Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-20 / 220. szám

é Fényben fürdő gesztenyefák Fényes szemes a tüskés házban, avagy: csillogó zöld őszi csillagok... Mi az? Aki a dm tudja a választ, kerekeu- jen föl, és utazzon Iharos bé­rén}'be! Sétáljon egyet a falu fölötti dombokon, és a száza­dos gesztenye-fák tövében megleli: szelídgesztenye!.'.. Már érik a kedvelt téli cse­mege Somogy déli részén. A dús lombú fák tövében ugyan még a hulló nyári lomb elta­karítása ad munkát (hogy jobban megtalálják a lehul­lott gesztenyét), de egyik-má­sik fa tövében már csillognak a fényes szemek. Tavaly tíz vagonnal vásá­rolt föl a termelőszövetkezet, és Kulcsár Lajos háztáji ága­zatvezető az idén sem vár ke­vesebbet. — Jó a termés. A tavasz és nyár kedvezett a szelídgeszte­nyének, s úgy látszik, most egy héttel hamarabb kezdőik a szedés, mint tavaly. Most még csali egy-ikét termelő hoz, de pár nap múlva derékma- gasan áll a gesztenye a rak­tárban. Az ország legtávolabbi ré­széből is jönnek ide vásárolni a cukrász kisiparosok, hogy a termelőszövetkezeti árnál egy­két forinttal többet kínálva «elszipkázzák« a termést. A konkurrencia nem törvényte­len, a gazdaság tehát tétlenül nézi a hívatlan felvásárlókat. Illetve: nem egészen tétlenül. A többségében magán kézben levő gesztenyefákkal újabban egyre intenzívebben foglal­koznak. — Gyümölcs-, zöldség- sző- lőértékesítási és -termelési szakcsoportunk tagjait csak úgy nevezik: a »gesztenyések«, mivel itt ez a legjellemzőbb. Két hektáron a tavasszal sze- lídgesztenyemagot ültettünk, s most megegyezés született: ez a szakcsoport vállalja a ma- goncok gondozását, oltását, míg értékesíthető oltványok lesznek. Két év múlva már piacra küldhetjük. Növényvédelmi tájékoztató Zöldségfélék betakarítása, tárolása A paprika és paradicsom1 szedésekor fontos feladat, hogy ne hagyjuk a különbö­ző kórokozókkal fertőzött, rot­hadó termést a sorok között. A termés betakarítását köve­tően a betegségek — paradi­csomvész, levélfoltosság-be- tegségek, baktériumos lágy- rothadás stb. — áttelelési le­hetőségeinek, a következő év: fertőzések kialakulásának csökkentése érdekében sem­misítsük meg a fertőzött nö- vénymaradványokat! Éges­sük el vagy ássuk el. de sem­mi esetre se vigyük a kom- . poszttelepre, mert ott a kór-j okozók megtartják életképes- j ségüket. A burgonya betakarítására1 válasszunk száraz időt, mert a nedves, sáros burgonyát j nem lehet megfelelően tárol- J ni; a különböző gumóbeteg-; ségek gyorsan elhatalmasoö-' nak rajta. A tárolás előtt; gondosan válogassuk át a gumókat, és csak a teljesen egészségeseket tároljuk. Ha a burgonyát prizmában tárol­juk, a fölszedett gumókat még ideiglenesen sem szabad j a burgonyaszárral betakarni,; mert a lombon és száron lévő j kórokozók az egészséges gu­mót megfertőzik. Ajánlatos a j gumókat a tárolás megkezdése előtt fedett, száraz helyen né­hány napig szikkasztani, csak a kellően bepárásodott ép, száraz gumók kerüljenek vég­leges tárolóhelyre. A pincék, tárolóhelyek hőmérséklete 4—5 fok körül legyen, s az ősz és a tél folyamán időn­ként válogassuk át a gumó­kat. A jelenlegi száraz,' meleg idő kedvez- a gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem, zel­ler) betakarításának. Fölsze­dés közben azonban vigyáz­zunk, hogy ne sérüljenek meg a gyökerek. A sérült, sztemfilliumos fekete rotha­dással. a baktériumos lágy­rothadással, a fómás varaso- dással vagy egyéb gyökér­károsodást előidéző kórokozó­val fertőzött, bámult vagy fonnyadt gyökereket, gumó­kat különítsük el az egészsé­gesektől, mert a tél folyamán az egész gyökérállományt tönkretehetik. A gyökereket, gumókat megtisztítás, átválo­gatás ..után veremben, pincé­ben száraz homok között, ré­tegéivé tároljuk (a tárolóhely hőmérséklete ü—2 fok közeit legyen, mert ez az alacsony hőmérséklet gátolja a tárolás alatti körfolyamatok lezajlá­sát). A tél folyamán a tárolt terményeket " ellenőrizzük rendszeresen, és az esetleges megbetegedett gyökereket, gumókat válogassuk ki, sem­misítsük meg. Latinca Sándor »A forradalom lehúzta az ezerholdasok lábáról azt a csizmát, mellyel évszázadokon keresztül belénk rúgtak és végre emberré lett a cseléd is. Eddig csak rablánc volt számunkra, ezután azt akar­juk, hogy a föld a dolgozó munkásnépnek teremjen« — írta első cikkeinek egyikében Latinca Sándor a Somogyi Hírlapban, ö jól ismerte a korbeli sajtóviszonyokat. Erre utal a Somogyi Hírlap 1919. február 4-i számában megje­lent A kapitalista sajtó világ­csalása című Írásai. «■Míg a munkásság ember- feletti és véres verejték árán tudta megszerezni azt a sze­gény, de becsületes sajtót, mellyel világnézetét, a mun­kásság nemzetközi szolidaritá­sát a világ minden zege-zu- gába eljuttatta — írja —, ad­dig' a kapitalizmus kihasznál­ta a sajtónak a háborút szey­Egyes kutatók szerint ugya­nis az oltott szelídgesztenye- £ák hamarabb teremnek, mint a magról neveltek, igaz, rövi- debb ideig élnek. A »hama­rabb« termőre fordulás is 6— 8 évet jelent. De ez is keve­sebb, mint a magról növő fá­ké: ott 10—15 évet .kell vár­ni a termésre, és csak mint­egy 50 év múlva terem a fa jelentős mennyiséget. Aki tehát szelídgesztenyefát i ültet, az az unokájára és déd­unokájára gondol. Az iharos- berényiek ilyen emberek. A hatalmas fák mellett szép számmal látni fiatalabbakat is. A faluban még nem szám­lálták meg, hány öreg fa ta­lálható. de az itteniek úgy vé­lik: ha egészséges a szelíd­gesztenye ötszáz évig is el- él... Munka után. ebédszünetben az asszonyok sietnek a hegyre, hogy a verőfényes szeptembe­ri napsütésben fürdő fák tö­vében nap nap után össze­szedjék a lehullott gesztenyét. Azoknak a fáknak a termését, amelyeknek ültetői még hírből sem hallhattak a termelőszö­vetkezetről, de vasútról, autó­ról, villanyáramról sem ... A vén fák őrzik a múlt tit­kait. Senki sem faggatja őket, és ők sem beszélnek... A ter­mésük azonban jóízű. B. A. vező óriási erejét, hogy a tő­ke életét százezrek hulláin keresztül is megmenthesse«. A cikk alapvető gondolatát, az imperialista érdekeket ki­szolgáló sajtó háborús felelős­segéről Latinca már korábban megfogalmazta: 1917-ben je­lent meg egyik írása Hábo­rú az uszító sajtó ellen cím­mel. E röpiratot Vázsonyi Vilmos, a Wekerle-kormány igazságügyi minisztere (volt újságíró) elkoboztatta. Tanulmányában Latinca nemcsak az antant országok háborút szító lapjait pellen- gérezte ki, hanem tollhegyre tűzte a szövetséges Német­ország, sőt a monarchia uszí­tó sajtóját is. »A Deutsche Tageszeitung az annexiós főszerepet játsz- sza a német zsurnalisztika színpadán, különösen az utób­bi időben a háborús őrület­nek lett irányadó orgánuma, az angol Daily Mail-hez ha­sonlóan, mely ugyancsak a kapitalista cenzúra felügyele­te mellett folytatja hazugsá­gait.« A magyar sajtóról pe­dig ezt írta: » Nem a Buda­pesti Hírlap az' egyetlen lap, amely annexiós görcsökben szenved, kerül még néhány a fő bújtogatókból, legföljebb abban különböznek egymás­tól, hogy az egyik a keres­kedelmi bank, a másik az OMGE részére akar annektál • ni bizonyos országrészeket«. A háborús cenzúra saerre- ben még vörösebb posztó le­hetett a tanulmány záró gon­dolata: »Mindaddig, mig az eszközeiben kevésbé válogató töke uralja a sajtót, a sza­badsajté Magyarországon is szábad megvesztegetést és ga- iázdálkodá6t jelent«. Vázsonyi tiltó tollvonása nem sokáig volt érvényes, ahogy miniszteri mandátuma Az új ház lakói Bares főútvonala mellett, közel a városközponthoz talál­ható a Bajcsy-Zsilniszky u. 128. számú szép új ház. Az emeletes, páros palás épületet minden arra haladó megcso­dálja. Nincs ugyan még tel­jesen rendben — hátravan a külső és belső festés, a par­kettázás —, de így is büszke­sége a 26 éves liuczek Lász­lónak, a Vörös Csillag Tsz gépkocsivezetőjének, a felesé­gének — az egész családnak. \ Járjuk a szép épületet a boldog tulajdonosokkal: Ru- czek Lászlóval, meg feleségé­vel, aki a helyi vízügyi szak- középiskola műszaki tanára, illetve kislányukkal és a bol­dog nagyszülőkkel. Dicséretet, elismerés illeti a tervezőt, aki jó érzékkel nemcsak a jelen­re, hanem a jövőre is gon­dolt. A földszinti előszobából nyílik egy ajtó, innen köze­líthető meg a szerelőaknás ga­rázs, ugyancsak innen a sár­ga—fekete mozaiklapos, vil­lanytűzhellyel és modern bú­torral fölszerelt konyha, ab­ból nyílik a kamra. A föld­szinten egy szép, világos nap­pali — térelválasztót tervez­nek bele —, onnan lépcső visz az emeletre. Tágas tér a be­épített szekrényeknek, két szoba és terasz van itt, meg a világoskék csempés fürdőszo­ba. — Ég és föld, ahogyan mi éltünk — mondja az idős tsz- nyugdíjas, Ruczek bácsi, a felesége pedig egyetértőén bó­logat. Ott cselédeskedtek a közeli Aranyospusztán, Szé­chenyi gróf birtokán, s mind­össze egy szoba meg egy konyha jutott nekik. A föl- szabaduláskor kaptak a grófi birtokból 15 holdat, majd 19 évvel ezelőtt Barcs-ra költöz­tek. S hogy milyen nehéz éle­tük volt, arra így emlékszik vissza az ugyancsak nyugdí­jas Ruczekné: — Bezártam a gyereket, egyedül maradt otthon, nem sokkal azután, hogy a na­gyobbik megszületett, és men­tem a mezőre dolgozni... Nem volt akkor szülési sza­badság, gyermekgondozási se­gély, mint ma; aki enni akart, annak dolgoznia kellett. • A sokat megélt, bölcs em­berek szeretetével nézik fiu­kat, menyüket, unokájukat. És velük együtt boldogok, örülnek a szép háznak, amit Laci ,a tőlük kapott telken épí­tett. A nagyobbik fiú, Feri szövetkezeti lakáshoz jutott Barcson — ő is a tsz-ben dol­gozik —, meg hogy a lányuk, Margit ott él velük, férjével és kislányával. — Majd ők is építenek — mondják —; át­alakítják a régi házat, amit Laci otthagyott. — Sokat dolgoztunk ... Ta­valy szeptemberben kezdtük az alapozást, a falazást, és azóta nem volt ünnepem, va­sárnapom ... Segítettek szü­leim, apósomék, testvéreim, s a gépkocsivezető szocialista brigádjából szinte mindenki itt volt. A tsz-től százezer fo­rintot kaptam fcamatmente-i sen, tizennégy ezret elenged­nek belőle; az OTP-töl 120 ezer forintot vettünk föl... S ha nem jön a család, a ro­konság meg a munkatársaim, bizony, legalább 150 ezer fo­rintot ki kell fizetnem a mes­tereknek meg a napszámosok­nak — mondja Ruczek Lász­ló. Most is azt nézi, mibe fog­jon. Járja tehergépkocsijával az országot, szabadsága ide­jében pedig építi új otthonát. Ügyes kezű mesterember — vasszerkezeti lakatos a szak­mája —; ő maga készített egy betonkeverőt, megtakarítva ezzel rengeteg munkát, sok ezer forintot. A zsaluzást, be­tonozást, mindent ő csinált a családjával, s elkészíti az emeleti teraszra a vaskorlá­tot; később majd a központi fűtés beszerelését és még na­gyon sok mindent. A vizet és a villanyt is a testvérele, a rokonság meg a munkatársak segítségével kötötték be. — Nagyon boldogok va­dunk ... Szinte nem is akar­juk elhinni, hogy ez a ház a miénk, és hamarosan be­költözhetünk — mondja Ru­czek Lászlóné. A férje pedig hozzáteszi: — Házavatásra meghívunk mindenkit, aki segített az építkezésben. Itt lesznek a ro­konok, a barátok. Itt lesz a brigádom is, hogy velünk örülhessenek... Szalai László Ötvenévesen lett szakmunkás Bizonyára legféltettebb csa­ládi iratai között őrzi Csecsei Imre, a SÁÉV vasbetonszere­lője azt a díszes oklévelet, amely tanúsítja: tulajdonosa az idén júniusban eredményes szakmunkásvizsgát tett. A de- resedő halántékú .férfi 1975- ben, negyvnehat éves korában ült be másodszor az iskola-’ padba — hogy elvégezze előbb az általános iskola 5—8. osz­tályát, majd még egy nagyot lépjen előre, s szakmunkás- vizsgát tegyen. A hatalmas telep egyik zu­gában egy hullámpalával fe­dett, tisztára söpört fészer alatt van Csecsei Imre »biro­dalma«. Másodmagával itt ál­lítja össze azoknak a panelek­nek a vasvázát, amelyekből a következő munkafázisban log­giák készülnek. i sem. 1918 őszén Károlyiék sajtórendelete felszabadítot­ta a háborús cenzúra spanyol- csizmájában feszengő magyar sajtót, és 1919 elején Latin­ca röpirata is újból megje­lent. A 'kapitalista világ sajtó­csodája címűn kívül Ltinca Sándornak több mint tíz cikke jelent meg a Somogyi Hírlapban, majd a Somogyi Vörös _ Újság és a Somogyi Munkás számában. írásainak általános jellemzője, hogy a többnyire közvetlenül sze­mélyhez vagy személyekhez szólt Ezt az egyes címek is jól mutatták: Somogyi Hii- lap, február 25: Üzenet a földesuraknak cs Mit akar a várdai bíró? január 26.: Nyílt levél a földművelésügyi miniszterhez. Február 4.: Halló! Nagvszakácsi fő­tisztelendő úy stb. Latinca cikkei gúnyoltak és magasz­taltak, figyelmeztettek és mozgósítottak. Hatásukra i *=>'.- lerázó, hogy a földműveles­Könnyű ing, rozsdafoltokkal tarkított kék nadrág, erős tal­pú bakancs — ez a vasbeton- szerelők nyári öltözéke. Te­nyere bőrébe törődve a vas­por — jelzi mesterségét. — Az Alföldről származom, túrkevei születésű vagyok — kezdi a beszélgetést, somogyi fülnek szokatlan kiejtéssel. — Sokáig a metrónál dolgoztam, aztán amikor az ötvenes évek elején leállították az építke­zést, a komlói bányába kerül­tem. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel. Másfél év után otthagytam a föld alatti mun­kahelyet, akkor kerültünk So­mogyba, öreglakra. Ma is ott élek; onnan járok be regge­lenként a vállalati autóbusz- szal. 1974-ben lépett be a válla­lathoz, segédmunkásnak. Nem ügyi miniszterhez írt nyílt le­velére — melyben a földbir­tokosok szabotázsakcióit panaszolta: »Hazugság az, hogy a cselédek nem akarnak dolgozni; a valóság az. hogy az ezerholdasok között szá'- lóige lett; .Inkább puszuljon a termés, de nem lesz úgy, ahogy a cseléd akarja, majd meglátjuk, ki döglik meg előbb’ A föld népe háberog, a megcsalt milliók szeme előtt folyik az ország népe elleni merénylet« ■— a Vörös Újság is reagált, .Halál az ezer- holdasokra! címmel. Név nélkül jelent meg a Somogyi Hírlap 1919. márci­us 2-i számában — de való­színűleg Latinca írta — a Pusztuljanak a herék cí­mű vezércikk is. A tarts .mi os stílusjegyek mindenképpen az ő szerzőségére utalnak. Latinca Sándor volt 1919 feb­ruárjában az alelnöke (tény­legesen a vezetője) a hely: úgynevezett békéltető és bér­megállapító bizottságnak, amely a nagybirtokosokkal a cselédek bérének rendezéséről tárgyalt. A földesurak azon­ban fölrúgták a szerződést, a már aláírt megállapodás szö­vegét meghamisították. »Ha­talmas lángok csaptak föl Somogy megyében — írta er­ről a cikk —, s a becsüle­tesen dolgozó nép nem alku- fzik többé a gyújtógatókkal. A megcsalt, föld népének eb­ben a lángtengerben csak c.gv lehet a jelszava: megmen;er.i, ami menthető. A ragybirtoltokból szocia­lista termelő szövetkezetekéí fogunk csinálni. A do.gozó nép éi'ezze a munkának gyü­mölcsét s pusztuljanak a he­rék; a bárók, grófok, c-j.icr- cegek és. a többi csirkefogóké­val laihatott más munkát, mert gyerekkorában csupán négy elemit végzett; családi körül­ményei nem tették lehetővé, hogy iskolába járjon. Megnő­sült, s jöttek a gyerekek: egy­más után három. Kettő közü­lük ma már kenyérkereső. Amíg föl nem cseperedtek, sok pénz kellett a családnak.-'Ak- koriban nem az volt a',T&h- tos, milyen munkát végez, ha­nem az: mennyi van a borí­tékban. A SÁÉV-nál azonnal a vas­betonszerelőkhöz osztották be. Első igazi erőpróbája a mar­cali gabonatároló építésénél volt. Később járta a megyét, kisebb-nagyobb építkezéseken dolgozott. Nem is tudja mikori egyszer csak »benne volt a szakmában«; kezében érezte a fogásokat. Csak »a papír«, i a bizonyítvány hiányzott. Az is csupán az utóbbi né­hány évben. Egészen addig nem gondolt rá, hogy képez­nie kellene magát, amíg óra­bére el nem érte azt a felső határt, amit egy segédmun- munkásnak fizethetnek. — Bosszantott, hogy elma­radok a többiektől; nemcsak keresetben, hanem tudásban is. Meg aztán itt van a két nagy fiam: az egyik szobafes­tő lett, a másik pedig itt dol­gozik a vállalatnál. Csak azért nem kezdte el velem együtt a tanfolyamot, mert időközben Paksra küldték dolgozni. Mi­lyen lett volna az, ha az ap­juk tőlük lemarad?! Vállal­tam a »versenyt«, pedig a fe­leségem is mondogatta: »Vén fejjel állsz neki tanulni?« Mosoly bújkál a szája szög­letében. amikor folytatja: — Most már csak azért is megpróbálom, mondtam ma­gamban. Nagyon nehéz évek voltak, elő kellett szednem az eszemet. Meg aztán ott van a kert, a gyümölcsfák, és a nyu- lakat is gondozni kellett. Mé­gis sokszor előfordult, hogy a kapa helyett a könyvet vettem kézbe. Persze, ha a család nem segít, semmire sem jutottam volna. Több és jobb munkát vé­gez-e, mióta »-papír« is van a kezében? — kérdeztem. — Ezt így nem lehet mér­ni — válaszolja. — Jobban lá­tom az összefüggéseket! Ha 1 azelőtt például azt mondták, i hogy két vasat egymástól ti­zenöt centire kell tenni úgy csináltam. Most már azt is tudom, hogy miért. A húzófe- szültségnelk egyenletesen kell eloszlania És azt hiszem, ez a tudás valahol a munkámban is érvényesül. 'Folytatjuk) L. 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents