Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-22 / 222. szám
Krajcáros érdekeltség H íve vagyok az érdekeltség érvényesítésének. Jól tudom, hogy a szükségletek kielégítésében olyan objektív hajtóerőként szerepel, amely esetenként — némi túlzással — csodákra is képes. Olyan teljesítményre, mely csupán erőszakkal vagy tudati ráhatással, azaz meggyőzéssel, nem érhető el. Ezt azért bocsátom előre, nehogy a voluntarizmus, az akarat meghatározó szerepe hirdetésének vádját vonjam magamra,, amely szerint az anyagi érdekeltség az öntudat, az erkölcsi tényezők után kullog csak. Ellenkezőleg: azt tartom, hogy az emberek cselekedeteit elsősorban az határozza meg, mennyiben ismerik föl tetteik önmagukra visszahulló következményeit: hogyan szolgálják döntéseikkel. munkájukkal, tevékenységükkel, egész magatartásukkal saját életük jobb körülményeit, önmaguk egyéni boldogulását. Éppen ezért tartok célszerűnek minden olyan intézkedést, törekvést, amely pontosan rögzíti az egyén feladatait, és közvetlenül is érdekeltté teszi a munka mennél igényesebb elvégzésében. (A kaposvári elektroncsőgyárban például nem automatikusan és egységesen, hanem az eddigi szokástól alaposan eltérve, szigorú, főképp minőségi feltételek teljesítéséhez kötve osztották ki az idén a bérfejlesztési alapot; és nemcsak a munkások körében, hanem ahol lehet, az alkalmazottaknál is pontokba szedett követelményeket írtak elő.) Mindennek elismerése és helyeslése mellett azonban nem hagy nyugton a kérdés: vajon hol marad mindebből — az érdekeltség közvetlen lebontásából — a szocialista vonás, a közösségben gondolkodás, a szélesebb értelemben vett felelősségérzet? Melyeknek abban kellene megnyilvá- üniuk, hogy nemcsak a havi egy-két száz forint pluszért dolgozzon figyelmesebben kiki á'maga területén, termeljen olcsóbban a munkás, végezze teendőit gondosabban a hivatalnok, hanem azért, mert érzi: ezáltal saját üzemét, vállalatát, munkahelyi közösségét, rajtuk keresztül pedig az egész ország érdekeit szolgálja; az általa hajtott haszonból végső soron ő is részesedik.- E magasabb szintű gondolkodást és magatartásformát azonban nem a folyamatok végén, hanem az elején kellene kezdeni — vethetné ellen bárki, és nem is alaptalanul. Mert kétségtelen például elsősorban a gépkocsielőadóknak kellene gondoskodniuk arról, hogy mennél kevesebb legyen a szállításban az üresjárat, és ezáltal növekedjék a bevétel, csökkenjen az üzemanyag-fogyasztás — ami már országos érdek is. De a gépkocsivezetők is figyelmeztethetnék az illetékeseket az érvényes rendelkezések betartására, az eszközök jobb kihasználására. Igaz, az ügyintézők fizetése talán nem lesz több attól — bár ezt se ellenezném —, hogy kimutathatóan jobban, körültekintőbben dolgoznak. és általában a sofőrök keresete sem nő számottevően. De szabad-e megrekednünk — hangoztatásban és a gyakorlatban — a krajcárra alapozott érdekeltséggel, a fejlett szocializmus építésének jelenlegi körülményei között? (Persze, néha ezzel is megelégednénk. Köztudomású például, hogy a vendéglátóiparban milyen nagy szerepe van a jövedelemképzésben a forgalom alapján kapott jutaléknak. És mégis a legtöbb étteremben semmit sem tettek — még a nyári jó zöldségellátás időszakában sem —, hogy az áremelés után megtartsák vendégeiket.) Nézzünk meg néhány példát Régóta mondjuk, olvassuk, hogy sok gazdaság igen nagy rátartással szórja ki a műtrágyát. Feltehető, hogy pontosabb számításokkal, a talajadottságok gondosabb elemzésével tetemes mennyiséget lehetne megtakarítani a drága vegyszerből anélkül, hogy csökkenne a termésátlag. Vagy hogyan felkaptuk a fejünket a múlt héten, amikor egy bogiárlellei tanácskozáson azt javasolták a szakemberek: ne az elkészített ütemterv, hanem a szükséglet szerint permetezzék a szőlőket a kártevőik ellen. Igaz, ehhez is figyelmesebb munkára, pontosabb megfigyelésekre van szükség, de hát ma már igazán nem állunk olyan rosszul mezőgazdasági szakemberekkel, hogy mindez megvalósíthatatlan követelmény lenne. Folytathatnánk a sort a kiszállásokhoz igénybe vett gépkocsiutak hanyag vagy gondos szervezésével, a tervezők, a gyártáselőkészítők sablonos vagy ötletgazdag megoldásaival, a boltok »dokumentált« vagy széles kapcsolatokra épített árubeszerző munkájával és egyéb jelenségekkel, amelyeknél meghatározó szerepe van az egyénnek abban, melyik oldal érvényesül. Messze jutottunk az érdekeltségtől ? Csak látszólag. Hiszen arra szerettem volna felhívni a figyelmet. hogy mennyi tartalék van az emberekben, melyet közvetlen anyagi érdek nélkül is kötelesek lennének mozgásba hozni. Erkölcsileg és »hivatalból« is. Elsősorban gondolkodási termékekről, szellemi értékekről van szó: nagyobb figyelemről, gondosabb számításokról, alaposabb, körültekintőbb szervezésről, rugalmasabb reagálásról, tudományos elemzésekről, ésszerűbb — gyakran egyszerűbb —megoldások alkalmazásáról. E zekre kétségkívül az irányító, vezető posztokon van nagyobb lehetőség. De nemcsak itt! Példák sora bizonyítja, hogy a munkások, az alkalmazottaik is jelentős értékeket hozhatnak létre, ha munkájukat nagyobb közösségben gondolkodás irányítja. Még akkor is, ha ennek hasznát nem érzik azonnal a boríték vastagságán. Paál László I A húsipar fejlesztésének feladatai Országos tanácskozás Kaposváron A VI. ötéves tervre való előkészületek sorában kiemelkedő jelentőségű az az országos tanácskozás, melyet a húsipar fejlesztésének feladatairól a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán tegnap rendezett a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület, az Országos Húsipari Kutatóintézet, a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola és a vendéglátó kaposvári főiskola közreműködésével. Dr. Guba Sándor, a főiskola főigazgatója üdvözölte a megjelent ágazati irányítókat, a témával foglalkozó tudományos intézetek képviselőit, valamint az elnökségben helyet foglaló Varga Pétert, a megyei pártbizottság első titkárát, Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi mi- nttzterhelyettest, Németh Ferencet, a Központi Bizottság munkatársát, Kulcsár Mátyást, az ÉDOSZ titkárát, Tóth Károlyt, a megyei tanács elnök- helyettesét. A tanácskozás célja — ahogy az elnöklő dr .Tóth Zsiga István, a MÉTE ügyvezető titkára ezt megfogalmazta — annak megvitatása, hogy a termékszerkezet módosításával, kevesebb ráfordítással, gyakorlatias, rövid úton megvalósítható módszerekkel, hogyan lehetne növelni a húsipar eredményességét. A hús- és baromfiipar helyzetét értékelte, a fejlesztés érdekében számos figyelemre méltó javaslatot fogalmazott meg vitaindító előadásában Kiss László, az Éleim iszer- ipari Gazdaságkutató Intézet igazgatója. Elemezte a húsipari export helyzetét, gazdaságosságát. Gyorsítani kellene a kevésbé beruházásigényes termékek termelését, és megfelelő minőség biztosításával javítani kell a piaci munkán, i Ebben a külkereskedelmi szerveknek éppúgy van feladatuk, mint a vállalatoknak. Részletesen foglalkozott a feldolgozó üzemek közötti munkamegosztás fejlesztésének szükségességével. Mint elmondta, évi néhány ezer sertés levágására alkalmas üzemet nem célszerű' fejleszteni. Szerepük van viszont a tízezer sertés vágására képes körzeti, és az ennél nyolc-tíz- szer nagyob teljesítményű középüzemeknek. Mivel a megyék között aránytalanul so kát utazik a sertés, indokolt és szükséges lenne csak vágó- és darabolóüzemek létrehozása, ahonnan — természetesen megfelelő anyagi érdekeltség mellett — nagyobb feldolgozóba kerülne tovább, a hús. Ezzel • mérséklődnének a fölösleges szállítások, különösen az exportra termelő üzemekben magasabb higiéniás szintet lehetne biztosítani. Szólt az előadó a húsipar műszaki színvonalában jelentkező goindokról, a csomagolás, a tárolás problémáiról is. Á műszaki műveltség fokozásáért Tudományos egyesületi csoport a Videoton tabi gyáregységében Alig több, mint egy éve, hogy megalakult a Videoton tabi gyáregységében a Híradástechnikai Tudományos Egyesület üzemi csoportja. Hogy »kiszakadtak« a megyei szervezetből s önálló csoportot alakítottak, ennek főképp az volt az oka, hogy a gyáregység profilja — sajátosságánál fogva — eltér a többi somogyi híradástechnikai üzemétől, intézményétől. Közrejátszott az elhatározásban a gyáregység műszaki gárdájának számszerű gyarapodása és végzettség szerinti erősödése is. A bő egyesztendei csoportmunka summázott értékelésében egyebek között ez a megállapítás szerepel: programjaik összeállításánál arra is törekedtek, hogy a HTL üzemi csoportja segítsen fokozná a tagok műszaki műveltségét. A célnak ilyen megfogalmazása nem takar semmiféle nagyképűsködést, ugyanis tényleg ezt akarták, s akarják a jövőben is: növelni a mintegy negyven tagú csoport — s egyes rendezvényeikkel a csoporton kívüli, gyáregységi dolgozók — műszaki tájékozottságát; könnyíteni az eligazodását a koránlsem egyszerű szakmai kérdésekben. Mit sikerült megvalósítaniuk terveikből a tavaly júniusi alakulás óta? Szakmai előadásokon vettek részt — a vártnál is nagyobb érdeklő- , dés mellett —. melyeken a Videoton székesfehérvári Központjából. illetve Budapestté érkezett és he'yi előadók tartottak tájékoztatókat. A gyár. egység két dolgozója például — mindketten HTE-tagok — érdekes kérdésekről tájékoztatta munkatársait: Zoltai László üzemmérnök Iranciaor- i szági tanulmányútjáről tar- - tott élménybeszámolót, Ko- j vács László üzemmérnök pe- j dig a lágyforrasztás technoió-! giájáról, a gyártás során al- j kalmazható korszerű berende- I zésekről mondott ismertetőt. I Az üzemi csoport tagjai tan-; folyamon tájékozódtak a Vi- J deoton — éppen a tabi gyáregységben készülő — termékének, a VSD display elméletéről és gyártásáról. Továbbképzés jelegű rendezvényeikre külföldi szakembereket is meghívtak. Így gyártmányismertető előadást tartottak a tabiaknak egy osztrák cég képviselői a számítástechnikai felhasználású csatlakozókról, a Panduit és a Complex cégek megbízottai pedig a számítástechnikai kábelek korszerű szereléstechno- iógiájáról az üzemi csoport tagjainak. Közben hazai szakemberek előadássorozat keretében a pneumatikus elemek felhasználási lehetőségeivel ismertették meg a videotonoso- kat. Idei programjukban belföldi tanulmányút is szerepel. Az üzemi csoport fő célja a szakmai műveltség növelésével: a • különböző képzési formák révér. segíteni a gyáregység gazdasági terveinek teljesítését, a bővülő ismereteket kamatoztatva hatékonyan előmozdítani a technológiai és gyártmányfejlesztést. Az indulás évét követően most már kellő tapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy — a munka tervükben foglaltaknak megfelelően — ezt a célt elérjék. S ha így lesz, akkor a Videoton tabi gyáregységében működő HTE üzemi csoport jelentékenyen hazzáiá- rulhat a munkahely termelési eredményeinek kedvező alakulásához. Hasznosítsák politikai hálásokat a munkahelyükön Diplomaátadás az Oktatási Igazgatóságon A szakosító tanfolyamok százhuszonnyolc végzett hallgatója vette át négyévi tanulással kiérdemelt diplomáját tegnap az MSZMP Somogy megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán. Suri Károly igazgatóhelyettes köszöntötte az ünnepi rendezvény résztvevőit, majd dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályvezetője szólt a megye minden részéből érkezett, ünneplőbe öltözött »végzősökhöz«, akik az igazgatóságon tartott foglalkozások és sok- sok órás egyéni tanulás után eleget tettek államvizsga-kötelezettségüknek. Megkülönböztetett elismeréssel szólt azokról, akik példás tanulmányi eredményük elismeréseként vörös diplomát szereztek. A siker egyéni és közösségi munka érdeme, mutatott rá a megyei pártbizottság osztályvezetője, hiszen az előmenetelt a hallgatók igyekezete mellett segítette a tantestület, s megértőén támogatta a család, a munkahely is. Nem volt könnyű az ismeretanyag elsajátítása, hiszen nem húszévesen ültek a tantermi asztalok mögé, hogy új összefüggéseket, tényadatokat ismerjenek meg a négy év során A megyei pártbizottság elismeri ezt a vállalkozást, s bízik benne, hogy a diploma átvétele egyúttal azit is ielenti: szellemileg gazdagabbakká politikai kérdésekben tájéko- zottabbakká váltak a szakosító tanfolyam befejeztével. Képesek arra. hogy tudatukban azonosuljanak céljaikkal, cselekvéseiket áthassa az elkötelezettség. s Ilyen szellemben dolgoznak majd a munkahelyükön. Amikor elkezdték a tanulást, az alapvető cél az volt. hogy magas szinten gyarapítsák marxista—leninista tudásukat, és olyan képességre tegyenek sgert az igazgatóság Kiss Gyulámé vörös diplomát kapott tantestületének segítségével, amellyel ezt a tudásit alkalmazni is tudják a mindennapok gyakorlatában. A tudati tényezők aktivizálásra, a hatékonyabb; alkotóbb szellemű tevékenység nélkülözhetetlen céljainak eléréséhez, s ami ismeret ma még elegendő. az a holnapi feladatok sikeres teli es késéhez már kevés lesz. Ennek kapcsán hívta fel a figyelmet dr. Horváth Sándor arra, hogy az oklevél átvétele ne jelentse a tanulás, a marxista—leninista ismeretgyaraoítás befejezését. Rohamosán változó vilá gunkban a folyamatok megismerése állandó tanulást követel. mert csak így ismerhetők fel a problémák eredői, összefüggései. Politikai irodalmunk gazdag választékot kínál erre. A megyei pártbizottság osztályvezetője azt kérte, hogy a szakosító tanfolyam végzett hallgatói a négy év során szerzett felsőfokú marxista— leninista tudásukat eredményesen hasznosítsák- szőkébb hazájuk, Somogy javára, Dr. Nagy Lajos, az Oktatási Igazgatóság igazgatója ezután átadta a diplomát a 128 hallgatónak. Húszán — köztük például a barcsi Vörös Csillag Tsz pártbizottságának titkára, Horváth Lajos, és a ts/ termelési elnökhelyettese, Sárkány Pál; a kaposvári 7.’ nyi Ilona Általános Iskola pártalapszervezetének titkára. Kiss Gyuláné, és a Kaposvári Tanítóképző Főiskola dolgozója Visnyei Zoltánná — vörös diplomát vehettek át, négyévi példás tanulmányt eredményükért. A diplomaátadási ünnepség Suri Károly zárszavával ért véget A vitaindító előadást öt kor- referátum egészítette ki. Boros Jenő, a Pápai Húskombinát vezérigazgatója a tenme- 1 lőüzemekkel való közvetlenebb, szorosabb kapcsolat fontosságáról szólt, hangsúlyozva, hogy ehhez, szükséges a minősítés és a visszatérítési rendszer továbbfejlesztése is. Felhívta a figyelmet az állami húsipar és a területi fal- d oil gozó üzemek együttműködésében rejlő, eddig csaknem teljesen kihasználatlan lehetőségekre. Dr. Guba Sándor főigazgató az alapanyagellátás néhány gondjával, a termelési integráció fejlesztésének szükségességével foglalkozott korreferátumában. Gazdasági számításokat, kutatási, vizsgálati tapasztalatokat ismertetett a kaposvári sonikaüzem példája alapján, azt bizonyítva, hogy az ipar igényeinek megfelelő fajta rendelkezésre áll, fontos, hogy a felvásár lási árak jobban ösztönözzék a termelőket ennek tartására, értékesítésére. A ' hústermelés hatékonyságának növelésével összefüggésben külön foglalkozott a hízóüszők előhaszno- sításámak, egyszeri éltetésének jelentőségével. Cserháti Pál, a hernádi Március 15. Tsz elnöke takarmányozási kérdésekről szólt. Hangsúlyozta: az állati termékek világpiaci versenyképességét, az export gazdaságosságát számottevően rontja, hogy hazánkban a taloar- mány- és az abrakfelhasználás 30—40 százalékkal magasabb, mint a fejlett állattenyésztő országokban. Ez a körülmény szükségessé teszi a takarmányozási gyakorlat, módszerek megváltoztatását. Dr. Huszka Tibor, a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola főigazgató-helyettese a húsipari melléktermékek jobb, ésszerűbb hasznosításának lehetőségét taglalta, dr. Farkas József, a Központi Élelmiszer- ipari Kutatóintézet igazgató- helvettese pedig a húsfeldolgozás fejlesztési irányairól szólt. Az előadást és a korreferátumokat vita követte. A délutáni vitában részt vett dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is. A felszólalók több oldalról foglalkoztak azokkal a témákkal, részterületekkel, melyeik összefüggenek hazánk húsipari termelésével, és a fejlesztési feladatok meghatározásánál számolni kell velük. A tanácskozás záróprogramjaként a résztvevők megismerkedtek a Kaposvári Húskombinát termékeivel, és megtekintették az új sonka- konzervüzemet. V. M. A legészakibb pont A dán geodéziai intézet nemrég Koppenhágában nyilvánosságra hozott adatai szerint földünk legészakibb szárazföldi pontja egy sziklás sziget, mindössze 400 kilométerre az északi sarktól. Az eddig ismeretlen szigetet egy térképészeti expedíció során fedezték föl Grönlandtól északra. Az expedíció feladata volt annak eldöntése, vajon melyik földünk legészakibb pontja.
