Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

Smith ~j Sitiűzatiam&i az „erős ember" Minden más témát háttérbe szorítva, változatlanul a rho- desiai kérdés áll a Brit Nem­zetközösség lusakai csúcsér­tekezletén részt vevő küldött­ségek figyelmének középpont- iában. A Zimbabwe Hazafias Front és Salisbury nyilatko­zata, a nemzetközösségi Rho- desia-tervre adott válasza után ismét megszólalt a ter­vezet kidolgozásának szerepét vállaló angol miniszterelnök és a tanzániai elnök. Sajtóértekezletén Margaret natcher miniszterelnök-asz- szony megerősítette, hogy a tervezett »ellenséges fogad­tatása ellenére" a kormány a rhodesiai határozat mielőbbi végrehajtására törekszik, han­goztatva, hogy a javaslat fő célja a rhodesiai harcok meg­szüntetése. Nyerere tanzániai elnök u—'ancsak hétfőn, lusakai re­zidenciáján fogadta az új­ságírókat. Hangsúlyozta, hogy a Rhodesia-tervezet sorsát el­sősorban Ian Smith-tői félti. Utalt arra, hogy Smith válto­zatlanul az ország erős em­bere, aki mesterkedéseivel és időhúzásával — mint ismere­tes — számtalan rhodesiai konferenciát hiúsított meg. A képem Thatcher asszony, a konferencia házigazdája, Kaunda zambiai elnök társa­ságában. Washington kezében a „kínai kártya” Az amerikai 7. flotta Viet­nam partjainál folyó manőve­rezése a »menekülték meg­mentése« ürügyén azt is bizo­nyítja, hogy az Egyesült Ál­lamok a genfi menekültügyi konferencia eredményeinek aláásására törekszik — jelen­tette ki Phan Hien, a Vietna­mi Szocialista Köztársaság külügyminiszter-helyettese egy sa j tékonferencián. Phan Hien hangsúlyozta, hogy a menekültprobléma a Vietnam elleni amerikai és kínai agresszió következménye, így az Eigyesiült Államoknak Ellenforradalmáról! kudarca • Bekövetkezett, amire világ­szerte sok megfigyelő számí­tott: az Afganisztáni Demok­ratikus Köztársaság fővárosá­ban a külföldi reakció a bel­ső ellenforradalmárokkal együttműködve kísérletet tett az ország új, demokratikus rendjének megdöntésére. Afganisztán a világ egyik legelmaradottabb országa. Mind topográfiai körülményei (sok a zord, magas hegy, ke­vés a művelhető földterület), mind etnikai széttagoltsága (számos, nyelvileg is külön­böző népcsoportra oszlik a lakosság) megnehezítette a fejlődést A legfőbb akadály azonban évszázadokon át tár­sadalmi természetű volt: a világtól magas hegyekkel el­zárt országban szinte rezze- netlenül konzerválódott a feudalizmus. Ilyen örökséggel kellett szembenézni az új, demokra­tikus kormánynak. Valóban nem volt nehéz megjövendöl­ni, hogy a kiváltságait elvesz­ni látszó uralkodó osztály számos muzulmán vallási ve­zető segítségévéi mindent megtesz hatalma restaurálá­sáért Célkitűzéseiben komoly külföldi szövetségesekre szá­míthatott: sem Washington, sem Peking nem csinált kü­lönösebb titkot abból, hogy — különösen az iráni események t után — nem nézi jó szemmel (és tétlenül) a stratégiailag fontos Afganisztánban zajló eseményeket. r. A forradalmi rend elleni támadásokra mind földrajzi­lag a szomszédos Pakisztán kínálkozott a legalkalmasabb ugródeszkának. A mintegy ezer kilométeres afgán-pakisz­táni határt, az úgynevezett Durand-vonalat még a brit gyarmatosítók jelölték ki. Ez a vonal nehezen járható he­gyek és hágók között húzódik és ellenőrzését szinte lehetet­lenné teszik a térségben lakó nomád, elmaradottságukban könnyen megtéveszthető pas- tu, beludzs és más törzsek. Az új afgán rend mégis kiállta a nehéz próbát: a fia­tal forradalmi hadsereg lever­te a lázadást. , és Pekingnek kell viselnie ér­té a felelősséget. Elmondta, hogy Vietnam területére 14 millió tonna robbanóanyagot dobtak le, az Egyesült Álla­moknak tehát semmi alapja sincs, hölgy az emberi jogokra hivatkozzék. Washingtoninak fel kell hagynia Vietnam-elle- nes propaganda-hadjáratával és le kell mondania arról, hogy »kijátssza a kínai kár­tyát«, Vietnam kinyilvánította jó szándékát és konstruktív prog­ramot dolgozott ki a mene­kültprobléma megoldására. Együtt fogunk működni az ENSZ menekültügyi főbizott­ságával, és az ASEAN tagál­lamaival közösen megvitatjuk azokat az intézkedéseket, amelyek a kivándorlási prob­léma rendezését szolgálják — jelentette ki Phan Hien viet­nami külügyminiszter-helyet­tes. .**■1 • • • A Vietnami Szocialista Köz­társaság külügyminisztériuma bejelentette, hogy Vietnam nem fogadja az Egyesült Ál­lamok képviselőházának kül­döttségét, mert egyik tagja hazúg vádakkal illette a VSZK kormányának politiká­ját. I • Mint a VNÁ -vietnami hír­ügynöksége jelentette, az Egyesült Államok kormánya az elmúlt napokban azzal a kéréssel fordult a VSZK kor­mányához, hogy a «-menekült- kérdés« tanulmányozása cél­jából tegye lehetővé az ame­rikai képviselóház 9 tagú kül­döttségének vietnami látogatá­sát. Ezzel egyidejűleg azonban, Robert Drinan, az amerikai képviselőház és egyben a kül­döttség tagja V ietnam-ellenes rágalmakkal próbálta eltorzí­tani a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányának po­litikáját. Kincs hír a volt elnökről Az Egyenlítőd Guineában hatalomra jutott új katonai vezetés egy kis terület kivé­telével az egész országra ki­terjesztette ellenőrzését, de Macias bukott elnököt mind­eddig nem sikerült kézreke- rítenie — közölte a spanyol külügyminisztérium szóvivője hétfő este. Spanyol diplomáciai körök szerint Theodore Nguema Menzogo irányítása alatt álló új katonai vezető testület felszólította Macias volt elnö­köt, s a hozzá még hű kato­nákat, hogy adják meg ma­gukat. Ugyanezen források tudni vélik, hogy Macias szü­lőfalujába, az Egyenlítöi-Gui- neai »bunkerba« vonult visz- sza néhány fegyveres kísére­tében. Emellett változatlanul tartják magukat azok a hírek is, hogy a hatalmától meg­fosztott elnököt már őrizetbe veilék. . Közlemény az Új-zélandi Szocialista EgYségpárt küldöttségének látogatásáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására augusztus 1—7. között látogatást tett hazánkban az Üj-zélandi Szo­cialista Egységpárt küldöttsé­ge: George E. Jackson főtit­kár és Marilyn Tucker, a po­litikai' bizottság tagja. A delegációval találkozott Nemes Dezső, a politikai bi­zottság tagjai. Az új-zélandi vendégeket fogadta Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Megbe­szélést folytatott a küldöttség­gel Berecz János, a KB kül­ügyi osztályának vezetője és Horn Gyula osztályvezető-he­lyettes. A delegáció látogatást tett a SZOT-nál, a vasutas szakszervezetnél, valamint több ipari és mezőgazdasági üzemben, A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszéléseken a két testvérpárt képviselői kölcsö­nösen tájékoztatták egymást országuk helyzetéről, pártjuk tevékenységéről. Széles körű eszmecserét folytattak a nem­zetközi kommunista mozga­lom helyzetéről, valamint idő­szerű nemzetközi kérdésekről. Az MSZBT képviselői meg­erősítették pártjuk szolidari­tását azzal a küzdelemmel, amelyet az Üj-zélandi Szocia­lista Egységpárt a monopóliu­mok politikája ellen, a dol­gozók szociális és gazdasági érdekeinek, politikai jogainak védelmében az új-zélandi munkásosztály akcióegységé­nek megteremtéséért, a hala­dó erők összefogásáéért és a békéért folytat Az Üj-zélandi Szocialista Egységpárt küldött­sége hangsúlyozta, hogy az MSZMP nemzetközi tevé­kenysége jól szolgálja a világ­béke, a társadalmi haladás közös ügyét. Mindkét párt in­ternacionalista kötelezettségé­nek tekinti, hogy a nemzet­közi kommunista- és munkás- mozgalom egységének további erősítésén munkálkodjon, a marxizmus—leninizrAus és a proletár internacionalizmus el­vei alapján elősegítse a világ haladó antiimperialista erői­nek összefogását Az új-zélan- di testvérpárt küldöttségének látogatása tovább mélyítette az elvtársi együttműködést a két párt között. Az új-zélandi pártküldöttség tegnap elutazott hazánkból. A vendégeket a Ferihegyi repü­lőtéren Horn Gyula búcsúz­tatta. (MTI) MegszálBfák a konzulátust Egy 13 fős .fegyvertelen cso­port megszállta a svéd konzu­látust Rio de Janeiróban. A chileiekből, argentinokból és uruguayiakból álló csoport azt követeli, hogy tegyék lehető­vé az Argentínában élő és üldözéseknek kitett 4000 poli­tikai menekült távozását más országokba. A követséget megszállva tartók bejelentet­ték: mindaddig túszként fog­va tartják a nyolc svéd dip­lomatát, amíg nem teljesítik követeléseiket. A csoport tag­jai a latin-amerikai menekül­tek frontja nevű szervezethez tartozónak vallják magukat. Képünkön: A kapu előtt összegyűlt brazil újságíróknak nyilatkozik — rács mögül — a svéd főkonzul. A szürke tábornok Egy „nagy mű" romjai Á szervezet a Hermes-ak- ciót — a Szovjetunióból ha­zatérő hadifoglyok kikérdezé­sét, a tőlük szerzett értesülé­sek összegyűjtését és kiérté­kelését — első székhelyéről, a Taunus hegységben lévő Kransberg kastélyból és a tő­le nem messze lévő Opel va­dászházból irányította. Az egyre terebélyesedő iroda azonban gyorsan kinőtte a kereteket. Az amerikaiak — a Hermes-vállalkozás sikere nyomán — hajlandónak mu­tatkoztak rá hogy méltó szál­lást adjanak a kémfőnöíkség- nek. Némi keresés után úgy döntöttek, hogy az amerikai katonai cenzúrahivatal ki­költözik a pullachi épületből, s azt Gehlenék rendelkezésé­re bocsátják. Pullach — hosszú évekig a Gehlen-szervezet és még ma is az NSZK hírszerzésének nevét helyettesítve emlegetik — München mellett van. Ere­detileg Hitler- helyettese, Ru­dolf Hess építtette maga és törzse számára a húsz egy- és kétemeletes házból, bara- kokból és jól kiépített pin­cékből álló települést, amelyet magas, 1,5 kilométer hosszú szürke fal övezett. Később amikor Hess szökése után Martin Bormann lett a »Füh­rer« helyettese, megkapta Pullachot is. Az ő kétemele­tes villájába költözött be 1947. december 6-án, az ak­kor 45 éves Gehlen, feleségé­vel, három lányával és egy fiával. A »szürke tábornok« — ma már megegyeznek ebben úgy az igazi szakértők, mint a nagy nyugati hírmagazinok riporterei —, tulajdonképpen nem sorolható a nagy kalibe­rű kémfőnökök közé. Az el­ső időben elért kétségtelen sikereit főként annak köszön­hette, hogy páratlan kedve­ző körülmények között látha­tott munkához. A hideghábo­rú frontvonala a Németország nyugati és keleti zónái, majd a két német állam között hú­zódott, s ezen könnyű volt áthatolni, annál is inkább, mert Berlinnél egészen 1961. augusztus 13-ig nyitva állt az NDK és így szinte az egész Kelet a kémek számára. Geh­len emberei nem szorultak különösebb kiképzésre, hiszen anyanyelvűk éppúgy német volt, mint a »oélország«, az NDK lakosságáé. Tökéletesen ismerték a szokásokat, játsz­va tudtak alkalmazkodni. Gehlen hatalmas, szerte­ágazó vállalkozást hozott lét­re. Pullachban működött a »vezérigazgatóság«, ahogy a központot nevezték, maga Gehlen pedig »Schneider ve­zérigazgató úr«-ként szerepelt leggyakrabban abban az idő­ben. A tulajdonképpeni ope­ratív munkát a vezérképvi­seletek vezették. Egyikük az NDK egy bizonyos területével foglalkozott, székhelyüket ott 1 A farkatlan macska szigete Az ezeréves Man Kis falu a hegyoldalban: Laxey. Különös per hívta fel a figyelmet tavaly Manre: az emberi jogok európai bírósá­ga megbélyegezte azt az itt dívó középkori módszert, amely a fiatalkorú bűnözőket vesszőaéssel bünteti. Az íté­let felháborította a kis szi­get kormányát. A döntést az ország belügyeibe való be­avatkozásnak nyilvánította, arra hivatkozva, hogy ők nem írták alá az emberi jo­gok európai konvencióját. Koronabirtok lévén függetle­nek még Nagy-Britanniától és a Brit Nemzetközös6égtől is — tehát Anglia sem köte­lezheti őket a vesszőzésd tör­vény eltörlésére. A Man-sziget az lr-tenger- ' ben fekszik, egyenlő távol­ságra a brit és az ír partok­tól. Ősi kelta királysága előbb — a vikingek révén — nor­vég, majd skót, végül angol fennhatóság alá került IV. Henrik király 1405-ben örökös hűbérbirtokul a híres lóversenyt megala­pító Derby grófok ősé­nek adományozta, de a brit korona 1765-ben visszavásá­rolta. Az 572 négyzetkilomé­ter területű, 64 ezer lakosú sziget ma is a brit uralkodó fennhatósága alatt áll, de sa­ját kormánnyal és törvény­hozással rendelkezik. (Kül- ügyeit és hadügyeit London­ból intézik.) Függetlenségük hangsúlyozására saját bank­jegyeket nyomnak, sőt pénz­érméket is forgalomba hoz­nak. Az érmék egyik oldalán a királynő képe. a másik ol­dalán Man különös címere: három egyenlő szögben elhe­lyezett és közepén találkozó, futó láb látható. A hagyo­mány szerint a jelvény je­lentése: »Akárhogyan dobsz is fel, mindig a talpamra esem!« Ez a macskára em­lékeztető jelmondat a sziget egyik furcsasága, a Man- macskára emlékeztet, amely arról nevezetes, hogy nin­csen farka. Senki nem tudja, hogy alakult ki ez az állat­fajta, miként azt sem, miért nő az itt tenyésző kosoknak négy szarvuk... Man parlamentje, a viking alápítású Tynwald az idén ünnepelte ezeréves fennállá­sát. A sziget lakói büszkén hirdetik, hogy 979-ben alapí­tott törvényhozásuk a világ első parlamentje, messze megelőzi a »parlamentek any- | jának« tekintett londoni Westminstert is. Az idei mil- leniumi ünnepség fénypontja a Tynwald ülése volt, ame­lyen megjelent H. Erzsébet királynő s a meghívottak kö­zött szerepelt a norvég és a svéd király, az ír és az iz­landi elnök is. A sziget egyik fő bevételi forrása a turistaforgialom, az évente ide látogató félmillió üdülő és turista volt. Arra számítanak, hogy az idei év­fordulón megduplázódik a látogatók száma. Igaz, az utóbbi évtizedben a turizmus­nál jövedelmezőbb bevételi forrást alakítottak ki: Man az adók leszállításával a gazdagok adóparadicsomává ■ n am vált Az ország 20 ezer lakosú fővárosában, Douglasban is lóvasút közlekedik, a ten­gerparton pedig a mült szá­zadban készült pirosra-zöld- re festett kis gőzmozdonyok húzzák a vagonokat A vál­tozásokkal következetesen szembeszegülő, ősi jogaikhoz makacsul ragaszkodó kon­zervatív szágetlakók meg vannak győződve arról, hogy az idő vasfoga nem fog raj­tuk, s újabb ezer évig is megóvhatják , »függetlensé- güket«, Gáti István jelölték M, ahol a hozzájuk tartozó »körzet-« szempontjá­ból ez a legkedvezőbbnek tűnt. A vezérképviseletek fogták össze a »képviselete­ket«. azok pedig a »fiókokat«, amelyek az ügynökökkel már közvetlenül, tartották á kap­csolatokat és a beszervezést, a kémjelentések átvételét és továbbítását végezték. A Gehlen-szervezet virág­zott. A »vezérigazgató« csupa elismerést kapott az ameri­kaiaktól, a megrendelőktől. És aztán nyoma veszett a X/9592-es számmal jelzett, de a többinél is fontosabb, Nyu- gat-Berünben elhelyezett fiók helyettes vezetőjének, aki né­hány nappal később, 1953. no­vemberének első napjaiban sajtóértekezletet tartott az egykori birodalmi főváros má­sik részében, az NDK fővá­rosában. Hans-Joachim Ge­yer-Groll eltűnését követően, két órán belül nem kevesebb, mint hatvan Gehlen-ügynököt vettek őrizetbe az NDK ál­lambiztonsági minisztériu­mának munkatársai. Vala­mennyien a »Schlosser-cég- hez« — ennek álcázták az X/9592-es kémügynökséget — tartoztak. S aztán egymást követték a lebukások. 1951. október 4-ig már 547 ellensé­ges ügynöknek kellett az NDK bíróságai előtt felelniök bűneikért. 1955. április 12-én pedig azt jelentették az el­hárító szervek, hogy 521 ügy­nőkkel sikerült leszámobüok; Néhány ember Pullachban megrendült a veszteségek lát­tán. Azt javasolták: védel­mük érdekében korlátozni kellene az ügynökök toborzá­sát és beállítását. A »vezér­igazgató« azonban másként döntött A szervezet fiókjai feladatul kapták: a kémek áradatával kell az NDK el­hárító szerveit megoldhatat­lan feladat elé állítani. Amikor 1956. április 1-én felvirradt a nagy nap és Pullachban az addig a fő- árbocon lengedező amerikai zászló helyébe az NSZK-é került, a Gehlen-szervezet a nyugatnémet állam hivatalos hírszerző szervezetévé válto­zott a vállalkozás már ro­mokban hevert. Egy beszédes bizonyíték a hatalmas appa­rátus csődjére: épp úgy teljes meglepetésként érte Gehlen t az NDK berlini államhatárá­nak 1961. augusztus 13-i le­zárása, mint a világ bármelv egyszerű újságolvasóját Véke szakadt tehát a nyitott hatér nyújtotta kedvező lehetősé­geknek is. Gehlennek Pullachban a következő években egyre ke­ményebb bírálatokat súlyo­sabb szemrehányásokat kelle' t elviselnie. De mert neve szo­rosan összeforrott a hideg­háborúval, mindaddig marad­ni tudott, amíg meg nem változott Bonnban az úgyne­vezett keleti politika. 19SÜ. április 30-án mint nyugdíi?': szolgálatonkívüli tábornok vette a kalapját és — ma mm Pullachban, mht nyugdíirs szolgálaton kívüli tábornok. Pintér István (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents