Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

Utak a Rodope-hegységben ! Sikert arattak Ausztriában Ipart kapott Kardzsali megye A kardzsali terület a Bol­gár Népköztársaság fejlődő ré- tze. Ez a megye az ország leg- uáübb területe. A mégy ezer - negyvenkét négyzetkilométe­ren több mint háromszázezer ember éL ív hajdan olyannyira elma­radott táj fejlődése a népi ha­talom éveiben, kezdődött, s kü­lönösen nagy az előrelépés a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának 1956. áp­rilisi történelmi jelentőségű ülése óta. A korszerű gazda­ság, a szociális—gazdasági fej­lődés gyors üteme, a megújult városok és falvak, a fejlődő közművelődés és -oktatás mu­tatja, milyen virágzó része a megye a szocialista Bulgáriá­nak. A Rodope láhánál és az Arda völgyében élő, dolgőzó emberek tevékenyen és alko- tóan részt vesznek a terület szocialista átalakításában, ki­váló dohánytermesztők Lettek, az ólom, a perlit, a gépek mestereivé fejlődtek. A BKP megyei bizottságá­nak vezetésével a terület dol­gozói lelkesen dolgoznak az 1979. évi gazdasági terv tel­jesítésén. Az ipari üzemek kö­zösségiéi, a szállításban, a hír­közlésben, a mezőgazdaságban uolgozók, a művelődési intéz­mények munkatársai teljesítik, amit ígértek. A szocialista Bulgária gaz­dasági térképén Kardzsali ne­ve a színesfémkohászatot jelö­li. Egyre nő a gépgyártás meg­határozó szerepe is egy olyán megyében, melyben a népi győzelem előtt a kiskóvács- műhelyek számítottak ipar­nak. Mezőgazdasági megyéből ipari—mezőgazdasági megyévé fejlődött Kardzsali, mivel a termelés hetvenöt százalékát az ipar, huszonöt százalékát a mezőgazdaság adja. 1959 előtt huszonegy ipari vállalat volt a megyében, azóta negyven­egyre nőtt a számuk. S ebben nincsenek benne azok a tele­pek, amelyeknek központja más megyében található. A megye mai képét nem­csak az ipari termelés hatá- ■Khzza meg, hanem a húszezres munkásság is. A kiváló ered­ményeket bizonyítja, hogy az utóbbi húsz évben nyolcszáz- kilencvenketten kaptak magas kitüntetést. Vannak közöttük a szocialista munka hősei, Di- mitrov-díjasok, kitüntetett ku 1 túrmunkások. A munkás- közösségek saját erejükből olyan munkákat végeztek el, mint például az ólom-cink- üzesm rekonstrukciója. S olyan kezdeményezések születtek, mint a Technikai fejlődést minden munkahelyen, Minden terméket olcsóbban és így to­vább. A mezőgazdaság minden ágában nőttek az eredmények. A dohánytermesztés ötvein százalékkal nőtt, a zöldségé megkétszereződött, a tejé meg- h étsaereződött, a hús termelé­se ötször nagyobb. A mező- gazdaság termelése egészében megnégyszereződött. Fejlődött a technikai alap, a traktorok száma ma már 2284. A keleti Rodope régi kopár- sága is megszűnt. Az utóbbi húsz évben 823 ezer hektár­nyi területet ültettek be fák­kal. A megye zöldövezetének kialakítására negyvenkét­ezer levát fordították. Sok mindenre büszkék a megye lakói, így az első ag­rár-ipari központra és az or­szág első mezőgazdasági talaj­javító vállalatára. Szép eredmények születtek a közművelődésben harmincöt év alatt. Sok új intézménnyel gyarapodott a megye. így szín­ház, megyei könyvtár, törté­nelmi múzeum, képzőművé­szeti galéria, ifjúsági ház épült, van kirendeltsége a Bolgár zenének ísj A telepü­lések központjábart ott van­nak az új olvasótermek. Min­denki büszke a Dártház. az Or­feusz mozi, az ifjúsági ház, az obszervatórium, a könyv, a technika háza épületére. Au­tomatikus telefonösszeköttetés létesült Kardzsali és a megye- központok. a terület városai és községei között. Felnőtt egy sor tehetséges költő, elbeszélő, művész, zenész. Al­kotásaik gyűjteményes köte­tekben, önálló könyvekben, s az Űj Élet című megyei lap­ban olvashatók. Két területen — a közokta­tásiban és az egészségügyi el­látásban — különösen nagy az előrelépés. Sok fiatal egye­temeken, főiskolákon tanul tovább, mások az ipari üze­mekben kamatoztatják isme­reteiket. Az iskolák a barát­ság, a testvériség és interna­cionalizmus, a szocalista ha­zai iság szellemében nevelik az ifjú nemzedéket. E tájon hajdan éhség, jár­ványok tizedelték a lakossá­got. Azóta nagyot fordul a vi­lág, sokat fejlődött az egész­ségügy. Kórház épült Kardosa­dban és Kruimovgradban. Épí­tészeti szempontból is szép, és jó föltételeket nyújt a gyó­gyuláshoz. A valamikor járhatatlan Rodopén ma már aszfaltozott utak vezetnek, korszerű szál­lítóeszközök robognak rajta nappal és éjjel. A víztelen Orfeusz hegyen ma már há­rom nagy és több tucat kicsi víztároló gyűjti össze a több mint ezerkétszázmillió köb­méter vizet az energiaterme­léshez, az öntözéshez, a halá­szathoz, a sportolás és az üdü­lés céljára. A megye gyors fejlődése a baráti Szovjetunióval és a többi szocialista országgal va­ló testvéri kapcsolat eredmé­nye is. Nagy a szerepe a Ma­gyar Népköztársasággal, köze­lebbről a Somogy megyével kialakult testvéri kapcsolat­nak. A küldöttségek, a mun­káscsoportok cseréje, a tapasz­talatok kölcsönös hasznosítása sokat jelent mindkét testvér­megyében. Dimiter Gogov Öblítőt palackoznak Lengyeltótiban Ultra Öblítőt töltenek műanyagflakonokba a lengyeltóti So­mogy Népe Termelőszövetkezet üzemében. Az automata na­ponta mintegy kétezer flakont tölt meg, melyet az EgyesültI Vegyiműveknek szállítanak Budapestre. Az elmúlt napokban gyak­ran találkozhattunk Kaposvár utcáin apró termetű vietna­mi lányokkal, fiúkkal. A két­százötven fiatal szerda óta a Damjanich utcai kollégium lakója. Ez az intézmény ad tíz napra otthont a hazánkban tanuló vietnami főiskolások­ból, egyetemistákból álló, gazdag programú tábornak, melyet a VDK budapesti nagykövete nyitott meg. Felnőtt külföldi vendégei is voltak e héten megyénknek. Szovjet újságírók egy csoport­ja ismerkedett a somogyi me­zőgazdasággal. Elsősorban afe­lől érdeklődtek, hogyan tud­nak hozzájárulni a közeli gazdaságok a Balaton-parti üdülők, vendégek ellátásához. A küldöttség pénteken a megyei tsz-szövetségnél gyűj­tött tapasztalatokat, tegnap pedig a siófoki tsz-ben tájé­kozódott a zöldség- és gyü­mölcstermesztés, a feldolgo­zás és az értékesítés folya­matáról. módszereiről. % még, mindig a, külhoni vendégeknél maradva: a liéi második felében a hűvösre fordult időjárás a Balaton- parton üdülők sokaságát kész­tette belső-somogyi barango­lásra. A legtöbben a városok­ba igyekeztek. Marcaliban, Nagyatádon és főképp Ka­posváron a parkoló kocsik te­kintélyes hányada viselt, kül­földi rendszámot ezekben a napokban. Az utcákon lépten- nyomon német szó ütötte meg a járókelők fülét, de gyakran lehetett találkozni Csehszlo­vákiából érkezettekkel, ju­goszláv állampolgárokkal és szovjet turistacsoportokkal is. Ismerkedtek a városokkal, az épületekkel, elsősorban azonban a kirakatok vonzot­ták őket. Sokan be is tértek az üzletekbe, áruházakba, de azért inkább csak nézelődtek, jóval kevesebben vásároltak. Igaz, a kaposvári Carmen il­latszer- és ajándékbolt dolgo­zóinak így sincs panaszuk a forgalomra. Főként a kozme­tikai cikkek kelendők — el­sősorban sg MDK-ból lőttek, körében —, de a külföldiek szívesen vásárolnak üvegtár­gyakat is. És persze magyar népi fafaragásokat, amelyek­ből a tavalyinál bővebb a vá­laszték. Igen keresettek a bolgár dísztárgyak. Tegnap egyébként minden bizonnyal rekordforgalom­nak lehettek tanúi a megye- székhely lakói és az ide lá­togatók. Ritkán lehet látni ilyen sok gépkocsit, ennyi gyalogost, mint amennyi esen a hűvös, szeles hétvégén lep­te el az utakat, járdákat. Mérni ugyan nem állt mó­domban, de a forgalmat lár­va és hallva minduntalan olyan érzésem volt, mintha a járművezetők igyekeznének kihasználni a lehetőségeket a sebességkorlátozás előtti utol­só órákban. Annak ellenére, alakult ki bennem ez az ér­zés, hogy a városban eddig is 60 kilométer volt a felső határ. (Amit jónéhányan nem tartottak be.) A Kossuth tér­re száguidva érkező autók j fékcsikorgása arról árulko­dott; közülük jó néhányat Á Kemikál exportja Töltik a bitument. Hatalmas Rába tankautók ( gördülnek ki időről időre a barcsi Kemikál gyár kapuján. Jugoszláviába, Karlovácra vi­szik a bitumenlakikot. Az idén eddig nyolcvan tonna masszát szállítottak el, szeptemberig úiabb kétszáz tonnányi megy át a határon. Az első félév kezdetén a különböző követel­mények — Jugoszláviában az amerikai szabványok érvénye­sek — miatt volt némi vita a két cég között, mára túltették magukat a nehézségeken, és az együttműködés zavartalan. A karlovácia'k többféle epo­xigyantát kapnak a debreceni Kemikáltól és bitumenlakkot Barcsról. Cserébe egyelőre késztermék érkezik Magyaror­szágra, két habarcsféleséget -hoznak. Még ebben az évben áttérnek a koncentrátumok szállítására, így a költségek csökkennek. A félkész anya­gokat a barcsi gyárban dol­gozzák föl. A gyorsan kötő és a vízzáró habarcsokon kívül egy homlokzatfestéket is kap­nak 1979-ben a barcsiak. A csaknem azonos gyártmá­nyokat előállító jugoszláv és magyar gyár együttműködése mindkét félnek hasznos. Sok alapanyagot, félkész terméket nem kell újra «-föltalálniuk-«, hanem olcsón beszerezhetik egymástól ezeket. A Kemikál sok partnerrel dolgoz'k. Több termékükhöz csak Irágán, nvugatról tudnának beszerezni néhány anyagot, az árucseré­vel ez kiküszöbölhető. Az idén körülbelül háromszázezer d"’- lár értékű áru jön Barcsra megy Karlovácra. ( A Kemikál más piacokat is keresett Ausztriába vittek mintaszállítmányt egyik bitu­men termékükből, augusztus­ban belső falfesték mintát, szállítanak egy osztrák cég­nek. Szintén nyugati szomszé­daink jelentkeztek üvegszálas poliészter felülvilágítókért. Acélszerkezetű csarnokok, tetejére kerülnek ezek Auszt­riában. A jó minőséggel és a kedvező árakkal sikert arat­tak a barcsiak. Ezzel az ex­porttal ellensúlyozzák az Ausztriából vásárolt alapanya­gok költségeit. Az idei év végén újabb nagy üzletre számítanak. Svédor­szágban találtak együttműkö» dési lehetőséget, és ezzel ■ kooperációval megnyílik az tt az arab országok felé is. Ösztöndíjas agrárszakemberek találkozója Budapesten, a kőbányai vásárvárosban augusztus 14—26-a között megrendezen­dő szovjet mezőgazdasági, élelmiszeripari és mezőgép­ipari kiállítás sok jó lehető­séget kínál a Szovjetunióban végzett magyar szakemberek találkozásához is. A Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, valamint a Ma­marasztalhatna a közlekedés- rendészet — lakott területen kivül is — ezért a sebessé­gért. Ügy látszik, a , vezetési stílus mit sem változott az utóbbi hetekben: mintha hiá­bavaló lenne minden felvilá­gosító szó és reklámhadjárat. Gyakran hallunk hírt ar­ról, hogy egy-egy vállalat, gyár megyénkben működő egységeinek, üzemeinek dol­gozói találkoznak egymással, kicserélik munkahelyi tapasz­talataikat, és közösen szóra­kozva töltenek el egy-két na­pot. E hét végén a Danuvia 4. sz. nagyatádi gyárának KISZ-bizottsága rendezett if­júsági napokat, a vállalat fő­városi üzeméből érkezett fia­talok részvételével. Az idei nyár második — és feltehetően utolsó — kániku­lai szakasza ért véget a hét közepén. A rendkívül párás levegő alaposan megviselte elsősorban az üzemekben, in­tézményekben dolgozókat. Számukra felüdülést hozott a csütörtöki eső, lehűlés. A me­zőgazdaságban is szívesen fo­gadták a csanadékot akárcsak egyes városok, községek víz­müveinél. Persze, nem úgy a nyaralók, akik egyelőre nem a Balaton hűvös hullámait ke­resik. fiái László gyár—Szovjet Baráti Társa­ság ösztöndíjas-bizottsága a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának közreműködésével augusztus 15—16—17-én szer­vezi az országos találkozót. Cél: a baráti kapcsolatok ápolása, a szakmai tapaszta­latok bővítése, a magyar— szovjet együttműködés továb­bi erősítése. A találkozón részt vesznek a mezőgazdasági és élelme­zésügyi tárca vezetői, tájé­koztatást adnak a volt ösz­töndíjasoknak az ágazat hely­zetéről, a fejlesztési elképze­lésekről. Szó lesz arról, hogy a Szovjetunió egyetemein, főiskoláin végzett szakembe­rek milyen módon segíthetnek az ötödik ötéves terv végre­hajtásában és a hatodik öt­éves terv megalapozásában. A találkozón a kiállítás meg­tekintésekor a barátok, kollé­gák áttekintést kaphatnak a szovjet mezőgazdaság, az élel­miszeripar és a mezőgépipar fejlesztéséről, fejlődéséről. Az itt kialakuló kép bizonyára annak ellenére is érdekes, ta­nulságos, hogy a volt ösztön­díjasok a diákévek óta rend­szeresen jártak a Szovjet­unióban. Ezek a látogatások azonban egy-egy szűkebb te­rületre korlátozódhattak — a mostani budapesti kiállítás vi­szont egy teljesebb bemuta­tóval szolgák A kiállításra a Szovjetunió­ból számos magas képzettsé­gű és beosztású szakember ér­kezik. ök is készségesen tájé­koztatják a volt ösztöndíja­sokat. A találkozás tehát újabb kedvező alkalom lesz az Ismeretek kölcsönös gaz­dagítására, a kapcsolatok to­vábbi szélesítéséi«. Mivel az ösztöndíjasok meg­hívása nem név szerinti meg­hívóval történik — az illeté­kesek mindenkitől azt kérik, hogy a környezetükben dol­gozó volt ösztöndíjasok fi­gyelmét hívják fel a rendez­vényre. Augusztus 15-re a rendezőik azokat várják, akik a növény- termesztési, állattenyésztési, állatorvosi, kertészeti, növény- yédelmi, mezőgazdasági gépe­sítési, valamint agrárközgaz­dasági szakon végeztek. Augusztus 16-in azokkal lesz találkozó, akik erdészeti és faipari, geodéziai és,föld­méréstani, hidrológiai és hld- romeliorációs, halbiológiai és halászati, biológiai, bioké­miai, állat-, illetve növény- élettani, növénynemesítő, ag­rokémiai és talajtani fakultá­sokon végeztek. Ugyanekkor­ra kérik a jelenleg kint ta­nuló, szabadságát idehaza töltő , hallgatók részvételét is. Augusztus 17-én pedig azok­ra számítanak a baráti ösz- szejövetelen, akik élelmiszer- ipari egyetemeken és főisko­lákon végezték tanulmányai­kat A találkozó mindhárom napján délelőtt 10 órakor a kőbányai vásárváros 23-as pavilonja előtt gyülekeznék a volt szovjet ösztöndíjasok. Ezt követően szovjet szakemberek szakmai vezetésével tekintik meg a kiállítás látnivalóit Délután 14 órakor kerül sor a szervezett találkozóra a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házának színház- termében.

Next

/
Thumbnails
Contents