Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-23 / 196. szám

u

Lazítani nem lehet"

Tíz perc a határon

Barcsot elkerülik a „nagyban dolgozó" csempészek

Távolról is szép a barcsi határátkelőhely épülete, és közelebb érve sem csalódik az utazó; gondozott, virágos park fogadja. Az itt dolgozók ügyelnek rá, hogy szép legyen a környezet. Már ez az élmény is megnyugtatja az érkező autósokat — ki ne lenne egy kicsit izgatott, mielőtt átlép egy országhatárt és elindul a nyaralás várva várt kalandjai felé.

Nagy a forgalom. Nemcsak a magyar és jugoszláv turistáik járnak erre, hanem sok más ország polgárai is. Reggel és délután szaporán dolgoznak a határőrök és a pénzügyőrök, csak dél körül, ebédidőben van egy kis pihenésre lehetőség.

Németh József őrnagy, a határőrök parancsnoka általában elégedett »-fiai« munkájával:

— Alapos, pontos, gyors munkát végeznek. Tíz percnél többet nemigen, tölt el itt egy-egy autó. Pedig igen sűrűn jönnek. Ám ha minden rendben van, hamar bekerülnek á pecsétek az úti okmányokba, és akkor már csak jó utat kívánva búcsúzaink.

Mezei József főhadnagy, a vámhivatal parancsnoka bólogat:

— Nekünk is ölöm, ha látjuk, hogy az emberek elégedettek a munkánkkal, ha nincs fönnakadás és gyorsan

végzünk egy-egy ellenőrzéssel A körültekintő munka és a gyorsaság nem zárja ki egymást.

— Az utasok nagy többsége ilyen kellemes tapasztala'

vagy hasonló. Sok bosszúságtól kímélhetik meg magukat az emberek. Nagynéha az is előfordul, hogy az útlevelet kiállító dolgozó követett el hibát, ilyenkor, ha lehet, átengedjük az utast. Például, ha elfelejtették beírni a haja színét, de egyébként minden szabályos.

Hát bizony néhányan nem vagyunk túlzottan rendszeresek. Azután a határnál kezd kapkodni a turista, hogy a zsebében maradt véletlenül az egész havi fizetése borítékostul, elhozta a személyi igazolványát, pedig köztudott, hogy azt otthon kell hagyni...

A határon szolgálatot teljesítők ilyenkor sem lehetnek idegesek. Még az utasokat is nekik kell megnyugtatniuk; elmagyarázni a teendőket, kisegíteni az embereket a hirtokkal távozik. És azok, akik* kel nincs minden rendben?

— Sajnos, ilyen is van — mondják mindketten. — Bár ne lenne! Azonban a határátkelőnél hosszabb időt eltöltők sem mind ügyeskedők, szabálysértők; másféle gondok is adódnak.

— Milyen jellemző esetekkel találkoznak itt a vámosok?

— Barcsot elkerülik a »nagyban dolgozó« csempészek és effélék. Az idén egyetlen komolyabb »fogásunk« volt: egy magyar fiatalember 34 ezer forint értékű bőrárut szeretett volna behozni. A kisebb ügyeskedés is ritka, a kishatárforgalomban résztvevők — köztük sok mindennapi vendég — többsége betartja a szabályokat. A legtöbbször az a baj,- hogy az emberek nem ■ ismerik a rendelkezéseket és akaratlanul bár, de megszegik őket. Alaposa’.) can föl kell készülni egy útra.

— A határőrök hasonló

gondjai?

— Szintén körültekintő indulásra hívnánk föl az emberek figyelmét. Többször előfordul, hogy r.em nézik át sz úti okmányaikat, és itt derül ki. hogy valami hiány- vi. nmet meg egy pecsel

télén támadt bajból. Sőt még azokkal is udvariasan, csendesen kell beszélniük, akiknek van valami a fülük mögött.

— Van-e valamiféle »illemtanára« a határőrségnél?

Németh József mosolyog:

— Ugye nem gondolta, hogy majdnem szó szerint »bejön a kérdése« ? Ha nem is illemtanórának hívjuk, van. Rendszeres oktatás folyik. Fontos, hogy mindig udvariasan, kulturáltan intézkedjünk, hiszen aki az országba belép, rólunk ismeri meg először a magyarokat. A határőrök hetven százaléka legalább egy idegen nyelven is beszél — szerb-horvátul, németül vagy angolul —, s ez sokat segít a munkánkban.

Sztázics Jánps határőr horvátul beszélgetett egy érkező jagoszláv turistával. Ellenőrizte az útlevelet: minden rendben volt. Azután egy kis szünetben akadt ideje néhány szóra:

— Jó itt szolgálni, érdekes, változatos a munka. Bár lazítani nem lehet, mert állandó feszült figyelemre van szükség. Mégis szeretem ezt csinálni; sokat látok, sok emberrel találkozom.

— A szorosan vett kötelességeken kívül mit tesz egy

i egy ellenőrzéskor?

— A legtöbb utas kérdezősködik. .Azt tudakolja: merre menjen, melyik út a legrövidebb a Balaton vagy Budapest felé. Sokan azt is megkérdezik, mit ajánlanék, merre érdemes körülnézni, melyik városban van sok látnivaló. És mindig akad valami vidám történet, amire szívesen emlékezünk. Legutóbb egy lengyel házaspár időzött itt sokat. Az útlevelüket egy másik országhatárnál rosszul kezelték, ezt kellett helyrehozni. Megmagyaráztuk, hogy ők vétlenek, és elnézést (kértünk a várakozás miatt. Ám a kislányuk elkezdett pityeregni, hogy éhes. Volt még a mi ebédünkből, vittünk neki egy tányérral. Az itteni IBUSZ-irodában dolgozó nénitől meg paprikát kapott. Szóltam, hogy vigyázzon, mert erős, de akkor már bőgött nagyon, mert beleharapott. Nehezen hagyta abba a sírást. A sok viszontagság ellenére a házaspár derűsen, jó érzéssel ment -el tőlünk.

Hasonló vidám sztorival — bár kissé kellemetlenebbel — Sülé Ferenc pénzügyőr főhadnagy is előhozakodott:

— Egy magyar házaspárt ellenőriztem. A férfinál találtam néhány ötszázast, eldugva. Kis szabálysértés, ettől még nyugodtan kimehet- tek volna, csak a pénz »ugrott«. De nem mentek. Az asszony azt mondta nekem: »Áldom a vámosokat és mindig jót mondok majd magukról«. Ezt nem értettem, s megrökönyödve néztem. De akikor már a férjhez fordult, és kiabált: »Te disznó, most aztán megtudtam, hogy előlem dugdosod el a pénzt, azért olyan kevés a fizetésed.

Azonnal menjünk haza!«

— Sok utas kocsijába csak benéz és már mehetnek is. Másoknál egy kicsit többet

időzik. Miért?

— Tíz év tapasztalatával már gyorsam megy minden. Kialakul az emberben az érzék, és hamar »kiszúrja« azt, akinek vaj van a fején. Szinte mindig bejön a számításom. Számtalan jel van, amiből egy kis stiklire lehet következtetni.

— Mi van, ha valaki morgolódik, veszekszik?

' — Egy-két szóval leszereljük. Belátja, hogy nem érdemes. Persze sokféle, trükkel találkozom. És nem szeretem, ha becsapnak; nem Is igen sikerül Öröm a munka, mert látom, hogy egyre kevesebb a tisztességtelen szándékkal utazó ember és egyre többen vannak, akik az utazásban valóban örömüket lelik: valóban nyaralni, pihenni mennek.

Barcs az ország egyik kapuja. Sokan találkoznak itt határőreinkkel és vámosainkkal. A legtöbben alig tíz perc múlva elégedetten mennek tovább. Az itt szolgálatot teljesítők munkájáról ez a legjobb bizonyítvány.

Luthár Péter I

Üj utakon a juhtenyésztés

Távlatok, lehetőségek az együttműködésben

Megyénk legfiatalabb gazdasági együttműködése a megyei Juhtenyésztés! Társasé" alig több mint egy hónapja alakult meg tizenkét alapító termelőszövetkezet részvételével. A társulat ügyvezető szervezete augusztus elsején kezdte meg munkáját Tolnai Gyula ügyvezető igazgató irányításával. Vele beszélgetett lapunk munkatársa a társulat céljairól, közeli és távolabbi feladatairól.

— Régi kívánság teljesült az együttműködés létrejöttével. Milyen fő érdekek és célok indokolták a társulat megalakítását?

— Mint minden területen, ennél az ágazatnál is nagy tömegű, egységes minőségű árut kíván a piac — mondta Tolnai Gyula —. Ennek a követelménynek a gazdaságok kü- lön-külön, kisebb-nagyobb tenyészeteikkel nem tudtak megfelelni, érdekeiket .nem tudták kellően képviselni a felvásárló, forgalmazó vállalatokkal szemben. Az értékesítés oldaláról, dióhéjban, ez indokolta a társulás életre hívását. Termelési, tenyésztési oldalról pedig az, hogy a me- gve adottságai, a juhtenyésztésben rejlő lehetőségek sokkal magasabb színvonalú termelést, sokkal jobb eredmények elérését tennék lehetővé, mint ahol jelenleg tartunk.

— Most, legelső lépésként mit tartavak a legfontosabb feladatnak?

— A leglényegesebb — és ehhez már hozzá is kezdtünk —,hogy a termelési mutatókat javítsuk. Megyénkben száz anyára évente átlag száznyolc bárányszaporulat jut, ez országos összehasonlításban közepesnek számít. Megfelelő színvonalú tenyésztéssel, a szaporodásbiológiai mutatók javításával két év alatt legalább huszonöt-harminc százalékkal szeretnénk javítani a szaporaságot Ezzel minden üzemben nyereségessé válik az ágazat, a nyereség pedig megteremti a továbbfejlesztés feltételét A mostani helyzet jellemzéseként talán elég megemlítenem, hogy van olyan szövetkezetünk, ahol száz- nyolcvan, és olyan is, ahol mindössze ötven-hatvan százalékos a szaporaság.

— Az alapokmányban rög-,

zített tevékenységi körök között olvasható, hogy a társulat feladatának tartja az együttes fellépésből adódó előnyök kihasználását, az értékesítés megszervezését. Mit értenek ez alatt?

— A juhhúsnak mozgó az

ára: van egy alapár és egy negyedévenként változó exportfelár. Ez utóbbin osztozik a termelőüzem, a Terimpex és a forgalmazó vállalat. A társulati forma lehetővé teszi, hogy egyszerre nagy tömegű árut értékesítsünk, ezzel egy sor szállítási és egyéb költségtől mentesül a forgalmazó; így szeretnénk elérni, hogy az exportfelár egy részét visszaadják az üzemnek. A múlt héten a Húsipari Tröszttel már tárgyaltunk erről, rövidesen hasonló megbeszélésünk lesz a Gyapjúforgalmival is. Megjegyzem, hogy a gyapjúértékesítésnél hosszabb távon új gyakorlatot szeretnénk bevezetni: kikapcsolva a forgalmazót közvetlenül az iparnak sz .retnénk értékesíteni. A gazdaságok szempontjából ez is jelentős ártényező lehet.

— Az egységes, nagy tömegű áru fogalma többször is szóba került. Társulaton belül nem veti-e föl ez a szakosodás szükségességét?

— Feltétlenül. Társulaton be'ül oldjuk meg a tenyész- aryag-nevelést, -ellátást és -forgalmazást. Azok az üzemek látják el az egész társulatot tenyészanyaggal, ahol a legjobbak a feltételek. Máris vannak olyan alapító szövetkezetek — Osztopán, Vi&nye, Balatonszabadi —, amelyek képesek nagy arányú hizlalást végezni.

— A juhászainál a nyírás és a juhászképzés jelentette az úgynevezett »krónikus« gondot.

— Ami a nyírást illeti, úgy vélem, máris sikerült »helyére tenni«: a társulat szerződést kötött egy állandó nyíró brigáddal, géppel ők nyírják a taggazdaságok teljes állományát. Megjegyzem: gépi nyírással minőségileg jobb és több is a gyapjú. A juhászképzésre vonatkozóan is jóváhagyott terveink vannak: már októberben két-háromhetes tanfolyamokat szervezünk,

i méghozzá üzemben és lehetőA takarékosság Is segíti a terméskiesések pótlását

Az időjárás — belvíz, fagy, aszály okozott károkat — az év első felében nem kedvezett a balatonszabadi November 7. Termelőszövetkezetnek sem. összesítették a várható terméskiesések forintértékét, s hárommillió forint körüli ösz- szeget kaptak végeredményként. Ez a körülmény arra késztette a gazdaság vezetőségét és tagságát, hogy felülvizsgálja, átértékelje az állatállomány takarmányozásával kapcsolatos idei terveket, s célravezető intézkedésekkel pótolják a terméskiesést.

A takarékos takarmánygazdálkodás érdekében tartalékokat tárnak föl, eddig nem eléggé kihasznált lehetőségeket aknáznak ki. A takarmányadagok pontos kimérése például eddig is elemi követelmény volt az ágazatokban, most azonban fokozottan előtérbe kerül a feladat: az állat az elérhető maximumot termelje ezzel az adagolt takarmány-mennyiséggel. Egyedenként vizsgálják a takar- mányértékesülést, és ha az eleség nem hasznosul a kívánt mértékben, előbb gyógyszeres kezeléssel próbálkoznak, majd ha ez nem vezet eredményre, az állatot kivonják a termelésből.

A növendék marhák fölneveléséhez a betakarított bú- zaszenázst is hasznosítják. Az egyébként jól karban tartott legelőkön a növendék marhák meg a juhok adagolt legeltetéssel jutnak fűhöz az egész legeltetési időszakban. A tavaly készített kukoricasziiázs az idei év végéig futja a tehenészet ellátására; a lucernaszéna etetésénél arra ügyelnek, hogy ne fordulhasson elő »luxusfogyasztás«.

A sertéstenyésztésben meglehetősen »radikális« intézkedésekhez folyamodnak, ám az egyáltalán nem a takarmány mennyiségének vagy minőségének a rovására történik. A battériás istállókban alkalmazott önetetős rendszernél a takarmányt »abrakmentő« tálcákon fogják föl, az ezerférőhelyes hizlaldában pedig a pazarló falkák adagját csökkentik — ezáltal az állatokat arra késztetik, hogy az abrakot a padozatról is fölegyék. Ugyanakkor a takarékosságot szolgálja, hogy az egyedeket Idejében átcsoportosítják, kedvező nagyságú falkákat alakítanak ki, s az átadási súlyt elért hízókat minél rövidebb időn belül elszállítják a szövetkezetből.

A gazdaság baromfitenyé-1 szetében szintén megvizsgálták: hogyan érhetnének el abrakmegtakarítást a termelésben anélkül, hogy ezt az állomány, az ágazat eredményessége megsínylené. Itt egyetlen célravezető megoldás kínálkozott: a technológiai előírások szigorú megtartása, az ágazat vezetőinek és dolgozóinak gondos munkája vezethet csak eredményhez.

leg olyan juhászok közreműködésével, akik »professzorai« a szakmának. Olyan emberekre gondolok, mint a nagy herényi Szántó Ferenc. vagy a nagyberki Szilágyi István, a balatonszabadi Bé- várdi Gyuláék. A gyakorlatban is szeretnénk megtanítani mindenkit a mesterséges termékenyítésre, a gondozásra, a körömápolásra, a takarmányozási, a legeltetés, az elletés tudnivalóira Az ultrahangos vemhességvizsgálatokat már meg is kezdtük Osztopánban, egyelőre kölcsön készülékkel. Szeptembertől a társulat saját készüléket kap; szolgáltatásként az egész állománynál szeretnénk ezt bevezetni.

— A szerződés is, ez a beszélgetés is arról győz meg, hogy a társulat igen széles k'-ríl tevékenységet kíván folytatni. Hogy győzik mindezt ellátni, milyenek a személyi feltételek?

— A társulat gesztora a ba- latonsztabadi tsz, függetlenített apparátus^ jelenleg három és »fél« ember. A »fél« embert ú"v értem, hogy a nyugdíjas Anker Alfonz genetikust sikerült megnyernünk, ő irányítja a társulat genetikai munkáját. Egyébként azt a sokrétű munkát, amelyet célul tűztünk ki, egymagunkban képtelenek • lennénk ellátni, ezért minden törekvésünk — ezen is dolgozunk már — hogy minél szélesebb és tar-' talmasabb kapcsolatokat alakítsunk ki intézetekkel, főiskolákkal. Gondolok itt elsősorban a jelentős szellemi kapacitással rendelkező Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolára. Az egységes nevelő-, és hizlaló táp biztosítására tárgyalásokat folytatunk a cukorgyárai. Távlatilag a beruházásoknál ugyancsak egységes, olcsó épülettípusokat szeretnénk minden partnerüze- m tinikbe.

— Egyik szövetkezeti vezetőnktől hallottam, hogy igen nagy lelkesedés és egyetértés jellemezte a társulat alakító ülését, kifejeződött az az igény, hogy ez a sokat hányatott ágazat új alapokon, eredményesebben működhessen.

— Szeretném hozzátenni, hogy ez az igény és ez a remény igen felelősségteljes kötelezettséget ró ránk. De azt is, hogy a szervezésben, az előkészítésben igen nagy segítséget kaptunk a megyei párt- és tanácsi szervektől, a tsz-szövetségtől és a minisztériumtól is. Nemcsak a környező megyékből, hanem például már Pest megyéből is érdeklődtek üzemek a társulatunk iránt. Talán mondanom sem kell. hogy elsősorban Somogybán szeretnénk dolgozni. A mostani hetek munkájához tartozik az is, hogy fölkeressük valamennyi juhtenyésztő nagyüzemet tájékoztatjuk őket céljainkról, munkánkról; egyszóval lehetőséget adunk a számukra, hogy bekapcsolód ianak az együttműködésbe. Bízom abban. ha sikerül az »egységes nvelvet« megtalálni, az egységes szemléletet kialakítani, s eredményes lesz ez az együttműködés, lói szolgálja e gazdaságilag is fontos ágazatnak a fejlődését. — fejezte be a beszélgetést Tolnai Gyula.

Vörös Márta

Hazaérkezett a Kun Béla épífőbrigád

Tegnap hazaérkezett a Szovjetunióból a Kun Béla ifjúsági építőbrigád, amelynél: tagjai a Kommunista Ifjúsági Szövetség és az össz-szövet- ségi lenini Komszomol megállapodása alapján a szibériai Uszty-Ilimszkben dolgoztak. A magyar fiatalok az Angara parti városban részt vettek a KGST közös beruházásában létesülő cellulóz-kombinát építési munkálataiban.