Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-15 / 216. szám

A Kotrón A Katró egry részlete Este, szép időben jó érzés üldögélni a gyékényesi bánya­tó, a Kotró partján. Szünet nélkül, monoton egyhangúság­gal zakatol a kavics osztályo­zó. Körben, a. tóparton min­denütt lámpák égnek. Százá­val horgásznak itt ilyenkor. — Szeretek ide járni, itt jól érzem magam... A leve­gő, a csönd pihentet. Otthon horgászegyesületi tag vagyok, mégis szinte naponta eljövök ide. egykori munkatársam, Sípos Vendel tanyájára — mondja Tóth Gábor pécsi nyugdíjas mozdonyvezető. Nem ő az egyetlen, aki meg­szerette ezt a fáktól övezett, hangulatos horgásztavat. Ha szép az idő, munka után meg­jelenik itt családjával a nagy­kanizsai Horváth Lajos MHSZ-tamulóoktató. Itt ta­lálja meg feleségével a kikap­csolódást és a kis tanya szé- pitgetésében örömét az ugyan­csak kanizsai Berta Andor ha­tárőr tiszt is. Több mint húsz éve rendszeresen visszatérő vendég a kaposvári Sántha László. A hétvégeken 1000— 1500 ember pihen itt. Fáradhatatlanul járja a partot, ellenőrzi az igazolvá­nyokat, az engedélyeket, az alkalmai vendégeknek napije­gyet ad ki a koránál jóval fiatalabbnak látszó, 68 éves Szabó Ferenc, a halőr. Fi­gyelmét semfni nem kerüli el, ‘szabálytalanságot nem tűr. Közben a tó történetéről is szívesen beszél. — Több mint negyven éve élek Zákányban. Ez itt, va­lamikor vasúti kavicsbánya volt. Mikula György főpálya­mester jött rá, hogy haszno­sítani kellene a kotró vizét: ő telepítette az első halakat. A legnagyobb fogás eddig pontyból 28 kilós, fogasból — ez akkor országos rekordnak számított — 9 kilós volt. — A tagság létszáma 550 — mondja Horváth János, az egyesület titkára. — Évente átlag 60—70 ezer forint ér­tékű halat telepítünk a tóba, ez azonban a 170 hektárnyi vízre igen kevés. Többre vol­na szükség. Meg arra is, hogy a horgászszövetség nagyobb segítséget adjon. A fából, deszkából vagy ke­vés tégla segítségével készült tákolmányok mellett tetszetős épületek is sorakoznak a víz partján Némelyiknek az ér­téke meghaladja az 50 ezret, Piaci körkép Itt a gesztenye! Fátyolos nap alatt egymás mellett árulták a gorögdiny- nyét és a gesztenyét tegnap a kaposvári hetipiacon. Az utóbbi csak mo6t jelent meg. de máris nyúlgátat " lehetett volna emelni belőle. Ennek megfelelően az ár is igen szolid volt: 20 forint kilón­ként. A 4 forintos dinnye immár olyan, mint a lejárt lemez, amelyen sercegve né­hányat fordul még a tű. A szőlőt bizalomgerjesztőén lepik el a darazsak, és ugyan­csak elégedetten döngicsél a vásárlók raja is, hiszen kiló­ja a legrátartibbaknál sem több 16 forintnál- A csószár- körtá kivételével valamennyi körte előfordult, 8—14 forint­ért A barack új hulláma ko­rántsem külsőségeivel csábít­ja a vásárlókat; az íze is hagy kívánnivalót. Nagy előnye vi­szont, hogy csak 8—12 forint. A szilva 10 forintos ára több embert megnevette'tett. Az alma egyre szebb és olcsóbb: 8—9 forintért még válogatni is lehet. A birs ad­ta gyönyörűségekhez lü-ért le­het hozzájutni. A csemegék sorába tartozik még a tenge­ri, amelynek 1,50—2 forintos csövenkénti árához ajánlatos hozzászámolni a 3—4 órányi főzés gázdíját is. A lcxsó még mindig olcsóbb, mint — mondjuk — a sertés­borda lyoni módra, ezért jog­gal beszélhetünk »-lecsószezon- ró!«. A paradicsom kilója ak­kor sem kevesebb ötnél, ha mar »félkész« lecsóként ön- tik a szatyorba. Paprikát 10- ért is lehetett venni, de aki sokat válogatott, csak 16-ért kapott. Csincsi igazi »Olcsó János« volt: ötért mérte. A 20 forintos cukorborsó — csodálatos módon — helyen­ként ismét zsenge. A zöldbab korát viszont már nem illik firtatni, a zöme 6 forint. Sokakat fejbe kólintott a fejes saláta 4 forintig szökő ára. Ugyanennyiért, de hatért már biztosan lehetett uborka­salátának valót venni. Az ap­ró csemegeuborka kétszer ennyiért ment, a káposzta — ha kel, ha nem — 7—9 fo­rint. Karfiol is kapható. A burgonya és a padlizsán egy­aránt öt. Az előbbiből egy ki­lót, az utóbbiból egy darabot adnak ennyiért. Olcsóbb lett a fejtett bab; immár 6-ért ad­nak a csuporral. Hangyányit csökkent a zöld­ség csomónkénti ára: 4 a ja­va. A paradicsomalakú piros- paprika és a savanyítandó cseresznyepaprika egyaránt 20 forint. Megjelent az új dió is 24-ért — törve és pucolva ki­lója : száz. A baromfipáacon csak a to­jás 1,80-ra emelkedett ára je­lentett változást. A gombapiacon majdnem mindenki vargányát ajánlott, 50-ért. Volt »édesnyelvű« var­gánya is fele annyiért. Az atádi piacon mindennek változott az ára. Olcsóbb lett a zöldpaprika, a káposzta és a paradicsom. Mindhárom »kaposvárias« áron fogyott. Drágult viszont a zöldbab, amelyért már 12 forintot kér­tek. Hasonlóan a tojá6, 2 da­rabja. Fejtett bábot 25—30 — borsót 16—20 forintért árul­tak. A megyei Zöldért a föld alól is előteremtette a ká­posztát. így a néhány nap előtti hiánycikk ára mérsék­lődni is fog. Ugyancsak ol­csóbb e héttel a szőlő: 13.60 illetve 12,60 kilója. Jó az ellá­tás a zöldpaprikából, amely­nek ára csütörtök óta 10 fo­rintra mérséklődött. A héten lépett életbe a bur­gonya őszi maximált ára is: fajtáié függően 3,60-tól 4,40- ig terjed az árskála. B. F. V sőt megközelíti a százezer fo­rintot. — örülünk, hogy a kezdet­leges viskók helyett ma már ilyen szép épületeket látni és annak, hogy a' tulajdonosak egy része a partszakaszát vi-‘ rágokkal, dísznövényekkel ül­tette be. Annak viszont nem, hogy az 500 házból mindösz- sze három épült engedély- lyel .. Épp most adtunk ki építési tilalmat nyolc, már megkezdett házikóra. Ennek a területnek volta­képpen nincs gazdája A ta­nács nem rendelkezik vele, mert egy része a Csoko­nai Termelőszövetkezeté, il­letve a kavicsbánya-vállalaté. A horgászok jöttek, kinéztek maguknak egy alkalmas terü­letet, fölépítették hétvégi há­zikójukat; engedélyük nincs, és nem fizettek a területért sem. Térítés nélkül használ­ják. — Pedig nagy szükség vol­na a pénzre. Ha csak éven­ként 100 forintot fizetnének területhasználat, községfej­lesztési hozzájárulás címén, az félmillió forfintot jelente­ne egy-egy évben — mondják a tanács vezetői. — Villamo­síthatnánk a területet, parko­síthatnánk, ide hozhatnánk Gyékényesről vezetéken az egészséges, jó ivóvizet, épít­hetnénk nyilvános vécéket, mert jelenleg mindez hiány­zik. Terveinket csak úgy va­lósíthatjuk meg, ha mi ren­delkezünk a területtel. A termelőszövetkezet már fölajánlotta itteni területét, mert gazdaságtalan a művelé­se. A bánya arrafelé, ahol a Legkevesebb húszmillió ér­ték van már itt, a tó partján. És évek óta folyik a vita, I hogy mi legyen a sorsuk. Szalai László I Augusztus: Mit szabad, mit nem. »Az sem ritkaság, hogy az előfizető lemond, mert a lap rosszul van szerkesztve: nem hoz se békekötést, se győzelmeket. S az újságíró maga is néha elhiszi, hogy ő az oka. amiért nincs béke, nincs szenzációs házasságtörés, hajmeresztő rablógyilkosság, érdekes égi tünemény, még egy gorlicei áttörés, s hogy ő a hibás, amiért nincs elég sze­dő, aki kiszedje a tárcát, s hogy mulasztás terheli a pa­pírelőállítás körül is. És töri a fejét, hogy miről írjon hát? Végre talál egy té­mát, de épp akkor hozzák az egymillió-háromszázezredik miniszteri rendeletet, hogy ar­ról se szabad írni.« Turbékolá dollárok Kitüntetett galambtenyésztő Kaposváron, a Hársfa ut­cában lakik Kovács László villanyszerelő. Azt tartják róla a kaposvári áfésiz-nál, hogy az egyik legjobb hús­galambtenyésztő a városban. Udvarában a 22 négyzetmé­ter alapterületű helyiségben 42 költőpár és ezek szaporu­lata él. Az áfész segítségével kéthetenként szállítják az át­lag 60 dekás súlyú galambo­kat a zalaegerszegi BOV-nak. Egy év alatt 400-at értékesít. Az I. osztályú galambokért 95, a II. osztályúért 75 forintot fizetnek, és Kovács László ga­lambjai mindig elérik az I. osztályú mértéket. így egy költőpár éves szinten. 300 fo­rint tiszta nyereséget hoz a tenyésztőnek. Mivel egy kiló húsgalambért körülbelül há­rom dollárt kap az ország, Ko­vács László a maga 22 négy­zetméterén évente 720 dollárt termel. I — Mikor kezdte a tenyész­tést és hogyan alakult ki a jelenlegi állomány? — Szeretem a galambokat, 25 • éve foglalkozom velük. A húsgalamb tenyésztésre öt éve tértem át. Kát éve már a fejlett tenyésztési technológiát alkalmazom. Sokat köszönhe­tek dr. Ballai Attilának, a Ka­posvári Mezőgazdasági Főis­kola tanárának: a tőle hallott előadás után tértem át a kor­szerű tenyésztési módra. A főiskolán láttam először hús­galamb tény észtő ketreceket is. — Milyen fajtákat tenyészt? — Tíz pár texán galambot kaptam a főiskolától, az áfész közreműködésével. Az árát két éven belül kell visszaíi­I zetmi a szaporulatból. A többi galambpart magam tenyésztet­tem King, Strasser és Mon­dáin fajtából. — A takarmányozás? — Az eleség 90 százaléka táp, tízszázaléka vegyes mag, de kapnak az állatok ásványi anyagokat és vitaminokat Egy húsgalamb költőpár átlag öt évig hasznos a tenyésztésben. — Mi a titka a sikereinek? — A városból és a megyé­ből sokan jöttéit már hozzám tapasztalatcserére, nekik is mindig elmondom: állatszere­tet, türelem és szakmai is­meretek kellenek a húsga­lamb-tenyésztéshez. A szak­könyvek és folyóiratok nekem nagy segítséget adtak­— ’Mi kellene ahhoz, hogy többen foglalkozzanak ga­lambtenyésztéssel ? — (gyakorlati segítséget kellene többet adni a kezdő galambászokinak, a helyszínen. Több szakelőadásra is szükség van.- Adjon az áfész az eddi­ginél nagyobb anyagi segítsé­get! A megbízható húsgalamb költőpárok is elengedhetetle­nek. A BOV-nak ne csak az átvétel legyen a feladata, ha­nem foglalkozzanak ők is töb­bet a tenyésztőkkel. Ügy tu­dom, hogy a jelenlegi meny- nyiség többszörösének eladá­sára van lehetőség a piaco­kon. — Vannak-e gondjai? — Amíg a hagyományos módszerekkel tenyésztettem a galambokat, sok betegség for­dult elő, a ketreces tartással ezek megszűntek. A galamb- párok el vannak különítve. — Ügy tudom, kitüntet­ték ... — Örülök az elismerésnek, A tenyésztésben eddig vég­zett munkámért a mosonma­gyaróvári kiállításon július 6- án kaptam meg a Kiváló Kis­termelő emlékplakcttet, 1000 forint jutalommal. A minisz­ter adta át. — Céljai? — Ugyanannyi húsgalamb költőpárral 15 százalékkal szeretném növelni a mennyi­séget. A kaposvári áfész 25 hús­galambtenyésztővel tart kap­csolatot. Ők évente körülbe­lül 20 mázsa húsgalambot ér­tékesítenek. Dévai Zoltán Az illetékes válaszol Az IKV nem hibás Az 1979. augusztus 29-én megjelent, »Tatarozás, hi­bákkal« című cikkel kapcso­latban a következő észrevéte­leket teszem. Az Ady Endre u. 10. sz. épület felújításának megkez­dése előtt részletes szerkezet- vizsgálatot végeztettünk. A vizsgálat és a kivitelezés al­kalmával nem volt tudomá­sunk arról, hogy a Képcsar­nok üzlete alá van pincézve. A felújítás befejezését köve­tően az üzlethelyiségben re­pedések jelentkeztek. Ismételt feltárást végeztünk, és az üz­let alatt lefalazott pincerészt találtunk. A pincefödém bal­esetveszélyes »Mátrai födéléi«, melyet a szakvélemény alap­ján azonnal megerősíteni, il­letve ennek kivitelezhetetlen- sége miatt cserélni kellett. A helyzetről azonnal tájékoztat­tuk a Képcsarnok Vállalatot, Türelmi időt kértek a folya­matban levő üzletáthelyezés miatt. Az áthelyezés meghiúsulá­sát követően kezdődtek meg a tárgyalások a födém cseré­jével kapcsolatos kiürítésről. 1979. február 20-án a Kép­csarnok Vállalat rövid időre vállalta a helyiség kiürítését Ennek alapján az IKV vállal­ta a helyiség visszaadását, 1979. augusztus 20-ra. Az üzlet átadása azonban nem történt meg. 1979. már­cius 31-én kelt levelünkben sürgősen kértük a munkate­rület biztosítását, mert a ha­táridőt a munkaterület átadá­sának hiánya miatt nem tud­tuk biztosítani.^ Ennek. ellené­re csak 1979. április 23-án, az eredeti < megállapodással szemben majdnem két hónap­pal később került sor az át­adásra. Vállalatunk ennek el­lenére mindent megtett, hogy az eredeti határidőre teljesíte­ni tudja kötelességét. Vállalásunkat becsülettel teljesítettük. 1979. augusztus 7-én a Képcsarnok Vállalat üzlete átadásra elkészült, sezt közöltük is a vállalattal. Az átadás kitűzött ideje augusz­tus 13-a volt, de akkor a Kép­csarnok Vállalat képviselője nem jelent meg. így az át­adás meghiúsult. Az új idő­pont 1979. augusztus 23. volt. A két időpont között — au­gusztus 15-én és 18-án — az üzlethelyiség felett lakó bér­lő hanyagságából nagy felüle­ten leázott a mennyezet. A leázás oka: a bérlő által el- dugított szennyvízvezeték volt. Az IKV ezért nem hibáztat­ható. A szennyvízvezetékben ugyanis főtt kukoricamarad­ványokat és egyéb oda nem való, szemetet találtunk. Az eseményt dolgozóink jégyzíj- .kötiyvezték. és intézkedés vé­gett továbbították a házkeze­lési osztályhoz. Ä fentiele“fíi- zonyítják, hogy az átadás el­húzódása nem vállalatunk hi­bája. Az épület homlokzatfesté­sét vállalatunkon kívül senki sem kifogásolta. Az átadás- átvételi eljárás során saját vállalatunk szakemberei úgy ítélték meg, hogy ’ismételt festés szükséges. A festésre tehát kizárólag vállalatunk elhatározásából került sor, nem a rosszul végzett munka miatt. Németh Gyula az IKV igazgatója Szeptember: A közönség kí­vánsága. »A kormány ezer­számra gyártja az egymást túllicitáló, egymásnak a leg­többször ellentmondó rende­letéit, amelyeknek az eredmé­nye a belső közigazgatási zűr­zavar. Kizárólag frázisok ked­véért születnek a rendele­tek... Űjabb hivatal, újabb zsíros állások a húsosfazék körül iebzselőknek.« Október: Haldoklik a hábo­rú. »Az orosz békehír forrá­sa új és titokzatos, de nem találja a világ hihetetlennek. Mink várjuk és áhítjuk a tör­ténelem nagy pillanatát. A gondolat a levegőben van. Ta­lán közelebb, talán messzebb, mint ahogy sejtjük. És ki lát a lövészárkok sűrű füstfelhői mögé?« A Hírlap és a Vármegye 1912-ben a két somogyi na­pilapról a következő gúny­vers jelent meg a báli tudó­sító jellegű kaposvári Eleven Újságban: A Hírlap és a Vármegye Ma már egy húron pen dűl, Mindkettőnek hasábjain Egyforma nóta csendül, A Hírlapik mindennap a Polgármester dicsérik, A Vármegye meg ugyanöt Magasztalja az égig. Szerzője, dr. Goitein Gábor ügyvéd, aki . 1918—19i8-ben már a Somogyvármegye fele­lős szerkesztője. Akkorra azonban már sehol sem volt a hajdani kigúnyolt, egy hú­ron pendülés: a Somogyi Hír­,L lap szociáldemokrata lappá vált, a Somogyvármegye em­lített szerkesztője pedig a pol­gári párt helyi szervezete, a Kaposvári Demokrata Kör elnöke lett. A két megyei lap között 1914-ig — mikor is Gerő Ma­nó lett a Somogyi Hírlap szer­kesztője — politikai fertelem­ben több volt a hasonlóság. Sőt, 1910-ben a Somogyvárme­gye némileg még haladóbb is volt: munkatársát Kaposvár képviselőtestületét bíráló cik­kei miatt kis híján kitiltották a városvezetés üléseiről. 1918- ra azonban már a Somogyvár­megye szerkesztője is ott ült a képviselőtestület tagjai kö­zött ... Mint említettük, a Somogyi Hírlap 1918-as számai — cse­kély kivétellel — elvesztek, Egyes jelekből azonban meg­állapítható, hogy a két rivális somogyi napilap politikai kon­túrjai altkor kezdtek a koráb­binál is élesebbé válni, ami­kor Németország és a mo­narchia teljes katonai össze­omlása után gyakorlatiLag már béke volt — szenzációs hu­szárvágások csak Clemen- ceau-ék világtérképe fölött történtek és az őszirózsás for­radalom győzelmét követően a »Hogyan tovább?« kérdése ke­rült az újságok címoldalára. »Kaposvár« címmel 1925-ben jelent meg Budapesten egy várostörténeti tanulmány. En­nek szerzője így látta a So­mogyi Hírlap őszirózsás for­radalom utáni szerepét a he­lyi események alakulásában: (Folytatjuk) v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents