Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-19 / 219. szám

Piackutatás és tapasztalatcsere

Félidejéhez érkezett az őszi BNV: ma tartják az utolsó szakmai napot. Holnaptól a vásár már nemcsak délután, hanem nyitástól zárásig a nagyközönségé. A szakmai napok időszakában a fogyasztási cikkeket készítő ipari vállalatok és a kereskedelem szakemberei találkoztak. A vásáron folytatott piackutató munka, a tapasztalatcserék, az üzleti tárgyalások és a megállapodások segítenek abban hogy a nehezebb nemzetközi gazdasági körülmények ellenére is megfelelő legyen a lakosság fogyasztási cikkekkel való ellátása. A vásár egyik fő célja éppen ez. A másik pedig az, hogy lehetőséget nyúitson a termelő és a kereskedelmi vállalatoknak,

hogy közvetlenül találkozzanak a fogyasztókkal. A mai vásárlátogató holnap vevő lehet a boltokban. A gvártók és a forgalmazók számára nem közömbös, hogy miként vélekedik a bemutatott termékekről, várja-e, keresi-e majd az üzletekben is.

Kiállítók Somogyból

A hatodik alkalommal megrendezett őszi nemzetközi fogyasztási cikk-vásár sok mindenben hasonlít a tavalyihoz: nem nőtt a kiállítási terület és a kiállítók száma is megközelítően azonos az előző éviveL A bemutatott termékekre azonban korántsem lehet ugyanezt elmondani: van új és sok a továbbfejlesztet’ fogyasztási cikk.

A vásárnak ezen a részén

— a magyar kiállítók mellett

— sok szép terméket mutatnak be a külföldi cégek. A világhírű szovjet szőrmék, a csehszlovák bőripar legúiabfc termékei, az olasz kötött áruk, a bolgár, a lengyel, a jugoszláv, az indiai és a ciprusi textil-, valamint konfekcióipar termékei, az NDK-ból é-kezett szőnyegek, függönyök összehasonlításra is alkalma* •tónak — nemcsak a kereskedőknek. hanem a vásáriáto- gstőknak is. Ebben az össze- haronlítísban is megálHák a he'vüket a maevar termékek: a Pé~si Br-gvár kényem'»* s'p'gá’ó úi cikke' és a Minőségi Cipőgyár 300 darabból ól'ó kollekcióba vásári sik“- Siker lesz-e a boltokban is? őzt moncHák évente kétezer úi modell készül a tervező- asztalon, - s amit ma a vásár- ’átogató a kiállításon talál rz már íze’ítő a jövő fc-*-mék- üs’ájáW'l. <• a -távlati feí’esz- t-ési elképzeléseket is mutatja.

Bútorújdonság

A bútorkiállitás nemcsak a területét tekintve foglal el jelentős helyet az őszi BNV-n, jelentős a kiállítók száma miatt is. A magyar bútorgyárak többsége ismert és keresett termékét hozza el. A Székesfehérvári Bútoripari Vállalat Garzon fantázianevű szekrénysora többnyire csak kiállításokon látható: a boltokból ugyanis hihetetlenül

A* érdeklődök tömegé* elsősorban ott találja a látogató, ahol újdonságot állítottál , ki. A vásáron a legnagyobb területet a textil-, a bőr- és a ruházati termékek fog'alják el. f' cikkekkel egy csarnokban helyezték el a bútorokat és a lakástextilt. Európai-hírű nagyvállalatok és csak itthon ismert ipari szövetkezetek, kisüzemek termékei kelnek egymással is versenyre. A Kaposvári Ruhagyár gyer- mekcikkekkel szerepel a bemutatón. őszi és téli termékcsaládja mellett ott az oklevél: a Könnyűipari Ministerium gyártmány feji esetés;

pályázatán második di ia*. nyert a kollekció. A bemutatott cikkek prototípusok. A kérdésre, hogy mikor kerülnek forga’omba. Müller László igazgató így felelt:

— A gyártást jövőre tervezzük; a kereskedelem igényétől függ. hogy mennyit hozunk belőlük forgalomba.

A csurgói Napsugár Ipari

Szövetkezet nem hivatalos kiállítója a vásárnak, termékeit mégis megtalálja a látogató. A avőri Grabop’ast Valis ,t kiállításán a csurgói termékeken is bemutatják, hogy anyagaikból milyen konfekció készíthető.

'•ovid idő alatt elfogy. A 7,a la Bútorgyár Zemplén II. elnevezésű szekrénysora — a

szakemberek véleménye szerint — hiányt pótol; eddig tőkés importból elégítette ki a kereskedelem az igényeket. A gyár tervezői

ugyanis olyan stílbútort készítettek, amely gazdaságosan előállítható nagyüzemi technológiával is Ezt úgy érték el, hogy tipizálható alkatrészekre helyezték a különféle díszítéseket Az eredmény: vásári nagydíj.

Ebből a termékükből tavaly és az idén 117 garnitúrát értékesítettek itthon, tőkés Piacra 240 garnitúrát szállítottak A szériasz.ámot — a szakemberek véleménye szerint — rém a piac, hanem a gyártást kapacitás határozza meg

Díjat kapott a koktél

ínycsiklandozó az élelmi- szeripari termékeket bemutató tét pavilon. A füstölt koloasz illaté. a paprika füzérek és gyümo1csök után a tartósító ipar termékei következnek. Nemcsak azt érdemes itt megfigyelni, hogy mit kínál az élelmiszeripar, hanem ári is, hogy hogyan. A gusztusosán csomagolt mélyhűtött és tartósított áruk sora gondolkodásra készteti az embert: miért nem lehet hasonló módon megvenni ugyanazt a terméket a boltokban? En\ lítsük példának a jól ismer* Balaton sört A Nagykanizsai Sörgyár régi és új terméke* között kapott he’yet Bárhogy vizsgáltuk az üvegeket egy foltot nem találtunk rajta Az egvetlen címkét pontosan a heVére ragasztották, s a ragasztót csak oda kenték, ahová a címke került

A szeszmentes üdítők társaságában két jól ismert somogyi termék is szerepelt: a Balatonboglári Állami Gazdaságban készült literes palac- kozású szőlőlé és a Siófoki Állami Gazdaság ivólevei. Közülük újdonságnak a paradi - csomkoktél számit A gazdaság ezentúl a jó tulajdonságok felsorolása után azt is hozzáteheti: az idei őszi BNV

vásári díjával tüntették ki

Autó és kerékpár

Az élelmiszeripari pavilontól nincs messze a járműk’állítás. Az első megállapítás- kevesebb az autó, rrr'nt amennyit a korábbi évekbe.-, megszoktunk. A szocialista országok autógyárai közül a

Trabant és a Wartburg hozta el ismert de műszakilag továbbfejlesztett termékeit Bemutatták a jól ismert Polski Fiatokat is. Hiányzik viszont a vásárról az idén is a Polonéz. A Szovjetunió autógyárai a Lada 1600-ast és » kisteherautónak átalakított Moszkvicsot mutatják be

Kevesebb tehát az autó, több viszont a motorkerékpár

és a kerékpár. Egyedül a Csepel Jármű- és Konfekció- ipari Gépgyár huszonkét típust mutatott be. Az idén először láthatnak itt olyanokat. amelyeket eddig csak exportra szállítottak. A kerék- nár az év nagy részében hiánycikk a boltokban. Pedig — mint a vásáron elmondják — a csepeli gyár szinte minden igényt ki tud elégíteni: az egészen olcsó — és egyszerű — járművektől a tizsebességes versen rikerék- r>árig sok mindent gyártanak. A rekonstrukció befejezése után a gyár kapacitása évi S00 ezer darabra emelkedett; az idén már 400 ezret készítenek, és ennek a fele a hazai boltokba kerül. A gvar most eljutott odáig, hogy többet tud kínálni, mint amenv- ny:t a kereskedelem kér. Ennek bizonyítéka az Í6, hogy megrendelést vesznek föl a helyszínen, és a vevő — a megrende’és alapján a Skála Áruházból hazaviheti a kerék- oárt. Meghívták a vásárra a nagykeresked'elmi vállalatokat is: látogatásuktól azt várják, hogy az idei évre szóló megrendeléseket megemelik és bejelentik igényeiket a következő évekre

A csepeli gyár módszerét azért is érdemes megemlíteni. mert példa arra. hogy miként lehet kereskedelmi eszközökkel sürgetni az áru megismerését Az ilyen bemutatók, a részletes tájékoztatás hasznára válnak a gyárnak is, a kereskedelemnek is

Dr. Kér ez a Imre

Fogyasztási cikkek a BNY-n

Tehetetlenül

M

a két történetet szeretnék elmondani Önöknek; vázlatosan, a részletek elhagyásával, mert így is szembetűnő lesz: összecseng a két esemény. De mielőtt bármihez is hozzákezdenék, hadd kérdezzem: érezték-e már, milyen iszonyú érzés a tehetetlenség? Amikor tudja az ember, hogy jó ügyet szolgálna, segíteni szeretne, de nincs módja rá. Amikor végső elkeseredésükben fordulnak hozzá az emberek, s bármennyire is próbálkozik, be kell ismernie: nem tehet semmit. Mire vállalkozhat ilyenkor? Elmond két történetet a sok közül okulásként, hogy — ha lehetséges — sohase szülessenek meg e történetek hasonmásai. „

Az egyik szereplő csaknem tizenkét évig dolgozott a föld alatt. Hittel, szenvedéllyel és odaadással. Most itt él közöttünk — szűkebb határainkon belül — ro-kkantan és lelk’leg sériilten: igazságot keresve, de igencsak megkésve az igazságkeresésben. Nem lehet segíteni. Története megrázó és elgondolkoztató. »Pörölyét« megemeli, forgatja a feie körül, a célt. azonban — ahová iránvítaná — rosszul választotta meg. Vádaskodik — teljesen érthető! —. de nem azt és nem azokat vádolja, akik az. »ostor nyelét forgatták«, hanem azokat, akik az »ostor su darán« tettek pontot szomorú ügyének végére. És most már minden hiábavalónak látszik...

A bányába 1970 körül tapasztalt először elváltozást a kezén: tudta, az állandó vibrációs ártalmak következménye. Később a lábain is érezte, baj van: zsibbadtak a végtagjai. lehűltek, elfehéredtek és az elhalás jelei mutatkoztak rajtuk. Panaszkodott. Megvizsgálták. Két évvel később, mint armkor először kérte... Közben megromlott a hallása is. de erre iigvet sem vetettek. Csak megállapították, hogy « vibrációs ártalmak rokkantsági járadékra jogosítanák. Ezenkívül ügyében semmi sem tőként. Maradt a régi munkahelyén. Nem birta tovább. Egészségi panaszaira hivatkozott. és felmondott — nem tűnt föl senkinek. Pedig Uiiékoztathatták volna, hogv kérhet más, könnyebb munkahelyet, beosztást: hogy. rehabilitációs igényei is lehetnének. Kit érdekelt, hogv mi lesz egy emberrel a sok száz vagv ezer közül? Az út a bírósághoz vezetett, de előbb a munkaügyi döntőbizottsághoz, a Munkaügyi Bírósághoz — ahol többek között egv év telt el, amíg megállapították, hogv a vállalat a munka- és egészségvédelem alapvető feltételeit sem biztosította. De mit jelenthetett ez már egv megrokkant embernek, aki felmondott, kártérítést kért csupán, s rendre megrövidítették.

Furcsa következmény: a bíróságot hibáztatja. Mondja és írja kétségbeesésében vádjait.: de egvet sem irányoz oda, ahol — ne kerteliünk kimondani — embertelenül bántak el vele. Orvosokat é* iogi szakértőket kértem a dokumentumok tanulmánvoz^sára: hónapokig tartott a »nyomozás«. És mire jutottunk? Arra. hogy ha 1972-ben — amikor már nyilvánvaló volt a vibrációs megbetegedés — kiemelték volna eredeti munkaköréből, akkor nem hatalmasodhatott volna el rajta a betegség. És a másik észrevétel. Nem hagyhatták volna, hogy kétségbeesésében íés más segítség hí- jánl megszüntesse a munkaviszonuát. Nem látott más utat maga előtt A végkövetkeztetés mégsem lehet más: embertelenül bántak el vele. Ez idézte elő, hogv mai követelése) irreálisak, következtetései hibásak. Akad-e valaki, a&i »visszanéz« egy ember sorsára, arra az emberére, aki csaknem tizenkét évig dolgozott becsülettel a föld alatt?

A másik szereplő gyötrelmeit még átvészeli a fiatal természet Nem érte egészségügyi ártalom: lelkében. emberi mivoltában alázták meg »csupán«, de azóta képtelen önmaga előtt is talpra állni. »Bűnöző lennék csakugyan?« — kérdezte ezerszer, álmatlan éjszakáim a sötétbe bámulva, mert — hibázott bár — meghurcolták, megvádolták, bűnözőként kezelték és fölmentették, azaz megszüntették ellene a nyomozást. De állását vesztette és lelki nyugalmát, békéjét, s csak a munkája iránti rajongás él benne, nosztalgikus lemondással fűszerezetten.

Mi történt? Gondnoki állást vállalt a fiú — képzettségének és érdeklődési körének megfelelőt — alacsony fizetésért. És naivan »bedőlt« a szónak, amelyet soha sem rögzítettek írásban s amely a vesztét okozta, hiszen köny- nyű volt később letagadni a vizsgálat során. A »hivatal« második embere — sajnálkozva alacsony fizetésén — azt tanácsolta, hogv kössenek másodállásos szerződést feleségével vagy családtagjával; a munkát ő is elvégezheti, így legalább a családban marad a oénz. El óbb felesége, azután nagynénje kötött munkaszerződést, de helyettük a gondnok takarított, aláírásával igazolva ő is vette föl a havi 909 forintot Erre volt meghatalmazása, de a szóbeli »felhatalmazásról« semmi papír. És mire az első számú vezető észrevette a szabálytalanságot, a második számú — aki ezt a »megoldást« ajánlotta — már nyugdíjas volt és letagadott mindent

Kelepcébe került a fiú. »Munkaviszonyával kapcsolatos kötelességeinek vétkes megszegése (amelvre egyetlen bizonyíték sincs hiszen a munkáját, sőt a rokonáét is elvégezte', okirathamisítás és sikkasztás volt ellene a vád. Jegyzőkönyvek és tanúvallomások sora, kihallgatások és szembesítések, állítás és tagadás párharca hónapokig, Fe- gyelmi úton elbocsátották. A meghurcoltatás azonban nem ért véget Más »bizonyítékokat« is keresett ellene a hivatal. Csak az »eredőt« nem vizsgálta: hivatali tekintélyének súlyával ki biztatta föl ezt a fiatalt arra. hogv mások nevében (a hivatal tudtával) végezzen el különböző munkákat s ő vegve föl értük a pénzt.

Ne higgyék, hogy a szabálytalanságok mellett török pálcát Jól tudom, mi az. ami emberileg, erkölcsileg elfogadható. Az »illetéktelenül felvett munkabért« 17 823 forintban határozták meg. A rendőrség hosszan tartó nyomozás után megállanította: a csalás bűntette nem áll fönn, károkozás nem történt. Csupán a magánokirat-hamisítás állapítható meg. amit beismert, és amiért a hivatal a legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel, elbocsátással sújtotta. Vele szemben a legenyhébb büntetés kiszabása is szükségtelennek látszik«. A nyomozást megszüntették.

Idézek leveléből: »Rettenetes állapot volt És fizettem érte. Fizettem idegeimmel, egész lényemmel. Nem vették figyelembe becsületes munkámat, családi körülményeimet sem. Rémítő volt látni a szenvtelentóget. a közönyt, a »nagy halat fogtunk« ábrázatokat. Igazságérzetem nem tud bele- nyugodni a döntésbe... Elhelyezkedtem, de még brigádtag sem lehetek. Megbélyegeztek. Azt hiszem — ha hibát követtem is el — ártatlanul...«

Eddig tartana a történet Valódi bűntett tehát nem találtatott. De ki tünteti el egy ifjú családapa leikéből a megaláztatás és meghurcolás szégyenfoltjait? Ki semmisíti meg ujjlenyomatát a bún ügyi nyilvántartásban? Ki mondja meg neki, csupán hiszékenységének, s azután a mérhetetlen rosszindulat sorozatának az áldozata?

E gondolkodtam. Mi lesz azokkal, akiket megvádolnak, bűncselekménnyel gyanúsítanak, s aztán kiderül róluk, hogy legföljebb szabálytalanságot követtek el? Ki ad erkölcsi elégtételt? És hogy visszatérjek első történetünkhöz: hatósági úton vádolható-e embertelenséggel egy vállalat vagy intézmény, ha rászolgál?

A panaszos levelek és dokumentumok hússzor ekkora terjedelmet is megtöltenének. Megrázó sorok. És nem feltételezik a tehet,ellenséget Mit tehetnénk hát ilyen és hasonló esetekben? Csak azt, hogy történeteinknek sohase szülessenek hasonmásai. . . . _