Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-28 / 175. szám
Energikusabb energiagazdálkodást Beszélgetés az elnökkel Örömök és gondok Nem valószínű, hogyl akadna akár egyetlen válla- j lati vezető is, aki ne lenne tökéletesen tisztában az energiatakarékosság fontosságával. I Az 1973—74-es olajárrobbanás óta annyi szó esett az energiaellátás nehezebb feltételeiről. az árak emelkedésének hatásairól, a takarékosság módszereiről, hogy bizonyosan közismertnek tarthatjuk az ezzel .kapcsolatos gondokat. Számtalan fórumon elhangzott; tanulmányok, újságciK- kek sokaságában szerepelt már, hogy az ország »energiaszámlája« meghaladja az SO milliárd forintot, s mert a kitermelés költségei állandóan nőnek, az import ára pedig egyre magasabb, ez az összeg akkor is emelkedik, ha egyetlen villanykörte sem ég tovább, egyetlen gép sem jár többet, mint a múlt évben. Tudjuk, hogy a felhasznált energiahordozók között egyre nagyobb — az idén már 51 százalék — az import aránya, s hogy a beruházásokra rendelkezésünkre álló összegekből is mind többet emészt föl az energetikai ágazat feljesz- tése. Tudják tehát, hogy a zavartalan energiaellátás egyre nagyobb terheket ró a népgazdaságra, s hogy ezek csökkentésének egyetlen útja van: a gazdálkodás ésszerűsítése, a fokozottabb takarékosság. Ám, látszik, hogy a tudás és a belőle fakadó cselekvés között néha meglepően hosszú idő telik el. Az energiahordozók drágulása nem mai keletű, azok az energiafelhasználási szokások, módszerek azonban, melyek az olcsó energia korában alakultak ki, csak alig-alig változtak, ma is élnek, hatnak. S bár az elmúlt években sok helyen tettek erőfeszítéseket a pazarlás csökkentésére, az energiafogyasztás ésszerűsítésére, a feltétlenül szükséges szemléletváltás még nem történt meg. Az energiahordozók világpiaci átértékelődésének hatása még nem jutott el — vágj' csak igen korlátozott mértékben — a vállalatokig. Túlzásnak tűnhet ez a megállapítás, hiszen részben az energiaracionalizálási beruházások hatására, részben a vállalati takarékossági tervek ered ménjeképpen tekintélyes eredményeket várhatunk. Csak az ágazatok tervei például 470 ezer tonna kőolajjal egj'gnértékű energia megtakarítását ígérik, ami népgazdaság energiaigényeinek 1,5 százaléka. Csakhogy az energiahelyzet változása óhatatlanul azt igényli, hogy az eredményeket ne csupán korábbi eredményeinkkel, hanem lehetőségeinkkel is összevessük. Ebben az esetben pedig már nem olyan kedvező a kép. Jelenlegi energiagazdálkodási gyakorlatunk ugyanis a kiaknázatlan lehetőségek bőséges tárházát kínálja. Csak néhány példa: túl solj. a rossz hatásfokú kazán. Nincsenek megfelelő műszerekkel, készülékekkel fölszerelve a fűtőkészülékek, Így szabályozhatótlanak. Nem kielégítő a hulladékhő hasznosítása, megoldatlan az épületek hőszigetelése. Sok helyen nem is mérik, így megszüntetni sem tudják a különböző energiaveszteségeket. És ezek sok máshoz hasonlóan — csak a takarékosság közvetlen eszközei. Nem halad elég gyorsan a termék- Szerkezet átalakítása, a kevésbé energiaigényes termékek, gyártástechnológiák arányának növekedése, és még sokáig lehetne sorolni az energiafelhasználás csökkentése érdekében kiaknázható lehetőségeket. Szakosító után Nem mindenki alkalmas propagandistának Sok fölmérés készült már arról, hol találhatók meg a szakosítót végzett gazdasági, társadalmi, politikai vezetők. A vizsgálat általában arra terjed ki, miként hasznosítják felsőfokú politikai műveltségüket, miképpen és mennyit adnak át belőle környezetüknek. A kép városonként és vállalatonként más és más. Általános tapasztalat, hogy a szakosítót elsőként végzettek általában olyan vezető beosztásúak, akik nagyon elfoglaltak, s a tömegpropagandában. kevésbé kamatoztathatják ismereteiket. Ez persze nem jelenti azt, hogy fölösleges volt a tanulás. Siófokon hallottam, hogy a nagyobb politikai műveltségük érződik a közéletben, a munkahelyükön. Úgy szólalnak fel, olyan az állásfoglalásuk, hogy másokat is meggyőznek. S ez a párt politikájának megvalósítása szempontjából nagyon fontos. Az amúgy is állandóan utazó. tárgyaló igazgatók, tsz-el- nökök azonban nem vonhatók be — vagy csak egy-egy előadás erejéig — propagandistaként, A felsőfokú politikai végzettséget később megszerzettek között azonban már akad propagandista, vezető oronagandista is. Siófokon a s-akosítót végzettek tanítanak például a marxista—leninista esti középiskolában is. A cél persze az. hogy minél többen adják tovább a tudásukat. Ez azonban attól is függ, milyen meggondolt azoknak a kiválasztása, akik elkezdik politikai tanulmányaikat. Köztudomású, hogy nincs mindenkinek pedagógiai érzéke. Ha a jövendő propagandistákat gondosabban választják ki, akkor azt 1« megnézik, mennyire tud agitálni, közel tud-e kerülni munkatársaihoz. Az ismeretek eredményes átadásának ugyanis ez egyik föltétele. Vannak olyanok a szakosítót végzettek között, akik ennek a követelménynek nem felelnek meg, nincs érzékük a tanfolyamvezetóshez. Vezetői munkájuk során azonban hasznosíthatják a tanultakat. A szakosítót végzettek közül egyre többen kapnak megbízatást például Kaposváron. A párt-, KISZ-, szakszervezeti és népfrontoktatásban tevékenykedő több mint kilemc- száz propagandista közül százharmincnégynek van felsőfokú politikai végzettsége. Ennél természetesen jóval többen vannak a megyeszékhelyen, akiknek az ismereteit hasznosítani lehet. Ezért bíztak meg szakosító« végzettségűeket a nyolcvanhárom vitakör vezetőével. Az utánpótlás sem kicsi, hiszen négy- száznyolcvanan járnak szakosítóra. A vállalati pártbizottságok; pártszervezetek szintén sokat tehetnek azért, hogy helyben bevonják az ilyen párttagokat és pártonkívülieket a munkába. E nagy tartalékot különösen jól lehetne hasznosítani például az agitációs munkában. Egyre nagyobb a szerepe a kül- és belpolitikai események közötti összefüggés megmutatásának, a gazdaság- politikával való napi foglalkozásnak. Egy-egy intézmény szakosítót végzett munkatársaira nagy feladat hárul a gazdasági kérdések magyarázásában. A megalapozott érvek, a feladatok megvilágítása kamatostul megtérül a közhangulatban, a napi munkában. U G. S ha a vállalatoknál körülnézünk. azt látjuk, hogj' igen nehezen, lassan kezdődik e lehetőségek hasznosítása. Különös eredményt hozott például az a vizsgálat, melyet az év első hónapjaiban az Energiafelügyelet munkatársai végeztek el egy sor vállalatnál. Kérdéseikkel annak a mini szt ért a n ács i ha tá rozatnak a végrehajtását ellenőrizték, amely januárban született, s amely ötven kiemelt nagy energiafogyasztó vállalatnak előírta a termelési tervekkel egyenrangú takarékossági tervek készítését, s intézkedett a t ú lf ű tések m egszü ntetéséről, az energetikus! szervezet megerősítéséről is. A kérdésekre több mint száz vállalat energetikusa válaszolt, s ezekből többek között kiderült, hoev nagy részük nem kapott utasítást tervkészítésre. sőt, nem is ismeri a határozatot. mert az azt tartalmazó közlöny valahol olva- satlanul hever egy íróasztalban. A túlfűtésekre vonatkozó kérdésekre ugyancsak ellentmondásos válaszokat kaptak. A vizsgált vállalatoknak mintegy negyedrésze méri például a helyiségek hőmérsékletét — s ahol azt sem tudják, hogyan fűtenek, ugyan miképpen fognak takarékoskodni? A vizsgálatok óta eltelt már néhány hónap, s az azóta szerzett tapasztalatok azt jelzik, hogy a vállalatok, ha lassan is, de megtették a kezdeti lépéseket az energiatakarékossági intézkedések megvalósításában. Erre utal az is, hogy az első negyedév gyors növekedése után a második negyedévben mérséklődött a népgazdaság energiafelhasználása. Mindez azonban nem elég. Az energiaellátás feltételei a jövőben sem javulnak.. Az igények zavartalan kielégítéséhez nem elég, ha csak tudják, ha csak elismerik a vállalatoknál az energiatakarékosság fontosságát — arra van szükség, hogy ennek tudatában cselekedjenek is. Hogy a jelenleginél több energiát fordítsanak az energiával való ésszerűbb gazdálkodásra, a takarékosságra. Kozma Judit — Hogy minek örül egy tanácselnök? Elsősorban a lakosság jó közérzetének. Annak, hogy a korábbinál ösz- szehason lí th a tati a n ul j óbba n élnek az emberek. Nézzen körül Vésén, Nemesdéden, Va- rászlón, láthatja a változás ezernyi jelét: a szép új házakat, a kövesutat, a betonjárdát, a legtöbb házon a televízió,antennát. S végül annak, hogy a tanácsi munkával mi is hozzájárultunk a jó közérzethez. Huszonhárom esztendeje tevékenykedik a tanácsnál Zó- ka József. Előbb Böhömyén dolgozott; mostani tisztségé' tizenharmadik éve tölti be. Életének jelentős szakasza kötődik a tanácshoz, s ahhoz a 2540 vései, nemesdédi, vará&z- lói lakoshoz, akinek az érdekében nap nap után tevékenykedik. — Nyugdíj előtt állok, ötvennyolc éves leszek jövőre, kértem a korertgedménnyel való nyugdíjazásomat. Tudja, a jövő fel,adatai fiatalabb, egészségesebb embert kívánnak. Úgy érzem, itt az ideje, hogy átadjam a helyem. Nem lesz. könnyű búcsúi venni attól a talutó!, illetve azoktól a községektől, amelyekben tizenhárom esztendeig betöltötte a tanácselnöki tisztséget; megválni Vese, Ne- mesdéd, Varászló lakóitól, a tanácstagoktól, a párt- és a társadalmi szervektől. Nagyon sokat fáradoznak közösen, hogy az itt élők élete szebb, kényelmesebb legyen. — A csaknem másfél évtized alatt megszilárdult., megerősödött a termelőszövetkezet, és ez nemcsak a jó Közérzet kialakításában, a tagsag anyagi jólétének gyarapodásában mutatkozik meg: abban is látszik, hogy fej löd tea a községek. A szövetkezet jelentős feladatot vállalt ebből. Hosszan sorolja, mi mindent tettek. Nemesdéden, az iskolában kétműszakos tanítás fólj't. Korszerűsítették, megteremtették a föltételeit az egyműszakos tanításnak. A tsz-saeL, a népfronttal közösen szervezett társadalmi összefogás nagy segítséget jelentett ebben is. A pedagógusok, a szülők sokat dolgoztak. A múlt esztendőben 506 forint volt az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke. Vésén már csak három olyan út van, amelyen nincs burkolat, s csak egyből hiányzik a betonjárda. A három községben az elmúlt években 14 kilométer hosszúságú járda épült és több mint három ki - lométer út. Ebből az Űj Éle1 Tsz vállalt nagy részt. Ha az iskolai vízvezeték építéséről vagy más feladatok megoldásáról van szó, akkor elsősorban a termelőszövetkezetre számíthatnak. A sport- egyesület működéséhez, az úttörők kirándulásához, a balatoni úttörőtábor építéséhez jelentős összeggel járult hozzá. S ha a gyerekeknek kiránduláshoz autóbusz kell. akkor szintén segít a termelőszövetkezet. Jó ütemben épül, s az őszre már birtokukba vehetik Vese szomszédságában a szöveikezet pénzéből épülő ifjúsági építőtábor szállóját, ahol az almaszedi, diákok kulturált körülmények között pihenhetnek, étkezhetnek, szórakozhatnak munka után. Sikerült javítani az egészségügyi ellátást is. Nemesdéden alakították ki a második orvosi körzetet, űi gyógj'szertárat építettek. Épül két iker pedagógus szolgálati lakás Vésén, valamennyi há- romiszobás, , összkomfortos lesz, . ezzel megszűnik a pedagógusok lakásgondja. Hamarosan elkészül az áfész vései gázcseretelepe. — És ha a gondjairól kérdezném ? '— Akad, nem is kevés. Elsősorban a törpe vízmű. a .jó, egészséges ivóvíz biztosítása. A következő ötéves tervben kerülhet csak erre sor. Elég magas a családonkénti hozzájárulás összege, sokallják is az emberek, <ie nélkülözhetetlen. Vésén a bolthálózat fejlesztése elmaradt, Nemesdéden, Varászló r. ez megoldott. A központi községben egy korszerű, önkiszolgáló rendszerű üzlet kellene. A böhönyei áfész önerőből képtelen erre. Tőlünk 600 ezer forint hozzájárulást kér. 400 ezer forintot tudnánk adni hitelűből. Reméljük, a Mészöv segít ebben. Késön. csak délután kapjuk a kenyeret, a péksüteménj't, holott az emberek reggel frissel szeretnének vásárolni. Azután folytatjuk az út- és a jároa- építést, mert ez szintén fontos. Örömök, gondok. Van mindkettőből bőven. Mégis úgy érzem, az örömből, a fejlődést, a/, előrelépést jelzőkből lehet többet csokorba gyűjteni. S amit Zóka József tanácselnök szavaiból kiéreztem. az jelzi kötődését, az itt élőkhöz való elszakíthatatlan tartozását. Ügy akar nyugalomba vonulni, hogj1 a helyére lépő elnöknek, a tanácsi vezetőségnek minél kevesebb maradjon a gondokból. Szalai László BHG-újdonságok A BHG Híradástechnikai Vállalat telefonközpontokat és adás- technikai berendezéseket gyárt. Ü.j termékük, egy elektronikus telefonalközpont, melyet exportra készítenek. Ugyancsak újdonság a Memofon elnevezésű elektronikus billentyűző adapter, mellyel az előre beprogramozott Számok gombnj'o- mással hívhatók. Félúton Idestova féléve már, hogy a viharos körülmények között mélypontra süllyedt, majd onnan nem kevésbé látványosan kikapaszkodó háromfai sertéskombinát helyzetéről, fejlődésének lehetőségeiről beszélgettünk a kombinát és a gesztor termelőszövetkezet vezetőivel. Az akkor még rövid ideje tartó javulás csak reményt adott, biztosítékot nem. A szakemberek véleménye egybehangzóit: a teljes lábraállásboz több év, jelentős beruházás kell, de njár az első évben egyensúlyba hozható a gazdasági mérleg, teljesíthető a kitűzött terv. Aligha ad számot egy sertéstelep jövedelmezőségéről a kapu előtt álló fertőtlenítő oldatos kézmosó és lábtörlő, az idegen látogatónak kötelező fehér köpeny, de aki korábban - a mélypont idején — a kombinátban járt, az rosszabb benyomást is szerezhetett. A legfontosabb persze a szak-1 szerű technológia és — amivel itt a legnagyobb gond volt — az állathigiénia megteremtése. A telep tiszta, az utak, az ólak rendezettek. A fiaztatók közül hármat megjavítottak, s ezek ép ■ padozatán, a hősugárzó fényforrások védelmében jobb körülménj’ek között fejlődhetnek a malacok. A jobb Az Infralámpa védelmében. takarmány-, táp- és vitaminellátás javította a szaporulatot, azaz sikerült a két legfontosabb feltételt biztosítani az eredményes termeléshez: elegendő malac szülessen, s ezek minél nagyobb százalékban életben maradjanak. Néhány' összevető adat: az év elejére 5441 malac születését tervezte a gazdaság, s bárcsak 4760 szülelett, a tervezettel szemben csökkent a malac- elhullás száma, igaz csak 1 Utcai. Hétszáz hízósertés kiesésére számítottak, ám csupán 199-et kellett kiselejtezni. 438- cal volt kevesebb a kényszer- vágások száma. A születések számát tovább kell emelni (bár az előirányzott ellésen- kénti 8.3-as szaporulattal szemben 9,4 az átlag, de ez nem elég), azonban az emelés ütemének határt szab a meglevő heterogén állomány változó minősége. Hogy végül a mérleg mégis a pozitív oldalra billent, az a jó technológiának a megfelelő állathigiéniának az eredménye. Még egy összehasonlítás: januárban 337 malac hullott el, februárban már csak 217, márciusban 186, áprilisban 100. máiusban 139. júniusban 173. A két utolsó hónapban ugj-an megnőtt az elhullás aránya, azonban ekkor már jelentősen megnőtt az élveszületett malacok száma is. Százalékban kifejezve ez azt jelenti, hogy I tavalyi 30 százalékos malac- (HiuHassal szemben az idén 9 százalékra sikerült leszorítani a veszteséget. Hogy ezek megvalósulhattak, hogy időarányosan teljesítették az értékesítési tervet, s máris megvan a bázis az egész évi 7500 sertés kibocsátására, annak személyi vonatkozásai is vannak. Az új telepvezető, valamint ágazatve- zelő nagy intenzitással »vetették« magukat a munkába, de az. ott dolgozók munkáját is bi-onykodásnál jobban dicséri a telep rendezett, tiszta képe. Sajnos a jó szándék nem •lég. Az eredményes termelő- munkához anyagi befektetés is kell, hogy a kellő színvonalra emelhessék az avult technológiát. Ha nem áll le a rekonstrukció, talán már az ólakban lennének a battériák, s akkor a kombinát kibocsátó képessége is majd négyezerrel megnőhetett volna. De javítani kell a szellőztető berendezéseken, több ól padozatán. Még mindig nem rendezett azonban, ki vállalja ezekért a vé- összegükben nem csekély beruházásokért a felelősséget. Vajon célszerű-e, ha egy állami gazdaság veszi vállára a terheket, vagy elegendő az ott levő új gárda szakértelme, munkabírása? Egy tény: akárki lesz is a kombinát fenntartója. »gazdája«, a rekonstrukció költségei ugyanazok lesznek. És tény az is, hogy a javulás most már Számokkal mérhető és bizonyítható. Bcncsik András
