Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-15 / 138. szám

•«

Összeült az országgyűlés nyári ülésszaka

(Folytatás az 1. oldalról)

Az elmúlt években a vállalatok a tervezettnél kevesebb jövedelemből az előirányzottnál több fejlesztési alapot képeztek. Ezért már 1978-ban több intézkedéssel is mérsékelni kényszerültünk a vállalati fejlesztési források növekedésének ütemét. Sok gazdálkodó szervezet ezt nem vette figyelembe, s többet költött, mint amennyire fedezete volt. Így a vállalati fejlesztési alapok hiánya év végén nagyobb volt, mint s korábbi években. Ezt helytelenítjük.

A társadalmi közös fogyasztással összefüggő költségvetési — intézményi és társadalombiztosítási — kiadások 16,5 milliárd forinttal haladták meg az egy évvel ezelőttit. A többletből 4 milliárd a pénzbeli juttatásokat, elsősorban a nyugdíjak kifizetését növelte; 6 milliárd forintot az úgynevezett természetbeni juttatásokra, egészségügyi, szociális, oktatási, közművelődési,

sport- és kommunális szolgáltatásokra fordítottunk. A közkiadások növekedési üteme jócskán felgyorsult: a többlet 1976-ban még 8,4 milliárd. 1977-ben 12 milliárd, az elmúlt évben pedig már 16,5 milliárd forint volt! A növekedés csaknem minden területet érintett: kevéssé sikerült előrelépni az ellátásbeli különbségek mérséklésében és a feladatok rangsorolásában, pedig a rangsorolás nélkül nem tudjuk a legsürgetőbb feladatokat sem elég gyorsan megoldani.

A tanácsok 1978-ban több mint 100 milliárd forinttal gazdálkodtak, összességükben kiegyensúlyozottan. Elsősorban a gyermekintézmények hálózatának bővítésére. a közegészségügy javítására és az időskorűakkal való fokozott gondoskodásra fordítottak figyelmet. Különösen előtérbe került a lakásépítési program. Ennek megvalósulását néhány területen az előző évek mulasztásai gátolják. — Késlekedtek — különösen a fővárosban. Tolna, Borsod, Veszprém megyében — a közművesítéssel, a területélőkészítéssel, ez nehezíti az építkezések tervszerűségét.

Az 1979. évi népgazdasági terv és költségvetés az eddigieknél határozottabban megfogalmazta, hogy a gazdasági munka fő feladata népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének javítása és a további tartós javulásnak biztonságos megalapozása még akkor is, ha ezáltal a mennyiségi növekedés üteme átmenetileg mérséklődik. A legfőbb irányvonal az, hogy erősen fokozzuk a termelés hatékonyságát.. , .

A termelési szerkezet korszerűsítésében mutatkoznak bizonyos kezdeti eredmények. Az efféle változások azonban rém elég széles körűek, s nem elég gyorsan mennek végbe. Sajnos, ma még elég gyakori, hogy a műszaki korszerűsítés nem hatékony: drágán üzemeltetik a berendezéseket. vagy nem elég korszerű a termék, amelyet gyártanak velük, s így nem tudják jó áron eladni. Ezek a vállalatok bekerülnek a kevésbé

vagy egyáltalán nem gazdaságos szférába. Példaként említem meg, hogy a gépipari vállalatok közel 20 százaléka az átlagos ipari jövedelmezőség felét sem éri el. A ruházati ipar vállalatainak egyhar- mada igen alacsony jövedelmezőségű, ezen belül a vállalatok egy hatoda egyáltalán nem járul hozzá a társadalmi j övedelemhez.

Sok vállalat nem is érzi eléggé, milyen fontos termékszerkezetének átalakítása. Ebben elsősorban az irányítás és a szabályozás a hibás, mert nem teremtettek elég szigorú föltételeket a gazdálkodásban, s a vállalatokkal nem éreztette a termelés, az értékesítés és a fejlesztés szigorú, sürgető körülményeit. Ezért a szerkezetváltozást központi intézkedésekkel is serkenteni kívánjuk.

Szervezeti változtatások is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a termelési szerkezet kedvezőbbé váljon. A magyar gazdaság vállalati szervezeti struktúráját vizsgálva azt látjuk, hogy kevés a kis- és középvállalat. Nagyvállalataink tömegesen olvasztották magukba a kisebb, többnyire tanácsi vállalatokat és szövetkezeteket, így szerezve munkaerőt, telephelyet, biztonságot az egyébként laza szerződéses kapcsolatok helyett, de sokszor így növelték tekintélyüket, esetleg monopolhelyzetűket is. önkritikusan meg kell mondanunk, hogy ehhez a folyamathoz a központi gazdaságirányítás is hozzájárult az elmúlt évtizedekben azzal, hogy — a könnyebb utat választva — túlzottan elismerte az ágazati és a helyi érdekeket Nem lesz köny- nyű ezt a történelmileg kialakult, de ma már nyilvánvalóan több tekintetben zavaró aránytalanságot megváltoztatni.

Az hogy az energiafogyasztás növekedik, természetes velejárója a termelés — nálunk elég lassú — automatizálásának. a mezőgazdasági és az építőipari termelés iparosításának, a családi háztartások gépesítésének s az automobilizmus terjedésének. Mindezt persze nem lehet és nem is kell teljesen meggátolnunk, de energiaszükségletet növelő hatásukat ellensúlyozhatjuk azzal, ha az energiát jobban hasznosítjuk, ha rámutatunk, hol pazarol a fel- használás. S ha részletesen kidolgozzuk az energiatakarékosság módozatait.

Az egyik legfontosabb intézkedés az, hogy a felhasználók reális áron kapják az energiát és az energiahordozókat, azért, hogy érzékeljék a valóságos költségeket és azt is, mennyire fontos számukra a megtakarítás. Ez indokolta a benzin árának az emelését a napokban. Napirenden .van fejlesztéspolitikánknak az a kérdése, hogy milyen irányban és ütemben haladjunk a hazai energiahordozók feltárásában, az energiatermelő-kapacitások létrehozásában.

A központi intézkedéseken túl a vállalatok a lakossággal együtt szintén nagyon sokat tehetnék a takarékosabb energiafelhasználásért

Iparunk és mezőgazdaságunk sok olyan importanyagot és terméket használ fel, amelynek a hazai ára még

mindig alacsonyabb a valóságos világpiaci áraknál. Hogy ezeket takarékosabban használjuk fel, az elmúlt években többször követtük a világpiaci árak emelkedését. Ez mégsem volt elég ahhoz, hogy megszüntethessük a költség- vetés importtámogatási kiadásait. bár csökkentettük e kiadások mértékét, és szűkítettük a támogatás körét is.

Munkaerő-utánpótlás már csak azoknak a fiataloknak a körében található, akik életükben először vállalnak munkát. A három év alatt 17 ezerrel csökkent az aktív keresők száma, miközben oKszágunk népessége 130 ezer emberrel gyarapodott. Ilyen körülmények között továbbfejlődésünknek egyik alapkövetelménye, hogy ne engedjük lanyhulni a termelékenység növekedésének ütemét. Ezt — a gépesítésen kívül — azzal segíthetjük, ha az egyének és a munkásközösségek jövedelmei szorosabb kapcsolatba kerülnek a teljesítmé nyekkel. Nem úgy mint pl. 1978-ban, amikor szinte mindenütt egyformán növekedett a dolgozók keresete. Ott is, ahol a nyereség kiugróan nőtt. ott is, ahol a nyereség egyáltalán nem nőtt, sőt esetleg csökkent Ennek megváltoztatásához egyfelől az kell. hogy a szabályozók jobban ismerjék el a nyereségdifferenciálódás hatását a személyes jövedelmekre, másfelől pedig, hogy a vállalatok reálisan állapítsák meg a dolgozóikkal szemben támasztható teljesítménykövetelményeket. s ebben ne csak a mennyiségi teljesítményeknek legyen szerepük, hanem a minőségnek is. Igaz, ehhez a folyamatos munka föltételeit is meg kell teremteni.

A vállalatok sokszor hangoztatják, hogy szűkölködnek munkaerőben. Gyakran azonban korántsem ez a gond, hanem a gyenge termelékenység. a rossz munkaszervezés, az egyenetlen termelési folyamat Ezen persze segíthetünk! Az is enyhítheti a munkaerőgondokat ha a nem eléggé hatékonyan foglalkoztatott munkaerőt ésszerűen átcsoportosítjuk olyan munkakörökbe, ahol hiányzik a munkáskéz. Ezzel a tárgykörrel foglalkozott a Minisztertanács és a SZOT vezetőinek legutóbbi közös megbeszélése.

A pénzügyminiszter végezetül megálllapította: Az elmúlt év gazdálkodásának eredményei nem voltak kielégítőek, s ez sok tennivalóra hívta fel a figyelmünket. Ezek 1979 évi népgazdasági tervünkben és állami költségvetésünkben már meg is fogalmazódtak. A tervezett változások az első hónapok gazdasági folyamataiban néhány fontos területen máris érzékelhetők. Az előző évitől eltérően a belföldi felihasználás a termelésnél lassabban, következésképben a kivitel a behozatalnál gyorsabban növekedett. miközben mérséklődött az ipari termelés növekedésének üteme. A lakosság jövedelme és jövedelem-felhasználása ösz- szességében megfelel a tervezettnek. A beruházások az öt hónap alatt a tervezett ütem szerint növekedtek. Az ipari- készletek a tavalyinál valamivel kedvezőbben alakultak, de a szigorúbb finanszírozási gyakorlat hatására nőtt a fizetési nehézségekkel küzdő

vállalatok száma. A küLkeres- ' kedelemben nem csökkent a nem rubelelszámolású behozatal, sőt az első hónapokban némileg meghaladta az elmúlt év azonos időszakáét Ellenben a szocialista országokból származó behozatal alatta maradt a telvezettnek.

Javában folyik VI. ötéves tervünknek az előkészítése és folyamatban van annak az ár- és szabályozórendszernek a kidolgozása, amely az új tervidőszakban reálisabbá teszi majd a vállalatok magatartását meghatározó gazdasági környezetet, s jobban közvetíti a nagyobb követelményeket. A hazai árak közelebb kerülnek a világpiaci árakhoz, a vállalati jövedelmek eltéréseit az eddiginél sokkal inkább a valós hatékonysági különbségek okozzák. Bővül a gazdaságos területek fejlődési lehetősége, és össze kell szűkülnie, vissza kell fejlődnie a nem gazdaságos tevékenységeknek. Meg kell jegyeznünk, hogy e változások a fogyasztói árakat

sem hagyhatják érintetlenül!

Termékszerkezetünknek ugyanis egyik meghatározója a hazai fogyasztás összetétele. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a termelési ráfordításoknak jobban megfelelő árarányok is hatással legyenek a fogyasztási szerkezet kedvező átalakulására.

Ezekben a napokban egész

közvéleményünk érdeklődéssel tekint mezőgazdaságunkra. A kedvezőtlen őszi—téli időjárást követő jelentős ár-, belvíz és fagykár után, az elmúlt hetek eső nélküli kánikulája ismét próbára teszi a mezőgazdaságban dolgozókat, szocialista nagyüzemeink vezetőinek szorgalmát, tudását. Bár az év eddig eltelt időszakában a mezőgazdasági termékek értékesítése a múlt évit kb 4 százalékkal meghaladta, előreláthatólag a megnövekedett állatállománynak is elegendő az új termésig a takarmány, de az aszály miatti kiesések pótlására szükségünk van.

Tennivalónk tehát bőven van! Irányító szerveink, vállalataink és lakosságunk

együttest megfontolt, öntudatos és kemény munkájára vau szükség ahhoz, hogy gazdálkodásunkban a kívánatos mértékben javuljanak a teljesítmények és eredmények, általuk a gazdaság egyensúlya. Múlt évi gazdálkodásunkból is ezt a tanulságot érezve legfontosabbnak... kérem a tisztelt országgyűlést, hogy az elmúlt évi gazdálkodásról szóló törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el.

A pénzügyminiszter expozéját követően az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának képviseletében Técsi János, a Termelőszövetkezetek Komárom megyei Területi Szövetségének titkára, a .törvényjavaslat előadója emelkedett szólásra:

Végül arra kérte az országgyűlést, hogy az 1978. évi költségvetésről szóló jelentést, mint általános cselekvésre késztető dokumentumot fogadja eL A vita első hozzászólója Sarlós István, az MSZMP .Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára volt.

Sarlós István beszéde

lül a fogyasztói árakat — úgy mint eddig is — élét- szírivonálpolitikai céljainkkal összhangban alakítjuk.

A mezőgazdaság feladata

— hangsúlyozta a továbbiakban a Politikai Bizottság tagja — hogy a rendelkezésére álló eszközök magasabb fokú kihasználásával és a javuló munkaszervezés révén egyenletesen fejlődjék a növénytermesztés és az állattenyésztés.

A külkereskedelem fontos teendője a kapcsolatok elmélyítése, a kölcsönösen előnyös együttműködés szellemében az egyensúlyi követelményeknek megfelelően. De legyen feladata annak vizsgálata és elemzése is, hogy az importigények melyik relációból elégíthetők ki a népgazdaság szempontjából a legelőnyösebben. Ez csupán külkereskedelmi feladatnak tűnik, de korántsem az. A külkereskedelmi tevékenység már a termelési célok meghatározásánál kezdődik. Ezért a jó külkereskedelem a tervezés, a fejlesztés, a termelés és a kereskedelmi tevékenység összhangjának eredménye.

Visszatérő igény minden munkaterületen a takarékosság. Olykor azonban mechanikusan értelmezik ezt a fogalmat Leszűkítik és elszür- kítik, ezzel mintegy megakadályozzák, hogy népgazdasági méretekben érvényesüljön.

Évek óta sok szó esik a munkaerőhiányról. Az erről szóló nyilatkozatok és beszámolók már-már tragikusnak tüntetik fel a helyzetet. Valójában azonban nincs abszolút munkaerőhiány. A hiba a •»felhasználásban« és az elosztásban van. Még mindig létezik nálunk kapun belüli munkanélküliség és az is, hogy — egyes vállalatok bér- politikai és más okok miatt

— munkaerőt tartalékolnak a maguk számára.

Amikor arról van szó, hogy

kik játszanak jelentős szerepet a tervek valóra váltásában, akkor elsősorban a munkások és parasztok felelősségteljes munkájára szoktak hivatkozni, őket általában elismeréssel emlegetik — ennek ellenére keveset ismerünk név szerint a legjobhak- bói. Pedig indokolatlan, hogy

a névtelenségbe burkoljuk őket. Arra lenne szükség, hogy az adott szakmát választó fiatal a legjobb bányászokat, növénytermesztőket, esztergályosokat, építőket lássa maga előtt példaképként. Ez vonzóvá teheti a szakmát és jelzi az emberi értékek magasfokú megbecsülését

A termelésben sok múlik azon is, hogy milyenek az egyes vállalatok különböző szintű vezetői. Vagy többségük azt nyújtja, amit elvárnak tőle — szocialista szakemberként dolgozik és éL Az ő munkájukról is többet és főként szebbet kell mondani a megszokottnál. Növeljük biztonságérzetüket a döntéseknél, és támogassuk kezdeményező készségüket. Az ő munkájuknak, politikai és szakmai felkészültségüknek meghatározó a szerepe a jó munkahelyi légkör kialakításában. A jó légkör, a dolgozók szocialista szellemiségű kapcsolata egymáshoz anyagi erővé válik a világos célokért folyó munka során. Ez valamennyiünk közös érdeke, ezért kell 1979-ben és a további évek során is az eddigieknél okosabban, szervezettebben, fegyelmezettebben dolgoznunk.

Az 1978. évi költségvetés

elszámolásáról szóló törvényjavaslatot a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében elfogadom.

Sarlós István beszéde után Palkó Sándor baranyai, Ku- rucz Márton csongrádi. Koltai Nándorné Veszprém megyei, Fritz Lászió zalai, Szabó Béla Szabolcs megyei, Nics János Fejér megyei, Makkos Antalné győri. Mérten Lajos Komárom megyei, Sebesi Lászlóné Békés megyei, Udvarhelyi Károlyné budapesti, Farkas Pál Borsod megyei és Orbán József Szolnok megyei képviselő szólalt fel a napirendi pont vitájában.

Ezután az országgyűlés nyári ülésszakának első munkanapja — amelyen felváltva elnökölt Péter János és Raffai Sarolta — véget ért. Az országgyűlés pénteken az 1978. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitájával folytatja munkáját. (MTI)

A világpiac kedvezőtlen

változásai következetesebb magatartásra kényszerítenek bennünket a termelés, az áruforgalmazás és a fogyasztás területén. Gazdaságpolitikai céljaink a múltban is igényelték a hatékonyan végzett munkát, a jó minőségű termékeket, az import ésszerű alakítását, a takarékosságot. Most az eddigieknél hatékonyabb intézkedésekkel kell további fejlődésünk feltételeit megalapozni — hangsúlyozta a többi között elöljáróban majd utalt arra, hogy 1978- sok tekintetben eredményes esztendő volt.

1 Az 1979. évi népgazdasági terv teljesítéséhez további igen céltudatos és következetes gazdaságirányítás és vállalati tevékenység szükséges. Mindenekelőtt a már elhatározott intézkedéseket kell maradéktalanul végrehajtani, de szükség van további, a gazdasági folyamatokat szabályozó intézkedésekre is.

A tervek és a szervezettség javulása azt jelzi: politikai és gazdasági vezetőink felismerték, hogy mi a teendő. Ráadásul most kevesebben várják, hogy mások tegyék meg a szükséges intézkedéseket, mint korábban. Ez örvendetes, önelemzés és a hibák kijavításának szándéka, a munkaerő-gazdálkodás megjavításának akarata érződik a terveken. Mégis van e vonatkozásban is feladatunk: le kell rövidíteni a teendők felismerése és a végrehajtás közötti időtartamot, elkerülve a kampányszerűséget és azt a gyakorlatot, amely szerint néhány látványos intézkedéssel zárnak le egy témát, megfeledkezve a helyzetet javító folyamatos és szinte naponta sorra kerülő rendelkezésekről és utasításokról.

Az olyan vállalatokat, amelyeknek tevékenysége nem gazdaságos és amelyek racionalizálás útján sem tehetők jövedelmezővé, nem szabad állami támogatásban részesíteni. Módot kell találni részleges, vagy teljes felszámolásukra úgy, hogy termelő berendezéseiket másutt, vagy a régi telephelyen, de új feladatok megoldására használják feL Ilyen esetekben humánusan, gyorsan és szervezetten kell biztosítani az érintett dolgozók további foglalkoztatottságát.

A vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásának feltétel- rendszere nem lazulhat. Sőt, arra kell törekednünk, hogy még jobban képviselje a népgazdasági és a társadalmi érdekeket. Ezt fogja szolgálni a termelői árak és más gazdasági szabályozók 1980. évi változtatása, tervezési, döntési, irányítási módszereink további javítása is.

A reálisabb termelői és

fogyasztói árak kialakítása, vagyis annak elérése, hogy árrendszerünk jobban tükrözze a világpiaci árarányokat —■ még előttünk álló.

I megoldatlan feladat Ezen be-