Somogyi Néplap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-14 / 163. szám

Zeneiskolák a megyében Helyhiány lelkesedéssel Somogybán a felszabadulás eiuft — a megyeszékhely ki­vételével — nem folyt szer­vezett zeneoktatás, ma százá­val kell visszautasítani a'fel­vételre alkalmas gyermekeiket helyhiány; miatt. A zeneokta­tás ily módon megyénk kul­turális életének egyik leggyöt- rőbb gondjává vált, és — mint a megyei tanács vb néhány nappal ezelőtti ülésén kiderült — jó ideig az is marad. E gondot azonban sikerek szülték. Az elmúlt évtized vé­gen több helységünkben — Barcson, Nagyatádon, Siófo­kon, Fonyódon és Marcaliban — új zeneiskolákat hoztak létre, Csurgóin és Taibon pe­dig »kihelyezett« oktatást szerveztek, dacolva az anyagi nehézségekkel. Ebben az egész megyét behálózó intézmény- rendszerben ma több mint másfél ezer diák igyekszik el­sajátítani a hangszeres jájék titkait, hetven pedagógus irá­nyításával. Sajnos, ez a meny- nyiség csak »abszolút« értéké­vel látszik nagynak, az orszá­gos átlaghoz viszonyítva meg­lehetősen csekély. Hazánkban a lakosság két és fél százalé­ka tanul zenét, megyénkben alig egy százaléka. A bajokat zeneiskoláink csekély befoga­dóképessége és — a barcsi ki­vételével — rozoga állapota idézi elő. Van-e hát megol­dás? i A kaposvári zeneiskola ka­tasztrofális helyzetéről, az évek óta tartó huzavonáról lapunkban már többször is szóltunk. Ami a »végkifejle­tet« illeti, csupán annyi lát­szik valószínűnek, hogy az in­tézmény jövőre megkapja a tanítóképző főiskola néhány Beloiannisz utcai helyiségét, a felújításra legkorábban 1980- ban kerülhet sor. A barcsi Vikár Béla Zene­iskolában kétszázötvenen ta­nulnak, viszonylag jó körül­mények között A bővítés azonban itt is elkerülhetetlen. Az intézmény fejlesztéséről a városi tanács-vb nemrégiben határozatot hozott A muzsika marcali »végvá­ra« jóval kevesebb bizakodás­ra ad okot mint a barcsi. Bár az igény itt is nagy, a zenetanítás igen szűk helyen, rossz körülmények között fo­lyik, az általános iskolával közös épületben. Az új műve­lődési központ felépítése után — a helyi tanács döntésének megfelelően — ä zeneiskolá­nak meg kell kapnia a jelen­legi művelődési ház épületét amely átalakítva hosszú időre megoldást ígér. A legelviselhetetlenebb ál­lapotok Nagyatádon uralkod­nak. A zeneiskola itt sokáig a művelődési központ alagso­rában működött — a szó szo­ros értelmében albérletben —, ahol a hat pedagógusnak és a százötven tanulónak gyakorta a beázott mennyezetre, a vi-1 zes falakra kellett vetnie vi­gyázó szemét, a zongora kla­viatúrája és a fúvóshamgsze- rek billenytűje helyett Az In­tézmény az ősztől új, szintén átmeneti helyiségekben mű­ködik majd. Végleges megol­dásra — a helyi tanács hatá­rozata értelmében — a József Attila kollégium, bővítése után számíthatunk. Siófokon még komolyan ve­hető ígéret sem hangzott el, holott a zeneiskola kicsi, a vasútvonal közvetlen közelsé­ge és az állandó zaj miatt le­hetetlen a zeneoktatás leg­alapvetőbb követelményeinek is eleget tenni. Csupán a fo- nyódi intézmény csempész némi derűt a komor összkép­be. Az intézményeik hangszer­készlete jóval kevesebb aggo­dalomra ad okot, mint az épületek állapotá. A Kulturá­lis Minisztérium és a tanácsok sokat tettek azért, hogy a ta­nulók ne szenvedjenek hiányt eszközökben. Ám a további fejlesztést nehezíti, hogy a hangszerek ára 1977 óta 50— 200 százalékkal emelkedett, s e folyamat még korántsem ért véget. Mivel az iskolák költségvetése évek óta »stag­nál«, a beszerzési igényeket más forrásokból kellett kielé­gíteni. A személyi feltételek általá­ban megfelelnek az oktatás követelményeinek. A hetven pedagógus átlagos életkora körülbelül harmincöt év, nem fenyeget hát a tömeges »ki- öregedés-« veszélye. Közülük kilencen képesítés nélküliek, ám zömmel ők is tanulnak. A helyi tanácsok — különösen a barcsi és a marcali — jó né1 hány fiatal pedagógusban éb­resztettek kedvet a letelepe­désre különböző szociális jut­tatásokkal, mindenekelőtt la­kások biztosításával. Az oktatás eredményei ál­talában azonosak az országos átlaggal. A zenei pályára irá­nyuló növendékek száma a múlt tanévben százötven volt e csaknem tízszázalékos arány ugyancsak nem gyengébb a hazai átlagszínvonalnál. A pe­dagógusok közművelődési te­vékenységéről — a kamara­csoportok koncertjeiről, a Ka- posyáron már hagyományossá vált országos kamarazenei ta­lálkozóról, a barcsi fúvósze­nekari fesztiválokról, a nö­vendékhangversenyekről és néhány zenetanárunk orszá­gos, sőt külföldön is elisme­rést adatott módszertani tevé­kenységéről — csak a legna­gyobb elismeréssel nyilatkoz­hatunk. Megyénkben tehát minden szubjektív feltétel adott a zeneoktatás »kivirá- goztatásához,«. Lengyel András Szuleít akarta össze bé kite ni Kis „csövesek a megőrzőben Piszkosan, pénz és igazolvány nélkül Átmeneti csend van a kő­röshegyi 2. számú iskolában, a Balaton-parton t fel­ügyelet nélkül talált gyerme­kek megőrzőhelyén. A nyitás óta — két és fél hét alatt — tizenöt gyermeket hoztak be a rend őrei. A múlt é(V ha­sonló időszakában huszon­nyolc »vendége« volt az in­tézménynek, a tendencia te­hát kedvező: a szökött gyer­mekek száma — eddig — csőikként. A szociális összeté­tel azonban alaposan meg­változott. Erről beszélgetünk Mészáros Györgyiével és Szíjártó Zsolttal, a gyermekek őrzésével megbízott nevelők­kel. — Milyen környezetből ke­rülnek a »renitens« fiatalko­rúak a Balaton-partra, majd a rendőrségre? — Az idén meglepően sok, állami nevelőintézetekből szö­kött fiút és lányt hoztak hoz­zánk, csaknem egy tucatnyit. Többnyire kalandvágyuk, ro­mantikaéhségük hajtja őket ide, nemcsak Somogyból, ha­nem Budapestről, Zalaeger­Európai népek költészetéből Megjelent a Somogy nyári száma A’ nyolcvanéves Martyn Ferenc 1940-ben, Pécsen el­hangzott előadását elsőként teszi közzé a Somogy abból az alkalomból, hogy az idős mester most ünnepelte szüle­tésnapját. »Párizs közel száz éve központja, irányítója min­den művészeti mozgalomnak, és a párizsi iskola, miként például a \ firenzei, már tör­ténelem. De festő számára az utazás éppoly fontos, mint maga a munka« — mutatja be a helyszínt Martyn Fe­renc. Olvashatunk a francia katedrálisokról, a provence-i tájról, a különböző műhelyek­ről: elsősorban a Gobelins- ben, Bayeux-ban és Aubus- sonban működött szőnyegszö­vőkről. A tartalmas irodalmi rovat­ból az Égtájak összeállítást emelhetjük ki. Az európai né­pek költészetéből fordított Somlyó György, Lakatos Kál­mán, Szopori Nagy Lajos, Csák Géza, Benedek András, Szirmay Endre, Papp Árpád és Fodor András. (A költők rövid bemutatásával ellenben adósak maradtak a szerkesz­tők.) \ Sík Endre, a magyar allam- férfi-diplomata, a nemzetközi munkásmozgalom jelenté­keny történelmi alakja, Feke- te-Afrika történelmének vi­lághírű tudósa Berzsenyi Dá­niel alapos ismerője volt — ezt kevesen tudják. Hegedűs Géza teszi közzé Sík Endre Berzsenyi-élményét. ö így vallott a niklai »remetéről«: »Az egyetlen olyan magyar költő, aki a nyugat-európai legmagasabb szinten volt klasszicizáló és ugyanakkor a somogyi magányban már elő­legezte Vörösmarty, Lermon­tov, Victor Hugo romantikus- ságát ugyanazon a színvona­lon.« Alig néhány hónappal a halála előtt azt tervezte, hogy Latinovits Zoltáhnal közösen Berzsenyi-lemezt állítanak össze. Beöthy Ferenc Áprily Lajos balatonszemesi emlékeit idé­zi. Gyerekkori barátság hozta Szemesre Krenrich Lajos kör­orvos balatoni hajlékába. Laczkó András Kodolanyi Já­nos hét levelét teszi közzé. Korács József balatonboglári vaskereskedő irodalomkedve­lő volt, Szabó Lőrinc cél, Sin- ka Istvánnal tartott kapcsola­tot. Varga Imre Duna-parti mű­termében Tüskés Tibor be­szélgetett a siófoki születésű szobrászművésszel. A húsz­éves Jelenkort mutatja be írá­sában Kenyeres Zoltán. A dél-dunántúli irodalmi folyó­irat-szerző gárdájába több somogyi származású író, köl­tő tartozik, Takáts Gyula rendszeresen szerepel a folyó­irat hasábjain. Négy^ kiállítás­ról olvashatunk: Varga Hajdú István — barcsi születésű grafikusművész — budapesti tárlatát, Pánczél Tibor fonyó- di fotós Szabó Ervin könyv- tárbeli bemutatkozását Fodor András méltatja, Swierkie- wicz Róbert fotógrafikáit Al­más sy Mariann elemzi. Szabó Gyuláné bábuit Czine Mihály- né méltatja. Gyergyai Albert, Horgas Béla, Szása Imre mű­veinek az olvasására ösztönző könyvkritikák egészítik ki a Somogy nyári számát. Az il­lusztrációk sajnos nagyon ve­gyesek. Szépek a Varga Imre szobrairól készült reproduk­ciók, Pánczél Tibor fotói, saj­nos a többi kép rendszertele­nül helyezkedik el a kiad­ványban. H. B. Részietek egy brigádnaplóból sze-grui, ui ia Pénz és személyi igazolván} nélkül »csöveznek« a vasút állomásokon, a vadkempin gekben. Szociális háttérül általában nem létezik, szin te valamennyien elvált vagy alkoholista szülők gyermekei ritkábban árvák és íélárvák — Minden esetben a »To­rn antiké zás« vágya a csavar gás hajtórugója? — Nem, korántsem. Né hány napja bocsátottunk el egy fiút, aki azért került ide, mert össze szerette volna bé- kíteni erősen »kapatos« szü­leit. Közéj ük állt, amikor már tettlegességre került vol­na a sor, erre anyja és apja egyaránt ütlegelni kezdte. Ö elmenekült, és a parton ke­resett menedékek — Előfordul-e, hogy a csavargásra, kilengésekre a szülők könnyelműsége ad ürügyet. — Igen, nagyon gyakran. Sok anyukának és apukának az ország különböző tájain sejtelme sincs a balatoni ár­viszonyokról és csupán száz —százötven forintot ad gyer­mekének a néhány napos ki­ruccanás költségének fedezé­sére. Amikor a rendőrség megtalálja őket, már rend­szerint üres a zsebük. Csak találgatni lehet, miből étkez­nek, miből italoznak és mi­ből szándékoznak hazautazni. — Milyen a lefülelt gyer­mekek szüleinek társadalmi helyzete? — A legtöbben a társada­lom perifériáin élnek, de akadt az idén olyan is, aki­nek édesanyja az egyik mi­nisztériumban dolgozik, vi­szonylag magas beosztásban. — Hogyan viselkednek a kamaszok itt, a gyűjtőhe­lyen? JéUemző-e a vagány- kodás, az agresszivitás? — Szinte mindegyikük »börtönviszonyokra« számít az érkezéskor, s nem győznek csodálkozni azon, hogy itt pedagógusok vannak, akik egyáltalán nem tekintik őket »rabnak«. Szökési kísérlet az i idén még nem fordult elő.' Többségük szerényen, udva­riasan viselkedik, s önszáT fá­ból beszélni kezd menekülé­se okáról. Az otthonról szö­köttek történeteiben refaén- szerűen ismétlődik két motí­vum: »anyu is iszik, apu is iszik«, és: »anyu már a har­madik (negyedik stb.)_ »fér­jével« él együtt. — Egy pedagógus bízón vá­ra hiteles következményeket vonhat le azokból a jelene­tekből, amely ele szülő és gyermek találkozásakor ját­szódnak le a megőrzőben. — A szülők többnyire két­ségbeesetten reagálnak a rendőrség értesítésére, és ha­nyatt-homlok rohannak idei Egy i kük -másikuk olyannyi­ra felindult, hogy már a vi­szontlátás pillanatában agyonütné csemetéjét. Mi ezért rövidebb-hosszabb ide­ig beszélgetünk velük, csitít- juk őket, mielőtt találkozná­nak gyermekükkel. A másik jellegzetes szülői magatartás­forma a sírás, az értetlenség. Az eset hatására azonban szin­te mindegyiküknél megkez­dődik a lelkiismereti önvizs­gálat folyamata. Jobb későn, mint soha ... — Mit tesznek a gyermek kék a találkozáskor? — Egyikük-másikuk tőre-' delmesen megbánja »bűnét«,' a legmegátalkodottabbak azonban folyton-folyvást azt hajtogatják, hogy hamarosan ismét megszöknek. Az idén szerencsére még nem akadt ilyen visszatérő páciensünk. — Kiábrándító-e a pedagó­gus számára ilyen tapaszta­latokat szerezni az ifjúságról? — Nem, hiszen ezek a gye­rekek, ha intelligenciájuk jó részt alacsony is, nem züllöt­tek, nem bűnözők, nem go­nosztevők. Csak meggondo­latlanok. Keserű tapasztala­tokat inkább a szülőkről, a nevelési módszerekről szerez­hetünk. L.. A. Bevezetés, amivel minden napló kezdődik, és ami ért­hető szemérmességből — a brigádnaplókból kimarad: — Drága Naplónk! A mai napon azért vettünk kézbe, mert brigádunknak ismét szüksége volna valami — a tavalyihoz hasonló — címre, koszorúra, vagy egyéb — anyagi juttatással járó — el­ismerésre. Ennek pedig az idéri is a legfontosabb felté­tele egy gondosan vezetett, jól megírt brigádnapló. Reméljük, Drága Naplónk, az idén sem fogunk csalódni Benned! \ Tárgyalás, vagyis az ese­ménynapló (részletek). Május 12. A mai napon két brigád­tagunk villanylcapcsolókat javított az öregek napközi otthonában (köszönő levél mellékelve). Május 14. Bensőséges hangulatú ün­nepségen köszöntöttük egyik idős brigádtagunkat, aki im­már 15. alkalommal tért visz- sza kényszerelvonó kezelés­ről. A szép jubileumot kü­lönösen az avatja emlékeze­tessé, hogy — akár a koráb­bi 14 — ez is eredménytelen maradt (fényképek mellékel­ve). Május 17. Ma az öregek napközi ott­honában két gondozottat áramütés ért. Rögtönzött bri­gádgyűlésünkön egyhangúlag eldötöttük, hogy a balesetet szenvedett két embert tiszte­letbeli brigádtaggá avátjuk, és temetésük alkalmával egy-egy 120 forintos koszorú­val köszöntjük őket (számla mellékelve). Június 4. Ma volt brigádunk név­adójának 143. születésnapja. Az egész munkaidőt kitöltő ünnepségsorozatot este tüzes hangulatú fáklyás felvonulás­sal zártuk. A tüzet a helyi önkéntes tűzoltók, a.hangula­tot a helyszínre érkező fele­ségek lokalizálták. A kár nem jelentős (számla mellékelve). Június 17. Mai brigádgyűlésünkön el­határoztuk, hogy a munka­helyen felhalmozódó 2,5; il­letve 10 dl-es üvegek betét­díjaiból — a helyi úttörőcsa­pattal közösen — országjáró kirándulást szervezünk (jegy­zőkönyv mellékelve). Június 30. A vasgyűjtőfietek alkalmá­ból, a mai napon teherautó­ra raktuk az üzem területén található fémhulladékot. Az üzemi rendész szakmai túl­buzgóságból feltartóztatta autónkat, és rosszallását fe­jezte ki a hulladék között ta­lált tíz darab kerítésoszlop miatt. Brigádvezetőnknek sze­rencsére sikerült meggyőzni őt a brigádmozgalom jelen­tőségéről (számlát nem adott). Július 3. A MÉH-től kapott pénzen ma két darab pitykés lajbi- val, valamint másfél pár sar­kantyúval leptük meg a he­lyi pávakör tagjait. A meg­maradt összegből ökörsütés­sel egybekötött lovastúrát rendeztünk (számla, köszönő és marhalevél mellékelve). Jtilius 6. A mai szabad szombaton brigádvezetőnk telkén kerí­tésoszlopokat betonoztunk. Teljes létszámmal vettünk részt a munkában, így ha­mar helyére került a tíz da­rab vasoszlop (fényképek mellékelve). Befejezés, vagyis az érté­kelő szervek észrevételei és a minősítés: Jóleső érzéssel vettük ke­zünkbe ízlésesen bekötött, kulturált zsinórírással veze­tett naplójukat. Bár a betűk dőlésszöge néhány helyen el­tér a tavaly óta kívánatos 73,4 foktól, ennek ellenére nem tartottuk volna méltá­nyosnak, ha ezért — a nyil­ván egyéni figyelmetlenségből eredő — hibáért kizárjuk Önöket a brigádmozgalomból. Javasoljuk, hogy a most fel­használt 4 színű, 8 árnyalatú Írónők helyett a jövőben hasz­nálják a 8 színű, 32 árnya­latú olasz filckészletet. Egy kis utánjárással könnyen be­szerezhető ez, és lényegesen nagyobb hatás érhető el ve­le. Színes fényképeik szépen kidolgozottak, de ne feledjék, hogy a világ háromdimenziós (sőt talán négy is van). Fi­gyelmükbe ajánljuk tehát, hogy a jövőben térhatású felvételeken örökítsék meg a brigádélet mindennapi ese­ményeit. Mindent összevetve meg­állapíthatjuk, hogy tartal­mas, szép munkát végeztek, amelyben maximálisan ki­domborodott a közösségi em­ber minden pozitív vonása. Kívánjuk önöknek, hogy a jövőben is hasonló módon tevékenykedjenek, és büsz­kén viseljék e kitüntető cí­met! (Oklevél pecséttel, kéz­fogás vállveregetéssel, jelvé­nyek koszorúval mellékelve.) Űjvárjr Zoltán Fehér—Győré: Orfeo szerelme című darabjának ősbemuta­tóival Székesfehérváron utcaszínház nyitotta meg »ka­puit«. A város egyik ódon terén rendezték be a színpadot és a nézőteret. Az Orfeo szerelme című darab látványos, színes, zenés musical, amelynek főszerepét Szakácsi Sán­dor, a Vígszínház tagja játssza. A képen: Az utcaszínház »kapuja«. UTCASZÍNHÁZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents