Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-21 / 169. szám
...— Ez a módosított társasági szerződés — tesz elém egy papírköteget Németh József, a MÉSZÖV lakásszövetkezeti osztályvezetője. — Ebben a karbantartók már nem szerepelnek, ezt a részlegünket ugyanis megszüntetjük. Marad heiyette a gondnokság egy irodavezetővel es egy műszaki űgyintézőveL Ok veszik, majd fel a rendeléseket a lakásszövetkezetek elnökeitől, aztán kivitelezőt keresnek' egy-egy munkára. L átja, hogy ugyancsak csodálkozom. Van egy karbantartó részleg, amely képes lenne arra, hogy 2500 lakásban mindent elvégezzen, amire szükség van, a parkettcsiszolástól az ablaküvagezésig. Ezt a részlégét most megszüntetik, holott a szolgáltatással, a la- káskarbantartással baj van, nincs aki csinálja. Helyette bürokratikus utat választanak. — Mi is tudjuk, hogy ez így igaz — mondja Németh József —, de nem tehetünk mást Nincs senki, aki támogatná — anyagilag — a karbantartókat. Valaha tizenöten dolgoztak ott most heten. Nincs forgóalap, telephely, és így toválbb. Támogatást pedig nem kapunk, hát marad ez a megoldás. A társulás irodájában találkozom a részlegvezetővel és a munkások egy részével. Sajnos, az irodavezető nem lehet jelen a beszélgetésnél, a napokban súlyos baleset érte, kórházban van. Az irodában szinte forr a levegő, az emberek türelmetlenek, ideges a hangulat És nemcsak a felszámolás miatt. Gyorsan kiderül, hogy bizony sok minden nincs rendben. — Régebben nagyon jó szakembergárda volt itt — mondja Kovács István, aki villanyszerelő, raktáros egy személyben. — Az irodavezető és az altkori részlegvezető között azonban személyes ellentét volt.' Az • ostor a munkásokon csattant. Ellentétes utasításokat kapunk, nem tudtuk, mit kell tenni. Néhányan kihasználták ezt az állapotot, nem dolgoztak. Ök maradták itt legtovább. Akik fölemelték a szavukat a helyzet ellen, azoknak el kellett menniük. Fülöp Zoltán emlékszik rá, hogy küldtek egy levelet vagy tizennégy aláfrássál az SZMT- h ez. ^Segítséget kértek. Az aláírók közül ő van itt egyedül, a többivel közölték: vagy megy, vagy küldik. Hogy miért? Ki tudja. Aztán elment a részlegvezető. Miért? Megkerestük őt is. — Nekem az volt az elképzelésem, hogy fejlesztenünk kell ezt a szolgáltatást Az i— ............ .................. i rodavezetőnknek viszont az, hogy csökkenteni kell a létszámot. Először az éai elképzelésemet támogatták. ( Volt telephelyünk is, sajat kezűleg raktam a falakat. Később fordult a kocka, azt mondták, nem az a jó, amit én akarok. El kellett mennem. Aztán eladták a telephelye^. 75 ezer forintért, máig sem érti senki, milyen meggondolásból. — Most nincs telepünk — mindja Nagy Lajos, a jelenlegi részlegvezető. — Nincs ahova lepakoljunk egy kocsi homokot vágy sódert. Persze volt itt más probléma is. Vállalni kellett néhány külső munkát, hogy fenntarthassuk magunkat. Ez még nem lett volna baj, mert meg lehet csinálni. Csakhogy arra képtelenek vagyunk, hogy 200 ezer forintos beruházásokat végezzünk. A főnökünk ezt is elvállalta. Persze megbuktunk véle, a munka a lakáskarbantartás Fővárára ment. S hogy ebből mit éreztek a munkások? Ludvig Henrik asztalos: — Megbeszéltük az egyik lakóval, hogy nyolcra megyünk beüvegezni az ablakot. Fél nyolckor az irodavezetőnk közölte, hogy azonnal egy külső munkahelyre kell mennem. Utána viszont nékem kellett magyarázkodnom a lakó előtt, aki várt rám. Nem szívesen jöttek hozzám még egyszer. S hogy milyen munkakörülmények között dolgozik a részleg? — Egy gyalupadam van, másfél év alatt most költözöm a negyedik műhelybe. Saját szerszámokkal dolgozom, saját kocsimat használom, hogy mindenhova odaérjek. Asztalos vagyok, de a homok- lapátolástól a padlószőnyeg- ragasztásig mindent én csinálok. Jutalom, fizetésrendezés? Ugyan! Tavaly volt bérrendezés, persze úgy, hogy nem kérték a közvetlen főnökünk Véleményét. ; Vajén sehol senki nem tudott erről? Kellett, hogy tudják, de úgy látszik, egyszerűbb volt nem venni tudomásul. Aztán még jött a »sokat akar a szarka-« dolog, a külső munkákkal. Mindenki. tudta, aki egy kicsit is értett hozzá, hogy nem mehet ez így, mégis erőltették. — Amikor a régi részlegvezető elment — mondják a munkások —, felsóhajtottunk. Igaz, szerettük őt, értette a szakmáját, közülünk valónak tekintettük, de azt hittük, most már megszűnik a főnökök között a viszálykodás, xvégre nyugodtan megy majd a munka, minden rendbe jön. Idejött a mostani részlegvezető. Építés technikus, érti a szakmáját. Csakhogy semmi önállósága, egyszerűen végre kgll hajtania a felsőbb utasítást, holott ő a szakember, ő tudja mit, hogyan lehet elvégezni. Tulajdonképpen minden maradt a régiben. Tehát mégsem abban a főnökben volt a hiba, aki elment... — A legjobb munkásokat küdlték el — mondja Ludvig Henrik —, például azt a segédmunkást, aki dolgozott amíg a kőműves az italboltban volt. Ö ment a kőműves maradt Egy hónapja az egyik szakemberünk, mivel már nem bírta tovább, ami itt folyik, el akart menni. Nem engedték. Most meg majd neki is a kezébe adják a munkakönyvét, csakúgy, mint nekünk. Megszűnik a részleg. És akkor ki lesz helyettünk, ki végzi el 25Ö0 lakásban a karbantartást? Azt hiszem senki. Ez lenne a megoldás? Pécsen és a környező városokban 40—60 személyes karbantartó részlegük van a lakásszövetkezeteknek, azaz önellátóak, és még külső munkákat is tudnak vállalni a városban. Kaposváron erre úgy látszik nincs szükség. Nem sok pénz kellene, hogy maradjon a karbantartó részlég, de ezt a keveset senki nem adja. Igaz, a karbantartók hírneve már nem a legjobb, erről azonban nem a munkások tehetnek. Azok, akik meggondolatlan munkavállalásokkal, hozzá nem értéssel ezt a hírnevet tönkretették. Akik eladták a telephelyet, 6 aktán azon kezdek rágódni, hogy nincs telephely. Azok, akik olyan légkört teremtettek, amelyben lehetetlen dolgozni, — Van intéző «bizottság — mondják az emberek —, tagjai azért kellenek, hogy mindenre bólintsanak. Az emberek pedig úgy látszik játékszerek, az ő sorsuk, véleményük senkit nem érdekel. A sok rossz közül — mert még az is jobb lenne ha ilyen körülmények között dolgoznának tovább, de dolgoznának — a legrosszabb következik: megszűnik a részleg, a szolgáltatás. Ahelyett, hogy egy kis anyagi támogatással alakítanának egy univerzális karbantartó brigádot, persze az után, hogy megvizsgálták: milyen a munkahelyi légkör, hogyan bánnak az emberekkel, s megszüntetnék a viszályt Végül nem árt még valamit megjegyezni, amelyet Ludvig Henrik fogalmazott meg valamennyi munkás nevében: — Az embereikkel nem szabad játszani. Dán Tibor Nyugdíjasok támogatása pénzzel, kodwozménnyol A tervek szerint mintegy 400 ezer forintot költenek szociális és kulturális célokra az idén o lábodi termelőszövetkezetben. A, tsz főkönyvelőjével, Verkmann Adómmal az összeg felhasználásáról beszélgettünk. — Mindenekelőtt tudni kell, hogy nyugdíjasaink száma jócskán meghaladja a háromszázat, s ebből mindjárt következtetni lehet arra, hogy van helye a pénznek. Nyug- díjkieszítést nem adunk, viszont minden év decemberében összehívjuk és megvendégeljük az idős tagokat, s akkor mindenki 300 forintot kap a tsztők Így talán már érthető, hogy a nyugdíjasok támogatására az idén 180 ezer forintot szántunk. P&. egyszeri háromszáz forinton kívül jelentős az a kedvezmény, melyet a háztáji földek megművelésénél. a termény betakarításánál nyújtunk részükre. Az idősek a vezetőség egyedi elbírálása alapján tűzifát is kaphatnak, ingyen. Minden évben van öt-hat személy, aki ilyen juttatásban részesül. Nemcsak azokat segíti a szövetkezet béren kívüli juttatásokkal, akiknek kezéből már kiesett a munka. Sokan igénybe veszik az álész fűztjét a helyi étteremben —egyegy ebéd árához három rinttal járul hozzá a szövetkezet Évi 15 ezer forintot terveztek erre a célra. Egyéb segélyezésre ötezer forintot irányoztak elő. Ösztöndíjasuk tanul a csurgói szakiskolában, az ő évi támogatása négyezer forint — Amióta saját autóbuszunk van, szinte minden hétvégén kiránduló tsz-tagokkal indul útnak. A Duna-kamyar- ban már jártak, három napig voltak távol, aztán Harkányba, vZalakarosra vitte azokat akik a fürdőt kedvelik. Hetekre elmfenni üdülni — ezt nem vállalják, még arra a háromnapos ú|ra is nehéz volt összehozni a csoportot —egynapos kirándulásra viszont annál nagyobb az igény. Eny- nyi időre a szomszédokat, rokonokat meg lehet kérni arra, hogy etessék meg a háztáji jószágot. Százezer forintot szánunk az idén kirándulásokra. Előfordul, hogy némelyik család megszorul anyagilag — segíteni kell rajta, hiszen munkáját, szorgalmát a közösbe- adja. A vezetőség az I idén eddig már öt ilyen dolgwAMflt — több gyermekei nevelnek — szavazott meg ezer-ezer forint segélyt. Arra is volt’ példa, hogy az iskola jelzésére néhány gyermeknek az iskolába' járását segítették pár ezer forinttal. — A községi művelődési háznak évente 25 ezer forintot adunk — mondta a főkönyvelő. — A helyi sportkört 50 ezer* forinttal támogatjuk. A tanács, a Dél-somogyi Állami Gazdaság segítsége mellett szükség van a mi forintjainkra is, hogy ezek működhessenek. Megvontuk az első félév gyorsmérlegét: június végéig 85 ezer forintot költött a lábodi tsz szociális és kulturális célokra. A kiadások java tehát még hátravan, de ahogyan eddig, úgy ezután is olyan helyre teszik a közösnek ezt a pénzét, ahol a legnagyobb szükség van rá, ahol legtöbbet segíthetnek vele. Akár egy-egy személy kapja a támogatást, akár pedig közösségeiket részesítenék benne — a szövetkezet és a község szociális és kulturális helyzetét javítják ezzel a négyszázezer forinttal, l H. F. PIACI KÖRKÉP Bizalmatlan dinnytvásárlók A tegnapi kaposvári hetipiac bejáratánál már néhány perces szatyorszemle is meggyőzött arró!, hogy a barack a sláger, és arról is, hogy a dinnyével szemben még mindig bizalmatlanok a vásárlók. Ez utóbbi csemege hétérj-nyolcért görög a szatyorba. Persze a vevőnek joga van nem kérni a halványnak és vízízűnek ítélt példányokat. A piacon ezzel kapcsolatban nem hallottam panaszt, nem úgy a város más helyein. A Mártírok terén lévő zöldséges!) ódé előtti szabadtéri el- árúsítóhelyen például ingerült rosszallás fogadta egy vevő bátortalan kifogását. Az eladó némi »nyomatékkai ■« hangoztatta, hogy a dinnye igenis jó, csak a kedves vevő »háklis«. Hasonló jelenet után kevesen kockáztatnak meg egy újabb vásárlást. A kapós kajszi kilója 13— 15, az őszibaracké nem any- nyira minőségétől, mint termelői hiúságtól függően 20— 30 forint. Az aratási alma talán a 12 .forintos ár miatti szégyenében pirul. Üjdonság a ringló 15-ért és a' nagyobb fajtájú körte i' ugyanannyiért. A meggyszezon immár végképp lemegy. A maradványokat 18-ért vesztegették. A málna üvege to10. Legelőször is rámosolygott a sárgára. Lovacska, kedves, nem jönnél te errébb egy kicsit? Ó, csak egy icipicit, erre ni, balra; nem, nem, ne ijedj meg, nem bánt a bácsi, ez. a jószívű, lóbarát katona bácsi. A ló nem hatódott meg. Letekintett a gazdájára, akárha a tanácsát kémé: vajon hogyan is válaszoljon erre a csábításra. A csúcsos katona erre mintha valamit nyögött volna. De ez talán nem a válasz volt a ló kérdésére. A ló mégis —Istenem, mintha most nem is egy alaktalan folt. hanem valóságos csillag ékesítette vokta a homlokát! — megindult balra, lépett vagy kettőt Intelligens 16, azannyát'.1 .1 látod, te neveletlen román, nem szégyellsz a saját lovad elptt lekuporodni, mutogatni neki a meztelen segged; de ebben van értelem, ebben a drága állatban, van benne jó ízlés, arrébb megy! Gyere, gyere, te kultúrlény, 6, jer csak, te táltos paripa, istenem, csak még egy kicsit, még egy kicsikét gyere errébb! Igazán óvatos volt, s szentül hitte, hogy csak a tekintetével viszi át akaratát a lóra?' mégis megreccsenhetett alatta valami gaily, a román katona felkapta a fejét... s a tekintetük hirtelen találkozott — ABJ, ne mozdulj! — kiáltott rá. mert megijedt, hogy felugrik, és megpróbál lóra De a katona úgy maradt, guggolva, S míg a fejét is elfordította. No, mégiscsak van benned szeméremérzet.. * Mind a hárman előnohan- tak, kg* oldalról megkerülve a bodzabokrokat De rögtön zavarba is jöttek egy kissé; mégis, három puska egy ilyen kényelmetlenül guggoló fickóval szemben. András rögtön oda is lépett a lóhoz, megfogta a kötőféket, és megveregette a nyakát. — Menjetek már- arrébb, amíg befejezem! — mondta sértődötten a román. Magyarul mondta. Jó, arrébb mentek. Kis András odébb vitte a lovat. — Te meg csak igyekezz! — szólt rá Dvorcsák szigorúan, miközben felszedte a katona pikáját, puskáját a fűből. Megvárták türelmesen. Közben eszükbe jutott, hogy nemcsak egy románt fogtak, hanem egy lovat is. — Ml az istent csináljunk már meg ezzel a lóval? — András megveregette még egyszer a nyakát; nagyon szelíd, barátságos ló volt. — Hogyhogy mit csináljunk? — kérdezte Czauner. — Semmit. — Ml az, hogy semmit? Nem köthetünk itt meg egy lovat! KI tudjál mikor jár erre megint valaki? Itt pusztulhat. — Ember, ha elengedjük, utánuk megy, fut a többi ló után. Megfordul ez egész, utolérnek. De elengedni András is sajnálta volna. — Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha elvisszük magunkkal! Hadizsákmány. Nagyon értelmes állat. — És ha meglátnak miatta? Nem is ezek, mások. Küldhették ki másik lovas járőrt is. Közben a katona felállt, begombolkozott, és közelebb lépett; abba kellett hagyni a vitát. — Na, gyere, lovacska! — András fogta a szárat és elindult. Dvorcsák rámordult a románra: — Indulj te is! — Én mi vagyok, fogoly? — Nem, te egy díszvendég vagy. Meghívunk bankettra... — Felmutatta Andrásnak a pikát. — Ezt meg cipeljem? Kapard el a bokor alá! Ketten Czaunerral sebtében bekaparták a «roman katona puskáját meg a pikáját a bokor alá, az avarba. A fogoly állt. nézte őket; elég közönyösen, csak mint akinek éppen nem akad más néznivalója; de az is lehet, hogy a helyet akarta megjegyezni. — Ne bámulj! — szólt rá Dvorcsák. — Neked ezt nem kel,! bámulni. — Helyes! Légy szigorú az ellenséghez! — mondta Czauner. Vissza akart rá mordulni, de András éppen elindult a lóval. A fogoly már tudta a kötelességét, indult utána. (Folytatjuk) vábbra is 14 forint volt. Különös .módón mérséklődött ’ a paradicsom ára, noha kevesebb volt. 10—12 forintért már meglehetősét adtak. A zöldpaprika darabja most újra darabáras volt 3—4,50-ért. a kilóst 20—26 forintért mérték. Egyre nagyobb fóliászsákokban hozzák a zöldbabot, és már csak 7-ért adják. A zöldség és hagyma csomója egyaránt 4—5 forint. Az újburgo- i nya immár hagyományosan 10. Egy helyen '»másodvetésű'“ fejes salátát is kínáltak ötért. Hiába keresték viszont a vásárlók a káposztát. Feltűnt, hogy már fel sem tűnt az óriás pöfeteg a gombapiacon, és az is, hogy a vásárlók már akkor is fitymálva- léptek tovább, ha a szegfűgomba literét 8, a galambi- ca kilóját 30, a vargánya és rokagomba »félkilóját-“ 25 forintért kínálták. Álljon még itt : egy keserű tapasztalat sugallta jó tanács: »Vásárlók, óvakodjatok a gombát előre gondosan a mérlegre készítő árusoktól) Jobban jár, aki maga válogat...« A baromfipiac gyér kínálattal és szokványos árakkal szolgált. Egy pár csirke ugyanúgy 100—120 forint, mint egy kakas. A tojás darabja 1,50— 1,60. Az üresen maradt szatyrokért gyér kárpótlást nyújtott, hogy méltányosan kínáltak tengeri malacot... A ked\lező ár ellenére a 3 fo-, rintos új tengeri fogyott jobban. A nagyatádi piacon is hiánycikk a káposzta. Rengeteg Volt viszont a barack, melyet a kaposvárinál 5—10 forinttal olcsóbban kínáltak. 8—13-ért a kajszit, 10—20-ért az őszit. A dinnyét a dél-somogyi kistermelők még 15-ért mérik. Titok, hogyan lehet ez, ha az üzletben 8,50. A paprika és paradicsom áraránya épp fordítottja a kaposvárinak: utóbbi a drágább, 22—24, és előbbi az olcsóbb, 16—25 forint. A zöldbab 17—18 forintos ára méregdrága a megyeszékhelyről nézve. Atádon még akadt cukorborsó 14—15 forintért. A Zöldért megyei árai még mindig - örvendetesen változnak. A görögdinnye ára például mától már csak 6 forint, így a fővárqsinál is olcsóbb 50 fillérrel. . A sárgadinnye 11,60-ról ma 8-ra mérséklődik. A 12—13 forintos kajszi- barack is nyárias áron, 7—10 forintért vásárolható. Az őszibarack 14—16 forint lesz. A körte ára 11-ről ma reggel -7 forintra csökkent. A zöldségfélék közül a karalábé ára l forinttal szerényebb, és már csak eggyel több, mint a kétforintos tök. A paradicsom országszerte 14, a zöldpaprika Somogybán 30 forint. B. F. A Nagyatádi Városi Tanács V. B. í közművesített garázs telkeket ad tartás hsználatba A jelentkezéseket a tanács ékv osztályán kell benyújtania (41914) „Aki szót emelt, mennie kellett” Megszüntetik a részleget Molnár Zoltán A vereség
