Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-15 / 216. szám

Á gyermek világa Képzőművészeti és fotókiállítás nyílt Kaposváron Az idei képzőművészeti vi­lághét programjának a kö­zéppontjában a gyermek vilá­ga áll. A témáról számos ha­zai rendezvény ad számot, ma Budapesten a Műcsarnokban nagyszabású országos kiállítás nyílik a gyermek világát áb­rázoló képző- és iparművé­szek alkotásaiból. Tegnap dél­után két kaposvári kiállítás csatlakozott az országos ren­dezvénysorozathoz: a Somogyi Képtárban megyénk képzőmü­deklődését. Elsősorban a fel­nőtte zeninek nyújt élményt Gera Katalin szobrászművész Testvérek című terakotta kis­plasztikája, mely Móra Ferenc emlékére készült, s az író műveinek a hangulatát áraszt­ja. Weeber Klára Bábu, Bábu oszlopon című szobraiban a gyerekeit: is a maguk világára ismerhetnek, említésre méltóé szohrásznő Panka, című grafi­kája is. Csikós Nagy Márton kisméretű faszobrai a parasz­alkotások: azt is sugall jáik, hogy ismerjük meg múltun­kat, hagyományainkat. A gyermekjátékok világába vezet vissza bennünket Honty Már­ta iparművész. Kertész Sán­dor, Csiszár Elek, Szabados János, Leitner Sándor — és még jó páran — egy-egy mo­mentumot ragadtak meg a gyermek világából, s ezeket tárják most a közönség elé. A megyei' művelődési Köz­pont és a Lalinca Sándor Mű Szakmunkásképzés ésszerűen Kapósak a " vészei mutatják be műveiket, amelyeket a gyermekek vilá­ga ihletett. Festők, szobrászok vallanak a gyerekkorról, a ki­csinyek képzeletének szárnya­lásáról, színes, játékos életéről. A múzeum fölikérésére ugyan viszonylag kevés mű érkezett a kiállításra — a gyerekek jogosan kérdezhetnék meg. hogy miért csak ennyi »-fel­adatot-“ látnák az ő életük ^mutatáséiban —, de a látot­tak nyilván megragadják a kicsinyek és a felnőttek ér­ti világ létformáját, az anyá­ság érzelmeit sugározzák. A képzelet játékai elevenednek meg Ungvári Károly festmé­nyein. A Gépszöcske a tech­nika iránt érdeklődő gyere­kekhez szól, a Játék az erdő­ben című képet az indiánro- mantiika ihlette. Honty Márta a magyar nép múltjából, a népszokásokból merített: a 'Zöldágjárás, a Rutafa, a Tál­tos című zománcképek — és a többi — mellett kár csak úgy elmenni, hogy műves, szép Máté, Faust, Rómeó és Júlia Megkezdődtek a Hungaroton-hanglemezhetek Ünnepi hangversennyel, a múlt év legsikeresebb ma­gyar hanglemezeinek díjazá­sával és — mindenfelé az or­szágban — árengedményes vásárral kezdődtek meg teg­nap a Hungaroton-hanglemez- hetek. Az október elsejéig tar­tó — immár másodszor meg­rendezett — akció álltáiméból sók újdonság került a kitűnő dorogi gyár présgépei alól az üzletekbe, lemezenként hú6z forint’ kedvezménnyel, tehát a szokásos hetven helyett ötven forintért. Hézagpótló és — a fölerő­södött reneszánszimádat is­meretében bízvást állíthatjuk — kelendő cikk lesz a Magyar jregoriánum harmadik le­meze, amely jórészt késő kö­zépkori anyagot tartalmaz. A Mátyás király halála . utáni Budavár zenéjéből a Camerata ríungarica együttes ad ötven- percnyi ízelítőt. A barokk mu­zsika hívei Bach grandiózus Máté-passiójában lelhetik örö­müket: a négy lemez egy né- íány esztendővel ezelőtti, em- ékezetesen szép zeneakadé- niai koncert felvételét tartal- nazza, a neves szólistákat és i Liszt Ferenc Kamarazene­kart Sándor Frigyes vezényel- e. Szintén a fennkölt han- ;ulatokat kedvelők érdeklődé­ire számíthat.a nagy lipcsei nester fúgáiból és korálelőjá- ékaiból készített összeállítás: i szólista Lehotka Gábor ör­kön am ű vész. Ferenesik Jánosnak két »ajándékot“ » köszönhetünk. Világhírű dirigensünk irányí­tásával vették föl Mozart gyö­nyörű — posztumusz-rekviem­jét, kiváló szólisták — Kalmár Magda, Takács Klára, Ko- rondy György, Gregor József — és az Állami Hangverseny- zenekar közreműködésével. A Faust-szimfóniával a lassacs­kán összeálló Liszt-összkiadás újabb gyöngyszemét kaphat­juk meg két lemezen, po­tom száz forintért. Századunk zenéjét Sztra­vinszkij Egy katona története című kompozíciója, Bartók Divertimento ja és néhány Weiner Leó-alkotás »képvi­seli. Az operabarátok bizo­nyára pénztárcájuk után nyúlnak majd a Nagy előadó­művészek sorozatban megje­lent Svéd Sándor-album lát­tán: nemrég elhunyt nagy baritonistánk emlékét Mozart, Donizetti, Rossini, Verdi és Wagner áriáinak meghallga­tásával idézhetjük föd. »Sláger; a Romeo és Júlia teljes felvétele: Shakespeare halhatatlan saerelmespárját Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán alakítja, olyan siker­rel, hogy — tegnap több ka­posvári boltban szerzett in­formációk szerint — az al­bumra már a hanglemezhetek első napján pótrendelést kel­lett föladni. Bizonyára hason­ló gyorsasággal kai el a kész­let a Nagy Lősz! ó-költemé­nyeket tartalmazó lemezekből is: az előadó Berek Katalin. velődési Központ Somogyi Fo­tó- és Filmklubja közösen ren­dezett fotókiállítást a sávház előtt A szabadtéri bemutató Kaposváron szokatlan, de a kezdeményezés, reméljük, bá­tor folytatásra ösztönzi az intézményeket. A fotókiállí­tás alkotói nem ismeretlenek a megyében, sőt néhányu^í al­kotása mo6t érkezett vissza külföldi bemutatóiról. A kiál­lítást a városban több helyen is láthatják ezután, s több'In­tézmény kérte, hogy bemutat­hassa a dolgozóknak. A váro­si és a falusi gyerekek életé­ről egyaránt képet ad a tár­lat, néhány munka szociográ­fiai hűséggel vall a jelenünk- rőL A szülő és a gyermek kapcsolatán kívül több fotó megfogalmazza, hogy még többet kell törődnünk a gyer­mekekkel. Az anyai, apai sze­retet és gondoskodás mellett hangsúlyt kap a kiállításon a társadalmi gondoskodás be­mutatása is. Néhány kép föl­villantja: van még mit tenni, különösen a városi gyerekek környezetének a gazdagítása terén. H. B. Régi, ismert gondja gazda­sági életünknek és oktatásunk szerkezetének a szakközépis­kolák és szak­munkástanuló intézetek te­lepítése. Le­rágott csont immár, hogy a munkásután­pótlás e bázi­sait koránt­sem mindig ott hozzák létre, ahol elég je­lentkezőre le­het, számítani, vagy ha a lét­szám megfe­lelő, nem biz­tos, hogy a ne­bulók á tanul­mányok ab­szolválása után el tudnak he­lyezkedni a képzettségük szerinti mun­kakörben. Eh­hez jön még egy minőségi jellegű prob­léma: a tanintézetek többsé­gének kevés a pénze, kevés a szemléltetőeszköze, a szer­száma: sok üzem úgy szeret­ne friss munkaerőhöz jutni, hogy ■ csak tessék-lássék — vagy úgy sem — segíti a»kis- inasok« képzését. Szerencsére azonban egyre több vállalati vezető belátja a segítség I szükségességét, egyre több üzem, »fecskendez“ nagy summákat az oktatás »érrend­szerébe“. Íme, a példa Bar­cson az erdészeti és vízügyi szakközépiskola. A látogató már az épület­be való belépés előtt a gon­doskodás, az okos előrelátás számtalan jelébe botlik. Az udvaron köröskörül hatalmas gyakorlópálya a »vizeseknek“: fúrt kút, csatornarendszer — természetesen a legkorszerűbb típus, kicsiben —, jól karban­tartott szivattyúház. Odébb új beruházás: hidrameteor odó- giai előrejelző állomás épül. Ez az átadás után — egy hó­nap múlva — a párolgás mér­tékének, a levegő hőmérsék­letének, a szél sebességének, a talajvíznek, a csapadék sűrű­ségének mérésére egyaránt alkalmas lesz. A gyakorlópá­lya költsége kétmillió forint, a hidrameteorológiai állomásé csaknem ugyanennyi — így, együtt üzemi beruházáshoz is tisztességes összeg. Sőt: már elkészültek a szomszédságban létesítendő kétszáz férőhe­lyes kollégium tervei. Nem lesz tehat gond a négy osz­tálynyi »vizügyis“ elhelyezé­sével, és az »erdészekével“ sem. bár itt még csak most indították a második évfolya­mot. A körülmények hatására jo­gosan lepődik meg a somo­gyi szakközépiskolákat és szakmunkásképző intézeteké* nagyjából-egészéből ismerő látogató, és a dolog annál is inkább rejtélyes, mert e két szakiközépiskola nem szak­munkásképzési céllal létesült, támogatásuk tehát egyáltalán nem »holtbiztos befektetés“ a vállalatoknak. A »titokra“ Horváth János igazgatóhelyet­tes derít fényt: — Jó oka van annak, hogy az Oktatási Minisztérium, az Országos Vízügyi Hivatal, és az erdészeti vállalat — köz­vetetten vagy közvetlenül — pártfogolja iskolánkat. A fel­mérések bizonyítják: érettsé­gizett diákjainkra sok helyen számítanak, s nyilván ugyan­ezt tapasztaljuk majd három év múlva, amikor az »erdé­szek* első osztálya végez. A »vizesek*, njülván a -Barcs és Gyurgyevác közt létesítendő vízlépcső működésének meg­kezdésekor lesznek majd kü­lönösen kapósak, ahol várha­tóan elsősorban hajózó útki- mérőként dolgozhatnak, de — a megállapodások szerint —■ a hajózási szakközépiskola el­végzésére is lehetőségüli lesz: Elhelyezkedhetnek azonban öntözési szakemberként is a téeszekben, és várják őket a környék — nemcsak Somogy, hanem Tolna és Buranya — talajjavítási és vízgazdálko­dási társulatainál, meg a Ba- laton-part üzemeiben. Az er­dészeti szakközépiskolások és a szakmunkások elhelyezése sem okoz nehézséget, bár rendszerint háromszor többen jelentkeznek ebbe az iskola­típusba, mint ahány hely van. , Megnehezíti viszont a peda­gógusok dolgát, hogy a »vi­zes« szakma egyelőre nem oly népszerű a szülők és cseme­téik közt, mint az erdészeti munka. Kevesebb az infor­máció erről a viszonylag új foglalkozásról, a szaktantár­gyak neve — geodézia, víz­építés, vízgazdálkodási anyag- ismeret, üzemgazdaságtan — is jóval idegenebből hat, mint az erdők növény- és állatvi­lágának tudománya. A jó öt­letek — és á felügyeleti szer­vek, vállalatok »adományai“ — azonban alaposan hozzájá­rulnak a sikeres beiskolázás­hoz. Plakátokat, prospektuso­kat készítenek, elküldik őket a Dél-Dunántúl több mint száz iskolájába, s az is elő­fordul, hogy az igazgató* a Robi bácsi, kiskocsival Lassan, csoszogva baktat, homloka gyöngyözik az iz­zadtságtól. »Egyensapkája« és kétkerekű kiskocsija a kis­város jellegzetes figurájává teszi. Nap nap után találko­zik vele az ember — utcán, piacon, boltok előtt. — Robi bácsit már szinte családtagnak tekintik itt — mondta az ABC-áruház veze­tőhelyettese. — Higgye el. sokkal több kellene az ilyen kis öregek­ből! — Miért? Mit csinál? — összegyűjti a hulladé­kot, é6 viszi a MEH-be. — Jó pénzt kap érte; so­kan irigylik is tőle — így az egyik eladó. Robi bácsi sorra járja a környező üzleteket — min­denhol ismerődként üdvüz- lik. Kis kocsijába összegyűj­ti a kidobásra váró karton­dobozokat, elviszi az össze- . gyűlt papírt. Szabó Róbert több mint ti­zenöt léve nyugdíjas. Vidék­ről került a városba, azelőtt' mezőgazdasági munkásként dolgozott a isz-ben. Kapos­vár eftyik külső kerületében lakik. Az emeletes házban szinte minden megtalálható: külön televízió a fiatalok­nak, páraelszívó a konyhá­ban. És várják már a Ladát is. — Mindegyik gyerekem ta­nult — mondja büszkén —; a lányom most jár főiskolá­ra: levelezőn végzi. — Mit szól a család ehhez a munkához? — Mindenkinek szüksége van a pénzre, nekem meg futja az időmből. — És az emberek? — Ahány, annyiféle. Az elején, amikor csak alkal­manként vittem az itthon meg a szomszédoknál össze­gyűlt papírt az unokáimmal a MEH-be, 'azt mondták: ga- rasos vén trotli vagyok. — Kinevették? — Talán igen. De, ha sza­bad úgy mondanom, mióta »nagyban« csinálom, sok em­bertől azt hallom: nézd, az öregúr nemsokára vállalkozó lesz. Pedig nem így' van. Egyszerűen rendszerető, ta­karékos ember 'voltam világ­életemben ... Persze akad­nak irigyek is nagyon so­kan, »kik azt hiszik, hofty ebből vagyont gyűjtögettem. Szégyelleni meg nem szé­gyenem, mert ez is munka, méghozzá nem is akármi­lyen. — Kedvvel csinálja? — Természetesen. Jövök­megyek egész nap, sokféle emberrel találkozom; a több­ségük kedves, barátságos. Akadnak olyanok is. akik sajnálnak. A múltkor is azt magyarázta egy idősebb nő a kisunokájának: szegény bácsi, látod, neki nincs mit ennie; amíg te nem eszed meg otthon a káposztafőze- léket, bezzeg ő boldogan megenné ... — Mennyi a nyugdíja? — 1930 forint, a felesége­mé meg 1600. — Mennyit keres még mel­lé? — Nem panaszkodhatom, főleg nem a nyári hónapok­ban. — Mégis: mit jelent ez? — Mikor ^hogy. A nyugdíj kétszeresét biztosan ... Kis kocsijával minden nap feltűnik a városban. Sokan köszöntik így: »Jó mun iát Robi bácsi!« Körtcsi ZsoM helyettes vagy valamelyik pedagógus toborzókörútra in­dul. »Csalétek« van bőven. Ellenállhatatlan csábítóerő a kezdőknek járó 2500—3000 fo­rint alapfizetés, s országot is lehet látni e négy esztendő alatt. Tanulmányi kirándulá­sok Borsodba, Tiszalökre, a kiskörei vízlépcsőhöz és ha­zánk más, vizekkel »szabdalt« tájaira; a természet állandó közelsége, a jó szakmai kép­zés lehetősége — valamennyi szaktanárnak a kötelező leg­magasabb végzettsége van — vonzza ide a végzős nyolca­dikosokat. A szakmai elmé­lyülésre a hatezer kötetes könyvtár is alkalmat ad —ez ugyancsak az üzemek segítsé­gével jöhetett létre. Az alkalmazkodás a gazda­sági helyzethez, a rugalmas­ság, a prognózisok, a tervek figyelembe vétele — ez az alapja jó esetben a szakkép­zés szervezésének. Es Barcs ebből is — akár csak éssze­rű ipartelepítéséből — jeles­re vizsgázott. L. A.

Next

/
Thumbnails
Contents