Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

/ Kertvárosi emberek Amtilva nézek körük Nem­csak én, hanem mindazok, akik régebben jártak a Ka­posvár és a Töröcske közötti erdő övezte területen. Befeje­zett és épülő hétvégi házak sokasága, gyümölcsfa, szőlő, •zöldség virul a telkeken, az egykori parlagföld helyén. — Megkínálhatom egy po­hár pincehideg sörrel? — kér­dezi szívélyesen Bonin Klára, az egyik kerttulajdonos, és már vészi elő a valóban kel­lemesen hűtött italt az ügye­sen megépített pincéből. Apró, szépen berendezett faház, a telken meggy-, alma-, diófa, eper, zöldbab, s még jó né­hány termény. Sajnos, nem­csak ezt látni: mindenfelé jó­kora patanyomokat, s azt. hogy a terményt itt is; ott is megrágta valami. — Sok erre a vad — pa­naszkodik a tulajdonos —, el kellene keríteni a telket Szándékomban áll ez, meg az is, hogy a jelenlegi faház he­lyére egy rendesebb épületet emeljek. A következő lépés, hogy vásárolok egy motoros kapát a munka megkönnyíté­sére. Eddig már legalább tíz­ezer forintot költöttem a te­lekre. Nem sajnálom, mert nagyon jól érzem itt níagam a hozzátartozóimmal együtt. Csak az a baj, hogy még nem írtak a nevemre a területet, pedig 1977 őszétől használom. Az idén nem is kérték a bér­leti díjat Ez a bizonytalanság tart vissza sokunkat hogy na­gyobb öszeget költsünk a te­lekre, mert nem tudjuk, mi­kor és meitnyi időre írják a nevünkre, s adnak-e végül is építési vagy a meglevő épüle­tekre fennmaradási engedélyt. A szomszédban egy nyugdí­jas tanár kapálgat, kissé távo­labb a Volán dolgozója pin­cét épít Van itt kefeüzemi, fonodái munkás, belügyi és honvédségi dolgozó, termelő­szövetkezeti tag és sok nyug­díjas. — Valóban, a város minden rétegét képviseli a 345 parcel­la tulajdonosa. S ha különbö­ző területeken dolgoznak is, abban egységesek, hogy sze­retnek kertészkedni, haszno­san, jó levegőin eltölteni a sza­bad idejüket Törekvésüket gátolja, hogy a jogi rendezés húzódik — mondja Porga Ist­ván, a Kaposvári Kertbarát Szapcsoport elnöke. Azután egyéb gondokat is sorol. Nincs viz, kútfúrásra nincs elegendő pénzük. Ezért a heteken át tartó kánikulá­ban sokan kannákban, demi- zBoaokban hordták ki gyalo­gosan vagy gépkocsival a vi­zet hogy mentsék, amennyire tudják, munkájuk eredményét. A hétvégeken több autóbuszra volna szükség, mert a töröcs- kei 'járat képtelen elszállítani az utasokat Jó néhány kerttulajdonos már drótkerítést húzott hogy védje termését a vadaktól. Építenek is, pedig jelenleg építési tilalom van. Pólyák József, az áfész dolgozója több szomszédjával összefogott s közösen fúrtak kutat Mások szintén követnék a példát ha végre már rendeznék a telkek tulajdon-, illetve használati jogát — Mikor várható ez? — érdeklődtünk a Kaposvári Ta­nács szervezési osztályának vezetőjétől, dr. Mike Sándor­tól. — A napokban sikerült megállapodni a simanfai ter­melőszövetkezettel, s megkö­töttük a szerződést. 1 millió 540 ezer forintért vásároltuk meg a töröcskei út mellett le­vő 30 hektárnyi területet Ezt még az pénzügy-, illetve a mezőgazdaságügyi miniszté­riumnak is jóvá kell hagynia. A jóváhagyást követi majd a területnek a városhoz csatolá­sa, mert jelenleg még Zselic­ldslakhoz tartozik. Azután a zártkertté nyilvánítás, s csak akkor írhatjuk a tulajdonosok nevére, s adhatjuk ki az épí­tési, valmint a fennmaradási engedélyeket A MÉM irány­elve szerint előbb 15 évre ad­ható a terület haszonbérbe, majd folyamatosan 50 évi tartós használatra. Arra tö­rekszünk, hogy mgenyugtatóan rendezzünk mindent a kert­tulajdonosok biztonságban érezzék magukat merjenek építkezni, szőlőt, gyümölcsfát telepíteni, és rendszeresen kertészkedjenek, mert ez a város érdeke is — hangzott a válasz. Nhény év, s valóságos kert­város lesz itt Termőre for­dulnak a gyümölcsfák, a na­gyon sok helyen látható fiatal szőlő, s bizonyára a gyümölcs­ből meg a zöldségből is lesz majd fölösleg, amelyet a tu­lajdonosok eladnak. — Mit tesz ennek érdeké­ben a fogyasztás szövetkezet? — kérdeztük Bánáti Istvánt, a kaposvári áfész felvásárlási osztályvezetőjét — Tavaly is a helyszínre mentünk, s rendszeresen át- vétfük Szentjakabon, a Lon- ka-hegyen és a Töröcskei úton a fölösleges terményt Az idén mozgófelvásárlással könnyít- jük mgt a termés eladását Ezenkívül a szövetkezet adott kedvezményes áron pa­lántát facsemetét, szőlőolt­ványt fóliát, segít a jó vető­mag és a növényvédő szerek beszerzésében, s gépeket köl­csönöz az igénylőknek. Fontos ez a támogatás; hi­szen a szövetkezet szakembe­reinek számítása szerint né­hány éven belül a kertbará­tok évi 5—6 vagonnyi i zöld­séggel és gyümölccsel járul­hatnak hozzá a város ellátásá­hoz, Szalai László Követendő kezdeményezés A dolgozók gyerekeinek —■ Tessék mondani, van még hely, föl lehet még irat­kozni — állítják meg Bárány Tibort, a szakszervezeti bi­zottság titkárát a Finomme­chanikai Vállalat 3-as számú kaposvári gyárának folyosó­ján. — Látja, így van ez, ha le­lépek az iroda ajtaján. Nem tudok úgy lemenni az üzembe, hogy ne érdeklődnének, kér­dezősködnének minduntalan, mi van az óvodával, mi lesz a gyerekek mai programja, tu­dunk-e segíteni valamiben? Varga József, a gyár igaz­gatója elmondta a nyári óvo­da történetét. — Februárban gondoltunk arra, hogy dolgozóink érdekeit szem előtt tartva, s a gyárét sem elhanyagolva, nyári óvo­dát nyitunk. Nem kell bizony­gatni, hogy az óvodai helyek számának korlátozottsága mi­ként hat a munkaerőhelyzet­re, ezen keresztül a termelés­re, különösen egy olyan gyár­ban, ahol nagy a fiatalok, a fiatal házasok aránya. Ehhez még az is hozzájárul, hogy az olimpiai szállításokban «sú­lyos-« őszi határidőink van­nak. A miérthez tartozik még az is, hogy a nemzetközi gyer­mekévről nagyon sokat be­szélünk, plakátok, felhívások jelennek meg. Én azt' hiszem, hogy a legfontosabb, ha minél többet teszünk gyermekeink érdekében. — Gondolom anyagi szem­pontból is megtérül ez a szép ajándék. — így van, több oldalú a haszna. Ez mintegy ezerszáz munkanap-megtakarítást eredményez. Gazdasági szem­pontból tehát nem elhanya­golható. Azt hiszem, mégsem ez az elsődleges, hanem az, hogy negyven család gyerme­kei jó körülmények között, nagyszerű légkörben töltik el ezt a mintegy hét hetet. Nem volt zökkenő nélküli a két hete tartott zászlófelvo- násos megnyió előtti időszak. — Az okozta a legnagyobb gondot, amire a legkevésbé számítottunk — mondja a szakszervezeti titkár. — Az utolsó pillanatig nem volt ve­zetője a nyári sportnapközi­nek. Sajnos, több felelős szerv csak ígéretekkel járult hozzá elképzeléseink megvalósításá­hoz. így ez a napközi -vezető ideküldésével is. A Vasas sporttelep szom­szédságban, az új kertvárosi óvoda mellett nyílt meg a sportnapközi. Az elvadult te­lek rendezését nagyrészt tár­sadalmi munkában vállalták a dolgozók. Pirkhoffer Bélánét, a sport­napközi vezetőjét, aki egyéb­ként matematika-kémia tanár, a gyerekek jókedvű zsibongása közepette kérdezem a minden­nap jaikróL — Táborszerű körülmények ‘ között vagyunk itt jelenleg harminchat gyerekkel. A vál­lalat mikrobusza hoz minden reggel nyolc órakor bennün­ket, s délután négyig szinte repül az idő, annyi lehetőség van arra, hogy játsszunk, sportoljunk. A, vetélkedők ré­vén még a tanulásra is van le­hetőség. Nem esnek kétségbe akkor sem, ha nem süt a nap, s nem lehet kint játszani az udvaron. Sokat köszönhetnek az ifjúsági és úttörőháznak, ugyanis a rendelkezésükre bocsátottak két termet. Jó idő esetén is igénybe veszik. Ott »fektetik-« az óvodás korú gyerekeket. — Említsen néhányat a programok közül? — Az egyik az itteni sport­pályák kihasználása. A gye­rekek nagyon szeretnék teni­szezni, labdázni. Az egész nap rendelkezésünkre álló mikro­busz segítségével viszont igen mozgékonyok vagyunk. Eddig a kicsik nagy örömmel vettek részt az ifjúsági ház által szervezett programokban, ön­állóan múzeumlátogatáson vol­tunk, kirándultunk Szennába, Szentjakabra, a Róma-hegyre, a Rippl-Rónai-házhoz. Nagy sikert aratott a desedai kirán­dulásunk. Ezenkívül éppen ma délelőtt egy gyárlátogatá­son veszünk részt a textilmű­vekben, elmegyünk a kefe- üzembe, és természetesen ava­tott vezetőkkel megnézzük a papák-mamák munkahelyét, az FMV-t is. A gyerekek naponta három­szor kapnak enni. A kétszeri hideg élelmet a központi konyháról a mikrobusz szál­lítja, és kint a zöldben fo­gyasztják eL Ebédre a Gár­donyi általános iskolában levő városi napközis táborba men­nek. Mindezt nap tízegyné­hány forintért, a 6zülők kere­setétől függően. I Körtési Zsolt „Amit fölépítenek estéiig...“ II. így mennék aztán; elöl a járőr parancsnoka a lóval. Utána a romáin. Hátul meg a két vöröskatona. Előbb arra indultak, amer- ről jöttek, vissza a kukoricás felé. De aztán András nem a dűlőúton ment tovább, hanem hogy valamit rövidítsen, neki­vágott a búzatarlónak. Szótlanul haladtak egy da­rabig; csak a tors recsegett a bakancsuk alatt. Szaporán ug­ráltak fel előlük a szöcskék. Egyszer András hátraszólt, megkérdezte: — Milyen alakulathoz tar­tozol? — Második lovashadosz­tály. ik, ■ Gondolkozott megkérdez­ze-e azt is, hogy mióta van­nak ott? Vajon nem mostaná­ban jötték-e a Dnyeper mel­lől? är «I —■ Második, azt mondod? Ti, ugye, most érkeztetek Debrecenből? S Somogyi Néplap — Nem Debrecenből. Ér- tnihályfalváróL ÉrmihályfalváróL Ez érde­kes. J5z bizony érdekes. Na persze, ha igazat mond a fic­kó. Mert Érrnihályíálvárói, akárhogy számoljuk is, el kel­lett indulniuk még a magyar támadás megkezdése előtt ... Na jó, hiszen majdcsak ki­hallgatják szabályszerűen. A mi kötelességünk csupán az, hogy ha már találtuk, vigyük el nékik az ántántkatonát. Hanem, persze, eszerint jó volna minél hamarabb. Hiszen ezt tudni kellene nemcsak a zászlóaljnál, hanem a dandár­nál is. Sőt, még feljebb is. Ér- mihályfalva. Második lovas­hadosztály. Bár ami a kötelességünket illeti... morfondírozott aztán tovább. Mert erre ugyan még parancsot sem kaptánk. Mint­ha a hadvezetést egyáltalán nem is érdekelné, hogy kik állanak velünk szemben, mi­lyen erők,..? De közben elégedetlen volt a saját növekvő elégedetlen­sége miatt is. Nem szólt töb­bet a románhoz, s a saját gondolatait.is elhallgattatta.A felderítő felderít. A nyelvet beviszi. Jelent. — Figyelitek?! — mondta Dvorcsák. — Lovashadosztály! Lejjebb nem is adják: lovag.- hadosztály. Aztán körülbelül hány van tinekték ilyen, te pikás? — Van elég — mondta a román, de hetvenkedés nélkül. —' Amennyi csak kell Dvorcsákot ez nagyon bosz- szantotta, ez az öntudatos hang. Szólnia kellett rá vala­mit: — Nagy a szád, hallod! A katona csak vállat vont, még azt is alig Egykedvűen baktatott a ló fara után. Egy darabig megint csend­ben mentek, megszokott ka­tonameneteléssel, mint akik egyetértésben igyekeznek kö­zös cél felé. Mígnem Dvor­csák egy idő múlva megint nem bírta tovább szó nélkül. — Ennek van a legjobb dolga, halljátok! Még csak egy puskát sem kell cipelnie. — Add oda neki a maga­dét! — mondta Czauner. — Nézzük, el bírja-e sütni?! — Jól van na, jól van, nem kell neked sem mindig _ olyan okosnak lenned! — Na! — nézett hátra And­rás. — Ne mutassátok az el­lenségnek, hogy egyenetlenség van a sorainkban! ; Tekintete véletlenül talál­kozott a román katona tekin­tetével. önkéntelenül összemo­solyogtak. Meg kellett kérdez­nie: — Hova való vagy? jól tudsz magyarul'. T " Koiozs megyei — vagyok. Voltam az olasz fronton, ma­gyar ezredben szolgáltam. De hát már otthon is tudtam. Mert vegyes a falunk, két­nyelvű. — Titeket ide most.;; so­roztak? , — Engem nem •— mondta öntudatosan a román —, én első perctől harcolok a ma­gyarok ellen. András elhallgatott. — Na lám, ez nem véletlen elem — szólalt meg most Czauner. — Nem, barátom, ez egy öntudatos kis nacionalista. A román nem szólt rá sem­mit. Lehet, hogy nem is ér­tette. Csak lépegetett a ló fa­ra mögött, kötelességszerűen. Hanem Dvorcsák nem bírta ezt annyiban hagyni. — Aztán mitől vagy te ilyen nagy román, hékás? Te talán nem éppen olyan nyamvadt proli vagy, mint mi itt, mi?! Mivel főzött meg téged az a te királyod? — Román vagyok — mond­ta a román. — Román5 román! Halljátok ezt?... Hát ide fi­gyelj, te román! Én meg, ha szigorúan veszem, én tót va­gyok, vagyis hogy szlovák. Mehetnék én is a Masaryk Csehszlovákiájáért: harcolni. A magyar urakat meg, vedd tudomásul, úgy. gyűlölöm, hogy gulyást tudnék aprítani valamennyiből! Azt hiszem, hogy nincsenek is sehol gya­lázatosabb urak, mint a ma­gyar urak! S, na mit szólsz, mégis itt vagyok...! folytatjuk). , A kaposvári Zaranyi lakó­telepen folyó parképítési munkálatokról írhattam vol­na oly módon, hogy megkere­sem az »illetékest«, azután »szóvá teszem«, hogy milyen nehéz helyzetben van a mun­kát végző vállalat. Szaporod­nak feladataik, új lakótelepek nőnek ki a földből, a lakók pedig már a beköltözés nap­ján pázsitot és virágágyakat, játszóteret és sétányokat rek­lamálnak. Mindehhez több ember és gép kellene: az utóbbi nem elég, az előbbiben pedig nemigen válogathatnak. Kevés a tapasztalt szakmunkás, annál több az »alkalmi ker­tész« ... Az egyes munkákhoz rendelkezésre álló beruházás5 keret szűkös, a határidők pe­dig feszesek. Torlódnak a munkák, csoda, hogy egyálta­lán igy is haladnak... Ez az úgynevezett »jobb a békesség« módszer. Kevésbé békességés leírni a puszta tényeket. Több mint egy éve figyelem — ha úgy tetszik: élem — a telepen fo­lyó természetátalakító munkát, és néhány aggályomat nem tudom elhallgatni. A ténykedést szemlélve bal­ladái sorok ötlenek az ember emlékezetébe. »Amit felépíte­nek estéiig, leomlik reggelig.-* Igaz, itt nincs tizenkét park­építő. Jó, ha öten vannak. Reggel hét után jönnek — ha jönnek —, azután alig egyórányi »munkamegbeszé­lés« után lapátot, gereblyét ragadnak, és vágják is kemé­nyen egészen a tízórai szüne­tig... Néhány nap után, ami­kor már látszani kezd, hogy dolgoznak, elmaradnak... Valamennyiüket jól isme­rem látásból. Tavaly tavasszal történt, hogy először elrendez­ték az ötös épület környékét, a gaz azonban már néhány hét után fölverte a területet. őszre ismét rendbe tették és bevetették fűmaggal. Valami »műhiba« történhetett azon­ban, mert két-három hete, m' - kor megjöttek, hogy lenyírják a pázsitot, újra méteres, ka­szacsorbító gazt találtak. Az északi oldalon épülő ját­szótér munkálatai is jó példá­ját adják az emberi kitartás­nak. Elég kétheti szünet, és az esők élomlasztják a frissen emelt töltést, elmossák a te­herkocsiszám hordott homo­kot... Kezdődik minden elölről. Olykor persze nemcsak a hol fc idő tesz kárt, az emberek is »tévedhetnek«. Gondos kezek fűvel vetették be a vakond­túráshoz hasonló játszótér egyik sarkát. Mikor, a kis pá- zsitsziget már kezdett szemet gyönyörködtető lenni, rajta keresztül megindult a föld- szállító teherkocsik invázió­ja... „L Hasonló példák sorolása helyett csak egy megjegyzés: a lassú munkához idő kell, és a szervezetlenségnek ára van. Talán a következő hetek rám cáfolnak. Nekilódul a rétestésztaként nyúló építés, és szemet gyönyörködtetővé válik a ma oly bosszantó kép. Ha így lesz, az erősen kétsé­gessé teszi majd e soraim hi-, telét. Szívesen vállalnál*.... ’ i- - . EJ Molnár Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents