Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-21 / 169. szám

Hogy többet beszelünk: a gyermekek jogairól, irántuk való kötelezettségeinkről, annak részben a nemzetközi gyermekév is az oka. De vajon helyes-e. hogy ez alkalomból mintegy kampányszerűen kerüljenek a társadalmi figyelem előterébe? A gyermekév alkalmából rendezett kiállítások színes tablói szerencsére nem ezt igazolják. Ugyanakkor figyelmeztetnék is: a gyermek féltett kincsünk, a jövő emberének zálogai ők, felelősségteljesen kell gondoskodnunk róluk.

A Munkásmozgalmi Múzeum »-Gyermeksors a régi Magyarországon« című dokumentációs kiállításán történelmi korszakok szomorúbb lapjait forgathatjuk 'korabeli dokumentumok, fényképek, egykorú tárgyak alapján. A múlt század második felében egyre nagyobb arányokat öl- női és a gyennek- '■’npRcaerő kizsákmányolása, A korán, munkára kényszerí-- ^gp£ gyermekek sorsát megrázó képsorok dokumentálják. Előbb tanultak megdolgozni, mint játszani. Az úri vagy tehetősebb körülmények között nevelkedő gyermekek játékaival szemben a szegénygyerekek a maguk találékonyságára, maguk készítette játékokra voltak utalva. A mezőre és a deszkapa- lánkok közé szorított gyerekek is megtalálták a maguk játékait. Sokkal kevésbé múlt , azonban az rajtuk, hogy részesülnek-e kellő egészségügyi ellátásban, iskolai oktatásban, emberi bánásmódban. Az 1919-es Tanácsköztársaság vívmányai közé tartozott ezeknek a jogoknak a biztosítása is. Gyermeknyaraltatási akciók, új tanonctörvények hoztak változást a gyermekek életébe — igen rövid időre. Hogy a gyermek újra az elsők között legyen jogosult a kenyérre, a »szép szóra«, a fel- szabadulásnak, egy új társadalmi rendnek kellett bekövetkeznie a Tanácsköztársaság megdöntése után. A tablókon megelevenedő történelmi korszakok mintegy jelképesen sűrűsödnek a középen kiépített deszkapalánk és a külvárosi gyermekek játékterének, a grundnak tárgyi világába,

A gyermekek két játékkiállításon is megcsodálhatják régmúlt korok, idegen népek gyermekeinek játékait. A Nemzeti Múzeum kertjében felállított fóliasátor alatt a világ minden tájáról mutattak be játékokat Miki egér és társai, az orosz mesejátékok, a japán papírsárkány a- itthoni gyermekszobáknak is kedves lakói, kedvelt játékok. Az ólomkatonák, az apró állatfigurák ma már nem »divatosak«, mégis szívesen ülnénk le játszani velük, minthogy szívesen vennénk kézbe a 19. századi hölgy babát te, amellyel Viktória angol királynő játszott egykoron. ,

A felnőtt szemnek is sok

érdekes látnivalója akad az Iparművészeti Múzeum

Nyitva van az aranykapu című játékkiállításán, melyet augusztus 20-ig többször is felkereshet még a kíváncsi.

látogató. A muzeum jatek- gyűjteményét magángyűjtők anyagával bővitették, így a 18. századi meisseni porcelán sakk-készlettől, a műit századi társasjátékok, régi ostáblák, kártyajátékok mellett, iparművészeti remeklésű bababútorokig számos egykori játékot csodálhatunk meg. A kiállítás megtekintésével egybekötött gyermekfoglal- kozásokon lehetőséget kapnak a gyerekek az igazi játékra is, persze a hullámpapírból készült babaház vagy

rongykigyo már nem a műtárgyak közé sorolható.

A nemzetközi gyermekév eseménysorozatának sikerült rendezvényei közé sorolhatjuk a fent említett kiállításokat, melyek nemcsak gyermekeknek szólnak gyermekekről — de mindenkinek. A kiállításokat megtekintve varázslat részesei lehettünk: ismét gyermeknek érezhettük magunkat, azonosulhattunk á gyermekek önfeledt örömével egy-egy régi játék, mesekönyv láttán.

F. Macht Hona

Oroszul folyik az ismerkedés

Az uzsonnára hfvó csengő

léma marad ezen a déluta- lon, nehogy éles hangjával negzavarja a lefüggönyzött izobákban pihenő kedves ven- iégek nyugalmát. Az úttörő- ienekar fúvósai bezárt ajtók nögött próbálnák. Az árnyék- >an felállított pingpongaszta- oknál hófehér kaucsuklabdát pattogtatnak a srácok. Egyki- /ételesen szép lábdamenet itán egyikük odaszól a táriának :

— Te, vajon a lengyelek is ;udnak ilyen jól pingpongozni?

A megyei KISZ-bizottság palatonfenyvesi vezetőképző tábora az idén először nem- íetközi úttörőtábornak ad helyet. Hatvan külföldi és száznegyven magyar pajtás élvéül két hétig a balatoni nyár nrörtlelt. A vendégek: Somogy lengyelországi és bulgáriai testvérmegyéjének pionírjai; a házigazdák a megyei úttörő művészeti és kul- ;urális szemléken . arany minősítést szerzett csoportjai, szólistái közül kerültek ki. .

— Ma délben érkezett meg a harminc chechanówi pajtás, a kardzsaliakat pedig holnapra várjuk — tájékoztat Kertészné Nezdei Valéria, az úttörőtábor vezetője. — A lengyelek nagyon elfáradtak a hosszú vonatozásban — huszonkét órát voltak úton —; a megérkezésük után rögtpn lepihentek. Ezért a szokatlan csend.

— A gyerekek már napokkal ezelőtt lázasan készültek a vendégek fogadására — folytatja. — Apró állatfigurákat, erszényeket készítettek bőrből, textilhulladékból. Az ajándékozás és a jelvénycserélgetés már á vendégek megérkezésekor elkezdődött. Negyvenen mentünk ki eléjük az állomásra, ott volt a fúvószenekarunk is. Zeneszóval vonultunk be a táborba, a gyerekek pedig egymással versengtek a csomagok cipelésé- ben. . j .......

A kéthetes táborozás alatt számos érdekes, színes programmal szórakoztatják a külföldi pajtásokat és egymást az úttörőtábor lakói. Zenekarok, kórusok, szólisták közreműködésével műsoros esteket rendeznek; fellép a Pacsirta és a Feketerigó bábeéyüttes, és lesz csoportos bábkészítés is. Egésznapos akadályversenyt szerveznek részükre a balatonszentgyörgyi Csillagvárba, autóbusztúrát tesznek Keszthelyre, hajókirándulásra mennek Tihanyba. Barackszüreten vesznek részt a Balatqn- boglári Állami Gazdaságban, lesz béke és barátság napja,

| diszkó, karnevál, gálaműsor, tábortűz; megannyi felejthetetlen élmény.

Á legnagyobb izgalommal mégis a nemzetek napjára készülnek a tábor lakói. Minden csoport saját népe dalaiból, táncaiból ad ízelítőt, s egész napos programmal gondoskodik arról, hogy a többiek jól érezzék magukat. A magyarok még az étkezésben is igyekeznek valami sajátos hazait nyújtani, s biztosak benne,. hogy a becsinált leves, a rántott csirke krumplipürével és uborkasalátával, és a cigánypecsenye a lengyel és a bolgár pajtásoknak is ízleni fog.

A tóparti zöld pázsiton a

padokra, a gyepre kuporodva vidám lánycsapat beszélget. Körülveszik azt a két lengyel kislányt, aki már kipihente áz út fáradalmait, s kijött a délutáni napsütésre. - Akadozva, orosz nyelven folyik az ismerkedés. Amit nem tudnak elmagyarázni, széles gesztusokkal mutogatják.

Kisvártatva fölkerekedik a társaság és elindul a stégre, a part veié. Egy fekete hajú kislány kézen fogja újdonsült barátnőjét, körbemutat a hatalmas vízen, és nem kevés büszkeséggel a hagjában így szól hozzá:

— Vöt, eto Balatoni

L. J.

Világlíra - zsebben

Az Új Pegazus sorozatról

Három éve bocsátotta útjára az Európa Könyvkiadó azt •a füzetsorozatot, amely a világlíra legfrissebb törekvéseit, legérdekesebbnek ígérkező egyéniségeit kívánja bemutatni a magyar olvasóknak. Az Üi Pegazus gyűjtőcím alatt kiadott füzetek száma, ideértve a hamarosan megjelenő Kajetan Korne-válogatást is, mára elérte az egy tucatot.

Aligha kell bizonygatni, hogy a múlt irodalmának is- nurete, ha még oly fontos is, te. -nészeténél fogva nem pótolhatja a jelenkorral együtt változó szellemi áramlatok újdonságereiét. Fölfedeznivaló

Ernst Hemingway*

Öregember a hídnál

Drótkeretes pápaszemű öregember ült az út szélén., a ruhája csupa por. A folyón pontonhíd vezetett át, szekerek, teherautók, asszonyok, gyerekek vonultak rajta. Az öszvér vontatta szekerek fölnyikorogtak a hídról a meredek partra, katonák segítették tolni őket a küllőknél fogva. A teherautók nekilódultak és siettek el, s a parasztok bokáig tappog- tak a porban. De az öregember mozdulatlanul ült. Nagyon fáradt volt, nem bírt továbbmenni.

Nekem az volt m feladatom, hogy átkeljek a hídon, vizsgáljam meg a hídfőt, és kémleljem ki, meddig jutott előre az ellenség. Megtettem, azután visszatértem a hídon. Most már nem ment rajta olyan sok szekér, s nagyon kevés volt a gyalogos, de az öregember még mindig ott ült.

— Honnan jön? — kérdeztem.

— San CarlosbŐl — felelte és mosolygott.

•Nyolcvan éve született HemJn*- way Nobel-dfias amerikai íré» akinek sainte minden műve ma- jyarnl Is megjelent. Ez alkalom- . mm! k6z6Uük fenti novelláját, amely a spanyol polgárháború idején játszódik. Ez volt a szülővárosa, öröme telt benne, ha megemlíthette, azért mosolygott.

— Állatokat gondoztam — magyarázta.

— Ö — mondtam, mert nem értettem egészen.

— Igen — felelte —, tudja, ottmaradtam és állatokat gondoztam. Én hagytam el utolsónak San Carlos városát.

Nem olyan volt, mint egy juhász vagy pásztor, s én megnéztem poros fekete ruháját, poros szürke arcát, drótkeretes szemüvegét és megkérdeztem:

— Milyen áUatokat?

— Különféléket — mondta és megrázta a fejét. — Ott

kellett hagynom őket.

Néztem a hidat és az Ebro- delta afrikai jellegű vidékét, s azon tűnődtem, mennyi idő múlva látjuk meg az ellenséget, s egész idő alatt füleltem az első neszeket, amelyek az érintkezésnek nevezett, mindig titokzatos eseményt jelzik, s az öregember még mindig ott ült.

— Milyen állatok voltak? — kérdeztem.

— összesen háromféle — magyarázta —, két kecske, egy macska, aztán meg négy galambpár.

— fis oft kellett hagynia Őket? — kérdeztem.

— Igen. A tüzérség miatt. A kapitány azt mondta, jöjjek el a tüzérség miatt.

— Családja nincs? — kérdeztem, s a híd túlsó végét figyeltem, ahol az utolsó néhány szekér siklott le a part lejtőjén.

— Nincs — mondta. — Csak az állatok, amiket elsoroltam. A macskával persze nem lesz hiba. A macska tud gondoskodni magáról, de nem tudom elgondolni, mi lesz majd a többivel.

— Mi a politikai meggyőződése? — kérdeztem.

— Nem politizálok — mondta. — Hetvanhat éves vagyok. Tizenkét kilométert jöttem, s azt hiszem, nem bírok tovább menni.

— Nem jó helyen állt meg — mondtam. — Ha eljut odáig, ahol az út elágazik Tartósa félé, ott találhat teherautót.

— Várok egy darabig —

felelte —, aztán elindulok. Hová mennek a teherautók?

— Barcelona felé — mond- , fám neki.

— Arrafelé senkit sem ismerek — mondta —, de nagyon szépen köszönöm. Még egyszer nagyon szépen köszönöm.

Nagyon kifejezéstelenül és

fáradtan nézett rám.

— A macskával nem lesz hiba, biztos vagyok — mondta azután, mert meg kellett velem osztania aggodalmát.

— A macska miatt nem kell nyugtalankodni. De a többiek. Mit gondol, mi lesz a többiekkel?

— Valószínűleg rentIben átvészelik.

— Gondolja?

— Miért ne — mondtam, s a> túlsó partot figyeltem, ahol most már nem mozgott szekér.

— De mii csinálnak az ágyútűzben, ha egyszer nekem azt mondták, hogy menjek el az ágyútűz miatt

— Nyitva hagyta a galambdúcot? —* kérdeztem.

— Természetesen.

— Akkor elrepülnek.

— Igen, biztosan elrepülnek. A többire jobb nem gondolni.

— Ho kipihente magát, mehetnénk — sürgettem. — Álljon fel és próbáljon elindulni.

— Köszönöm — mondta és talpra állt, jobbról balra imbolygott, aztán leült a porba.

— Állatokat gondoztam — mondta tompán, de már nem nekem. — Mindig csak jf-llq- t okát gondoztam.

Semmit sem lehetett vele kezdeni. Húsvét vasárnapja

volt, és a fasiszták előrenyomulták az Ebro felé. Szürke, borús nap volt, alacsonyan úsztak a felhők, így a repülök nem szálltak fél. Ennyiből állt az öregember szerencséje, meg abból talán, hogy a macskák tudnak gondoskodni magukról.

pedig bőven van. Sőt: talán még gyanakvóvá is teszi' az olvasót az a módfelett tarka kép, amelyet az Üj Pegazus kötetei rajzolnak elé. Való igaz, nem könnyű eligazodni a felfogásukban, stílusukban olyannyira különböző alkotók közt. Ám mégsem hiszem, hogy idegen lehet például a bolgár Levcsev szemléleti leírásra építő előadásmódja an- J nak, aki az egzotikumon túl ' arra is felfigyelt már, hogy a kazah Szulejmen miként egyesíti költészetében a hagyományt a modern hangvétellel. Másképpen rokon az erkölcsi szigorúságra, a kifejezés tömörségére érzékeny Rennert és a viliódzó színváltásokban tobzódó Aratmann, jóllehet mindketten német nyelvterületről származnak. Szaporíthatnám a sort, de példának bizonyára ennyi,is elég; kivált, hogy nem a mindenáron való összemérés a célom, csupán azt szeretném jelezni, hogy a látszólag teljesen különböző törekvések is megférnek egymással, ha valóságos értékeket közvetítenek.

Manapság divatos dolog a költészet válságát emlegetni, gyakran halljuk a vádat, hogy a költők egymásnak írnak. Látva,hogy az Űj Pegazus füzetei hetek alatt eltűnnek a könyvesboltokból, a megrovás egyelőre alaptalannak látszik. A sorozat sikeréhez nyilván nagyban hozzájárul a kimunkált, gondos fordítás is. Fölösleges lenne a fordítók közt rangsort felállítani, mégis külön elismerés illeti Fodor Andrást, Kalász Mártont, Rab Zsuzsát, Tandori Dezsőt és Thinsz Gézát — mint a jók közt a legjobbakat

Végezetül csak annyit: ez a vállalkozás még »fiatal«, a pillanatnyi helyzete alapján szükségtelen jósolgatni, hogy képes-e megoldani a feladatát. Mindenesetre kitűzött célja — hogy tudniillik tájékoztatást nyújtson a világlíra mai állapotáról — s eddigi eredményei további reményekre jogosítanák.

H. Iá

Somogyi Néplap

j

Gyermekkiállífások

Budapesten

Nemzetközi úttörőtábor