Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-23 / 145. szám

A szakma szeretete Kora reggel már a munka­pad mellett találtam Máder Jenő lakatost, vízvezeték­szerelőt. Tanulóival éppen egy készülő munkát beszéltek meg. — A szakmát, a hivatástu­datot az apámtól tanultam. A vasas szakma keménységet, fegyelmet, pontosságot igé­nyel. Édesapám ebben kérlel­hetetlen volt. Gyerekkorom­ban is megkövetelte, hogy ko­ra reggel munkába állják. Példát mutatott, ezt követem, ezt várom el tanulóimtól is. Nálunk családi hagyomány a szakma, nagyapám, dédnagy- apám is kovács volt. Bár én nem ezt folytatom. azért gyakran jönnek hozzám, mert nincs kovács a községben. Tíz évvel ezelőtt tanácstag­gá, csaknem másfél évtizede pedig, kisiparos társai a KIÓSZ nagyközségi szerveze­tének tiktárává választották. Jól döntöttek, amikor bizal­mat szavaztak Máder Jenő­nek. — A közért dolgozni meg­tisztelő kötelesség. Iparosként — főleg, mióta a szervezet 'titkára vagyok — arra töre­kedtem, hogy .kielégítsük a lakosság igényeit. Tanácstag­ként pedig, hogy eljárjak vá­lasztóim érdekében. Nem messze a műhelyétől, Kadarkút központjában egy szép épület, a kisiparos szol­gáltatóház emelkedik. öt szakma képviselői tevékeny­kednek benne. Ilyen jellegű épület nemcsak a megyében, hanem az országban is az el­sők között készült. Honnan szerezték rá a pénzt? — Egy pályázat megnyeré­sével. A szolgáltatóházra 400 ezer, a benne levő irodára pedig leg­alább másfél milliót... A község iparo­sai sok társa­dalmi mun­kát végeztek, amíg elké­szült. De jöt­tek Barcsról, Marcaliból, Tabról és Ka­posvárról is. Ha majd ők akarnak épí­teni, mi is vi­szonozzuk. Tovább akar­juk bővíteni az épületet. Nagyon kelle­ne egy, cipész meg egy gu­mijavító, mert nincs a köz­ségben. A művelődési ház mögötti játszótér, a Bányán levő kör­zeti úttörőtábor, a játékok és még nagyon sok minden val­lanak Máder Jenő és a többi kisiparos községhez tartozásá­ról. Most egy 200 méteres jár­da építését' vállalták, s azt, hogy megfelelőbb helyre, a kút közeiébe helyezik át a játszóteret, újabb játékokat készítenek, és harminc napot dolgoznak az óvoda bővítésén. A szakma szeretete, a kis­iparosok tekintélyének meg­őrzése hatja át Máder Jenő tevékenységét! Ez nyilvánul meg munkájában, ez fejeződik ki a társadalmi, a közéleti feladatok lelkiismeretes ellá­tásában. Ezt ismerték el négy évvel ezelőtt, amikor a Köny- nyűipar kiváló dolgozója, és tavaly, amikor a Kiváló mun­káért kitüntetést kapta. A közelmúltban a megyei tanácsra hívták. A kiváló szakmai munkáért, az után­pótlás neveléséért, a köz. a társadalom érdekében végzett tevékenységének elismerése­ként megkapta a Tegyünk többet Somogyért! kitüntetést. Szalai László 22 oarer virág a Kossuth téren Szőnyegszerű színes foltok IJj padokat rendeltek A diszkópult mögött Nyár van. Kegyetlenül tűz a nap, jólesik megpihenni g Balaíon hűsítő hullámaiban. Esténként megtelnek a tó környéki községek szórako­zóhelyei; szól a zene, táncol az üdülni vágyó vendégse­reg. A fiataloknak még mindig az egyik legkedveltebb szó­rakozása a diszkó. A nyári hétvégeken a földvári Sio- tour klubban harmadik éve szolgáltatja a zenét Ladányi Tibor. — 1972 óta diszkózom, s »A« kategóriás lemezlovasi minősítésem van. Előadói működési - engedélyt is sze­reztem az ORl-nál, így tu­lajdonképpen hivatásos * mű­sorvezetőként is dolgozhat­nék. — Milyen zenét szeret ját­szani, s van-e olyan, ame­lyet inkább csak otthon hall­gat? — A kemény, négerzenét szeretem hallgatni és játsza­ni, amilyet például a B. T. Express képvisel. Természe­tesen a műsoranyagom függ a közönségtől is. Igyekszem úgy befolyásolni a hallgató­ságot, hogy az általam szín­vonalasnak tartott szerzemé­nyeket fogadja el, s szeresse meg. A lemezlovasoknak a fiatalok zenei ízlésvilágát kell tágítanunk. A diszkóba járók kedvelik a divatos fun­ky zenét, természetesen én is rengeteg Ilyen szerzeményt játszom. Hogy otthon mit sze­retek hallgatni? Kétéves Viktória lányom sírását, ne­vetését. — Van-e olyan korosztály vagy hallgatói réteg, amely­nek a legszívesebben szolgál­tat zenét? — Általában a törzsközön­ségem a legjobb. Télen Pes­ten. az Eden bárban dolgo­zom, és most is, a hétvégek kivételével. Ezenkívül min­denhol szívesen rakosgatom a lemezeket, ahol igényesebb a közönség. Főleg a saját korosztályom ízlését, a hú­szon felüliekét ismerem, ne­kik szeretek a legjobban ze­nélni. — A földvári Siotour klub programjában úgy szerepel, hány a diszkó szerdától va­sárnapig tart, minden este. Egyszerre Pesten, az Edenben és itt nem hiszem, hogy dol­gozni tud... — Nem, valóban nem. Szerdán, csütörtökön és pén­teken Földváron Domokos László tartja a diszkót, én csak a hétvégeken szerepe­lek. — Igaz, hogy részt vesz a diszkós utánpótlás nevelésé­ben is? — Az ország minden ré­széből jelentkeznek a disz­kósok. Tagja vagyok annak a bizottságnak, amely vizs­gáztatja az amatőr lemezlo­vasokat. — Meddig lehet folytatni ezt a foglalkozást? — Mármint, hogy én med­dig szeretném csinálni? Ne­héz kérdés. Annyi bizonyos, hogy amíg »fut a szekér«, addig nem szokás leszállni róla. Gy. L. Aki figyelmesen körülnéz a megyeszékhelyen, azonnal ész­reveszi, hogy a központi he­lyeken a hagyományostól el­térő módon virágosítottak. Különösen fentről nézve szép a Kossuth-szobor körül a park, jól láthatóan kirajzoló­dik minden szőnyegszerű szí­nes folt. , — Több lépcsőben szépítjük a várost — mondta Farkas László, a városgazdálkodási vállalat igazgatója. — Az idén többet költhetünk erre a célra. Kaposvár egy részében már befejeződtek a munkák: a cseri könyvtár előtt, a Latin- ca, a Kossuth téren, a Mező utca és a Vörös Hadsereg ut­ca találkozásánál, a Virág ut­cai csomópontnál, a Május 1. utca felső végén, a Vörös Hadsereg útján a Honvéd ut­cában. Most kezdték el a munkálatokat a Mártírok te­rén, utána következik a Do- rottya-ház előtti rész, a Szé­chenyi tér. A vállalat előre elkészítette a virágosítás tervét. Ezek el­sősorban a központi helyek adottságait használták ki, s új elemként hozzátették a for­mák, a virágok változatossá­gát, a színes folthatásokat. Most még csak megvalósuló­ban van az elképzelés; majd július közepén, amikor min­den virág megnő, teljes szí­nében pompázik, akkor lehet értékelni az újszerűséget. — Az a törekvésünk — magyarázta Cserjés Miklós, a kertészeti részleg vezetője —, hogy megpróbáljuk fölelevení­teni a virágos Kaposvár ha­gyományt. Természetesen nem a régi formában, hanem a je­lenlegi adottságoknak megfe­lelően. Az eltérés többek kö­zött az, hogy ma nem lehet minden út menti sávot virá- gosítani az egyre nagyobb forgalom miatt. Ezt figyelem­be véve döntöttünk a közpon­ti terek, helyek mellett, ott ugyanis nagyobb felületeket lehet beültetni virágokkal, mégpedig valóban szépen. A város két nagy parkját nem számítva 23 ezer fa ta­lálható a megyeszékhelyen. Ezekre vigyáznak, hogy in­kább több legyen a számpk, mint kevesebb. A több fa vi­szont csökkenti a virágosítha- tó területek arányát, ugyanis akkor nem érdemes virágot ültetni, ha a fa mellett nem kap napfényt, nedvességet — Hány virágot ültetnek ki a városban? — Száztízezret. Csak a Kos­suth téri parkban huszonkét- ezer látható. Most több került oda, sűrűbben vannak, s 6zép mintákat rajzolnak ki — mondta Cserjés Miklósné. — Négyszázezer forinttal költhe­tünk többet az idén a város szépítésére. 22. rész. Schmütz lett úrrá a helyze­ten. Talán fáradjon beljebb — invitálta Eleonórát —, a ba­rátom kissé furcsa természet. Amúgy szelíd és kezelhető, majd megtanulja. Nála min­den kezdet nehéz. Elek ott állt az előszobá­ban, lekonyuló puskával és bajusszal. Gyanakodva mére­gette az új jövevényt. — Ez kicsoda? — kérdezte csöppet sem udvariasan. — A társunk — közölte ve­le egyszerűen az egér. — Ne­ki köszönthetjük az enge­délyt. Mert, hogy egy öröm­hírt közöljek veled, megkap­juk az ipart. Voltam ... — Aha — bökött a puska végével a nő felé Elek —, tu­dom már. Ott találkoztunk, a fogadószobában. Maga a fő­nök elvtárs titkárnője, örven- dek. Hogyan keveredett Schmütz hálójába? Lekötelez­ne ha elmesélné. Biztosan nagyon érdekes történet. Schmütz bánatos lett. — Megint felment a pumpa valamiért? — Felment-e? Hogy fel­ment-e? Csak az isten mal­mai őrölnek lassan, komám. De te nem vagy isten, nem bizony. És alighogy eljöttél, az illetékes főembertől, mind­járt tevékenykedni kezdett. Annyira, hogy értem telefo­náltak. Lerendeltek, azonnal. Odamenet még nem tudtam, miről lesz szó, azt hittem, hogy a kiváló vállalat cím ke­rült bajba. Még sebtében ösz- szekotortam a hiányzó doku­mentációkat, aztán lementem. Régi, jó barátom a góré. Hát nem azzal fogad, hogy miért vesztettem el a bizalmamat? Miért nem szóltam, hogy mel­lékesen üzembe akarok állí­tani egy szolgáltató gyárat, amely a munkások munkaere­jét hivatott újratermelni? Hi­szen ez nagyszerű gondolat! És természetesen támogat, nemcsak azért, mert édes- apám, hanem azért is, mert... Elek újból megmarkolta a puskát Ujjai egészen kifehé- redtek.' Schmütz pedig a nő felé fordult. — Nem vetné le a kabát­ját? Elek ilyen, rajta úgysem segíthetünk, elmondja a mo­nológját, ha akarom hallani, ha nem. Mi pedig menjünk talán a szobába. Befűtöttél? Elek elsápadt. — Neked mindjárt befűtök. Sajnos, a töltényem nem csa­pott végű, hanem hegyes. Az gyors és ■ kíméletes halált okoz. A csapott, a vágott és reszelt végű golyó nagy lyu­kat vág, roncsol és fájdalmas. Majd szerzek a számodra -ilyet. Iszik valamit — kér­dezte hirtelen a nőt — van még a kétliteres Metaxából másfél liternyi. — Aha — mondta Eleonó­ra. — Bőbeszédű — állapította meg Elek, akit kezdett érde­kelni a nő hatalmas termete, óriásira méretezett, de nem aránytalanul domináló keble, nagy, de formás alakja. — Azt javaslom, hogy bíz­zuk az ügyintézést Schmützre — intett a pamlag szélén ku­porgó egér felé a nő —, ki­próbált alak. Talán már ült is. Tud ez mindent, nyugod­tak lehetünk. Schmütz elégedetten pislo­gott. Elek beletúrt a szekrény aljába, és előhúzott egy óriá­si üveget. Odanyújtotta a nő­nek, aki szemrebbenés nél­kül, nagy kortyokban küldte le a két decire való konya­kot. Elek elismerően bóloga­tott. — Ebben bízhatsz — mondta. Aztán ő is ivott. — Nesze, brúder — adta oda végül az üveget Schmütz- nek —, gemüse suppe. — Mit nockerln — vigyoro- dott az egér. — .Űgyis agyonváglak egy szép napon — mondta szere­tettel Elek. — Ide figyelj, ha még egyszer fiz apámmal ma­nipulálsz, hát addig élsz. En igenis büszke vagyok arra, hogy soha semmit nem emiatt... Elek kifulladva abbahagyta. Mérge hirtelen parolgott el. Egész nap arra várt, hogy nyavalyás kis buzinak mond­hassa el Schmützöt. Most még közönsége is akadt, nagyszerű érzés volt. De akkor lett vol­na 'igazán jő, . ha Schmütz megbántódik, vagy valami. De Schmütz csak ült a pamlag szélén, s lassan húzta szét vértelen ajkait. Elek csak ak­kor jött rá, hogy hang nél­kül nevet, mint Bőrharisnya, amikor Eleonóra már hango­san röhögött. (Folytatjuk) Piros begóniát ültettek a szovjet hősi emlékmű mögötti' sírokra a Szabadság parkban. — Én úgy érzem, hogy újat találtunk ki, s ez jól sikerült. Ezután minden éviben változ­tatunk valamit, hogy egy te* rület se váljon megszokottá. A Latinca tér például új ar­cot ölt, felújítjuk majd, s teraszos lesz. A Szabadság parkban több utat leaszfaltoztak. így köny- nyebb közlekedni, gyermekko­csit tolni, s a piszkot, a fale­veleket géppel is eltakaríthat­ják. A városgazdálkodási vál­lalat kétszáz mozgatható pa­dot rendelt, többségét már megkapták, s most a két parkiban kihelyezi azokat. A tervek között szerepel új tí­pusú hulladékgyűjtők megren­delése >a parkokba. Farkas László igazgató el­mondta, hogy az idén külö­nösen sok vitát váltott ki a fák nyesése. Várhajó. hogy á régi, öreg fák kivágása szin­tén vitára ad okot. A Kerté­szeti Tudományos Egyesülés Kaposváron tartja bizottsági ülését az ősszel, s akkor szak­mai tanácsot kémek e témák­ban is. — Mindig megértést kérünk a munkánkhoz... Most pél­dául már vágjuk a fákat a Centenáriumi parkban. Aki ezt látja, s nem tudja, hogy az ősszel újakat ültetünk a helyükre, bizonyos, hogy rek­lamál vagy panaszt tesz. öt­millió forintos programról van szó. A most kezdett újszerű virágosítás minden támogatást megérdemel. Csak közösen óvhatjuk meg a kiültetett be­góniákat, kannákat. Lajos Géza Piaci körkép Az eső alaposan becsapta az uborkásokat. A csapadék nyomán ugrásszerűen nőtt a felvásárlás, és a Zöldért-nél csütörtökön már csak 7,50 fo­rint volt egy kiló. A kister­melők erről mit sem tudva tegnap is 14—16 forintot pró­báltak kérni a salátának va­lóért. Ugyancsak a rég várt és most esőstől jövő »-égi áldás« nyomán élénkült meg a gom­bapiac. Akármilyen sok volt is csiperkéből, 20 forint alatt senki sem adta »literét«, azaz­hogy »bögréjét«. Könnyen ki lehet számítani, hogy egy ki­ló (8 csupor, vagy 4 liter) csi­perke 80 forint, azaz drágább, mint a sampinyon. Nem volt olcsóbb a sárga rókagomba sem. A paradicsom ára tovább mérséklődött, 35—40-ért kí­nálták. Az egyik kiskereskedő nyilván véletlenül kintfelej­tette a múlt heti 50 forintos ártáblát. Zöldpaprika immár »magán­zóknál« is vehető kilóra, »le­csópaprika« fantázianéven. A »névtelen«-t még darabra ad­ják 2—4-ért. Az ínyencek végre hozzá­juthatnak a rég áhított tök­főzelékhez. Egy kiló 6—8 fo­rint. Kecsegtető lehetőségnek látszott két forintért megkap­ni egy szál rebarbarát. Két­szeresen örülhetett a szeren­cséjének, aki az árustól meg­tudta, hogy e csodanövény hétféle vitamint tartalmaz, és azt is, hogy egyáltalán - mire való.., Egy csomó zöldség 3—4 fo­rint, csakúgy, mint a hagyma. Karalábé darabonként 2 fo­rintért volt, nem láttunk vi­szont karfiolt. A zöldbab mé­regdrága. Egy nagyjából 12 szemet tartalmazó »kupac« ugyanennyi forint volt... Az újburgonya már csak 10 —15 forint, így hát az »6« árából is engedtek. A tavalyi gumók kilója 3,50. 7—8 forint a káposzta kilója. A zöldbor­sószezonnak végképp befelleg­zett. Akadt még néhány szí- nehagyott kupac 24-ért kilón­ként. A gyümölcsféléik közül új­donság a 40 forintos ősziba­rack.- A cseresznye minősége sokat romlott. Sok a repedt, túlérett, kukacos gyümölcs. Kilója 10—12 forint. Általá­ban ennek kétszeresébe kerül a 'mutatós meggy. Egy befőt- tes üvegnyi málna 10—12 fo­rint, ribizliből ennyiért egy kilót adnak. Volt még eper, de ennek már az árát sem volt érdemes megkérdezni. A 12—20 forin­tos almát kínálgatók során vé­gigtekintve eszembe jutott az a novemberi »rémhírterjesztő«, aki megjósolta, hogy hét hé­ten belül egyetlen szem alma sem lesz... »Nincs vevő« panaszolta egy, karjában kakast tartó né­niké a mellette állónak. És bi­zony igazat szólt annak elle­nére, hogy a baromfipiacon egy tojást sem lehetett vol­na leejteni. (Nem csupán azért, mert. amúgy sem volt...) A vásárlójelöltek végigmust­rálták a 100 forintos kakaso­kat, a 120-as kacsákat, vala­mint a kilónként 30—40-ért számolt tyúkokat és csirkéket, majd fitymálva távoztak. A dunántúli városokat vé­gignézve csupán a máskor oly drága Pécs árai olcsóbbak' a hazaiaknál. A Zöldért-nél a cseresznye 16, míg nálunk és Zalában 20. A pándimeggy Kaposváron 27 forint, egy fo­rinttal olcsóbb a fővárosban, Pécsen 22. A barack java országszerte 40 forint. A tálcás málna Za­laegerszegen és Kaposváron Pesten éj a Mecsek alján, két forinttal olcsóbb, mint ahol 32. A piros ribizli Du- nántúl-szerte 18—20 forint. Tökben Somogy a legol­csóbb: már három forintért kapható, míg máshol 4—5-ért. Az új burgonya is nálunk a legolcsóbb: 11 a színes, 8,60 a fehér. 1—2 forinttal drágább az említett városokban. A salátauborka mindenütt 8 forint, nálunk ennél 50 fil­lérrel olcsóbb. A paradicsom általában 40, a töltenivaló paprika 30 forint kilónként. B, F, Rebarbara ' Kampis Péter *

Next

/
Thumbnails
Contents