Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
Az avar szomszédság Sírok a löszfalban Fekete Opel gördült az iámért kisbársanyi lovaspálya bájáratához. A kocsiból Ingyenes Béla kászálódott ki, a NEBUKJKI Intézet igazgatója. A kissé testes férfi orrát megcsapta a lótrágya csípős szaga, s rögtön felébredtek benne a szunnyadó gyerekkor emlékképei. Látta a nagypapát díszkeretes fotón első világháborús huszáregyenruhában, s szinte hallotta — már a demokratikus rendszerben elért sikerei nyomán — rekedtes hangját: — Feltörtél, fiam, mint a huszárfenék... Ez a dicséret akkor hangzott el, amikor Béluskát, a család kedvencét kinevezték a NEBUK.TKI A díszcserjék elegánsan formázták ki a lóalakokat A titkárnő előtt rózsaszínű telefonok sorakoztak, a falon élretört lópofák vigyorogtak, zászlók, érmek, kupák köröskörül a vitrinekben. A hazai lósport fellegváráshoz méltó környezet fogadta Ingyenes Béiát. — Kihez van szerencsém? — érdeklődött kissé flegmán a titkárnő, jelezve, jöttek ide már nagyobb autón is ... — Ingyenes Bélát, a NEBUKJKI Inézet igazgatóját jelentse be, legyen olyan drága... — Az igazgató elvtárs külföldi szakemberekkel tárintézet igazI gatójának. Az intézet igen fontos, de nem rekláKéső avar sír. Lenn, a meredek löszfal alján autók robognak a 61-es úton. Az elsuhanó kocsik ablakából csak annyi látszik: apró, színes pontok mozognak a dombtetőn. Aki nem sajnálja a fáradságot, megáll, jói kiveheti a sírok fölé hajló bronzbama testeket, s katonai sátrakat, amelyeket szinte a földhöz lapít a forrón tűző nap. Néha — jóval Ezüst fülbevalók a IX. századból. taik. Érdekes, hogy a pogány ritus egyes elemei még másfél évszázaddal később is tovább éltek. A sarlós temetkezésen kívül erre utal a sírokban a nyújtott kéz, csak a ' XII. század közepétől kulcsolják keresztény módra össze. De a pogány szokások kisebb nyomai még a XIV— 'XV. századi sírokban is megtalálhatók. bizonyítékokat. László Gyula professzornak a kettős Honfoglalásról kialakított elmé leiéhez. Ennek lényege, hogy a késő avarok VII. századi betelepülése idején nagy számú magyarság érkezett a Kárpát-medencébe. A második hullámban, 896-ban érkezett magyarság nem foglalta el, hanem kiegészítette e korábbi »-magyar-« településeket A Kaposvár környéki két temető meglepő közeli szomszédsága lehet a véletlen műve is, de igazolhatja a régészprofesszor elméletét is. Időben a két temető között alig van száz év. — Van-e a két népcsoport kapcsolatát bizonyító adatuk? — Ezt az összehasonlító embertani vizsgálatoktól várjuk. Csupor Tibor XI—XII. századi ametiszt gyöngysor. szürkület után — autók fordulnak' be a löszfal aljába, testükkel a sötétségbe olvadva. Olykor a fent lakókkal is próbálnak ingenkedni: »Megtaláltátok már az öreganyátok állkapcáját?« A dombtetőn békés kutatómunka folyik. Harmadik eve ássák a középkori magyar falu temetőjét. A föltételezések szerint Keszi községe állt itt, szemben a szentjakabi apátsággal. Kik laktak ott, hogyan éltek? Erre keresi a választ munkatársaival Bárdos Edith régész. Eddig 853 sírt táitak föl, az idei július 23-i kezdes óta több mint 90 sírt. Szép számú léletanyag került elő. Több száz ezüst haj- i« rí kát, ametiszt gyöngyöket, rengeteg halotti obulust találtak. Előkerült hét aranyozott, nagygömbös hajtű. valamikor a konty leszorítására szolgált. Pártákra is nagy számban akadtak a női sírokban. nagyon szépek a megmaradt sárkányos, gyöngyös, flitteres. rozettás díszeik. Két helyen erős pogány hatást tükröző sarlós temetkezés nyomait találták: a meghalt terhes anyák mellé kettétört sarlót — óvó-védő rendeltetéssel — és edénykét raktak a hozzátartozók. Bárdos Edith ezen a nyáron szeretné befejezni a temető föltárását és megtalálni magát a falut. A tekintélyes leletanyagból azonban már most levonható a középkori életformáról néhány fontos Következtetés Például: milyenek voltak a középkori temetkezési szokások? Erre — az eddigiek szerint — az 1077 és 1623 közti . évekből vannak adaSomogyi Néplap Ez a falu az átlagosnál fontosabb település lehetett. Kereskedelmi útvonal mellett épült, erre mutatnak a pénzleletek. Hiszen a középkorban — bár használták — korántsem volt a mijíienna- pi életben olyan szerepe a pénznek, mint a későbbi századokban. Az aranyozott hajtűk is a falu kiemelkedő fontosságát bizonyítják. Ezeket az ötvös remekműveket — a kortárs Dillich szerint — udvarhölgyek, polgárasszonyok viselték. A néhány XIV. századi káiyhaszemdarabka is gondolkodóba ejti a kutatót: ezt a kerámiát csak udvarházakban, nemesi kúriákban használták a középkorban, egyszerű köznépi portákon nem. Az idei munka már-már tudomány szenzációja, hogy a magyar település tőszomszédságában, attól 60 méternyire késő avar sírokat bontottak ki a löszből. A szürke, fésűs, hullámvonalas kerámia, a IX. századi divatra utaló hurkolt végű hajkar- kák, a temetkezés módja egyértelműen késő avar temetkezésre utalnak. Ezen a vidéken egykor nagy népessége élhetett e titokzatos etnikumnak, mert nem mesz- sze innen, a taszári őrháznál 200 késő avar sírt tártak föl. Sőt attól északra, Fészerlak- pusztán 1968-tól folytak az ásatások: szintén ugyanilyen kultúrájú temetőt tárt föl Szimonova Eugénia, az MTA Régészeti Inézet munkatársa. Mire következtethetünk a magyar és késő avar síroknak e meglepő térbeli közelségéből? Egy, a régészetben, történettudományban dúló vitához szállíthatnak újabb M. 'Péntek Imre Eörsi István Állati | »Olyan állati vagy ilyenkor« s nézi a testemet — vérrel telve tűnődöm: angyalnak lenni jó lehet. Angyalnak vagy szeráfnak, ki csak kardját vonja ki, lángpallosa fölállhat, mégsem lesz állati. Szegény állati testem, miközben megfeszül, szemének kék fényétől megszégyenül. Magába visszabújna, boldog, kit ólja véd, de riem bírja nem kérni újra királyi eledelét. »Olyan állati vagy ilyenkor« — de tudom, míg működök: leszek még éteri szellem a kispárnája fölött. Le.gyezgeti a szárnyam, hűvös, mennyei nesz, s átszellemül az ágyban, ha netán állati lesz. mozott tevékenységet folytatott. Ingatag pozíciójú gazdasági vezetőket »erősített meg« abban, hogy »tartani tudják a frontot«. Pon- ______________ t osabbban: ---------------------m agukat. A képzés igen sokoldalú volt. A tantárgyak közt szerepelt mindaz, amivel »tartósítani« lehetett a jelen gazdasági körülmények közt egy »tarthatatlan« vezetőt. A modern vezetéstudomány eredményeitől a pszichoanalízisig terjedt a skála. A módszerek különösen azóta finomodtak, mióta a vállalatok »szelekcióját« kezdték emlegetni »ott fönt«. S az érdeklődés is jelentősen megnőtt az intézmény munkája iránt A bentlakásos tanfolyam vendégházának portáján állandóan csegett a telefon. Kvassay Bódog zsilipszerűen zárta el az illetéktelen jelentkezők előtt az utat. Az intézet legnépszerűbb tantárgyai Az állami hitele* megcsapolása, valamint A támogatások kicsikarásának ezer módja voltak. De hasonló érdeklődéssel hallgai- ták az előadást az igazgatók, főkönyvelők, főmérnökök akkor is, ha a Lavírozás, lé- becolás című tárgy titkait ismertette dr. Humbug Elemér, a Szélhámosság tanszék docense. A virágzó (és nélkülözhetetlen) intézmény igazgatója, Ingyenes Béla most hagyta a gondokat, kikapcsolódni jött a kisbársonyi lovasiskolába, ahol — mint említettük — megütötte orrát a lócitram szaga. És ellenállhatatlan vágy tört rá: nyeregbe pattanni, s ügetni árkon-bokron át. A gépkocsivezető, Kanyar Oszkár szolgálatkészen meredt főnökére. Ilyen vidámnak csak akkor látta Ingyenes arcát, amikor A gazdasági csőd eltakarásának módja mérleghamisítás által doktori disszertációját védte. —1 Oszkár! Lovagolni fogunk! — ütött a köpcös férfi vállára az igazgató. — Egy lovat akarok! — Ingyenes elvtársi Be kéne kukkantani az irodába, ott többet tudnának ... — Igazad van, Oszkár! Az ügetőpályák szélén szerény, egyemeletes, kacsalábon fongó irodaépület emelkedett. Körülötte gondosan ápolt, nyírt gyep zöldellt, s fl szakszervezeti ló gyal. Ha sürgős, megvárhatja... Ingyenes Béla azonban úgy mosolygott, hogy a titkárnőnek borsózni kezdett a háta. Aztán előszedte a névjegyét, amelynek arany betűin megcsúszott az irodába beszűrődő napfény. — Nagyon kérem, vigye be ezt... — I-i-igen — mondta a no engedékenyen, és eltűnt _» párnázott ajtó mögött. Pár pillanat múlva ki rohant Lovánszky VazúL és magához ölelte Ingyenes Bélát. A régi tanítványok majd mindig ilyen kitörő lelkesedéssel fogadták volt tanáraikat. — Lapossvári elvtárs! — szólt be a hangosba. — Jöjjön egy pillanatra. Lapossvári kisuhant — Kísérd el a vendégeket, én nem érek rá... Ml pedig elnézünk egy nyugodtabb helyre... — karolta át In- , gyenes vállát Lovánszky. — Ahol beszélgethetünk... A kellemes, hűvö6 présház teraszán üldögéltek néhány percet, s gyönyörködtek s nyavalyodi tó víztükrében. — Térjünk a tárgyra — javasolta Lovánszky. — Tudom, hogy elfoglalt ember vagy... — Tudod, szeretnék kijárni lovagolni... A testsúlyom, az egészségem ... Szóval, érted ... Kell egy kis mpzgás ebben a korban. — Kedves Bélám! Ne Is folytasd! A legjobb kancát adom alád. Csak a jogalapot hozd... Én azonnal intézkedem. Tudod, mi állami cég vagyunk, magáncélra nem adhatunk lovat... Biztosan van valami megoldás... Épp nálatok ne lenne... — Rendben van — állt fel Béla. — Néhány nap múlva újból jelentkezem. — A ló miatt ne aggócfj! — kiáltott utána Vazul.' es nyihogó nevetése fölverte a szőlőhegy csendiét. • • * A NEBUKJKI Intézet szakszervezeti bizottsága soron következő ülését tartotta. Nyalóka Adám, a titkár terjesztette elő a napirendet, című megMoliácsi Regös Ferenc: Épülő városrész. .«Sir amikor váratlanul betoppant Ingyenes Béla. — Micsoda megtiszteltetés — emelte magasba papírjait a titkár. A jelenlevők bólintottak. — Nem számítót» tunk..; • Ingyenes mosolyogva elhárította az udvariaskodást. — Engedjék meg, hegy részt vegyek ülésükön... Rég találkoztunk... S volna egy javaslatom ... Ha majd szót kapok. — De Ingyenes elvtárs! Hogy képzeli... Az öné a szó, máris... — Köszönöm. Nos, arra gondoltam, hogy az Intézet dolgozói keveset mozognak, s nem elég változatos a körünkben ki- alakult sportélet. A vitorlás szakosztályunk ugyan remekül működik, a teniszklub szintén. Nem panaszkodhatunk a vadásztársaság- ra sem. Egy valami hiányzik: a lósport. Az az ötletem — ................támadt, hogy a szakszer vezet vehetne egy lovat a> kifli ársonyi telepen, ott tartanánk, már meg is beszeltem, és ugye nagyszerű kikapcsolódási lehetőség nyílna... — Ragyogó elgondolás..! — lelkesedett Nyalóka. — Már meg is van véve. Menynyi van a pénztárban? — fordult a könyvelőhöz. Kukac Kázmérhoz. — Izé ... — motyogta az idős ember, az intézet legrégibb bútordarabja —, 145 forint ötven fillér. — S mennyibe kerül az a bizonyos ló? — Csekélység. Hatvanezer. Ingyenes Béla azonban nagyvonalúan mosolygott a kitömi készülő pánikon. — Épp most utaltam át 70 ezer forintot a kulturális alapba. Tudom, hogy néha gondjaik vannak... Azt hiszem, mindent megbeszéltünk. * * • Attól kezdve a kisbár^pnyi telepen külön rekeszíben tanyázott a »szákszervezeti ló«,. Másképpen Berci. Ingyenes Béla kedvence. Hamarosan azonban beütött a krach. Jött a revízió. Összeült a szakszervezeti bizottság. Nyalóka Ádám vitte a szót: — Kedves elvtársak! Nyakú-ikon a revízió... És Berci. Megoldást kellene találnunk. Hatvanezer sok a tömegsportra. ebbe biztosan belekötnek. Kinek van ötlete, javaslata? Borvigyázó nyújtotta a kezét. — Barátami. Egyetlen megoldás van. Bercit fel kell venni a szakszervezetbe. Elképedt csönd fogadta kijelentését. Ez még Nyalókának is sok volt. — Hogy gondolja? — A bizonylatot úgy változtatjuk meg, hogy az intézet egy kihelyezett munkatársa dolgozik a kisbáx-sonyi telepen. A szakszervezetünk tagja is, természetesen, ls-j tálíós Albert. Vagyis: Berci, így nem köthet bele az atyaúristen sem. R ovid tanakodás után ki- állítették a tagkönyvet, is- vtállót Albert. Beosztás, fizetés, tagdíj. A könyvet Borvigyázó vette magához. A revizorok dicsérettel illették az intézetet a rendkívül szigorú gazdálkodási fegyelemért, melyet a vizsgálat folyamán tapasztaltak Később azonban történt egy emlékezetesen kínos malőr. A szakszervezeti bizottság éppen ülésezett, amikor atit-i kárnő, Milcsike rohant be. — Egy ló van itt... — mondta elfúló hangon. — Micsoda? Miféle ló? — A szakszervezeti ló... — És mit akar? — Kétszemélyes beutalót a bálinkéi vállalati üdülőbe. Már dobogtak is az ajtón. Istállós Albert, vagyis Berci rontott .be. — Disznóság — nyerítette teli pofával.— Rendesen fizetem a tagdíjat, ennyit igazán megérdenilék ... S ott álltak mindannyian,' «zánte -'lóbálvanr.yá meredve,
