Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
Szepesi Attila Régimódi ének hol jó Budaiban lesz lakásom szökésem után maradásom hej fa-la-la-la kétségeimben erős társam arcom tüköré a múlásban hej fa-la-la-la csavargót hol óvott az Isten elmerül minden kósza ösvény hej fa-la-la-la lesz lámpám és lesz asztalom hol éjszakázom hasztalan hej fa-la-la-la háznagy és szomszéd bekopog •'a küszöbön postás topog hej fa-la-la-la vendég ha jön lábat töröl gyertyalángnál bornak örül hej fa-la-la-la lapozgatunk rég-feledett egér-csipkézte könyveket hej fa-la-la-la a vigalom éjfélre hűl asszonyom a füstért porol hej fa-la-la-la ma jd szűnik az iszom-eszem s koboz pendiül bár lemezen hej fa-la-la-la „lakjatok vígan igyatok gyakran az idő mondja gazda kívánja hej fa-la-la-la nem vizet adnak inni torkodnak jó rnádi borral ne ülj a gonddal hej fa-la-la-la” Koronás Mária Jézussal a karján Nagy Ferenc tahi fafaragó népművész alkotása. (A Somogyi Képtárban rendezett kiállításának anyagából.) Jákó Kovács József Csontod újra mogsziiBik Kelj föl és járj: söpörd le fehér ingedről a sarkantyú® lábakat A fésüld ki . , hajadból a jeges rögöket óvjad gyönyörű fejed szentséges szikéktől menekülj menekülj a havas pólyáktól hazát termő ölek csontod újra megszülik gyémántagyaras tél növeszthet keserves glóriát bezúzott koponyád köré addigra már nem leszel sehol halott édesapám! ■ , ,, (Révész Napsugár rajza.) Simonffy András Szocskefogas M ióta a Balatont betonkaréjú lavórrá építették át, mióta fölégették nádasait, mióta a déli partokra mérgektől döglött halakat sodor ki a szél, mióta ezek a bűzlő halak ott himbálóznak a napolaj-flakonok és kipukkadt labdák társaságában a régi öblök helyén; mióta a Balaton már korántsem mindenkié, csak az autóké — azóta újra a Dunára járunk. Sátorral, gurulóüléses csónaJckal, bizakodva, napfényre lesve. Ez a nagy, szelíden haldokló folyam saját, emberarcú küszködéseire emlékeztet: önmagát emésztő igyekezettel tisztítja önmagát. Újra és újra fölneveli füzeseit és halait, marasztalná a szürkegémeket és a gólyákat; siklókat és vidrákra nevel, őzeket csalogat, őrzi (őrizné) a természet rendjét, igyekszik kiheverni szennyes olajfoltjait, betemeti a fölkotort föveny iszapot vérző sebeit; él, fuldokolva is lélegzik, és néha győz: az idén három napra sikerült legendás kékségében és tisztaságában megmutatkoznia. »Nézzétek! Kék a Duna! Csakugyan kék!« — kiáltoztunk egymásnak, föl s alá futkosva a parton, habzsolva, mámorosán úsztunk bele ebbe a vízbe, amelytől tilt már bennünket köjál, vízügy,, vízirendőrség, és néha a saját józan belátásunk is... Mi mindent hoz ez a víz! Bécsböl műanyag sörösládát, viharban hajókról letört zászlókat, gyékényt, rozsét, papírdobozokat, halászhálót ... És néha emberek is kilépnek a párttá, • • • K övérék vasárnaponként érkeztek. A vízről jöttek két egészen egyforma motorcsónakkal. Mahagónibamára festett csónaktestek, valamint szuper- prüncögő a végükben. Egyformák azok is. Az egyforma motorcsónakokból két egészen egyforma férfi szállt ki: fölcipelte a szavannafűre a nyugágyakat (egyformákat), és intett a — mondjam? — két egészen egyforma nőnek, hogy jöhetnek. Jöttek is. Mind a négyen egyformán elhíztak — amúgy gusztustalanul, hájrengetően. Volt azért egy kis különbség a két asszony között: egyikük hidrogénszőkére festette a haját, másikuk lángoló vörösre. Vasárnap délelőtt tizenegykor menetrendszerűen megérkeztek, és letették a nyugágyakat az útra. Mintha azért jöttek volna, hogy megfigyeljenek bennünket. Páholyból. Ha a faluba kellett mennünk a kocsival (vízért vagy borért), udvariasan fölálltak; de aztán visszatették a nyugágyakat a szekérútra, és faltak tovább. Mert faltak. Libacombot, rántva. Ettek, ettek — aztán öt óra felé, amikor hűvösöd- ni kezdett, felöltötték egyforma kardigánjaikat, és haza- prüncögtek az egyforma motorcsónakokkal a Rómaira. Hozzánk nem szóltak. Nem is köszöntek. Ha mi próbálkoztunk, nem viszonozták. Értetlenül nézted maguk elé, mintha valami különös dolog történt volna velük: ezek kö- szöngetnek, pedig be sem vagyunk mutatva egymásnak.« Ilyesmit gyanítok ... Jobbik esetben. Aztán már néni erőlködtünk. Jönnek, ülnek, esznek és elmennek — j ól van. Csak az ötéves Zsuzsi nem nyugodott. Mert volt Kövérékkel egy fiúcska is.. Amolyan tizenegy-tizenkét éves dagí. ő ült • az egyik nyugágyban, és nézett maga elé. Majszolta a libacombot, de eközben sem pillantott föL Zsuzsa — aki a lányom — meg a vendég gyerekek ott kergetőznek, pancsoltak, vi- háncoltak az orra előtt, Da- gi azonban rájuk sem hederített a nyugágyból. Mígnem egyszerre csak — talán a harmadik vasárnap — megszólalt a Dagi: — Mama! Szöcskét akarok fogni! — Fogjál. De aztán mosd meg a kezed! Zsuzsi robbant közénk a hírrel: — Gyertek, szöcskét fog a Dagi! O danéztünk. Dagi maga is szöcske módjára, négykézláb ugrált a magas fűben. Időnként lelecsapott, ilyenkor ujjaival óvatosan bepiszkált fűvön fekvő tenyere alá; de eredménytelenül. A szöcskék ügyesebbek voltak nála. ÉS soványabbak. S akikor — jó félórányi kísérletezés után — különös dolog történt: Dagükáin elsírta magát Több se kellett Zsuzsinak: fogott három szöcskét, és odavitte néki. Dagikám döbbenten nézett rá. — Köszönd meg szépen! — dörrent rá a mama (a hidrogénszőke). — Köszönöm. De ahogy átvette volna a szöcskéket, azok elugrottak. Volt eszük! — Gyere szépen, majd én megtanítalak szöcskét fogni! — javasolta erre nagy anyásán Zsuzsi. Dagi habozott. — Na, menjen szépen. Á kislány megtanít szöcskét fogni. — Nem megyek. Jó. Zsuzsi újabb szöcskéért indult. Most már üres gyufásdobozba tette őket, s úgy vitte oda. — Köszönd meg szépen! — Köszönöm. Dagi ült tovább a nyugágyban kezében a gyufásdoboz. De nem merte kinyitni: nehogy újra elugráljanak az áhított szöcskék. Időnként a füléhez emelte a skatulyát, s hallgatta, hogyan kaparásznak odabent a rovarok. Meg is feledkeztünk volna a dologról, ha Zsuzsi nem érkezik újra pihegve, s izgatottan: — Megint szöcskét fog a Dagi! És csakugyan — de taktikát változtatott. Elemelte az üresen maradt libacombom tányért, s azzal vadászott. — Itt egy! — kiáltotta. — Megvolt pedig! De sehogy sem tudta húsos ujjacskái közé csippenteni a szöcskéket. Vagy meggondolta volna az utolsó pillanatban? Tartogatta csak a tányér alatt? Sohasem tudjuk meg, mert a (hidrogénszőke) mama észrevette hogy ott röpköd a tányér... — Teszed le azonnal azt a tányért, te szégyentelen! Még összetöröd! Megőrültél?! Az! alkarod, hogy máskor ne hozzunk ki ide? ,.. Két könnyű pofon csattant, s a Dagi újra elbőgte magát. Visszahuppant a nyugágyba — rá várt —, s attól kezdve meg sem mozdult. Felénk se nézett, a szüleire se — sehová sem nézett, csak újra mereven maga elé, talán a pámás térdeire. Már enni sem volt kedve. Kínálták pedig. D élután ötkor az egyforma szülök összehajtották az egyforma mintájú nyugágyakat, és betették az egyforma motorcsónakokba. Egyszerre rántották be a motort, s egyszerre indultak Dagi bekucorodott a párnázott ülésre, s ahogy elindultak, váratlanul hátranézett Ránk! Pontosabban: felénk...? Még mintha egy mozdulat parányi szándéka is végigfutott volna az izmain: mintha integetni akart volna. Aztár. elszégyellte magát... De ez sem biztos, hiszen zsugorodni kezdtek, s elnyelte őket a szürkéskék pára. A folyó meg hallgatott. Mohács, új szempontból Könyvekről — röviden Mohács, 1526. Nemzeti történelmünk leggyászosabb fejezete kezdődik ezzel a dátummal. Könyvtárnyi irodalom foglalkozott a mohácki csatavesztéssel, előzményeivel, annak okaival. Az utóbbi tíz évben ismét az érdeklődés homlokterébe került. Nemeskürthy István Ez történt Mohács után, 1966-ban megjelent könyve heves vitákat váltott ki, s megindított egy deheroizálási folyamatot. Nemeskürthy esszéje és jó- néhány tanulmány azt vallja: az elsöprő vereség az uralkodó osztály nagyobb összefogásával, az erők koncentrálásával elkerülhető lett volna. Perjés Géza már e vita idején árnyaltabban s e nézeteiktől eltérően nyilatkozott a Látóhatárban megjelent cikkében. Perjés Géza történész, hadtörténész a források rendkívül pontos és alapos számbavételével újra végiggondolja Mohácsot, s főként az azt megelőző történelmi, gazdasági, politikai helyzetet. Sok olyan kérdésre próbál választ adni, melyekre a történettudomány eddig kevésbé figyelt. Miért éppen 1526-ban támadott a török? Mjért olyan későn vonult hadba XI. Lajos? Miként vélekedtek a magyar sereg vezetői szinte minden egyes kérdésben különféle módon? A csata leírásáról nagyon kevés forrás áll rendelkezésünkre, jószerivel csak Bro- darics István »»siralmas« magyar krónikája, Szerémi írásai, valamint egy érdekes, s objektívabb forrás: Burgio pápai követ jelentései. A szerző most új szempontból vizsgálja Tömöri szerepét is, aki — véleménye szerint — az egész magyar hadvezetésnél világosabban látott. Perjés újólag elemezte e forrásokat, logikus rendbe szedte azokat. A csata rekonstruált haditérképeivel szinte, újra lejátssza a gyászos emlékű, s az országot másfél évszázadra romlásba döntő csatát. Miért éppen Mohács mezején ütköztek meg a csapatok? A döntő győzelem után miért vonult ki a török az országból? A fönnmaradt adatok nem válaszolnak teljes egyértelműséggel erre a kérdésre. Perjés a lehetséges válaszokat veszi sorba. Válaszai eltérnek azoktól a véleményektől, melyekhez az utóbbi időben szinte hozzászoktunk. Perjésnek Mohács című könyvét nem »kmyilatkoztatás«-nak szánja, csupán a tények új szempontú feltárásával mond az eddigiektől eltérő véleményt. A kötet jó stílusban megírt tanulmány, izgalmas olvas-, mány. A Gondolat Kiadó népszerű Magyar História című sorozatának új kötete is a 16, századba kalauzolja el az olvasót. »Két pogány kört egy hazáért« — így lehet megfogalmazni Erdély szerepét a töröktől, Habsburgoktól nyo- morgatott magyarság életében. Erdély csak a Habsburgoktól való elszakadás révén, a törökkel létrejött egyezséggel, s okos politikával valósíthatta meg viszonylagos önállóságát, biztosíthatta külső biztonságát, belső nyugalmát. S így válhatott Erdély hosz- szú időre a magyar függetlenség jelképévé. Mindezekről olvashatunk logikus összefüggésben, s könnyen érthető formában Barta Gábor Az erdélyi fejedelemség születése című könyvében. Nap, homok, tenger. Orosz János festménye. (A művész műcsarnokbeli kiállításának anyagából.) Vasárnap reggelizés közben az újságot olvasva Lutkus szeme megakadt a következő közleményen: »A nők átlag- életkora már kilenc évvel túlhaladta a férfiak átlagélet- korát. Ha a férfiak sürgősen nem tesznek valamit az ellen, a szakadék egyre inkább nőni fog — természetesen a nők javára.« Lutkus becsukta az újságot, félretolta a palacsintát, amibe már beleharapott, és összehunyorított szemmel hosszasan figyelte hőn szeretett élete párját, aki — mintha mi sem történt volna — mo6t is ott szorgoskodott a tűzhely mellett. — Idehallgass, Ada — szólalt meg végül hosszú töprengés után- —; mi lenne, ha holnaptól ón magam, személyesen vinném Dajvocsikát az óvodába? — Te?! — hökkent mega? asszony. — Egy órával korábban kelnél és veszélynek tennéd ki magad a trolin? És nem sajnálnád a bordáidat? — Godolod, a bordáim..-. — Lutkus kihúzta a vállát. — Dehát néha meg kéne egy kicsit mozgatni magam... — És azt sem hagyva, hogy a feleség magához térjen a meglepetéstől, hozzátette: — Remélem, semmi kifogásod áz ellen, ha ezentúl én fogok bevásárolni. Vitaute Zsilinszkajte Csak tréfáltam Ada lábad megroggyantak. Le kellett ülnie a kisszékre. — Ebédidőben fogsz futkosni az üzletekben ? — Miért? — nevetett föl önelégülten, ravaszul a férj. — Nékem nem lehet hasznosan egyesíteni a szellemi munkát a fizikaival? A teljesen megzavarodott feleség összefüggéstelenül motyogott valamit. — No és mit szólnál hozzá — folytatta az előadást Lutkus —, ha magamra vállalnám a lakás takarítását? Ada kezéből kiesett a törlőrongy. — Nem tudok rájönni, hová akarsz kilyukadni — szólalt meg nagy nehezen: hangja egyszerre rekedt lett. — Remélem — jelentette be Lutkus, miközben energikusan lehajolt, és felemelte a rongyot —, hogy a tűzhely mellett is boldogulok majd a segítséged nélkül! — De — vetett ellent alig- alig hallhatóan a feleség — de ... ez aztán igazán női munka... férfi, fakanállal... — Sőt már alig várom — szakította félbe Lutkus —, hogy eljöjjön a befőzés és a savanyítás ideje! Apropó, hol van annak az almás pirognak a receptje, amit Stefánia hozott? v ■— Stefánia? — Ada elsápadt, egy csepp vér sem maradt az arcában. — Óh, te valamit titkolsz előlem.! — Titkolok? — Lutkus: mindenesetre felvette az asztalról az újságot, és hanyagul a régi újságcsomó közé dúgta. — Te magad mondogattad, hogy sohasem segítek. Nos hát most menj, és ne látoatlankodj itt a konyhában! — Hová .. I menjek? — Ada ajkai remegtek. — Ahová akarsz — hagyta rá nagylelkűen a férj. —moziba, a könyvtárba, a bárba, * folyóra pecáz.ti... De azt se bánom, ha elmész a sportcsarnokba, ott nemzetközi dámaverseny van ma. — Tehát kirúgsz, mint egy kutyát, menjek, amerre látok? Jobb lenne, ha egyenesen a szemembe mondanád, hogy meg akarsz szabadulni tőlem ... hogy... hogy ... — Fuldokló zokogásban tört ki, arccal az ebédlőasztalra borult, szabad folyóst engedve köny- nyeinek. Lutkus igazi férfi önuralommal megvárta, amíg elmúlik a hisztérikus roham első kitörése, amíg megszűnik a vállak görcsön rángatózása. És akkor gyorsan megszólalt; — No hát, ne bőgj, mintegy taknyos gyerek! Nem érted a tréfát? No, csak tréfáltam, csak tréfáltam.,. — Csak tréfáltál? .11 ■— emelte rá könnytől duzzadt szemeit az asszony. — Szép kis tréfa volt! Egy évet vett el az életemből. Lutkusnak elment a kedve. »Miért kínozom? — gondolta bűnbánóan. — Mit számít nékem az a kilenc év különbség. Hadd főzzön csak kedvére...« És kettőzött étvággyal látott néki a palacsintának. Fordította: Juhász László
