Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
r' — (Gyerekek! Menjetek kijjebb! — Bácsi kérem, el tetszett hagyni a bóját, és a sárga rakétát már régebben fellőtték! Mutáló, ám, mégis erélyes gyermekhang száll a fonyódi strandon. Tulajdonosa szinte elvész a v őrös keresztes zászlós, nagy csónakban. Komoly szolgálatot lát el: mentős. Vigyáz a szertelen — nála alig fiatalabb gyermekekre — ^és a ok meggondolatlan felnőttre. — Két hétre vállaltam ezt a munkát. Reggel héttől délután ötig kell a vízen lennem; csónakkal járom a strand előtti partszakaszt, s visszatartok mindenkit a meggondolatlan cselekedetektől. A 15 éves Skerlecz László mondja ezt. Most végezte az általánost, és az ősszel a fonyódi szakmunkásképzőben folytatja tanulmányait, műszerésztanulóként. Miközben néhány szólt váltunk, Laci szünet nélkül figyeli a hatalmas víztükröt, a rengeteg fürdőzőt, különösen a kísérő nélkül vízben levő kisebb gyermekeket. Mert sajnos, sok a gumimatraccal, kajakkal, gumiállatokkal _ felügyelet nélkül játszadozó ap- róság. — Nagyon kell figyelnem rájuk. Ha egy kis szél van, könnyen elsodorhatja őket, és akikor már nehéz elkerülni a tragédiát. — Szót fogadnak? — Ök igen, a felnőttekkel azonban már több a bajom. Azt hiszik, a bójákat azért tűzték le, hógy arra fölmász- szanak, onnan ugráljanak fejeseket; sőt az Is előfordul, hogy elhúzzák a helyéről. Így az úszni nem tudókat megtévesztheti. Ez nagyon veszélyes, — Te kislány, az előbb már szóltam! Hangja szigorúbb lett, és a gumikajakos kislány engedelmesen visszafordul, a veszélytelenebb vizekre. Be jó lenne, ha a felnőttek is így fogadnák a figyelmeztetést — megértve, hogy a fiatal fiú az ő biztonságuk, életük érdekében szól rájuk, ha túl messzire merészkednek! — Mit csinálsz, ha menteni kell? Helyszínelés koccanásnál A legborzasztóbbak a gyermekbalesetek" ír — Gyorsan a közeibe eve zek, s a kötélre kötött men tőövet ledobom, a csónakhoz húzom a segítségre szorulót Eddig, szerencsére, még nem volt rá szükség ... Akadtak felnőttek, akik ki' fogásoltak, hogy miért ilyen fiatal fiút bíztak meg ezzel a fontos feladattal. Elsősorban azért, mert kevés a vállalkozó. Skerlecz Laci lói úszik, jól evez, határozott, és alaposan ismeri a mentős feladatát meg a vízi szabályokat Elköszöntünk Lacitól. Mesz- sze járunk már, de még a hajókikötőben is halljuk a hangját: — Gyerekek, menjetek kijjebb !... Bácsi, kérem, a bóját i el tetszett hagyni... Sz. L. Művészet a Művészetben // Balladás jelenség Szervátiusz Jenő // Negyedszer rendezték meg a Művészet o Művészetben című tárlatot a Dél-balatoni Kulturális Központban. Célja az idén sem más, mint tavaly, tavalyelőtt volt, s az anyag válogatása, rendezése is hasonló koncepció szerint történt, mint az elmúlt években. A közművelődési cél egyértelmű: az érdeklődő — s a kevésbé érdeklődő — közönség és a kortárs képzőművészet jeles — vagy jelesnek vélt — alkotói között a »párbeszéd« lehetőségének megteremtése. Egy folyóirat nem vállalkozhat ugyan a teljesség bemutatására, de a legfontosabb törekvésekre, a legfrissebb esztétikai értékekre képes reagálni. A Művészet a maga sajátos módján, eszközeivel tulajdonképpen minden számában tárlatot rendez; bár, nyilvánvaló, más a rendszere egy újság tördelésének, tipográfiájának, mint egy kiállításnak, amikor a lapban reprodukált alkotások eredetijével ismerkedhet meg a néző. Az idei kiállítás anyagát az 1978-as évfolyamokban publikált művekből válogatták: harminchárom művész negyvenöt alkotása látható. Különböző nemzedékek, irányzatok, törekvések kényszerű együttese ez, bár a tárlat négy alapegysége egymástól elválasztható, jól kivehető, Mindenekelőtt Szervátius z Jenő erdélyi szobrászművész monografikus igénnyel bemutatott alkotásai érdemelnek figyelmet. (Tavaly Bálint Endre és Vilt Tibor életművél méltatták a monografikus lapszámok, ezért a kiállításon is hangsúlyt terem tőén szerepeltek.) Szervát!usz Jenő két szép szobra (Hargitai pásztor, Pieta) valószínű új híveket toboroz az alkotó erőteljes művészetének. Az említett monografikus számban Nag% Zoltán (Balladás jelenség Sziervátiusz Jenő művei'ber című cikkében) többek között ezt írja: ...»Művészi megnyilatkozása abból a világból abból a hagyományközegbö, fakad, amelybe ő maga is beleszületett, amelyben fel nőtt, s amelyben emberré ét alkotóvá nőtt. Ez a világ Er- ■ dély. Kezdetben Kolozsvár ahol a mesterséget megtanulf/» óra rt Ari marii rt :irl -nórioc: intermezző után, ahol szak-' mai tudását gazdagította, s bepillantott egész Európába — az egész Erdély, a Radnai- havasoktól a Hargitáig, s onnan Nagybányáig és a mórmarosi tájak.« A nyolcvan- éves Martyn Ferenc munkásságának a múlt évben szintén monografikus számot szentelt a szerkesztőség, a dunántúli mester műveit azonban ezen a tárlaton nélkülözni vagyunk kénytelenek.) Az új vagy újnak tetsző törekvések tanulságait — a Bartók Béla úti kis galériában rendezett kiállítás alapján — Molnár Zsolt és Menyhárt László elemezte a lapban. E kiállítás anyagából a leglényegesebb művek kerültek Siófokra. A hagyományokhoz híven egy nyári alkotóteleo is — ezúttal a makói grafikusműhely — bemutatkozik a közönségnek, sok érdekes, meditációra késztető, vitára ingerlő villanással. A különböző művészeti törekvésele megértését kétségtelen megkönnyíti a közvetlen előzményekre való szemléletes hivatkozás. Ezt a tárlaton a Dévényi Iván magán- gyűjteményéből bemutatott művek jelentik, s tegyük hozzá, igen erőteljesen. Derkovils Gyula önarcképéről, Tihanyi , Lajos Grósz Andor-portréja- ról, valamint Czóbeí Béla, Barcsay Jenő, Kondor Béla, Bálint Endre, Anna Margit egy-egy művéről van szó. Hasznos kezdeményezése ez a folyóirat szerkesztőinek, illetve a kiállítás rendezőinek. Egy-egy magángyűjtemény sok olyan fontos alkotást őriz, melyet a nagyközönség ritkán vagy egyáltalán nem láthat. A tavaly elhunyt, ismert nevű művészettörténész. Dévényi Iván esztergomi gyűjteményéből való festmények nagy része ma már vitathatatlan érték, művészet- történeti dokumentum. Az említett négy közül ez az »egység-« véleményünk szerint jelentősen gazdagította a kiállítást Szapndi András Ha vijjog a sziréna és villog a kék lámpa a rendőrségi kocsin, az emberek bor- zongva fordulnak utána az utcán, hiszen leggyakrabban közlekedési balesethez száguld a helyszínelő. A Kaposvári Járási-Város: Rendőrkapitányságon beszélgetünk Scta József főtörzsőrmesterrel. ö a közlekedésbiztonsági alosztály egyik baleset-helyszínelője. Most. péntek délután, csendes időszak van, nem szól a telefon, nem érkezik bejelentés. — Pedig a péntek áltálában nehéz nap — mondja. — Aki fél négykor befejezi a munkát. az rohan haza, gyorsan összepakol, beülteti a családot a kocsiba, aztán száguldás a Balatonra. És ebből a sok rohanásból, kapkodásból származik a baj. A falon térkép. Különböző színes pontok mutatják a balesetek helyét, melyeknél Séta József helyszínelt — Mindegyik szín a balesel súlyosságát jelöli. Ebből kitűnik, hogy a járásban és Kaposváron az év elején a koccanásos balesetek volta.r többségben. Azután ahogy megjött a tavasz, egyre több lett a sér üléses, súlyosabb baleset Négy órakor a helyszínelő kocsiba ül és a városban cirkál. Az Irányi Dániel és a Május 1. utca kereszteződésénél másfél óráig szívja az autók benzingőzét, irányítja á forgalmat Közben szinte félpercenként szól a síp, mert a gyalogosok nem ismerik a rendőri karjelzéseket, nem tudják, mikor mehetnek át az úttesten. Amikor visszatértünk a rendőrségre, egy fiatalember érkezik. _ Koccanásos balesete volt az Égyenesi úton, mondja, beleszaladt egy Trabantba. Mindketten kiszáltak. hogy megegyezzenek, de a trabantos elment, mondván: holnap majd jön, és akkor mindent elintéznek. A fiatalember most eljött bejelentést tenni! Megtudja, hogy ez az intézkedés elsősorban neki lesz hátrányos, hiszen a követési távolság be nem tartása miatt felelőségre vonható. Pár perc múlva a traban- tos is a rendőrségre érkezik. Ideges lett — magyarázza — mert össztört a kocsija, holott másnap reggel az Alföldre akart utazni, ezért hajtott el. Aztán visszajött^ nehogy azt higgyék, elmenekült Kimegyünk a helyszínre. Jól látszanak a féknyomok. — Bekapott az első kerekem, ezért álltam meg — mondja a trabantos. — Én fékeztem — így a wartburgos —, de már nem tudtam megállni, olyan hirtelen jött az egész. Fénykép készül a helyszínről, a rendőr megméri a féknyomokat, a padkaszélességei Azután lefényképezi a Wartburgot. is. Összetört az egyik Iámba, benyomódott a díszrács meg a lökhárító. Háromezer forint körül lehet a kár. A Trabantban kevesebb. A szondák is előkerülnek, mindkét autós kap egyet. Idegesen fújják, remeg a kezük. A szondák ,nem színeződnek el. — Tizenötezer forint kárértékig egymás között is elintézhetnék a dolgot, egyszerűbb lenne. Sokan azonban a legkisebb koccanásnál is ragaszkodnak a rendőri intézkedés hez. Séta József tizennegyedik éve rendőr, másfél éve helyszínelő. — Melyik volt a legemlékezetesebb eset? — Az első baleset amelyet láttam. Akkor lettem rendőr, s Fonyódon dolgoztam. Éjjel vittek egy balesethez Boglárra. A régi hetesen történt, a hegy alatt még megvolt a halálkanyar. Egy német fiú, százötvennel hajtott a kanyarba, ó® egyenesen továbbrepült. »-Átszállt« a 25 méterrel távolabb levp vasúton, ‘egy platánfának ütközött, végül beszorult egy betonoszlop és egy fa közé. Lángvágóval tudtuk csak kinyitni a kocsit Négyen ültek benne, akkor már csak egy lány volt életben. Szinte valamennyi balesethez fűződik valamilyen szomorú emlék. A legborzasz- tóbbak a gy e rme k balesetek. Azokat szívesen elfelejteném. Nincs kegyetlenebb, mint összetört játékokat és vérző, jajgató kicsinyeket látni. A szolgálat reggel hétig tart. Ha nem szól a telefon, el lehet végezni a »papírmunkát«. — Bár soha ne szólna a készülék — mondja a helyszínelő. — Az annyit jelent hogy sehol nem történt baj. rend van az utakon, úgy. mint ma- este. Dán Tibor V* ilámintarjű Központilag kapcsolják a villanybojlereket Gazdaságpolitikánk egyik fontos kérdése az energiatakarékosság. Meg kell találnunk a módját, hogy takarékosan, ésszerűén használjuk az energiát Sajnos, a takarékosságra való törekvés még nincs meg mindenütt: sok helyen villamos fűtőtesteket, rezsókat üzemeltetnek — kényelemből. A világítást nappal sem kapcsolják ki, a fogyasztók nem jelentik be, ha az, .éjszakára beállított villanybojleróra napközben bekapcsol stb. Ez pedig nem más, mint a villamos energia pocsékolása. Az ezzel való takarékosságot szolgálja a bojlerek központi kapcsolása is, melyet a DÉDÁSZ tabi ki- rendeltsége folyamatosan hajt végre. A központi kapcsolás szükségességéről, céljáról Ágoston József kirendeltség- vezető a következőket mondta: — 1976-tól kezdve állandó gondot okozott a bojlerekhez az egyedi kapcsolóóra beszerzése, mivel az ellátás akadozott. A fogyasztóikhoz fölszerelt kapcsolóórák nem pontosak, rendszertelenül működnek, és gyakran a csúcsfogyasztás időszakában kapcsolnak be. Részben ezért a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat műszaki-tervezési osztálya 1977 elején típustervet készített az éjszakai forróvíztárolók csoportos vezérlésére. Ennek lényege, hogy a fogyasztóknál levő egyedi kapcsolóórák helyett egy vezórlő- hálóza/tot kell létesíteni. Itt központi adóberendezés szolgáltatja a be- és kikapcsolási impulzusokat a fogyasztói mágneskapcsolók részére. A központi kapcsolás megvalósításával nincs szükség az órák állandó egyedi ellenőrzésére, azonkívül megakadályozható, hogy a bojlerek a csúcsidőben kapcsoljanak be. — Hol tartanak a kivitelezésben? — Kirendeltségünk folyamatosan dolgozik ott, ahol a bevezetéshez szükséges feltételek megvannak. Eddig Tabon a Rudnay, a Zichy Mihály, a Lenin, a Somogyi Ferenc és a Széchenyi utcában valósítottuk meg. — Milyenek az eddigi tapasztalatok? — A lehető legjobbak. A csoportos vezérléssel működő melegvíztárolók ki vannak zárva a csúcsidőből, a körzet feszültségviszonyai stabilizálódtak, csökkentek a fogyasztói kapcsolóórák üzemeltetésével járó feladatok, és kisebb az egyedi vezérléshez szükséges állóeszközérték. A központi kapcsolás a fogyasztók érdekében történt, de nem elhanyagolható az energiatakarékosság sem. K. J. 29. Hogy úgy segíti ezzel asszonyát, ahogyan férfiak soha néni szokták párjukat segíteni. A bába felpilliantoitt rá. Halkan, megnyugtatóan mondott is valamit; talán azt, hogy most már nem soká ... hogy most mór hamarosan túl lesznek rajta, s hogy lám: valóban minden jól. megy, úgy, ahogy kell, és hogy éppen így kell mindennek lennie. S András felfogta ezt; tudomásul vette, hogy ez most itt így van rendjén. Hogy ez rendjén van, bár ő még az este nem is sejtette, hogy Aranka utána jön, megkeresi; hogy itt fog szülni, ebben a faluban; és hogy ő mellette áll majd, és odaadja a csuklóját, hogy legyen mibe megkapaszkodnia, mibe belemarnia mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Igen, elfogadta hogy ez így van rendjén, bár nagyon jól tudta, hogy ez egyáltalán nem így szokás; s hogy tehát közönségesen nyilván nem is rendjén való az emberek között. ’ Na de hát szokás-e úgy egymásra találni, ahogyan ők egymásra találtak októberben? Szokás-e az olyan ha- mari nász és habzsoló szerelem, ahogyan ők» egyik a Érezte, hogy Aranka testén görcsös rámgás fut végig, s bal keze tétován, keresgélve, a levegőbe emelkedik. Erre önkéntelenül és készségesen odaadta a másik kezét is. Aranka úgy ragadta meg, mint a vízbe fúló a mentőkötelet, s úgy szorította meg András kezét, olyan erővel, hogy fel is sziszszent bele. De a keze, az ujjal talán zavarták; feljebb kapaszkodott, s a csuklójába mélyesztette a körmét. Látta, hogyan erőlköldik, hallotta a bugyborékoló nyögéseket, a bába háta ívét figyelte, ahogyan föléje hajol.. A takarót most már le is vette róla, s lábán, mezítelen lábán igazított, hogy a legkényelmesebben legyen és a legalkalmasabb tartásban, s hostv ily Somogyi Néplap Molnár Zoltán módon a legjobban tudjon maga is segíteni. Hiszen egész teste mór egyetlen erőlködés volt. És maga András is érezte, ezt, mert szinte ő is erőlködött már; őneki is kiverte a homlokát a veríték. Le nem vette volna a szamát Aranka arcáról; neki magának is verítékcsópp gyűlt az orra cimpája körül, s megbuggyant, majd meg is indult, hogy lecsurranjom a szája csücske felé. Szeretett volna odanyúlni, hogy letörölje, de karja önkéntelen, legkisebb mozdulatára Aranka még görcsösebben kapaszkodott belé. Így hát tudta, hogy nem mozdulhat, hogy ő maga most nem egyéb, mint Aranka erőfeszítéseinek egyik pólusa; támasza; s tudta, hogy az a legjobb, amit i 'bet, hogy aláveti magát ennek az erőlködésnek. nagy sóhajtás; a bába egy villanásnyira rá is pillantott, s így ezért a következő lélegzetére jobban is vigyázott, hogy fogja is vissza illő szerénységgel, s úgy viselje a maga mégiscsak másodrendű szerepét. Bizonyos megkönnyebbüléssel érezte, hogy Aranka valóban megint szorítani kezdi a csuklóját, majd egy kicsikét enged, hogy aztán annál nagyobb erővel újra megragadja. És akkor megremegtek az ablakok. Nem kapta fel a fejét, nem is jutott el rögtön,a tudatáig; éppen csak odapillantott az ablakokra. De addigra már még jobban remegtek, s egymást követő dörrenések, dördülések is hallatszottak, és sokkal közelebbről, mintsem gondolhatta volna az ember. Akkor már aztán, persze, tudta, hogy ezek ágyúlövések. Sőt. azt is tudta, hogy nem is véletlen egy-két lövésről van szó, hanem sokkal komolyabbról arról, hogy valami elkezdődött. Most már futó lábak dobogását is hallotta, lónyerítést is, szekérzörgést is. IFolytatjuk) háború nyomorúságából, a másik meg a hátország nyomorúságából egymásra találva egymásba kapaszkodva, hirtelen felröppenitek... mintha a kék égben csattogtak volna a szárnyaik... Ö, bizony, ugyan mi a szokás, mi a törvény, mi a rend? Bár ez itt azért már mindezeken is régen túl van. Ez bizony most már több, ez rendhagyóbb az egyetlen szikrától fellobbanó, béklyótian szerelemnél, rendhagyóbb a hetedik hónapban kötött házasságnál s rendhagyóbb talán még magánál a forradalomnál is. És ez a falusi-bábaasszony, ez merészelte ezt megengedni és szentesíteni. András, átérezve ennek a születésinek a szokatlan ünnepélyességét, úgy tartotta oda a két kezét, mint egy kivételes, új és mégis ősi szertartás kiválasztott résztvevője, nélkülözhetetlen szereplője. Várta az újabb szorítást, újabb kínos erőlködések jelét, talán már az utolsó nagy erőlködését. Hiszen azzal biztatta a bába — aki íme most megint az asszony teste fölé hajolt —, azzal biztatta, hogy most már nemsoká. Nagy lélegzetet vett hát 5 is, olyanra sikerült, mint egy Laci, a mentős