Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-22 / 222. szám
Lehet még jobban Az asszonyok tervei Ä csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet brigádtagjai a héten tervezgetik, hogy milyen fölaj »nlásokat tesznek akongPókos Sándomé segít egy varrónőnek r.'rrzu» tiszteletéit. A jövő héten termelési tanácskozáson döntik el véglegesen, hogy mit vállalnak. Három asszony beszélt a tervekről, arról, hogy mi minden kerül szóba munka közben, ebédszünetben vagy egy- egy cigarettaidő alatt. Smolek György né varrónő: — Nálunk nemigen van üresjárat, majdnem mindig szoros határidőkkel dolgozunk, az export nem késhet. Többször előfordult az is, hogy a hivatalos munkakezdés előtt már a gépeknél ülünk. Kihasználjuk a munkaidőt. Egy dolgon lehet mindig javítani: a munkánk minőségén. Ügy gondolom, ha mindany- nyian vállalnánk, hogy még egy ki- Szmolek Györgyné. csit jobban odafigyelünk, az hasznos lenne. Pókos Sándomé szaiagve- zettő: — A munka szervezésével, az apróbb nibák gyors kijavításával jobb eredményeket lehet elérni. Ha ilyen eszközökkel csak egy-két kabáttal több készül el naponta, már az is eredmény. Észre kell venni, hol lehet még célszerűbbé, könnyebbé tenni egy- egy asszony munkáját, akár azáltal, hogy egy apró mozdulatot másképp csinál, mint eddig. Egymás keze alá dolgozunk, tehát ha mindenki tekintettel van a társára, az nemcsak egy- egy-egy embernek esik jól, hanem gazdasági hasznot is hoz: Koczor Terencné csomagbeadó: — Az én feladatom, hogy a szabászatról érkező darabokat egy-egy csomagba válogatva, összerakva továbbadjam a Koczor Fercncné. varrónőknek. Tulajdonképpen összekötő kapocs vagyok a két üzemrész között. Altkor megy minden simán, ha folyamatosan, pontosan érkezik a leszabott anyag, és egy-egy csomag összevarrása után nem kell várni a következőre. Ilyen és ehhez hasonló terveikkel állnak majd elő a termelési tanácskozáson az asz- szonyok. Egyik sem látványos:, nagy dolog, de a sok apróság együtt mégis eredményeket hozhat Mindhárman a néhány évvel ezelőtt alakult kismamaszialag dolgozói, csoportjuk neve is ehhez kapcsolódik: Semmelweis Ignác bri- . gád. Az idén ez a szalag még egyetlen rosszul elkészített ruhát sem kapott vissza a minőségi ellenőröktől. Megegyeztek abban, hogy a jó munkát is lehet még tovább javítani. Szmolek Györgyné két társával összemosolyogva még egy tervükről szólt: — Azt már rég megbeszéltük, hogy akár kongresszusi vállalásként, akár »csak úgy« társadalmi munkát végzünk az épülő üzemi óvodánál, és bármikor szívesen segítünk a csurgói iskola építkezésénél. Mindannyian egy- vagy több gyerekes anyák vagyunk, ezért természetes, hogy ilyesmit örömmel végeznénk. A* szövetkezet minden dolgozója, brigádja ezekben a napokban dönti el, hogy mivel járul hozzá a munkaversenyhez. A »prognózisok« szerint nem lesznek szűkmarkúak. I Ugyancsak az első számban jelent meg még egy olyan írás Péchy-Horváth Rezső tollából, amely a kaposvári napisajtó bátorságát vonta kétségbe. A »Sipos főjegyző fütyül a zárórára« cikkben már a verebek csipogják: »— Szépen merné megírni azt a Somogyi Hírlap!« S mire a másik veréb megjegyzi, hogy az újság talán nem is tudott az esetről, az első veréb így replikáz: »— Tudta, igenis tudta! A Somogyvármegye is tudta! Csali nem merték megírni. — Nem? — De nem ám! Nagy úr az a kis potroh-ember, az a hadisegély-lealkudonc, az a tilosjelzés-homlokú városházi úristenelhelyettes'egéd gyakornok társmegbízottfőbasa!« Az első szám megjelenését követően a sértettek és a »ki- szerkeszléstői« okkal félő városi hatalmasságok hajszát indítottak a Somogyi Tükör ellen. Mert valóban nagy úr volt Siposs Géza főjegyző, ö cs. és kir. apóst. Felsége II. osztályú hadi érdemkeresztjé- nek tulajdonosa és egyben a Csalogány kurtakocsma törzsvendége. aki a hadisegélyért könyörgő özvegyeket kizavarta hivatalából... Főhadnagy fia pedig tiszttársaival egy sötét kaposvári utcán körülfogta a szerkesztőségből késő esite hazafelé igyekvő Péchy-Horváth Rezsőt és megfenyegette, hogy »elexpediálják« Kaposvárról. »A Somogyi Tükör pedig akkor sem fog megszűnni! — olvashatták a lap második számában az újságíró válaszát az »aranycsillagos útón- állók«. — Nekem ugyanis teljesen mindegy, hol jelentetem meg ezt a kis lapot, a fő az, hogy megjelenhessék, hogy a kaposvári harámbasák és egyéb közveszélyes törzsfőnökök szennyesét a közvélemény keményen sújtó ítélőszéke elé hurcoljam!« De az »Üzenet a sötétség kéjelgőinak« is azokhoz szólt, akik felhördültek az első szóm leleplező cikkeit olvasván, mert »Rosszul esik nekik, hogy amibe már nagyon-ma- gyon beäemelegedtek: eddig a kaposvári újságok, ha bármit követtek is el, nem kritizálták meg, nem lepeiezték le, nem támadták meg és nem „szerkesztették ki” őket — most egyszerre az a veszély fenyegeti őket, hogy minden piszok és bún, egész Augias- listállójuk a nagyköz őség elé kerül!« Ettől félt Kladnigg Alajos cukorgyári igazgató is, akiről a Miért fél Kladnigg Alajos? című cikk festett nem éppen hízelgő képet: »A bankosok hírhedett, bozontosfejű, munkásnyúzó cukorgyári főnöke... aki oly hidegen és könyörtelenül vonultatta be a milliárdos bankosok cukorgyárának éhbéren dolgozó munkáspártéit. mert kevesellni merészelték a napi három korona napszámot, ő, aki oly szívtelenül és szűkkeblűén dobta oda az aljas és átkozott militarizmus vad őrületének kiuzsorázott, megnyúzott és kiszipolyozott proletártestvéreinket ...« Az idézet utolsó szava talán aidcor jelent meg először — ilyen 'birtokraggal — a somogyi sajtóban. 1919. január 26-án. Egy héttel később Budapesten még rendőrosatag dúlta föl a Vörös Újság szerkesztőségét ... »A papirhiányra való tekintettel, valamint az ellenünk összefogott maffia eredmény- teljes működése következtében lehetetlenné vált, hogy kis lapunkat Kaposvárott jelentessük meg. Addig is, míg legközelebb bővebben rátérhetünk erre az ellenünk fölkerekedett gaz és korrupt merényletre, közöljük, hogy a vidéki nyomdában történő előállítás, szállítás. valamint a nyomdaárak között levő te„legyzökönyv nem készült” Élni keli a lehetőségekkel A tsz-munkahelyi közösségek értékelése A gazdaságokban szerszerzeit 4- igen vegyes — tapasztalatok után nagy érdeklődéssel vettem kézbe a tsz-szövetség értékelését a megye szövetkezeti munkahelyi közösségeiről. A tsz-törvény két év előtti módosítása rendelkezett e szervezeti forma létrehozásáról, célul tűzve olyan önkormányzati fórumok kialakítását, melyek megtárgyalják és megvitatják a közgyűlés és a küldöttgyűlés elé kerülő kérdéseket, és döntenek is saját munkaterületük ügyeiben. A gazdaságokban mindenki egyetértett azzal, hogy az éves munkára visszapillantó ünnepséggé »szelídült« közgyűlés már nem alkalmas az egyes munkaterületek gondjainak alapos megvitatására. Most elkészült az első, az egész megyére kiterjedő értékelés arról, hogyan éltek ezzel a lehetőséggel. Nem számolva néhány kivételesen jó vagy elkedveUenitően rossz szélsőséges példával, általában a legtöbb, amit másfél-két év után el lehet mondani ez újszerű fórumokról az, hogy létrehozták őket. Sob helyen — helyesen — a gazdaság működési szabályzatában meghatározott szervezeti egységekre építették a közösségeket. Közösek az érdekeik a gépműhelyben dolgozóknak, és nyilván sok megbeszélnivalójuk lehet a tehenészet telepieknek egymással. Sajnos több tsz-ben semmi egyebet nem néztek, csak hogy a »közösségben« legalább húsz ember legyen, »összepárosítottak« növény» | termesztőket és irodistákat, szárítósokat és műhelybelie- j két: »kipipálták« a feladatot. I A jelentés szerencsésnek ítéli azokat a munkahelyi közösségeket, melyek vezetőie a munkaszervezeti egység vezetője is. »Ha a közösségeket nem a munkaszervezeti egység irányítója vezeti, a tisztséget betöltő személy kénytelen eljárni a munkaszervezeti vezetőnél a kollektíva érdekében, és ez bizonyos esetekben ösz- szeütközéshez is vezehet. temes árkülönbözet miatt kénytelenek voltunk lapunk árát valami csekélységgel fölemelni« — szólt az olvasóhoz egy hír a február 2-i, harmadik számában. Az ígért leleplező cikkből azonban nem idézhetünk, mert a Somogyi Tükörnek csak három száma maradt fenn, bár a Somogyi Hírlap egy későbbi híre szerint a negyedik is megjelent. A Somogyi Tükör tehát három- vagy négyszeri megjelenés után elhallgatott. Első számának cikkei — így a Somogyi Hírlap »szelídségét« bíráló sorok — akkor születhettek, amikor a Somogyi Hírlap még magánkézben volt. Ezt látszik igazolni az is, hogy miután a Somogyi Hírlap az SZDP megyei lapjaként jelent meg, már nem bírálták saját munkatársai a Somogyi Tükör hasábjain. A hetilap végül is — mint a kényszerű áremelést bejelentő hír előrevetítette — nyomdai okokból szűnt meg. A harmadik szám példányait már Dombóváron kellett nyomtatni, ahol ugyan Péchy- Horváth Rezső testvére volt a nyomdaigazgató, de ez a megoldás a szállítási bonyodalmak miatt nem lehetett tartós. Vajón a szociáldemokrata párt kaposvári szervezete miért nem támogatta a Somogyi Tükör megjelenését, az átvett Gerő Zsigmond-féle nyomdában biztosítva lehetőséget a hetilap előállítására? Szélsőségesnek vagy éppen álbaloldalinak ítélték a Somogyi Tükör szellemét? (Folytatjuk) , Tény, hogy ha a »főnök« egy személyben a közösség vezetője is, nem ütközik össze saját magával. Egyszerűé:, azért nem, mert eleve kerüli a számára kényes gondok felvetését. (Például: a vezetési stílus hogyan hat a murura- helyi légkörre...) Félreértés ne essék: elképzelhető — s nyilván akad is rá példa —, hogy egy telepvezető ideális irányítója a telepi munkahelyi közösségnek, mégsem tanácsos ezt az egybeesést íratlan szabállyá nyílvánítani. A felmérés szerint ugyancsak komoly gond volt a nyugdíjas tsz-tagak bevonása a közösségekbe.. Sok helyen a nyugdíjasokból önálló közöst séget szerveztek, ezzel azonban végleg elszigetelték őket... Rokonszenvesebb megoldás, amikor az idős tag — például — korábbi munkahelyének a közösségébe tartozik. Végül is, hogyan működnek a közösségek? A küldöttek megfelelően képviseli-e munkahelyük érdekeit? Milyen témákról kerekedett vita, s született-e megoldás? A széles körű felmérés e kérdések megválaszolásánál kénytelen jegyzőkönyvekre hagyatkozni. Egy-két kivételtől eltekintve még a beküldött dokumentumok sem igyekeznek szépíteni a helyzetet. Karádi tsz: » .. .a tanácskozásokat három alkalommal megtartották, de azokról írásos dokumentáció nem készült, így reális képet nem lehet nyerni...« Ságvári tsz: »...a munkahelyi közösség működése, tanácskozásainak nyilvántartása a kívánalmaktól elmarad.« BalatonleUei tsz: *A munkahelyi közösségek kialakítá- 'ának megtörténtéről semmiféle feljegyzés nincs, ezeket nem is alakították meg, így működésük nem ellenőrizhető.« Hasonló példák sorolása helyett álljon itt az anyag végkövetkeztetése: »A munkahelyi közösségek működése a vizsgált szövetkezetek többségénél formális. A közösségek megalakulása és a küldöttek megválasztása megtörtént, de munkájuk tartalma még nem érte el a célt, amit a jogalkotó e fórumnak szánt.-« A gazdaságban járva jó néhány dolgozó elmondta — olyanok is, akik csak a beszélgetés során értesültek, hogy náluk is létezik ilyen »közösség« — hogy jó lehetőség ez, s talán élnének is vele, ha a vezetők komolyan vennék, ha már az első lépésnél az egészet nem csupán »letudni« akarnák. A gazdasági vezetők ugyanakkor arról számolnak be, hogy nekik is könnyebb, ha támaszkodhatnak a közösségekre. Különösen akkor, ha a közösség nemcsak követeléseiben egységes... Végül is a munkahelyi közösség a dolgozók és a vezetők számára valóban jó lehetőség. Végre meg kéne tanulni élni vele. A jó módszerek elterjesztésében, a közösségek működésének rendszeresebb és , mélyrehatóbb elienőrzéséj ben azonban jócskán jut szerep a tsz-szövétségnek és a megyei tanács mezőgazdájáéi osztályának is. farn Bíró Feren? I Piaci körkép . Engedékeny eladók — humoros vásárlók A vénasszonyok nyara megtévesztette az eladókat. Továbbra is nyárias áron kínálták portékáikat, ráadásul az első fitymáló pillantásra engedlek is. »Mennyiért vinne? Ne menjen el, megalkuszunk!« A vásárlók persze — mint rendesen — ezúttal is vérszemet kaptak az olcsóságtól, és talán akkor is alkudtak volna, ha valamit ingyen adnak. — Hogy a körte? — Tíz forint. — Ennyi nyilván másfél kiló ára, de én csak egy kilót akarok. A humoros vevő talán nem is sejtette, hogy a fővárosban már kétszer ennyit is szívesen adnak hasonló gyümölcsért. Az alma választéka tovább bővült, kilója 8—12 forint. Ugyanennyiért vehetett barackot, aki talált. A cefre (gyümölcskorában sziiva néven ismeretes) ?tíz forint. Eltűnt a kardinál, viszont sok kecskecsöcsű szőlő volt 18-ért. Akadt 10 forintért is szőlő — must készítéséhez... A diny- nye júliusi dicsőségének romjain fonnyadozik. Az ötforintos ár, de maguk az árusok sem csinálnak neki nagy reklámot. .. A vásárlók figyelme az őszi újdonságok felé fordult. Újra volt bőven gesztenye, igaz drágábban, mint egy hete. Akkor 20, most többnyire 24 volt kilója. Megjelent az új mogyoró kilónként 50-ért, A dió 22-ért hullt a vévők ölébe. Az első darab sütnivaló tököt 5 forintra tartották. Országszerte gyorsan emelkedik a paprika és a paradicsom ára. Ehhez képest a kaposvári hetipiacon még hamisítatlan lecsószezon van, 5 forint a paradicsom és zömében 10—14 a paprika. Volt, aki a vastag húsú csemegepaprika darabját ötért kínálta. A zöldbab kilója 10 forint, ugyanennyi egy csupor tarka I fejtett bab. A káposzta feje 10 forint körüli áron kelt el. Nem mondható - el ugyanez a 4 forintos fejes salátáról. A gombapiacon gyér érdeklődést keltett a hasonlóan gyér kínálat. Minden gomba ára 50 forint alatt volt. A baromfipiacon két forin-í tért kínálták a tojás darabját. Egy kiérdemesült kakas 100, míg egy pár jókarban levő tyúk 180 forint volt. A csirke kilója 40 forint. Végül is nem sok okunk lehet panaszra, hiszen ez utóbbi Kecskeméten 53—55 forint. Igaz, Békéscsabán csak 36. Tojást Pápán volna érdemes venniük a debrecenieknek. Az előbbi helyen 1,60, az utóbbin 2,20. A zöldpaprika ára Budapesten hovatovább már 20 forint közelében van a szabadpiacon, holott a Tisza partján még 7—9 forintért mérik. A paradicsom Kecskeméten mindössze 3 forint. Győrben 15 forintot kérnek a piros almáért, a fővárosban 7 forinttal kevesebbet. Szőlőből a zalaegerszegi piacon a legnagyobb a választék, 10 forint kilója. Kétszer ennyi Győrben. . A somogyi Zöldért-nél kapható az ország legolcsóbb »bolti paprikája«. A tölteni- való kilóig 10, a fővárosban ugyanez 4, Pécsen és Zalaegerszegen 5 forinttal drágább. A fejes káposzta ára is | mérséklődött, most 7. Igaz, ez ! Pesten csak 4,60. A paradi- J csőm az állami kereskede- I lemben többnyire már nyolc ! forint. Pécsen még hétért fogy. A szőlő nálunk 13—14, a fővárosi üzletekben 16,60, Baranyában 18. A boltokban is megjelent a szelídgesztenye 26-ért. Pécsen két forinttal több. Az alma országszerte 8,40 és 11,60,
