Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-15 / 216. szám

Kukoricaszemek Minőség kifogás néfkQI Exportra termelnek Puncsán hangzik, ha csoda­növénynek nevezzük a kuko­ricát. Pedig — túlzás nélkül — az. Minden kukoricaszem hatalmas energaátalakitó gyár, amely önmagát megezerszere- zi; nincs növény. amelynek termelésével az ember adott nagyságú területen több fe­hérjét állíthatna elő. A ha­zánkban termelt/ fehérje 40 százalékát a kukorica adja. Sajnos jórészt magunk tesz- szük tönkre, amit megterme­lünk:... A kombájnok nem megfelelő beállítása, a szállí­tás, a rossz tárolási körülmé­nyek vagv épp a túl gyors szárítás következtében sok a szemtörés. Leggyakrabban ■ épo a tapanyag zömét tartalmazd csírarész sérül meg. A kuta­tók vizsgálatai szerint így a megtermelt fehérjének nem egyszer 5Q százaléka is el­vész. A kukoricát nem övezi a búzához hasonló ünnepélyes­ség. A kukoricabetakar í tás rendszerint »csak úgy« lezaj­lik. Holott a gazdaságok ve­zetői arról beszélnek, hogy kukorica vetésterületük leg­alább akkora, mint a búzáé, de míg nyáron «-csak« a ka­lászosok voltak, ősszel a ku­koricával párhuzamosan lie kell takarítani a cukorrépát és az idén oly jelentős másod- vetésűek termését is. Föl kell szántani a határt és el kell vetni a jövő nyári, aratniva- lót 'is. Tulajdonképpen a 25—26 százalékos . nedvességtartal­mú szem betakarítása lenne a legkedvezőbb, 1 a gazdaságok többsége mégis már 30—33 százalékosnál megkezdni a ku­korica törését. Minden ned­vességszázalék elvonása má­zsánként 1,50—2 forintba ke­rül. Minél tovább várnának azonban, annál jobban tarta­ni kell tőle. hogy a beköszön­tő őszt esők miatt nem tud- nak- majd a földekre menni. így nő a szárkid őlésből ere­dő veszteség, nő a lehullott csövek, mennyisége; nő a szál­lítási /és a gépek fokozott igénybevételéből származó veszteség. Mindez együtt több kárt okoz, mint amennyit a tsz megtakaríthatna a szárí­tási költségekben. Magabiztos szakemberektől olykor hallani lehet a véle­ményt: »-Miért költsiink száz­ezreket a szárításra, amikor a nap ingyen is megteszi? ...« Szerencsés esetben igazolhat­ja a kockázatvállalást ez a vitathatatlanul ésszerű okos­kodás. Csakhogy a kukoricá­nál már egy-két heti túlérés is 30—50 százalékos vesztesé­get okozhat. Több tucatnyi kombájnt és szállítójárművet úgy szervezni, hogy ne gátol­ja az egyéb betakarítási mun­kákat, ugyanakkor minden kukoricafajta érésének opti­mális időszakában kerüljön a magtárba, tökéletes szakmai felkészültséget kívánó feladat, és óriási felelősség. Egyetlen hibás döntés milliókba kerül­het .., A hatvanas évek végéig csupán az állattenyésztés ta­karmányalapját látták a. ku­koricában. Csak a néhány év­vel később először jelentkező energiaválság és fehérjeéhín­ség döbbentette rá az embe­reket a kukorica fontosságá­ra. A kukorica utóbbi évek- beni fényes »pályafutásának« nyitja a sokoldalú fölhasznál­hatóság. A nagy termelő or­szágokban: Kanadában és az Egyesült Államokban valósá­gos kukoricaipar jött létre. A kukoricából nyert folyé­kony cukor a táplálkozás szempontiából egyenértékű a répacukorral, ezért jól hasz­nosítható a likőrgvártásnál. vagy époen üdítőitalok elő­állításánál. A kukoricából ki­vont szőlőcukor, a karbit a C-vitamin gyártás a’apja. Ke­ményítőiét a textil, a papír­éi a söripar hasznosítja. A növényben fSlle'hető enzime­ket a gyógyszeriparban és a mosósvergyártásnál alkal­mazzák. A sor még hosszú, hiszen a szem mellett a növény mel­léktermékei — a szár vagy a csutka — yzintén fontos alap­anyagok. Az utóbbiból még nylonharisnya is készül... Végül, de nem utolsó sorban: a kukorica az állattenyésztés legfőbb takarmánya. A kukorica népgazdasági jelentősége évről évre nő. A hazai szántóterületnek egy- harmadárt található kukorica. Ennek a termelési értéke 13— 20 milliárd forint — ugyan­annyi, mint a hazai gáz-, olaj- és széntermelés együttvéve, és több, mint az európai vi­szonylatban Is jelentős ma­gyar timföldbányászat és alu­míniumkohászat termelésé­nek összértéke. Az ország egyik legfonto­sabb külkereskedelmi cikke is a kukorica. Minden mázsája aranyat — de legalábbis ola­jat — ér ... 1980-ban az országos tervek másfél millió hektáron 52 má­zsás kukorica-átlagterméssel számolnak, a hosszabb . távú tervekben azonban 10 millió tonnát meghaladó össztermés szerepel. Az utóbbi mennyiség eléréséhez 70 mázsás orszá­gos átlagtermés szükséges. A mikroprocesszorok prog­ramozását és a program el­lenőrzését végző berendezést készítettek a varsói Rádió­kommunikációs Kutató Köz­pontban. Attól függően, hogy a mikroprocesszort a konyhai sütő, vagy a gyári eszterga irányítására használják fel, A VBKM Kaposvári VUa- mossági Gyára termékeivel je­lentős sikereket ért el. Zsuró Jánostól, a gyár közgazdasági főosztályvezetőjétől kérdez­tük: — Mi jellemzi az 1979-es gyártmány szerkezetet? — A gyártmányösszetétel változtatása folyamatos tevé­kenység: a fogyasztói igények és a központi utasítások ha­tározzák meg. A profil tisztí­tását nagyrészt már a koráb­bi években végrehajtottuk: még jelenleg is sokféle termé­künk van, de ez már a ru­galmas alkalmazkodókészság- hez kell. Akkora gyár, mint a mienk, c'ak rugalmassággá1 tud a tőkéspiacon marad­ni. Hagyományos profilunk a villamos szerelési cikkek: a D-rendszerij biztosítók, a nagy feszültségű betétek és a so- rozatkapocs. Kisebb értéket képviselek ugyan, de ide sorolhatók a szakaszolók, a nagy feszültségű kapcsolók, az ön tv érvek és a transzformáto­rok. Üi termékcsalád is van- a komplett elosztó- és szaka- szolóberendezéisek. a síncsator­nák, a szerszámgép- és felvo­nóvezérlők. — Milyen a vállalat hely­zete a tőkéspiacon? "— Megtartható, még a szi­gorú gazdasági feltételek mel­lett is, sőt a tőkésexporfot to­vább is , tudjuk növelni. A piacon versenytárgyalásokon dől el az üzlet: gyárunk si­keresen küzdött meg ismert világcégekkel. Példa erre egy nagy értékű berendezés, ame­lyet Abu-Dhabiba szállítot­tunk: 27 vállalatot, közöttük olyanokat előztünk meg, mint a japán Mitsubishi, a nyugat­német Siemens és a Tel étün­kén. A gyár vezető szakemberei ma lényegesen többet tárgyal­nak a vevőkkel, mint korába ban. A termékekről és a ke­reskedelmi viszonyokról is jobbak az ismereteink. Mégis itt van a legtöbb gorvdunk: gyakori eset, hogy egy jelen­tősebbnek ígérkező üzletkötés előtt nem jutunk stratégiai in­formációhoz. Nem tudjuk pél­dául, hogy kikkel találjuk szembe magunkat a tárgya­láson, milyen ajánlatot tesz­nek ők és milyenek az áraik. Gyárunk exportját bizomá­nyosként bonyolítjuk le a külkereskedelmi vállalat. Ez Időnként meghosszabbítja az átfutási időt, a külkereskedel­más és más programot kell tartalmaznia. A varsóiak új berendezése éppen arra alkal­mas, hogy az előre meghatá­rozott feladatsor jeleit a me- j móriaegységre vigye. A nyu­gat-európai piacokon 30—40 ezer dollár értékű az erre a célra készült berendezés. mi vállalat üzletkötői pedig nem biztosítják időben azokat a szakmai és piaci informá­ciókat, amelyeknek segítségé- vél könnyebben bővíthetnénk a tőkésexpartot és vevőkörün­ket, alaposabban előkészíthet­nénk az árajánlatot. — Milyen a kapcsolat a gyár és a szállítói között? — A szállítóinkkal való kapcsolatunkat az általános nehézségek jellemzik. Gyak­ran van anyaghiány, elég sok a minőségi kifogásunk is. Nem egyszer minőségi okok miatt van szükség tőkésimportra. Ettől függ ugyanis a tőkés piacon forgalomba hozott ter­mékünk minősége. A szállítók — különösen a hazaiak r- nehezen alka'mazkodnak a tőkéspiaci értékesítés követel­te rugalmassághoz. A legutolsó jelentés szerint ebben az évben még minősé­gi kifogás nem volt termé­keinkkel szemben. Az igazsí g- hoz tartozik, hogy pár éve a tapasztalatlanság és a belső piac elkényelme6Ítő hatása miatt voltak reklamációk. Megoldottuk termékeink al­katrészutánpótlását is. Az a tapasztalatunk, hogy nagy iövője van a különböző vezér­lőknek is. Jó szerkezeti adott­ságaik miatt versenyképesek a különböző feszültségű elosz­tók és szakaszolók is. — Milyen a fejlesztési mun- ka? — A fejlesztés központosí­tott: a fejlesztési alapot a fő­városi fejlesztési intézetben dolgozó szakemberek rendel­kezésére bocsátják. Saját fej­lesztő apparátusiunk mindcsz- sze hárommillió forintot kap évente; többet is adnának, de a kevés szakember gátja a felhasználásnak. A fejlesztő mérnökök más vállalathoz mennek, kedvezőbb körűimé* nyeik közé, pedig gyárunk az exportbevételt tekintve a má­sodik helyen áll a VBKM gyá­rai között. Eredményünk alapján azonban csak két gvá­rat előztünk meg, ennek az az' oka, hogv magás a tőkésex- porthányadunk. A belföldi" ér­tékesítés nyereségtartalma ugyanis lényegesen nagyobb, ezért, látszólag azok jártak rosszul, akik az átlagnál töb­bet exportáltak. Látszólag, mondom: mert a központ az ebből adódó veszteséget az érdekeltségi alapokban ki­egyenlíti. Népgazdasági szin­ten azonban valóságos ez az ellentmondás. Mint ismeretes, 1980-tól változás várható; egy termékért itthon is annyit lehet kérni, amennyit a tőkés­piacon adnak érte. Ez pedig a termelői árszínvonal és a nyereség csökkenését vonja maga után. Tehát nem az lesz kedvezőbb helyzetben, aki a hazai piacra termel. Cs. L. Bíró Ferenc Mikroprocesszor-program Á selejtért fizetni kell Tizenegy szocialista brigád megbízottja képviselte a Da- núvia 4. számú — nagyatádi — gyárát azon a vezérigaz­gatói megbeszélésen. ahol kongresszusi munkaversenyre tett fölajánlásokról határoztak a gyár dolgozói. Hazatérve megvitatták az elhangzotta­kat és kidolgozták a gyárukra vonatkozó részletes feladato­kat. Felajánlásukban — amely lapunkban is megjelent — el­sősorban a tőkésexoort növe­lését vállalták. Elhatározták, azt is, hogy takarékossági in­tézkedéseket vezetnek be. nö­velik a hatékonyságot, a mun­ka- és a technológiai fegye­lem erősítésével visszaszorít­ják a munkai-dón belüli vesz­teségeket. A nagyatádi gyár fölajánlá­sai a 31 brigád közös elha­tározását összegezték. Brigá­donként különböző követelmé­nyeket állítottak föl. Mást te­het ugyanis a célokért pél­dául egy műszaki értelmisé­giekből álló közösség, mást egy alkalmazottakból álló bri­gád és megint mást a fizikai dolgozókat összefogó brigád. Az utóbbiakból választottuk ki az Ady Endre szocialista brigádot. A 18 tagú közösség nagy része fiatal, egy-két éve végzett szakmunkás. Vezető­jük, Horváth Lajos 21 éves esztergályos. Nemrégiben ma­rós szakképzettséget is szer­zett. — Brigádnaplójukból kiír­tam három pontból álló vál­lalásukat: az első az export­terve, a második az energia­takarékosságra, a harmadik a munka- és \a technológiai fe­gyelem megszilárdítására, vo­natkozik. Kérem, mondja el részletesebben, mit értenek ezen! — Régebben fúróto-kmányo- kat gyártottunk, az emberek beleszoktak ebbe a munkába. Szinte ráállt a kezük. Aztán áttértünk az úgynevezett RXG-lapok készítésére; ez teljesen más jellegű munka Annak ellenére, hogy a veze­tők mindent megtettek az át­állás zökkenőmentességéért, nem volt megfelelő a minő­ség. Közben az év elején nor­marendezés is történt. Előtte ugyanis a hibás munkadara­bot többnyire leírták, beállí­tási vagy a gép hibájából származó selejtnek. Ez most megszűnt. A selejtért fizetni kell! És nemcsak az elrontott anvag árát. hanem a készter­mék értékét is, hiszen hasz­náltuk a gépeket, szerszámo­kat, fogyott az energia, és elfecséreltük az időt A második pontra azt hi­szem, nem szükséges sok szót vesztegetni — folytatja —. Egyszerűen arról van szó, hogy ha valaki befejezte a munkáját, kapcsolja ki a gé­pét. Ezt most szigorúan vesz- szűk. — A harmadik pont, a mun­kafegyelem viszont annál ér­dekesebb. Nemrég a műszak­váltás kapcsán megírtuk, hogy fél kettőtől már nemigen dol­goztak a műhelyben. Most háromnegyed kettőkor jöttem be, és ugyanaz a kép foga­dott. — Egy óra negyven és két óra között általában van egy kis lazítás. Ilyenkor végzik a hulladék eltakarítását, a gép­tisztítást és a többit. — Nemi lehetne megoldani az úgynevezett meleg váltást? — Tulajdonképpen meg lehetne, hiszen a délutánosok időben tudják, mit fognak dolgozni. Az alapanyag is biztosítva van. Talán ha a két műszak között jobb len­ne a-z összhang... — Tehát van javítanivaló. — Van. Bőven. fGyertyás László felvételei) Nagyüzem a keazerviyárüan Naponta negyvenöt vagonnyi paradicsomot dolgoznak föl a Nagyatádi Konzervgyárban. A termés nagy része a környékbeli termelőszövetkezetekből és állami gazdasá­gokból érkezik. Ez a munka augusztusban kezdődött és október közepéig tart: a tervezett mennyiség felét már földolgozták. Termékeik nagy része exportra megy. A hé­ten tizenegy vagon sűrítményt indítanak útnak.

Next

/
Thumbnails
Contents