Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-21 / 143. szám

KINCS A JÓ VÍZ A „csapra vert” Lázi-domb A jó minőségű ivóvíz ter­melése és eljuttatása a fo­gyasztókhoz bonyolult és egyre drágább műszaki be­rendezéseket igényel. Mibe kerül nálunk a víz? — a kérdésre dr. Illés György­től, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettesétől kértünk választ. — Az attól függ — felel­te —, hogy a megtermelt vizet helyben használják-e fel, vagy szállítani is kell. A feltárás, a termelés és a távvezeték-építés költsége 1960-hoz képest a három­szorosára emelkedett. Ért­hető ez, hiszen mind mé­lyebbre kell a fúrófejnek a jó vízért hatolniuk, a tisztí­tás költségei is nőttek, és a távvezetékek üzemeltetése sem olcsó. Számításaink sze­rint, ha a vizet helyben használják fel, akkor a fel­tárás, a kitermelés és a fo­gyasztóhoz való eljuttatás költsége köbméterenként 16—18 ezer forintot emészt föl. Ha nagyobb távolságról — regionális vezetéken ke­resztül — szállítjuk a fo­gyasztóhoz a vizet, növek­szik a költsége: napjaink­ban ez már eléri a 25—50 ezer forintot. A feltárás mellett a vízszolgáltatás za­vartalanságát is biztosítani kell. Ez újabb műszaki be­rendezéseket igényel. Az üzemköltség köbméteren­ként 6—10 forint között van: ennyiért tudjuk a csa­pokhoz eljuttatni a vizet. Ezért viszont 1,40—5,60 fo­rint közötti összeget fizet a fogyasztó. Mondhatjuk te­hát azt, hogy a szolgáltatás költségének mind kisebb ré­szét fizeti a fogyasztó, és mind nagyobb hányadot vállal belőle az állam. Ölvén ember éfjel-nappal Bekerített négyszögű dom­bocskáit látszanak az útról. Néhány apró építmény van rajtuk, a kerítést és a domb­ról kiemelkedő, alig egyméte­res csövet kékre festették. Ha körben dzsungel van is, ezek a kis »szigetek-« mindig ren­dezetek, tiszták. A kis építmények alatt 250—320 méter mély kutak­kal ereszti fullánkjait Kapos­vár a rétegvizekbe, búvárszi­vattyúk dogoznak, nyomják a vizet a tárolókba. Ha éppen nyomják. A múlt heti első nagy vihar után sisakos, kék overallos emberek sürgölődtek több kútnál. A szivattyúk na­gyon érzékenyek az áramin­gadozásra, hamar fölmondják a szolgálatot, ilyenkor nincs más választás: ki kell cserél­ni a hibásat. Egy ilyen be­rendezés 30—40 ezer forintba kerül. — Hányszor kell cserélni? — Ajjaj — ennyi a lakoni- kus válasza Horváth Tivadar­nak, a vízművek főmérnöké­nek. Szépen gondozott kert­ben állunk. Kaposvár legna­gyobb vízműtelepe a sántosi; a hatos számot viseli, 32 kút­ja van — nemsokára 48 lesz: Az itteni dombok több ezer köbméteres víztárolókat ta­karnak. Azt mondják, üresen félelmetes egy ilyen monst­rum, minden szó ötször szól benne, és az ember, ha be­ment, rögtön szeretne kijön­ni. Szerencsére nem üresek. Az ivóvizet a tárolókból nyomják a városba. Az épü­letben három gép hétezer köbméter vizet küld napon­ta csőpostával a városba. A gépész mindent ellenőriz­het egy vezérlőteremben, és percek alatt intézkedhet, csak több vizet nem tud csinálni. Pedig a tárolók — ha nem üresek — nemigen teltek meg az elmúlt hetekben. A gépész a második nagy eső után je­lenthette: tele vannak a víz­tárolók. Ötven ember dolgo­zik éjjel-nappali szolgálatban, állandó készenlétben, ötvenen sóhajtottak föl az első eső­cseppeknél. Sikentáncz József a négyes fácánosi vízműtelep gépésze. — Kicsit egyhangú a nap. Végig egyedül vagyok, csak kezdéskor meg a műszak vé­gén találkozom a váltómmal, és napközben néhe erre jár néhány kertbarát, amkkel egy pár szót válthatok. Az üzemnapló mutatja: reggel hatig kicsik a számok. Hattól kilencig ugranak este hattól magasabbak. A vízmű, mint á szeizmokráf, jelzi, hogy vasárnap tovább lus­tálkodnak, azt is, hogy mikor mentek ki sokan a Balaton­hoz. Egy másik füzetben másfé­le bejegyzések vannak: a vá­rosban nyomáscsökkenés vár­ható. .. Lábodon leégett a bú­várszivattyú. .. És az intézke­dés is nyomon követhető a naplóban. A kettes telep az egész megye diszpécserszol­gálata. Itt »mindent tudnak«. A kaposvári vízművek na­ponta 21 és fél ezer köbmé­tert tudnak adni. Több víz, több kút, több gép kellene, de például egy motorra annyit kell várni, mint egy Trabant­ra. Június végéig ezer, július­ban újabb ezer és szeptem­berben kétezer köbméterrel többet termelnek. Sántosan most fejeződik be a gyorsfej­lesztési program. Horváti Tivadar telefonál. Hallgatja a kicsengést, az­után a búgásokat. — Összekötöttük a telefont egy jelző automatával — mondja. — Ha fogy a víz... Széttárja a karját. Sokat ki­fejez a mozdulat. — Amikor belép a bal- o- ni regionális vezeték meg­szűnnek az .ilyen pillanatnyi bajok. Csak nehogy úgy gon­dolja mindenki; megnyugod­hatunk, megint lelehetjük a gondot. Most, aki tudja hányadik nagy eső után kevésbé szom­jas a város. És — mert van — valószínűleg megint több vizet pazarolunk. A víz pe­dig kincs. Nitrat­és kóiiveszély A megyei köjál 1977-ben megvizsgálta a somogyi ásott kutakat. Milyen mértékben szennyézett a víz, melyet a lakosság fogyaszt? Az Egész­ségügyi Minisztérium és az Országos Közegészségügyi In­tézet szerint a literenként 40 milligramm nitráttartalmú, illetve a . 10 milliliterenkénti 20 kóliszámú víz már alkal­A Szentbalázsi Általános Iskola udvarában van két használható kút: vizük nem a felső talajrétegből, hanem a domb mélyéből jön. Ennek a két kútnak a vizét Sánto6tól Gálosfáig hat településre hordják demizsonokban, üve­gekben, műanyag kannákban. A kisdiákok a tanítás befeje­zése után nemcsak a táská- j jukat cipelik, hanem a vizet, is. A kisgyerekes szülők víz- , zel térnek haza Kaposvárról, ha munkába vagy vásárolni mennek. Ez a távolról hozott víz főleg azokban a családok­ban kincs, ahol kisgyer­mek van. Szentbalázs és a környező települések kútjai ugyanis nitrát­tal szennyezettek. A csírá­val fertőzött vizet forralással meg lehet tisztítani, a nitrá- tosat nem. A szülőket a gyer­mekorvos figyelmeztette: ne adjanak ilyen vizet a csecse­mőknek, ne főzzenek belőle teát. Keczeli József, Szentbalázs tanácselnöke nem a gondo­kat sorolja, hanem a megol­dás lehetőségeit. — Törpe vízmű után járunk — mondta. — Itt a község alatt, a Surján és a Balázs- patak találkozásánál van két fúrt ktjt: Kaposvárnak tarta­lékolják ezt. Ha nem kell a városnak, megépítjük rá mi a törpe vízmüvet. A követke­ző ötéves tervben kútfúrást is tervezünk. Nekünk azonban a két előbbi kút lenne jó. Azoknak ismertek az adatai, lehetne tervezni rájuk, és mi­vel ugyanolyan mesze vannak Cserénfától mint tőlünk, az ottani gondokat is megolda­nák. Van egy harmadik le­hetőségünk is: Gálosíán ta­láltunk egy forrást. Valami­kor a kastélyt látta el vízzel, fönt a magasban ered. Le is van foglalva, de nagyon el­hanyagolt. A vize viszont kristálytiszta. Higiénikus me­dencét kellene a víz össze­gyűjtésére építeni, és abból közkifolyókat vezetni. Ez a forrás megoldaná Gálosfa nagy gondját. Mindezek azonban ma még csak lehetőségek: a községi tanács — anyagi erejét és .az állami támogatást figyelembe véve — fokozatosan tudja csak megvalósítani elképezlé- seit. Amíg ez a terv valóra vá­lik, addig egyre több korsó, J műanyag kanna vándorol nap- ’ ról napra, hogy a leginkább j veszélyeztetettek — a csecse-' mők — egészséges vízből fő­zött teát kapjanak. Sokéves orvosi felvilágosító munka eredménye, hogy feladták a szülők a szemléletet, misze­rint, »mi is ebből ittunk cse­csemőkorunkban, és mégis felnőttünk«. A jó, egészséges ivóvízhez ez már egy lépéssel közelebb vitt. Törpe vízmű épül Berzencén mattan a csecsemő táplálásá­ra, illetve, káros az ‘ emberi szervezetre. A vizsgálat alap-1 ján a megye 107 vízvezeték nélküli községéből 78 telepü­lést súlyosan veszélyeztetnek, 21-et veszélyeztetettnek talál­tak. Egyes esetekben — főleg a magánhasználatú kutaknál — 500—600 milligramm nitrá- szennyeződést is találtak lite­renként, s a fertőző kólitarta- lom is jócskán meghaladta a még elfogadható szintet. Mi lehet a megoldás? Va­lamit sürgősen kell tenni, mégpedig anyagi lehetősé­geink szerényebb számbavéte­lével. Több községben segít­hetnek az üzemi (tsz) vízmű­vek. Ezektől kiépíthető egy gerincvezeték, erre ráköthetők a fontosabb gyermekintézmé­nyek, s mellettük föl lehet állítani a faluban 2—3 köz­kutat. A költségek itt nem elviselhetetlenül magasak, 500—1 200 000 forint között alakulnak. A megye 22 köz­ségében jelenleg is tart ez a munka, a megye és a vízügyi ágazat anyagi támogatásával. Még mindig marad csak­nem 90 igen rossz ivóvízű, vezeték nélküli község. A ter­vek szeript ezek közül továb­bi húszban épül törpe vízmű. Az illetékesek keresik a meg­oldás módját: hogyan lehetne palackban vagy műanyag zacskóban az egészséges ivó­vizet rendszeresen e veszé­lyeztetett községekbe szállíta­— A Zselicség falvainak csaknem mindegyikére jel­lemző, hogy a régi kutak egészségtelen ivóvizet adnak. A völgykatlanokba zárt, pa­takok mellett kialakult tele­püléseken a víz a hordalékok, a láposodás miatt alkalmatlan a fogyasztásra. Ezért Szennán, a Lázi-domb oldalán levő, egyszerű kiképzésű forrásku­tat vették igénybe a kisgyer­mekes szülők; ebben merítet­ték meg kannájukat. Ezt á vi­zet a köjál is ihatónak talál­ta. Karancz János, a szennai tanács elnöke a Lázi-domb oldalán magyarázza a köz- igazgatási terület vízgondját — és az általuk talált egysze­rű. mérsékelt költségű meg­oldást — A termelőszövetkezet szennai és zselickisfaludi kút­jai kimondottan üzemi cé­lúak, nem képesek a lakos­ság igényeinek a kielégítésére. A Szilvá&szentmártonbah le­vő kút vize a magas vastar­talom miatt alkalmatlan fo­gyasztásra. Itt volt nekünk a Lázi-domb oldalában ez a for­ráskút, amelynek vizét öt ház már használta »illegálisan«: maguk vették és fektették le a csöveket a forrástól a por­táig. Elképzelésünk találko­zott a megyei tanácséval, eszerint a kiegészítő hozamú, alkalmas vízminőségű forráso­kat hasznosítani kell a lakos­ság igényeinek a kielégítésére. Így került soréa forrásfogla- lá&ra. Tavaly megépült a húsz köbméteres víztározó. Közben elkészült az óvoda, amelynél hiába volt a két ré­gi kút, egyik sem adott jó ivóvizet. 430 ezer forintot kaptak forrásfoglalásra a me­gyétől, ezt az összeget azon­ban nem mind használták fel a beruházásnál. Most már nyolc fogyasztó élvezi a Lázi­domb vizét, köztük az óvoda, a tanács, az orvoslakás, s le­gális fogyasztóvá vált a már említett öt ház tulajdonosa is. — A tározó a nap minden időszakában tartja a szintet, megvan benne a tizenöt köb­méter. Ha a domb tetején öt­ven köbméteres tározót építe­nénk, az a törpe vízmű alap­ja lenne, s eljuthatna a. jó forrásvíz a község minden pontjára; elvihetnénk az is­koláig, sőt még a vendéglőt is ráköthetnénk. Forrásokban gazdagok ezek a zselici dombok! Elkelne a szakszerű feltáró fölmérés ezek célszerű hasznosítására. A szennaiak további forráskút- foglalásra 520 ezer forintot kaptak a megyei tanácstól az idén. Minthogy Szilvásszent- mártonban és Zselickisfaludon a tsz majorjára a víz minősé­ge miatt nem köthetik rá a lakossági hálózatot — Kisfa­ludon, az egyik domboldalban levő forrást kívánják a szen­naihoz hasonló módon hasz­nosítani. A köjál most vizs­gálja a vizet, s ha megfelelő­nek találja, a Lázi-domb pél­dájára itt is kutat, tározót építenek még az idén. Kapos- szerdahelyen is van a köjál által elfogadott — forrás ere­detű — kút, amelyet ily mó­don üzembe állíthatnak. Falun is vezeték A Délviép szakemberei törpe vízmüvet építenek Berzen- eén. A munkálatokat 1981-ben fejezik be, akkor az egész község egyszerre jut egészséges ivóvízhez. Ma az országban sokfelé épülnek községi vízművek. Régi adósság törlesztése a víz- fogyasztás kényelmes, tiszta, higiénikus módjának megte­remtése falun. S míg az or­szág községeiben élő lakos­ságnak 72—74 százaléka 1980- ban már vezetéken kapja a vizet. Somogybán — a terv szerint — csak 60—62 száza­lék. Az elmaradás tehát szá­mottevő. Az országos kimuta­tások listáján a megye vala­hol a sereghajtók között van. Pedig a hatvanas évektől nagy lendülettel folyt a köz­ségi kutak fúrása, a vezeté­kek építése 1975-től tulajdon­képpen községi kezdeménye­zésre kezdték a csöveket a földbe helyezni. A jelenlegi tervidőszakban a megye igye­kezett a szerepkörrel rendel­kező községeket előnyben ré­szesíteni. .Mi a helyzet most? Kovács Istvántól, a megyei tanács ÉKV-oszátályának cso­portvezetőjétől kaptunk adato­kat. Azoknak a községeknek a lakói jártak jól, akik még a hatvanas években bevezették a vizet. Akkor a lakossági — úgynevezett érdekeltségi — hozzájárulás 2—3 ezer forint volt. Ez mára — helytől és körülményektől függően — csaknem a tízszeresére nőtt. Kőröshegyen fizették eddig a legnagyobb összeget, családon­ként 21 ezer forintot. Ennek oka, hogy nőttek a költségek. Több lett a kútfúrás díja, a szerelvénnyek ara, különösen a műanyag csövek alkalmazá­sa jelentett számottevő több­letköltséget. így a víztársulás megszervezése ma néha ke­mény vitákkal jár. Különösen nehezíti a helyzetet, hogy a kisebb köszégekben sok az egyedül élő, idős ember. Pe­dig nagyobb támogatást ad a megye, s az országos vízügyi alapból szintén utalnak át összegeket erre a célra. Az elkészült vízművek nagy könnyebbséget jelentenek a falvakban. A már üzemelőkkel azonban több gond is akad. A hatvanas években épült há­lózatok keresztmetszete több­felé szűk, összebarkácsolt, a nagyobb — például városi — igényeknek már nem felelnek meg, rekonstrukcióra szorul­nak. Másutt nincs elég víz a csövekben, csökken az egyetlen kút hozama. Űjat kellene fúrni, de a helyi ta­nácsoknak az egymillió, más­fél milliós fúrásra nincs elég pénze. Ebben az ötéves tervben várhatóan 25 község kap ve­zetékes vizet, Ezzel Somogy települései közül 1980-ra már 111-ben működik a vízvezeték. Ez a megye lakosságának na­gyobb részét jelenti. 3 III Korsók, kannák az iskolásoknál

Next

/
Thumbnails
Contents