Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-11 / 187. szám
Iffóöáyv^áelrni őrjárat a Balalon-parton r Éjszakai pillanatok Koktélhajó és „gyalogtúra" — Robi, a filozófus A nme Of Rossz időben több a vásárló Egész évben nagy a forgalom a méteráru- és lakástextilosztályon. Az idén különösen sok kompi ngmatnacot, ágyat, széket adtak el Fonyódon. Elkelt kétszáz Riga, Verhovina, Komar kismotor. Az áruházat kijelölték horgászcikkek árusítására. Most ötször annyi horgot, orsót kínálnak a pecá- soknak, mint eddig. A hagyományos strandcikkekből nem volt hiány, viszont a fiatalok hiába keresik az olcsóbb pólóinget, ebből nem kapnak elegendőt. A könnyű, nyári leánykaruha mennyisége és választéka szintén hiányos. — Az áruház idei terve harmiincötmillió forintos forgalom. Reméljük, hogy ezt elérjük. S nagyon várjuk a legrégibb balatoni áruház felújítását Piaci körkép A megyei tanácsnál működő ifjúságvédelmi albizottság! tagjai szerdán este indul- lak ^ a Balaton-partra. Céljuk egyrt&szt az volt, hogy a szórakozóhelyeket, az ifjúsági táborikat járva meggyőződjenek róla, hogyan, milyen kö- rülmények között — s nem utolsósorban meddig — szórakozna 1: a fiatalok. Arra is kíváncsiak voltak, hogy mindenütt tirtartják-e a szabályt: tizennyolc: éven aluliaknak szeszes iüait kiszolgálni tilos. A csoport tagjai a siófoki rendőrkapitányságon találkoztak két nyomozóval, hogy együtt induljanak a szórakozóhelyekre. Ám az első eset -helybegött«. Egy lány és fiatal fiúk-érkeztek, hogy meglátogassák! barátjukat, aki jelenleg a 'fogdában ül. Az egyik fiúlátogató 17 éves. Az idén tanácsolták el az iskolából, mert társulás helyett s falaton-parton csavargót!. Most nenadolgpzikisehol. Csövez a barátaival. Tíz forint negyven filSér volt nála, úgy gondolta, ez'elég lesz. A lány most megy ' második szakközépiskolába. — A Béla — 6 fll a fogdában — három hete a srácom. Ma kellett volna találkoznunk, de nem jött, aztán megtudtam, mi van vele, — Jól ismeri Bélát?-— Nem. — Rendes srácnak tartja. — Nem. — Az édesanyja mit szól, hogy vele jár? — Tilt tőle. — Hogyan lesz ezután? — Most már úgyis elutazom rövidesen az iskolába, aztán nem találkozunk többé. Míg bent a kapitányságon folyik a beszélgetés, kint a városban a délutáni hangulatnak már nyoma sincs. Szól a zene a szórakozóhelyeken, villognak a fények a discók- ban. Utunk első állomása a Fogas presszó. A táncolok ringatóznak, az asztaloknál ösz- szekoccannak a poharak. Ülnek itt páran olyanok is, akik még kiskorúak. Előttük az asztalon kóla. Hasonló a helyzet a Matrózban is. Az egyik asztalnál három lány ül, előttük két üveg sor. Az igazoltatásnál kiderül, hogy a lányok tizenhat év körüliek. — Nem mi isszuk a sört — mondják —, hanem a két srác, aki velünk van. Ök most elmentek a pulthoz sorbaállni. , j .. A Csikóbárban hatalmas a tömeg, füst meleg, fülledt levegő. Az ajtó előtt vagy nyolcvanan várnak bebocsátásra, de egyelőre bent nincs hely. Az egyik asztalnál öten ülnek, sörözgetnek. Igazoltatáskor kiderül, közülük ketten még nincsenek . tizennyolc évesek. , — Ki kérte a sört? l'*!’*]7!’ Egy fiú magára vállalja a dolgot. Ez a sör kicsit drága lesz, hiszen fiatalkorúak részére szeszes italt kérni tilos. A Csikóban egyébként r.em látjuk a táblát, melyen föl lenne tüntetve, hogy ki nem kaphat szeszt, illetve fiatalkorúak hány óráig maradhatnak a helyiségben. De ez nemcsak itt van -így. Az ilyen táblákat általában nagyon apró betűkkel írják, és ügyesen elrejtik. Siófokról Fonyód felé haladunk, útközben megállunk a kőroshegyi »gyermekmegőrzőnél-". Most éppen egy fiú alszik itt, ma hozták. Egyébként a gyermekmegőrző, vagy ahogyan hivatalosan nevezik, ideiglenes szállás forgalma nem csekély. Két hét alatt 37 gyereket hoztak be, s eddig 57-en fejezték be itt a nyári kiruccanást. Tavaly az I egész szezonban 56 vendége volt a szállásnak. Legközelebb Földváron állunk meg, a kempingnél levő étterembe igyekszünk. Itt esténként telt ház van, szól a diszkó. Alkoholt fogyasztó fiatalokkal nem találkozunk. Az üzletvezető elmondja, hogy a napi forgalom 2—300 üveg sör és vagy ezer üveg kóla. Kifelé jövet hatalmas kavarodás támad a bejáratnál, többen ütni kezdik egymást. Részeg fiúk. A velünk levő nyomozó pillanatok alatt rendet teremt, elkéri a fiúk igazolványát Persze, hogy ki kit ütött, azt nem lehet tudni. A srácok részegen magyaráznak: — A német torkon vágott. Én meg visszaadtam. Na nem, majd hagyom magam? De miért vágott torkon? A „nézők” egy része neki ad igazat. Közben kiderül. hogy a 16—17 évesnek látszó fiúk valójában 20 évesek. Utunk következő állomása a Balatonszemes és Szárszó között lévő Hullám ifjúsági tábor. Két portás áll a bejáratnál, itt bizony be nem jutunk, hiába rendőrség, hiába ifjúságvédelem. Egyikük elindul, hogy megkeresse a táborparancsnokot vagy valamelyik helyettesét. Nem találja. A táborlakók a koktélhajón vannak. Már aki. Mert útközben találkoztunk olyanokkal, akik, mivel a hajóút miatt éjfélig van kimenő, kaptak az alkalmon és nem hajókázni mentek. A portás szerint ők bajha jutnak, mert belépéskor nem lesz hajójegyük. Egyébként itt szigorú fegyelem van, és jó pár fiatalt küldenek haza naponta, mert megszegik a szabályokat. A fiatalok viszont tudják, hogy meg lehet szegni. Közben egyre-másra érkeznek a fiatalok. Vannak, akiket autón hoznak. Sokan jönnek stoppal, de jó boltot csinálnak a magánfuvarosok is. Van kocsi, amelyik tíz perc alatt hármat fordul. Közben a többi fiatal a 7-es főút mindkét oldalán hosszú sorokban igyekszik hazafelé a csepergő esőben. Az út a hajóállomástól a táborig 55 perc gyalog. A szállításukról egyébként soha senki nem gondoskodik. A táborhoz jövet az úton megálltunk beszélgetni néhány fiúval, lánnyal. Itt találkoztunk a 17 éves Robival, aki kopott farmerszerelésben Felállt, megigazította magán a kendőt. Ügy kötötte újra, hogy közben nem vette le a fejéről, fel sem lebbentette a két szárnyát. András nem bírta felfogni, szemérmesség-e ez, vagy csak a mozdulatok gyakorlott takarékossága. — Minden jól fog menni — mondta halkat az asszony, úgy, ahogy a bábától hallotta. — Minden rendben fog menni, pontosan úgy, ahogy kell. András erre csak illedelmesen bólintott; sehogyan sem talált olyan szót, amivel ezt a jó igyekezető megnyugtatást illendően tudomásul vehette volna. —r Mert Varga Julis néni, ő nagyon érti a dolgát... Ilyen bába talán még Budapesten sincsen. Velem is ő volt. András úg yérezte, hogy most már igazán meg kell kólói rált az éjszakában. Hol lakik? Egy ismerőse telkén. Munkahely? — Dolgoztam két hétig. Trógeroltam. Elég volt. Én szabad ember vagyok, senkinek semmi köze hozzá, mit csinálok. A szabadsághoz jogom van — mondja filozofikusan. — S mit tettél eddig ezért a jogodért? — Hát dolgoztam két hetet. Meg karosszérialakatosnak tanulok. De nem szeretem. Nekem csak a szabadság kell. — Mit értesz szabadság alatt? — Hát azt, hogy ha két hétre el akarok menni, akkor a főnököm szó nélkül adjon, ha nincs fizetett szabadságom, hát fizetetlent. — Egyszóval a szabadság ezt jelenti? — Igen- Egyébként humán beállítottságú vagyok. Imádom az irodalmat meg a történelmet. — Szoktál olvasni? — Igen. — Mit olvastál utoljára? — Nem is tudom .., — Melyik szerző a kedvenced? — Nem szoktam nézni, ki irta a könyveket. — A címekre emlékszel? — Nem. — És arra, ‘.hogy miről szól a könyv? — Nagyon hamar elfelejtem. — Mégis, mit szeretsz leginkább olvasni? — Hát ... A meséket — mondja Robi, a filozófus, a szabad ember, aki néhány társával együtt, egy kicsit félreértelmezi, mit lehet és mit nem. A hajnalig tartó ellenőrzés során, nem fordult elő kirívó eset. — Ez részben annak köszönhető — mondja dr. Dicső István főügyészségi ügyész —, hogy a községi ifjúságvédelmi albizottságok tagjai gyakran megfordulnak ezeken a helyeken, no és a rendőrség is sűrűn, tart razziákat. Tulajdonképpen sok pozitív változás történt az utóbbi időben. Vannak azonfban még olyan apró hibák — mint például a tiltó feliratok hiánya —, melyek megszüntetése nem kerülne nagy erőfeszítésbe, csupán akarat kéne hozzá. lyen higgadt, mennyire magabiztos ... Ám ahogy megköszörülte a torkát, megijedt, hogy felsérti a csendet. Sutto- góra igazította hát a száját, de akkor már ki is nyílt a szobaajtó, s kilépet Varga Junis néni, és azt mondta: — Jöjjön be, fiam! Megijedt, hogy miért kellene őneki bemennie. Vagy jól értette egyáltalán? Csak nincs valami baj ? ... Az asszony is mozdult, nyilván ő is úgy értette, hogy talán inkább őneki kell bemennie. De a bába csak intett neki, hogy maradj csak, s még ugyanazzal a mozdulatával kinyúlt Andrásért, és megfogta a karját. — Jöjjön nyugodtan, magát akarja. Mert ez egy olyan asz- szony, ez a kislány. Bement hát; nagy lélegzetet vett, hogy összeszedje magát, s belépett. Itt egy kicsit homályosabb volt, nem olyan világos, mint a konyhában, ösz- sze voltak húzva a kis tarka függönykék. Odaóvakodott, s Aranka fölé hajolt. Belehajolt a kezébe, odaadta neki az arcát Az időjárás nagyban befolyásolja a Balaton-parti üzletek forgalmát. — Ez nálunk is így van — mondja Szalai Gyula, a fo- nyódi Balaton Áruház igazgatója. Az esős idő megijesztett bennünket, hogy nyakunkon marad a fürdőruha. Az iparciklk-kiskereske- delmi vállalat meghirdette a kedvezményes akciót Azután beköszöntött a kánikula, s most naponta ötven gumimatracot is elvisznek. Ha újra rosszra fordulna az idő, biztosan nem kelne ed egy sem. — Mikor jön be a külföldi? — Ha nincs elég napsütés, hideg a víz. Olyankor úgy tele van az áruház, hogy nem lehet bejönni az ajtón. A pénztárnál ennek ellenére nem állnak sorba ... Több a nézelődő, mint a vásárló. Sőt egy vásárló öt-hat családtagot ismerőst cipel magával. Az áruház július végéig mégis huszonkétmillió forint értékű forgalmat bonyolított le. A tervét egymillióval túlteljesítette. A nyári forgalmat a júliusi öt és fél millió forintos bevétel mutatja. A magyar és a külföldi üdülők elsősorban a nyaralással kapcsolatos cikkeket keresik. A nyár elejétől például ezerötszáz fürdőruha kelt el. Sokan az üdülőhelyen veszik meg a divatosabb holmit, s ez elsősorban a nőkre jellemző, hiszen az eladott fürdőruháknak több mint a felét a nők és a kislányok vásárolták! Aranka megfogta, megkapaszkodott benne, s mozdulatlanul tartotta. Ujjai forrók voltak és felpuhultak; leheleté, mint a felcsapó gőz. Zihált, pihegett, megint zihált Nem szólt; szóra nem tellett az erejéből. — Vegye le a zubbonyát, fiam, nagyon melég van itt! — Igenis! — mondta a bábának, de nem bírta levenni a zubbonyt, mert Aranka nem engedte el az arcát. Megpróbált így gombolkozni, de ebben a göjbedt helyzetben sehogyan sem sikerült; abbahagyta. Hallotta, hogy a bába csörömpöl valamivel. Az ajtó is nyílott, csukódott. Ö meg csak tartotta magát, hogy Aranka belekapaszkodhasson a fejébe, az arcába. A bába megállt mellette; csak állt, figyelt. Akkor egyszer Aranka elengedte a fejét, s a pillájával intett. Tudta, hogy ez azt jelenti, hogy na, jól van, vedd le hát a zubbonyod, biztosan nagyon .meleg van itt, s különben is mindent úgy kill tenni, ahogy a bába mondja. András egy szék kai jára terítette a zubbonyt, swabályo- san ráhelyezte a derékszíját a tölténytáskával. Aztán fel- r-'űrte az inge ujját, és leült a másik székre, odahúzva Aranka ágya mellé. A bába puha kendőt adott a kezébe, ö rögtön megértette, hogy mire való, s már el is kezdte vele felitatni Arunk" Főidig ért; ák—s&r iába« pénteken reggel, mégis rendíthetetlenül állták a sarat az árusok. az emberáradattal szemben. Érdekes képet mutatott a paprika árából adódó kontraszt. Változatlanul gödrösre taposták az aszfaltot a 3 forintos paprikáért sorbaál- lók. A magántermelők viszont 12—18-ért adták — volna! A dinnye a maszekoknál a múlt heti Zöldért-áron — 5 forintért sem ment. A piac kedvencénél, Csincsinél ezen a 1 héten már 3 forintért vándo- I rolt a szatyrokba. A paradihalántékáról, nyakáról a verejtéket. Megcsapta ugyan az orrát a fanyar veritékszag, de nem érzett most benne semmi kellemetlent. Aranka pillogott, s ebből ő kitalálta, hogy a szeme gödre is nedves. Azt is szárazra törülte hát; megérezte, hogy ott a szeme körül most viszket a csípős verítéktől; bebugyolálta a mutatóujját, s ügyesen ki- törülgette mélyen ülő szeme körül a finom gödröt s szemöldöke ívét. Aranka pihegése eközben meggyorsult; tátott szájjal kapkodott levegő után, s különös vinnyogás tört fel belőle. Andrásnak most már igazán összeszámít ettől a torka. Kétségbeesve nézte, hogy hánykolódik. Vagy csak a mellkasa emelkedett meg? Kezével, forró ujjaival megragadta András kendőt tartó jobb kezét, s hevesen megszorította. A bába érte nyúlt a kendő- \ at, % András ebből megértette., hogy most a kezét ott kell hagynia Aranka forró ujjai között. Aztán a bába intett, s ő engedelmesen, gyorsan arrébb lépwtt. Végül, hogy egyáltalán ne akadályozza a bábát a munkájában, egészen hátrahúzódott az ágy fejéhez, Aranka mögé. Bár onnan előre kellett hajolnia, hogy a kezét Aranka nyugodtan markolhassa. (F olyJ ltjuk) csőm ára a múlt heti 10—12- ről 6-ra zsugorodott. A zöldség ára 5 maradt, a hagymáé 12-re szökött. Olcsó volt az új burgonya 4—7 forintért, viszont tartotta magát a zöldbab 8—10 forintért. Az uborka fajtánként vátozóan 3—7-ért kelt el. Végét járja a fejes saláta 3,50-ért, viszont új portéicának számít az erdei málna, a tarka bab, a literenként 12, illetve 20 forintos árával. Bánatosan kellette magát a kissé csökött kajszi 10 forintért a kevélyen hencegő 22 forintos őszibarack árnyékában. A szőlő ára óvatosan somfordáit lefelé: most a 20— 25-ös szinten tart. Ismét ropogtathatnak a vevők almát, ringlót, körtét 14, 10 és 12 forintért. A csemegekukorica ára — a mérettől függően — a 80 fillértől 3 forintig terjedő skálán imbolygott. Aki tudott, 10—15 forintért kaparintott magának rántani való padlizsánt. A tököt 5, a szilvát 12, a káposztát 14-ért, a karfiolt pedig 12 forint körüli áron kínáltak. A spenót is megjelent, csomónként 1,50—2 forintért. Megtépázott árakkal »szár- nvaltak« a kacsák 120, a tyúkok páronként 140 forintért. Ezek nem lehettek éppen csúcsformában az utóbbi időben, mivel a tojásokat 1,50—■ •1,60, sőt 1,80-ra tartották. Tegnap is hiába kacérkodtak a gombák, talán az áruk izgathatta volna legjobban a vásárlókat. A csibegombából 15—18, a nyúlból 35 voit egy liter. Nagyatádon a nagy felhő-' zatal elleniére mérsékelt kereslet mutatkozott. Az ottani piacon 6—16 forintért kínálták a paprikát, 4—12-ért a paradicsomot, 6—10-ért az újbur- gonyát, s 60—70 forintért a rókagombát A görögdinnye angolosan távozott a standokról, ellen-ben olcsóbban, 16— 24-ért adták a szőlőt Érdekesség, hogy a tavalyi és az idei alma egyaránt 14 forik. te úrcyp «*1 szönnie valahogy a jó szót. S már fogalmazta is magában, hogy ő, igen, ő maga is látta rajta az éjjel, ahogyan szólt, ahogyan mozgott, hogy miDán Tibor 28. II. s. Árubőség — változó árakkal ' - ' ómouiT Molnár Zoltán
