Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-22 / 222. szám

Krajcáros érdekeltség H íve vagyok az érdekelt­ség érvényesítésének. Jól tudom, hogy a szükségletek kielégítésében olyan objektív hajtóerőként szerepel, amely esetenként — némi túlzással — csodákra is képes. Olyan teljesítményre, mely csupán erőszakkal vagy tudati ráhatással, azaz meg­győzéssel, nem érhető el. Ezt azért bocsátom előre, nehogy a voluntarizmus, az akarat meghatározó szerepe hirdeté­sének vádját vonjam magam­ra,, amely szerint az anyagi érdekeltség az öntudat, az er­kölcsi tényezők után kullog csak. Ellenkezőleg: azt tartom, hogy az emberek cselekedeteit elsősorban az határozza meg, mennyiben ismerik föl tetteik önmagukra visszahulló követ­kezményeit: hogyan szolgálják döntéseikkel. munkájukkal, tevékenységükkel, egész ma­gatartásukkal saját életük jobb körülményeit, önmaguk egyéni boldogulását. Éppen ezért tartok célszerűnek min­den olyan intézkedést, törek­vést, amely pontosan rögzíti az egyén feladatait, és közvet­lenül is érdekeltté teszi a munka mennél igényesebb el­végzésében. (A kaposvári elektroncsőgyárban például nem automatikusan és egysé­gesen, hanem az eddigi szo­kástól alaposan eltérve, szigo­rú, főképp minőségi feltételek teljesítéséhez kötve osztották ki az idén a bérfejlesztési ala­pot; és nemcsak a munkások körében, hanem ahol lehet, az alkalmazottaknál is pontok­ba szedett követelményeket ír­tak elő.) Mindennek elismerése és helyeslése mellett azonban nem hagy nyugton a kérdés: vajon hol marad mindebből — az érdekeltség közvetlen le­bontásából — a szocialista vo­nás, a közösségben gondolko­dás, a szélesebb értelemben vett felelősségérzet? Melyek­nek abban kellene megnyilvá- üniuk, hogy nemcsak a ha­vi egy-két száz forint pluszért dolgozzon figyelmesebben ki­ki á'maga területén, termel­jen olcsóbban a munkás, vé­gezze teendőit gondosabban a hivatalnok, hanem azért, mert érzi: ezáltal saját üzemét, vál­lalatát, munkahelyi közössé­gét, rajtuk keresztül pedig az egész ország érdekeit szolgál­ja; az általa hajtott haszonból végső soron ő is részesedik.- E magasabb szintű gondol­kodást és magatartásformát azonban nem a folyamatok végén, hanem az elején kelle­ne kezdeni — vethetné ellen bárki, és nem is alaptalanul. Mert kétségtelen például el­sősorban a gépkocsielőadók­nak kellene gondoskodniuk arról, hogy mennél kevesebb legyen a szállításban az üres­járat, és ezáltal növekedjék a bevétel, csökkenjen az üzem­anyag-fogyasztás — ami már országos érdek is. De a gép­kocsivezetők is figyelmeztet­hetnék az illetékeseket az ér­vényes rendelkezések betartá­sára, az eszközök jobb kihasz­nálására. Igaz, az ügyintézők fizetése talán nem lesz több attól — bár ezt se ellenez­ném —, hogy kimutathatóan jobban, körültekintőbben dol­goznak. és általában a sofőrök keresete sem nő számottevően. De szabad-e megrekednünk — hangoztatásban és a gya­korlatban — a krajcárra ala­pozott érdekeltséggel, a fejlett szocializmus építésének jelen­legi körülményei között? (Per­sze, néha ezzel is megeléged­nénk. Köztudomású például, hogy a vendéglátóiparban mi­lyen nagy szerepe van a jöve­delemképzésben a forgalom alapján kapott jutaléknak. És mégis a legtöbb étteremben semmit sem tettek — még a nyári jó zöldségellátás idősza­kában sem —, hogy az áreme­lés után megtartsák vendégei­ket.) Nézzünk meg néhány pél­dát Régóta mondjuk, olvas­suk, hogy sok gazdaság igen nagy rátartással szórja ki a műtrágyát. Feltehető, hogy pontosabb számításokkal, a talajadottságok gondosabb elemzésével tetemes mennyi­séget lehetne megtakarítani a drága vegyszerből anélkül, hogy csökkenne a termésátlag. Vagy hogyan felkaptuk a fe­jünket a múlt héten, amikor egy bogiárlellei tanácskozá­son azt javasolták a szakem­berek: ne az elkészített ütem­terv, hanem a szükséglet sze­rint permetezzék a szőlőket a kártevőik ellen. Igaz, ehhez is figyelmesebb munkára, pon­tosabb megfigyelésekre van szükség, de hát ma már iga­zán nem állunk olyan rosszul mezőgazdasági szakemberek­kel, hogy mindez megvalósít­hatatlan követelmény lenne. Folytathatnánk a sort a ki­szállásokhoz igénybe vett gépkocsiutak hanyag vagy gondos szervezésével, a terve­zők, a gyártáselőkészítők sab­lonos vagy ötletgazdag megol­dásaival, a boltok »dokumen­tált« vagy széles kapcsolatok­ra épített árubeszerző munká­jával és egyéb jelenségekkel, amelyeknél meghatározó sze­repe van az egyénnek abban, melyik oldal érvényesül. Messze jutottunk az érde­keltségtől ? Csak látszólag. Hiszen arra szerettem volna felhívni a figyelmet. hogy mennyi tartalék van az embe­rekben, melyet közvetlen anyagi érdek nélkül is köte­lesek lennének mozgásba hoz­ni. Erkölcsileg és »hivatalból« is. Elsősorban gondolkodási termékekről, szellemi érté­kekről van szó: nagyobb fi­gyelemről, gondosabb számí­tásokról, alaposabb, körülte­kintőbb szervezésről, rugal­masabb reagálásról, tudomá­nyos elemzésekről, ésszerűbb — gyakran egyszerűbb —meg­oldások alkalmazásáról. E zekre kétségkívül az irányító, vezető poszto­kon van nagyobb lehe­tőség. De nemcsak itt! Példák sora bizonyítja, hogy a mun­kások, az alkalmazottaik is je­lentős értékeket hozhatnak létre, ha munkájukat na­gyobb közösségben gondolko­dás irányítja. Még akkor is, ha ennek hasznát nem érzik azonnal a boríték vastagsá­gán. Paál László I A húsipar fejlesztésének feladatai Országos tanácskozás Kaposváron A VI. ötéves tervre való előkészületek sorában ki­emelkedő jelentőségű az az országos tanácskozás, melyet a húsipar fejlesztésének fel­adatairól a Kaposvári Mező­gazdasági Főiskolán tegnap rendezett a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Magyar Élelmezésipari Tudo­mányos Egyesület, az Országos Húsipari Kutatóintézet, a Szegedi Élelmiszeripari Főis­kola és a vendéglátó kapos­vári főiskola közreműködésé­vel. Dr. Guba Sándor, a fő­iskola főigazgatója üdvözölte a megjelent ágazati irányító­kat, a témával foglalkozó tu­dományos intézetek képvise­lőit, valamint az elnökségben helyet foglaló Varga Pétert, a megyei pártbizottság első tit­kárát, Kovács Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi- nttzterhelyettest, Németh Fe­rencet, a Központi Bizottság munkatársát, Kulcsár Mátyást, az ÉDOSZ titkárát, Tóth Ká­rolyt, a megyei tanács elnök- helyettesét. A tanácskozás célja — ahogy az elnöklő dr .Tóth Zsiga István, a MÉTE ügyve­zető titkára ezt megfogalmaz­ta — annak megvitatása, hogy a termékszerkezet módosítá­sával, kevesebb ráfordítással, gyakorlatias, rövid úton meg­valósítható módszerekkel, ho­gyan lehetne növelni a hús­ipar eredményességét. A hús- és baromfiipar hely­zetét értékelte, a fejlesztés ér­dekében számos figyelemre méltó javaslatot fogalmazott meg vitaindító előadásában Kiss László, az Éleim iszer- ipari Gazdaságkutató Intézet igazgatója. Elemezte a hús­ipari export helyzetét, gazda­ságosságát. Gyorsítani kellene a kevésbé beruházásigényes termékek termelését, és meg­felelő minőség biztosításával javítani kell a piaci munkán, i Ebben a külkereskedelmi szerveknek éppúgy van felada­tuk, mint a vállalatoknak. Részletesen foglalkozott a fel­dolgozó üzemek közötti mun­kamegosztás fejlesztésének szükségességével. Mint el­mondta, évi néhány ezer ser­tés levágására alkalmas üze­met nem célszerű' fejleszteni. Szerepük van viszont a tíz­ezer sertés vágására képes körzeti, és az ennél nyolc-tíz- szer nagyob teljesítményű kö­zépüzemeknek. Mivel a me­gyék között aránytalanul so kát utazik a sertés, indokolt és szükséges lenne csak vá­gó- és darabolóüzemek létre­hozása, ahonnan — természe­tesen megfelelő anyagi érde­keltség mellett — nagyobb feldolgozóba kerülne tovább, a hús. Ezzel • mérséklődnének a fölösleges szállítások, különö­sen az exportra termelő üze­mekben magasabb higiéniás szintet lehetne biztosítani. Szólt az előadó a húsipar mű­szaki színvonalában jelentke­ző goindokról, a csomagolás, a tárolás problémáiról is. Á műszaki műveltség fokozásáért Tudományos egyesületi csoport a Videoton tabi gyáregységében Alig több, mint egy éve, hogy megalakult a Videoton tabi gyáregységében a Hír­adástechnikai Tudományos Egyesület üzemi csoportja. Hogy »kiszakadtak« a megyei szervezetből s önálló csopor­tot alakítottak, ennek főképp az volt az oka, hogy a gyár­egység profilja — sajátossá­gánál fogva — eltér a többi somogyi híradástechnikai üzemétől, intézményétől. Köz­rejátszott az elhatározásban a gyáregység műszaki gárdájá­nak számszerű gyarapodása és végzettség szerinti erősödé­se is. A bő egyesztendei cso­portmunka summázott érté­kelésében egyebek között ez a megállapítás szerepel: prog­ramjaik összeállításánál ar­ra is törekedtek, hogy a HTL üzemi csoportja segítsen fo­kozná a tagok műszaki mű­veltségét. A célnak ilyen megfogal­mazása nem takar semmiféle nagyképűsködést, ugyanis tényleg ezt akarták, s akarják a jövőben is: növelni a mint­egy negyven tagú csoport — s egyes rendezvényeikkel a csoporton kívüli, gyáregységi dolgozók — műszaki tájéko­zottságát; könnyíteni az el­igazodását a koránlsem egy­szerű szakmai kérdésekben. Mit sikerült megvalósítaniuk terveikből a tavaly júniusi alakulás óta? Szakmai elő­adásokon vettek részt — a vártnál is nagyobb érdeklő- , dés mellett —. melyeken a Videoton székesfehérvári Köz­pontjából. illetve Budapestté érkezett és he'yi előadók tar­tottak tájékoztatókat. A gyár. egység két dolgozója például — mindketten HTE-tagok — érdekes kérdésekről tájékoz­tatta munkatársait: Zoltai László üzemmérnök Iranciaor- i szági tanulmányútjáről tar- - tott élménybeszámolót, Ko- j vács László üzemmérnök pe- j dig a lágyforrasztás technoió-! giájáról, a gyártás során al- j kalmazható korszerű berende- I zésekről mondott ismertetőt. I Az üzemi csoport tagjai tan-; folyamon tájékozódtak a Vi- J deoton — éppen a tabi gyár­egységben készülő — termé­kének, a VSD display elmé­letéről és gyártásáról. Továbbképzés jelegű ren­dezvényeikre külföldi szakem­bereket is meghívtak. Így gyártmányismertető előadást tartottak a tabiaknak egy osztrák cég képviselői a szá­mítástechnikai felhasználású csatlakozókról, a Panduit és a Complex cégek megbízottai pedig a számítástechnikai ká­belek korszerű szereléstechno- iógiájáról az üzemi csoport tagjainak. Közben hazai szak­emberek előadássorozat kere­tében a pneumatikus elemek felhasználási lehetőségeivel is­mertették meg a videotonoso- kat. Idei programjukban bel­földi tanulmányút is szere­pel. Az üzemi csoport fő célja a szakmai műveltség növelé­sével: a • különböző képzési formák révér. segíteni a gyár­egység gazdasági terveinek teljesítését, a bővülő ismere­teket kamatoztatva hatéko­nyan előmozdítani a technoló­giai és gyártmányfejlesztést. Az indulás évét követően most már kellő tapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy — a munka tervükben foglaltak­nak megfelelően — ezt a célt elérjék. S ha így lesz, akkor a Videoton tabi gyáregységé­ben működő HTE üzemi cso­port jelentékenyen hazzáiá- rulhat a munkahely termelési eredményeinek kedvező ala­kulásához. Hasznosítsák politikai hálásokat a munkahelyükön Diplomaátadás az Oktatási Igazgatóságon A szakosító tanfolyamok százhuszonnyolc végzett hall­gatója vette át négyévi tanu­lással kiérdemelt diplomáját tegnap az MSZMP Somogy megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán. Suri Károly igazgatóhelyettes köszöntötte az ünnepi rendezvény résztve­vőit, majd dr. Horváth Sán­dor, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályvezetője szólt a megye minden részéből érkezett, ün­neplőbe öltözött »végzősök­höz«, akik az igazgatóságon tartott foglalkozások és sok- sok órás egyéni tanulás után eleget tettek államvizsga-köte­lezettségüknek. Megkülönböz­tetett elismeréssel szólt azok­ról, akik példás tanulmányi eredményük elismeréseként vörös diplomát szereztek. A siker egyéni és közössé­gi munka érdeme, mutatott rá a megyei pártbizottság osz­tályvezetője, hiszen az előme­netelt a hallgatók igyekezete mellett segítette a tantestület, s megértőén támogatta a csa­lád, a munkahely is. Nem volt könnyű az ismeretanyag elsajátítása, hiszen nem húsz­évesen ültek a tantermi asz­talok mögé, hogy új összefüg­géseket, tényadatokat ismer­jenek meg a négy év során A megyei pártbizottság elis­meri ezt a vállalkozást, s bí­zik benne, hogy a diploma át­vétele egyúttal azit is ielenti: szellemileg gazdagabbakká politikai kérdésekben tájéko- zottabbakká váltak a szakosí­tó tanfolyam befejeztével. Ké­pesek arra. hogy tudatukban azonosuljanak céljaikkal, cse­lekvéseiket áthassa az elköte­lezettség. s Ilyen szellemben dolgoznak majd a munkahe­lyükön. Amikor elkezdték a tanu­lást, az alapvető cél az volt. hogy magas szinten gyarapít­sák marxista—leninista tudá­sukat, és olyan képességre tegyenek sgert az igazgatóság Kiss Gyulámé vörös diplomát kapott tantestületének segítségével, amellyel ezt a tudásit alkal­mazni is tudják a minden­napok gyakorlatában. A tu­dati tényezők aktivizálásra, a hatékonyabb; alkotóbb szelle­mű tevékenység nélkülözhe­tetlen céljainak eléréséhez, s ami ismeret ma még elegen­dő. az a holnapi feladatok si­keres teli es késéhez már ke­vés lesz. Ennek kapcsán hív­ta fel a figyelmet dr. Hor­váth Sándor arra, hogy az ok­levél átvétele ne jelentse a tanulás, a marxista—leninista ismeretgyaraoítás befejezé­sét. Rohamosán változó vilá gunkban a folyamatok meg­ismerése állandó tanulást kö­vetel. mert csak így ismerhe­tők fel a problémák eredői, összefüggései. Politikai iro­dalmunk gazdag választékot kínál erre. A megyei pártbizottság osz­tályvezetője azt kérte, hogy a szakosító tanfolyam végzett hallgatói a négy év során szerzett felsőfokú marxista— leninista tudásukat eredmé­nyesen hasznosítsák- szőkébb hazájuk, Somogy javára, Dr. Nagy Lajos, az Oktatási Igazgatóság igazgatója ezután átadta a diplomát a 128 hall­gatónak. Húszán — köztük például a barcsi Vörös Csil­lag Tsz pártbizottságának tit­kára, Horváth Lajos, és a ts/ termelési elnökhelyettese, Sárkány Pál; a kaposvári 7.’ nyi Ilona Általános Iskola pártalapszervezetének titká­ra. Kiss Gyuláné, és a Kapos­vári Tanítóképző Főiskola dolgozója Visnyei Zoltánná — vörös diplomát vehettek át, négyévi példás tanulmányt eredményükért. A diploma­átadási ünnepség Suri Károly zárszavával ért véget A vitaindító előadást öt kor- referátum egészítette ki. Bo­ros Jenő, a Pápai Húskombi­nát vezérigazgatója a tenme- 1 lőüzemekkel való közvetle­nebb, szorosabb kapcsolat fontosságáról szólt, hangsú­lyozva, hogy ehhez, szükséges a minősítés és a visszatérítési rendszer továbbfejlesztése is. Felhívta a figyelmet az álla­mi húsipar és a területi fal- d oil gozó üzemek együttműkö­désében rejlő, eddig csaknem teljesen kihasználatlan lehe­tőségekre. Dr. Guba Sándor főigazgató az alapanyagellátás néhány gondjával, a termelé­si integráció fejlesztésének szükségességével foglalkozott korreferátumában. Gazdasági számításokat, kutatási, vizs­gálati tapasztalatokat ismer­tetett a kaposvári sonikaüzem példája alapján, azt bizonyít­va, hogy az ipar igényeinek megfelelő fajta rendelkezésre áll, fontos, hogy a felvásár lási árak jobban ösztönözzék a termelőket ennek tartására, értékesítésére. A ' hústermelés hatékonyságának növelésével összefüggésben külön foglal­kozott a hízóüszők előhaszno- sításámak, egyszeri éltetésének jelentőségével. Cserháti Pál, a hernádi Március 15. Tsz elnöke takar­mányozási kérdésekről szólt. Hangsúlyozta: az állati ter­mékek világpiaci versenyké­pességét, az export gazdasá­gosságát számottevően rontja, hogy hazánkban a taloar- mány- és az abrakfelhaszná­lás 30—40 százalékkal maga­sabb, mint a fejlett állatte­nyésztő országokban. Ez a kö­rülmény szükségessé teszi a takarmányozási gyakorlat, módszerek megváltoztatását. Dr. Huszka Tibor, a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola fő­igazgató-helyettese a húsipari melléktermékek jobb, éssze­rűbb hasznosításának lehető­ségét taglalta, dr. Farkas Jó­zsef, a Központi Élelmiszer- ipari Kutatóintézet igazgató- helvettese pedig a húsfeldol­gozás fejlesztési irányairól szólt. Az előadást és a korreferá­tumokat vita követte. A dél­utáni vitában részt vett dr. Ro­many Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is. A felszólalók több oldalról fog­lalkoztak azokkal a témákkal, részterületekkel, melyeik össze­függenek hazánk húsipari ter­melésével, és a fejlesztési fel­adatok meghatározásánál szá­molni kell velük. A tanácskozás záróprogram­jaként a résztvevők megis­merkedtek a Kaposvári Hús­kombinát termékeivel, és megtekintették az új sonka- konzervüzemet. V. M. A legészakibb pont A dán geodéziai intézet nemrég Koppenhágában nyil­vánosságra hozott adatai sze­rint földünk legészakibb szá­razföldi pontja egy sziklás szi­get, mindössze 400 kilométerre az északi sarktól. Az eddig is­meretlen szigetet egy térképé­szeti expedíció során fedezték föl Grönlandtól északra. Az expedíció feladata volt annak eldöntése, vajon melyik föl­dünk legészakibb pontja.

Next

/
Thumbnails
Contents