Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
Lengyel kolo Lengyel kolorizmus címmel kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban. Wladyslaw Slcwlnlskl: Poronini árva. Aleksander Gierinmski: Powisle 1883 ív. Wojtech Weiss: Olvasd nő. Hagyat írók a forradalomban Kassák Lajos Fiatal munkás Hozzád beszélek, aki nem vagy több és nem vagy kevesebb nálam, akit embernek mintázlak, bár értelmetlenül duzzogsz , s hetenként hat napra felismerhetetlenné mázol a gyárak piszka. Kidolgozott kezemet beleteszem a kidolgozott kezedbe. Tesitvér! Mi az erő fiai vagyunk. Elválaszthatatlanul egyek vagyunk az űrben, mint a vándorló meteorok és a kicsépelt búzaszemek. A lávázó vér kovácsol minket össze. Sohse kérdeztem hány éves vagy, mi a neved, honnan gombolyítod a sorsod? Ha összebukkanunk sohse csodálkozom, hogy szőke vagy barna a színed. Ó mi értjük egymást rettenetesen. Véletlenek és évszázadok hiába spekulálnak velük. A hidak alánk hevernek. Hidak örömmel kölykeznek nekünk hidakat, s a leszámolás bizonyosságával teleépített a homlokunk s tudjuk, vérünkben dolgozik az igazságtevés órája és tudjuk, psak a mi rombolásunkon kövezhetik fel az új falakat Aranyat, fényt és meleget préseltek belőlünk. De mi hiszünk a felásított kapukban és a szabad utak lehetőségében a szabad mezőkön. Az utcák keresztjein ismertelek meg. A kidobottság nyirkos ege alatt, az idétlen szeretkezéseknél, a kenyértelenségben, az iskolakerülésnél, az olcsó tolvajkodásoknál, amiknek rádkovászöíődott az árnya s most sötét bélyeggel a homlokodon mindenáron indulni akarsz. Indulni akarunk a magas töltésen. Lent eszelősen összemosakodtak a partok. De mi ismerjük a célt Hitek máglyáznak. Máglyák énekelnek. Cél! Cél! Az élet boldog zászóli játszanak a perspektívában. Ö, megtalált fiatal testvérem. Közösségi ember magányos alkotó JCassá-k Lajos a múlt század végén a létszám- és szervezeti vonatkozásban egyaránt izmosodó magyar munkásosztály, a magyar ipari munkásság soraiból emelkedett ki alkotóművésszé. A legsajátosabb vonulatát jelenti a XX. századi magyar kultúrának, költő, prózaíró, festő. A XIX. század végétől egymás után jelentkező avantgardista irányzatok legjelentősebb magyar híve és hirdetője, a megújuló magyar irodalom vezéralakja, az Ady utáni magyar lira egyik kitaposója, egy olyan útjának, melyre őutána nagyon kevesen tehették lábukat. Európai rangú művészegyéniség, és valahogy még sincs itthon. Amit csinált, az a XX. századi magyar irodalom jelentős nagyjai közé emeli, de műve egyszeri és folytathatatlan. Ezért már életében sokszor elszigetelődött. és ő — a 10-es évek magyar szocialista művészetének vezéralakja, a forradalom nagy művészi előkészíti Vjacseszláv Kuprijanov A lapát (Majdnem fantasztikus novella) Javában folyt a földeken az artás, az emberek ki se látszottak a munkából; eszükbe se jutott, hogy az eget vizsgálgassák. Az meg — baj-e vagy szerencse, még nem tudjuk — világoskék volt, tiszta és felhőtlen; így azután mindenki felkapta a fejét, amikor az a bizonyos titokzatos tárgy feltűnt rajta. A tárgy lapos volt, korong alakú, középen átlátszónak tűnt, valamiképpen a medúzára emlékeztetett — ha már láttak medúzát víz alatt lebegni, ha meg nem, hát hasonlítsuk inkább pitypanghoz, igaz, ez olyan lapított pitypang lenne; mondjuk, leszakítja az ember és ráfúj, hogy szétröppenjenek az er- nyőcskéi, de mégsem szállnak szét, hanem úgy egészben kezd el felfelé repülni, hatalmassá válik, s kezd lefelé ereszkedni — hát ez az kérem, pontosan ilyen látványról van most szó. A tárgy egyre nőtt, és egyre nagyobb lett a lent állók izgalma is: mi lesz, ha véle tlenül beborítja az egész mezőt, sőt, az egész környéket, de az sem lehetetlen, hogy még a földgömböt is.. ? Az izgalom annyira megfoghatatlan, volt, hogy menekülésre senki sem gondolt. Filipp Szemjonovics brigád- yezető csápot® _ lett . kézzel' kémlelte az eget a többiekkel együtt, tekintete egy pillanatra sem szakadt el a tárgytól, majd a megszokott apró mozdulattal magához intette helyettesét, és az operáló orvosok lakomikusságá- val rendelkezett: — Vologya, gyorsan a faluba: kenyér, só, kendő legyen .,. szedd a lábad! Vologya elrohant, és már jött is vissza; mindez annyi idő alatt történt, amíg a tárgyat már nemcsak a szem észlelte, hanem a - fül is; ugyanis valamilyen magas zengésű, zenei hangot bocsátott ki magából. (A helybeli harmonikás később váltig állította, hogy a »Valemka« című népszerű dal melódiája volt...) Időközben a tárgy annyira leereszkedett, hogy láthatóvá vált fenekének a díszítése. Később kiderült, hogy ez a díszítés nem is díszítés volt, hanem csővezetékek sűrű hálózata. A zene elhakult, és a szerkezet, amely olyan te- nyészbikányi lehetett, puhán landolt a szántáson. Filipp Szemjonovics brigádvezető átvette Vologyától a kendőt, a kenyeret és a sót, majd vezényelt: — Utánam! Csak sorban, semmi tülekedés! — és megindult az egészben maradi; pitypang, a tenyészbika nagyságú medúza felé. A medúza gyomrából közben ketten léptek ki — ahogy illik — szkafanderben. Közepes ter- metűek voltak, de arányaik kicsit a csecsemőkére emlékeztettek: hatalmas fej az üvegkupola alatt, testüket egy sajátságos fűző kígyópántjai fogták körül. Rövid, de láthatóan ízelt lábaikkal ügyesen. mozogtak a porha- nyós laza talajon. Felső végtagjaikkal integettek, félméteres ujjaik a könyökükből nőttek. Mondom, ilyen végtagokkal hadonásztak a váratlan jövevények. — Ezek kapzsi újjak — dörmögött halkan Filipp Szemjonovics, és kezében megremegett a kenyér, a só majdnem kiszóródott a tartóból, amit a brigádvezető szerencsére nem vett észre. A lények egy térképet kezdtek böngészni, és szemmel láthatóan bosszúsággal gesztikuláltak — ha érzéseik egyáltalán valamiben is hasonlíthatók a mieinkhez. Végül lecsillapodtak, és rámeredtek a tömegre, melynek élón a brigádvezető közeledett feléjük. Csalódott mozdulataikban valami reménység- szerű jelent meg. És amikor Filipp Szemjonovics sápadtan bár, de méltóságának teljes tudatában szólásra nyitotta a száját, hogy kitörő örömmel rikoltsa: — Isten hozott benneteket, kedves vendégeink! — érthető kézmozdulattal, lapos űrmancsukkal a férfi orra körül kezdtek hadonászni. Majd ez egyik megnyomott egy gombot az öltözékén, ezzel működésbe hozott egy hordozható mikrofont es tiszta, helyi dialektusban megszólalt : — Nem találtak itt véletlenül egy lapátot? _ Filipp Szemjonovics atyai És az apró riportermikrofonra emlékeztető szerkezetet nyomta. — Miféle lapátot? — hökkent meg a brigádvezető. — Tudja, 700 millió évvel, II hónappal, 4 nappal, 5 órával és 48 perccel ezelőtt az embereink ellátogattak erre a bolygóra, hogy a mi Androm-éda állatkertünket feltöltsék diploáokokkal. A feladat elvégzése után, felszálláskor — éppen ezen helyen — észrevették, hogy a szerkezet egyik kereke beleragadt a sárba. A kereket egy lapát segítségével kisza- badítoták, ám amikor hazaértek, az ellenőrzés megállapította, hogy ezt a lapátot valamelyik mamlasz itthagyta az önök bolygóján. Hogy ki volt a bűnös, nem sikerült kideríteni, mivel a hazarepüléshez mintegy nyolcvan nemzedéknyi idő kellett. Így vagy úgy, de sürgősen vissza kellett térni ide az állam tulajdonáért. Minket ért ez a megtiszteltetés, hála nyolc- vanadizigleni őseinknek. Egyszóval, nem találták meg a lapátot? — A lapátot?—kérdezte újból borzalommal a hangjában Filipp Szemjonovics. — Hát, van nekünk lapátunk, amennyi csak tetszik... Vologya! — fordult a helyetteséhez —, szaladj csak a raktárba, s hozzál néhány új lapátot ... — Hogy képzeli? — szólalt meg egy sértődött hang a mikrofonból, — hogy képzelj, kérem.?. Nekünk az a, lattője, kortársainak tanítója — magányos alkotó lett, ha embernek meg is maradt mindig a közösségért mozduló. Kassáknak jelentős funkciója volt a modem líra nyelvi-képi világa megteremtésében, s mint ilyen, gazdagí tóttá a költészetet, mert először az ő fogalom-teremtményeit vették át, tették közkinccsé, és így, ha ő maga közvetlenül nem is, közvetve mégis —. más alkotókon keresztül — formálójává lett mindannyiunk gondolkozásának. Neki köszönhetjük a munkástéma korszerű felvetését irodalmunkban, de ő az, aki az akkori munkás számára elérhetetlen absztrakcióval fogalmaz. Ezért — egy-egy versét, például a Mesterembereket kivéve — nemigen tudott eljutni közvetlenül a tömegekhez. De való igaz, folyóiratai, a Tett 1915-ben, s a Ma 1917-ben jelentős lépés volt a korszerű eszmék és a modem művészet propagálásában, de jelentőségük az irodalmon belül semmi esetre sem mér hető a korszakot meghatározó tehetségű óriásokat teremtő és felfedező Nyugathoz. De politikailag ez az időszak az életmű legfontosabb része. A forradalom fgázi viharmadara; előkészítője, aki a kor valódi kérdéseire keres választ. Lapjai gyűjtőfórumává lettek az első világháború antimilitaris- ta erőinek, és közülük kerültek ki a szocialista forradalom szellemiségének legjobb magyar hirdetői. Ahogy részt vesz az 1905- ös szervezésben, ugyanúgy verseivel, novelláival, publicisztikájával előkészítse an pát kell. Hiszen bélyegző van rajta. Leltárba van véve... Pontosan itt történt, a számítások tökéletesek, csak a lapát nincs... Hát, ez baj... Filipp Szemjonovics atyai sajnálkozással nézte a jövevényeket. — Hiszen hát elhozza Vologya a lapátokat, elvégre azokkal is lehet ásni, fél óra séma kell, míg a raktárhoz ér. Már csak megvárják, nem... ? — Nem, így nem lesz jő — válaszolt szomorúan a készülék. Csőik az a lapát jó, másik néma. Nincs mit tennünk, üres kézéi kell viszarepül- nün-k. Igen... De hogy is lehetne megtalálni? Hány évszázada már annak.., nak a társadalmi erjedésnek, amely előbb a világháborúban természetesen létre lövő antimilitarizmusba, majd a világ forradalmi megváltoztatásában kapja meg társadalmi feladatait Ez a magatartás a megvalósult forradalom napjaiban ugyan a művészetet az élet felé altarja emelni, de ehhez már erőtlen, és csak ott hatékony, ahol aktívan politizál és a polgári demokratikus forradalom felemásságait leleplezve a szocialista forradalom irányába hajtja azt. Ma című folyóiratában rpplapszerű »vilagszem- léleti küiönszámok« magyarázzák. hogy a polgári kormány» politikája nem hozlirt a proletár tömegek számára igaz szabadságot, és már 1918 novemberében kiadott Kiáltványában kommunista köztársaságot követel. Amikor azonban létrejön, amellett, hogy elismeri a Kommunista Párt vezető szerepét az új világért folyó küzdelemben — féltve a műveszi szabadságot a pártfegyelem kötelmeitől — csak kívülről támogatja a Kommunista Pártot, és fellép az ellen, hogy a művészek párttagok legyenek. Álláspontja körül országos vita lángol fel, s a Tanácsköztársaság vezetői is elítélik a »-minden pártpolitikán« felülemelkedő magatartást. A Kassák-probléma tehat a költő társadalmi magatartása kapcsán éleződött irodalmunk kérdésévé, holott az csak az életmű egy részére jellemző és semmiképpen sem a teljes éleim űré. Ez a gazdag, regényekkel, szépprózával, publicisztikával, verssel, absztrakt táblaképekkel építkező életmű a XX. századi, szocialista magyar művészet lefontosabb forrásvidéke melynek legszebb korszaka a magyar polgári forradalom, a Tanácsköztársaság előkészítésének kora. Ebből a korszakból való a Fiatal munkás című jellegzetes műve is. A kassáki vers a whitman- ni szabadverset magyarítja teljesen önálló prózaverssé, ahol a vers kötőanyaga nem az üres rím. nem is a kötött belső ritmus, hanem a szabadon áramló és a korabeli szavalókórus lélegzet-ütemével összhangban levő dikció. Nyilvánvaló, hogy »-agitatív« versek egyedi, kassáki formavilága azért teremti meg a maga lírai világképét így, hogy az indulat — a kenyérharc hőseinek lírai jelentkezése — természetes és tökéletes legyen. A társadalmi valóság érzékeléséből szület— És most mi lesz — kérdezte az együttérzéstől könnybe lábadt szemmel Filipp Szemjomiovics. — Bíróság elé kerül az ügy — válaszolta a készülék. — De ez már nem tartozik ránk, mi a feladatot végrehajtottuk. Majd a nyolcvanadik nemzedék tartja a hátát... Na minden jót, öreg ... ! A lény valamenyi gombot kikapcsolta magán, és társával (társnőjével??) viszamá- szott a medúza gyomrába. Még mindketten búcsút integettek kapzsi mancsukkal, majd a lapos pitypang köny- nyedén felemelkedett a magasba. Űjból felhangzott az a bi- ! zonyos zene, de már nem olyan vidáman, mint leszálláskor. (A helybeli harmonikás később megesküdött rá, hogy a »-Sudár búzaszálak között tűnt el« című ismert melódia volt.) .^Fordította; Szantgéusr Csilla tek ezek a versek. A részletek lényegtelenek, a világ himnikus hangvételű egészét énekli meg, melyben természet van, katonák, munkások, a többes/ szám vagy az egyes szám »személytelenségében arc nélkül, vonalakként, színfoltokként összemosódva milliókéval«. A Fiatal munkáshoz beszél az első sorokban, de azonnal az abszurdumig tágítja az azonosítást, teljes történelmi-társadalmi körképet ad és a végtelenbe vetül a vers vége, hol »Az élet boldog zászlói játszanak a perspektívában«. Ez a háborúellenes, a forradrlijmra mozgósító, »az aktivista« kassáki vers szerkezete, mely az igék fokozott felhasználásával a keletkező pillanatot tekinti a költői kifejezőeszköz legfontorabbjának. Szalontay Mihály
