Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

Kommunista aktíva a csepeli Sportcsarnokban

Fogalomzavar

l (Folytatás a 2. oldalról.)

E küzdelmünkben azonban

— akaratunktól függetlenül — minduntalan szembe taxiink magunkat Kína egyáltalán nem szocialista külpol'tikai törekvéseivel. Ismeretes, hogy bizonyos nacionalista Indulatoktól és gondolatoktól, hege- monisztikus törekvésektől vezettetve a ezoviet-ellenesség, s újabban a Vietnam-el- lenesiség áll a kínai politika középpontjában^ Ehhez a világ legreakciósabb köreiben a NATO-ban és hasonló helyeken keresik és találják meg szövetségeseiket

— Elveink szerint Kína bel- ügyeibe természetesen nein kívánunk — nem is tudunk

— beleszólni. A kínai néphez való alapvető viszonyunkat jól jellemzi, hogy néhány nao múlva megemlékezünk a Kínai Népköztársaság születéséről a kínai forradalom győzelmének évfordulójáról. Annak idején — a világ más országaihoz hasonlóan — mi is a világhelyzetben bekövetkezett új, nagy. pozitív fordulatként ünnepeltük a kínai forradalom győzelmét, a Kínai Népköztársaság megszületését. Kína egy ideig a nemzetközi helyzetben is pozitív tényező volt. A kínai v^f« politikájának változása következtében e pozitív szerep is gyökeresen megváltozott. A Magyar Nér>köz.tánsaság ennek ellenére, ebben a helyzetben is normális, államközi kassaiatokra törekszik a Kínái Népköztársasággal, s a kínai népnek minden jót kívánunk. Azt kívánjuk, hoey Kína tér- jen vissza a szocializmus következetes útjára, s a nemzetközi életben ismét pozitív szerepet töltsön be. Mi addig is elvi. következtés és becsületes külpolitikánkat folytatjuk a Kínai Népköztársaság irányában.

Ezután Kádár Járó* így folytatta:

— A Varsói Szerződés szervezete és a KGST a szocialista országoknak olyan tömörülése, szövetsége, amely megfelel élveinknek, a tagállamokban élő népek" alapvető, közös érdekeinek és szocialista céljainknak. Általános és közös politikánk a békepolitika, a fegyverkezéi verseny csökkentése, az új világháború megakadálvozása. a tartós béke biztosítása. A Magvar Népköztársaság e szövetségi rendszer keretében nagyobb hatásfokkal tudja képvise’ni a szocializmust éoítő magyar nép nemzeti érdekeit.

— A nemzetközi helyzet Jelenlegi legpozitívabb tényezőjét a Varsói Szerződés áltálán« törekvései, békés szándékéi jelentik. Közösségünk

— akárcsak a Szovjetunió — soha nem törekedett és most sem törekszik fegyverzeti fölényre, g arra, hogy rákényszerítse akaratát a másik félre. De a szemben álló erők fegyverzeti fölényét sem nézheti tétlenül; mindig megtette ás megteszi a szükséges lépéseket. hogy az erők kiegyensúlyozottak legyenek.

— Mi egyoldalú fegyverzetcsökkentésre nem szánhatjuk rá magunkat. A történelem arra tanít bennünket, hogy nem szolgálhatjuk ki népeinket állig fel fegyverzett imperialisták -human izmusának«. A fegyverkezés kivétel nélkül minden néptől hallatlanul nagy anyagi áldozatokat kíván. Ebből csak a hadiiparban érdekelt monopóliumok húznak hasznot. Tévedésen, a népeik nem ismerésén' alapszik az imperialistáknak az a számítása, hogv a Varsói Szerződés bármelyik országában politikai előnvük származhat a fegyverkezési verseny folytatásából.

— Bizonyé« szempontból a nemzetközi helyzet új tényezője az el nem kötelezett országok mozgalma, amely a közelmúltban. Havannában tartotta értekezletét. A tanácskozást eredményesnek tartjuk. Egyetértünk az el nem kötelezett országok óriási többségével a béke, az enyhülés, a pépek önrendelkezése kérdésében, 6 ezért üdvözöljük mozgalmukat.

— Minden országnak vannak sajátos érdekei, vannak azonban a világon olyan érdekek is, amelyek alapvetően

fontosak minden nép, minden ország számára — függetlenül attól, hogy valamelyik szövetségi rendszerhez vagy az el

nem kötelezett országok mozgalmához tartozik. A béke általánossá és tartóssá tétele mellett ilyen fontos kérdés a világ nyersanyag és energia- problémáinak megoldása, a természeti környezet védelme. Ha ezekben a kérdésekben nem alakul ki mielőbb nemzetközi méretekben általános egyetértés, akkor a'világ iparosodott része hovatovább már tiszta vízhez sem juthat és még az oxigént is palackban fogják árulni. Múlhatatlanul fontos a legfejlettebb és a legelmaradottabb országok életkörülményeinek közel''lése. amihez a fegyverkezési verseny lefékezésével olyan anvagi eszközöket lehetne felszabadítani. hogy a leaszeeé- nyebb országok is segítséghez juthatnának.

— Külpolitikánk eddig is eredményes volt. növelte a Magvar Népköztársaság nemzetközi becsületét és tekintélyét. Ezt a politikát követjük a jövőben is. Szövetségi rendszerünkön belül hű szövetségesek. a fejlődő Országoknak szolidáris és segítőkész bará - tai leszünk, a fejlett kapitalista országokkal pedig — ha megvan rá a kölcsönös szándék — korrekt partnerekként dolgozunk egvütt minden kérdésben, amelyben lehetséges.

Kádár .Tános azután belpolitikai kérdésekről szólt.

— A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott. Szocialista

rendszerünk szilárd, a párt egységes, magáénak valha és követi a marxista-leninista ideológiát, politikája következetes. Hazánkban — és mév kevésbé pártunkban — ma nincsenek olyan irányzatok, amelyek a hajdanvolt személyi kultusz vagy az. 1956-os revjzionÍ7muG vonalát támogatnák. A több mint két évtizeddel ezelőtt meghirdetett két frontos harc azohban bizonyos értelemben mindig érvényes: szocialista élveinkkel szemben soha ne engedtünk teret sem a doematizmusnak a szektarianizmnsnalk. sem a revÍ7.ionizmusnak, a megalkuvásnak.

Amikor azt mondjuk, hogy politikánk nem lehet dogmatikus, akkor nemcsak valamilyen régi — mondjuk 1952-es —

dogmára gondolunk. A világ halad, pártunk élő párt. s nekünk arra is vigyáznunk kell, hogy a saját, mondjuk tizenöt évvel ezelőtti megállapításunk se válhasson dogmává, s hogy állásfoglalásunk mindig megfelelően kövesse a körülmények változását.

— Pártunk a munkásosztály pártja, de történelmi felelősségünk úgy alakult, hogy immár az egész népért, nemzetünkért vagyunk felelősek és e szerint kell megoldanunk az előttünk álló feladatokat. A Magyar Szxxcialista Munkáspárt egész népünk érdekeit képviseli. Nem nevezheti ki senki magát a munkásérdekek vagy a paras zt- érdekék kijelölt képviselőjének.

— Ilyen-olyan nézetek azonban nálunk is szép számmal akadnak. Egyesek azt mondják, hogv minek nekünk a nyugattal kereskedni, hiszen a tőkés piacon mindig csak értékesítési problémáink vannak, nő az infláció. Csukjuk be az ajtót és egyszeriben megszűnik minden gondunk. Vannak azután halkabb hangok, hogy minek nekünk a szocialista országokkal kereskedni. Nem véletlenül mondom tehát, hogv marxista- leninista elveink tisztasága fölött őrködni a mindennapok gyakorlatában nélkülözhetetlen kötelességünk. Ha pedig szektás, dogmatikus vagy revizionista felfogással, szocialista elveinkben megalkuvással találkozunk. azonnal, következetesen szálljunk vele szembe.

— Belpolitikai helyzetünk szilárdságának nagyon fontos tényezője, hogy a párt vezető szerepe megfelelően érvényesül, tömegkapcsolatai élőek fejlődnek. Munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, népünk becsülettel helytáll kötelességei teljesítésében. És mindennek eredményeként hazánkban a- munkásosztály, a

nép hatalma erős. A szocialista demokrácia fejlődik, a szocialista nemzeti összefogás cs egység évről-évre erősödik. Bízunk abban, hogy pártunk általános politikai vonalát a párt XII. kongresszusa megerősíti, továbbfejleszti, s az töretlenül folytatódik. ,

A szocialista építés a gazdaság, a kulturális és minden egyéb területen eredményesen halad. Most nagy nyomatékot kapott a gazdasági munka, hiszen ettől függ az összes több-' terület fejlődése is. Ez adja az anyagi alapot a kulturális, a szocialista fejlesztéshez és valamennyi más tevékenységünkhöz. Most nehezebb a gazdasági munka, mint néhány évvel ezelőtt. Ennek okát az állam szempontjától világosan meg tudjuk jelölni az 1973—74-ben bekövetkezett világpiaci árrobbanásban. Ez döntő ok. hiszen emiatt nehezebb feltételek között dolgozunk. Ha az árrobbanás nem következik be, nemzetközi kereskedelmi mér'e- günk valószínűleg egyensúlyban lenne, s most nem kellene 20 százalékkal több árut exportálnunk uevanannyi importért, mint 1973-ban,

— A nehézségeknek természetesen egyéb okai is vannak: saját munkánk gyöngéi és bizonyos örökölt elmaradottságok, amelyet 35 év alatt sem tudtunk teljesen felszámolni. De hiába szidjuk a régi burzsoá földeniri osztályt, hogv ilyen örökséget hagyott népünkre. Hiába ostorozzuk a később elkövetett hibákat, vagy akár a jelenlegi világgazdasági helyzetet, ez kevés az üdvösséghez. Előre akkor mehetünk, ha tartós tényezőként számolunk a jelenlegi nemzetközi gazdasági viszonyokkal, ha szembe nézünk a munkánkban fellelhető evengeségekkel és felszámoljuk azokat.

— A világgazdaságtól nem tudjuk függetleníteni magunkat, mert népgazdaságunk nvi- tott gazdaság. Termelésünkhöz. fejlődésii»jkhöz importálnunk kell termékeket szoeia- .lista orjBtftgflkbőJ. fejlődő álla- mokbőp/ és fejlett kapitalista országokból is. mert étpi, dolgozni, fejlődni csak ígv tudunk. Az Importért természetesen fizetni is kell, ezért van szükség exportra.

— Ezzel függ össze a termelői és bizonyos értelemben a fogyasztói árak kérdése Is. A Magyar Népgazdaságnak arra ke’l törekednie, hogv a termelői árak minél jobban összhangba kerüljenek a világpiaci árakkal ; külön ben képtelenek vagyunk reá’’S gazdasági számvetéseket készíteni. Ismeretes, hogy ennek érdekében a termelői árak rendezése napirenden van. Sajnos elkerülhetetlen. hogv a változások bizonvos mértékig a fogyasztói árakban is érvényesülnek.

— Amikor értékarányos árról. hatékonyságról és egyéb hasonló fogalmakról beszélünk, a kapitalisták azt mondják, hogy* lám. bár szocialisták vagyunk, kínuk ban a kapitalista gazdálkodás módszereit alkalmazzuk. Itt megint fé' reértésről van szó. A szocialista társadalomban is van pénz, vagv árutermelés, a piacnak a szocialista társadalomban is megvannak a maga törvényei. Mi a szóéi a lista gazdaság törvényszerűségeiből kiindulva, szocialista módon foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Társadalmunk magasabb rendű, mint a kapitalizmus. s ezért a mi rendszerünkben még hatékonyabban kell dolgozni, mint a kapitalista rendszerben, mert itt a nép javát szolgáljuk és nem a kizsákmányoló osztályokét. Még takarékosabban kell hán- ni az anyaggal, az energiával és minden egyébbel, ha becsülettel eleget akarunk tenni a munkásosztály, a nép iránti kötelezettségű nknek.

— Gazdasági nehézségeinkről sokat beszélünk, de ne felejtsük el. hogy sok minden épült hazánkban a XI. pá rlkong rés z- szus óta. 1976-ban. 1977-ben és 1970-ban húsz nagyberuházás lépett üzembe. Túlnyomórészt bővítéseikről van szó, bár néhol a bővített rész nagvobb, mint az alaogyár, s kapacitása, technológiája is különb annál. Általában ezek a legésszerűbb beruházásoké

— Melyek gazdasági feladataink? A szavak ismerősek:

nagyobb hatékonyság, korszerűbb áruszerkezet, jobb minő- ség, a munkaerővel való észszerű gazdálkodás. Rendszerünk egyik vívmánya a teljes foglalkoztatottság. Ez így lesz a S7,ocializmus egész történelmi korszakában, és a .kommmu- nizmusban is. Ugyanakkor' elkerülhetetlen a munkaerő észszerű átcsoportosítása. A gazdaságos termelés bővítése, fej- Leztése. a nem gazdaságos tevékenység csökkentése és végül leépítése megköveteli a munkaerő megfe'elő átcsoportosítását.. Nekünk, kommunistáknak ezt kell képviselnünk, vállalva a nehezebb feladatokat is, mert ez a nép. a munkások. végső soron az érintett emberek érdekeinek is becsületes szolgálata. Ha nincs rendben, ha nem szilárd az ország gazdasága, az végül a családok egzisztenciáját is veszélyezteti.

— Az 1979-es terv feladatainak megoldásához, érezhetően jobban kezdtünk hozzá, mint korábban. Ügy látszik, most már az irányító szervekben és a vállalatok vezetésében is komolyabban veszik a helyzetet, felelősebb a hozzáállás. s bizonyos javuló tendenciák tapasztalhatók. Az ipar feilödése. a jelek szerint megfelelőbb ' irányba terelődött, a korábban egészségtelenül felduzzadt készletek csökkenlek. az import növekedésének üteme valmelyest mérséklődött és az export emelkedett. Az év azonban még sok munkát ad. A mezőgazdaság helvzete az idén nem a legszerencsésebben alakult, jóval kevesebb búza termett a tervezettnél. A mezőgazdaság dolgozói általában belv+alltak. jól dolgoztak. Pótlólagos termeléssel. másod vetéssel igyekeztek hozzásegíteni az országot ahhoz, hogy a mezőgazda- sági terme’és — a búza egy részének kiesése ebenere is — összességében megközelítise a tervezettet, És megvan a szándék a további jó munkára is.

—. Megemlítem, hogy az év hátralévő részében nagy feladat vár a közlekedés ddlgo- zóira. az ő helytállásukra is számítunk az őszi nagy munkák idején.

— Ahogy itt is elhangzott, a XII. pártkongresszus előkészítésének alapkérdése az idei terv minél jobb teliesí- tése, az 1980-as terv megfelelő kidolgozása és beindítása. Mély meggyőződésem. hogy ha mindenki megfelelően teljesíti kötelezettségét, eredményesen fogjuk megoldani feladatainkat.

— Nagy erőforrás a KGST- integrációban rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Az eddigi eredményekre is büszkék lehetünk: a Vinnyica—Albert- irsa közötti távvezeték, a Szövetség gázvezeték, az Usztv —Ilimszki Cellulóz Kombinát és számos létesítmény a gyümölcsöző együttműködés eredménye. Nagy örömmel és megelégedéssel szólhatok a Központi Bizottság nevében arról, hogy ezekben a közös szocialista nemzetközi vállalkozásokban részt vett magyar dolgozók, köz.tük például a Kun Béla ifjúsági brigád is, amelv a cellulóz kombinát építésében jeleskedett, derekasan végezték munkájukat, megbecsülést vívtak ki maguknak. Ügy tűnik, mintha külföldön mindenki kicsit jobb hazafi lenne, többet adna a nemzeti becsületre, mint itthon, saját házatáján.

— Ami a KGST-t illeti, még óriási lehetőségek vannak az integrációban, a szákosítástoan, a kooperációban.

— Olyan értelemben is jelen kell lennünk a nemzetközi gazdasági életben, hogy megfelelően dolgozunk a fejlődő országok és a fejlett kapitalista államok irányában is. Enélkül a népgazdaság nem működhet kellő eredményességgel.

Ezután Kádár János hangsúlyozta: a XI. kongresszus óta erősödtek társadalmunk szocialista vonásai, nőtt a párttagság, a tömegszervezetek és a'népfrontmozgalomban tömörült szövetségeseink aktivitása, társadalmi felelőssége.

Kádár János nagy tapssal fogadott, beszéde után a kommunista aktíva az Internacio- nálé hangjaival ért véget, n

N

em tudom, tapasztalták-e, hogy napjainkban gyakran találkozhatunk egy bevezető formulával, amikor az előadó, a felszólaló így kezdi — így folytatja és így is fejezi be a mondanivalóját: »Őszintén megmondom* elvtársak.-» Sokszor hallom ezt, és nem titkolom: zavar. Időnként még kétségeket is ébreszt bennem. Ha csak olyan divat volna ez, mint a szóhasználatunkból kivetendő »vonatkozásában», a nagy képű »megítélésem szerint». meg az ennél is fennköltebb »hitem szerint», akkor bizonyára könnyedébben venném. De nem hiszem, hogy a fülemmel van baj. Ha valaki őszinte, akkor ezt a fogalmat teljesen fölöslegesen hangoztatja. Lehetséges, hogy egyesek csak a politika felszínét, kifejezéseit képesek felfogni és nem a lényegét?

Ezen töprengtem egy szűkébb beszélgetésen, amikor valaki váratlanul és magabiztosan azt mondta: “A tömegekhez csak annyira kell őszintének lenni, amennyire azt a tömegek érdeke megköveteli.» Csak nem lesz ebből ideológia? — kérdeztem, önmagámtól, s a kérdésre több okom is volt. Mindenekelőtt az. hogv ebben az országban semmi sem történhet, ami ellentétes a tömegek érdekével — ha csak a mindennapi gyakorlatban ki nem forgatia, meg nem hamisítja valaki a politikát. A másik: az őszinteségnek nincs mértéke. Nem tudok elképzelni kisebb, közepes vagv nagyobb, netán teljes őszinteséget külön-külön. »Csak őszinteség létezik, s ez a politilca lényege. Az őszinteség ellentéte viszont a hazugság, amely nem jellemző, de annál Inkább az elhallgatás.

Fogalomzavarról beszélek, amely ezúttal nem a csodá-, latosan gazdag magvar nyelv, hanem a közélet fonákságai miatt foglalkoztat. Görcs vagy szándékosság; a kimondott információ feltételezett »rossz» hatása vagy önmagunk bizonytalansága idézi elő? .Mert arra gondolni sem merek, hogy valamiféle szándékosság. Hiszen a példa — a nagy politika — kizár minden ilyen törekvést. Hát akkor csupán emberi gyengeségről volna szó? Azzal persze nem állunk hadilábon. ; mégis inkább azt hiszem: a lényeg szándékon kívüli torzulásáról van szó.

A dilemma — gyanítom — nyilvánvaló. »Vajon jót teszünk-e, ha őszintén, a valóságnak megfelelően, tájékoztatjuk a közvéleményt?» Nem idézünk-e elő ezzel valamiféle megtorpanást? Nem lohad-e a kezdeményezőkészség, az odaadás, ha éppen »kényelmetlen», nem túlságosan népszerű valóságelemeket kell feltárnunk? Nem követi-e elbizonytalanodás közléseinket? Azt. hiszem, a töprengésnek volna alapia. ha mindennapi gondjaink megoldásában nélkülözhetnénk a tömegek elszántságát és tettrekészségét. Csakhogy a mi. világunkban nem lehet megkerülni a tömegek alkotó részvételét! Akkor pedig mire való a kishitűség?

Közei! példát többet is mondhatnék. Mindenekelőtt a legszámottevőbbet. A párt nyíltan és félreérthetetlenül feltárta országunk gazdasági helyzetét, az árintézkedések nélkülözhetetlenségét a mindenoldalú fegyelem, odaadás, takarékosság és hatékonyság szükségességét. Azaz megosztotta a gondjait: hiszen ez nemcsak a vezetés, hanem mindannyiunk gondja. Az őszinteség nem riasztotta el, hanem megértésre, intenzivebb gondolkodásra és munkára serkentette a milliókat. Mit lehet tapasztalni napjainkban? Azt; hogy az embe-ek nehézségeink részeseinek érzik magukat. És tenni akarnak.

A

zt. gondolom: ma már nem lehetünk kishitűek a tömegekkel szemben; hangulatukat, és közérzetüket ugyanis nem a »mondókák». hanem létfeltételeik határozzák meg, amelyeket természetszerűleg maguk teremtenek meg önmaguk számára. De tovább is mehetnénk: oz őszinte szó a bizalom legteljesebb megnyilvánulása. És bizalom nélkül nincs tetterő. Csak az őszinte szó — és nem ennek deklarálása — alakíthat ki egyéni felelősségérzetet. csak ennek nyomán képes belátni az ember, hogy egyéni tette egyúttal közösségi cselekvés is. Hiszen, há hallgatunk, ha részinformációkat bocsátanank csak közre, ha szépítjük közös dolgainkat, akkor csak szűk rétegeket foglalkoztatna a tervek végrehajtásának »kényszere», a célok elérésének szándéka. Nyilvánvaló tehát, hogy csak együtt — bizalomra, őszinteségre, jó értelmű beavatottságra támaszkodva — lehet előbbre jutni.

Jól tudom: szép számmal élnek közöttünk »intimpis- ták» ép fecsegők, »jól értesültek» és bajkeverők, őket nem azért érdeklik a tények és elképzelések, hogy erőt és útmutatást merítsenek belőlük. Azért tartanak igényt rájuk, azért, követelőznek, hogy bizonyos táiékozottság birtokában, a »jól értesültség» hullámaiban lubickolva és a »mindenről tudás» látszatát keltve kétes értékű népszerűségre tegyenek szert. Ismerem a »kibeszélők» széles táborát, akik — jóllehet a gondolkodás és töprengés szintjén értesülnek csak az elképzelésekről — máris tudni vélik, hogy mi várható. Fecsegnek, locsognak, összevissza hordanak mindent a személyzeti és káderügvekíől kez.dve a fejlesztés várható lépéseiig, s információikat úgv adiák tovább — kaján mosoly kíséretében —, hogv »letagadom, ha rám hivatkozol». Csúnva szó. de nem átallom kimondani: utálom őket. mint a csúszómászókat. És az a véleményem: nem hozzájuk kell mérni az őszinteség iogalmát; nem az ő magatartásuk a meghatározó: nem hozzájuk, han^m a tömegekhez, politikai szellemiségünk lényegéhez kell alkalmazni — és nem kinyilatkoztatni csupán — az őszinte szót!

Jól tudom, sok kárt okoz az »intimvisták» tevékenysége. Gondoljanak csak arra. milyen gyötrelmet okozhat az égvén életében, ha előre kifec«eeik: kitüntetésre terjesztették föl. de nem kapta meg. Nem azért, mert méltatlan rá! De benne már k'+ö-ölbetetlen »élmény» marad ez az eset, pedig nem is kellett volna tudnia róla. Az a jó, ha számára meglepetés: a törvénvhozás házába hívják, hogy elismerjék a munkásságát.. Ismerem, a »totózók» és a helyez- kedők seregét, természetrajzát. Ők már »tudják», hogy kiből mi lesz. ki kit vált föl és miért. (A huszonöt év alatt engem tizenegyszer »küldtek el» valahova, azt. az egy helyet nem is számítva, ahova az életben többé nincs visz- szatérés.) De ki figyel a szószátyárokra’ Kit érdekel a mendemonda, amikor a tömegeket közös dolgaink foglalkoztatják, azok az eseméovek, melvek az ő ügyeik, amelyek életük s a közösség boldogulását szolgálják.

A

zt hiszem: a kíméletlen őszinteség, az emberek tömegeinek beavatása örömeinkbe, közös sikereinkbe és gondjainkba — ez a bizalom forrása. Nem kell. hát azt mondám, hogy valaki »visszakívánkozott eredeti pályájára», ha eevszer elégedetlenek voltak vele vagy nem hagyták kibontakozni. Nem kell valakit »érdemei elismerése mellett» fölmenteni, leváltani, ha szándéka ellenére képtelen volt eleget tenni megbízatásának. Nincs szükség arra, hogy kitüntessék azt. akitől meg akarnak válni, mert képességei alkalmatlanná tették feladatainak ellátására. A3 őszinteség valóságlátásra, valóságismeretre kötelez.

Miért élnek mégis sokan a szabvány formulával? Miért hangoztatják, hogy »őszintén megmondom», ha őszinteségük _ kétes értékű? A fogalomzavar ezúttal csak a lényeglátást. a lényegközlés zavarából adódhat. Ez pedig nem viheti előbbre közös dolgainkat.

jávori Béla