Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-28 / 149. szám

I Folytatja munkáját a KGST ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) feltétele annak, hogy a KGST-tagállamok továbbra is biztosítani tudják folyama­tos gazdasági fejlődésüket, gazdaságpolitikai céljaik el­érését. Lázár György ezután ki­emelte, hogy az egyes ipari fogyasztási cikkek termelésé­nek fejlesztésére kidolgozott hosszú távú együttműködési célprogram megvalósítása több fontos fogyasztási cikk esetében hasznos hozzájáru­lást jelent majd a KGST- tagállamok szükségleteinek kielégítéséhez. Ezután a szin­tén napirenden szereplő köz­lekedési célprogramról szóit. — A KGST-tagállamok egymás közötti áruforgalma, csakúgy mint a személyforga­lom, olyan mértékűvé vált, amelynek tervszerű lebonyolí­tásával jelenlegi közleke­dési hálózatunk csak nagy erőfeszítések árán birkózik meg. Közös érdekünk, hogy együttműködésünk fejleszté­sének e szűk keresztmetsze­tét sokoldalú és hathatós in­tézkedésekkel mielőbb bővít­sük. Ehhez a közlekedési há­lózat fejlesztése mellett elen­gedhetetlenül szükségesnek tartjuk a járműpark és a hozzá tartozó ipari háttér gyorsabb ütemű növelését. Külön is szólt a tranzitfor­galom megoldásra váró prob­lémáiról. Hangsúlyozta, hogy Magyarország ebben különö­sen érdekelt, minthogy föld­rajzi helyzeténél fogva jelen­tős részt vállal a más KGST-tagállamok egymás közötti és a nem szocialista országokba irányuló, illetve onnan érkező tranzitszállítá­sainak lebonyolításában. Vas­úti szállításaink egynegyedét a tranzitforgalom teszi ki. Ebből következően szállítási kapacitásainkat nemcsak sa­ját szükségleteinkre kell fej­lesztenünk, hanem jelentős anyagi ráfordításokat kell eszközölnünk annak érdeké­ben is, hogy szállítóképessé­günk kielégítse azoknak a KGST-tagállamoknak az igé­nyeit is, amelyek termékei­ket hazánkon keresztül to­vábbítják más országokba. A magyar küldöttség a KGST t lésszakán. fűtőanyag igényeinek kielégí­tése mellett — az egyéb termékcsoportokban is mesz- szemenően kihasználjuk a kölcsönös szállítások növelé­sének, valamint a szakosítás és kooperáció elmélyítésének lehetőségeit. — Fontos és aktuális köve­telménynek tartjuk, hogy ja­vítsuk a KGST-tagállamok közötti gazdasági kapcsolatok tervszerűségét. Ügy látjuk, hogy gazdasági és technoló­giai kapcsolataink ma már olyannyira intenzívvé váltak, hogy minden korábbinál na­gyobb jelentősége van a köl­csönösen vállalt szállítási kö­telezettségek mennyiségi és minőségi, valamint az előírt határidőre történő pontos tel­jesítésének — mondta Lázár György és kiemelte: — Ismert tény, hogy a leg­korszerűbb termelóberende- zések előállítása, a modern technikát képviselő egész gépipar dinamikus fejlődése, a mostani ülésszakon jóvá­hagyásra kerülő ipari fo­gyasztási cikk célprogram megvalósítása nagymérték­ben attól is függ, hogyan tudjuk megoldani, magasabb színvonalra emelni a korsze­rű alkatrészekkel és részegy­ségekkel való ellátást. Együtt­működésünk elmélyítése ezen a területen azért is fontos, hogy csökkenteni lehessen a tőkés importtól való függést. Mindezen meggondolások alapján indítványoztuk és is­mételten hangsúlyozzuk, hogy a produktív alkatrész- és részegységgyártásban törté­nő szakosítást és kooperációt gazdasági együttműködé­sünkben kiemelt feladatként kell kezelni. Megítélésünk szerint a KGST-országokban létre kell hozni a legkorsze­rűbb színvonalú produktív alkatrészek tömeggyártását és az eddiginél lényegesen hatékonyabb intézkedéseket kell tenni e gyártás fejleszté­séhez szükséges gazdasági, műszaki és egyéb feltételek megteremtésére. Lázár György ezután arról szólt, hogy az országaink kö­zötti együttműködés tovább­fejlesztése, a szocialista gaz­dasági integráció . kibontakoz­tatása, valamint a nem szo­cialista országokkal fennálló kapcsolataink hatékonysá­gának fokozása szempontjá­ból egyaránt növekszik a je­lentősége az együttműködés közgazdasági eszközrendsze­re továbbfejlesztésének. Befejezésül hangsúlyozta hogy a KGST XXXIII. ülés­szakán hozott döntéseink újabb hozzájárulást jelente­nek gazdasági együttműkö­désünk fejlődéséhez, a szo­cialista gazdasági integráció elmélyítéséhez. A jó hatá­rozatokat azonban át is kell ültetni a mindennapos gya­korlatba. — Biztosítom önöket, hogy ennek érdekében a magunk részéről minden erőfeszítés} meg fogunk tenni — fejez­te be felszólalását Lázár György. Ezt követően arról szóit hogy a célprogramok jóvá­hagyásával munkánk fontos, de első szakasza: a célok ki­jelölése és a munkaprogra­mok összeállítása zárul le. A kormány elnöke hang­súlyozta, hogy az egyik leg­fontosabb soron lévő feladat a kölcsönös érdekek figyelem- bevétele alapján mielőbb le­zárni az 1981—1985. évi nép- gazdasági tervek koordináció­ját Ennek kapcsán részlete­sen beszélt arról, hogy a vi­lággazdaságban végbement gyökeres változások kedve­zőtlenül hatottak a magyar népgazdaságra, ismertette ez évi népgazdasági tervünk fő jellemzőit és a végrehaj­tás érdekében tett intézkedé­seket, majd így folytatta- gazdasági feladataink megol­dásához, egyensúlyi helyze­tünk javításához saját erőfor­rásaink maximális mozgósítá­sa mellett a legfontosabb esz­közt a KGST-tagállamokka! való gazdasági együttműködé­sünk szélesítésében, a szocia­lista gazdasági integráció ki­bontakoztatásában látjuk. Ezért a magunk részéről nél­külözhetetlennek tartjuk, hogy az országaink közötti gazdasági kapcsolatok növe­kedési üteme a jövőben gyor­sabb legyen, mint a nem szo­cialista országokkal fenntar­tott gazdasági kapcsolatok fejlődési üteme, s hogy en­nek eredményeként szükség­leteinknek növekvő hánya­dát a KGST-tagállamok­ból tudjuk kielégíteni. Ezzel összhangban nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kölcsönös szállítások vo­lumene 1981—1985 között minden évben fokozatosan emelkedjék. Az egymás kö­zötti külkereskedelem volu­menének folyamatos növeke­dését megítélésünk szerint akkor lehet biztosítani, ha — a tagállamok nyersanyag- és A KGST XXXIII. üléssza­kának szerdai plenáris ülé­sén Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke felszólalásában rámutatott ar­ra hogy az előterjesztett vi­taindítók a tagállamok gaz­dasági haladásának és együtt­működésének sokoldalúságát jellemzik, a további fejlődés számos lényeges kérdését tar­talmazzák. — A szovjet küldöttség osz­tozik az előadásokban kifej­tett értékelésében a követ­keztetésekben, és alapvetően egyetért a határozattervezet­tel — emelte ki a szovjet kormányfő. Koszigin rámutatott arra, hogy a KGST-országok har­minc év alatt nagy tapaszta­latokra tettek szert azon a téren, hogyan oldják meg ter­vezési együttműködéssel a gazdasági és tudományos­műszaki problémákat. — Ezen az alapon — ha­talmas olaj- és gázvezeté­keket és egyesített energia- rendszert hoztunk létre, ipari komplexumokat építünk, megszerveztük az elektroni­kus számítógépek egységes rendszerének gyártását, vég­rehajtjuk a nemzetközi űr­kutatási programot. Az együttműködés pozitív tapasz­talatai alapján meggyőződé­sünk, hogy az elértekre tá­maszkodva sikeresen birkó­zunk meg az új, összetettebb feladatokkal is — hangsúlyoz­ta Koszigin. A Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy az SZKP és a szovjet kormány értékelése szerint a hosszú távú célprogramok kidolgozá­sának befejezése a kollektív munka fontos gazdasági és politikai eredménye. Koszigin a gazdaságpolitika kulcskérdésének nevezte a termelés intenzitásának nö­velését, hatékonyságának emelését, a tudományos—mű­szaki folyamat meggyorsítá­sát, kiemelve: különösen nagy fontosságú, hogy gyorsan al; kalmazzák a tudomány és a technika vívmányait, elsősor­ban a gépgyártásban, haszno­sítsák a nemzetközi gyárt­mányszakosítás és a termelé­si kooperáció előnyeit. A KGST országai sok jó gépet gyártanak, de még ko­rántsem oldották meg telje­sen számos gépipari termék minőségének, műszaki színvo­nalának problémáit. Koszigin aláhúzta: a követ­kező két ötéves terv időszaká­ban intenzíven kell végrehaj­tani a termelés szakosítását, a termelési kooperáció meg­valósítását. A KGST illetékes szerveinek felül kell vizsgál­niuk a gyártmányok listáját, javasolniuk kell az elavult típusok gyártásának meg­szüntetését, új indítványokat kell kidolgozniuk a gépek, berendezések műszaki muta­tóinak korszerűsítésére. A szovjet kormányfő a továb­biakban a fűtőanyag, energia és nyersanyag termelés kér­déseivel, ezen belül a KGST- országok atomenergia-felhasz­nálási programjával foglalko­zott. Hangsúlyozta, hogy az atomerőművek építésének kö­zösen kidolgozott programja olyan új kapacitást biztosít, amely egyenlő a KGST euró­pai tagállamai és Kuba je­lenlegi villamosenergia-ter- melésének egyharmadával. A program sikere viszont attól függ, hogy megfelelően és idejében biztosítsák a szüksé­ges berendezések gyártását. Koszigin részletesen foglal­kozott a KGST-országok egy­más közötti kereskedelmével és hangsúlyozta: a kereskede­lem gyors bővülése a közleke­dési, szállítási kapacitás nö­velését igényli. Az elfogadás­ra javasolt hosszú távú köz­lekedési együttműködési cél­program elősegíti a szállítási kapacitás bővítését, így a többi között előirányozza 18 nemzetközi vasútvonal re­konstrukcióját, új műszaki berendezésekkel történő fel­szerelését. Alekszej Koszigin a továb­biakban Mongólia. Kuba és Vietnam gazdasági fejlődése meggyorsításának kérdésével foglalkozott, aláhúzva, hogy ez a szocialista közösség fon­tos internacionalista feladata. Külön aláhúzta a szocialista Vietnam megsegítésének je­lentőségét. — Az SZKP, a szovjet kor­mány a jövőben is minden tő­le telhetőt megtesz a testvér­országok gazdasági együttmű­ködésének következetes elmé- 1 ■'ütéséért, és fejlesztéséért — emelte ki Koszigin és Leo- nyid Brezsnyevnek, az SZKP XXV. kongresszusán mondott szavait idézte, miszerint nemcsak nagy kölcsönös gaz­dasági előnyről van szó, ha­nem ez hatalmas politikai je­lentőségű feladat is. Közössé­günk anyagi alapjainak meg­szilárdításáról van szó — em­lékeztetett Brezsnyev szavaira a szovjet kormányfő, aki be­fejezésül meggyőződését fe­jezte ki, hogy a jelenlegi ülés­szak döntései hozzájárulnak a sikeres szocialista és kom­munista építőmunkához, a szocialista országok összefor- rottságáhez, a szocialista kö­zösség nemzetközi pozícióinak megszilárdításához. • • • A KGST 33. ülésszakának szerda délutáni ülésén befeje­ződött a tagállamok küldött­ségvezetőinek felszólalása. Va­lamennyi kormányfő támoga­tásáról biztosította és elfoga­dásra ajánlotta azt a két új hosszú távú célprogramot, amelyet Nyikolaj Bajbakov terjesztett szerdán az ülésszak elé. A küldöttségvezetők hangsúlyozták, hogy mind a közlekedési, mind pedig az ipari fogyasztási cikkek gyár­tását szabályozó hosszú távú célprogram végrehajtása köz­vetlenül hozzájárul a tagálla­mok szociális feladatainak megoldásához, az életszínvonal emeléséhez. A szerdai plenáris ülést kö­vetően az esti órákban Konsz- tanytin Katusev szovjet mi- niszterelnök-helyetes elnökle­tével összeült az ülésszak szer­kesztő bizottsága is a csütör-i tökön elfogadásra kerülő do-' kumentumok tervezetének tisztázására. A KGST ülésszaka ma dél­előtt folytatódik, (MTI) Japán gazdasági szerepének elismerése Tőkés csúcs Tokióban A japán főváros Akaszaka­palotájában, a kormány ven­dégházában ma kezdődik meg hét tőkésország vezetőinek sorrendben immáron ötödik csúcsértekezlete. A részvevők — Carter amerikai és Giscard d,Estaing francia elnök, vala­mint Ohira japán, Clark ka­nadai. Schmidt nyugatnémet. Thatcher brit és Andreotti olasz kormányfő — külügy- és gazdasági minisztereinek társaságában mindenekelőtt közös stratégiát óhajtanak ki­alakítani a súlyc« energia­helyzet orvoslása céljából. Bár a hivatalos napirenden az infláció, a munkanélküliség a gazdasági növekedés, a ke­reskedelem, a valutaügyek és az észak—déli kapcsolatok problémái is szerepelnek, a központi és egyben legvitatot­tabb téma az olajbehozatali korlátozások kérdése. A talál­kozón, amelyet Japán egyre növekvő gazdasági és politikai szerepének mintegy elismeré­seként először tartanak a szi­getországban, a hetek kötetlen formában eszmecserét folytat­nak nemzetközi stratégiai együttműködésük elmélyítésé­ről, japán sajtójelentések sze­rint az Egyesült Államok a NATO és Japán kapcsolatai­nak megszilárdításáról is. A szovjet—amerikai kapcso­latoknak a bécsi SALT-egyez- mény után várható alakulása éppúgy a politikai megbeszé­lések témája lesz, mint a kö­zel-keleti olajtérségban az irá­ni változások nyomán előállott helyzet, Egyiptom és Törökor­szág gazdasági segélyezése, Kína szerepe, valamint az in­dokínai fejlemények. Az elő­zetes eszmecserékből arra le­het következtetni, hogy ame­rikai kezdeményezésre sző lesz az indokínai menekültek ügyéről is. Margaret Thatcher Moszkvába*« tárgyalt A szovjet—angol kapcsola­tokról és néhány nemzetközi kérdésről tárgyalt Alekszej Koszigin szovjet kormányfő Margaret Thatcher brit mi­niszterelnökkel. Thatcher asszony, útban a tokiói érte­kezletre, néhány órára meg­szakította útját a szovjet fő­városban, ahol a szovjet kor­mányfővel a repülőtéren foly­tatott megbeszélést. Mint hivatalosan közölték, az eszmecsere során mindkét fél állást foglalt amellett, hogy fdvtatni kell a nemzetközi feszültség enyhítését, vissza kell fogni a fegyverkezési versenyt. Merénylet a sah ellen Merényletet kíséreltek meg a mexikói Couernavacában a jelenleg ott élő Reza Pahlavi iráni sah ellen — közölte az El Diario című lap. A sah testőreitől szerzett értesülések szerint egy jelzés nélküli helikopter mélyrepülés­ben haladt el a ház fölött, és gépfegyverrel lőni kezdte azt. A testőrök viszonozták a tü­zet, ezt követően a helikopter eltűnt a környékről — írja az újság. Szerdán Teheránban a szél­sőséges nézeteiről ismert Khalkhali ajatollah az AFP hírügynökség tudósítójának azt mondotta, hogy az általa vezetett »Muzulmán Egység- szervezet« hajtotta végre a merényletet. Vita a SÜLT—ll-ről A szerződés ismeretének hiánya Változatlan hevességgel fo­lyik az amerikai szenátorok között a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozá­sáról kötött szerződés vitája A SALT—II-t ellenző szenáto­rok kedden is számos éles támadást intéztek a szovjet— amerikai megállapodás ellen, követelve annak módosítását, vagy ratifikálásának elutasí­tását. Jake Garn köztársaság- párti szenátor, aki jelen­leg a kemény vona­lat sürgető »héják« egyik fő hangadója, hatpontos mó­dosítási tervet terjesztett elő. A módosítási indítványok — akármilyen furcsán hang­zik is — mindenekelőtt az egyéhként igen bonyolult szer­ződés kellő ismeretének hiá­nyáról tanúskodnak. Garn ugyanis többek között köve­telte: korlátozzák a két ország által birtokolt rakéták számát, s tiltsák meg hogy rejtjelez­hessék a rakétakísérletek ada­tait. Mindkét követeléssel nyi­tott kapukat döngetett, mivel azok lényegében szerepelnek a szerződésben. Garn figyelmen kívül hagy­va a Szovjetuniónak azokat a korábbi higgadt hangú figyel­meztetéseit, hogy semmilyen változtatást nem fogadhat el az amerikai elnök által is alá­írt szerződésen, kijelentette: meggyőződése szerint a Szov­jetunió hajlandó lenne újra tárgyalni a szerződést, ha az amerikai szenátus jelenlegi formájában elutasítaná azt. Mark Hatfield, szintén köz­társaságpárti szenátor a szer­ződés olyan módosítását java­solta, hogy a két nagyhatalom a jelenlegi szinten fagyassza be nukleáris haderejét. Hat­field ezzel burkoltan a hadá­szati támadó fegyverrendsze­reknek éppen azt a finoman kiegyensúlyozott korlátozását utasította eL amelyről a Salt—II-ben közel hétéves munka eredményeképpen ál­lapodott meg az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió. A szerződést támogató sze­nátorok közül a demokrata­párti Garry Hart nyomatéko­san figyelmeztetett arra, hogy a ratifikálás elutasítása esetén az egész szerződés megrendül­ne, ami viszont újabb lendü­letet adna a fegyverkezési versenynek. Az amerikai szenátus re­publikánus tagozatának veze­tője kijelentette: Ha nem mó­dosítják az új SALT-szerző­dést, annak törvénybeiktatása ellen fog szavazni. Howard Baker szenátor állásfoglalása a jelek szerint fokozza a szov­jet—amerikai szerződés wa­shingtoni ratifikálásával kap­csolatos nehézségeket. Baker szenátor sajtóértekez­letén azt állította, hogy a második SALT-egyezmény »egyenlőtlen«, nem előnyös az Egyesült Államok számára és ezért a megállapodást annak jelenlegi formájában — nem támogathatja. Howard Baker a száztagú szenátus 41 szenátort számláló republikánus csoportjának mérsékeltjei közé számít Mostani — és jövendő — ál­lásfoglalásain meghatározhat­ják egy sor republikánus, sőt demokratapárti törvényhozó állásfoglalását is, a testület­ben, ahol kétharmados több­ségre van szükség a SALT- egyezmény törvénybeiktatásá­hoz. A SALT-szerződés ratifiká­lási vitája két hét múlva kez­dődik, és novemberig tart a2 elnökválasztási (és ezzel együtt törvényhozási) válasz­tási kampány, pedig rányomja bélyegét az 1980-as év első kétharmadára. Ebben a hely­zetben Baker bejelentése nem tekinthető végleges álláspont­nak, bár a ratifikálást min­denképpen nehezíti. Alekszej Koszigin beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents