Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

u'CciClii-CI-* telefon és gyökér­pipa Nem szép a Balaton első tavaly vízre bocsátott — két- törzsű hajója, a Siófok nevű katamarán. Leginkább egy gigantikus úthengerre emlé­keztet, amint lassan, méltó­ságteljesen beúszik a fonyódi kikötőbe a több mint két­száz tonnás hajótest. — A célnak viszont tökéle­tesen megfelel — mondja Vi­dék István hajóvezető., — Azért építették, hogy a Ba­dacsonyba irányuló turista­forgalmat zökkenőmentesen lebonyolítsa. Azelőtt három kisebb hajó és vízibusz járt ezen az útvonalon, a csúcs- forgalomban mégis előfordult, hogy sokan a parton reked­tek. Ilyen most ritkán fordul elő, hiszen négyszáz személyt szállítunk egyszerre. — Hányszor teszik meg ezt a távot naponta? — Főszezonban kilencet fordulunk, ehhez jön még a hétvégeken a sétahajójárat, amikor neves fővárosi zene­karok szórakoztatják a fedél­zeten az utasokat. — Nem sok idő juthat a pihenésre. — Ritkán töltjük egyfoly­tában alvással a nyolc órát Az idén már sikerült megol- uani, hogy néhány napra le­váltsanak bennünket Ilyen­kor hazaugrunk a családhoz. Négyen teljesítünk szolgála­tot a hajón; van közöttünk siófoki, de vannak Pest kör­nyékiek is. Nekik körülmé­nyesebb kiadni a pihenőna­pokat Zsolnai Imre matróz-gépke­zelő. Az utóbbi mesterséget mindegyikük neve után oda lehet biggyeszteni, mert a matróztól a hajóvezetóig va­lamennyiüknek megvan róla a képesítése. A hajózásban manapság univerzális embe­reket képeznek; a motorokon kívül érteni kell sok minden­hez, többek között az elektro­technikához is. Vészhelyzet­ben senki sem hivatkozhat arra, hogy kérem, én ezt nem tanultam, szíveskedjék másra bízni. — Voltak már »meleg helyzetben«? — Biztonságos jármű ez, még ha elsüllyedne, sem len­ne tömegkatasztrófa. Tavaly végigmérték a vízmélységet ezen az útvonalon, három méter körül jött ki az átlag. A katamarán pedig tizenegy méter magas. A parancsnoki hídra — vagy ahogy szakszerűen mondják: a kormányállásba nem léphet fel az utas. Pe­dig bizonyára sokan megle­pődnének azon, hogy nyoma sincs itt a kormánykeréknek, a hagyományos iránytűnek. A régi tengerészéletre csupán egyetlen gyökérpipa emlékez­tet, azt sem használja senki. Van viszont rengeteg mű­szer, a fülke két oldalán úmmetrikusan elhelyezve, úndegyik hajómotorhoz kü­m-küiön. Időnként felcsipog a rádiótelefon; állandó, össze­köttetésben állnak a fonyódi kikötővel. — Gyakran kell használni? — Ritkán és olykor furcsa esetekben. A múltkor ideszól­tak, hogy egy férfi kinevezte magát níszóbajnoknak, és el­indult egyedül Badacsonyba. Szedjük fel, mielőtt baj éri. — Megtalálták? — Nem. Biztosan vissza­szólt a partra, és jót neve­iéit a markába, amikor a ví­zi rendőrök is kifutottak. Félúton járhatunk a két part között, ilyenkor kevés a munka. Csak a kormányos keze nyugszik állandóan az irányitószerkezeten. A többiek a vizet kémlelik. ' -,t mondiák, nem tudna' ni a látvánnyal. — Mikor legszebb a tó? — Minden évszakban más és más, de mi mégis a ta­vaszt várjuk a legjobban, amikor a hosszú idő után is­mét vízre szállhatunk. Lenüvai József Uj növényo’.ajgyár épül Az olajos növények (repce, napraforgó, szója) feldolgozására napi 80—100 vagon kapacitá­sú gyárat épít a növényolajipari vállalat; a martfűi üzem elsősorban tőkés exportra szállít majd olajat. A próbaüzem — a tér vek szerint — 1980 második felében kez­dődik. (MTI-fotó — Bisztray Károly felv.) Megszervezték a munkavédelmi szakemberek képzését A munkahelyi balesetek számának alakulása különö­sen nagy figyelmet érdemel És a mezőgazdaság — az iparszerű termelés, a gépesí­tettség folytán — a szomorú statisztikákban igen »előkelő« helyet foglal el. Erről beszél­gettünk Kiss Györggyel, a Medosz elnökhelyettesével, il­letve Kiss Jánosné munkavé­delmi és szociálpolitikai elő­adóval. — Mi az oka, hogy évek óta nem javul a helyzet? — Az -állami gazdaságokkal tulajdonképpen nincs gond Ott szervezetten beszerzik a balesetvédelmi eszközöket és ellenőrzik a fölszerelés alkal­mazását. Ennek meg is van az eredménye: évről évre csökken a halálos és a cson­kulásos balesetek száma. 1978 első félévében például 183 baleset közül kettő volt halá­los, négy csonkulásos, 1979 hasonló időszakában 172-bő egy a halálos, egy a csonku lásos, és a kiesett munkana­pok száma is csökkent 1217- tel. Ez a javulás azonban igen alapos és hosszú munka eredménye. — A termelőszövetkezetek­ben viszont igen kedvezőtle­nek az adatok. Nincs kötele­ző beszámoltatási rendszer, s így tulajdonképpen a Me- dosznak sincs semmiféle ha­tásköre. — Az állami vezetésű üze­meknél hatékony beleszólási lehetőségeink vannak, míg a tsz-nek legföljebb csak java­solhatunk, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya ezt i felülbírálja. Észrevételeink nyomán azonban, ezt azért hozzá kell tennünk, rendsze­rint intézkednek. Épp ezért szorgalmaztuk, ,és az idei év­től kezdve meg is valósult a megyei tanáccsal egy olya: együtt tműködési rendszer, hogy rendszeressé tesszük a közös ellenőrzéseket. Ez már a termelőszövetkezetekre is kiterjed. — Ehhez a munkához jól képzett szakemberekre is szükség van. — Szeptemberben indul a mezőgazdasági szakközépisko­lákban egy tanfolyam, ame lyen munkavédelmi szakem­bereket képeznek. így próbál­juk elérni, hogy a munkavé­delmi felelősök szakképzett emberek legyenek; ez eddig elég ritka volt. Szeretnénk 1 következetesebbé tenni a fe­lelősségrevonást és elérni azt, hogy az év végi értéke­léseknél vagy jutalmazások, kitüntetések alkalmával na­gyobb jelentősége legyen a baleseti statisztikának. Ilyen intézkedésekkel elérhetjük, hogy a szövetkezetekben is az eddiginél jobban érvényesül­jön a párt és a a szakszerve­zet szociálpolitikai irányelve. — Hogyan gondoskodnak a balesetet szenvedettekről? — E téren jók a tapaszta­lataink: a munkahelyen bal­esetet szenvedők hozzátarto zóinak, valamint a csonkulá­sos balesetet szenvedőknek a támogatása, a járadékok és segé'yek juttatása stb. meg­felelő. Ugyanakkor sok kí­vánnivalót hagy maga után a rehabilitációs gondoskodás, vagyis az időlegesen leszáza­lékolt dolgozók újra munkába állítása. — A felsoroltak közül me­lyek a Somogy megyére vo­natkozó és melyek az orszá­gos szintű gondok? — A legtöbb, mint például az utóbbi . is, országos gond. Ezért várható, hogy a közeli jövőben miniszteri rendelet is foglalkozik néhány általá­nos jelenség szabályozásával. H. J. Elmélet és gyakorlat Évente 12—15 találmányt jelent be az Országos Talál­mányi Hivatalnak hazánk leg­nagyobb felsőoktatási intéz­ménye, a Budapesti Műszaki Egyetem. Tíz év alatt 131 sza- I bad al máz tatásra alkalmasnak ítélt műszaki alkotás született falai között. Dr. Siklósi Pál, az egyetemen működő ipari kapcsolatok csoportjának ve­zetője az MTI munkatársának elmondta: bár a szabadalmaz­ta tási eljárás átfutási ideje általában három év. a be­nyújtott találmány gyakorlati hasznosítása már annak be­fejezése előtt is elkezdődhet. ■ A nemzetközi tapasztalatok ásd mutatják, hogy az elméle­ti tudományos kutatóműhe- , lyekben létrehozott szabadal­mak 15 százalékát gyakorlati­lag is alkalmazzák. Hazai vi­szonylatban — az egyetemet is beleértve — ez a százalék- arány megközelíti a 20 szá­zalékot. Az egyetemről kike- találmányok felhasználd ' eddig több mint félmil- ’ forintnyi termelési érté­kűit elérni. jvakor!at próbáját légin kább azok a talá'mányok ál lítják ki, amelyek a megbíz:' iparvállalatokkal közös munka révén jönnek létre. Az általá­nos és analitikai kémia tan­szék például a Vegy tervvel * együttműködve dolgozott ki az édesítő anyagoikat gyártó ipar számára egy kristályosítási el­járást. A népgazdaságnak je­lentős hasznot hajtó módszer a C-vitamingyártás alapanya­gának, a diabéteszkészítmé­nyek édesítésére használt szorbitnak a folyamatos kris­tályos előállítását teszi lehe­tővé. A korábban alkalmazott módszerrel gyártott termékek minőségben messze elmarad­tak a most találmánnyá »elő­lépett« technológia segítségé­vel előállítható termékekétől. Az új eljárás különben nem­csak a szorbit előállítására al­kalmas: a mosószergyártásnak is nagyon használható eszköze lehet Tizenhárom országban je i.entették be és már hatban adtak szabadalmat arra a ta- lá'mányra, melyet a mezőgaz­dasági kémiai technológiai és az általános analitikai kémiai tanszék vegyészei közösen dolgoztak ki. A nő vényolaj­ipari vállalat megbízásából olyan állatifehérje-pótló anya got állítottak eló amely jelen­tősen csökkenti a kérődző ál­tatok mérgeziísveszTyct. A ■- arbamidcsíreav-addúkt ugyan 's olyan technológiai fe'téte leket teremt, amelyek köne pette csak az a vegyü'.et jö­het létre, amely kívánatos az állatok etetéséhez. Jól járt az ipar azokkal a találmányi szintű gyártási módszerekkel is, amelyeket az üzemek megbízására dolgoztak ki az egyetemen. A MÁV föl­kérésére például gyökeresen megújították a vágányrögzítés félévszázados, elavult mód­szerét, amely sok munkaerőt igényelt és rendkívül költsé-j .ges volt, ráadásul számtalan hibaforrást rejtett magában. A vasútépítési tanszék több évi kutatómunkával olyan ru­galmas elemekből álló szerke­zetet alakított ki, amely — kisebb költséggel — biztonsá­gosabb. A gyógyászatot is eredmé­nyesen segítették a műszaki tudósok. A Medicor Művek megbízásából különleges e’.já- ■*ást dolgoztak ki orvostechni­kai berendezések. röntgenek és egyéb gyógyítófölszerelések vezérlésére és automatizálásá­ra. Ennek során olyan haema- tológiai automata kifejlesztésé­re került sor. amelyet a Me­dicor az NDK-val kooperáció­ban kezd gyártani. Nagy gondot jelentett a mezőgazdaságban a magas nö- -é;ű r.ö-.'-nyi ku’1 .mák. első v-r’-an a t-ukorica hatékony öz'-e. A szekszárdi mező- zéngyár és szolaá'fató vállalat ‘gényének eleget téve az egye­tem mérnökei olyan öntözőbe­rendezést szerkesztettek, amely ezt a problémát egysze­riben megoldj*. Nehéz iqtfieai C sakugyan nehéz megérteni, hogy miért nem értjük. És mennyi mindent nem értünk sikerekben, gon­dokban gazdag világunkban! Nehéz például meg­érteni, hogy valahányszor valamilyen okos, ésszerű intéz­kedés lát napvilágot, akkor a valódi vagy látszólagos vég­rehajtás rendszerint fokozza az amúgy is terhes bürokrá­ciát. Természetesen »visszaszólhatna« az olvasó: miért kell ezeken a hasábokon is oly gyakran ismételni a taka­rékosság témáját. Mert úgy látszik, nehéz megérteni. És azért, mert — nem átallom beismerni —: sok más mellett az újságírás hatékonyságával sem dicsekedhetünk túlságo­san. De félre az önbírálattal, amely írásaink fogadtatásá­nak kritikája is egyben! Eszmefuttatás helyett próbáljuk inkább tények segítségével megközelíteni mai mondaniva­lónkat. ' Miért akarunk, miért szeretnénk, miért kell takarékos­kodni? Az emberiség fejlődéstörténetének áttekintésére most nincsmód, de úgy tudom, hogy az embernek mindig is eredendő adottsága, vele született tulajdonsága volt a takarékosság. Mégis oly gyakran kifacsarodik napjainkban. Nehéz megérteni. Elcsodálkoztam á közelmúltban, amikor azt hallottam egy színvonalas előadásban, hogy nincs más hátra: »Be kell szuggerálni a közvéleménybe a takarékos­ság nélkülözhetetlenségét«. De hiszen takarékoskodnak az emberek. Vagy csak egyéni életükben, a család anyagi ja­vainak beosztásában? Ügy tudom, még ott is rákénysze­rültünk a kényszerhatások ösztönző bevezetésére... Volta­képpen miért jó, és miért kell takarékoskodni? Nem azért, mintha elesettek, • »koldusok« volnánk. A takarékosság nem a szegénység következménye, hanem az értelmes élet, a fejlődés feltétele. És nem azért kell takarékoskodni — mint ahogy azt egy-két ironikus vagy rosszindulatú meg­jegyzésből hallottam —, hogy az állam zsebre tegye a pluszt, hanem azért, hogy több jusson valamennyiünk asz­talára. Mégis úgy látszik: nehéz megérteni. Országos adat: 1 %-os anyagmegtakarítás egy évben 7 milliárd forintot hozna a'konyhára! Vagy: az idén a korábbi ^energiafelhasználás 2 százalékát akarjuk megtaka­rítani, s’ha ez sikerül, akkor félmillió tonna olaj értékét spóroltuk meg. De mondhatok mást is. Mindenki tudja, hogy hazánkban a legnagyobb energiafelhasználó ágazat a közlekedés. Ha semmi más nem történne, csak min­denütt betartanák a műszaki előírásokat, az több tízmii- liárd forintot jelentene. De nálunk nagyon sok helyen csak arra fordítják a figyelmet, hogy lekapcsolják-e a WC-ben a villanyt. Nem mintha utolsó szempont lenne. Utolsó előtti... Megdöbbenve hallottam, hogy a takarékosság korsza­kában a nagyatádi városi KISZ-bizottság mindössze 68 négyzetméteres, /három helyiségből álló új irodáját 129 331 forintból rendezték be. Megnéztem. (Csodálatosan szép.) Meg egy munkáslakást is, amelynek ízléses és korszerű berendezéséhez 32 000 forintra volt szükség. Csakhogy ez utóbbit nem közpénzből fedezték, hanem a családi taka­rékosság gyümölcséből és némi hitelből. Igaz, nincs benne 62 000 forintos, bőrből készült ülőgarnitúra. A KISZ-bi- zottságon van! És nem valamiféle »kóklerségből«, hanem a felsőbb szervek támogatásával és jóváhagyásával. Nehéz megérteni. Így csakugyan nehéz, hogy miért kell mindun­talan lekapcsolni a villanyt... G yakran foglalkoztat, hogy miért nem vesszük észre a szembetűnő, nagy pazarlásokat, miért csak a ki­csiket. Siófokon meg a közelmúltban is futni lát­tam azt a vállalati autót, amelyik százkilométerenként 35 liter benzint fogyaszt! És a fővárosban is csak azokon a helyeken könnyebb parkolni, ahol nem vállalati vagy mi­nisztériumi autók álltak azelőtt. Tízesével olvasom a ta­karékossági intézkedéseket Szükség van rájuk, nem ezek­től sajnálom a papírt. Hanem amiket rögzítenek, azok, sokszor nevetségesek, és enyhén szólva elgondolkoztatóak. Például: egyetlen — viszonylag kicsi — megyei intézmény­ben a fűtési idényre 16 féle hőfokot ír elő a terv. Külön­böző beosztású embereknek — akiket állítólag azért alkal­maztak, hogy elmélyülten dolgozzanak a szakterületükön — naponta többször is mérniük kell, hogy stimmel-e az előírás. (Csak arra vagyok kíváncsi, a fűtő hogyan fogja megvalósítani a tervet, ha berendezése alkalmatlan rá.) Felsorolni sem lehet, hogy hány embernek évente hány­szor és milyen jelentéseket, beszámolókat kell majd elké­szítenie. Ahelyett, hogy a berendezést tennék alkalmassá a gazdaságos fűtésre, a fűtőt pedig köteleznék a rendelke­zések betartására. Nem. Inkább a bürokráciát fokozzák, embereket vonnak el a munkától, s gondoskodnak arról, hogy netán még meg is dicsérjék őket a »kiváló« intéz­kedésért. Nos, hát ezek ellen berzenkedem. Láttam új élelmi­szerboltot, ahol a göngyölegraktárt is a mennyezetig' ki- csempézté'k. Miért? Tudok olyan intézményekről, ahol kö­vetkezetes pazarlás folyik az anyaggal, a munkaerővel, az idővel, de a kávéfőzést megtiltották, mert az fogyasztja az áramot. Másutt a hűtőszekrényt »-állították le«, hasonló ok­ból, nehogy egy pohár hideg vizet ihasson a dolgozó. De a vállalati autó minden hétvégén és esténként is a hobby- kert környékén tanyázik. Ez utóbbiról egyébként levelet is kapott a szerkesztőség. »Érthetetlen. Erre az állami szervre nem érvényes a gépkocsihasználatra vonatkozó rendelkezés? Egyébként nem ez az egyetlen állami kocsi, amely rendszeresen megfordul Töröcskcn« — írja az ol­vasó a rendszám feltüntetésével. Azután bírálják a terve­zőket is. Miért alkotnak olyan terveket, amelyekben a zárt folyosók »kötelezik« a használókat az egésznapos villany- fogyasztásra? Reggeltől késő estig ég a, villany a siófoki igazgatási központban például, de a vb-terem is használ­hatatlan mesterséges világítás nélkül. És mondják, mond­ják a magukét — teljes joggal. Mert igaz, hogy sok apró jelenségből áll össze a nagy egész és a »kis takarékosság« sem megvetendő, de a tízezrek, a milliók és a milliárdok »elúszását-« ezek aligha tudják ellensúlyozni. Azt hiszem: nem egyszerűen energiacsökkentési, ha­nem energiaracionalizálási tervet — és annak végrehajtá­sát — kellene megkövetelni minden vállalattól és intéz­ménytől. A félreértéseknek ugyanis aligha tudunk más­képp véget vetni. Egy jól működő gyár tapasztalt igazga­tója mondta: van olyan berendezésünk, amely 30 kilo­wattórát fogyaszt, ezzel szemben ismernek olyat is, ame­lyik csak hatot. De az olasz. És nem lehet megérteni, hogy az olasz berendezés jóval gazdaságosabb, még akkor is, ha importból kell beszereznünk. Ilyen akadályok is van­nak. Mint ahogy ha általában korszerűbb lenne a gépipar technológiája, eleve kevesebbet pazarolnánk. Hallottam például, hogy a jelenlegi gépek mellett országosan az anyag 30—60 százalékát »elforgácsoljuk«, s az öntésben is rendkívül nagy a veszteség. Nem kétséges, hogy a korsze­rűbb gépekkel energiát és munkaerőt takaríthatnánk meg. a m egtakard ás megbecsülés is. Gyerekkoromban hal­lottam: takarítsd meg öregjeidet! Azaz gondoskodj róluk, féltsd, vigyázd, gondozd és ápold őket, hi­szen ők adtak életet, ők teremtették meg lehetőségeidet Ha ez igaz volt és igaz ma is a szülőkre, a családra néz­ve, akkor miért ne lenne az, ha a nagy családról, az egész közösségről van szó? A megtakarítás megbecsülés is. Ér­tékeink, sikereink, alkotásaink megbecsülése. Nem is olyan nehéz megérteni. üvori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents