Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-21 / 143. szám

Közlemény a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Bolgár Népköztársaságban tett látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról.) A küldöttségek vezetői meg­erősítették »A Magyar Nép- köztársaság és a Bolgár Nép- köztársaság közötti gazdasági és műszaki tudományos együttműködés és szocialista integráció további fejleszté­sének fő irányait az 1990-ig terjedő időszakra« elnevezésű dokumentumot, amely a két or­szág gazdasági kapcsolatainak további bővítését és elmélyí­tését irányozza elő a termelés számos fontos területén. Hangsúlyozták, hogy ez az okmány összhangban áll a KGST komplex programjával, amelynek megvalósítását mindkét ország szorgalmazza. Méltatták a KGST 30 évét, és kifejezték, hogy a jövőben is hozzájárulnak a tagállamok gazdasági integrációjának ki­bontakoztatásához. a sokolda­lú együttműködés korszerű­sítéséhez, s a hosszútávú cél­programok hatékony megva­lósításához. A két küldöttség kiemelte, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Bolgár Népköztársa­ság között a turistaforgalom továbbfejlesztése jól szolgálja a magyar és a bolgár nép köl­csönös megismerését. A felek kedvezően értékel­ték a kulturális, a tudomá­nyos életben, a művelődés és a tömegtájékoztatás terén ki­alakult együttműködést, amely jelentősen fejlődött az elmúlt években. Egyetértésüket fe­jezték ki azzal, hogy — a magyar és a bolgár nép ha­gyományos barátságával össz­hangban — a jövőben is kö­zösen emlékezzenek meg a két nép haladó, forradalmi örökségéről, kiemelkedő tör­ténelmi évfordulóiról. SS. A két küldöttség vezetői vé­leményt cseréltek a nemzet­közi helyzet időszerű kérdé­seiről. Megkülönböztetett figye­lemmel foglalkoztak a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé 1978. november 23-i moszkvai nyilatkozatával, s megállapították, hogy ma is érvényes a nemzetközi hely­zetiül adott értékelése. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság megítélése szerint napjaink­ban az enyhülés a nemzetközi kapcsolatok meghatározó té­nyezője, jóllehet a szélsőséges imperialista körök és a reak­ciós erők megkísérlik meg­akadályozni további kibonta­koztatását. Aláhúzták, hogy az enyhülés megerősítése és elmélyítése újabb, határozott erőfeszítéseket igényel, mert csak így válhat átfogó, tartós és visszafordíthatatlan folya­mattá, A két küldöttség hangsú­lyozta, hogy a nemzetközi po­litikai enyhülésnek ki kell egészülnie a katonai enyhü­lést szolgáló intézkedésekkel. Ennek megfelelően síkra szálltak a fegyverkezési haj­sza megfékezéséért, a fegyve­res erők és fegyverzetek kor­látozását és csökkentését, a leszerelést — mindenek előtt a nukleáris leszerelést — szol­gáló érdemi intézkedések mel­lett. Rámutattak azoknak a javaslatoknak a fontosságára, amelyeket a szocialista orszá­gok terjesztettek az ENSZ leszerelési bizottsága elé a le­szerelés átfogó programjának elemeiről, és állást foglaltak a leszerelési világkonferencia összehívása melett. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság küldöttsége mélységes megelé­gedéssel üdvözli a hadászati támadó fegyverek korlátozá­sáról aláirt újabb szovjet— amerikai megállapodást. E megállapodásnak rendkívüli jelentősége van a nemzetközi béke és biztonság megszilár­dítása szempontjából, életbe léptetése pedig jelentősen elő­mozdítaná a fegyverkezési verseny korlátozását. A két fél kifejezésre juttat­ta, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek csökkentéséről Becsben folyó tárgyalások sikere jelen­tősen hozzájárulna a nemzet­közi enyhüléshez. Aláhúzták, hogy a tárgyalásokon résztve­vő szocialista országok múlt évi javaslatai reális alapot nyújtanak az előrelépéshez. Ezt lehetővé tenné, ha a tár­gyalásokon résztvevő nyuga­ti országok késedelem nélkül, konstruktív választ adnának e javaslatokra. A küldöttségek különösen fontosnak és időszerűnek te­kintik a Varsói Szerződés tag­államai külügyminiszteri bi­zottságának 1979. május 14— 15-i budapesti ülésén kidol­gozott javaslatokat. Támogat­ják azokat a lépéseket, ame­lyek bővítik a bizalomerősítő intézkedések körét, és gyengí­tik a katonai szembenállást Európában. A két fél kifejez­te készségét, hogy cselekvőén elősegíti egy politikai szintű értekezlet összehívását vala­mennyi európai állam, továb­bá az Egyesült Államok és Kanada részvételével. Ez le­hetőséget nyújt a bizalomerő­sítő és a katonai enyhülést szolgáló intézkedések. • javas­latok érdemi áttekintésére. Különleges jelentőséget tu­lajdonítanak annak a javas­latnak is, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési értekezleten részt vett álla­mok szerződésben kötelezzék magukat arra, hogy elsőként nem használnak egymással szemben sem nukleáris, sem hagyományos fegyvert A Magyar Népkötztársaság és 'a Bolgár Népköztársaság küldöttsége újból hangsúlyoz­ta, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának egységes egészként való végrehaj­tása jelentős mértékben hozzájárul az enyhülési folyamat erősödéséhez. Az 1980-ban sorrakerülő mad­ridi találkozóra -felelős­ségteljes munka vár a záró­okmány valóra váltásának előmozdításában. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kész tevéke­nyen hozzájárulni a madridi találkozó jó előkészítéséhez és sikeres lebonyolításához. A felék állást foglaltak a nemzetközi gazdasági kapcso­latok igazságos és demokrati­kus átalakítása mellett. Fel­léptek a nemzetközi kereske­delemben alkalmazott disz­kriminációs korlátozások meg­szüntetéséért. Ügy vélik, hogy a KGST és az Európai Gazda­sági Közösség megfelelő meg­állapodásának megkötése hoz­zájárulna az európai gazdasá­gi és műszaki-tudományos együttműködés bővítéséhez. A két küldöttség kifejezte aggodalmát • közel-keleti helyzet veszélyes alakulása miatt Elítélte Egyiptom és Izrael különbékéjét, amely az Amerikai Egyesült Államok égisze alatt jött létre. Szolida­ritását fejezte ki a különbe­két elutasító . arab népekkel és állást foglal a konflik­tus igazságos és átfogó ren­dezése mellett, valamennyi érdekelt fél — köztük a Pa­lesztinái felszabadítási szerve­zet — részvételével. A felek cselekvő támogató sukról biztosították a nemze­ti függetlenségért és a társa­dalmi haladásért, az imperia­lizmus, a kolonializmus és a faji megkülönböztetés ellen küzdő ázsiai, afrikai és latin­amerikai népeket. Aláhúzták, hogy az el nem kötelezett mozgalomnak fontos szerepe van e harcban,, és reményü­ket fejezték ki., hogy az el nem kötelezett országok ál­lam- és kormányfőinek 1979. szeptemberében Havannában sorrakerülő értekezlete újabb jelentős lépést tesz a népek békéjének és biztonságának erősítésére és hozzájárul az imperializmus, a kolanializ- mus, a neokolonializmus, va - lamint a faji megkülönbözte­tés ellen vívott harchoz. A küldöttségek határozottan elítélték a Vietnami Szocia­lista Köztársaság elleni Kínai agressziót. Megerősítették pártjaik, országaik és népeik internacionolista szolidaritását a hős vietnami nép harcával, amelyet országa szuverenitá­sáért, területi egységéért foly­tat. A tárgyaló felek komoly aggodalommal szóltak Kína hegemonista és terjeszkedő külpolitikájáról, amely a nem­zetközi helyzet élezésére irá­nyul. Aláhúzták, hogy ez a . politika veszélyezteti a világ­békét, károkat okoz a forra­dalmi és felszabadító^ mozga­lomnak. Mindezek hangsúlyo­zása mellett kifejezték, hogy készek normális államközi kapcsolatokat fenntartani a Kínai Népköztársasággal a békés egymás mellett élés el­ve alapján. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság állást foglalt a mellett, hogy a Balkán térségben erősödjék a béke, a jÓ6zomszédság és az együttműködés. A két párt- és kormánykül­döttség megerősítette, hogy országaik különösen nagy je­lentőséget tulajdonítanak a Szovjetunióhoz fűződő testvé­ri, internacionalista kapcso­latoknak. Nagyra értékelik a Szovjetunió és a Szovjetunió Kommunista Pártja követke­zetes elvi politikáját, amely a béke, a nemzetközi biztonság és a társadalmi haladás ér­dekeit szolgálja. Hangsúlyoz­ták Leonyid Iljics Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárá­nak', a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének kiemelkedő személyes hozzá­járulását e politika kidolgozá­sához és megvalósításához. III. A két küldöttség áttekin­tette a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom időszerű kérdéseit. Megállapí­tották, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom erősödik, és növekvő befolyást gyakorol a világ- helyzet alakulására. Aláhúz­ták, hogy a kommunista és munkáspártoknak a békéért és a társadalmi haladásért folytatott közös harca jól szolgálja az emberiség létér­dekeit. A tárgyalófelek megerősí­tették, hogy pártjaik tovább­ra is a marxizmus—leniniz- mus elvei alapján és a prole­tár internacionalizmus szelle­mében munkálkodnak a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom egységének erő­sítésén. Megkülönböztetett figyel­met fordítanak pártjainknak a Szovjetunió Kommunista Pártjához, a szocialista kö­zösség többi országa testvér­pártjához fűződő kapcsolatai­ra, - a baráti és alkotó együtt­működés állandó fejlesztésére az élet minden területén. Az MSZMP és a BKP ki­fejezte készségét, hogy a jö­vőben is hozzájárul az euró­pai kommunista és munkás­pártok együttműködésének előmozdításához. Hangsúlyoz­ták az európai kommunista és munkáspártok 1976. évi berlini konferenciája közös dokumentumában foglalt el­vek érvényesítésének és a kö­zös feladatok megoldásának fontosságát a békéért, a biz­tonságért és a társadalmi ha­ladásért folytatott küzdelem­ben. Megerősítették szolidari­tásukat a tőkés Országokban működő testvérpártoknak a monopóliumok gazdasági és politikai uralma megtöréséért, a demokráciáért és a társa­dalmi átalakulásáért folyta­tott harcával. Kifejezték pártjaik szolidaritását a nem­zeti felszabadulásért, a füg­getlenségért és a társadalmi felemelkedésért küzdő erők­kel, Ázsia, Afrika és Latin- Amerika forradalmi pártjaival és mozgalmaival. Az MSZMP és a BKP ki­emelkedő fontosságot tulaj­donít annak, hogy a testvér­pártok alkotó módon alkal­mazzák a marxizmus—leni- nizmus tudományos elméletét. Meggyőződésük: a kommunis­ta pártok és valamennyi for­radalmi, demokratikus erő ér­deke, hogy következetes elvi harcot folytassanak a maoiz- mus, a szovjetellenesség, az antikommunizmus minden válfaja ellen. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Bolgár Kommu­nista Párt hasznosnak tartja az alkotó szellemű párbeszéd folytatását, a kapcsolatok épí­tését a szocialista és a szo­ciáldemokrata pártokkal. A magyar és a bolgár fél mély megelégedését fejezte ki, hogy a két párt- és kor« mányküldöttség találkozója szívélyes, baráti légkörben zajlott le, és a tárgyalások a nézetazonosság jegyében foly­tak az összes kérdésben. Ki­fejezték meggyőződésüket, hogy a megbeszélések újabb fontos hozzájárulást jelente­nek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Bolgár Kom­munista Párt, a Magyar Nép- köztársaság és a Bolgár Nép- köztársaság testvéri barátsá­gának további elmélyítéséhez, sokoldalú együttműködésének bővítéséhez, a marxizmus— leninizmus és a proletár in­ternacionalizmus elvei alap­ján. Egyúttal jól szolgálták a szocialista közösség egységét, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom " összefor- rottságának erősítését. A magyar párt- és kor­mányküldöttség a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és kormánya nevében meghívta Todor Zsivkov elv­társat, hogy a Bolgár Nép- köztársaság párt- és kor­mányküldöttségének élén te­gyen hivatalos, baráti látoga­tást a Magyar Népköztársa­ságban. A meghívást köszö­nettel elfogadták. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) — Ennek alapvető feltétele a korszerű sportpolitikai kon­cepción alapuló szakmai mun­ka, és az ennek végrehajtását segítő rend és fegyelem — jegyezte meg. — Az élsport­ban a mérce a nemzetközi szint, nem sokra megyünk, ha magunkat csak önmagunk­hoz mérjük! A következőkben a magyar sport lelkesítő hagyományaira emlékeztet az előadó, aztán a sportágak differenciált fej­lesztéséről beszélt, majd han­goztatta: a fontos teendő bő­ven akad a sportolók nevelé­sében, mert sok a fegyelme­zetlenség, a követelőzés és sajnos gyakran a vezetők is szemet hunynak, védelmükbe veszik a vétkeseket. — Nem szabad eltűrni az illegális juttatásokat, az elv­telen ígérgetéseket és a csá­bításokat, határozottan fel kell lépni a mind jobban el­uralkodó anyagiasság ellen. Arra kell törekedni, hogy sportolóink ne csupán ered­ményeikkel, hanem életvite­lükkel, egész magatartásuk­kal vívjanak ki megbecsülést itthon és külföldön. Szó esett arról, hogy szük­ségesnek látszik a jelenlegi minősítési, igazolási és átiga­zolási szabályzat módosítása, Ugyanez vonatkozik az anyagi ösztönző rendszer elvi és gya­korlati átértékelésére is. — Élsportunk soronkövet- kező nagy próbatétele a moszkvai olimpia. A nemzet­közi méretű gyons fejlődéssel képességeinknek és lehetősé­geinknek megfelelően nekünk is lépést kell tartani, A fel­készülésre fokozott figyelmet és energiát kell összpontosíta­ni, hogy öregbítsük hazánk hírnevét. A testnevelési és sportmoz­galom állami irányításáról szólva Korom Mihály felhívta a figyelmet arra: szükséges, hogy munkastílusbeli válto­zások következzenek be az ál­lami irányításban, határozot­tan fel kell lépni a bürokra­tikus vezetési módszerek ellen, s azon kell fáradozni, hogy is­mét megnövekedjen az önzet­len társadalmi munka becsü­lete. A jövőben minden szin­ten nagyobb figyelmet kell fordítani a káder- és személy­zeti munkára vonatkozó hatá­rozatok következetes érvénye­sítésére is. Ennek fontos ré­szét képezi a képzés és a to­vábbképzés lehetőségeinek biztosítása. Korom Mihály ezek után a magyar sportmozgalom nem­zetközi kapcsolatairól, a sport­diplomácia feladatairól, a propagandamunkáról, a tö­megkommunikációs szervek feladatairól, a helyes véle­ményalkotásról szólott. Referátuma befejező részé­ben Korom Mihály a követ­kezőket mondta: — összegezésképpen még annyit, hogy a márciusi poli­tikai bizottsági határozat a XI. kongresszus határozatával és a párt programnyilatkoza­tával összhangban fontos tár­sadalompolitikai ügy lett. Az egészséges életmód és a jövő közérzet egyik forrásának tekinti a testnevelési és sport- mozgalom egészét, előtérbe helyezi a tömegsportot, s min­denekelőtt az ifjúságra, azon belül a tanuló ifjúságra irá­nyítja a figyelmet. A tömeg­sportra irányuló célkitűzést nem a versenysport, az élsport visszaszorításával kell elérni, hanem annak feljesztésével kölcsönhatásban. Fontos felté­tel az előrehaladásban a ve­zetés és kádermunka javítása, a sporttudományok fejleszté­se és széles körű gyakorlati alkalmazása, a létesítmények fejlesztése, a pénzügyi és anyagi feltételek javítása. A testnevelési és sportmozga­lomban javítani kell a párt-, állami, tömegszervezeti és mozgalmi vonalon az egysé­get és az irányítás színvona­lát. A Központi Bizottság tit­l kórsága az elmondottak sze­rint hozta meg a mai orszá­gos aktívára a magyar testne­velés és sport helyzetéről, va­lamint a tennivalókról szóló beszámolóját, azzal a tudattal, hogy tanácskozásunk újabb lendületet ad a sikeres mun­kához. A következő napirendi pontként korreferátumok és hozzászólások következtek. Szűcs Istvánná, a Magyar Úttörők Országos Szövetségé­nek főtitkára arról szólt, hogy az úttörő szövetség elhatároz­ta, hogy saját sporttevékeny­ségében nagyobb teret bizto­sít a tömegsportnak, ösztönzi a szervezett turizmust, a ter­mészetjárást, a táborozást, va­lamint a közösségek részvéte­lét a testedzés feltételednek megteremtésében. A sport nemzeti üggyé tételében az úttörő szövetség valamennyi szinten együttműködésre kész partnerré kíván válni. Buda István államtitkár, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke fontos ve­zetési kérdésekről és tenniva­lókról szólt. Megemlítette, minden sportvezetőnek abból kell kiindulnia, hogy az ifjú­ság fizikai felkészültségének, edzettségének fokozása ma már társadalmi igény. Fontos kérdés az is, hogy a fiatalok, az aktív sportolók teljesítőké­pessége fokozódjék. — Nem lehet eltűrni, hogy az államapparátusban, a sportági szövetségekben, vagy a sportegyesületekiben dolgozó vezetőik, beosztottak semmibe vegyék a társadalmi szerveze­tek képviselőinek, a társadal­mi munkásoknak a vélemé­nyét. Az országos kommunista sportaktíva résztvevői felszó­lalásaikban és a vitában teljes képet formáltak a testnevelé­si és sportmozgalom eredmé­nyeiről, felhívták a figyelmet arra, hogy az ifjúság és a sport egymástól elválasztha­tatlan.' A felszólalásokat követően Korom Mihály záróbeszéde hangzott eL AZ MSZMP KB titkára az egésznapos tanács­kozást értékesnek és hasznos­nak minősítette, és hangsú­lyozta, a kommunista sport­aktíva résztvevői jóleső ér­zéssel jelenthetik az MSZMP Központi Bizottságának, hogy feladatukat elvégezték, az ak­tíva egyetért a Politikai Bi­zottság márciusi határozatá­val, annak szellemével. Ko­rom Mihály végül reményét fejezte ki — sportnyelven fo­galmazva —, hogy egyre ke­vesebben nézik majd a »tri­bünről« az erőfeszítéseket, s vonulnak le a »pályára« — segíteni. A kommunista spartaktfván —az alábbi sorrendben — fel­szólalt Varga László, a KISZ KB titkára, Cosztonyi János oktatási államtitkár, Wich- man Tamás élsportoló, Köp- lár Lajos, a Zala megyei Ta­nács elnökhelyettese. Szűcs Istvánná, a Magyar Úttörők Országos Szövetségének titká­ra, Garay Sándor a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke, Gál István, a Tatabányai Szénbányák igazgatója, Só­lyom Ferenc, a SZOT titkára, Molnár Endre, a Budapesti Pártbizottság titkára. Rúzsa József, a Magyar Úszó Szö­vetség főtitkára, Barts Oszkár, a Fejér megyei Testnevelési és Sporthivatal elnöke, Szepe­si György, a Magyar Labda­rúgó Szövetség elnöke, dr. Medve László, egészségügyi miniszterhelyettes, Monspart Sarolta, élsportoló, Pacsek Jó­zsef vezérőrnagy, honvédel­mi miniszterhelyettes, Gedó György olimpiai bajnok, Kár­páti Rudolf, sokszoros olim­piai és világbajnok, Kiss La­jos vezérőrnagy, az MHSZ fő­titkára, Kovács István, az MSZMP Hajdú megyei Bi­zottságának osztályvezetője és Csillag László, a Bánki Donát szakmunkásképző intézet igaz­gatója. (MTI) Országos kommunista sportaktíva

Next

/
Thumbnails
Contents