Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-24 / 146. szám

A csomaghordó és a szökött fiú Razzia a Balaton-parton A* akció pénteken este nyolc órakor kezdődött. Rendőrök, civilruhás nyomo­zók indultak Siófokra és kör­nyékére. Gépkocsik mentek Fonyódról is a Balaton déli partjának más részeire. A rendőrség a péntekről szom­batra virradó éjszaka közbiz­tonsági ellenőrzést tartott a tóparton. Lányok igazolvány nélkül Az egyik akciócsoport gép­kocsijában ülök. Az eligazí­táskor kapott feladat: ellen­őrizni néhány siófoki, szépla­ki borozót, az Ezüstpartot, egy kempinget és a déli part fő­városát körülvevő zöldterület egy részét. A Zöldfa vendéglő előtt ál­lunk meg. A kerthelyiség majdnem tele, bent a terem­ben azonban csak néhány asztalnál ülnek. Amott egy fiú társaságában két lány. Nyújtják a személyi igazolvá­nyukat. A fiú épphogy elmúlt tizennyolc éves, mégis egy igazi felnőtt rutinjával-« iszik. Az igazolványok rend­ben vannak, a nyomozó má­sik asztalhoz lép. Továbbindulnánk, amikor két lány érkezik. Az időseb­bik, mint mondja, már elmúlt 18 éves, ám személyi igazol­ványát a kempingben felej­tette, majd ott megmutatja. A kempingben előkerül az iga­zolvány, minden rendben. Csak hát — mondják a rend­őrök — igazolvány nélkül nem tanácsos elmenni hazul­ról. Az akciócsoport a kemping­ben jár. Bőven van még hely a sátrak számára, a rossz idő­ben nem valami vonzó a tá­borozás. Rét ifjú mászik elő az egyik sátorból, már egy hete vannak itt. Holnap haza­megyünk — mondják. — Ele­günk volt ebből az időből. Az ellenőrzést végző cso­portok egy- része este tízkor találkozik, majd Siófok ked­velt szórakozóhelyeire indul. Először a Fogas presszóban kezdik meg az igazoltatást. Néhányan az ajtó felé igye­keznek, de csak az mehet ki, akinél minden rendben van. Egy fiatalember lelkesen magyaráz: azért nincs még lakáséi, mert nemrég érkezett, most ismerősöknél aiszik. Munkahelye van. dolgozik rendesen. Akinél minden rendben, az nem beszél, csak átnyújtja az igazolványt. Má­sok már előre magyarázkod­nak. Itt nincs idő hosszú be­szélgetésre, majd a kapitány­ságon beszámolhatnak min­denről. A Csikó-bár zsúfolásig meg­telt. ÉjjeL kettőig tart a disz­kó. A bejárat előtt egy fiatal­embert igazoltatnak. Kiderül: pesti fiú, nemrég szabadult a tégy házból. Most pártfogói felügyelet alatt áll, engedély nélkül jött el a fővárosból. A kapitányságra viszik. Ott szinte sírva mondja: — A testvéreim várnak rám. — Munkahelye? — Csák most helyezkedtem el, eddig egészségi okok miatt nem tudtam. Panaszkodik, sopánkodik, holott nem éppen sajnálni való. Legutóbb például több mint négy év fegyházbünte­tést kapott, visszaesőként el­követett betöréses lopások miatt, és nem ez volt az első büntetése. Tudomásul veszi, hogy egyelőre a fogdában ma­rad, aláírja a kihallgatása jegyzőkönyvet, aztán aludni megy. Megviselte ez az éj­szaka. A rendőrök is fáradtak, a munka azonban folytatódik. Józsi, a nagyfónök A Balaton presszó szintén zsúfolt. Mindenki beletörődik, hogy egy időre szünetel a tác, s rendőrök lépnek az aszta- ' lökhöz. Egy férfi tolakszik befelé. Megállítják, kérik az igazolványát. Készségesen át­nyújtja. de kiderül, hogy már jó ideje ninc^ munkahelye. Beszáll az autóba és rövide­sen ott ül az elszámoltatást végző rendőrtiszt asztala előtt. — Ságváron lakom — mondja. — És ott is dolgo­zom. Korábban a Zöldért­1 nél voltam, de keveset fizet­tek, hát kiléptem. — Most mit csinál? — A boyszolgálatnál va­gyok — magyarázza. — De azt beírnák a sze­mélyibe. — A Józsi. mondta, hogy bejelenthetne, de nem éri meg, így több a pénz, nincs esztéká. — Zavaros magyará­zat következik. — Ki az a Józsi? — Aki elosztja nekünk a munkát, aztán visszük a cso­magokat. Ma fordultam né- gyet-ötöt a triciklivel, keres­tem több mint hatszázat, négyszáz az enyém. Aztán moziba mentem és lekéstem a buszt. Sörözni akartam. Mi­kor mehetek már el? Nagyon kéne egy sör. A moziban is vizet kellett innom. Lassan kiderül, hogy Józsi valóban a boyszolgálatnál dolgozik. Amikor az üdülők­ben váltanak, összeszed négy embert, &ki hordja a csoma­gokat, ő meg kezeli a pénzt, és a végén mindenki jól jár. Legjobban persze Józsi. Ö a nagyfőnök, ő »adminisztrál-«, és ő szabja meg, ki mennyit kap a bevételből. — Ságváron mit dolgozik? — A kőműves mellett va­gyok, napi 250 forintot kapok. Azért nincs beírva az igazol­ványba, mert a kőművesek­nek nem éri meg bejelenteni. — Télen mit fog csinálni? — Visszamegyek a Zöldért­hez. Tessék mondani! Nem mehetnék már sörözni? Elég későre jár. Ölvén forinttal A fiatalember tizenhat éves, egy napja érkezett Hosszú he­tén y bői és már be is fejezi a csavargást. — Régi ismerős — mond­ják a rendőrök —, az ' idén már vagy negyedszer van itt. — Mennyi pénzzel jött el hazulról? — Ötven forinttal. — Gondolta, hogy elég lesz? — Tudtam, hogy nem, de ha elfogy, akkor kunyeráltam volna. — A szüleinek mit mondott? — Hogy dolgozni megyek. Műszaki boltban dolgozom, és kereskedelmibe járok. Az utolsó két hónapban már nem mentem iskolába, mert tudtam, hogy úgyis megbu- kok. Nem szeretem, amit csi­nálok. — Mit szeretne? — Talán valami szerelő szakmát. Édesapám a bányá­ban dolgozik, édesanyám meg szabó kisiparos. — Az idén már többször leszökött a Balaton-partra, és mindig elkapták... — Hát igen, peches va­gyok, de azért megpróbál­tam. — Aszúiéi mit szólnak, ami­kor visszaviszik? — Semmit. — Azt sem mondják: ej­nye kisfiam? — De azt mondják. A fiúért rövidesen jönnek a szülei. Nem ő az egyetlen, aki pénz nélkül, céltalanul indul el hazulról, csupán a csavargás kedvéért. És nem ő az egyetlen, akinek utána otthon csak annyit monda­nak: ejnye! Á tiszta környezetért Az ellenőrzés hajnali négy­ig tart. Kint már világosodik, bent a Siófoki Járási-Városi Rendőrkapitányságon még ja­vában tart a munka. A raz­zia célja a megelőzés volt, az üdülővendégek érdekében. Dán Tibor fl Taurus Nyíregyházán i Bíráló és tárgyilagos szem­mel-néznek mindent: Gölléna főutcát, az árkok, az udvarok, kertek, az üzletek, a közintéz­mények, a tsz gépműhelyének rendjét, tisztaságát. Képet al­kotnak az emberek tiszitaság- szeretetéről, igényességéről, s arról, hogy a tanács mennyire gazdája a köztisztaság, a köz- egészségügy, a környezet vé­delmének. Ez a bizottság — a 15-ös egyike annak a sok kis cso­portnak, amely a megye fal- vait, településeit járja, hogy megállapítsa: mit tettek a »Tegyünk többet lakóhelyünk tisztaságáért, rendjéért« felhí­vás nyomán. Tagjai azokat az intézményeket, társadalmi és tömegszervezeteket képviselik, amelyek a felhívást aláírták. A göllei főutca szép, ren­dezett Sok a virág, a fa, s hasonlót látni az udvarokban is. Majd minden házon ott van a »Tiszta udvar, rendes ház« feliratú tábla. Ez a köz­ség lakóinak tisztaság- és rendszeretetéről vall. — A felhívást a székhely­éé a társközségeik pártszerve­zetei és lakói nyomban a ma­gukévá tették. Tanácsülésen, falugyűlésen, tanácstagi be­számolókon ismertettük a fel­adatot, felhívást adtunk ki és juttattunk el mindenkihez. Az a célunk, hogy a környezet, a lakóhelyünk tisztaságának, rendjének megőrzése közügy legyen — mondja Halász La­jos, a tanács vb-titkára. A bizottság végigjárta Göl- lét, Büssüt, Fonót, Kisgyalánt és Inámpusztáfc, ^ ~' I}'“'“"'■'•érsj- v -««rt Szép, rendezett és tiszta volt a Béke Tsz gépműhelye; ezt tapasztalták legtöbb köz- intézmény vizsgálatakor is. Sok volt viszont az eldobált szemét Büssü közterületein, több hulladékgyűjtő kellene ezekre a helyekre, s a busz­megállók, az üzletek, a ven­déglők környékén. Fonóban a virágos, szépen gondozott és tiszta utcák nyerték meg a bizottság tetszését, Kisgyalán- ban ugyancsak rendet talál­tak. Különösen tetszett a tsz- központ előtti rózsakert. Gölle, Fonó, Kisgyalán »jó«, Büssü pedig »megfelelő« ér­tékelést kapott. följegyzés vall tapasztalataik­ról. Ezeket a közeljövőben 'elemzik, értékelik a felhívást kibocsátók, s meghatározzák a feladatokat. Sajnos, a termelőszövetke­zetek gépműhelyei, gépudva­rai általában rendezetlenek, elhanyagoltak. Ezt állapítot­ták meg Igáiban, Ráksiban, s még jó néhány helyen. Gamáson a tej begyűjtő ál­lomás állapota aggasztó, közel az istálló, a trágyalé befolyik a helyiségbe. Balatonszaibadi- ban a közterületek rendjére kellene nagyobb gondot for­dítani, Gadácson az utcák fá­sítására, virágosítására. Ma- gyaratádon az orvosi rendelő udvarát találták elhanyagolt­nak. Siófokon a posta épüle­te meg az állomás és a köz­út közötti terület állapota fi­gyelmeztető; a város egyéb­ként »jó« minősítést ért el. Csökönyavisontán a főút, a közintézmények, a gépjavító példás tisztasága, rendje érde­melt elismerést, és a szövetke­zet ABC-áruháza. Nem így a község presszója, a fürdő és az . ottani kisvendéglő. Ságvá­ron, Karádon, Nagyatádon, Balaton földváron, Boglárlel- lén sikerült az ügynek meg­nyerni az egész lakosságot. Elsősorban a társadalmi munkában, a fásításban, az utcák, terek parkosításában működtek közre sokan. Több helyen a KISZ-esek és az út­törők vállalták a parkeír. falc,' virágok gondozását,-védelmét. ® Elismerő sorok kerültek a Lábodon vizsgálatot végzők által készített följegyzésbe. Nagykorpádon, Rinyabese- nyön sok a zöldterület, ,az új park, s újabbak kialakítását is tervezik. Sikeres volt a köztisztaság, a község szépíté­se érdekében szervezett falu­nap. Jó néhány hélyen megnyer­ték e közös célnak az üze­mek, gazdaságok, termelőszö­vetkezetek szocialista brigád­jait is. A Nagyatádi Konzerv­gyárban a szocialista brigádok versenyt indítottak a tiszta­ságért. Karádon pedig a ta- . nácstagok között indult ne­mes vetélkedés. •JL. Sok városunkban,' közsé­günkben már kialakultak a város-falu szépítő mozgalom, az összefogás hagyományai. Ezt kell folytatni. A párt-, a KISZ- és a vöröskeresztes szervezetek, a szakszerveze­tek, az úttörőcsapatok, a ta­nácsok együtt a lakossággal sokat tehetnek ebben. * Véd­nökséget vállalhatnak a köz­területek, a parkok, fák, vi­rágok felett, rendbe tehetik az idősebb emberek udvarait, s az elhagyott házak előtti uta­kat, járdákat. iÄ.. . Szafai László Kitüntetett vasutasbrigád Héttagú, egyszínű Megfelelő ütemben építik a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gumiabroncsgyárát. A meg folyó belső szere­lési munkálatok befejezése után, júliustól megkezdődik a próbaüzem. A képen: A vulkanizáló gépek szerelése. A bizottságok ebben a hó­napban megyénk valamennyi településére eljutnak. Több tu­catnyi jelentés, jegyzőkönyv, Híres brigád. Nem először írunk róla. Minden bizonnyal nem is utoljára. A siófoki vasútállomás Kék Balaton szocialista brigádjáról van szó, a menetirányítók e hétta­gú közösségéről, amely nyolc esztendeje alakult, s azóta a Magyar Államvasutak Pécsi Igazgatóságának egész terüle­tén ismerik és elismerik. A dél-balatoni fővonal forgalom- irányítása a brigád feladata (Székesfehérvártól Nagykani­zsáig), s ilyenkor, szezonban különösen nagy odaadást kí­ván ez a munka. Hét vasutas (öt menetirányító, két vonal- biztos), hét hivatását szerető ember a vasutas társadalom nagy közösségében, Siófokon... Ünnepi brigádértekezletet tartottak abból az alkalomból, hogy elnyerték a vállalat ki­váló brigádja címet. Szeré­nyen, csendesen ünnepeltek, megidézték az elmúlt nyolc esztendő eseményeit, számba 23. rész. — Na, most már jól van — mondta Eleonórának' Schmütz —, úgy látszik, egész nap erre várt Most megnyug­tatjuk, és megy minden, mint a karikacsapás. Ide figyelj, te villamosságok főatyja. Te olimposzi villámszóró, te! Os­toba vagy, de szerencséd van, mert én szeretem az ostoba embereket. Azért is veszem körül magam velüik... — Plágium — mondta Eleonóra maga elé meredve —, de csak folytassa. Schmütz elmosolyodott. — Bravó — gratulált —, ezek szerint nemcsak a tele­fon. így szép, így valódi. Min­denki tud mindenkiről min­dent. Ezt a szokást mi is be­vezetjük. És, ha szabad mind­járt megkezdenem, a legelső^, hogy megtaláljuk a megfelelő bérleményt. Elek időmként felhorkant. »Nem veszek - részt semmi­ben«,' vagy »kimaradok ebből a hülyeségből« kiabálta. Schmütz mindig megnyugtat­ta egy-két szóval. Már rég nyakig benne van. És neki nem kell dolgozni, bízza csak azt másra. De Elek közbe­kiabálásai mindig halkabbak lettek, ahogy előrehaladt a tárgyalás, egyre inkább fülelt. Érdeklődött. Egyszer csak azt vetette közbe, hogy ezt más­képpen kellene megoldani. És ettől a pillanattól kezd­ve, úgy tárgyaltak, mint a cinkosok. Hajnali negyed ket­tőkor készep volt a hadi terv, megvolt mindenkinek a re­szortja a másnapi teendőkre, és kimondták a nagy termi­nust: január elsején, korareg­gel megkezdik a szolgáltatást. A tárgyalás végére elfo­gyott a konyak. Berúgtak egy kissé, bár mindhárman nagy torkú ivók voltak. Eleonóra levetette a cipőjét, kigombol­ta a blúzát, amitől Elek meg-, vadult, és a tárgyalás végez­tével diszkréten integetett Schmütznek, hogy vonuljon a kutyaólba. Schmütz megvetően biggyesztett, és vállat vont. Felülemelkedett ő az ilyes­min. De hát, ha egyszer Elek­nek így tetszik, hát miért ne? Elvégre társak, vagy mi a szösz. Különben is ... az csak összekovácsolja kettőjüket. Vagy ellenkezőleg? Schmützre hullámokban jött rá az aggódás. A szom­széd szobából időnként áthal­latszott #. vihogás, nyögés, sí­rás, nevetés, az égvilágon min­den, Schmütz pedig a meny- nvezetet leste, éberen. Aztán csönd lett, az egér lassan el­szundikált. Fél négykor ajtónyikorgásra ébredt. Elek ment el hazul­ról. Villámcsapásszerűen kelt fel, óriási bűntudat hajszolta. »Hogyan keveredhettem ide? Eladtam magam az ördög­nek«, ilyeneket gondolt ma­gáról. Fogta a fegyvert, beöl­tözött, és kikocsizott a ma­gaslesre. »Nem csinálom, eb­ben bízhatsz, Elek«, nyugtat­ta magát »Méghogy tangento- rozzak esténként! Naccságá- kat!« Elment a józan eszem, meg az övéké is. Igaz, Pici nem is rossz... Ködök úsztak elő az erdő fái közül, Elek várta a vada­kat. Várta, hogy valamit agyonlőhessen. A világosság lassan érkezett a fák közé. Elek elveszítette a vémyomot, és rezignáltan né­zett körük Egymaga volt és fáradt. Lőporszagú fegyverét vállára vette, és elindult az erdőből kifelé, a kocsijához. Nagyot sóhajtott. — Megette a fene az egészet — mondta hangosan. Schmütz, akit Elek távozása után elnyomott az álom, ar­ra riadt hogy valaki babrál a tarkóián. Eleonóra volt — Te is jó leszel, kicsi Schmütz — suttogta. * * • Néhány perccel éjfél előtt Elek és Schmütz, a vállalko­zó, benyitott a fogadóhélyiség be. Elfogódottak voltak. Elek időnként szipákolt egyet Ba­jusza ettől furcsa táncba fo­gott. Schmütz is érzett vala­mit ami veszedelmesen ha­sonlított a libidóra. Elek egy bontatlan üveg pezsgőt szo­rongatott a kezében — ké­szültek az avatásra. A többiek — Dezső, Béla, a két masszőr és Eleonóra, Elek lakásán ünnepelték az eszten­dő fordulóját. Aprósütemény volt rengeteg innivaló, a hű­tőben még innivaló, és haj­nalra Eleonóra korhelylevest ígért. Schmütz igazgató úr két óra pihenést engedélyezett hár­muknak. Eleonóra a fogadóhe­lyiség királynője lett, nálít le­hetett befizetni egy menetre, a két tangentorozó helyiség­ben Dezső és Béla, a két szak­ember Várja a vendégeket. Minden készen volt, hála Schmütznek. — Elintézzük — ez volt a jelszava. És el is intézte. Még november közepén megszerez­te az ingatlant, négyes lakás­cserét bonyolított le bámula­tos gyorsasággal. A bérlők az­zal a lelkesedéssel tették ma­gákévá a tangentor ügyét, amelyet tízezer kemény forint elosztogatása szokott előidézni. Megvolt hát a hely, a tervek, engedélyeit és kivitelező kel­lett. Schmütz mindezt egy- időben intézte el. (Folytatjuk) vették - eredményeiket; meg­beszélték a soron levő. fel­adatokat, különös tekintettel a balatoni idényre. Kiss Ferenc brigádvezető (40 esztendeje vasutas) beszámolójában töb­bek között elmondta, hogy az elmúlt években 235 fiatalt készítettek föl szakvizsgára, s ezt, a szolgálat szempontjából rendkívül fontos munkát többnyire szabad időben , vé­gezték a közösség tagjai, -p Hogy milyen jelentős ki­tüntetés a vállalat kiváló brigádja cím a vasútnál, azt a következő tény is példázza: a nagykanizsai üzemvezetősé­gen több mint 900 szocialista brigád dolgozik, s közülük csak a Kék Balaton 1 közössé­ge nyerte el a címet. Fringer Józsej üzemfőnök a brigád újítókészségét, ötletgazdag­ságát dicsérte. »Néha orszá­gos jelentőségű elképzelések­kel állnak elő« — mondta. Bíró Sándor siófoki állomás­főnök arra kérte a kitüntetet­teket, hogy gazdag tapaszta­lataikat tegyék közkinccsé, az állomás többi hat szocialista brigádja is hasznosíthassa. Badacsonyi Imre, a vasúti csomópont pártbizottságának titkára arról beszélt, hogy az idős vasutasok tisztessége, hű­sége a pályához milyen vonzó példa a fiatalabb brigádtagok előtt. Az értekezleten részt vet­tek a feleségek is, akik, mint Szentannai László, a brigád egyik legidősebb tagja mond­ta. sokat tesznek avégett, hogy férjeik vasutashoz méltó szín­vonalon láthassák el feladatai­kat. A brigádértekezlet színvona­lát meghitt hangulatát emelte az irodalom jelentléte. Ugyan­is a brigád szellemi, művésze­ti patrónusa, az egykori pusz- taberényi állomáskezelő költő fia, Fodor András is eljött az értekezletre, és felolvasta né­hány szép költeményét. A két­szeres József Attila-díjas köl­tő, író, műfordító, valamint a brigád régi jó barátja ezúttal nem saját könyvét, hanem Csűrös Miklós róla szóló kö­tetének egy példányát dedi­kálta a brigádnak. A kitűnő irodalomtörténész kritikus könyve az Akadémia Kiadó­nál jelent meg a napokban, s Fodor András a birtokába ke­rült első példányt ajándékoz­ta emlékül vasutas barátai­nak. ) Sz. A. 'FjKampfs Péteri

Next

/
Thumbnails
Contents