Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-08 / 158. szám
B álványi} azóta {lett Bálványi, j hogy i egy színest fényképekkel illusztrált 4úUeírásbanú részletes ijeszámolót'i olvasott a Hús- vét-szigeti kősaobrokról. A hatalmas, földbe'ásott, hosszú fülű kőfejek megragadták fantáziáját. Színesnél színesebb történeteket szőtt magának a szobrok keletkezéséről, a készítőkről, síebben a .boldog ábrándozásban nem. zavarta az útleírás szerzőjének igen valószerűnek tűnő 1 magyarázata sem. A fantáziálást 'végűi . megunta, viszont elhatározta, hogy a költőhöz nemi méltó, szokványos . Nagy vezetéknevet valami méltóbbra t cseréli föl, melynek-majd muzsikája és egzotikus1 sugárzása, lesz- így született meg szinte egyik napról iá másikra Bálványi Tibor költ». Eleddig* ugyan csak a gyár üzemi lapjában publikálta verseit, s azt sem nagy számban, mert az irodalom iránt, közömbös i szerkesztő inkább ; tudósításokat kért tőle az ) üzemrész ■ életéről, ezt azonban ffiálványí önmagához méltatlannak »találta: , ■ ) i Néha megprótjálkozott a megyei napilapnál is, sőt i egy ízben még egy fővárosi folyóirathoz )S «küldött be pár verset, azonban ezekre még válasz sem érkezett, s Bál- ványi hamar i megállapította, a magyar irodalmi közélet már olyan romlott, hogy nem is érdemes oda befér- kőzni. Így hát nem küldött sehová verseket, legfeljebb hébe-hóba az üzemi laphoz, . és természetesen {nem is oi- j vasta másokét f ; > ? Most kedvenc»presszójában ült a sarokban és éppen verset költött. Előző este olvasóival találkozott «az egyik jónevű fiatal országos költő, s Bálványi kíváncsiságból elment hadd lássa, hogyan sül fel a kolléga. Egész este a leghátsó sarokban ült, arcán gúnyos mosollyal, míg a társaság szedelőzködni nem kezdett. Akkor ő is felállt és sietve elhagyta a termet. Útközben hazafelé visszaidézte magában az elhangzottakat és gondolatban szellemes párbeszédet folytatott a fiatal költővel a költészet lényegéről, amelynek végén ^z országős költő megszégyenülve ismerte be tudatlanságát és tehetségtelenségét, s kérte Bálványit. olvasson fel néhányat a műveiből. Bálványi ezt meg is tette, s az eddig teánként ismert fiatal költő sírvafakadt és könyörögve kérte Bálványit, engedje meg, hogy mesterének szólítsa. Bálványi szerényen tiltakozott, de a közben, köréjük tömörült közönség hangos ovációja meghatotta és nagylelkűen beleegyezett. Még rövid programbeszédet is tartott, amelyben vázolta a magyar irodalom megváltásának egyetlen lehetséges módját, amelyet ő, Bálványi Tibor költő ismert fel, s amelyet kérlelhetetlenül végre is hajt majd. Az ott lévők lelkesen csatlakoztak a felhíváshoz, vállukra kapták Bálványit, és elindultak az éjszakai Bár felé, ahol Bálványi majd újabb szózatot intéz a jelenlevőkhöz, amikor hazaiért. A lift most éppen működött, így nem kellett a hatodik emeletre gyalogolnia. A vacsoránál kifejtette ifjú hitvesének költői hitvallását, ami kísértetiesen hasonlított az író-olvasó találkozón elhangzottakra, majd íróasztala fedezéke mögé vonult, homlokát öklére támasztotta, és mély töprengésbe merült. Hirtelen tiszta papírlapot húzott elő, a közepére fekete golyóstollal ráírta: FORR A DALOM, majd alá: BÁLVÁNYI TIBOR VERSEI, aztán ismét az öklére támasztotta homlokát és még mélyebb töprengésbe merült. ahogy van, a maga befejezetlenségével. Inkább írok egy szonettet Is, gondolta magában, nehogy azt mondják rám, nem értek a költészethez — és már írta: SZONETT KÉK CIGARETTAFÜSTBEN Lágyan lebegő azúrpárna Keskeny ajkaim börtöne tág Résén hömpölyögve kifelé A tétova részeges őszi időbe. Azannyát, szisszent föl magában, az utolsó sort újraolvasva, micsora gyönyörű időmértékes sor, jó lenne tudni, ez most jambus vagy dac- tilus! De akáhogy törte a fejét, nem tudott visszaemlékezni középiskolás tanulmányaira. Lényeg a muzsika, Bencsik András: Bálvámyi Másnap, hasmenésre hivatkozva, betegszabadságot vett ki munkahelyén, és bevonult presszójába. Félrehúzódott a sarokba, a papírboltban vásárolt spirálfüzet tetejére ráírta a nevét, kinyitotta, a tollat akkurátusán a hófehér papír közepére helyezte, hátradőlt a karosszékben, és cigarettára gyújtott. A tegnap esti indulatok valahogy elcsendesedtek háborgó lelkében és minél elszántáéban meredt a szemközti illemhely ajtajára, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy egy szó sem jut az eszébe. A pincérnőtől konyakot rendelt, majd még egyet, de ez sem használt Éltkor cipőjére pillantott, és észrevette, hogy elszakadt a cipőfűzője. Ki tudja, mitől jön az isteni szikra? Lám, Bálványi elméje egy elszakadt cipőfűző láttán világosodott meg. Felragadta a tollat, ragyogó arccal pár pillanatig még a semmibe meredt, aztán... ÖDA ’979 A költő verset ír A szakács levest főz A vendég konyakot rendel A cipész cipőt készít A bombagyáros bombát gyárt Az orvos operál És nekem elszakadt a cipőfűzőm! zabadvers lesz, állapította meg magában. Nem baj, a rímekkel úgyis annyit kéne bajmolód- ni, s boldogan újabb cigarettára gyújtott. Ügy látszik, használt a két konyak, vélte elégedetten, ahogy a frissen papírra vetett sorokat olvasgatta újra meg újra. Kemény vers, de ma ilyen kell — és rádöbbent, hogy tulajdonképpen ehhez nincs mit hozzáírnia, ez így tökéletes, nyugtatta meg magát. Muzsika az van benne, még az ellenségeim sem tagadhatják le. És a papír fölé hajolva a következő versszakon töprengett. Bent a presszóban félhomály, cigaretta- és klórszag — most törülték föl a kőpadlót —, kint májusi verőfényben fürdött az utca. Bálványit ez mit sem zavarta, boldogan rótta kissé jobbra dőlő, nagy, kerekded betűit a spirálfüzet lapjára, időnként szívott egyet a cigarettájából, olykor hátradőlt és pár pillanatig a vécéajtóra meredt. Lelkében gomolyogtak a bús őszi hangulatok és szaporodtak a sorok a papíroson. A szomszéd asztalnál két fiatalkorú lány első terhes- ségmegszakitásukról beszélgetett narancslé mellett, meg arról, hogy már megint megjelent a lányszállás előtt az a feketehajú motoros srác, aki az egyik lány nővérével élt együtt, de verte a nővért meg a gyereket is, úgyhogy végül a rendőrségnek kellett közbeavatkoznia, s a gyereket állami gondozásba vették. A srác most a húgra vetette ki hálóját. Sok ilyen történetet meséltek egymásnak, mert volt élményük bőven, beszéltek vágyaikról, a félelmeikről, az egyes gyógyszerek káros mellékhatásairól, kitárták egymásnak egész életüket, ahogy csak gyerek- lányok tudnak kitárulkozni egy szörnyű megrázkódtatás után, amit valójában föl sem képesek fogni... De Bálványi egy szót sem hallott az egészből. A költészet magasztos csúcsa fölött lebegett, hófehér felhők között, s csak néha ereszkedett alá a poros földre, amikor újabb cigarettára gyújtott, vagy amikor nem jutott eszébe a folytatás. Észrevette a lányokat, s azok is észrevették őt. meg az asztalán sorakozó immár négy üres konyakos poharat de semmi sem történt közöttük, pillantásuk nem találko- kozott. A két emberpalánta tragédiája magánügy maradt, s ha fölfogta volna, miről folyik az eszmecsere a másik asztalnál, éképp foglalta volna veretes mondatba a helyzetet Bálványi: Az ÉLET adott találkozót a MŰVÉSZETNEK egy füstös eszpresszóban ma délelőtt... D e nem fogalmazhatta meg, mert ügyet sem vetett rájuk. S ha egyszer valahol egy hasonló helyzetet átélve mégis elhangzik a mondat, Bálványi így folytatja majd: mert az ÉLET és a MŰVÉSZET két külön világ. Az élet klórsza- gú, büdös, kisfizetésű dolog, amiről nincs mit mondani, úgy van, ahogy van. A művészet csupa zene, szárnyalás, magas csúcsok fölött, villámló felismerések, remegő sejtelem — de ezt ma kevesen értik igazán. Ez a szomorú igazság! És sóhajtana egy nagyot, íróasztala fiókjában heverő 325 verse fölött Jan Cybis: Akt vörös háttérrel, (A Szépművészeti Múzeum lengyel kiállításának anyagából.) A táncművészetek nyári otthona Pap Gábor EGYÜTT Amikor az álom csiga-alagútjaibóil az új reggel tisztására lépek arcodat már fénnyel öntötte el a Nap. Olyan jó a bokor-bujdosás után hű test-melegben kuporogni s megvetett lábakkal felállni a szeretet-talpkövére. A vas-traverzről lepereg a szél, nem érzi a vak-rozsda rágását s nem gondol arra, hogy egyszer körülötte megkövül a csend. Tavaly nyáron kísérletképpen lépett be Pécs, a nyári színjátszás otthonadóinak sorába. A kísérlet sikerült, az első évad bemutatói osztatlan tetszést arattak a pécsiek és a város vendégei között. A 15 ezres nézőszám jól jellemzi az érdeklődést. Bebizonyosodott, hogy a Pécsi Nyári Színház művészeti koncepciója találkozott a közönség ízlésével. Így hát az idén változatlanul a táncművészet áll a rendezvénysorozat középpontjában, a 20 éves Pécsi Balett produkcióira építenek elsősorban a szervezők. A szabadtéri táncszín színpadán Verdi:-Requiem-jót tűzik először műsorra július 13-án. Eck Imre Kossuth-díjas koreográfus a játékhely körülményeinek megfelelően adaptálta a kőszínházban már nagy sikert aratót produkciót. A Pécsi Filharmonikus Zenekar mellett fellép majd a KISZ Központi Művész- együttesének kórusa is. A Pécsi Balett bemutatja még a Balettest ’78 és a Balettest '79 című összeállítását is. Ugyancsak a Múzeum utcában található szabadtéri táncszínen kerül majd sor a III. pécsi szövetkezeti néptánctalálkozó gálaestjére július 19-én. A nyolc helyszínen műköMatyikó Sebestyén József két verse:----------------------------------------------------1---------------------H ázak között, a Sirályok Sohasem szabadítva is ide jutunk! Ropog ellenünk a kivégző madáretető, álmok horgain fény-körű pálya — erkélyi égöv, — hasadt vitorlákkal. Mezőt csavar a mennyég. De mit keres itt; e lépes-vessző köd tenyerében, síkos utakon, hol már csak homály van a fekete kendős tél anatómiája?! S visszahull itt már minden ének, leroskad perzselt avarágyra. Csillagok karmai közt sikolt a szél —■ az Ég a csönd kereplő hullaháza! Cimerül, pajzsul Asztalomon 100 W-os apostol, mennyezet-kazetták égő lilioma, varrottas abrosz: rétről a fény ... Pásztorok véres csillaga átüt a Szombat-Vasárnap este panel nyelvén salétrom-kotta, kucsmák lógnak léc-kerítésen: köcsögök. Lúdbőrös tej az ostya. Borzongva nézek, e vadász-mező lélek-fogó íácánvér hálójába, nádkúpban rejtező: jön már Heródes — bennünk remeg kések-élén a PAVA! Oscar Pin: Van aprója? A taxi, amellyel utaztam, hirtelen /ékezett a színház előtt. Elővettem a pénztárcámból egy százpezetás bankjegyet és odanyújtottam a sofőrnek. — Kilenc ötven, senor — mondta a sofőr —, sajnos nem tudok visszaadni. — Hűha. most mit csináljak magával — mondtam. — Itt a pénztárnál félre van téve a számomra egy jegy, rögtön megveszem, és majd felváltják a pénzt. A taxis nem mai gyerek már, és gyanakodva utánam jött. — Kérem a Gomes névre félretett jegyet. — Tessék. — A pénztárosnő átnyújtotta a jegyet, ám meglátta a kezemben a bankót. — De nem tudok visszaadni. — Kár, pedig az előadás máf elkezdődött ... — Tudja mit senor, van itt mellettünk egy újságbódé, az ilyenkor mindig nyitva van. Gyerünk oda, elkísérem. Most már két ember jött utánam: a taxis és a pénztárosnő. Az újságárusok nem szeretik, ha csak arra kéri az ember őket, hogy pénzt váltsanak fel, épp ezért zsebre- vágtam néhány folyóiratot és újságot, és átnyújtottam az újságárusnak a rosszemlékű százpesetás t. — Sajnos — mondta az újságárus — nem tudok, visz- szaadni. Menjünk be oda a szemben lévő bárba, ott majd felváltják önnek. Pár perc múlva már a bárpult előtt álltam. Az ajtóból árgus szemekkel figyelt a taxis, a pénztárosnő és az újságárus. Amikor fizetésre került a sor — jól láttam a tükörből —, még a lélegzetüket is visszafojtották. A bárból a pincér kíséretében jöttem ki. Egyszer csak megpillantottam egy autóbuszt. Ahá, most már meg vagyok mentve! Felugrottam rá — kísérőim hada utánam. — Nem tudok visszaadni ■— mondta a kalauz, amikor nyújtottam felé a pénzt. Le kellett szálnom. öt perc múlva ismét az utcát róttam. Utánam egy egész tüntető tömeg jött: pincérek, taxisok, cipőtisztítók, újságárusok. Egy kissé távolabb pedig az autóbusz követte őket. Odajött hozzám két motoros rendőr. Az egyikük rám- szólt: — Nagy tömegben gyülekezni tilos. Tíz peseta büntetést fizet. Majdnem ugrálni kezdtem örömömben. — Van aprójuk? — kérdeztem és átnyújtottam a százpesetást. Nem volt aprójuk, és Ők is utánam hajtottak a motorral. A járókelők megálltak, úgy bámultak bennünket. Egyszer csak megpillantottam a sarkon egy szikvízárust. Újból lélegzetvisszafojtva figyelt mindenki. Ezúttal azonban vissza tudtak adni. Elkezdtem a törlesztést, és — ó micsoda borzalom! — kiderült, hogy nem kevesebb, mint kétezer pesetával adós maradtam ... Foxdltotta: Juhász László) dő nyári színház szervezői szeretnék hagyománnyá nemesíteni azt a tavalyi próbálkozást, mely szerint az új drámákat a Barbakán. várárokban mutatják be. Már folynak a próbák Síit Ferenc rendező irányításával: XX. századi belga szerző, Ghelderode. A nagy halál balladája című drámáját viszik színre. A Barbakán nyújtotta lehetőségekkel élve, a közönség vándorol majd a különböző helyeken, kialakított nézőtéri pontok között. Amatőr és hivatásos színjátszók közösen dolgoznak már a Tettyén, ahol az egykori pálos kolostor romjai között , Bulgakov szomorú vígjátékát, az Álszentek ösz- szeesküvését mutatják be. A Csontváry Múzeum udvarát a bábjáték kedvelői kereshetik majd fel. A pécsi Bóbita bábegyüttes mellett az idén meghívást kapott ide az Állami Bábszínház is. Neves szólisták zongorakoncertjei dúsítják az itteni programot. Baranyai nemzetiségi együttesek részvételével igazi népi mulatság készül a Minaret-szálló udvarában. A gasztronómia kedvelői itt megismerkedhetnek a táj jellegzetes étkeivel, izeivel. S hogy valóban fesztiválvárossá nemesedhessen július második felében Baranya fővárosa, arról számtalan kiegészítő program gondoskodik maid. Ezreket várnak a Pécsi Ipari Vásárra, a székesegyház előtti sétatéren immáron harmadszor rendezik meg a nagyszabású cserépvásárt; Színház ’79 címmel fotókiállítás nyílik a városban; az országos kisplasztikái biennáléval avatják jűlj- us 15-én a pécsi Pincegalériát; a 80 éves Martyn Ferenc életmű kiállítását is ez időszakban tekinthetik meg az érdeklődők; a reneszánsz kőtárban vendégszerepeinek majd a nemzetközi ifjúsági zenei tábor szólistái. Pécsett vendégszerepei a kaposvári társulat, mint ahogy a Pécsi Nyári Színház is ellátogat majd a Gyulai Várszínház Tószínpadára. Pécs—Baranya húszezer vendég fogadására készült fel. A város sokat áldozott azért, hogy a háromhetes rendezvény-sorozat valamennyi látogatója találjon kedvére való programot. Az időpont megállapításánál figyelembe vették az elmúlt száz esztendő meteorológiai tapasztalatait. Tavaly csupán egyetlen estét mosott el az eső, s a rendezők remélik, hogy a több mint 40 előadás közönségéhez az idén Is kegyes lesz az időjárás. E. A.
