Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-17 / 140. szám

Csendes nap a papírboltban

TURISTÁK RZ UTAKON

Locz Jánosné brigád vezető.

Kevés a vevő, a kívülálló azt hihetné, hogy az eladóknak nincs semmi dolguk. Fejes István, az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat 129-es üzletének, közismert nevén az Íródeáknak a vezetője _ nyomban tájékoztat is, hogy kétségemet eloszlassa:

— Ez a látszat.. 1 Májusban egy hétig leltároztunk, mégis meglett a 2,6 millió

, forintos forgalom. S mi bizony 10 filléres, néhány forintos cikkeket is árulunk, eladóinknak nagyon sokat kell fáradozniuk, hogy az idei 40 milliós, tervezett bevételt elérjük. Évente csaknem kétszer megfordul nálunk a megye minden lakója: egy-egy évben 600—700 ezer vevőt szolgálunk ki.

Amikor negyedszázada átvette ennek a papírboltnak a vezetését, az évi forgalom alig haladta meg az egymillió forintot. Három éve már 21 millió volt, az idén pedig 40- re számítanak.

— Ez a fejlődés brigádunknak, az Egyetértésnek köszönhető elsősorban. Tagjai fogták össze a bolt dolgozóit, amikor 18 évvel ezelőtt a szocialista cím elnyeréséért' indultak. Először csak hatan voltak, most — velem együtt — tizennégyen vagyunk. Egyetlen célt határoztunk el: minél nagyobb választékkal, kulturáltan, udvariasan kielégíteni a lakosság és a tanulóifjúság igényeit.

Locz Jánosné brigádvezető itt kezdte tanulni a szakmát. Fejes Istvántól nemcsak a szakma ismereteit, fogásait tanulta meg, hanem azt is, hogy csak az legyen kereskedő, aki ezt a nem könnyű szakmát hivatásának tekinti.

— Az, hogy itt kezdtem kereskedői pályafutásomat, megkönnyíti a brigád összefogását. Többen vannak a brigádban, akik nálam valamivel korábban vagy velem együtt kezdték a szakma tanulását: Radios Gyuláné, 5 egyúttal

szakszervezeti bizalmi, azután Ács

Györgyné, Pintér Zoltánná, Cséfalvay Győzőné, s még néhányan. Ök és a szakmát nemrégen kezdők is segítenek a brigád céljainak elérésében. Az Íródeák a vállalat legeredményesebb boltja, a forgalom utáni legmagasabb tiszta nyereséget ők érték el. Amióta megalakították ez a kis közösséget, minden évben helyezést értek el a vállalaton belüli szocialista versenyben Nyolcszor nyerték el az aranykoszorús jelvényt, s a múlt évi munkájukkal kiérdemelték a vállalat kiváló brigádja kitüntetést. Eredményükkel jelentősen elősegítették, hogy a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat tizennegyedszer is elnyerte a kiváló vállalat kitüntetést.

Kevés a vevő, csendesen zajlik a papírbolt mindennapi élete. Ám a raktárban serény munka folyik: tapétabemutatót alakítanak ki, a vevők hetvenféle tapétából válogathatnak. S rövidesen megkezdik a felkészülést az őszi tanítási évre.

— Gondban vagyunk —

mondja a boltvezető —, nincs megfelelő raktár. Tíz öttonnás gépkocsira való tanszert, írószert és füzetet kapunk. Másfél milliós készletet raktározunk el. Enyhítene helyzetünkön, ha megkaphatnánk az udvarban levő, elhagyott épületet: ott tárolhatnánk legalább háromautónyi füzetet.

Noha 2000—2500 árucikk kapható nálunk, előadódik hiány is. Amit a PIÉRT nem tud adni, beszerzik valamelyik ipari szövetkezettől.

A tervezett tiszta nyereségen felül a bolt, az Egyetértés brigád az idén százezer forinttal többet ad a vállalatnak. Nemcsak a brigád neve fejezi ki 1 az egyetértést, hanem munkájuk, összefogásuk is. Ennek alapja, hogy többségük itt nevelődött, vált kereskedővé, tanulta meg a szakmát Fejes Istvántól, aki 36 esztendeje kereskedő. Kétszer kapta meg a Belkereskedelem kiváló dolgozója kitüntetést, többször a vállalati kiváló jelvényt. Amióta tanítványai is kiválóak lettek: Locz Jánosné, Ács Györgyné. Radios Gyuláné, Pintér Zoltánná, Pozsár Istvánná, Cséfalvay Győzőné, s a helyettes boltvezető, Deckert József is.

Augusztusban, szeptemberben benépesül az íródeák. Egy-egy hónapban 70—80 ezer vevő is megfordul náluk, köztük nagyon sok kék köpenyes tanuló. És ha elégedetten távoznak, megkapnak mindent, ami a zavartalan tanuláshoz szükséges, az Egyetértés brigád tagjai örömmel látják munkájúk eredményét.

Szalai László

Új dohányszárítók

Hagyományosan dohánytermelő nagyüzem a lábodi Zöld Mező Termelőszövetkezet. Az idén ötven hektáron foglalkoznak ezzel a kultúrával, s a fele új cocer fajta. A szövetkezet építőbrigádja hamarosan befejezi a két új Sirokkó száritó építését: ezeknek mindegyikében egyszerre 100—100 mázsa cocer dohányt lehet szárítani.

Ä jó idő beköszöntésével

megkezdődött az idegenforgalmi idény. Jönnek a külföldi gépkocsik, hétvégeken fölkerekednek a hazai országjárók is, hogy megismerjenek távolabbi vidékeket, pihenjenek kikapcsolódjanak. Ma már megszokott és természetes jelenség, hogy az útnak indult hazai lakos is épp oly turista, mint az, aki az országhatárokon túlról jön.

A turizmus egyik kulcskérdése az úthelyzet. Különösen érvényes ez nálunk, ahol az idegenforgalom jelentős része tranzitforgalom. A hűvösebb éghajlatú országokból hazánkon keresztül évente sok millióan »vándorolnak« délre, a meleg tájak, a tengerpart felé, illetve üdülésük után ellenkező irányba. S még ennél is fontosabb, hogy ugyanezeken az utakon bonyolódik le az európai teheráru-szállítás jelentős része, beleértve a magyar népgazdaság számára létfontosságú ejeportot-importot.

Az idei tervek, pontosabban a már elkezdett, folyamatban levő munkák ezt a kettős célt szolgálják. Bővítik, korszerűsítik az országba bevezető útvonalakat, határátkelőhelyeket. így például nagyszabású bővítés kezdődött Záhonyban — már a jövő évi moszkvai olimpiára készülődés jegyében. Előre látható, hogy a tőlünk délre és nyugatra fekvő országokból igen kok sportrajongó itt kíván majd szovjet területre lépni, ehhez meg kell teremteni a közlekedési, várakozási, ellátási stb. feltételeket.

„Percrekész”

tájékoztatás

Évről évre nagyobb a forgalom a Jugoszláviával szomszédos átkelőhelyeken. Rösz- kén gyakran az okozott fennakadást, hogy a hazánk területére érkező külföldiek közül sokan itt kérik és kapják meg a be- vagy átutazó vízumot, s amíg erre várnak, akadályozzák a többi autós mozgását Az idén külön »vízumparkoló« épül a röszkei határállomáson, s hogy tovább csökkentsék az utóbbi években gyakori túlzsúfoltságot, Tompán ugyancsak bővítik a határátkelőhelyet, s ha szükségesnek látszik, oda terelik' át a forgalom egy részét. Ehhez — és általában a határforgalom zavartalanságához szükséges átterelésekhez — az idegenforgalmi főidényben a rádió Útközben című műsora ad majd »percrekész« tájékoztatást a külföldre indulóknak.

Igen nagynak ígérkezik a hatágforgalom Rajkánál is, hiszen egyrészt itt jönnek át Csehszlovákia nyugati részeiből és az NDK-ból a turisták, másrészt — részben már lezárták, rövidesen pedig teljesen lezárják az átépítésre szoruló komáromi közúti Du- na-hidat. Rajkán a magyar és a csehszlovák útügyi szervek közösen végzik a határátkelő- hely bővítését — ez csupán magyar részről mintegy 15 millió forintba kerül. A jelenlegi átkelőhelytől néhány száz méterre — Dunacsunynál — kisegítő személygépkocsi-átkelőhely épül.

A határátkelőhelyek csak- nek mindegyikénél tart vagy hamarosan kezdődik valamilyen bővítés korszerűsítés. Jelentőségében semmivel sem marad el ettől az úthálózat fejlesztése. Oj autópálya-szakaszt ugyan nem adnak át ebben az évben a forgalomnak, de már júniusban közlekedhetnek a Balaton partjára érkezők az M 7-es za- márdi torkolatától a szántódi révig vezető 2x2 sávos úton. Elkészült az M 1-es és M 7- es autópályák közös budapesti bevezető szakasza is, amely az eddigi kettő helyett három sávon (negyedik a leállósáv) előreláthatólag le , tudja bonyolítani a kánikulai vasárnap esték immár legendásan sűrű forgalmát is.

Útgy űrG a város körül

Minden turista — akár hazai, akár külföldi — igyekszik elkerülni a nagy forgalmú városokat. Erre mindeddig alig-alig nyüt nálunk lehetőség, számos országban az utóbbi években, évtizedekben város körüli útgyűrűkkel oldották, illetve oldják meg ezt a gondot Hazánkban az első ilyen utat Veszprém körül kezdték építeni, az északi félgyűrű már elkészült, most a déli van soron. Ugyancsak jó ütemben halad az Eger történelmi belvárosát tehermentesítő 25. számú út építése — több mint 400 millió forint költséggel. Pécs mellett az idén a 6-os út várost elkerülő, tehermentesítő szakaszának újabb szakaszát adják át;

S ha nem is az idegenforgalmi idény kezdetére, de lagalább a vége felé, szeptemberben átadják a forgalomnak a Szent-* endre centrumát és a Duna partját elkerülő útszakasz is a 11-es úton.

Újdonság a turistáknak: az idén megnyitják a Pilis legszebb tájait átszedő utat Pi- lisszenttászló és Visegrád között. Ez kifejezetten a termé- szetkedvelőknek épült — és nem a száguldozó gyorshaj - tóknak. Ennek megfelelően jelölték ki a nyomvonalat, sok kanyarral megannyi természeti szépség között.

Képírásos táblák

Az is a turisták érdekeit szolgálja, hogy az országhatárok közelében 30—40 kilométeres szakaszokon új és a korábbinál jobb ábrás jelzéseket teriek, illetve tesznek ki. Ezekről értesülhetnek a'kül- és a belföldi utasok arról, hogy hol vannak, hogyan érhetők el műemlékek, természetvédelmi területek és szállodák, éttermek, különböző szolgáltató Intézmények.

Végül, de nem utolsósorban : az utakat igénybe vevő autósok régi vágya mind több helyen teljesül. Ahol csak mód és lehetőség van rá, letiltják a főútvonalakról a szekereket és a kerékpárosokat. Különösen sötétedés ! után okoznak sok gondot és — sajnos — sok balesetet kivilágításán járműveikkel.

Egy sor bővítés, korszerűsítés szerepel tehát a programban, s ezek döntő többsége már befejezéséhez közeledik. Nem látványosak, de hasznosak. Figyelembe veszik az ország »pénztárcájának« teherbíró képességét, de — ugyanannyira — a bel- és a külföldi turisták érdekeit, az autózás zavartalanságát is,

Várkonyi Endre

17. rész.

— Meghirdetjük? — kérdezte bambán Elek.

Schmütz ideges lett.'

— Hirdetni? — ki dagadtak nyakán az erek —, ne hülyéskedj ! Tisztára rablóbanda! Egy kéthasábos, keretes hirdetésért legombolnak négyszáz forintot. Van neked erre pénzed? 'Mert nekem nincs. És, nem is lesz soha. Ezt ni, hirdetés. A propagandát a sajtóban később oldjuk meg, amikor már megindult a brázli. A tangentor éppen erre jó. Majd írnak kis színeseket rólunk, hogy milyen áldásos a tevékenységünk, meg

a többi. Akkor már dől a

nép. Először óvatosan kell kezdeni. Személyes ismeretség, ingyen tangetor, mifene. Bízzad csak énrám ezt a dolgot Kialakul. Jegyezd meg: kétfajta tangentor van: a protokolláris és a közönséges. Ne felejtsd, hogy engedélyt is kell váltanunk. Engedély nélkül nem vagyok hajlandó dolgozni. De az sem lesz nehéz.

Elek rámeredt.

— Csak nem akarod a papámat ...

Schmütz grimaszt vágott.

— Már megint túlságosan érzékeny vagy — oktatta —, hiszen attól nem lesz senkinek gyereke.

— Csalás az egész — mondta dühödten Eleik —, nem vagyok benne smmiben. Vedd tudomásul, hogy ezt a humbugot ne próbáld megetetni egyetlen illetékessel sem. Én ebből kimaradok, ebben bízhatsz.

Schmütz szomorúan nézett rá.

— Késő — mondta. — Reggel vár az illetékes. Mindent tud.

Elek aznap éjjel a plafont nézte. Dühe lassan párolgóit el, szétoszlott a plafonon, eltakarta a koszt. Gondolkozott. Mit tegyek? Csináljak úgy,

mintha nem is tudnék semmiről? Azt nem lehet. Vegyek részt benne? Nem, nem. Valami itt nem stimmel. Ez a kis hülye úgy fonja maga köré az embereket, mint... mint...

Még egy vér. No, ez eléggé bőséges. Mégis jól meglőttem volna? Csak be ne váltson a nádasba, onnan az isten se hozza ki. Még a bankigazgató GAZ kocsijával se hozzuk ki. Pedig arrafelé tart a dög. A strici. Mocskos tehene. Gazember állat.

Elek halkan morgott, miközben félre-félrehajolgatott a visszacsapódó ágak elől. Nem is tudta, hogy Schmützről beszélget az erdővel, Schmütz jelzőit mormolja, Schmütz személye foglalkoztatja. Jobban, mint a tehén.

Schmütz, aki reggel ott ült az illetékes előszobájában.

— Csókolom — mondta nagy tisztelettel. Ámulatba is esett.

'Egy királynő ült a belépő Schmützcel szemben. A fogadóhelyiség fala rózsaszínűre volt tapétázva, a falban süly- lvesztett falikarok voltak. A bejárati ajtóval szemben hatalmas, faragott íróasztal állt, mögötte magas támlájú, forgatható szék, látszott rajta, hogy speciális, szék, ide csináltatva. A forgatható stílszéken trónolt a királynő, aki bogyófekete szemét Schmütz- re emelte. Schmütz szíve megdobbant. A női nem iránt már régóta közönyös volt, de most...

Érezte, hogy ellenféllel, komoly szakemberrel áll szemben. Tekintete királynői volt. A termete is királynői volt, de nem az a szilfid fajta királynő forgott azon a kisipari széken, hanem amolyan kel- lenburgi fajta, megtermett, nagy fenekű, bögyös. És mégis szilfidnek és légiesnek tetszett. Hangja meleg volt, csupa mosoly, bár Schmütz tulajdonképpen egy fagyos arcot látott Meleg ömlött szét benne, azonnal megszerette azt a nőt, közreműködő társat. nagy lehetőséget látott benne.

Mint mindenben.

— Csókolom — ismételte meg halkan, és fejét kissé lehajtva mélyen nézett a királynő szemébe.

— Mi járatban nálunk?

— Csak egy apróság. .. Egy iparengedély, a szolgáltatási szférában. A munkás...

— Schmütz Alfonz — bökte határozottan ujját a levegőbe a titkárnő —, tangentor.

Schmütz lehunyt szemmel bólintott.

(Folytatjuk.)

Bújócska a sör körül

A nagy meleg „nem ügyel" a naptárra

Aki munka után hűsítené magát vele, vagy a hűtőszekrényt akarja a hét végére telerakni, azt a választ kapja: »Nincs sör, kérem.« Ha a söripar vezetőit kérdezzük, épp az ellenkezőjét halljuk: »Hogyne volna! Több van, mint eddig bármikor.«

Akkor hol van? — kérdi a fogyasztó kiszáradt torokkal, mert sörhöz, bizony, elég ritkán jut.

A 6zámok impozánsak. Az első negyedévben 64 ezer hektoliter palackozott és hordós sört kaphatott volna Somogy megye, ha igényli. Nem kértek ennyit, mert nem akadt, aki megigya. így csak 88 százalékra »hozta tervét« a söripar. Hiába, a sörfogyasztás nem annyira az ütemesség, mint inkább a nagy meleg függvénye.

Május elején aztán megjött a kánikula. Egy hónappal előbb a »tervezettnél«. Váratlanul,. nem igazodva a naptárhoz ... Erről senki sem tehet. A második negyedévre biztosított 107 ezer hektoliter szállítását viszont három hónapra — egyenletesen elosztva — ütemezték be. Elég is lett volna, ha nem jön a nagy meleg. És — tegyük hozzá — ha megérkezik a sör. Ugyanis nem jött. Pontosabban: nem az összes... A Nagykanizsai Sörgvár ütemesen szállított, a készlet azonban nemcsak kanizsai sörből áll: szlovák. NDK-beli és lengyel importtal egészítik ki a hazait, bővítik a választékot. A megyénknek szánt hat és fél ezer hektoliterből eddig csak kétezer érkezett. A hiányzó mennyiség — az egészhez viszonyítva — csak csepp a tengerben. De legalább sörcsepp! Most pedig minden csepp számít.

A kanizsaiak azt mondják: van sör. Nemrég fejeződött be náluk a rekonstrukció, új gépegységek álltak munkába. I Három műszakban dolgoznak!

Van azonban egy bűvös

szó: fejtőkapacitás. A megyében négy töltőállomás működik, ahol a tartálykocsikban beérkező sört palackokba töltik át. A négy üzem közül a kaposvári a legelavul tabb: gépsora óránként kétezer üveg megtöltésére képes, míg a korszerűbbek hatezret is teletöltenek ennyi idő alatt.

Naponta két-három, egyenként 140 hektoliteres tartály- kocsi tartalmát fejtik üvegbe. Ez a maximum. Hiába is érkezne több, képtelenség volna átfejteni.

Munkáskezek hiánya is tetézi gondjaikat. Megszervezték ugyan a három műszakot, de csak nagyon nehéz körülmények között tudnak helytállni. Gyakran raktáros és adminisztrátor áll a töltőgép mellé, hogy együtt legyen a kezelőszemélyzet.

Kicsi, szűk ez a telep, s elavultak a berendezések. Ha gyenge a víznyomás, le kell állni a palackozással, mert a víz-sugár nem mossa ki rendesen az üvegeket. Lerobbanhat egy gépkocsi, nem jön be egy rakodómunkás... és máris kiesik vagy késik a szállítmány. Még ezernyi ki- sebb-nagyobb gond akad ...

Végleges megoldást csak az új töltőüzem fölépítése hozhat, a következő ötéves tervidőszakban. A fogyasztót azonban jobban érdekli, mi lesz a nyáron. Kanizsa vasúton is »besegít«: hordós és palackozott sört egyaránt küld. Ha az import sörök megérkeznek, azok is enyhítenek a gondokon. Nagy választékra — főleg minőségi sörökből — azonban nem számíthatunk. Hoznak be ugyan jugoszláv söröket is, ele nem sokat, mindössze nyolcezer hektolitert. Az időpont azonban most még bizonytalan.' Reméljük, időben megérkezik.

Lendvai József