsősorban a Közel- Keleten élő népek, de euró- oai néoei, s a világbéke szem- Dontjából is. Az izraeli—egyiptomi külön megállapodás nem mozdítja elő a valódi és igazságos béke megteremtését. Ennek útja: az izraeli agresz- szió — így a Libanon elleni jelenlegi agresszió — megszüntetése, az Izrael által megszállt ‘területek visszaadása az arab népeknek, a Palesztinái nép törvényes jogainak — így az államalapítás j ogának is — elismerése és érvényesítése, valamennyi közel-keleti állam — köztük Izrael — és az ott élő népek biztonságának, békés életének szavatolása. Meggyőződésünk szerint a béke csak akkor lesz igazságos és tartós e térségben. ha valamennyi érdekeli

fél bevonásával és közremű-i ködésével születik meg.

— A világ másik neuralgikus pontja Dél-Africa, ide

értve Namíbiát, Zimbabwét és magát a Dél-Afrikai Köztársaságot. Fekete-Afrika népei folytatják igazságos és törvényes harcukat a faji diszkrimináció ellen. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk vei lük, támogatjuk őket, hiszen egy régi világ visszataszító és elviselhetetlen maradványa ellen harcolnak, amelyet feltétlenül fel kell számolni.

— A burzsoá sajtóban hem-‘ zsegnek a vádaskodások arról, hogy a Szovjetunió. Kuba, a szocialista országok beavatkoznak Afrika ügyeibe. A burzsoá politikusok súlyosan, tévednek. ha nem értik meg, hosv Afrika mozgásba jött, fejlődik, hogy ott harc folyik, amely a világtörténelmi viszonyok megváltozásának, a népek ébredésének következménye, nem pedig a kommunista agitációé. A népek törvényes jogaikért. szabadságukért, a gyarmati rendszer maradványainak megszüntetésért harcolnak, azért, hogy saját maguk választhassák meg fejlődésük további útját. Az afrikai kérdés, akkor oldódik meg, ha' Afrika népeinek törvényes jogai maradéktalanul érvény re - jutnak. Erről sohasem fognak lemondani. És igazuk van! 1

— A bonyolult nemzetközi helyzetben a harmadik neuralgikus pont Délkelet-Ázsiá, Amikor erre a térségre gondolunk, elsősorban. Vietnam jut eszünkbe. Álláspontunk következetes és világos. A vietnami néppel teljes mértékben szolidárisak voltunk akkor is, amikor a gyarmatosítók ellen, harcolt, akkor is, amikor az amerikai agresszióval szemben védelmezte szabadságát és a függetlenségét és aikkor is, amikor Kína intézett agresszív támadást ellene. Szolidaritásunk továbbra is töretlen, mert a vietnami népnek igaza van. Igazságos ügyért, törvényes jogaiért harcol. Ugyancsak szolidárisak vagyunk Kambodzsa demokratikus erőivel és Laosszal. Kívánjuk, hogy Vietnam, Kambodzsa és Laosz önálló, szabad országként é'hessen, hogy népeik békében, építhessék országúkat, szebb jövőjüket.

— Az olyan manőver azonban, mint amilyen a napokban. az ENSZ-ben is történt, ugyanúgy nem segíti elő Dcl- keiet-Ázsia problémáinak

megoldását,' mint a vietnami menekültek ügye körül csapott lárma. Ag ENSZ-ben. a mandátumvizagáló bizottság jelentése alapján, közgyűlési határozat született arra, hogy a Pol Pót-rezsim képviselői foglalják él Kambodzsa helyét. Nem sokkal ez előtt Havannában, az el nem kötelezett országok úgy foglaltak állást, hogy Kambodzsa helyét nem töltik be. Ebből egyszerű logikával is követkéz-' tethetümk- arra, hogy ez a visszás ENSZ-határozat milyen erőknek köszönhető.

— A Pol Fot-rezsim rövid, de dicstelen működésének korszaka alatt barbár népirtást követett el, mindvégig agresszív fegyveres provokációt folytatott Vietnam ellen. Kambodzsa 1 demokratikus erői helyesen, népük érdekében jártak él, s Vietnam is törvényes jogait védelmezve nyújtott nekik segítséget. A Pol Pot-rezsim megbukott, s akármilyen határozatot hoznak bárhol is. ez a rezsim Kambodzsa ügyeit már soha nem fogja intézni. A politikai józanság azt diktálja, hogy a nemzetközi fórumokon ís mielőbb a kambodzsai nép törvényes képviselői foglalhassák el az őket joggal megillető helyet.

— Déilkelet-Ázsiáról nem le-’ hét szólni Kína nélkül. A Vietnam elleni kínai, ahogy ők nevezték: »büntető hadjáratot« pontosabban fegyveres agressziót a leghatározottabban elítéltük. A nemzetközi küzdőtéren nem keressük az ösz- szeütközéseket Kínával, mi a béliéért, az enyhülésért, a népek szabadságáért, önrendelkezési jogáért, a békés egymás mellett éléséyt, a nemzetközi kapcsolatok gyümölcsöző fejlesztéséért küzdünk.

(Folytatás a 3. oldalon)

feléi