Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-14 / 189. szám

Megyei labdarúgó-bajnokság Katonák a színpadon T (Folytatás a 4. oldalról) Siófok—Csurgó 6:3 (3:0) Csurgó, 350 néző. V.: Pálfi. Siófok: Málics — Kiss, Rékási, Bocsev, Takács, Miskei, Csépán, Túli, Horváth L., Fürtös, Orosz (Kurdi). Edző: Nagy György. Usurgó: Jancsi — Kiss, Máté (Ko­vács), Kisgéczi, Hosszú. Horváth U., KUtsön, Polgár, Horváth A. (Eleki), Takács, Bodó. Edző: Kül­sőn László. Jó iramú mérkőzésen nagy becsvággyal kezdett a csurgói együttes. Ennek ellenére a Balaton-partiaik szerezitek há­romgólos vezetést. Szünet után a változatlan lelkesedés­sel játszó hazaiak szépítettek az eredményen, a kitűnő erő­ket felvonultató vendégek el­len. Góllövők: Horváth L. (?) Túli, Miskei, Kurdi, Ta­kács (öngól), illetve Kütsön, Horváth R., Polgár (11-esből). Sárga lap: Takács (Csurgó), Kiss L. (Siófok). Jók: Takács, Miskei, Horváth L., Fürtös, il­letve Kiss, Kisgéczi, Kütsön, Takács. Kovács Antal Csurgó ifi—Siófok ifi 3:0 VBKM Vasas—Kadarkút 4:2 (1:1) Kaposvár, 300 néző. V.: Vukman. Vasas: Heuthaler—Kurdi, Pataki, Pető, Laczkovics, Mali. Fábián (Lázár), Szalai, Molnár, Pável, Or­sós (ÜLézsó). Edző: Fülöp János. Kadarkút: Tráj — Miovecz, Lókí, Harczos, Bakonyi, Matán (Benke. Hosszú), Ernyes, Mészáros, Púpos, Szigeti, Nagy. Edző: Matán József. Élénk szélben a lendülete­sen kezdő Kadarkút vezetést szerzett, melyet a Vasas a fél­idő végén kiegyenlített. A fo­kozatosan fáradó vendégek el­len biztosan nyert ,a kapos­vári gárda. Góllövők: Orsós, Lázár, Rezső, Molnár, illetve Mészáros, Nagy. Sárga lap: Pető, illetve Miovecz. Jók: Kurdi, Mali, Lázár, Molnár, Szalai, illetve Ernyes, Mé­száros, Szigeti. Vasas ifi—Kadarkút ifi 1:0 Csupor Gyula A mcrnyeiek (fehérben) tisztes vereséggel távoztak a Táncsics otthonából. 30. Szeikér zörgött vadul végig valamelyik közeli utcán. S felfoghatatlan, szétválasztha- tattan mindenféle zajok össze­függő, nyugtalan nagy mor­gásiba-nyüzsgésbe-zsibongés- ba, riadalomba álltak össze; valami nagy megmozdulásba, zűrzavarba. Mintha a világ, az előbb még szinte lábujjhe­gyen álló, csendes világ egy­szerre nagy roppanással meg­indult volna. Hát elkezdődött. Kint az ud­varon is szaladt valaki, éles csattanással kicsapódott a ve­rőceajtó, s meghökkenten-sér- tődötten felugatott a kutya is. Mindenfelé elkezdtek ugatná a kutyák. Kis András ebben a pilla­natban roppant világossággal tudta, hogy eljött a pillanat, midőn, minden eldőlhet. Tud­ta, hogy ez nemcsak egy há­ború, amelyben, győztes és vesztes csaták váltakozhatnak; mert itt most már nem tolo­gathatják egymást ide-oda előre s vissza végtelen térben nekigyűrköző ellenfelek; mert itt nincsenek lövészárkok, fe­dett dekungok, hónapokig tar­tó, tapogató lövöldözések. És tudta, hogy ez a front itt most már talán a legnagyobb, az egész emberiségnek talán leg­fontosabb frontja, és itt min­den pillanatban végső döntés szülét hetik. Ez volt az idegeiben, ösztö­neiben; semmiféle agitációval, felvilágosítással, felsőbb pa­ranccsal ennek az ellenkező­jéről őt már meg nem győz­hették. Tekintetével a zubbonyát, derékszíját kereste. Az ám, a puskáról meg egészen meg is feledkezett. De ebben a pilla­natban már fel is rémlett ben­ne, s hirtelen világossággal emlékezett, hogyan támasztotta odakint, mikor megérkezett, a pusikáját a mosdószék mellett a falnak. Ám első moccanására Aran­ka már belé is kapaszkodott. Nem az iménti öntudatlan vadsággal, hanem kiszámított, nyugodt erővel. S András csak ebből az újrakapaszkodósból döbbent rá, hogy az előbb a dörrenések hallatán Aranka keze elemyedt, hogy tehát a kezdődő nagy erőlködés is megszakadt, s hogy ezzel a talán utolsó, a gyermeket vi­lágra hozó nyomógörcs oldó­dott fel — mert a vajúdó asz- szony néhány pillanat óta már nem önmagán, nem be­felé, hanem kifelé, a külső vi­lágra fiigyei. A bába is felegyenesedett, egymásra néztek. A parasztasszony is bejött, nem is vette észre, csak ami­kor megkérdezte: — Mi lesz most, Julis néni? A bába megrázta a fejét, ősz haja kibukott a kendő alól, ösztönös mozdulattal, két uj- jával vi&szasimította. — Folytatjuk, fiam, folytat­ni keli. Táncsics SE—Mernye 2« (1:0) Kaposvár, 300 néző. V.: Bognár. Táncsics: Kólái — pápai, Bon a, őri, Kecskés, Erdős (Tresrier), Czauner (Kiss), Hódosi. Baum- holczer, Meskó, Bántó. Edző: Zsol­dos László. Mernye: Szekeres — Herencsár, Horváth. Szanyadi. Kertész (Puskás), Tardí, Simon J. (Kovács), Cservenák, Bogdán, Simon M., Peliérdi. Edző: Szűcs László. A Táncsics könnyedén, vé­gig mezőnyfölényben játszott, de sok gólhelyzetet kihagyott. Az eredmény a vendégekre nézve hízelgő. Góllövők: .Bán­tó, Meskó. Jók: Kecskés, Hó­dos!, Bántó, illetve Szekeres, Horváth, Simon M. A Rákóczi III. ifi—Mernye ifi mérkőzés a vendégek hibá­jából elmaradt Perényi György N agyat ad—Bogiári ell e 4:1 (0:1) Boglárlelle, Vágóhíd u., 600 néző. V.: Szerecz. Nagyatád: Zsobrák — Czimba- Iek, Czár, Béres, Utasi, Harci. Vi- dák (Kovács L.), Bátori, Pintér Edző: Fuisz János. Boglárlelle: Both — Nagy, Pusztai, Riba, Brun­ner, Szilágyi, Soós, Vass Pintér (Pető), Takács Gy., Takács B. Edző: Harag h Tibor. Nem sikerült a bemutatko­zás a BLSE-nek. A hazaiak végig támadták az első fél­időt, de a csatárok több biz­tos helyzetet is kihagytak. A vendégek Zsobrákkal az élen kitűnően védekeztek, és a má­sodik félidő elején két perc alatt két szerencsés góllal megzavarták a hazaiakat, akik ezután nem is tudtak újítani. Góllövők: Mohácsi (2), Pintér, Brezovszki, illetve Soós. Jók: Zsobrák, Czár, Harcz, Bre­zovszki, illetve Riba, Szilágyi, Soós, Vass. Boglárlelle ifi—Nagyatád ifi 1:0 Hajas Gyula A forduló válogatottja: Zsobrák (Nagyatád) — Szalai (Kaiád), Kurdi (Vasas), Vá­mos (Kiss J. SE), Czár (Nagy­atád), Vecsera (Fonyód), Mol­nár (Vasas), Pintér (Fonyód), Horváth L. (Siófok), Pasztu- sics (Latinca SE), Ható (£o- nyód). a bajnokság Állasa: 1. Fonyód 1 1 '— — 7-2 2 2. Siófok 1 1 — — 6-3 2 ■»„-Nagyatád 1 1 — 4-1 2 4. Karád 1 1 —­— 3-0 2 5. VBKM Vasa® 1 1 — — 4-2 2 6. Latinca SE 1 1 — — 3-1 2 7. Táncsics 1 1 — — 2-0 2 8. Kiss J. SE 1 1 — — 2-1 2 9. Marcali 1 — — 1 1-2 —* 10. Kadarkút 1 — — 1 2-4 — 11. Tab 1 — — 1 1:3 — 12. Mernye 1 — —­1 0-2 — 13. Csurgó 1 — — 1 3-6 — 14. Boglárlelle 1 — — 1 1-4 — 15. Barcs 1 — — 1 0-3 — 16. Lábod 1 — — 1 2-7 — Aprókat sóhajtott; leült fél lenekkel az ágy szélére. Te­kintetével Aranka tekintetét kereste. De Aranka becsukta a sze­mét. — Itt most nincs orvos — mondta kérlelhetetlenül a bá­ba. — Nincs császármetszés. Magunk vagyunk. Hallgatott. Mindent elmon­dott. — Ne törődj most semmi­vel. kedves! — szólalt meg kínlódva, rekedten András. — Semmire se figyelj! Most csak erre az egyetlenegyre figyelj! Aranka szótlanul feküdt, ki­csi, meg nem hallható pihe- gésekkel, leengedett szemhéj­jal, semmi erő sem volt ben­ne, talán csak annyi ereje volt, amivel, ahogy az imént újra megfogta, megint állhata­tosan markolta András csuk­lóját. Veríték sem volt az arcán. Az orra tövétől a szája csücs­kére csurgó veríték is felszá­radt. Nem is nyögött, nem zi­hált. Bár a kínlódása talán nem szűnt meg, mert néha ki- kinyöszörödött a torkából egy- egy halk, erőtlen nyikorgás. Puskaropogást hallottak, tá­voli puskaropogást. Űjra megpróbálta a kezét kifejteni Aranka ujjai közül. Szelíden, óvatosan mozdította a csuklóját. És Aranka elen­gedte. Most meg ez bénította meg; ez, hogy Aranka elengedte. — Aranka .., Aranka nem mozdult; á sze­me is le volt csukva. Csak álltak körülötte tehe­tetlenül, és vártak. Mígnem egyszer lábdobogás hallatszott be egészen közel­ről ... csapódott a kapu, aztán csapódott a verőceajtó. Pisz- szegés... szaggatott, gyors suttogás. — Megnézem — szólt hal­kan András, és kiment Háromnapos kulturális rendezvény színhelye volt a hét végén a kaposvári Hely­őrségi Művelődési Otthon. A honvédségnél a katonák kul­turális életére is figyelmet fordítanak. Igyekeznek felku­tatni a tehetséges fiatalokat, és megpróbálnak segítséget nyújtani a továbbfejlődésük­höz. Ennek eredményét mu­tatta be a magasabb egység kultúra’is napok keretében. A felmenő rendszerű bemutatót nyolcba vönként, tehát képzé si időszakonként rendezi'" meg. Mirt a példa mutatta, a civil életben megszokod művelődési lehetőségek a katonaidő alatt is megtalálha­tók. van, aki ott kap kedvet az öntevékeny művelődésre vaui, aki a régi kedves idő­töltését folytatja. így van ez a Kalocsáról érkezett négy honvéddel: szerencsésen talál­kozva irodalmi színpadot ala­kítottak. Ök is bekerültek a tegnapi gálaelőadásba, s ked­ves gyermekműsort mutattak be. Mindegyikükön látszott hogy nem először léptek színpadra. Kovács István a főiskoláról mentette át zene- és versszerétetét, Szabó Lász­ló gyakorlott irodalmi színDa dos, Papp István sem most fogott először gitárt, Koronái Miklós pedig pol-beat éne­kesként szórakoztatta a kö­zönséget bevonulása előtt. Hogyan tudták összeállítani a műsort ? — Éppen gyakorlaton va­gyunk, és sátorban, kint a Aranka nem mozdult utána. A konyhában Ijedten topo­gott Kovács. Lihegett, vörhe- nyes bajusza tüskéi is rezeg­tek. — Gyere! — intett neki András, mert nem akart az asszony meg a lányai előtt beszélni vele. Kiléptek a tornác elé, az udvarra. — Támadnak. — Hát ezt gondolhattuk vol­na. Merről? — Szőlős felől, Egyek felől, mindenfelől... Mi van veletek? Megvan a gyerek? — Nincs. Nincs még — mondta András gyámoltala­nul, — Megijedt szegény a lövöldözéstől. — Hát akkor te meg ma­radj !... Stammler azt üzeni, hogy ha nem volna még meg a gyerek, akkor csak maradi! Ha meg vissza kellene vonul­ni, én majd errefelé jövök, be­szólok érted ... a szálláson már úgysem igen találnál sen­kit ... — Nem is tudom. 1; Ezt azért nagyon nehéz volt elképzelni, hogy ütközetben ne legyen ott a századnál... Vi­szont Arankát is ... így itt­hagyni. Kétségbeejtő. — Na, menj csak! — mond­ta most határozottan Kovács. Megfogta a vállát, és megtol­ta. — Majd ... szóval... De nem volt mivel befejez­nie. Hogy mi lesz majd. Le­gyintett hát, és elindult a kis­kapu felé. Még nyitva is volt. Miközben kilépett, bólintott még egyet a fejével, vagy ta­lán biztatásfélét intett? Ille­delmesen, halkan tette be a kaput. A kutya tanácstalanul vak- kamtott vagy kettőt. A lövöl­dözés délről erősödött. szabadban elég nehéz próbál­ni. A gyermekév adott aktua­litást a számoknak, ám a ver­seket könyvtár, könyvesbolt hiárvában nem volt könnyű összeszedni. Munka közben is gyakoroltunk magunkban vagy félhangosan. Azért nem sikerült rosszul. Valóban, jól sikerült Az ér­tékelést a katonatársak tap­sában tudták lemérni. Dcmá- czi Károly még beszélgetés közben fújta ki magát. Gyö­nyörű széki táncokat adott elő, nagy elismerést aratva. — Pécsről jöttem, négy éve kezdtem el táncolni. — Mit szóltak a katonatár­sak a táncos lábú honvédhez? — Először csak nevettek rajtam, most már szívesen megnézik. Ha tetszik, dicsér­nek is. Megpróbáltam már mást is csábítani a néptánc­ra, de a mostani életünkben ez elég nehéz Talán több »n is kedvet kapnak, ha lesze­reltünk. Az előadóművészet kategó­riában tizenhatan léptek színpadra a gálaműsoron, volt köztük versmondó, bo­hóc, parodista, énekes, táncos. Az előadás után az amatőr képző- és iparművészek, va­lamint fotósok alkotásaiból nyitottak kiállítást. Ezen a csapat művelődési otthon ok szakköri tagjainak munkai is láthatók. külön érdekesség Tímár Gábor virágokról ké­szített százképes, színes dia­gyűjteménye. A fotókat há­rom csoportba osztották a rendezők. Az egyik a katona­életet mutatja be, a másik a gyermekkel foglalkozik de találkozunk itt egyéb témák­kal is. A kiállítás darabjai részt vesznek majd a kul­turális rendezvényen Székes- fehérváron. Harmadik szak­ágként szerepeltek az amatőr kisfilmesek, a legjobbak mun­kájából' szintén tegnap tar­tottak bemutatót. I. fi. Különös hobbi u Csak szerétéiből lehet csinálni” _ (Folytatjuk) Furcsaságnak számít, de nem véletlen, hogy Kaposvá­ron, a Gorkij utcában »poty- tyan t« a természet egy da­rabkája. A környéken lakóknak, dolgozóknak már megszokott látnivaló, de biztosan sokak­nak nyújtana kedves emléket Könnyű Elek madárfarmja. — Honnan ez a nagy _ ál­la tszeretet? — Valójában születésem óta körülvesznek a kisebb- nagyobb állatok. Édesapám is szeretett foglalkozni ilyes­mivel, én már ebben nőttem fel. Korábban főleg háziálla­tokat neveltem — nyulakat leadásra is —, de egészségi állapotom nem engedte a nagy megterhelést. Lassan tíz esztendeje csak madarakkal foglalkozhatom — mutat kör­be. Arcára szelíd öröm lopako­dik, s hozzáteszi: »Ez az én kis birodalmam.« Jómagam órákig figyelném a több tucat fácánt, kacsát, récét, amely 6zép tollazattal büszkélkedik, pedig koránt­sem ilyen, amikor igazán »ki- tollasodik«. — Sajnos a mostani idő­szakban vedlenek; most nem annyira látványosak. Október­től egészen tavasz végéig a legcsodálatosabb, legválto­zatosabb színekben pompáz­nak. El sem hinné az ember, hogy a természet milyen tö­kéletes harmóniával teremtet­te meg ezeket a madarakat Ezért szeretem annyira őket, — Van kapcsolata állatker­tekkel vagy magángyűjtők­kel? — Szomorú, de tény, hogy az állatkertek nem foglalkoz­nak fácánokkal, kisebb mada­rakkal. Néhányat tartanak ugyan mutatóba, de nem szí­vesen. Hasonló állatbarát, aki kimondottan különleges szár­nyasokkal foglalkozik, csu­pán 6—7 akad az országban. Rendszeres kapcsolatot tar- * tunk egymással: adunk ve­szünk. cserélgetünk. — Gondolom, jelentős érté­kűek az itteni madárkülönie- gességek ? — Óriási eltérések vannak az egyes fajok árai között. Van, amelyik három—négy száz forint, de nem ritka a több ezer forintos példány sem. Ez egyébként a szapo- ríthatóságtól függ, ami sok­sok fáradságot és nagy szak­értelmet igényel. Viszont a legszebb részét jelenti a ma­dártartásnak. Vagyis, aki a haszon kedvéért foglalkozik ezzel, rendszerint belebukik a próbálkozásba. Ezt csak sze­retetté' lehet csinálni. — Megtalálhatók kiállítá­sokon is az itteni állatok? — Sajnos nem, s közülünk is csak néhányan járnak ver­senyekre, bemutatókra. Több tényező indokolja az óvatos­ságot. Egyrészt nem megol­dottak a szállítási és tárolási lehetőségek, másrészt — mi­vel ezekre télen kerül sor — a mínusz 10—15 fokos hideg­ről bekerülnek a plusz 15— 20 fokos melegre, majd ismé­telten a szabadba, igy köny- nyen megfázhatnak, elbuk­hatnak az állatok. Gcmd még a megfelelő fai ta1 eír ás hiá­nya. fej-át a bírálás is erősen szubjektív. A magánérdeklődők azon­ban gyakran kopognak a Gorkij ideái ház kapuján S a gyű'lőnek nem kis büszke­ség a tőlük kapott elismerő szó. Hornyák József Izotópok a gyógyításban Már 1910-ben megállapítot­ták, hogy a legtöbb elem olyan atomokból áll, ame­lyeknek rendszáma azonos, kémiailag tehát azonosak, de atomsúlyuk különböző. Ezek az atomok a kémiai periódus sós rendszerben azonos hely­re kerülnek, innen ered el­nevezésük: izotópok. A Cune- házaspár jött rá 1934-ben. hogy ni“-fenséges úton is elő- állítho radioaktív elemek. A ma ka fejlődésével váll lehető\ i. hogy bármely elem radioaktív izotópját előállít­sák. Ez magával hozta, hogy ■mindazokat a radioizotópokat melyeknek a felezési ideje nem rendkívül rövid, mint elemet, vagy mint vegyület alkatrészét az iparban, a me- zőgazd,i Ságban és az orvos- tudományban. illetve biológiá­ban nyomjelzőként felhasz­nálhatjuk. v A radioizotópokat napja­inkban, de különösen a kö­zeljövő orvostudományában sem diagnosztikai, sem kuta­tási feladatok megoldásában nem nélkülözhetjük. Molnár Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents