Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-20 / 220. szám

Viszlát, Adria! Medúzaveszély és osztrigakóstoló »Átadom magam Neked. Itt vagyok, szépre s csókra vágyó ember. Tehetsz velem, bármit akarsz, Te titokzatos, önzetlen, csábító Tenger...* A strófa Fusch Józsi bácsi majd tíz évvel ezelőtt Porecs- ban írt verséből való, amelyet még néhány — ugyancsak magyarul írt — költeményé­vel együtt adott át az isztriai Vrsarban. Józsi bácsi varas- don él — lakásán megcsodál­tuk képzőművészeti alkotá­sait: szobrát, festményeit —, s i nyosságok sokasága tárul a kiránduló elé, s az idegenvezetők — a kapos­vári iroda utolsó cso­portjánál Moldovánné Za- lavári Anna töltötte be ezt a nélkülözhetetlen szerepet — igencsak igyekszenek, hogy a sok fontos közül kiszűrjék a legfontosabbakat, hiszen min­A mediterrán város fürdő­helyein az utóbbi években je­lent meg a sziklás partok kö­zelében ez a rózsaszín ü — alig tenyérnyi nagyságú — tenge- I ri élőlény, s bizonyosam nem azért, hogy a fürdőzőket rio­gassa. Hogy egy strandon me­dúzával kell számolni, azt a parti köveken is látni: az át­tetsző, kocsonyás massza az állat teteme — mutatja az ügyes , »vadászok« munkájá­nak eredményét. Hogy miért veszélyes ? Azért, mert ha em­berhez ér, fájdalmat okoz. Érintése nyomán — hasonlóan az égéshez, a csalláncsípéshez — a bőr fölhólyagosodik, s bi- zonv. a fürdőzést kellemetlen­né teszi.. . S milyen emlékek marad­nak meg a Lim-fjordban tett hajókirándulásról? Az Adria legnagyobb félszigetén, az Isztrián — Vrsar alatt — fes­tői »tengemyelv« nyúlik a szárazföld belsejébe. Szigetek mellett halad el a hajó — az egyiket például nudisták bér­lik; széllovasaik, csónakosaik igencsak nagy érdeklődést váltanak ki a kirándulóha­jón ... A Lim-fjord végén a Motel Lim kínál érdekességet az ínyenceknek. A hajókikötőnél levő étteremben rák, kagyló és osztriga várja a kiránduló­kat és persze jó dalmát vörös bor. A kóstoló nem olcsó. De aligha hihető, hogy a magyar turistát ez tartja vissza a na­gyobb mennyiség elfogyasztá­sától ... egy évtizede már, hogy nya­ranta három hónapig a félszi­getre érkező magyar csopor­tokat gardírozza. Apja magyar volt, anyja horvát. Verseinek, rajzainak és festményeinek két fő pillére: a magyar tá­jak és a tenger szeretete. Jó néhány esztendeje már, hogy kis magyar csoportunk t így köszönt el a kék tenger­től: Viszlát, Adria! Sokan bíz- .t.unk benne akkor,, hogy egy­szer sor kerül erre a viszont­látásra, hiszen úgy lebilincselt aundannyiunkát a »-titokzatos, den érdekesség megtekin­tésére nem jpt idő. Jó, ha tudja a turista például azt. hogy a vrsari ßtrandra nem tanácsos mezítláb menni — a tengeri sünök miatt. Az álta­lában ártalmatlan tengeri ál­latkák akkor vétetik észre magukat, ha rájuk taposnak... A vrsari és a többi strandon jól ismerik már ezeket a fe­kete sünöket, és a papucs megfelelő védőeszköznek bi­zonyul. De nem ilyen egyszerű a dolog a medúzával... Az étterem előtt, a fjord csücskében van az »éléskam­ra-«, ott »terem« az asztalra való: üres műanyag kannák lebegnek a víz kék tükrén — jelezve, hogy odalenn osztri­gatelepek rejtőznek. A ballo­nok gyengén megremegnek, aztán újra »sorbaállnak«. ami­kor a hajó lassan távolodik a Motel Lim kikötőjétől. Hernesz Ferenc (Folytatjuk.) Játékbirodalom a BNV-n A bohóc torz fintort vá­gott a pocakos úriemberre, aztán végigmutatott a cirkusz valamennyi szereplőjén. Az intésre a statiszták »dolgoz­ni« kezdtek: az apró manézs megtelt mozgással. Amuló gyermekhad figyeli a napról napra megismétlődő produk­ciót. Az egészben csak a po­cakos ember — a »karmes­ter« és a mindig változó né­zősereg az igazi, a többi sze­replő bábu. Amikor a cirkusz befejezi produkcióját az alkalmi kö­zönség tovább áll: sok a lát-, ni és ámulnivaló. Szemben a cirkusszal szoba nagyságú te­repasztalon elevenedik meg a vasút csodálatos világa: vil- lanymozdony száguld a pá­lyán, megáll a jelző előtt, az­tán kikerül egy özönvíz előt­ti gőzmozdonyt, és hosszú va­gonsorával csattog tovább. A terepasztal mögött — leint, a szőnyegen — maguk képzel­te világot építenek az apró­ságok. Az NDK-ban gyártott Lego fantázianevet viselő univerzális építőkészlet da­rabjai szinte soha nincsenek együtt. Apró házikókat épp­úgy össze lehet állítani, mint egy űrrepülőteret. Bs a pöt­tömnyi építők izzadva, szi­pogva dolgoznak A játékbirodaiom az őszi BNV főbejáratával szemben egy egész pavilont foglal el: a D-jelű épület homlókzatún egyetlen szó világít: Inter- playexpo. A teremben Gorkij szavait idézi a felirat: »A já­ték út a gyermekek számára annak a világnak a megisme­réséhez, amelyben élni jog­nak és amelyet megváltoztat­ni hivatottak ...« A játékkiállítás a gyermekév sokszínű hazai programjának egyik szép rendezvénye. áok ötiettei készített tárgyai fan­táziagazdag tervezőkről, vál­lalkozó szellemű kivitelezők­ről tanúskodnak: műanyagból. Piiüssből, fából és fémből hoz­ták össze ezt az álomvilágot, amelyben minden megtalálha­tó, kivéve a fegyvereket. Nem dübörög játék tank és nem kattog villogó »géppisztoly«. Lehet, hogy épp ettől .olyan színes ^.és'vidám az idei In- terplayexpo? Ettől — és attól a törekvés­től, hogy a különböző kor­osztályok az életkori sajátos­ságoknak megfelelő játékot kapjanak. Sajnos, mindezt egyelőre csak a kiállításról lehet elmondani, mert vásári árusííópavilonban koránt­sem olyan bő a választék. Az a bódé már nem bemutató, hanem kereskedés. Készlete a boltokéhoz és nem a ki áll i Dó­séhoz hasonlít. Ha rám lenne bízva, 'elvm- ném a kereskedőket is az Ir- terplayexpóra, hogy lássák mivel játszik szívesen a gye­rek, vagy azért, hogy üljelek le a tágra nyílt szemű apró­ságok közé játszani. Dr. K. I. Nemzetközi orvosszimpézion kezdődik ma Mosdásán A szocialista országok gyermekiüdőgyógyászamak találkozója Nemzetközi szimpozion kez­dődik ma a mosdósi szanató­riumban: az európai szocia­lista országok gyermektüdő­gyógyászainak nemzetközi munkacsoportja ül össze. A munkacsoport 1975. szeptem­ber 19-én alakult Keszthe­lyen, s azóta évente tart az egyes tagországokban tudo­mányos rendezvényeket. Százötven orvos érkezését várják a ma reggeli megnyi­tóra, közülük 86 jött külföld­ről. A csehszlovák, lengyel, bolgár, NDK-beli, szovjet és román küldöttek mellett oszt­rák, nyugatnémet és belga i orvosok is jelezték érkezésü­ket. összesen 86 előadó je­lentkezett, de a rendező szer­vek — tekintettel a résztve­vők magas számára és az idő szűkösségére — csak 66 elő­adás megtartását engedélyez­ték. A többi 20 előadás írott szövegét poster formájában szintén közzéteszik. Gyermekeink egészsége zá­loga a felnőtt társadalom jobb egészségügyi állupotán'ak. Így a gyermektüdőgyógyászok tu­dományos tanácskozásának hasznát az orvosi gyakorlat­ban, a gyógyítást szolgáló el­méletek továbbfejlesztésében nehéz volna túlbecsülni. Ma a gyermekbetegségeknek leg­alább a fele közvetlenül ösz- szefügg a légzőszervek meg­betegedésével. Leküzdése, gyógyítása fontos egészség­ügyi-társadalmi feladat. Évek­kel ezelőtt átütő sikert hozott a tbc elleni küzdelem. Az or­vostudomány az egyéb légző­szervi megbetegedéseknek is odadobta már a »kesztyűt«. A sikeres eredményhez a ma kezdődő szimpozion is bizo­nyosan hozzájárul majd. Nővérek önzetlen, csábító« Tenger, hogy meg kellett ígérnünk: visszajövünk még. Ha nem is azonos összeté­telben, de a közelmúltban egy csoport ismét útra kelt a ka­posvári Volán Utazási Iroda szervezésében az idei szezon­ban az utolsó, amelyik fölke­reste az Isztriai-félszigetet. Van, aki azt mondja: Iszt­ria a jugoszláv Adria-part szí­ve, Ezzel a jókora félsziget alakjára, a part mentén köz­lekedő hajók útvonalára cé­loz. Valóban, a Koper—Rovinj —Pula—Rijeka teherhajózási útvonal ilyen ábrát rajzol a térképre. S nem is. olyan tá­volt Rovinjtól — igaz. a szá­razföldi utat a Lim-csatorna megkerülése igencsak növeli —, Vrsar városka autóparko­lóiban ezen a nyáron is sok­szor lehetett látni »H« jelű buszokat. Az isztriai félszige­ten ugyanis Vrsar a kaposvári Volán Utazási Iroda csoport­jainak- úti célja. Az utasokat itt magánházaknál szállásol­ják el; étteremben étkezhet­nek és szabad strandon — né­hány száz méternyire az étte­remtől — fürödhetnek. Innen indulnak kirándulni hajóval a Lim-fjordba, busszal Rovinj- ba, Pulába. Porecsba. Az idegenforgalmi látvá­Patalom. 1972 óta egyre többen emlegetik nevét — ak­kor költöztek be ugyanis az első lakók az új szociális ott­honba. Száztíz idős ember él itt. Átlag életkoruk nyolcvan év. Ez magyarázza, hogy mindig van negyven-ötven fekvő beteg. Gondozásukhoz 6ok szeretetre, szakértelemre és türelemre van szükség — ezt tudják, érzik az ápolónők. Ám még valami más is kell, amit nehéz lenne egy szóval kifejezni. Sebök Józsefre főnővérré, sorra benyitottunk a szobák­ba. Egy-két kedves szó, ér­deklődő kérdés. Megsimogat­ják a kezét, panaszkodnak az öregségre, a betegségre. Az emeleten lakók — a fentjá- rók — szobái üresek. Ok ép­pen névnapot ünnepelnek a társalgóban. A berendezési tárgvak. a virágok mind a lakókról árul­kodnak. A falak frissen fest­ve — a nővérek kezemunká- ját dicsérj, hiszen észre sem venni, hogy nem iparos mun­kája. — Igaz, elég lassan készül­tünk el, de kevesebb kelle­metlenséget okoztunk az öre­geknek Amikor szak marosok csinálták, egyszerre több szo­bát ki kellett pakolni, s a lakók egész nap a folyosón üldögéltek. Most naponta csuk egy-egy helyiséget lesiet­tünk. Nem csodálom, ha a fő:iő- vér és társai büszkén néznek a falakra. Nem feladatuk a kertészkedés sem. — Előfordult, hogy reggel korábban bejöttünk palán táz­ni, de ha van egy kis időnk munka közben, akkor is ki­megyünk kapálni, gyomlálni. A Í élelmezésben nagyon so­kat jelent, hogy saját kerté­szetünk van — meséli a szusszanásnyi szünetben az osztályos nővér, Skoda Gyű­ld né. ö is, mint az ápolók nagy része, helybeli lakos: alighogy megalakult az ott­hon. megszerezte a szakképe­sítést. — Mit szól a család, ami­kor vasárnap, ünnepnap nincs otthon7 — Akikor a férj segít. Ott­hon talán nem is nagyon tud­ják, hogy milyen munkát végzünk. A gondokat itt kell hagyni, és fordítva is. Ha rosszabb a hangulatom, már szólnak az öregek, hogy mi bajom. Semmi, válaszolom. Dehogynem, mondják ők: lát­juk a szemén . .. Nagyon nagy a felelősség, ha délután vagy éjszaka egyedül va­gyunk. A kórházban ott az orvos, az ápolónő azonnal hívhatja, itt viszont csak a sa iá; tudásunkra tapasztala- Uinkra számíthatunk s azonnal kell dönteni. Reggel mosdatással. az ágy­éi,/ kötöttek etetésével kezdő­dik a nap. Gyógyszereket osz­tanak, teljesítik a kéréseket; néha még békítgetnek is. — Nem könnyű megszok­ni a munkával járó néhány kejlémetlenséget. Még rövid ideje voltam itt. amikor meg­halt az egyik idős ember, és engem küldtek el segítségért, i Elszaladtam, s vissza sem mertem menni. De hát meg kell csinálni mindent. Segít­ségre szorulnak ezek az em­berek. Már mosolyogva beszél a hat évvel ezelőtti esetről Kéhler lmréné, az otthon gazdasági nővére. Am a halált nem lehet megszokni. Kör.ny szökik a szemükbe, ha vala­melyik idős lakó meghal. Mind a száztíz ember bána­tát, szokásait, életét ismerik. Mert bármennyi a munka, időt kell szakítaniuk a törté­netek meghallgatására is. A családi szeretetet nem lehet pótolni^ de figyelmességükkel sok szomorúságot elűzhetnek — A mi létszámunk elfo­gadható. Ott, ahol három­négyszáz lakó van, nem tud­nak ilyen légkört kialakítani. Az új öregek ugyanis nehe­zen illeszkednek be, s nekünk segíteni kell. Van, aki még két napra sem akar hazamen­ni a családhoz, bár örömmel vinnék... Sok megdöbbentő esetről is beszámolhatnék. Még mindig nem gyógyult föl a/ o néni. akit a fia kétség­beejtő állapotban, mentövei I hozott vissza. Hetekig eszmé­letlenül feküdt: nagy csalódá­sok érték az otthon töltött napok alatt — sorolja egy­más után a főnővér a törté­neteket Némelyik megdöb­bentő. A legtöbb beteget azonban lelkileg és fizikailag is sikerült, talpraállítani. A tizenöt ápolónő három r------------------------------------­m űszakban dolgozik. Egy ál­landó éjszakás van, többsé­gük megszerezte a szakképesí­tést. Foki Jánosné négy éve igazgatja az otthont, előtte a segesdi szociális otthonban dolgozott. — Elsősorban arra töreked­tünk. hogy a helybeliek dol­gozzanak itt. Azt hiszem, kevés helyen tesznek meg ennyit a nővérek az ottho­nért. Tízholdas terület a mi­énk; a saját sertésállomány és kertészet szinte teljesen el­látja a konyhát. Sok támoga­tást kapunk az üzemektől: tíz vállalatnál van patronáló brigádunk, és ha munkát ké­rünk, szívesen jönnek. A fi­zetés? Ha a kórházi dolgozó­kéhoz hasonlítom, akkor megfelelő, ha a felelősséget és a követelményeket nézem, kevés. A légkörről csak jót mondhatok: amióta igazgató vagyok, még egyszer sem kel­lett. fegyelmit adnom. Van. akihez soha nem jón látogató, és neki sincs hová menni. A nővérek lányok és unokák is egyben. A munka­idő alatt családot teremtenek. Izményi Éva

Next

/
Thumbnails
Contents