Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-23 / 145. szám
Naprakészen Bosszús mérnökökkel találkoztam az egyik gépipari vál lalatunknál. »-Hiába utaztam két és fél ezer kilóméiért, a versenytárgyalás feltételeiről pontatlanom voltak az értesü- iéseink. Csali a helyszínen derült ki, hogy a mi termékünket kár volt nevezni. Nem arra készítettük, nem arra való, mint amilyen pályázatra küldtük!« Szinte egy szuszra adta ki mérgét emigygn ösz- szegazve a tanulságot: mi is a piacról élünk, s jobban kellene ismernünk ezt a piacoi, ha tényleg meg is akarunk élni belőle. Nehezen lehetne vitába szállni- ezzel az állítással, mégha közhelyszerűnek hangzik is. A termelés fejlődésének elengedhetetlen feltétele az, amit így fogalmazott meg a szakszótár: piacismeret. Az imént említett eset igen egyszerű, mondhatni aláppélda. A gyakorlatban nem mindig ilyen könnyű azonnal átállni, hogy eme fogalom valójában mit ér — mi függ tőle. Nézzünk egy másik, szintén tipikusát. A hazai szisztéma általában a következő: a termelő vállalat megtermeli a terméket, a külkereskedelmi vállalat pedig értékesíti. Ez a munkamegosztás, az állami külkereskedelmi monopólium nyomán, történelmileg alakult ki — s általában attól függ a sikere, hogy a munkamegosztás két pozíciójában álló termelő és külkereskedő vállalat milyen eredménnyel működik együtt. Az esetek jó részében megfelelő az, együttműködés, a hagyományos formákat sikerrel. kiaknázzák a résztvevők. A termelő igyekszik eleget tenni a külkereskedelmi szakember időben érkező javaslatainak, kéréseinek — annak a közvetítésnek, ami egyébként feladata, s ami a világpiacot, illetve a megrendelő igényeit hivatott tolmácsolni. A sikeres tolmácsolás révén a termelő »eltalálja« a piac kiváltságát — az eredmény nem marad el. Sajnos az esetek meglehetősen nagy százaléka nein erről tanúskodik: az együttműködés »nem vezeti át« a piaci információkat a termelőhöz, és viszont. S nem csupán a tolmácsolással van baj, hanem az érdekek különbözőségével, illetve az érdektelenséggel. A termelő kiszolgáltatottnak érzi magá.t és monopo isztikus hatalmaskodással vádolja a külkereskedőt, emez pedig értetlenséggel, begyöpösödöttségge!. kisstílűséggel a termelőt. De hát maradjunk témánknál, hiszen a termelő külkereskedő vállalatok együttműködésének valamennyi gondját úgysem' fejthetjük föl egyetlen cikk keretében. A piaci informáltság, a piaci hatások közvetítése azonban olyan természetű problémái vet fel, amelyet érdemes önmagában is megvizsgálni. Hogy miért? Azért, mert ez nem kizárólagosan a termel ) és a külkereskedő magánügye! Ha úgy vesszük — kulcskér des ez abban a tekintetben is, hogy a népgazdaságnak kell tudnia — méghozzá nagyon pontosan és naprakészen —, mit állítson elő emberi és anyagi erőforrásaival. Nemcsak külkereskedelmi vagy termelői jog és kötelesség, hogy a külgazdasági kapcsolatokban jól tájékozottak legyünk. A hetvenes évek első- esztendeitől — attól kezdve, hogy a világgazdaság, a világpiac gyors változásokat produkál — e nélkül igazán nem lehet az eséiy reményével gazdálkodni. Nem hiszem, hogy e tételt bárki kétségbe vonná — nép- gazdasági szinten. Hát akti or? Miért" döntögetünk isimét és ismét n jó tot kapukat? Nos, nem is a tétel igazságát vitatják, sőt, nem is vitatják a jól tájékozottság általános igényét. Másutt, a gyakorlatban, a megoldással muAz agrárszakember nem vész el, csali... nak nem intéztem el, hogy megtárcsázzák a háztájiját...? Kell ez nekem? Itt reggel 8- íól délután 4-ig tart a munkaidőm, olykor kimegyek az üzemekbe, meghallgatom és lejegyzőm a gondjiakat, sőt tanácsot is adok ...« Mit válaszolhatott volna erre az ugyancsak fiatal tsz-ve- zető? Vesse a szemére, hogy a kényelmesebb, kevesebb felelősséggel járó, »mutatúsabb« munkakört választotta? Végül is az ifjú gazdász otthagyja a mezőgazdaságot, mert az egyetemre jelentkezéskor nem élethivatást választ, csak diplomát akar; elmegy, mert megretten a hétköznapoktól, amelyekre az iskola, nem készítette föl kellően, s mert bőven van hova mennie. Így termelődik újra a szakemberhiány, miközben egyre több a friss diplomás üzemgazdász, akronómus, állattenyésztő. Csak százezrekben mérhető a költség, amelyet az állam egy-egy fiatal mezőgazdász taníttatására fordít. \z agrárszakemberek -átalakulásának- mégsem ez a legnagyobb kára, hanem az. hogy i szellemi tőkebefektetés nem kamatozik az üzemek jobb gazdálkodásában, az ésszerűbb üzemszervezésben, az új, ha- ékonyabb módszerekben, a corszerűbb eljárásokban. Mindabban, amit ma a fiatal igrárszakemberektől várunk. Bíró Ferenc Fiatal emberek számára a letelepedés alapvető kérdése a lakás. A szövetkezetek nagyobb része igyekszik segíteni ebben, am hogy mégsem a lakásgond az elvándorlás oka, azt az is jelzi, hogy több fiatal néhány év után önként lemond a szolgálati lakásról, sőt az ösztöndíjként kapott tízezreket is egy összegben visszafizeti, csak mehessen. Külön kell választani azokat, akik egyik gazdaságból a másikba vándorolnak, és azokat, akik végleg búcsút mondanak a termelőüzemeknek. Az előbbi csoportba tartoznak azok, akik magasabb bérért vagy beosztásért cserélnek munkahelyet. Mint egy tsz-szövetségi je- j lentésből kitűnik, egv-egy szakember távozása — főként a-ronómusok és könyvelők esetében — láncreakciót indít el. A vándorlás iránya rendszerint a gyöngébb szövetkezetekből a jobbak, a kis településekről a városi vagy vf -os környéki gazdaságok felé mutat. Mielőtt ítéletet mondanék a városba törekvés és anyagiasság fölött, idézzünk egy gyakran hallható esetet: Az ifjú gazdász elhatározza, hogy ő lesz a kivétel, aki nem vándorol, aki egész életét egy gazdaságra építi. Négyezer forintos fizetését is elfogadhatónak tartja. Csakhogy vele együtt végzett társa nem így gondolkodik: elmegy a szomszéd üzembe ötszázzal többért, aztán egy következőben újabb ötszáz emelésért, öt évvel később visszatér az eredeti üzemébe hétezerért, és főnöke lesz egykori kollégájának, aki akkor 4300-at kap... Ez hogy lehetséges? Talán a szövetkezet elnöke nem látja, hogy már tele van a munkakönyv he'vváltoztatás rubrikája? Persze, hogy látja, csakhogy mindenáron szüksége van a szakemberre, és ha ő nem megy bele ebbe a valóban elkedvetlenítő játékba, mnjd belemegy más . .. A mezőgazdaság munkaerő- hiánya ma nem annyira meny- nyiségi, mint minőségi gond. Azaz a rakodómunkásnál is jobban hiányoznak a magasan képzett szakmunkások «■a—’ felsőfokú végzettségű szakemberek. De hát miért kevés a szakember, ha egyszer az egyetemek és főiskolák ontják az agronómusokat, üzemgazdászokat? A szakember nem vész el, :sak... Csak épp rengeteg t Megkezdték a meggy feldolgozását Szerződések másodvetésre (Tudósítónktól.) Amikor még tartott a május—júniusi kánikula, akkor a Nagyatádi Konzervgyár vezetői azt mondták: jó lesz, ha az ezervagonos cukorborsó-tervüket 25—30 százalékra teljesíteni tudják. Június 13- án végre megjött a várva várt eső, és javultak a kilátások. A cukorborsó feldolgozását június 9-én kezdték meg. Hirtelen nőtt a termelés — már a második, harmadik nap az összes berendezés teljes kapacitással működött. Akkor úgy látszott, hogy a borsószezon hamar véget ér. A csapadékkal azonban az érési folyamat lassult, és a késői bor- só'ajták fejlődésnek" indultak. Eddig 1300 hektárról takarították be a termést. Sajnos most már a sok eső nehezíti a betakarítást: a felázott földekre nem tudnak rámenni a gépek. Az üzem vezetőinek legújabb megítélése szerint a cukorborsó tervezett mennyiségének mintegy 60 százalékát adják a földek. A borsóval párhuzamosan kezdték meg a cseresznye feldolgozását. Ebből a leszerződött 8 vagon helyett 13 vagonnal vásároltak fel. A szamóca minősége és mennyisége az idén a vártnál jóval rosszabb volt, mindössze 150 mázsát dolgoztak fel. A piros ribiszke és a meg<?v feldolgozását tegnap kezdték meg a konzervgyárban. A ter- I vezettnek megfelelő mennyi- ‘ ■.égre számítanak meggyből. A minőségre sincs panasz. A meggyet az állami gazdasá- ’okból, tsz-ekből és a zöldért- -ektől kapták. A pirosgyümölcsök feldolgozását az uborka követi majd. 8—10 nap múlva megérkezik az első szállítmány. A bőséges csapadék kedvezett a paprika- és a paradi- 'jomnalánták fejlődésének, ■léhány mezőgazdasági üzem — például a csökölyi Béke Tsz — szerződésen felül is ültetett ki palántákat. A sárga- és őszibarack-, a körte-, az alma-, a szilvatermés várhatóan a tervezettnek mintegy 8ű százaléka lesz. Az üzem vezetői mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a kieséseket más fajtákból másodvetésekkel pótolják. Eddig 40 hektár uborkára és 20 heíktár zöldbabra kötöttek szerződést a termelőszövetkezetekkel. A gyár a vetőmagvakat féláron adja a tsz-eknek. Remélik, hogy még több gazdaság vállal másodvetést konzervipari növényekből. tatkozik baj, hol több, ho kevesebb. Nem ritka, hogj vélt vagy valódi éraekeUente- tek miatt szakad meg az információs lánc a külkereskedelmi vállalat és a termeti között, esetleg azért rossz ez mert nem felel meg a ma igényeknek. A szakértők köréből sokszor elhangzó — helyénvaló — figyelmeztetés szerint pedig a korábbi piac- szervezet már nem képes tel jesíteni a feladatát. Mit erte nek ezen? Azt, hogy a korábbi módszerek nem megfelelőek. A bonyolult, nagy értékű fogyasztási vagy beruházási eszközöket nem lehel eladni úgy, mint egy kiló cukrot, huzat. A számítógép, az autóbusz, az orvosi műszer stb. külföldre telepített szerviz — információs — és vevőszolgálatot igényel. A vevú csak így vásárol, hiszen csak így lehet biztonságban az alkatrészellátás, a gyors javítást vagy éppen a szakszerű használatot tekintve. Nem véletlen, 'hogy az Egyesült Izzó évtizedekkel ezelőtt kialakította külföldi vegyesváliaiati, érdekeltségi szervezetét. a Chemolimpex hasonló szervezeteket tart fenn, illetve létesített, a Videoton Moszkvában és más szocialista országokban számi tógép-szervizszolgálatot szervezett- Az ilyen szervezet persze a vállalat «kihelyezett« szeme, *füle is: gyorsan, hatékonyan postázza haza mindazt,, ami fontos lehet az itthon dolgozó mérnöknek, közgazdásznak, művezetőnek, munkás nak. Azt akarom mondani, hogy a mai piaci ismeretek megszerzése csak ilyen apparátussal lehetséges? Nem. Mindössze azt szeretném hangsúlyozni, hogy a jó piaci :nfor- mációk nem nélkülöztte*őek! És érte az előrelátó, helveöen gondolkodó vállalatok meghozzák a szükséges áldozatokat. Merthogy az ilyen külpiaci szervezet nem olcsó. A legképzettebb szakembereket, több nyelven beszélő külkereskedőket. mérnököket, technikusokat követeli meg. És ahol nem tudnak — ha akarnak is! — ilyet szervezni ? Nincs hozzá elég anyagi-emberi forrás, vágy által a munka, a termelés jellegénél fogva indokolatlan a külön piaci szervezet? — szinte hallom a kérdést. A válasz tálán az elmondottakból világos: az adottságok különbözőek lehetnek, ám egy dologban nincs különbség — nem lehet ma olyan vállalat, amelynél mellőzhetnék a naprakész piaci ismereteket. Matkó István lehetősége van a végleges távozásra. Az állattenyésztési felügyelőségtől a tsz kereskedelmi vállalatokig, a termelési rendszerektől a különféle szakigazgatási szervekig tucatnyi szerv, hivatal és gazdálkodó egység látja szívesen a fiatalokat. Hallottam egy túlzó véleményt, mely szerint ezeken a ; mezőgazdasággal határos és többnyire íróasztalos állást biztosító munkahelyeken any- nvi agrárszákember dolgozik, amennyi két megye gondjait is orvosolhatná. Mondom, ez túlzás, tény azonban, hogy a fiatalok egy része agrármérnökként hivatalnoki munkát végez. Elképzelhető, hogy a gyakorló szakemberek elvándorlásáról szóló statisztikákat : is ilyen elvándorolt szakemberek készítik? Miben áll a laboratóriumok és irodák vonzereje? Az egyik dél-somogyi tsz-ben nagy szükség lett volna jól képzett vezetőre az állatenyésztő telepen. Megpróbáltak «elcsá- j bítan:« egv embert a felügye- - leti szervtől. Szolgálati lakást i és kezdő fizetésként ötezer j forintot ajánlottak föl. Meg-1 döbbentek, amikor a szó szoros értelmében kinevették őket. »Kimenjek, hogy naponta felelősségre vonjanak, amiért csökkent a súlygyarapodás, amiért elmaradt az itatás, amiért az egyik ember felmondott, amiért a Jani bácsiKörnvezetünk megóvására - az iparosodás és az urbanizá ció fenyegető árialmaival szemben — felbecsülhetetlen jelentőségű az új tudományos eredmények csatasorba állítása. A mezőgazdasági kutató intézetek ez irányú munkáját az Erdészeti Tudományos Intézet környezetvédelmi titkársága koordinálja. • A tudományos eredmények, az új műszaki, biológiai megoldások kettős célt szolgálnak; úgv igyekeznek megóvni az élő vizeket, a talajt és a levegőt a környezeti ártalmaktól, hogy a védő munkára fordított összegek egyben gazdasági eredményt is adjanak. Ennek megvalósításában különösen sikeresek az élő vizek minőségvédelme érdekében folytatott tudományos kísérletek. Ä közelmúltban tudományos társulás is alakult, amely a kommunális és élelmiszeripari szennyvíztisztítás kérdéseivel foglalkozik. Kísérleteik szerint tisztítási céllal telepített cellulóz-, nyárfaerdőre engedik Gyula városának szennyvizét, amely bőséges tápanyag-ellátást biztosít a fák számára, serkenti fejlődésüket, ugyanakkor. azok megszűrik a szennylét, a lélegző fa pedig elpárologtatja a szennyvíz nagy részét. Most a Gyulai Húskombinát közelében telepítenek ilyen újabb, szennyvízszűrő nyárfaerdőt. A társulás a kísérletek tapasztalatait összegezi, s technoló- giáiát ezek alapján tovább fejleszti. A munkahely nemcsak munkát ad... A bérjegyzéken nem szerepel ;.'. És mennyit lehet ott keresni? — a kérdés akkor hangzik el. amikor valaki a munkahelyéről beszél, s aki hallgatja, szeretne többet megtudni. A válasz általában magába foglalja az alapbért, az esetleges prémiumokat, az utóbbi évek nyereségrészesedését — vagyis a kereseti lehetőségeket. Nem esik azonban szó azokról a juttatásokról, amelyek nem tartoznak szorosan a bérhez. Csaknem kétszáz szervezett dolgozót képvisel a Kaposvári Ruhagyár kadarkúti telepének szakszervezeti bizottsága. Jáger Istvánná minőségi ellenőr az szb-titkár. Vele beszélgettünk arról, hogy a telep dolgozói milyen juttatásokban, támogatásokban részesülnek. — Nem panaszkodhatunk, a gyár központja megbecsüli a kadarkúti telep munkásait. A foglalkoztatottak zöme lány és asszony, szép ünnepségeket rendeznek tiszteletükre nőnapkor, anyák napján, s ilyenkor ajándékot is . kapnak a nők. Sokan szeretnének üdülni, többen, mint ameny- nyire a kedvezményes üdültetés keretében lehetőségünk nyílik. Többen mehetnek az íáger Istvánná: Jő néhányon már túl Is vannak az üdülésen. idén SZOT-beutalóval, mint tavaly — jó néhány an már túl vannak az üdülésen: Buda pesten, Verőcemaroson, Bala- tonfüreden és másutt töltöttek két-két hetet • egyedül vagy családosán. A ruhagyár fo- nyódi üdülőjében kilenc család és hat leány pihenhet tőlünk; a gödi üdülőben jelen' leg két nyugdíjas és két lány nyaral, s ugyancsak ott tölti majd szabadságának egy részét júliusban egy család és három lány. Lellére megy üdülni júliusban két család augusztusban négy lány meg egy család. Igen kedvezményes a válla' lati üdültetés. A fonyódi üdülőben például a telep dolgozója naponta 29 forintot fizet mindössze, a családtag napi üdül tejese 42. a gyerekeké — 15 éves korig — 14. a 15—18 éves tanulóké 18 forintba kerül. Minden dolgozó 750 forint értékű textüutalványt kap évente. — Három éve megy a kis~ mamák szalagja. Fél nyolckor kezdik a munkát, és háromnegyed négykor fejezik be. Ez a megoldás kedvező a kisgyermekes édesanyáknak. Kacsar Istvánná Mikéből jár a telepre már tíz éve, azelőtt a gyár kaposvári központjában dolgozott hat évig. Családjával együtt a ruhagyárhoz kötődik: itt dolgozott a férje is. mielőtt meghalt; innen ment szülési szabadságra a két lánya, s itt áll munkába műszakkezdéskor a fia. — A lányaim visszajönnek majd a kismamaszalagra — mondta. — Nem tudnám másképp elképzelni az életemet, csak úgy, hogy ezt a munkát végzem. Tizenhat év sok idő ... Most kértem először beutalót, mert eddig nem került rá sor, hogy elmenjek valahova. Pesten üdültem május 3-tól 16-ig. másodmagam- mal a kadarkúti telepről, s kitűnően éreztem magam. A gyerekek tavaly Fonyódon, a gyár üdülőjében pihentek. Amikor a férje meghalt, segélyt kapott az szb-től. Támogattak volna a lakásépítését is — egyetlen telepi dolgozó igényét sem utasították vissza —, de nem volt rá szüksége. Ugyanúgy, ahogy a kedvezményes ebédet sem veszi igénybe. — Reggel háromnegyed hatkor indulok, s délután háromkor már otthon vagyunk a Kacsar Istvánná; Tizenhat év sok időfiammal. Akkor ebédelünk. Vannak mikeiek többen is, akik az étteremből viszik haza buszon az ebédet, s otthon fogyasztják el. Tudom, hogy a gyár minden támogatást megad a dolgozóinak, és ez jólesik. Nálunk a megbecsülés nemcsak abból áll, hogy kifizetik a teljesítmény alapján járó munkabért... Hernesz Ferenc Környezetünk védelmére
