Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

»Egy-egy szavatok szájról szájra adjuk,

akár a

hüsvízü korsót régente aratáskór, egy-egy markotokhoz vásott szerszám üvegtárlóba kerül majd, magyarázó szöveggel az ükunokáknak, kik a szivetekhez nőtt csillagképekben (ó, Fiastyúk, a Kaszás meg a Göncöl) ki tudja, mit látnák majd, ki tudja ...«

(Papp Árpád: Szénvázlatok)

— Máltesics Ferenc?

— Meghalt, szegény. A felesége Baranyában él a lányáéinál.

— Sántics János?

— Meghalt, szegény, balesetben, A felesége Bolhón él.

— Virovecz Pál? .

— Meghalt, szegény. A felesége Barcson él az unokánál.

— Máltesics Vince?

— ö már az elején máshol talált munkát

— Ligeti Vince?

— A rendőrségtől ment nyugdíjba.

— Berklcs József?

— Ó téesz-nyugdijas.

Conditor — kondíil a szó ünnepélyesen. Alapító. Tartalmak sűrűsödnek ebben a szavunkban, mintegy nyelvünk kifejezőerejét is dicsőítve: alapító — a tényt is rögzíti, azt, hogy valami íme létrejött, s arra is utal, hogy a létrehozó egyúttal hagyományozó is; az utódokra bízza a megteremtett értéket. ..

Átérezték-e a szilonicspusztai conditorok a pillanat nagyságát? Nem tudom; a sorsdöntő pillanatok később válnak történelmiekké. Az idő igazolja vissza őket. Ezt az 1948. októberi dátumot is, amikor negyvenöt kataszteri holdon üvegalapúit, megalakult a szilo- nicsi földbérlő szövetkezet. Mint ahogy a mai barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet népes tagságának történelmi dátum az 1949. januári , is. amikor kilenc családdal — tizen- heles taglétszámmal — Berkics Mihály lakásán létrehozták a szilonicspusztai Rákosi Mátyás Tszcs-t. S rögtön III. típusút! Vagyis: az I-es és Il-es típusúval szemben' olyan csoportot, melynek tagjai csak annyi terményt vettek ki részként a közösből, amennyire szükségük volt. a Többit pénzben, munkaegységük arányában kapták; közösen értékesítették a megtermelt javakat, nem piacozva egyénenként, ahogy a másik két, kevésbé szoros földközösséget vállaló tszcs-forma tagjai. i

Hárman a sziIonicspusztaiakból. Három közösségalapító, közösségépítő! Nem hősök, nem makulátlan sorsúak. Emberek!

Micsoda menyecske lehetett ez a pici öregasszony! Szinte látom magam előtt, ahogyan agitált, egyszerű és józan érvek sokaságát számolva hallgatósága elé. Virovecz Púinéval — férje nem él már — Barcson, a Barátság utca 27-ben elevenítjük azokat az időket. Kommunáról, pártról is beszélünk; az asztalon imakönyv. Ösztönös forradalmat volt ez a pici asszony: a kétfajta hit megfért. benne egymással. Sokan voltak ilyenek, jellemzője voit a kornak ez a »vallásos kommt unietaság-. Ha még zavarosan is forr szüret után. a gazdának tiszta italt ígér a bor...

— Hogyan alapítottak közösseget, »angyi«?

Ez az "ángyi« szó teremtett bizalmat közöttünk, ő is gyakran használja, és én is isSOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

merem hazulról. Nem rokoni kötés ez köztünk, de egy bensőséges, órányi -beszélgetésig kitart ebben a sarki, de nem. magányos házban. Virovecz néni unokájáéban.

— Nem is ott kelj kezdenem a szövetkezésnél, hanem még előbb — emeli mutatóujját. — Bolhón laktunk. Két fiaim a háborúban, nekünk meg menekülnünk kellett

Bürüsre. De hogyan hagyjuk ott a kis va- ‘ gyónt? Két orosz katona azt tanácsolta ne- . kém: »Mamka, jön a német, el keil ásni a ' fiad ruháit. Német rossz, ^elvisz mindent." El kell ásni. El ám. de hová? Nag^ pajtánk volt, a po!yva alá fúrtunk gödröt. »A poly- vára nincs szüksége a katonának!" Mire visszajöhettünk Bolhóra, a front 'átment a falun, s nem hagyott nekünk mást, csak ajtó, ablak nélküli házak A nagy pajta deszkáit bunker oldalfalának használták föl, az elrejtett ruha persze martalékává vált a har- ' coknak, a tűznek. Kezdhettünk mindent elölről . . .

Alighanem ez volt a nyolcvanéves kis öregasszony életének legviharosabb időszaka. Egyik fia kommunistaként j^ptt meg a csehszlovákiai partizán akciókból, a másik szovjet hadifogságba került. A lány nagylány lett. Ruha, stafírung kellett volna: De miből?

— Megkeresett bennünket Losonczi Pál. Amolyan rokonformán vagyunk' egymással. »Ángyi, azt mondj*, a Dráva-csücsökben van egy puszta, Szilonics. Igen elhanyagolt most. dzsungeles, de ha megtelepednénk ott, azt a jó földet mi újra termőbe fordíthatnánk." Hogy milyen volt Szilonicspuszta 1946-ban? Egy hosszú cselédház falai álltak, a földet' hórom év óta nem művelték. Ügy van: dzsungel volt az egész! De ami a fő. tényleg aranyat érő föld az! Hej. néztük! azokat a falakat ...! Se mennyezet, se semmi, csak cserép. Ajtó, ablak nem volt, a szél volt az úr a falak között Ezután meg mi leszünk itt otthon. Lányom férjhez ment. fiam megnősült akkor már: a három lóból eladtunk egyet, abból a pénzből kaptak hozománynak egv kis ezt-azt. Ügyhogy a pusztára az urammal mentünk lakni.

Tíz család kezdett ott életet, a Dráyá-csü- csökbefi, nem messze a vasgyártól, félúton Nagyerdő felé. Mindegyik családnak osztottak tíz hold földet, fél hold házhelyet. Rögtön vetni kezdtek: kukoricát, gabonát. Két- két család dolgozott össze: Vi- roveezék Máltésicsékkal közösködtek.

— Éreztük: érdemes dolgozni, Az első vetés után 32 mázsa búzánk lett holdanként, hát ez gyönyörűszép volt! Akkoriban 16—20 mázsa már jó eredménynek számított. Megmondom az őszinteséget: a telepes társaink nagy része fiatal ember volt, hó- napszámos azelőtt, tehát más

keze alatti ember. Ok akkor

tanulták a gazdálkodást. Na.

amikor Barcson megalakult a fogyasztási szövetkezet. én amolyan vezetőségi tag-féle lettem. De sokat g.yüléseztünk akkoriban 1

Egy Ilyen gyűlés után Lo- sonczi Pál megkérte-az »ángyi t«, maradna még.

— Mutatott egy kis könyvet a mezőgazdaság átszervezéséről. Elmondta: milyen jó lenne szöyetkezelformán. Értem-e? Világos

volt a beszéd. Mert ugye, ha mondjuk a tíz

család a tíz fogatból eladna hatot, vásárol-* hatnánk rajta mást, amire szintén szükségünk van. Máltésicsékkal rögtön beszéltem a dologról: »— Jó lesz!"

Akkor még hátra volt a nagy agitáló munka. De végül is aláírták , tizenheten. Kormányküldöttség járt lent, szószólónak megint Mari nénit kérték föl. A húsz hold búza közösségben maradt, tizenkét lóért vettek tizenkét tehenet, ment minden, mint a karika- csapás. Két év után Bolhón is lett csoport, akkor többen — Viroveczék is — hazaköltöztek. Most már újra Barcshoz köti a sors a rhég ma Is fürge kis öregasszonyt. .

Szegény emberekből lettek milliomosok Dergez Mi- hálynéék is: a Vörös Csillag Tsz ugyanis rövidesen g milliomos szövetkezetek -közé került jelentős közös vagyona révén. íúru/,'.. bácsi sajnos a lábát törte, nem veheíett- részt a beszélgetésen., élete párja annál inkább tud feleni arra a kérdésre, milyenek voltak az elsq idők.

— Asszonyéit az asszoájyokat ijesztgették:

"Majd esztek ti még csajkábó'!. .. Majd közösek, lesztek a. férfiaknak!« Jött valaki, elvr társ a megyétől. Nem tudta az utat. Kérdezi az, egyik gyereket: "Hol van Szilónics?« A gyerek visszakérdez: »A kolhozt keresi? Csajka nincs ám, mink tányérból eszünk!«

Csak évekkel később, egy új szervezésnél tudtak visszaválaszolni a szilonicsi volt szegények gúnyoló csasztuskákkal. Ezek nem remekei a népköltészetnek, a rímeknek mankó kellene, de jellemeznek egy korszakot, s így/ kordokumentumok. Ássunk elő néhányat a feledés homályából! Nevek és bántó szári- dék néljtül immár.

"Kedves P..,.-ék, levették már a nagy láncot a kislcapuról és a nagykapuról? / előcos kapu. ajtó láncos, a P... István de nagy táncos! Kocsma és a háza közölt / a P... Pista nagyot nyögött. Azt hiszi, hogy evvel mindent ő okosan elintézett. / Pedig hát ezt nem jól tudja, ki be. nem lép: még megbánja!" Ahol az asszony parancsolt, ott a rigmus a férjet »feltett kalappal' sétál az ágy alatí"-kitétellel tette céltáblává. Vannak, akik még emlékeznek erre az alkalmi rím- hegyű szódárdára is. amit Dergezné mosolyos derűvel így idéz föl: »Aki az utca sarkán áll — reakción spekulál!« Ilyen idők voltak azok...

Hónapszámosok és bennkosztos cselédek voltak Dergezék a régi életben: Bolhóról Bel- ’ csapusztára, Baranyatarcsára, stb. vetette őket a sors. 1938-ban vette feleségül Dergez

fkihály Vodenyák Magdolnát, falubelijét: akkoriban általában a bolhói lány bolhói legénnyel lépett párba. A szülőknek nyolc kis magyar holdjuk, volt mindössze. Mit csinálhattak volna a fiatalok,? Maradjanak nyűgnek a szülők nyakán? Négy-négy testvére

a nyitott ajtón zuhant ki. Brjanszk környékéig jutottunk el. Az öreg jó kapcsolatot épített ki a civilekkel. (A revolvertáskája csak fapisztolyt rajtért.) Gyógyszerért, segítségért mindig bátran jöhettek hozzá a falusiak, talán ezért .nem bántottak bennünket Soha a. partizánok, akik a hozzánk hasonlóan mesz- szire előremerészkedő járőröket sorban sebesí- tették meg.

— Hogyan éltek a háború után, Mihály bácsi ?

— A földosztáskor másfél hold jutott volna ránk. így aztán 46 márciusában Losonczi Pál hívó szavára átköltöztem Szilonicsba. Mi jöttünk elsőnek. Ezen a Meller-féle bérleményen akkor nyolc lakásra való hosszú lakóépület volt. A két istálló közül az egyiket elfalaztuk fölfalaztuk, az lett a mi lakágunk. A tíz hold mellé Dergezékkel béreltünk még földet,' és kukoricát műveltünk ralin. Górét építettünk, disznót tartottunk, 1949-ben azután már közös terv alapján kezdtünk dql- g-oz.ni. Négyen 2600—2000 forintot adtunk ösz- sze, hogy megindulhasson a közös gazdálkodás. Nem volt nekünk idegen életforma ez, hiszen annvira együtt voltunk mi Szilonios- ban! Az államtól harminc kocát, őszre meg tizenkét tehenet kaptunk, Volt a Meller-bér- leménven egy traktor, néhány kisgép, szánkó: ezek a mi birtokunkba mertek át. Ba- bóeéától górét vettünk, siló*, jászlakat, daráló* érhettünk A zsákokat az assz,onyok szőtték. tgy kezdődött.

1950-ben lett párttag, s mindjárt: titkár. »Drámai vétsége-, hogy 1956 után a vezetésével kivált egv csoport a Vörös Csillag Tsz- ből ős Kossuth névvel kezdett működni. Majd ' egyesültek. Akkor visszavettél; a pártba, iskolára küldték. Függetlenített el nokhely értésként, párttitkárként tevékenykedett.

Együtt járjuk a hatáFt. a Dráva-csücsköt — Szilonicsból a kút ssm maradt meg —, Nagyerdőt. Azt mondja Berkics Mihály felesége :

— Hallják, milyen érdekes dolog ez: két éve ledugtam egy sima szőlővesszőt a földbe. lám. apró fürtök jelentek meg rajta . ..

Így leheted ez. a szdonicsi'szövetkezettél is: a megalakulás után alig néhány cvre — immár barcsi Vörös Csillagként — az ország legiebb tsz-e címet is megteremtette a munkájuk.

Leskó László

I

Mitor—keiiáil a szó...

volt mindkettőjüknek. Megpróbáltak láb^a- állni. De visszanyomta őket a háború szent - erzsébetpűsztai gazdájukhoz.

— A bot hói földosztáskor már én cipelhettem a karókat a mérnök úr, meg Horváth ■kasznár után — emlékezik. —» Igaz, hogy mi nem részesültünk, mégis fölséges érzés volt.

Szi Ionics ban lettek a maguk gazdái: Fél fogattal, de egész, kedvvel látlak munkához, társulva Berkícs M iliályékkal. vállaltuk és kiegészítették egymást. Dergezné tisztséget kapott a MNDSZ-ben, Viiovecz Mari nénivel együtt; a fiatalok talán nem is tudják: a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének kezdőbetűit jelenti a rövidítés. 1986-ig nőtanácsi elnökséget is betöltött, s ahhoz az. évhez még egy esemény vésődött emlékezetébe: a Szovjetunióban járt a test vérkolhoznál, tsz- delegációval.

— / Nem hagytuk el a szövetkezetei soha. Ügy éltünk ml Szilónics .ián. hogy megfeleljünk annak: -Ne éljük fel ina a holnapot'.« Ezért dolgoztak az asszonyok is férfimódra. az yke- szarvat megmarkolva. Megelőztük a napot a kelésben, és az éjfél előtti óra vetett bénnün«- két haza a munkából* Márna? Az asszonyokat hét-fél.nyolcra • szállítják a munkahelyre . . .

Amikor a tanyaközpont-elképzelés megbukott. Dergezék beköltöztek Barcsra, a Rákóczi utcába. Volt annyijuk, hogy kifizethették a ház árát. akárcsak Bérkicséknek í. .

Az a Rákosi nevét viselő termelőszövetkezet — tehát nejn legenda ez! — Berki cs Mi- hályék lakásáh alakult meg a pusztán. Mihály bácsi ma kérületvezető-lielyettes és alapszervezeti párttitkár. A gyakori nyilatkozó rutinjával elevenítette fel az emlékeket. Kezdjük korábban, mint az alapítás!

— Bolhón születtem, 1919-ben, Apám két- három holdas szegényember volt. Huszonhétben kapott egy házhelyet a Proletárföldön, épült rá egy kis házat. Üj-Bolhónak hívták akkoriban azt a reszt. Dolgoztam napszámosként Dobszán, E'.ekpusz!án, Dráva-erdőn, a Sinkovics-birtokon. 1941-ben elvettem Költés Juliannái, velem egy.sörsú bolhói szegénylányt. A háborúból sajnos nem maradtam lei.

A frontra 42 augusztusában kerültem ki. előtte Pécsről hazaengedtek eltávozásra, aznap született az első fiúnk . . . Babád! Feri bácsi. Bakóca-godisai orvos keze alá kerültem. Olyan ember volt, aki amikor a németek nem akartak fölengedni bennünket a vagon-